Egytől egyig: Real Madrid – Levante (2– 0)
Az utóbbi időkre jellemző, teljes kilátástalanságot mutató első félidő után a cserékkel — és valószínűleg egy erőteljes fejmosással — Arbeloa irányba rakta a csapatot. A közönség fújol, Vini pityereg, Bellingham is rendesen kapja az ívet. Nem ehhez szoktunk.
Real Madrid (OP: 5,9)
Én személy szerint rendkívüli módon tisztelem a stadionba kilátogató madridista szurkolókat. Hiszek benne, hogy hozzáértő közönségről van szó: olyanokról, akik a világ legjobb meccsein, a legjobb játékosokkal a soraiban kiálló Real Madridon szocializálódtak. A szerkesztőségben szó volt róla, hogy kicsit a tévé is turbózta a hangulatot. Amikor például fehér kendőt lengető nézőt akartak mutatni, néha csak egyetlen ember volt a képen, nem pedig egy egész lelátórész telibe-totálban. Szóval itt el kellene érni egy statisztikai sokaságot, hogy érdemi kijelentéseket lehessen tenni. De mindegy. Az első félidő: kuka. Nem tudom, láttam-e valaha ennyi madridi játékost ennyire befeszült arccal játszani — görcsösen, idegesen. Arbeloa már a szünetben intézkedett, és főleg Güler pályára küldésével alaposan megváltoztatta a játék képét. A tizenegyes korrekt volt, az ünneplés vicces, Asencio fejese pedig tanári. Több helyzetet is kidolgozott a csapat, de Ryan remekül védett, így maradt a 2:0. Sok minden nem változott ezzel, azt gondolom, de legalább a hangulat nem lett még jegesebb.
Levante (OP: 4,4)
Szerintem jelentős mennyiségű eurót dobtak be a Catedral de Santa María de Valencia perselyébe a csapat tagjai, hátha kitart még egy meccsig — a Mindenható segedelmével — a Real pocsék sorozata. Részben meghallgatásra találtak, mert az első félidő akár szólhatott volna erről is. Kapura nem voltak veszélyesek — mondjuk a Real sem —, tehát működött a dolog. Volt több ígéretes szabadrúgás-lehetőségük, de ezeket elrontották, legfeljebb Valverdének okoztak vele fejfájást. A bekapott gól után ki kellett volna támadniuk egy esetleges pontért, de itt már lenullázták az isteni gondviselés jelentette keretet, és maradt a 2:0.
A meccs embere – Arda Güler (OP: 7,5 )
Arda játéka hozta meg a minőséget a csapatba, és ez – még az első félidei bóklászást figyelembe véve is – egyértelműen bizonyítja, hogy kreatív játékos nélkül a Real Madrid nem sok mindenre képes. A 2–0 után kicsit hullámzónak éreztem a csapatot (értsd: többet volt a labda az ellenfélnél), de Güler aktivitása így is kiemelkedett: 56 labdaérintés egy félidő alatt nagyon komoly jelenlétet mutat. Visszalépett a labdákért, nem szórta el őket, és a megoldásai szinte mindig ültek. A 95%-os passzpontosság különösen akkor értékelődik fel, ha hozzátesszük: az indításai jelentős része támadást épített, szó sem volt alibizésről. Három lövése volt, kettő kaput is talált, kiosztott egy gólpasszt, és nem egyszer a védekezésben is feltűnt. Gülernek már most komoly ellentábora van, de a mai játékára nem lehet panasz: a győzelemben meghatározó érdemei voltak.
Thibaut Courtois (OP: 6,9)
Azért „csak” hatos osztályzat, mert védeni valója gyakorlatilag nem volt, az édes semmittevést pedig ne értékeljük túl. A kapuja akkor került igazán veszélybe, amikor a csapattársai – teljesen értelmetlen módon – többször is felrúgták a Levante játékosait 17–20 méterre a kapunktól. Ez a fajta felelőtlenség csapatszinten az öngyilkosság egy speciális formája: egy jobb formában lévő pontrúgás-specialista könnyen megbüntethette volna a Realt. Courtois labdaérintéseinek száma komoly visszaesést mutat a korábbi meccsekhez képest, ami azt jelenti, hogy az ellenfél gyengébb volt és talán – reménykedjünk inkább ebben – a labdakihozatalunk is biztonságosabbá vált.
Fede Valverde (OP: 6,0)
Azt gondolom nem követek el nagy hibát amikor leírom, hogy talán csak két igen látványos eseménye volt az egész meccsen, de alapvetően a rábízott feladatot – a jobb oldal lezárása – jól megoldotta. Volt egy zseniális keresztlabdája Bellinghamnak, meg egy közepes agyrázkódása, amikor a szabadrúgásnál fejbe bombázták.
Álvaro Carreras (OP: 6,3)
Ő sem a támadásépítésben jeleskedett, inkább a hatékony védekezésben. Eddig sem volt erőssége a rendkívüli passzpontosság, de felfoghatjuk úgy is, hogy az előre játékban egyszerűen több kockázatot vállal. A párharcai felét nyerte meg — itt azért talán egy védőtől nagyobb magabiztosságot várna az ember.
Raúl Asencio (OP: 7,6)
Az utóbbi időben rendszeresen beleálltam Asencióba, és azt gondolom, volt is alapja. Most viszont pont azokban a pontokban mutatott valamit, amelyek az elmúlt meccseken teljesen hiányoztak. Az előrejátékban korábban szinte teljes bizonytalanságot láttam tőle, ma viszont voltak életjelek. Jó, nem érezte mindig erkölcsi kötelességének, hogy előre játsszon – nem is kell –, de a 32. percben Mbappénak felrúgott labdája súrolta a zsenialitás határát (még úgy is, hogy a francia lesen volt). Érezhetően hatalmas feszültség alatt futballozott, de a gólja átszakította a gátat: ma kifejezetten erőssége volt a védekezésünknek.
