A. Bálint

11 cikk
Tovább

Egykori madridi kiválóságok a visszavonulásuk után (II. rész)

Az előző részben azokról ejtettünk szót, akik edzői pályára álltak, de akadnak persze olyanok is, akik ennél is magasabbra törtek, és a kispadot elnöki bársonyszékre cserélték.

David Beckham még 2007-ben írt alá egy megállapodást az MLS-szel, miszerint visszavonulását követően az Egyesült Államokban profi labdarúgóklubot alapít. Ennek eredményeként 2013-ban Beckham több befektetői csoporttal, egy már meglévő és működő franchise-tulajdonosával, illetve a Miami önkormányzattal karöltve leszurkolta az alapításhoz szükséges huszonöt millió dollárt és létrehozta az Inter Miami CF névre keresztelt futballcsapatot. A klub elnöke nem meglepő módon maga David Beckham lett. A korábbi középpályás mindemellett 2019-ben öt egykori csapattársával egyenként tíz-tíz százalékos részedést vásárolt egy manchesteri székhelyű, aktuálisan az angol negyedosztályban szereplő csapatban, a Salford City-ben. Beckham sokoldalúságát remekül tükrözi, hogy tavaly egy dokumentumfilmek, rövid reklámfilmek és sportsorozatok gyártására specializálódott filmstúdiót alapított, fektetett már videómegosztó applikációba, emellett önálló reklám- és divatcéget vezet. Az angol mindemellett nagy hangsúlyt fektet mások megsegítésére is. Patronálta többek között Elton John AIDS-alapítványát, támogatta az iraki és afganisztáni háborúban megsebesült katonákat, megalapította a malária ellen küzdő Malaria No More UK névre keresztelt szervezetet, Harlemben többekkel egyetemben gyermekklinikát építtetett, és 2015-ben létrehozta a The David Beckham UNICEF Fund (7) névre keresztelt alapot, melyen keresztül adományt gyűjt az UNICEF számára. Utóbbihoz részben kapcsolódik, hogy Beckham egyben az ENSZ Gyermekalapítványának nagykövete, de ugyanezen titulust tölti be az UNICEF a sportolást népszerűsítő kampányának is.

Ronaldo a visszavonulása után egykori csapattársához hasonlóan szintén komoly összegeket invesztált a labdarúgásba, amikor is 2018 szeptemberében megvásárolta a Real Valladolid részvényeinek ötvenegy százalékát harmincmillió euró ellenében. A spanyol elsőosztályban szereplő klubnak ezzel egyúttal elnöke is lett, ám emellett számos más területen is elhangzott a neve az utóbbi esztendők során. A korábbi aranylabdás a PokerStars egyik reklámarca, 2014-ben egy karitatív pókertornán egyebek mellett Rafael Nadal ellen is megmérettetett. Ronaldo egyébiránt nem kevesebb, mint nyolc futballiskolát működtet, többek között az Egyesült Államokban, Kínában és persze Brazíliában.

Végül, de nem utolsó sorban cikkünk ezen részénél meg kell említenünk Cristoph Metzelder nevét is, aki 2014 óta egykori nevelőegyesületét, a német negyedosztályban szereplő TuS Haltern együttesét vezeti, a klub elnökeként. 2019 szeptembere óta viszont ideiglenesen lemondott tisztségéről, miután egykori kedvese gyermekekről készült pornográf képek birtoklásával és terjesztésével vádolta meg, melynek következtében a hamburgi ügyészség házkutatást rendelt el és lefoglalta a korábbi futballista elektronikus eszközeit bizonyítékként.

Felsorolásunkból nem hiányozhat a galaktikus-éra további két meghatározó egyéniségének későbbi pályafutása sem. Luis Figo 2015-ben David Beckham és José Mourinho feltétlen támogatásával FIFA-elnöki pozícióért kandidált, véleménye szerint ugyanis a szervezetnek vérfrissítésre és szemléletmódváltásra volt szüksége – a portugál nyíltan szembehelyezkedett az akkori vezetővel, Sepp Blatterrel. Az egykori középpályás négy hónappal később visszalépett, döntését azzal indokolva, hogy az elnökválasztás minden, csak nem választás, a szervezetet és annak vezetőit bírálni nem lehet, míg az elnökaspiránsok között nincsenek nyilvános viták, így tehát az álláspontokat is lehetetlen ütköztetni. Figo 2017-ben az Európai Labdarúgó-szövetségnél vállalt munkát, ahol a regnáló UEFA-elnököt segítette tanácsaival a futball minden területével kapcsolatban. A portugál mindemellett a tuberkulózis ellen küzdő Stop TB Partnership névre keresztelt kezdeményezés nagykövete, és tagja egy, az olasz Internazionale labdarúgócsapatához köthető non-profit szervezetnek is (Inter Campus), mely elsősorban a nehéz sorsú, szegény családból származó fiatal futballtehetségeket támogatja.

Iker Casillas hivatalosan idén februárban akasztotta szögre a kapuskesztyűt, és még aznap bejelentette, harcba száll a Spanyol Labdarúgó Szövetség (RFEF) elnöki posztjáért. A legendás hálóőr emellett nemrégiben megalapította a Fundación Iker Casillas nevű szervezetet, mely szintén elsősorban gyermekekkel foglalkozik és a rendszeres sportolás, az egészséges életmód fontosságát hangsúlyozza. Casillas egyben az ENSZ nagykövete is, és több fontos program népszerűsítésében vett részt az elmúlt évek során. Vele kapcsolatban érdekesség továbbá az is, hogy visszavonulását követően szülővárosában, Móstolesben utcát is elneveztek róla, mely az Avenida de Iker Casillas nevet viseli.

Royston Drenthe némiképp kilóg a sorból, hiszen bár 2016-ban egyszer már visszavonult, nem hagyott fel végleg a futballal, két évvel később ismét edzésbe állt és 2019 óta a holland harmadosztályban szereplő Kozakken Boys csapatát erősíti. Mindettől függetlenül érdemes megemlíteni a nevét, hiszen nem mindennapi történet az övé. Drenthe vendégelőadóként már 2012-ben is belekóstolhatott a zenei életbe, ám retirálását követően Roya2Faces művésznéven rögtön szólókarrierbe kezdett, mint rap-előadó. A védő emellett az üzleti életben is igyekszik megvetni a lábát, 2014-ben Rotterdamban ruházati üzletet nyitott, valamint épp a napokban kapott állandó szerepet egy amszterdami kokaindílerekről szóló holland televíziósorozatban.

Rafael van der Vaart 2018-ban vonult vissza a dán Esbjerg fB csapatából, ezt követően televíziós szakkommentátorként folytatta. A korábbi remek támadóközéppályás azonban nem hagyott fel végleg a versenyzéssel és profi dartskarrierbe kezdett a British Darts Organization-nél.

Folytatván a klub egykori holland labdarúgóinak sorát, Wesley Sneijder tavaly nyár végén hozta meg a döntést, miszerint véget vet profi labdarúgó-pályafutásának. Két héttel a visszavonulását követően egy Utrecht–Venlo mérkőzésen tűnt fel, ahol látványos és nem kevésbé megdöbbentő testsúlygyarapodása láttán a média kellőképpen lehúzta róla a keresztvizet. Utrecht egyébként Sneijder szülővárosa, a holland pedig azóta a helyi együttes, az FC Utrecht együttesénél tevékenykedik, mint pénzügyi igazgató.

