Edzõként milyen játékstílus alapjait próbálod lefektetni a csapatodnál?
Nehéz kitalálni egy stílust, és azt mondani, hogy így akarok játszani, amikor nincs meg hozzá a megfelelõ kereted. Ha igazán akarsz egy saját stílust, akkor elõször szükséged van a világ legjobb játékosaira. Elvégre ez „csak” a szerb bajnokság. Megpróbálunk 4-3-3-as felállásban játszani, technikás futballt, ami mindig ennek a klubnak a védjegye volt. A gyõzelem fontos, de a gyõzelem szép játékkal még fontosabb. Ez a klub filozófiája, ahogy az enyém is. Nem valami eredeti ezt mondani, de a legtöbb edzõ a Barcelonától próbál ötleteket ellesni. Nyilván nem tudjuk ugyanazt a szintet hozni, mint õk, mivel amit õk csinálnak, az páratlan. De megpróbálhatjuk.
Milyen szerepe volt a karrierjében annak, hogy a Marseille ellen 1991-ben megnyerte csapatával a Bajnokcsapatok Európa-kupáját?
Talán karrierünk legnagyszerûbb pillanata volt. Nem csak egyszerûen megnyertük a BEK-et, jugoszláv játékosokkal nyertük meg. Talán nem a legjobb meccs volt, de 20 év után ki emlékszik már erre? Senki nem emlegeti a játékomat, vagy hogy szerencsések voltunk, de mindenki tudja, hogy mi voltunk Európa legjobbjai. Ez a gyõzelem nyitotta meg a kapukat a jugoszláv játékosok számára külföld felé. Én a Real Madridba igazoltam, Sinisa Mihajlovic, Vladimir Jugovic, Darko Pancev és Dejan Savicevic pedig Olaszországba mentek.
A Real Madridnál kétszer is az utolsó fordulóban veszítették el a bajnokságot, és gyakran sérült is volt. Ennek ellenére is kellemes emlékeket õriz errõl az idõszakról?
(Nevet) Valóban így volt, de nem szerencsétlenségként fogom fel. Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy te szeretnéd, nem sokat tehetsz. A Madridban töltött éveim nyilvánvalóan lehettek volna jobbak is, látva, hogy sokan csak a trófeák számára emlékeznek. De én boldog vagyok azzal, amit ott elértem. Alapember voltam egy olyan idõszakban, amikor a külföldi játékosok korlátozott lehetõségekhez juthattak. Megismertem egy új típusú futballt, életstílust, és a sérülések ellenére sosem éreztem azt, hogy ne tartoznék oda.
A Barcelonánál töltött idõszakáról is hasonlóan gondolkodik?
Minden játékos álma az, hogy a Realban vagy a Barcában játszhasson. Nekem mindkettõ megadatott! Mindkettõrõl csodálatos emlékeim vannak. Mindenekelõtt úgy gondolom, hogy mindkét helyen jó emlékeket õrizhetnek rólam az emberek. Szerintem nem sok olyan játékos van, aki mindkét mezt magára húzhatta, és ugyanezt elmondhatja magáról. Amikor látom, hogy manapság milyen fogadtatásban részesülök mind Madridban, mind Barcelonában, azt gondolom, nem volt hiábavaló az ezeken a helyeken eltöltött idõ.
Jelenleg a Real és a Barca a világ két legjobb csapata. Melyik együttesben érezte magát jobban a pályán?
A Barca játéka az elmúlt években fenomenális. Alig veszítettek mérkõzéseket, szinte mindent megnyernek, kivételesek az eredményeik ebben az idõszakban. Már akkor is ez volt a stílusuk, amikor én a Barcában voltam, Johan Cruyff kezei alatt. Tehát úgy gondolom, hogy játékosként jól meglennék a mostani Barcelonában. De Madridista vagyok! És még ha nagyra is tartom a Barca játékfilozófiáját és stílusát, inkább a Realban szeretnék újra játszani.
Edzõként kire hasonlítanak jobban a saját módszerei? Mourinhóéra, vagy Guardioláéra?
Mourinho egy igazán nagyszerû edzõ, kétség kívül a világ egyik legjobbja. Csak meg kell nézni az eredményeit, bárhol is fordult meg eddig. Gyõz, a játékosai pedig fejlõdnek. De Guardiola jobban törekszik a folytonosságra és inkább hosszabb távon gondolkodik. Arra fókuszál, ami õ maga is volt: a Barcelona gyermeke. A stílusomat és a munkához való hozzáállásomat tekintve úgy gondolom, hogy inkább Guardiolával van bennünk több közös.