Dean Huijsen (OP: 5,3)
Ha csak a statisztikáit nézzük, akkor azok annyira nem árulkodóak, de én személy szerint egy komoly önbizalomvesztést érzékelek nála. A Bernabéu közönsége nem szokott ahhoz, hogy egy játékosunk nagyjából a negyedik szintig rúgja fel a labdát egy tisztázás közben, pláne nem, ha ez esetleg akár – kis erőbedobással – másképp is megoldható lett volna. Meg is kapta érte a füttyöt. Öt fejpárbaja volt, abból egyet nyert meg, de hát mégiscsak 195 centi magas, azért az lenne az ildomos, hogy egyet veszít el. Nem tudni, hogy teljesen rendben van-e, de azt mindenképpen ki kell emelni, hogy vele a labdakihozatal sokkal határozottabb volt, mint pl. Rüdigerrel.
Jude Bellingham (OP: 5,7)
Ő sem fog ennek a meccsnek a saját emlékkönyvében egy egész oldalt szentelni. Szerintem nagyjából felejtené az egészet — az első félidőt mindenképp. Az akarással most sem volt baj, ezt jól bizonyítja a 112 labdaérintése, a 91%-os passzhatékonysága, valamint a 15 párharcból 7 megnyert. A második félidőre ő is összeszedte magát, a gól is benne volt a játékában. Vele kapcsolatban még megjegyezhető, hogy madridistaként nehezen tudok felidézni olyan korszakot, amikor a játékosok ennyit magyaráztak és mutogattak egymásnak.
Eduardo Camavinga (OP: 4,7)
Nem ez volt élete meccse, pechére addig volt a pályán, ameddig pocsékul ment a csapatnak. Igen, ez egy magas labda, mert át is fogalmazhatnánk úgy, hogy addig játszott rosszul a csapat, ameddig ő a pályán volt… Aktív volt (56 labdaérintés), de voltak komoly hibái, amelyekből nagy baj is lehetett volna. Köszönettel tartozhat a Levante játékosainak, hogy nem éltek az általa felkínált lehetőségekkel.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,3)
Ma megint úgy ment nagyot a francia, hogy szinte észrevehetetlen volt. A statisztikája magért beszél: 92 labdaérintés, 94%-os passzhatékonyság, több sikeres szerelés és párharc. Általában amikor kicsit nem figyel oda rögtön a védelem tengelyében találja magát a védekező középpályás szerepből, úgy tűnik ezt a lehetőséget az új edző sem hagyja ki. A sárgája nem hiányzott, ő viszont fog a következő meccsen. Mondjuk azt, hogy félig tele van a pohár: legalább tud egy kicsit pihenni.
Gonzalo Garcia (OP: 4,6)
Majd lassan el kell gondolkodni, hogy neki hány pocsék meccsre van szüksége ahhoz, hogy végre összejöjjön egy jó. Most a felejthető teljesítményt egy mérkőzéssel megtoltodta: kapura egyszer volt veszélyes, inkább a visszazárásban jeleskedett, de hát ő mégiscsak egy csatár lenne.
Vini Jr. (OP: 4,1)
Azért az kemény lehet, hogy kb. 70 ezer ember nettó utálata mellett kell valami igazán jó mérkőzést lehoznod. Úgy tűnik a madridista közönség nem tud elnéző lenni és úgy tenni, mintha Vininek nem lenne köze Alonso kiutáláshoz. Üzenet ez a nagyhatalmú elnöknek is, bár azt nem tudom, hogy ennyi trófea és siker után, őt ezt valamilyen módon meghatja-e. Vini nagyon akart, de azt gondolom a meccs kétharmadáig nem nagyon tudta magát ettől függetleníteni, aztán meg kollektív boldogságba taszította a csapat a közönséget a két találatával. A kezdeti fegyelmezettség kb. 27. percig tartott, ekkor kezdett Vini üzemszerűen reklamálni. Mondjuk, ha olyan elánnal és sebességgel futna el a szélen, mint a Barca ellen és néha – amikor már három játékos lóg a nyakán a tizenhatos előtt – esetleg lepasszolná a labdát is, valamint a régi önmagát idézően esetleg eredményesen fejezné be a támadásokat….. Szóval, akkor lenne esély bűnbocsánatra. Hogy erre mekkora az esély? Szerintem nagyon csekély…
Kylian Mbappé (OP: 6,8)
Jól mozgott a mi TNT-nk (Tini Nindzsa Teknőc — bocsánat…). Volt a játékában lendület, fantázia, és sok esetben attól sem rettent meg, hogy erősen csines párharcokba belemenjen. Pedig ugye sérülésből jött vissza, nem hiányzik, hogy megint kiessen egy időre. A büntetőt szépen összehozta, még szebben értékesítette, aztán jelképesen belerúgott egyet még a biztonság kedvéért a Levante kapusába.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (OP: 6,6)
29 percet játszott, Huijsent cserélte, de gyakorlatilag védekező középpályásként állt csatasorba. Nekem néha kifejezetten tetszik, amikor nyakigláb módra, a hosszú kezeivel és lábaival nagyívű mozdulatokat tesz — néha kicsit esetlenül, de nagyon sokszor hatékonyan. Jól megoldotta a Tchouaménitől “megörökölt” feladatot, és néha kifejezetten látványos labdakihozatalokban vállalt oroszlánrészt. Pontosan passzolt (94%), 48 labdaérintése volt szűk félóra alatt, szóval turbófokozatban pörgött a srác.
Franco Mastantuono (OP: 6,3)
Jól szállt be is a meccsbe, aktív volt, több szép támadásból vette ki a részét a jobb oldalon. Két kapura lövése volt, az egyik maradandó károsodást idézett elő a felsőlécen. A passzhatékonysága 91%, szóval nem volt ez egy rossz derbi a részéről.