Visszavonulását követően Steve McManaman szabadúszó sportelemzőként kezdte, egy évvel később már az ESPN-nél, közelebbről a Fox Sport-nál tevékenykedett. 2007-ben a dublini székhelyű Setanta Sports-nál vállalt munkát főállású szakkommentátorként. Később visszatért az ESPN-hez, közvetítette egyebek mellett az MLS, a Premier League, a Konföderációs-kupa, a 2014-es labdarúgó világbajnokság és a 2016-os Európa-bajnokság mérkőzéseit is. 2010-ben McManaman az UEFA nagykövete lett, és immáron hét éve a Liverpool utánpótlásbázisán is dolgozik, feladata elsősorban a tehetséggondozás. Az egykori angol válogatott középpályás a labdarúgás mellett a lóversenyekért is bolondul, a világ egyik legolvasottabb, kimondottan a lósporttal foglalkozó weboldalán publikál cikkeket. 2018-ban a La Liga nagykövetévé választották, Európa több országában, Ázsiában és Egyesült Államokban is megfordult, hogy a spanyol bajnokságot népszerűsítse, míg tavaly a FIFA nagyköveteként első hivatalos útja Kambodzsába vezetett.

McManaman honfitársa, Michael Owen szintén a lósport szerelmese, sőt maga is tart versenylovakat. Az egykori aranylabdás támadó befektetőként az angol hatodosztályban szereplő Chester FC együttesét segíti, emellett töretlen népszerűségének köszönhetően a mai napig rengeteg megkeresést kap különböző reklámcégektől. Owen a Tissot óragyár és a Jaguar nagykövete is egyben, emellett rendszeresen vállal sorozatszerepeket.

Royston Drenthe kapcsán már esett szó zenei karrierről, azonban nem ő az egyetlen, aki valamilyen formán kötődik a muzikalitáshoz. Álvaro Benito 2015 és 2019 között szolgálta a Real Madrid utánpótlását, előbb az Alevín B, később a Juvenil B csapatát irányította, utóbbival 2017-ben bajnok lett és egymás után kétszer is megnyerte az U17-es klubvilágbajnokságot. Az ex-középpályás emellett 2002 óta a Pignoise névre hallgató spanyol pop-punk banda frontembere és gitárosa – ezidáig hét stúdióalbumot és számos videóklipet adtak ki.  

Iván Campo noha maga nem zenél, egy angol, közelebbről prestoni indie/folk-banda, az Iván Campo névadója, akik akkor választották maguknak ezt a nevet, amikor az egykori középpályás 2008-ban az Ipswich Town csapatához szerződött. Campo egyébiránt az RCD Mallorca nagykövete, ahol egyben elnöki tanácsadói tisztséget is betölt. A hispán úriember az elmúlt hetekben azzal került be a hírekbe, hogy élesen bírálta a spanyol politikai elitet, mivel szerinte az a kezdetektől fogva rosszul kezeli a koronavírus körül kialakult helyzetet.

Thomas Gravesen bár habfehérben nem feltétlenül alkotott maradandót, aligha akad szurkoló, aki feledné a dán középpályást. Gravesen visszavonulását követően Las Vegas egyik legfelkapottabb lakóövezetében (Summerlin) telepedett le, többek között olyan hírességek szomszédságában, mint Nicolas Cage, Celine Dion, David Copperfield vagy éppen Andre Agassi. A dán emellett valóságos póker-megszállott, amerikai évei alatt megannyi profi tornán vett részt, melyek közül többet meg is nyert, ezen felül különféle befektetéseiből – egyes források szerint – több mint százmillió fontos vagyont halmozott fel. Pár évvel ezelőtt visszaköltözött szülőországába, ahol azóta a dán Eurosportnál valamint a Discovery-nél tevékenykedik televíziós szakértőként és kommentátorként.

Raúl Bravo 2017-ben hagyott fel a profi labdarúgással, ám tavaly októberben reaktiválta magát és aláírt a spanyol sokadosztályú, közelebbről a valenciai regionális ligában szereplő CF Gandía csapatához. A dallamos nevű védő inkább amolyan antihős, semmint követendő példa. 2019-ben letartóztatták, mivel a spanyol hatóságok szerint részt vett több első, másod- és alacsonyabb osztályú futballmérkőzés manipulálásában, mely találkozók végkimenetelére maga is nagy tételben fogadott. A Telegraf című szerbiai lap idei információ szerint Raúl Bravo volt a megbízó abban az ügyben, amikor is az egykori Real Sociedad-ikon, Darko Kovačević ellen egy bérgyilkos fegyveres merényletet követett el. Az ügy kapcsán később maga az érintett is megszólalt, és bár a nyomozás mindmáig tart, az ötvenkilencszeres szerb válogatott szerint Bravo ártatlan, magát a vádat pedig nonszensznek nevezte.

Míchel Salgado már közel nyolc éve, hogy szögre akasztotta a stoplist, ám a versenysporttal azóta sem hagyott fel. Túl a negyedik ikszen először az indiai profi futsal-ligában szerepelt, mígnem 2018-ban Panamába igazolt, hogy a CA Independiente csapatát erősítse tovább. A korábbi nagyszerű védő a Heritage Sports Holdings egyik részvényese és egyben vezetőségi tagja, mely kompánia a Gibraltar United FC és a spanyol negyedosztályú Los Barrios együttesét is tulajdonolja. Salgado 2018-ban egy rövid ideig az egyiptomi válogatottnál tevékenykedett másodedzőként, mostanában pedig a galíciai autonóm nemzeti válogatott szövetségi kapitányaként végzi dolgát, illetve az utánpótlásért felelős Dubai Football Academy igazgatója.

Végezetül, de egyáltalán nem utolsó sorban érdemes említést tenni pár további, a klubhoz kötődő labdarúgóról. Albert Celades előbb a spanyol U16, később négy esztendőn át az U17-es és az U21-es válogatott szövetségi kapitányaként ténykedett, 2018-ban egyszerre töltött be másodedzői szerepet Julen Lopetegui oldalán a spanyol nemzeti tizenegynél és a Real Madridnál, míg aktuálisan 2019 óta a Valencia trénere.

Jerzy Dudek azon kevesek egyike, akik az utóbbi két évtized során a habfehérektől vonulhattak vissza. A lengyel hálóőr, miután hazaköltözött Krakkóba, a lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság egyik nagykövete volt, emellett futball-akadémiát nyitott és irányít, valamint különböző sportorgánumoknál szólal meg elemzőként és szakértőként.

Listánkról természetesen nem hiányozhat Julien Faubert sem, aki úgy fest, felébredt Csipkerózsika álmából, és meg sem állt a francia negyedosztályig, ahol az Étoile Football Club Fréjus Saint-Raphaël csapatánál kergeti őrületbe az ellenfeleket.

Tovább

Egykori madridi kiválóságok a visszavonulásuk után (I. rész)

Raúl 2018 nyarán került kinevezésre a Cadete B, a klub hatodik számú korosztályos együttesének élére. Egy hónappal később a legendás támadó és tanítványai rögvest begyűjtötték első trófeájukat, amikor is egy felkészülési tornán – a döntőben épp a Barcelona együttesét felülmúlva – elhódították a Sant Gabriel-kupát. Bő fél évvel később, Álvaro Benito menesztésének köszönhetően még úgy tűnt, Raúl három korosztályt ugorva átveszi a Juvenil B irányítását, ám akkor a maradás mellett döntött. Végül a szezont követően a Real Madrid Castilla trénere lett, mely együttesnél azóta is tevékenykedik.

Xabi Alonso ugyanakkor szerezte meg utánpótlásedzői képesítését, mint Raúl, s egykori csapattársához hasonlatosan ő is a klubnál, egész pontosan az Infantil A, azaz a Real Madrid U14-es együttesénél helyezkedett el, akikkel első idényében rögtön bajnoki címet ünnepelhetett. Elismerés gyanánt a klub vezetősége készen állt a korábbi kiváló középpályásra bízni az U19-es csapat irányítását, ám Xabi Alonso nem élt a lehetőséggel, megköszönte a belé fektetett bizalmat és 2019-ben visszatért nevelőegyesületéhez, hogy a Real Sociedad B csapatát irányíthassa.

