Di Stéfano vs. Bernabéu
Ez az elsõ nagyobb eset, amirõl tudomásunk van. Sokan nem tudják, hogy a Real Madrid jelenlegi tiszteletbeli elnöke, aki egy korszak meghatározó játékosa volt, annak idején, játékosként, a hátsó kapun volt kénytelen távozni a klubtól. Bernabéu volt az, aki elorozta a játékost a Barcelona elõl (sokan innen datálják a Real-Barça ellentétet), de az Inter ellen elveszített 1964-es BEK-döntõ után õ maga döntött arról is, hogy nem hosszabbítja meg a „Szõke nyíl” lejáró szerzõdését. A Real Madrid egy pár éves szünet után újra döntõt játszhatott a sorozatban, de a Luis Suárez, Faccheti és Mazzola vezette olaszok 3-1-re verték meg Bécsben az akkor ötszörös bajnokot. Ez volt Di Stéfano utolsó meccse a Madridban. A találkozót követõen hevesen összevitatkozott Bernabéuval, és a következõ idényt már az Espanyolban kezdte.
Butragueño vs. Beenhakker
A következõ nagy összecsapáshoz sokat kell elõre ugorni az idõben. A 80-as években jártunk, amikor a „Keselyû” élete formájában játszott, és pont ezért okozott óriási felháborodást, amikor az akkori edzõ, a holland Leo Beenhakker csak a padra ültette le a játékost a sorsdöntõ PSV elleni BEK-negyeddöntõ visszavágóján. Beenhakker Paco Llorentét állította be a helyére, és miután Butragueño ezt szóvá tette nála, az edzõ pénzügyi büntetést követelt a játékosnak. Az akkori elnöknek, Ramón Mendozának kellett közbeavatkoznia: behívatta Beenhakkert az irodájába, aki akkor még azt hihette, hogy a PSV elleni továbbjutásért fogja megdicsérni a csapatát. Ehelyett az elnök kemény hangon kérdõre vonta: „Tudja mit csinált maga? A klub örökségével játszadozott.”
Beckham és Ronaldo vs. Capello
Capello kétszer is Real Madrid edzõje volt: az 1996/97-as és a 2006/2007-es idényben. A második etapja során több játékossal is összeveszett, többek között honfitársával, Cassanóval is, ahogy azt megírtuk az eheti színfalak mögötti sorozatunkban. Cassano nem számított meghatározó játékosnak, nem úgy, mint Ronaldo vagy Beckham, akikkel szintén komoly összetûzése alakult ki Capellónak, és végül mindkét játékos távozott. A sztárok még a Galaktikus-éra alatt érkeztek, Florentino Pérez elnöksége alatt, de miután õ lemondott a posztjáról és Ramón Calderón lépett a helyére, már nem volt többé egy védelmezõjük, aki szembeszegült volna az edzõ akaratával. Capello elõször Ronaldótól szabadult meg, akitõl nem tûrte meg a hanyag munkáját, és végül a téli átigazolási szezonban 10 millióért került a Milanhoz.
Beckham esete az idény végéig húzódott. Capellónak az nem tetszett, hogy a játékos idény közben kijelentette, hogy a szezon végén a Los Angeles Galaxyhoz igazol. Beckhamet egész januárban nem játszatta az edzõ: „Velünk fog edzeni, de többet nem játszik itt” – mondta, miután meghallotta a hírt. Ennek ellenére egy hónap elteltével meggondolta magát és újra a kezdõbe rakta az angolt, akinek óriási szerepe volt abban, hogy a Madrid végül 6 pontos hátrányból megnyerte Rijkaard Barçájával szemben a ligát. Az angol végül méltó módon távozhatott, egy bajnoki címmel a zsebében.
Ramos és Casillas vs. Mourinho
Az összecsapások legújabb fejezetének most lehetünk tanúi. José Mourinho eddig sem a visszafogottságáról volt híres, és most sem félt szembemenni a két csapatkapitánnyal, Ramosszal és Casillasszal. Igaz, hogy sportszakmai érvek mögé bújva, de mindkét játékost leültette a padra, amikor azok szembeszegültek vele. Ramost a Manchester City ellen nem játszatta, míg Casillas legutóbb, a Málaga ellen került kispadra, ami nemcsak neki, hanem minden Real Madrid szurkolónak szokatlan látvány volt. Az már csak olaj a tûzre, hogy kikapott a csapat, így egyre nagyobb nyomás nyomja a portugál edzõ vállát.