David Alaba kevés játékpercet kapott az értékeléshez.
Álvaro Arbeloa (OP: 6,1)
Nem volt kísérletezgetés, pihentetés: egy masszív kezdőt küldött a pályára. Gülernél már említettem, hogy irányító nélkül nemhogy akadozik a gépezet, hanem néha kifejezetten blokkol. Arbeloa ezt hamar észlelte — feltételezhetően nem csak a füttyből —, és nem sokat teketóriázva már a szünetben cserélt. Nem bántva Alonsót: ő az ilyen átszervezésekkel legalább a 70. percig várt volna. Megvan az edző első győzelme, gratulálunk, de még nagyon a gödör alján van a csapat, semmi okunk, hogy a rózsaszín füstbombákat kioldjuk.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Albacete – Real Madrid (3– 2)
Itt lett volna az alkalom, hogy ezek a fiúk (nem mertem labdarúgókat írni) megmutassák, hogy igen: ők nem egy semmirevaló, edzőbuktató banda, hanem szépen lelépik a másodosztályból kiesni készülő hazaiakat… mondjuk 5–0-ra, úgy, hogy az eredmény már beáll az 52. percben. De hát úgy tűnik, ők mégiscsak egy semmirevaló, edzőbuktató banda…
Real Madrid (OP: 2,2)
Szóval kiestünk innét is. Viccesen leírhatnám, hogy három nap alatt a felére csökkent a megnyerhető kupák száma, de ugye senki nem hiszi el, hogy ilyen nyomorult teljesítménnyel spanyol bajnokságot, Isten ne adja BL-t lehet nyerni. Az elképzelésnek a leghalványabb jelét sem éreztem a játékon. Aztán – szokásos módon – akkor kattant be valami, amikor gólt kaptunk. Kétszer is tudott a csapat válaszolni, a harmadikra már nem jutott idő. Pech. Vagy balfékség. Lehet, hogy be kellene vállalnia a klubnak az NFL-meccseken túl pár NHL-jégkorongmeccset is… de én el tudnék képzelni akár NBA-kosármeccseket is, feltéve, hogy a bevételből normális játékosokat vesznek. Sokan eddig is hüppögtünk, hogy pedagógiai szempontból nem a legjobb húzás a hisztiző játékosoknak megveregetni a hátát, aztán elzavarni az edzőt. Ugye mennyire sz*r érzés, amikor az embernek ilyenkor igaza van?
Albacete (OP: 8,3)
Én személy szerint mélységesen hálás vagyok az Albacetének és a ködnek, hogy minimalizálták azt a szenvedést, amelyet a Real Madridot a múltja miatt szerető madridistáknak ki kellett állniuk ezen a meccsen. Javaslom Jefté Betancornak, hogy a közeljövőben Gonzalo Garcíának és Luninnak kedveskedjen valami apró ajándékkal, hiszen e két madridi játékos előkészítése nélkül sose rúgott volna gólokat. Valószínűleg kapni fog egy lovas szobrot Albacete főterén, ahogy kardjával Madrid irányába mutatva csatába hívja játékostársait. Mondjuk meg is érdemelné. Gratulálok továbbá Jesús Vallejónak, hogy végre egy igazi nyerő csapathoz igazolt, ahol elismerik a képességeit, és – ha az egészsége is úgy akarja – akkor játszatják is. Csak óvatosan kérdezem… az Albacete nem akar további madridi játékosokat igazolni? Nem sokat: 10, esetleg 12 kutyaütőt diszkont áron megkaphatnának.
A meccs embere – Madridista szurkoló
Én a meccs emberének választom ezen a mérkőzésen azt a lelkemben körvonalazódó madridistát, aki végig nézte a mérkőzést, majd utána nem kezdett el indokolatlanul ordítani a párjával, nem dobta ki a tévét az ablakon és még gondolati szinten sem fogalmazódott meg benne, hogy „Soha többet….”
Lunin (OP: 2,7)
Kétszer védett, ezen kívül nem sok dolga volt – leszámítva azt, hogy háromszor kihalászta a labdát a kapuból.
Jimenez (OP: 3,1)
Kiváló ötlet volt ismét egy fiatal srácot kitenni jobbra: sok védekező feladata nem volt, a támadásokhoz meg nem rakott hozzá semmit..
Raúl Asencio (OP: 3,1)
Bennem megint csak az maradt meg, hogy agyonrúgott valakit. Messze nem olyan jó focista, ahogy elhiszi magáról. Szerintem erdészeti vállalatoknál kaphatna munkát, fakitermelésnél.
Dean Huijsen (OP: 3,5)
Mintha lettek volna focira emlékeztető megmozdulásai. Le is cserélték.
Fran García (OP: 2,9)
A másodosztály kiesőjelöltje ellen is meg tudta mutatni milyen minőséget képvisel. Alibikirály.
Fede Valverde (OP: 3,3)
Fede sajnos nem alkalmas csapatkapitánynak. Űzni, hajtani kellene a csapatot, de csak néz boci szemekkel.
Castero (OP: 2,8)
Reméljük nem hagy benne mély sérülést ez a mérkőzés, amely pszichésen rossz hatással lenne a jövőjére nézve.
Arda Güler (OP: 3,1)
Arda Güler ellentábora komoly számossággal bír, sokaknak ő is abba a gyűlölt kategóriába tartozik, mint Vini Jr. Ha valaki megpróbált valami érdemit beletenni ebbe a gyalázatba, akkor Güler volt. Aktív volt (102 labdaérintése messze a legtöbb a Realban), mutatta magát, nem szórta el a labdákat, igyekezett pontosan passzolni. Többször is próbálkozott lövéssel, de ezek nem voltak túl veszélyesek.