Guti öt éven át szolgálta a klub utánpótlását. Még tanulmányait folytatta, mikor 2013-ban az U12-es csapathoz került segédedzői pozícióba. Később ugyanennél a korosztálynál segédedzőből edző lett, ezt követte egy szezon az U18, és végül egy az U19-es csapat élén. Utóbbival megnyerte a spanyol bajnokságot és a spanyol kupát, de remekül szerepelt az Ifjúsági Bajnokok Ligájában is – nem mellesleg azt a keretet olyan nagyszerű tehetségek alkották, mint Achraf Hakimi, Federico Valverde, Óscar Rodríguez, Dani Gómez vagy éppen Luca Zidane. A filléres passzok királya 2018-ban távozott a spanyol fővárosból, és a török edzőlegenda, Şenol Güneş oldalán vállalt munkát a Beşiktaş együttesénél, ahol egy esztendőt töltött el. Guti tavaly novemberben tért vissza Ibériába, s bár neve szóba került a Castillánál is, végül a spanyol másodosztályban szereplő Almería csapatánál kötött ki.

Santiago Solari és Guti profi játékosként rengeteg csatát vívtak egymást oldalán, egyazon évben hagytak fel az aktív labdarúgással, s ugyanakkor tértek vissza egykori sikereik színhelyére is. Az argentin előbb a Cadete B, később a Juvenil B, ezt követően pedig a Juvenil A együttesénél tevékenykedett, mielőtt 2016-ban (egykori klubcsapata, a San Lorenzo megkeresését is visszautasítva) át nem vette a Castilla irányítását. Meglehet, eredményei csalódást keltőek voltak (egy ízben még a menesztése is szóba került), mindennek ellenére a második számú korosztályos csapatot nyolcvanhat alkalommal vezethette csatába, mígnem akkoriban a közvélemény nem kis meglepetésére 2018 októberében, Julen Lopetegui menesztését követően már úgy hivatkozhattunk rá, mint a Real Madrid frissen kinevezett trénerére. Solari számára egy bő félidény adatott meg, dicstelennek talán túlzás, de dicsőnek sem lehet nevezni ezt a korszakot, még ha egy kevésbé értékes trófeát ugyan össze is hozott a csapattal.

Zinédine Zidane eredményeivel és munkásságával hosszú-hosszú oldalakat lehetne megtölteni, és természetesen, még ha kevésbé bőlére is eresztve a szót, de ebben a cikkben sem megkerülhető a francia legenda neve. Zizou négy évvel a visszavonulását követően, 2010-ben tért vissza a Real Madridhoz, mint a klub nagykövete, mindemellett kezdetben egy amolyan elnöki tanácsadói szerepkört is betöltött Florentino Pérez oldalán. Zidane volt a kapocs a vezetőség, az edzői stáb és a labdarúgók között, lényegében az egyetlen, aki minden folyamatot ismert és átlátott. Zidane később a sportigazgatói tisztséget is megkaphatta, melyről Carlo Ancelotti érkezésekor önként mondott le, hogy az olasz szakembert segíthesse a kispadon. Ekkorra már minden szükséges tanúsítvány és diploma a rendelkezésére állt, hogy maga is edző lehessen, így tehát egy évvel később, tapasztalatainak további mélyítése érdekében átvette a Castilla irányítását, melynél másfél szezonon át edzősködhetett. A legmagasabb szinten, azaz az első csapatnál végül Rafael Benítez menesztését követően kezdhetett el dolgozni, a többi pedig már történelem. Azóta tíz trófea, egészen elképesztő, kilencből kilenc sikerrel megvívott finálé, több mint százharminc győztes mérkőzés és megannyi feledhetetlen este a mérlege – s nem tudni, hol lesz mindennek a vége.

Fernando Hierro közel tizenöt éve hagyott fel az aktív labdarúgással, ám visszavonulását követően sem tétlenkedett sokat, 2007-ben ő lett ugyanis a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) sportigazgatója. Hivatalában négy évet töltött el, mígnem 2011-ben ugyanebben a pozícióban munkát vállalt szülővárosa, a Málaga csapatánál. Hierro 2014-ben tért vissza egykori sikereinek színhelyére, hogy Carlo Ancelotti mellé szegődhessen másodedzőként. Mint ismeretes, az olasz szakembert az idény végén menesztette a királyiak vezetősége, így annak ellenére, hogy a klub egyik utánpótláscsapatánál is folytathatta volna edzői pályafutását, az egykori kiváló védő mégis a távozás mellett döntött. Egy év kihagyást követően aztán a spanyol másodosztályban szereplő Real Oviedo trénere lett, mely csapattal végül a nyolcadik helyet sikerült megszereznie. Mivel az elért eredménnyel sem az asztúriai gárda vezetősége, sem az edző nem lehetett maradéktalanul elégedett, a felek az idény végén közös megegyezéssel szerződést bontottak. Hierro ezt követően ismét az RFEF-nél kötött ki, ezúttal is sportigazgatói minőségében, mígnem általános meglepetésre 2018-ban ki nem nevezték a spanyol labdarúgó válogatott szövetségi kapitányának. A torna esélyeseiként is emlegetett hispánok már a legjobb tizenhat között búcsúzni kényszerültek (Oroszországgal szemben tizenegyesekkel maradtak alul), így Hierro mindössze huszonhat nap után leköszönni kényszerült.

Roberto Carlos első ízben 2012-ben az Anzhi Makhackala együttesénél kóstolhatott bele az edzősködésbe, meglehet, mindezt megbízott edzőként, Guus Hiddink kinevezéséig – mindössze négy napig. Az első komolyabb feladatra szűk másfél évet kellett várnia, ekkor került ugyanis a Sivasspor csapatához, melyet igen vegyes eredménysorral végül ötvenkilenc mérkőzésen át dirigált egészen 2014 végéig – érdekesség, hogy egyebek mellett egykori csapattársa, Cicinho is a török gárdát erősítette akkoriban. Következő megbízatására nem kellett sokat várnia, hiszen az Akhisar Belediyespor már tárt karokkal és egy másfél éves szerződéssel várta őt. Végül a másfél évből csak egy fél szezon lett, ugyanis Roberto Carlos a visszatérést fontolgatta. A hírek szerint közel is volt a megállapodás a katari Al-Arabi SC csapatával, ám az üzlet kútba esett, így a brazil legenda Indiában, a Delhy Dinamos együttesénél kötött ki, ahol elsősorban edzői feladatokat látott el ám emellett két tétmérkőzésen pályára is léphetett. 2016-ban a Real Madrid ázsiai nagykövete lett, míg tavaly óta az utánpótlásnál tevékenykedik.

Az eddig említett nevek mellett persze még számos korábbi klubikon próbálta ki magát edzőként. Fabio Cannavaro visszavonulását követően a dubai Al-Ahli csapatánál vállalt munkát, azóta kétszer volt a Guangzhou Evergrande trénere (mellyel bajnokságot és szuperkupát nyert és melyet aktuálisan is irányít), a Tianjin Quanjian együttesével megnyerte a kínai másodosztályt, két mérkőzést vezethetett az ázsiai ország szövetségi kapitányaként, de tett egy rövid kitérőt Szaúd-Arábiába is.

Aitor Karanka 2008 és 2010 között a spanyol U16-os válogatottat edzette, míg 2010 és 2013 között visszatért a Real Madridhoz, hogy José Mourinho mellett másodedzőként tevékenykedhessen. A portugál tréner menesztése végül a baszk szakembert is magával rántotta, ám Karanka így sem maradt munka nélkül, 2013 őszén az angol másodosztályban szereplő Middlesbrough trénere lett, melyet százhetvenegy alkalommal küldhetett fel a pályára nyolcvan győzelem mellett. Az egykori kiváló védő együttesét a Premier League-be vezette, ám mivel a vörös-fehéreket a szezon kezdetétől fogva a kiesés réme fenyegette, 2017 márciusában végül távozni kényszerült. Szűk egy év után láthatott ismét munkának, ezúttal a Nottingham Forest csapatánál, melynél felemás eredményeket felmutatva szinte napra pontosan egy évet töltött el.

