Toñito úgy emlékszik az akkori játékosra, mint az öltözõ „egyik legszórakoztatóbb, legviccesebb” tagjára. „Egész nap együtt lógtunk. Cristiano rendkívül társasági ember volt, vidám és szórakoztató. Túl intelligens és profi ahhoz, hogy mindig azt mondja és tegye, amit kell.”
A Sporting elsõ csapatának tagjaként Toñito mindig úgy tekintett Ronaldóra, mint akinek mindig „túlságosan is” egyértelmû elképzelései voltak. “Tudta, hogy mi rejlik benne, és csak lehetõségre volt szüksége ahhoz, hogy kihozza magából. Rendszerint a csapattal törõdött, nem aratta le az elismerést a csapattársak helyett. A Madridnak emlékeznie kell arra, hogy a tavalyi bajnoki cím Cristianónak volt köszönhetõ.”
Toñito nem sok változást vett észre egykori csapattársán: „Mindig nagyszerû barát volt, és megvédte a körülötte lévõket. Mindig õ volt az elsõ, aki kiállt a barátaiért.”
„A csapattársaknak támogatniuk kellene õt. Nem akar senkinél különb lenni, de kevesebb sem. Õ a legjobb játékos a világon, a Madrid pedig profitál ebbõl, mivel rengeteg gólt szerez a csapatnak.” – zárta mondandóját Toñito.