Vini Jr. (OP: 2,0)
Köszönjük Vini, hogy vagy nekünk, miről is beszélnénk. Kicsit bántónak tűnhetne, hogy 23 labdát veszített el, de tényleg ne vesszünk el az apró pici részletekben.
Franco Mastantuono (OP: 3,0)
Nekem még mindig nehéz megszokni, hogy nem szőke a haja. Talán ez volt a legérdekesebb a játékában.
Gonzalo Garcia (OP: 3,3)
Ismét gól és gólpassz, bár most Jefté Betancornak kedveskedett egy jó labdával. Mintha privát ködfelhőbe burkolózna: gyakorlatilag észrevehetetlen.
Cserejátékosok
A cseréink nem voltak jók.
Alvaro Arbeloa (OP: 2,6)
Szerintem ne bántsuk Arbeloat, mire megjegyzi, hogy milyen irányba nyílik a Real öltözőjének ajtaja, jó esetben már a tartalék csapatnál találja magát ismét.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Barcelona (2– 3)
Időhiány miatt ez a cikk hétfő este készül, így több olyan információ is a rendelkezésünkre áll, amely túlmutat ezen a mérkőzésen Az előzmények alapján nem mi számítottunk favoritnak, és ezt a játék képe is visszaigazolta. Nem ehhez szoktunk, nem ilyen teljesítmény miatt lettünk Real-szurkolók. A klub továbbra is a miénk, ugyanakkor a változtatás kényszere súlyos teherként nehezedik ránk.
Real Madrid (OP: 4,9)
Az első félidő taktikáját a betömörülés jellemezte, amelyből gyors kontrákkal próbálta a Real veszélyeztetni az ellenfelet. Ez akár működőképesnek is tűnt, hiszen Vinit nem tudták tartani, többször is elfutott a bal szélen. Volt a félidőnek olyan szakasza, amikor azt mondtam: ha csak egygólos hátránnyal megyünk az öltözőbe, már elégedettek lehetünk, annyira nyomasztó volt a Barca fölénye Aztán következett a 7,5 percig tartó, 3 perces hosszabbítás, amikor elég nagy intenzitással estek a gólok. A második félidőben – a kontrák kiiktatása érdekében – a Barca hátrébb tolta a védekezését, majd szereztek egy gólt, amely végül eldöntötte a mérkőzést. A 96. percben két égbekiáltó helyzet is adódott egy „last minute” egyenlítésre, de a fiúk nagyjából olyan szinten oldották meg ezeket, amilyen szezont idén összességében is látunk a csapattól.
Barcelona (OP: 7,4)
Sikerült megint örömet szerezni a legnagyobb ellenfelünknek. Amíg mi csikorgattuk a fogunkat, addig a Barcelona megpróbált focizni. Váltottak, amikor kellett, és szerencséjük is volt. Jobbak voltak. Annyi sebből vérzik a Real Madrid hónapok óta, hogy még csak nem is rossz érzés ezt kimondani. Ez is csak egy gond a sok közül.
A meccs embere – Thibaut Courtois (OP: 7,4 )
Kapja meg ezt a címet olyan sportember ezen a mérkőzésen, aki a szezon minden meccsén a legjobb formáját hozta. Aki nem nyavalyog, nem hisztizik, hanem profi labdarúgóként hétről hétre világklasszis teljesítményt nyújt a Real Madrid kapujában. Courtoisnak négy védése és két tisztázása volt, a gólokat nem lehet a nyakába varrni, hiba nem szerepel a neve mellett.
Fede Valverde (OP: 5,9)
Engem legalább annyira zavar, hogy Fede lesérült, mint az, hogy két lejátszott meccs után kupa nélkül repült haza a csapat. Az afrikai esti ködben őt sem lehetett igazán észrevenni, viszont amikor kellett, odatette magát: mind az öt párharcát megnyerte. 68 percet volt a pályán, ez alatt 21 labdaérintése volt – nehéz ezt érdemben minősíteni.
Aurélien Tchouameni (OP: 5,5)
Megint a védelem tengelyében találta magát, pedig nem ott a leghasznosabb a játéka. Védekező középpályásként sem lett sokkal színesebb a teljesítménye, inkább csak hozta a kötelezőt.
Raúl Asencio (OP: 5,3)
Bennem elszakadt valami Asencioval kapcsolatban az elmúlt hetekben. Ez a srác nem az, akinek látni szerettem volna a pályán. Tavaly lenyűgözött a lendülete, az adrenalin szint, amin játszott, a gyorsasága, a brutális tisztázásai. Bennem régóta folyamatosanaz a kérdés lappang, hogy a Real Madrid védekező játékosa lehet-e olyan szinten, hogy nem tud előre játszani? Mert Asencio nem tud. Hét ilyen előre passzából négyet eladott, ebből háromból formás Barca támadás alakult ki. Szóval szerintem ő egy hasznos kiegészítő ember, akit be lehet vetni jobb oldalon és belső védőként is, de semmi több.
Dean Huijsen (OP: 5,0)
Nem tudom, mi a valós helyzet a sérülésével, illetve hogy teljesen felgyógyult-e, de ennél azért többre képes. A teljesítménye korábban még bizakodásra adott okot, aztán jöttek sorban a sérülések, a visszaeső forma, és ezzel együtt a hibák is a pályán. Most is ott szerepel a neve mellett, hogy „gólhoz vezető hiba”, ami nagyon rosszul mutat. A cseréje nem tudom, mire vezethető vissza, de sokat elárul, hogy az El Clásicón Alaba jött be a helyére – olyan játékos, akinek nagyjából másfél éve nem volt egy igazán normális meccse.
Álvaro Carreras (OP: 5,6)
Yamalnak köszönhetően az egyik legaktívabb játékosunk volt. Valljuk be őszintén: a szimpatikus barca-tehetség elemében volt ezen a meccsen. Nemcsak az egyéni megmozdulásaival, hanem a passzaival is folyamatosan veszélyt teremtett. Carreras végül megúszta egy sárgával, pedig a 22. percben egy klasszikus, lapot érő módon taposta meg az ifjú titánt. A lábában a meccs végén benne volt az egyenlítés – benne is maradt.