És ha már Middlesbrough, nem mehetünk el szó nélkül a Real Madrid történetének egyik legfélresikerültebb igazolása, Jonathan Woodgate neve mellett sem. Az angol ugyanis éppen Karanka távozását követően lett a ’Boro menedzser-asszisztense, később az utánpótlásnál is tevékenykedett, mígnem 2019 nyarán ki nem nevezték az első csapat trénerének. Woodgate és a klub mérlege azóta siralmas, negyven mérkőzésből mindössze kilencet sikerült megnyerniük.

Walter Samuel bő fél éve segíti az argentin válogatottnál Lionel Scaloni szövetségi kapitányt, míg Claude Makélélé a Chelsea együttesénél dolgozik technikai edzőként. A francia egyébiránt visszavonulását követően Carlo Ancelotti mellett tevékenykedett Párizsban, ezt követően tizenhárom találkozón át volt a Bastia trénere, megfordult Walesben, később a belga Eupen csapatát vezette közel két éven át, nem kevesebb, mint hetven mérkőzésen.

Ruud Van Nistelrooy 2014 és 2016 között a holland válogatottat segítette Guus Hiddink és Danny Blind oldalán, miközben szakértőként fel-feltűnt az ESPN stúdióiban. 2018 óta a PSV Eindhoven U19-es ifistáit trenírozza.

A Nyúl becenevet viselő Javier Saviola, miután 2016-ban felhagyott az aktív labdarúgással, Andorrában telepedett le, ahol az első osztályú FC Ordino együttesénél lett másodedző. Egy évvel később csatlakozott egy helyi futsal csapathoz, ahol azóta is rendszeresen pályára lép, mi több, első idényében tizenhárom mérkőzésen hatvan gólt szerzett, mellyel a liga gólkirályi címét is elhódította.

Saviola egykori csapat- és honfitársa, Gabriel Heinze edzői pályafutását Godoy Cruz csapatánál kezdte, egy idényen át irányította az Argentinos Juniors legénységét, melyet a másodosztályból az elsőbe vezetett, 2017 óta pedig a remek nevekből álló Vélez Sarsfield menedzsere.

Talán nem lesz különösebben meglepő, hogy a Fenavad, azaz Júlio Baptista szintúgy az edzői pályát választotta, 2019-ben a Real Valladolid egyik korosztályos csapatánál vállalt munkát.

 

Cikkünket folytatjuk…

Tovább

A visszavásárlási opció finomságai, Real Madrid módra

A recompra lényegében tehát egy rizikómentes biztosíték, hiszen egy az eladás során szerződésbe foglalt, előre meghatározott összegről szól, mely záradékot az adott klub szabadon, tárgyalás nélkül végül vagy érvényesíti, vagy nem. Sportgazdasági vonatkozását tekintve minderre Álvaro Morata példája az egyik leginkább említésre méltó. A spanyol támadó 2014-ben igazolt Olaszországba húsz millió euró ellenében. Eladó és vevő akkor abban állapodtak meg, hogy a csatárra kétéves visszavásárlási opciót kötnek, melynek értelmében Morata az első torinói idénye végén huszonöt, a másodikat követően pedig harminc millió euró fejében öltözhet ismét habfehérbe – már amennyiben a Real Madrid igényt tartana a szolgálataira. Mint ismeretes, végül utóbbi következett be. Bár Álvaro egy remek szezont tudhatott magáénak (43 mérkőzésen húsz alkalommal is eredményes tudott lenni), a vezetőséget így sem győzte meg – nem úgy a Chelsea érte tett ajánlata, mely különböző bónuszokkal együtt 66 millió euróra rúgott. Tekintettel a mindössze tízmilliós ráfizetésre, pusztán üzleti szempontból nagyon is kifizetődő volt őt elengedni, visszacsábítani, majd ismét eladni.

morata200221

A Castilla egykori alapembere, Daniel Carvajal José Mourinho felfogásának esett áldozatául még 2012-ben. A portugál tréner mindenképp egy magasabb, fizikálisan is erősebb védelemben gondolkodott, mely elképzelésbe a maga százhetvenhárom centiméteres testmagasságával a fiatal szélső nem igazán passzolt. Bár nem a méret a lényeg, Alváro Arbeloa kétségkívül nagyobbra nőtt honfitársánál, aki így távozni kényszerült – jelesül a Bayer Leverkusen együtteséhez. Talán magát a szakmai stábot is meglepte Carvajal robbanásszerű fejlődése, aki hamar kihagyhatatlanná vált a gyógyszergyáriak kezdőcsapatából, s egy fantasztikus szezont (valamint José Mourinho távozását) követően rögtön vissza is tért a spanyol fővárosba. Talán nem nehéz kitalálni – egy opciós jognak köszönhetően.

Hasonló futballcipőben járt korábban José Callejón és Lucas Vázquez is. Caletti, ahogy barátai és csapattársai nevezik, 2008-ban távozott a klubtól. A középpályásért akkoriban 1,2 millió eurót fizetett az Espanyol, mely így is piaci értékének sokszorosa volt. A katalán együttesnél töltött három idénye közül legemlékezetesebbre egyértelműen a legutolsó sikeredett, a bajnokságban mindössze egyetlen mérkőzést mulasztott csak, s hat alkalommal is megzörgette az ellenfelek hálóját. A Real Madrid vezetősége végig résen volt, figyelemmel kísérték Callejón pályafutását, végül ennek eredményeként úgy döntöttek, esetében is érvényesítik az ötmillió euróban meghatározott visszavásárlási opciót. A játékos régi-új klubjában mindezt két szezon és 77 találkozó során húsz szerzett góllal hálálta meg, mielőtt a Napoli csapatához szerződött volna. Lucas Vázquez története szintén érdekes, egyben meglehetősen csavaros is. A középpályást 2014-ben vette kölcsön az Espanyol azzal a kikötéssel, hogy az idény végén félmillió euróért meg is vásárolhatják. A Real Madrid mindehhez zöld utat adott, azonban feltételhez kötötték. A feltétel nem meglepő módon ismét egy visszavásárlási jog biztosítása volt, mely egymillió euróról szólt. Lucas végül mindkét klubot meggyőzte, így fordulhatott elő az a nem mindennapi esemény, hogy a kölcsön leteltével az Espanyol kifizette érte a megbeszélt félmillió eurót, hogy aztán a blancók egyetlen nappal később visszavegyék – egymillió euróért. Vázquez így elmondhatta magáról, hogy három nap legforgása alatt kétszer volt a Real Madrid és egyszer az Espanyol játékosa. 

Esteban Granero 2008-ban igazolt a Getaféhoz, a harmadik számú madridi alakulat akkor három millió eurót fizetett érte. Tudták, kit vesznek, hiszen a Kalóz becenévre hallgató középpályás már az előző idényt is az azul-kékeknél töltötte kölcsönben. Granero hamar csapata húzóemberévé vált, így érthető módon klubja erősen ragaszkodott is hozzá, ám a 2009-ben teljesen újraformálódó Real Madrid végül visszarendelte őt – egyes források szerint négy, más források szerint négy és félmillió euró ellenében. Esteban ezt követően összesen kilencvenhat mérkőzésen léphetett pályára és még Xabi Alonso árnyékában is hasznos kiegészítőemberré vált nevelőegyesületénél, mígnem három szezon után, 2012-ben távozni nem kényszerült a Queens Park Rangers csapatához. A londoni alakulat egyébiránt akkor 7,2 millió fontot fizetett érte.