Jude Bellingham (OP: 4,7)
Talán még neki van elfogadható statisztikája: viszonylag sok passzban volt benne (24), ezek nagy részét pontosan is továbbította. 16 párharca volt, ennek a felét tudta megnyerni. Ebben a mutatóban jobb szokott lenni, mondjuk gyengébb ellenfelek ellen.
Eduardo Camavinga (OP: 5,1)
22 labdaérintés 82 perc alatt… (Cabellosnak volt 14 darab, 8 perc alatt) azt hiszem, ez sok mindent elárul. Nem tudott semmi színt vinni a játékba, még csak egy sárgát sem hozott össze. De ezt már tényleg csak kínomban írom…
Vini Jr. (OP: 6,9)
Én most nem fogom itt fényezni ezt az embert, még akkor sem, ha ezen a mérkőzésen akadtak olyan jelenetek, amelyek valóban focira emlékeztettek. Majd, ha annyi mérkőzésen kerülök méltatási kényszerbe, ahány alkalommal végig kellett néznem, hogy széttárt karral reklamál a bíróval, az ellenfél játékosaival és szurkolóival (kívánt rész aláhúzandó), akkor esetleg elgondolkodom valamiféle mea culpán. Az első félidő elején és végén mutatott játéka életben tartotta a Realt – amikor viszont a csapat hátát feltörte a háló, akkor tőle sem láttunk semmit. Egyszerűen nem tudták tartani: a cselek bejöttek, a labda nem akadt el egyetlen lábban sem, a sebesség különbség brutális volt. A cseréjét állítólag ő kérte, ami annyiban kár, hogy rutinból valószínűleg bevágott volna egy labdát hat méterről a 96. percben.
Rodrygo (OP: 5,5)
Ma nem tudta – vagy nem engedték neki –, hogy azt a játékot hozza, amit az elmúlt néhány mérkőzésen megszoktunk tőle. 15 labdát vesztett el, ami azért nem kevés; ebből is látszik, hogy nem hagytak neki sok levegőt. Az egész meccsen mindössze egy lövése volt: a második félidőben, egy Vinivel való összjáték után. Nehéz ennél emlékezetesebb momentumot felidézni tőle. Mert nem volt más.
Gonzalo Garcia (OP: 5,5)
Rúgott egy gólt és adott egy gólpasszt, ami önmagában nem rossz teljesítmény, ráadásul több alkalommal a védekezésben is hatékonyan kivette a részét. Az, hogy az egész mérkőzésen mindössze 19 labdaérintése volt, jól mutatja, milyen meccset játszottunk: alig volt nálunk a labda, döntően védekeztünk, és amikor támadni tudtunk, a csapat szinte kizárólag Vinit kereste a labdával.
Cserejátékosok
Amióta ebbe a rovatba írok, most éltem meg először az „alkotói válságot”. Kínkeservesen jöttek össze a mondatok, az apátia, a tanácstalanság uralta a gondolataimat, kb. olyan voltam, mint egy Real Madrid játékos. 8-10 labdaérintésre nem adnék senkinek osztályzatot, pláne, ha ezek semmilyen érdemi akció részét nem képezték. Talán Güler…., de hamar lebeszéltem magam róla.
Xabi Alonso (OP: 4,0)
Jelentős a különbség a két pontszám között, de én valószínűleg már nem tudom magam függetleníteni a hétfő délutáni hírektől. Ettől a projekttől többet vártunk – és többet várt Xabi Alonso is. A Real Madrid vezetése gyakorlatilag a lovak közé dobta a gyeplőt: innen nincs megállás, a játékosok azt csinálnak, amit akarnak. Megfúrják az edzőt, a statisztikust, a masszőrt, talán még a portást is kirúgatják. Az agyonfizetett, elkényeztetett játékosoknak adott igazat a menedzsment: olyanoknak, akiknek a többsége nem nyert semmit ezzel a klubbal – és máshol sem –, és jó eséllyel nem is fog. Én személy szerint sokkal szomorúbb vagyok amiatt az elvtelenség miatt, amit a klubnál látok, mint amiatt, hogy elvesztettünk egy legendát. Xabi Alonso sorsa már rég megpecsételődött a Realnál, de legalább stílusosan: egy El Clásico után váltak el az útjaik.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Atlético Madrid (2– 1)
Nem ez a mérkőzés volt a labdarúgás ünnepe, sőt néha kifejezetten fájdalmas volt nézni. Viszont legyőztük a matracosokat és bejutottunk a döntőbe. Hogy ez most jó vagy rossz nekünk, arra vasárnap kapunk választ.
Real Madrid (OP: 6,0)
A mérkőzés végén egyetlen kérdés járt a fejemben: mi a bánatos istennyilára van szükség egy ilyen mérkőzésre? Nehéz volt eldönteni, hogy ki játszott rosszabbul a két csapat közül, de legalább a Real eggyel több gólt lőtt, mint a Atlético. Ritkán látni egy spanyol bajnokin ilyen lagymatag játékot, azokat a meccseket a csapatok legalább komolyan veszik. Négy csapat van a döntőben, de itt csak a végső győzelemnek lesz érdemi hozadéka. Legjobban a második helyezt fog szívni, mert lenyomhat két mérkőzést az afrikai télben, aztán a végén a kupatároló vitrinből sem kell nagyobbat venni. A Realnak volt erkölcsi törleszteni valója az Atléticoval szemben, de én akkor sem törtem volna pálcát a csapat felett, ha esetleg kikapnak. Összefoglalva: lehet, hogy a sérültjeink száma újabb két emberrel növekedett, Vini szappanoperája újabb fejezettel bővült, de legalább Fede belőtte a várva várt idei első gólját. Kb. ennyit lehet erről a meccsről elmondani.