Omar Mascarell és Lucas Torró a bevételgenerálás tipikus példái, és amíg Callejón és Lucas Vázquez esetében az Espanyol, úgy a két védekező középpályásnál az Eintracht Frankfurt volt a kapcsolódási pont. Omar 2016-ban szerződött a német együtteshez, ahol hamar alapemberré vált, nem véletlen tehát, hogy egy sérülés miatti hosszabb kihagyás ellenére is felfigyelt rá a Schalke csapata. A recompra miatt a Real Madridnak természetesen volt beleszólása a transzfer alakulásába, így végül négymillió euróért visszavásárolták, egy nappal később pedig az említett összeg két és félszereséért továbbadták. Lucas Torró 2017-ben igazolt Pamplonába, amikor is az Osasuna csapott le rá – ingyen. A fővárosiak úgy gondolták, később talán még láthatnak pénzt a fiatal tehetségből, így egy 1,75 millió euróról szóló opciót biztosítottak maguk számára. Ez a döntés a vártnál hamarabb ki is fizetődött, mivel egy szezonnal később épp a már említett Eintracht Frankfurt várta őt tárt karokkal, épp a már említett Omar Mascarell pótlására. Torró végül három és félmillió euróért váltott klubot. 

Jól látszik tehát, hogy a Real Madrid ügyesen forgatja a lapokat, ha visszavásárlási opciók érvényesítéséről van szó, a kérdés már csak az, hogy a jövőben kik lesznek azok a játékosok, akiket a szerződésekbe beépített kitételnek köszönhetően hazahívnak, esetleg haszonnal továbbadnak.

Tovább

Hogyan lehet végül bajnok a Real Madrid?

A legfontosabb most egyértelműen a vasárnap rendezendő El Clásico megnyerése és az azért kapott három pont bezsebelése – egy hazai győzelemmel ugyanis helyreállna a világ rendje és ismét a Real Madrid ugrana a tabella élére. Mindez koránt sem lesz egyszerű feladat, már csak azért sem, mert a két csapat legutóbbi nyolc madridi összecsapásából a blancók mindössze két alkalommal hagyhatták el győztesen a pályát – hat vereség mellett. Utóbbi, valamint a mostanában mutatott forma nem a fővárosiaknak kedvez, azonban kapaszkodni így is lehet mibe. A Barcelona helyzetét egy egyre komolyabb sérüléshullám nehezíti – Ousmane Dembélé, Luis Suárez, Jordi Alba és Sergi Roberto biztosan kihagyni kényszerülnek a találkozót, de Gerard Piqué szereplése is erősen kérdéses – mind védekezésben, mind támadásban lehetnek problémáik.

Bármennyire is a klasszikus körül forog most minden, rangadók azon kívül is várnak még mindkét csapatra. A Real Madrid márciusban odahaza a Valencia, áprilisban idegenben a Real Sociedad, míg az utolsó előtti fordulóban szintén odahaza a Villarreal ellen mérkőzik. A fentieken kívül papíron két mérkőzés okozhat még gondot – egy sevillai (Real Betis) és egy bilbaói kirándulás (Athletic Bilbao), máskülönben főleg a kiesőzónában (Mallorca, Leganés, Espanyol) vagy a kiesőzóna közelében (Deportivo Alavés, Eibar) található együttesek lesznek a királyiak ellenfelei. A Barcelona egy hét múlva a Real Sociedad csapatát vendégeli meg, míg áprilisban két komoly rangadót vív – egyet a Sevilla ellen idegenben, míg egyet az Atletico Madrid ellen odahaza. Ezen felül két tovább találkozót érdemes kiemelni, a katalánok számára ugyanis egyik sem lesz sétagalopp: Athletic Bilbao (o), Villarreal (i).

Mivel a megváltozott lebonyolítású Király-kupában már egyik nagyágyú sem érdekelt, mindketten a két legfontosabb sorozatra koncentrálhatnak. Kérdés azonban, hogy meddig. Szerdán a Real Madrid odahaza szenvedett roppant kellemetlen BL-vereséget a Manchester City együttesétől, míg egy nappal korábban az egyébként pocsék futballt bemutató Barcelona végzett döntetlenre a Napoli ellen idegenben (1-1). Nem vitás, hogy az odavágó eredménye melyik csapatnak kedvezhet inkább, ettől függetlenül mindkét gárdát a korai kiesés réme fenyegeti. Akármilyen fájó is lenne ugyanakkor egy esetleges BL-búcsú, a bajnokság megnyerésének szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy kell–e beszélnünk a legrangosabb európai kupasorozattal járó többletterhelésről, avagy sem.

Kulcskérdés továbbá a sérülések elkerülése is. Eden Hazard két hónapot biztosan kihagy, pesszimistább becslések szerint egyúttal az egész szezont is, míg Marco Asensio idénybeli felépülésére egyébként sem mutatkozott túl sok esély. Elsősorban talán inkább a szerencse, semmint az orvosi stáb felkészültségének kérdése, mindenesetre vitathatatlanul fontos tényező lehet, hogy a kulcsemberek épek és egészségesek maradhassanak az idény végéig. Zidane nagy feladata továbbá, hogy fiait folyamatosan tűzben és sikerre éhesen tartsa, a kezdőt és az egész keretet megfelelően forgassa – bár ha létezik Zidane-hatás, a francia szakember ennek világviszonylatban is kétségkívül az egyik legnagyobb mestere.

Tovább

Játékosok, akik a Real Madrid sztárjai is lehettek volna – II. rész

A sorozat első részét ide kattintva elolvashatod. Ott Saúlról, Matáról, Fabinhóról és Filipe Luísról olvashatsz.

Rodrigo Moreno

A brazil származású, mára már huszonegyszeres spanyol nagyválogatott Rodrigo 2009-ben szerződött a Real Madrid C csapatához. Mindössze négy mérkőzés elég volt számára ahhoz, hogy szintet léphessen, a Szalai Ádám – Pablo Sarabia kettőst is soraiban tudó Castilla tárt karokkal várta. Rodrigo végül 18 találkozón öt gólt termelt, ám maradását semmi sem indokolta – az első csapat egyébként is egészen félelmetesen festett a Cristiano Ronaldo, Benzema, Higuaín, Di María támadógépezettel – így végül a Benfica csapott le rá, s költöztette őt Lisszabonba, hat millió euró ellenében. Portugáliában nem ment rosszul a fiatal csatárnak, egy egyéves angliai kölcsönszerződést követően hamar alapemberré nőtte ki magát, ám igazán ismert 2015 után lett, amikor is a Valencia együtteséhez igazolt, melynek ma is meghatározó láncszeme. 

Rodrigo Moreno Real Madrid

Pablo Sarabia

A középpályás tizenkét esztendős volt, mikor a Real Madrid felfigyelt és lecsapott rá. Utánpótlásszinten 2004 és 2011 között erősítette a királyiakat, s lényegében az összes korosztályos csapatban megfordult – beleértve a spanyol válogatottakat is. Legemlékezetesebb idénye a 2010-2011-es szezon volt, amikor is a Castilla színeiben 33 mérkőzésen tizenkét gólt szerzett, miközben egy ízben csereként a Bajnokok Ligájában is pályára léphetett – az Auxerre elleni 4-0-s diadal során, Cristiano Ronaldót váltva. 2011 nyarán végül a Getafe vásárolta meg őt hárommillió euróért. A harmadik számú madridi alakulatnál összesen öt idényt töltött el, ezt követően került Sevillába, ahol három év alatt igen tisztességes góltermést hozott össze (szám szerint negyvenkét találatot jegyzett). Tavaly végül Thomas Tuchel kifejezett kérésére a Paris Saint-Germain együtteséhez szerződött (a novemberi BL-összecsapán során éppen ő szerezte a franciák számára végül döntetlent érő egyenlítő találatot nevelőegyesülete, a Real Madrid ellen).

Kamil Glik

A most harminckét éves hátvéd talán nem akkora név, mint a korábban már említettek, hatvanhatszoros lengyel nagyválogatottként mégis érdemes pár szót szentelni az ő történetének is. Glik két honfitársával együtt 2007-ben csatlakozott a Real Madrid C csapatához, melynek mezét összesen 18 alkalommal ölthette magára. A hírek szerint a klubot meggyőzte a tehetséges védő teljesítménye, próbálták is maradásra bírni, ám állítólag édesapja alkoholizmusa s az ebből fakadó családi konfliktusok miatt végül úgy döntött, hazatér Lengyelországba. Később megfordult a Palermo és a Bari együttesénél is, ám befutni igazán Torinóban tudott. Jelenlegi együttese az AS Monaco, melynek csapatkapitánya és természetesen alapembere is egyben.

Mario Hermoso

Hermoso esetleges visszatéréséről tavaly nyáron is sokat cikkezett a sajtó, ám mint ismeretes, végül az Atletico Madrid csapatánál kötött ki. A madridi születésű védő nagyon fiatalon, tízévesen került a Real Madridhoz. Hasonlóképp, mint Sarabia, ő is megmászta az összes korosztályos lépcsőfokot, mely végül a Castillában tetőzött a 2016-2017-es idényben. 2017 nyarán az Espanyol csapott le rá, papíron ingyen. Azért csak papíron, mert Florentino Pérez és a klub átigazolásaiért felelős dörzsölt szakemberei a szerződésekbe épített szokásos visszavásárlási opció mellett Hermoso játékjogának csak felét engedték át a barcelonai alakulatnak – s mint később kiderült, mindez remek üzletnek bizonyult. Az Espanyol két, a védő számára egyénileg remekül sikerült idénnyel később huszonöt millió euróért adott túl rajta, mely összeg ötven százaléka a fentebb foglaltak értelmében a blancók zsebébe vándorolt. 

Tovább

Játékosok, akik a Real Madrid sztárjai is lehettek volna – I. rész

Saúl Ñíguez

A sportolócsaládból származó tehetséges középpályás meglehetősen fiatal, mindössze tizenegy éves volt, amikor csatlakozott a Real Madrid utánpótlásához. Legidősebb testvére, a huszonegy esztendős Jony ekkoriban a klub C-csapatát erősítette, de időről-időre feltűnt az abban az idényben a spanyol másodosztályban szereplő Castilla mérkőzésein is. Testvére közelségének ellenére Saúl mégsem érezhette magát otthon az akadémián. Csapattársai szemében céltáblává vált – meglopták, elvették a cipőit és az ételét, besúgónak, patkánynak nevezték, de elmondása szerint előfordult az is, hogy egy olyan dolog miatt tiltották el hosszabb időre az edzések látogatásától, amit el sem követett. Meglehet, akkori trénere, Pepe Fernández ez időszak alatt rengeteget segített neki, s a labdarúgásról is sokat tanult, két évvel az érkezését követően, 2008-ban végül mégis távozott. Mint ismeretes, ezt követően a Real Madrid mezét a városi rivális Atlétio Madrid szerelésére cserélte.

Saul Niguez

Fabinho

Fabinho 2012 nyarán kötött hatéves szerződést a portugál Rio Ave együttesével, egy hónappal később mégis a spanyol fővárosban találta magát. Az akkor tizennyolc esztendős brazil szélső kölcsönbe érkezett a Castillához, mivel napokkal korábban a védelem addigi oszlopa, Daniel Carvajal Németországba igazolt. Fabinho a szezon során harminc találkozón kapott lehetőséget az Alberto Toril vezette alakulatnál, sőt mi több, egy ízben az első csapatban is pályára léphetett egy a Málaga elleni győztes mérkőzés alkalmával. Nem tudni, az idény végén a klub fontolóra vette-e leigazolását, mindenesetre tény, hogy a védelem mindkét szélén és a középpálya közepén is bevethető brazilnak olyan vetélytársakkal kellett volna farkasszemet néznie az első csapatba kerülésért, mint Marcelo, Fabio Coentrão, Alváro Arbeloa, az egy idény után már vissza is térő Daniel Carvajal, vagy éppen Xabi Alonso, Asier Illarramendi, Casemiro és Sami Khedira. Fabinho végül távozott, és egy monacói kitérőt követően 2018-ban a Liverpoolhoz igazolt – negyvenöt millió euró ellenében.

Fabinho

Filipe Luís 

A baloldali védő 2005-ben érkezett a Castillához az uruguayi Rentistas együttesétől. A húszéves brazil hamar alapemberré vált a remek nevekből álló, Negredo, Soldado, Granero és Arbeloa vezette tartalékcsapatnak, s mindösszesen öt mérkőzést mulasztva, végül harminchét találkozón kapott lehetőséget. Egyáltalán nem volt meglepő, hogy a vezetőség a leigazolása mellett döntött, ám a Rentistas túl nagy összeget, a piaci értékének sokszorosát kérte volna cserébe, így a transzfer meghiúsult. Filipe Luís következő állomáshelye La Coruña volt, négy évvel később pedig már az Atlético Madrid csapatát erősítette, melynek színeiben minden sorozatot figyelembe véve összesen 333 tétmérkőzésen léphetett pályára.

Arbeloa és Filipe Luis
Arbeloa és Filipe Luís

Juan Manuel Mata

A burgosi születésű középpályás 2003-ban igazolt a spanyol fővárosba a Real Oviedo ificsapatából. Kezdetben a Cadete A-ban, azaz az ötödik számú utánpótlásegyüttesben futballozott, ám tehetségének köszönhetően tizenhét évesen már az U19-es gárda alapembereként tekintettek rá. A 2006-2007-es idényt a Castilla színeiben kezdte meg, és bár csapata abban a szezonban végül kiesett a másodosztályból, Mata így is egyértelműen felfelé lógott ki a keretből – elég csak hozzátenni, hogy tíz találatával a házi góllövőlista második helyén végzett, csak Álvaro Negredo előzte őt meg a maga tizennyolc egységével. Érdekesség, hogy a kis bab becenévre hallgató támadó ugyanebben az évadban tizenhárom mérkőzésen tizenkét gólt ért el a spanyol U19-es válogatottban, mely mutatóban mind a mai napig csúcstartó.

Mata

A 2007-2008-as idény egyik legnagyobb dobása kétségkívül Wesley Sneijder megszerzése volt, s mivel Júlio Baptista is ekkor tért vissza egy rövid londoni kitérőt követően, Mata számára a középpálya közepén már nem maradt hely, így végül távozni kényszerült – ingyen. Mata azóta megfordult a Valencia és a Chelsea együttesében is, 2014 óta a Manchester United játékosa, a címeres mezt ezidáig negyvenegy alkalommal ölthette magára.

Tovább

Húsz mérkőzés óta veretlenül

Bár a szezon kissé döcögősen indult – az első öt találkozóból csupán kettőt sikerült megnyerni -, és az ezeken a mérkőzéseken kilenc gólt kapó védelem, és az akkoriban sokat kritizált Thibaut Courtois sem állt a helyzet magaslatán, a Real Madrid mostanra egyértelműen túl van a hullámvölgyön, s immáron húsz összecsapás óta veretlen.

Real Madrid; Lucas; Marcelo; Jovic

A széria még az előző naptári év októberében kezdődött egy a Galatasaray elleni idegenbeli sikerrel, azóta tizenhárom győzelem és hat döntetlen a csapat mérlege. Az, hogy a blancók ez alatt a húsz mérkőzés alatt egyetlenegyszer sem találtak legyőzőre, különösen értékes annak fényében, hogy mindeközben olyan neves ellenfelekkel szemben kellett bizonyítani, mint a Barcelona, az Atletico Madrid, a Sevilla, a Real Sociedad, a Paris Saint-Germain vagy kétszer a Valencia. Az idénykezdethez képest szembetűnő a változás a gólarányt illetően is. Az említett összecsapásokon mind támadásban, mind védekezésben remekelt a csapat, a kapott gól nélkül megvívott tizenkét találkozó önmagáért beszél, mint ahogyan a negyvenöt szerzett találat is megsüvegelendő. Érdekesség, hogy míg az első tizenegy mérkőzésén tizennégy alkalommal kényszerült kapitulálni a Sergio Ramos vezette védelem, azóta mindösszesen kilencszer. 