Atlético Madrid (OP: 6,2)
Azt rögtön leszögezhetjük, hogy barátság terén ezzel a mérkőzéssel sem került közelebb egymáshoz a két csapat. Vinícius kapcsán még kitérek Simeone minősítésére – csak hogy senki ne izguljon: egy suttyó falusi meccs színvonalát hozta –, de végső soron hálásak is lehetünk neki, hiszen a 74. percben lecserélte az egyetlen igazán gólveszélyes játékosát. Alexander Sørloth már nem először tör borsot az orrunk alá: 196 centis magasságával folyamatos légiveszélyt jelentett. Fede bombája sokkolta őket, ezt követően ugyan próbálták nyomás alá helyezni a Realt, de komoly helyzetig egészen a 32. percig nem jutottak el. Mondhatnánk, hogy a mérkőzés vége teljes unalomba fulladt, ám Álvarez a 96. percben leadott lövésével így is a szívbajt hozta minden Real-szurkolóra.
A meccs embere – Fede Valverde (OP: 8,8 )
Nem sok hozadéka volt ennek a meccsnek, de Fede játéka mindenképp ide kívánkozik. Én személy szerint nagyon boldog vagyok, hogy ez a csupaszív játékos végre kezdi megtalálni a legjobb önmagát, aminek haszonélvezője a csapat és mi, szurkolók vagyunk. A gólja érezhetően felszabadított benne valamit, bár azt hozzá kell tenni, hogy ilyen bénán felállított sorfalat ritkán lát az ember. Nagyon szépen kivette a részét a jobboldali játékból, és a védelem azon tagjának számított, aki előrefelé is mert játszani. Több belőtt labdája is volt, amelyekből kis szerencsével kialakulhatott volna valami, de a tortán a habot a gólpassza jelentette, ahogy Rodrygót kiugratta. Ikonikis volt, amikor az ellenfél térfelén elvesztette a labdát, majd közel 40 méteres üldözésbe kezdett, amelynek a végén visszaszerezte azt. És még egy dolog: megtapsoltatta a közönséget, amikor Vinit lecserélték, mert tudja, hogy a srác gödörben van, és nem akarta, hogy még jobban megsérüljön lelkileg.
Thibaut Courtois (OP: 8,5)
Courtois remek statisztikájának rombolásában Asencio és Rüdiger komoly szerepet játszik, akik a labdakihozatalban semmilyen kockázatot nem vállalnak és emiatt rendszeresen hátra passzolják neki a játékszert. Courtois jobb híján felrúgdossa a labdát, amelyek birtoklása így kétségessé válik. Öt védést mutatott be, gyakorlatilag hibátlanul hozta le a mérkőzést, ismét a csapatunk egyik erős bástyája volt.
Antonio Rüdiger (OP: 7,2)
Mindenképpen emeljük meg a kalapunkat Rüdiger előtt, aki sérülten is vállalta a játékot és ez érezhetően rányomta a bélyegét az önbizalmára. Ilyen helyzetben védhető, hogy a támadásokban semmilyen formában nem volt érzékelhető a jelenléte, ugyanakkor – ahogy korábban is írtam – a labdakihozatalban sem mutatott semmit. Kiemelendő, hogy volt néhány remek mentése – nem egyszer az utolsó utáni pillanatban –, amelyek komoly vészhelyzetet előztek meg valószínűleg. Feltételezhetően számára ezzel véget ért a szaúdi torna, de a következő mérkőzésünk úgyis inkább egy könnyed levezetés lesz, így pihenhet a bajnokikra.
Raúl Asencio (OP: 5,9)
Már a Betis elleni meccs után is szóvá tettem, hogy mennyire gyenge az előre játéka, bár a semmit nehéz minősíteni. Én nem hiszem, hogy abból előbb-utóbb nem lesz baj, hogy folyton Courtoisnak rugdossák hátra a belső védők a labdát. Talán egy mélységi előrepassza volt, amikor benyomta csínbe a labdát, lett is belőle egy kontra. Én elég régóta nézek Real madrid meccset, de talán az is jelzésértékű, hogy nem emlékszem mikor rúgtak ennyi labdát ki a védők az alap-, vagy az oldalvonalon túlra (a szögletarány 9:1 az Atlético javára…).
Álvaro Carreras (OP: 6,2)
50 labdaérintése volt egész meccsen, maradjunk annyiban, hogy ez nem sok. A támadásokhoz nem tett hozzá gyakorlatilag semmit, ő is inkább a védekezésre koncentrált. Simeonet – az ifjabbat – rendszeresen lebírkózta, nehezen volt érthető, hogy miért nem kapott ezért a sorozatért sárgát. Hogy írjak valami pozitívat: a védekező munkája rendben lévőnek tűnt. Több támadást is megakasztott, ha már lábbal nem ment, akkor más – egyébként szabályos felületnek minősített – testrészével állta a labda útját.
Jude Bellingham (OP: 6,6)
Nem ez volt élete leglátványosabb mérkőzése. Ismét sikerült egy olyan meccset összehoznia, amelyből talán egy esős vasárnap teljes hossza sem lenne elég ahhoz, hogy eszünkbe jusson egyetlen igazán emlékezetes, olyan csettintős momentum. Az Atlético ellen persze most is hátára vette a pályát: robotolt, űzte, hajtotta magát, ám ezzel nagyjából ki is fújt azon események sora, amelyeket a pozitív oldalra pakolhatunk.
Eduardo Camavinga (OP: 6,7)
A sokadik játékos akiről leírom, hogy nem volt kapura veszélyes megmozdulása, de talán ő volt az, aki a rendszeresen bemozgott üres területre és megjátszható volt a labdával. Ha már nála volt a labda, akkor azt biztonságban is érezhettük, mert 96%-os pontossággal passzolt, bár volt egy lövéshez vezető hibája is. Nagy területet játszott be, a futásteljesítménye bőven átlagon feletti volt.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Szokásához híven sokszor volt jó helyen, mindezt csendesen tette, ahogy megszoktuk tőle. Az ellenfél kapuját ő sem veszélyeztette, párharcai közül egy kivételével mindet elveszítette (összesen négy volt), és mindössze 60 labdaérintése volt, ami nem igazán jellemző rá. A mérkőzés végén ismét a védelem tengelyében találta magát – ilyen ez, ha valaki jó játékos, és több poszton is képes megbízható teljesítményt nyújtani.
Vini Jr. (OP: 4,0)
Tisztelt madridisták, szeretném írásba foglalni, hogy nálam most telt be a pohár ezzel a fiatalemberrel. Nem akarom a globális felmelegedést is az ő nyakába varrni, de az a teljesítmény, amit sorozatban nyújt, jelenleg méltatlan ehhez a patinás klubhoz. Unom már az erőtlen, elképzelés nélküli támadásait, a folyamatos reklamálást, és azt az arisztokratikus arroganciát, amellyel úgy érzi, neki nem kell védekeznie. Utóbbival kapcsolatban tisztelettel javaslom az Atlético gólja előtti mozgásának elemzését. Folyamatosan a szabálytalanság befújására játszik, és ha nem adják meg neki – ez ezen a meccsen is többször előfordult –, abból nem egyszer az ellenfél indított támadást. Simeonéval már a második félidő elején kóstolgatták egymást, a csere utáni incidens pedig csak folytatása volt ennek az idétlenkedésnek. Elnézést, hogy leírom, de a „két hülye egy pár” szólás jutott az eszembe.
Rodrygo (OP: 8,0)
Azóta mióta főnix madárként újjá éledt és elkezdett a korábbi szintjén focizni, talán ma volt a leggyengébb produkciója. De akkor is bevágott egy gólt, sőt lehetett volna kettő is, de a második kiugrás befejezésnél nagyon rosszul helyezte a labdát. (Fede viszonylag olcsón megúszta a gólpasszal Rodrygo születésnapi ajándékozását…) A játéka voltaképpen a szokásos elemeket tartalmazta: bejátszotta szinte a teljes pályát, magabiztosan és pontosan passzolt, veszélyes volt a kapura, fölrúgták nem egyszer. Aggasztóan nézett ki a lecserélésekor, félő, hogy valami sérülést benyelt.
Gonzalo Garcia (OP: 4,5)
Gonzalo Garcia eggyel növelte azon meccsek számát, amelyet a Betis elleni világraszóló teljesítménye előtt láthattunk tőle. Tehát ez egy olyan meccs volt, ahol semmi zavarba ejtőt nem csinált, kapura semmilyen módon nem volt veszélyes, passzai nagy része pontatlan volt, párharcait elveszítette. Ha egy sima egy fordított szisztéma szerint játszik, akkor a Barca ellen megint brillírozni fog. Már, ha a pályára került.
Cserejátékosok
Ezúton szeretnék elnézést kérni, de én most nem kívánom a cseréket értékelni. Vagy mert kevés játékpercet kaptak, vagy mert semmit nem tudtak hozzátenni a meccshez. Vagy mindkettő.
Xabi Alonso (OP: 5,7)
Azzal mindenképpen világcsúcsot állított fel, hogy egyszerre három olyan játékos is a pályán volt, aki bal oldali védőként szerepel a keretben. Szegény Fran Garcia a földrészt nem találta volna el, hogy most ő hol van, azt meg végképp nem, hogy mit kellene csinálnia. Végül is mindegy, ne vesszünk el az apró pici részletekben. Nyilván Xabi Alonso a meccs végén a saját eszközeivel az eredményt szerette volna megtartani, ezért a keret összes védőjét a pályára küldte. Revansot vett az 5:2-ért, nem viselkedett gyermeteg módon, mint a szaktársa, vasárnap is ő ülhet le a kispadra, kis szerencsével középtávon bebetonozhatja a helyét a Real Madridban. Ahhoz viszont győzni kell, ami ilyen teljesítménnyel erőteljes feladat elé állítja a csapatunkat.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Real Betis (5– 1)
Ha nem lett volna egy méretes betli a játékban az első gól után, meg még egy negyedóra a második félidőben, akár azt is hihetnénk, hogy erődemonstráció volt. Nem volt az, ugyanakkor egy kellemetlen ellenfél ellen gyűjtöttük be a három pontot, összességében meggyőző teljesítménnyel.
Real Madrid (OP: 8,0)
Ahogy rossz elbúcsúztatni az óévet egy vereséggel, úgy egy esetleges ponthullajtás is pocsék hangulatot adott volna az újévnek. A Betis ellen ráadásul sosem mehet biztosra senki, és még az idei idegenbeli mérlegük is kifejezetten impozáns volt. Szóval volt egy kocsideréknyi érv amellett, hogy miért legyünk óvatosak, de az eredményt látva végül megnyugodhatunk. A Real Madrid rendszerint be szokta aludni a meccsek elejét, ezúttal azonban mintha a Real Betisnél láttuk volna ennek a jeleit. Vini parádézott, ekkor még volt kedve focizni. Gonzalo García fejese után a Madrid lendülete ugyan elfogyott, de ezzel a Betis nem igazán tudott mit kezdeni. A lagymatag játékot végül már a szakértő közönség is füttyel értékelte – tegyük hozzá, jogosan. A második félidő ismét focival és két góllal indult, aztán a Madrid megint visszavett. Az addig az akaratgyengeség minden jelét magán hordozó Betis ekkor elkezdett játszani. Találtak is egy gólt – meg két kapufát –, de utána a cserék felrázták a csapatot, amely végül magabiztosan tartotta itthon a három pontot.