Az abszolút klubrekord, mely egy negyvenmérkőzéses veretlenségi szériát ölel fel, ugyan még nagyon távolinak tűnik, a késő ősz óta mutatott forma mindenképp biztató. Az elkövetkezendő időszak komoly próbatétel lehet, hiszen a hétvégén városi derbit rendeznek, míg márciusban előbb a Barcelona, nem sokkal később pedig a Valencia ellen kell bizonyítania a csapatnak, miközben a nemzetközi kupaporondon a Manchester City legyőzése a legfőbb cél.

Tovább

Real Madrid – a leendő brazil válogatott gerince

A szamba országát eddig legtöbben egyszerre a 2005/2006-os szezonban képviselték, szám szerint hatan, méghozzá olyan nevek, mint Ronaldo, Roberto Carlos, Robinho, Júlio Baptista, Cicinho vagy éppen Filipe Luís. Érdekesség, hogy az 1995/1996-os idényben fordult elő legutóbb, hogy az első csapat keretéhez egyetlen brazil játékos sem tartozott.

Ronaldo Nazário, Real Madrid

A rangidős most egyértelműen a tizennegyedik idényét taposó csapatkapitány-helyettes, Marcelo. A balbekk mintha csak tegnap érkezett volna a spanyol fővárosba. Még leírni is különös, a szemnek nehezen befogadható, mégis hamarosan az ötszázadik mérkőzésére készülhet habfehérben. Meglehet, az előző esztendőben egyszer sem találkozhattunk a nevével az ötszörös VB-győztes alakulat kerethirdetésekor, korántsem valószínű, hogy később nem fogunk.

Casemiro, a fal, középpálya lelke. A La Liga mezőnyében a legtöbb szerelés az ő nevéhez fűződik (szám szerint harmincnyolc), és amennyire kihagyhatatlan a Real Madrid, legalább annyira nélkülözhetetlen a brazil válogatott kezdőcsapatából is. Esetében külön érdekesség, hogy bár messze nem elsődleges feladata, legutóbbi hét fellépése során három gólt is szerzett zöld-sárga mezben.

Éder Militão nagy reményekkel érkezett a nyáron, elsődleges feladata a Sergio Ramos-Varane tengely tehermentesítése. A huszonkét esztendős hátvéd lassan, de biztosan fel is vette a ritmust, és úgy fest, Zidane is egyre inkább bízik benne. Noha a Seleção védelme továbbra is Thiago Silva köré szerveződik, pár év múlva épp Militão lehet az, aki pótolhatja a csapatkapitányt.

Rodrygo Goes, Real Madrid

Rodrygo épphogy csak betöltötte tizenkilencedik életévét, máris kétszeres felnőttválogatottnak mondhatja magát. A Real Madridban tizenhét mérkőzésen hat gólt és két gólpasszt számláló támadó a világfutball egyik legnagyobb ígéretének számít, nem meglepő tehát, hogy az elvárások óriásiak vele szemben.

Hasonló helyzetben van Vinícius Júnior is. Ő és Rodrygo azzal a nyilvánvaló céllal érkeztek, hogy koruknál fogva az elkövetkezendő tíz-tizenkét év meghatározó támadópárosát alkossák a klubnál. Bár Vinícius egyelőre adós maradt a konstans, kiegyensúlyozott teljesítménnyel, tehetsége megkérdőjelezhetetlen, már csak ki kell várni, mikor indul be ez a megállíthatatlan gépezet.

Az eddig felsoroltak közül minden bizonnyal Augusto Galván neve cseng majd a legkevésbé ismerősen a Real Madrid-szurkolók körében. A húsz esztendős középpályás 2017-ben érkezett az U19-es csapathoz, tavaly a Castilla színeiben szerepelt, az idei szezont pedig kölcsönben a Cultural Leonesa együttesénél tölti.

Rodrigo Rodrigues 2018 nyarán került a klubhoz. A remek testfelépítésű brazil csatár szintén a Castillát erősíti (meglehet, egyelőre inkább kiegészítő emberként számol vele Raúl). A támadó az ifjúsági Bajnokok Ligájában hívta fel magára először a figyelmet, ahol nyolc mérkőzésen hat gólt szerzett, de az U19-es csapatnál is igen mutatós a mérlege (37 találkozó, 14 gól).

Végül, de nem utolsó sorban, listánkon a nyolcadik, a legfrissebb igazolás, Reinier. A brazil U23-as válogatottal készülő középpályás igazi villámkarriert tudhat magáénak. Tizenhét évesen mutatkozott be a Flamengo együttesében, fél évvel később pedig már Real Madridot erősíti. Leigazolása komoly fegyvertény, hiszen a hírek szerint (a teljesség igénye nélkül) kérői között szerepelt egyebek mellett az Atletico Madrid, a Barcelona, a Paris Saint-Germain, az Arsenal és a Borussia Dortmund is. Mindez persze aligha meglepő annak tükrében, hogy Reinier klubcsapatában tizenöt mérkőzésen hatszor is eredményes tudott lenni (két gólpassza mellett), és szépen termelt a brazil korosztályos csapatokban is. Mivel esetleges kölcsönadása nem beszédtéma, az olimpiai kvalifikációs tornát követően, februárban csatlakozik a Castillához, ám minden bizonnyal gyakran látott vendég lesz az első csapat edzésein is.

Tovább

Zidane és a félelmetes utolsó negyedóra

Ki ne emlékezne 2016 decemberére? A helyszín a Camp Nou, a Barça vezet, de a blancók támadnak. Einstein óta tudható, hogy az idő relatív – ha akkor megkérdezzük erről az óráikat leső szurkolókat, alighanem ők is igazolták volna ezt a tézist. A végét váró hazaiak szerint ólomlábakon lépked, míg a vendégekért szorító sokaság úgy érezhette, valahogy gyorsabban pörögnek a másodpercek a megszokottnál. Aztán elérkezik a kilencvenedik perc, a Real Madrid pedig szabadrúgáshoz készülődik. Modrić ível, Sergio Ramos emelkedik, bólint, gól! A többi már história. Egy héttel később az Estadio Santiago Bernabéu gyepén folyik a küzdelem, ahol a Deportivo La Coruña együttese vendégeskedik. A kék-fehérek előbb egyenlítenek, két perccel később pedig a vezetést is átveszik. Zidane nem habozik, gyorsan reagál. Előbb Lucas Vázquez lép pályára, pár minutum múlva pedig Mariano Díaz követi. Szokták mondani, cserélni tudni kell – és ha valaki, akkor Zidane ehhez nagyon ért. Nyolcvannegyedik perc, Lucas teker, Mariano felugrik, gól! Talpon a stadion, ám a döntetlen nem elég, mindenképp otthon kell tartani a három pontot. A vendégek nem sietnek, ölik az időt. Az óra 91:50-et mutat, Kroos végezhet el szögletet, és a történelem ezúttal is ismétli önmagát – Sergio Ramos megszerzi a győztes találatot! 

Zidane

Felidézhetnénk persze rengeteg másik mérkőzést is, kezdve az Európai Szuperkupa-döntővel, folytatva a sort a Villarreal elleni zseniális fordítással null-kettőről, de egészen a nyolcvankilencedik percig a Sporting Lisszabon és a Las Palmas is azt hihette, győzelemmel távozhat a spanyol fővárosból. Mint ismeretes, végül előbbinek nem termett babér, utóbbi pedig kénytelen volt beérni egyetlen ponttal. 

Zidane csapata az utolsó negyedórában és a hosszabbításban valóban félelmetes. A francia tréner irányítása alatt a Real Madrid összesen 468 találatot szerzett, ebből – és itt most tessék megkapaszkodni – százhuszonkilencet a hetvenötödik percben vagy azt követően – ez az összes szerzett gól huszonnyolc százaléka. A kilencvenedik minutummal kezdődően nem kevesebb, mint 39 alkalommal ölelkezhettek össze a blancók, köztük olyan sorsdöntő találkozókon, mint a 2018-as spanyolországi visszavágó a Juventus ellen, vagy egy évvel korábban a három madridi gólt hozó hosszabbításos mérkőzés, ahol a Bayern München volt kénytelen lemondani dédelgetett BL-álmairól. Érdekességképp tegyük hozzá, ha valamikor, hát a nyolcvanegyedik percben bizonyosan nem érdemes felállni a televízió elől (már feltéve, hogy az ember nem akar lemaradni semmi fontosról), ebben a hatvan másodpercben ugyanis tíz alkalommal is kapitulálni kényszerültek már az éppen aktuális ellenfelek. És hogy mely csapatok gyomra szorulhat össze leginkább a mérkőzés utolsó hatodához érkezve? A Celta Vigo és a Sevilla szurkolói alighanem körmüket rágva figyelik az események alakulását, ők ugyanis 9-9 ízben voltak már elszenvedői a Real Madrid végső offenzíváinak, de Zidane legényei a találkozók ezen szakaszában nyolc góllal terhelték a Deportivo, és hattal a Valencia ketrecét is. Végezetül egy úgyszintén döbbenetes adat: a BBC (azaz a Bale-Benzema-Cristiano hármas) különös kegyetlenséggel szórta meg vetélytársait, a trió ugyanis mindösszesen hatvanegy gólt ért el a fent említett időszakban.

Zidane

A gépezet pedig úgy fest, megállíthatatlan: a hétvégén Nacho, pár nappal korábban a kupában pedig Brahim Díaz tudott eredményes lenni az utolsó negyedórában, előbbi találat ráadásul rendkívül fontos három pontot ért. Mi, szurkolók persze aligha bánkódunk emiatt, és remélhetőleg cikkünk nyitómondata sokáig és sokszor lesz aktuális az elkövetkezendő időkben is.

Tovább

A Real Madrid kölcsönjátékosai – II. rész

Cikksorozatunk első része ide kattintva olvasható.

Dani Ceballos (Arsenal)

Ceballos számára igen felemásra sikeredett az eddigi félidény. Összesen 17 találkozón kapott lehetőséget, ám ezek közül végig mindössze három mérkőzésen maradhatott pályán, ráadásul kilencszer csak csereként szállt be. Novemberben combizom sérülést szenvedett, mely miatt tizenegy összecsapást volt kénytelen kihagyni. A középpályás számára egyébként nem indult rosszul a szezon, második Premier League-mérkőzésén rögtön két gólpasszal segítette csapatát győzelemhez, azóta azonban csak egyetlen igazán emlékezetes megmozdulása volt – egy gól a Standard Liège ellenében az Európa-ligában. A legfrissebb hírek szerint nem szeretné kitölteni a kölcsönszerződését.

Ceballos

Alberto Fernández (Fuenlabrada)

A spanyol másodosztály ötödik helyét elfoglaló Fuenlabrada középpályásáról két mondatnál többet nem igazán lehet írni, hiszen bár nem volt sérült, mégis mindössze egyetlen találkozón léphetett pályára – egy vesztes kupamérkőzésen, csereként, a hosszabbítással együtt is csupán ötvennégy perc erejéig. Tekintettel arra, hogy Alberto tavaly a Castilla alapembere volt, ez az idény eddig abszolút csalódást keltő számára.

Alberto Fernandez

Takefusa Kubo (Mallorca)

Kubo számára a leigazolását és az előszezont követően – tekintettel a számos érdeklődőre – kérdéses volt, hogy végül hol, melyik együttesnél kezdi meg az idényt, azt azonban aligha övezték találgatások, hogy hol nem. Mivel az európai állampolgársággal nem rendelkező Vinícius-Rodrygo-Militão-hármas miatt az első csapatnál már nem maradt hely az ifjú japán számára, nevezése a spanyol harmadosztályba pedig talán visszalépés lett volna, a vezetőség hamar a kölcsönadása mellett döntött. Kubo végül a Mallorcához került, és bár a frissen feljutó baleár-szigeteki együttes jelenleg is a kiesés elkerüléséért harcol, a középpályás számára a rendszeres játéklehetőség most mindennél fontosabb. Szerencsére utóbbit meg is kapja, eddig (a kupaküzdelmeket is beleértve) összesen négy mérkőzést hagyott ki, ám hét ízben a találkozó kezdetétől egészen annak végig pályán maradhatott – az utóbbi kilenc fordulóban például hat alkalommal is. Első és eddigi egyetlen találatát a Villarreal elleni bravúr győzelem során szerezte, mindemellett két assziszt is fűződik a nevéhez. 

Kubo

Martin Ødegaard (Real Sociedad)

Ha vonható bármiféle párhuzam Martin Ødegaard és Achraf Hakimi között, az mindenképp az, hogy eddigi teljesítményük láttán szépen lassan kezdenek elfogyni a jelzők. A norvég középpályás tizenhét mérkőzésen négy góllal és hat gólpasszal vétette észre magát, a whoscored.com statisztikái szerint nemcsak csapata, hanem posztján az egész szezon legjobbja is egyben. Ødegaard az idény során 48 sikeres cselt mutatott be, mely a negyedik legtöbb a La Ligában, ám ami még ennél is fontosabb: szó szerint kirobbanthatatlan a baszkok keretéből, hiszen eddig mind a tizennyolc mérkőzését végigjátszotta. Annyi bizonyos, egyáltalán nem lenne meglepő, ha a huszonegy esztendős középpályás hamarosan ismét habfehérbe öltözne.

Odegaard

Óscar Rodríguez (Leganés) 

A Leganés ugyan a kiesés elől menekül, Óscar Rodríguez egyénileg mégis egy sikeres félidényt tudhat maga mögött. A La Ligában mindössze egyetlen találkozót hagyott ki eltiltás miatt, tizenhét alkalommal volt kezdő, csapatában pedig az ötödik legtöbb játékperc az övé. A korosztályos válogatott középpályás egy gólpassza mellett már most annyi gólt szerzett, mint tavaly az egész szezon során – szám szerint négyet. Legemlékezetesebb mérkőzését kétségkívül a Celta Vigo ellen vívta, ahol előbb egy egészen káprázatos szabadrúgásgóllal, negyed órával később pedig egy szemet gyönyörködtető távoli bombával örvendeztette meg az uborkatermesztők szurkolóit. 

Oscar

Sergio Díaz (Cerro Porteño)

A paraguayi támadó nevelőegyesületénél igyekszik ismét felépíteni magát. A lehetősége szerencsére meg is van minderre, hiszen a szezon során tizenkilenc találkozón is pályára léphetett, az utóbbi időben ráadásul többnyire kezdőként. Ezidáig három gól és három gólpassz fűződik a nevéhez. Sergio Díaz helyzete némiképp más, mint a többieké, hiszen az ő kölcsönszerződése az idei naptári év, azaz 2020 decemberéig szól.

Sergio Diaz

Dani Gómez (Tenerife)

Dani Gómez ebben az idényben valamivel több mint ezer percet töltött a pályán a spanyol másodosztályban szereplő Tenerife együttesében. Összesen huszonkét alkalommal kapott lehetőséget, ebből nyolcszor kezdőként – mindez négy gólra és egy gólpasszra volt elegendő.

Dani Gomez

Borja Mayoral (Levante)

Mayoral sorozatban második évét tölti a valenciai alakulatnál, és bár az első kitérő sem sikerült rosszul, idén úgy tűnik, azt is képes lesz túlszárnyalni. Tizennyolc mérkőzésen ötször volt eredményes, egyebek mellett a Real Madrid, a Barcelona és a Real Sociedad ellen is betalált, és egyértelműen ő döntött a három pont sorsáról a Celta Vigo vendégszereplése során – csereként beállva előbb kiosztott egy gólpasszt, később maga is megzörgette a hálót. Mayoral egyébként második a házi góllövőlistán, ám csapaton belül ő rendelkezik a legtöbb akciógóllal. Meglehet, madridi visszatérésének csekély az esélye, fontos lenne, hogy a szezon hátralévő részében is hasonló produkcióval rukkoljon elő.

Mayoral

Cikksorozatunk első része ide kattintva olvasható.