Real Betis (OP: 5,6)
Nehéz elképzelni, mit is szerettek volna ettől a mérkőzéstől, de az első félidőben nem sok épkézláb dolgot sikerült a pályára tenniük. Érdekes módon három bekapott gól után kezdtek el focizni: szereztek egy gólt, lőttek két kapufát, és negyedóra alatt több helyzetet is kidolgoztak, aztán végképp úrrá lett rajtuk a beletörődés. Megváltás volt számukra a hármas sípszó. A gyenge játékuk alapos elemzést igényel Pellegrini mestertől.
A meccs embere – Gonzalo Garcia (OP: 9,7 )
Nincs nagy meglepetés, egy mesterhármassal valószínűleg ki lehet érdemelni a meccs embere címet. Azért zseniális a srác mai mutatványa, mert voltaképpen nem csinált semmi mást, mint rúgott három gólt. Na jó, volt egy remek visszafutása, ahol szerelt valahol a mi térfelünk közepén – a szakértő közönség tapssal jutalmazta – de sok egyebet nem lehet a neve mellé tenni. A gólok viszont parádésak voltak, a második és a harmadik az év legszebb góljai közötti válogatásban is helyet követel magának. Gonzalo Garcia a sokadik láthatatlan mérkőzése után lehozta élete meccsét, én azt gondolom, hogy ez nemcsak az ő érdeme, hanem azoké is, akik bíztak benne.
Thibaut Courtois (OP: 8,2)
Thibaut Courtois érdemi teljesítménye ezen a meccsen belesűríthető tizenöt kövér percbe, amely a 62. perctől a 77. percig tartott. A harmadik Real-gól után a Betis egy kis időre teljes apátiába esett, aztán jött egy kapufa, majd egy gól, és hirtelen elhitték, hogy akár pontot is lehet itt szerezni. Ebben az időszakban Courtois bravúrjaira volt szükség – összesen négy védést mutatott be –, vagy ha már ő is verve volt, akkor a labda ismét a kapufán csattant. Ami időben még ez elé kívánkozik: az első (!) percben ötször adták haza a védők a labdát Courtoisnak, amivel több szurkolót is a gutaütés szélére sodortak, mondván: mi van, ha becsúszik egy rossz passz…
Fede Valverde (OP: 7,8)
Jó látni, hogy olyan meghatározó játékosok, mint Fede, kezdenek formába lendülni, és azt a produkciót mutatják, amelyet megszoktunk tőlük. Mindez ráadásul úgy, hogy ismét nem azon a poszton játszott, ahol a legjobbat tudja nyújtani. Érdemeit méltatva: először is adott két gólpasszt, amivel rögtön megduplázta idei teljesítményét ebben a kategóriában. A gól még mindig hiányzik, de egyszer annak is eljön az ideje. Kontroll alatt tartotta a jobb oldalt, volt több nagy mentése, és igazi kapitányként viselte ma a Real Madrid mezét.
Antonio Rüdiger (OP: 6,8)
Nehéz róla veretes kijelentéseket tenni, mert semmilyen módon nem vette ki a részét a támadásokból. Nyilván nem is ez a feladata, de mivel a Betis az első félidőben gyakorlatilag semmit sem mutatott az előre játékban, így Rüdiger nevét sem kellett sűrűn felírnom a jegyzeteim közé. Volt néhány szép mentése, a labdái pontosak voltak, a végén pedig hat perc extra pihenőt kapott Xabi Alonsótól.
Raúl Asencio (OP: 7,4)
Mindenekelőtt hatalmas gratula az első La Liga-gólhoz! (Azt hiszem, valamikor már szerzett egy VAR-os gólt is, amit a tisztes megünneplés után el is vettek tőle.) Ennek ellenére én nem voltam ma hanyatt esve a játékától. Az érződött rajta, hogy teljes mértékben minimalizálni akarta a kockázatot, az esetleges labdavesztést, és inkább visszafelé passzolt, mint előre. Huijsen játéka ebből a szempontból sokkal színesebb: ő mélységi passzokkal, esetleges beindulásokkal próbálja segíteni a támadásokat. Most vagy ő nem kereste a párharcokat, vagy a Betis volt ennyire gyenge, de az egész meccsen mindössze egyetlen párharca volt – mondjuk azt el is vesztette. Látszott az is, hogy egy-egy hátra passznál odaszólt a társaknak, lépjenek vissza a labdáért, én viszont azt gondolom, ennél több kurázsi kell a játékába.
Álvaro Carreras (OP: 7,1)
Nekem személy szerint biztonságérzetett adott, hogy végre az eltiltása után ő játszott a bal oldalon, azzal együtt, hogy az első félidő nála is viszonylag csendesen zajlott le. Kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, önmagához képest kevés labdát adott el, lesz ez még jobb is.
Jude Bellingham (OP: 7,4)
Hozta az elmúlt meccsek magas színvonalát küzdésben és robotolásban, a gól viszont most benne maradt a játékában. Mondjuk olyan irgalmatlan nagy helyzete nem is volt – és akkor még óvatosan fogalmaztunk. Megint bevállalt egy csomó ütközést és párharcot, ezeket döntően meg is nyerte. Mindezek ellenére nem volt annyira látványos a játéka, benne is több van a mai produkciójánál.
Eduardo Camavinga (OP: 7,6)
Olyan buldózeres volt ez a mai meccs: küzdött, rombolt, ütközött, szerelt. Meg passzolt, nem alacsony hatásfokkal (97%). Olyan örökmozgó jelleggel volt a pályán, ami ebben hiányérzetet keltett, azok a lövések, vagy a lövési kísérletek. Kicsit körülményesnek tűnt, nem nagyon, de pont, hogy azért csak odaérjen egy védő és blokkoljon. Az mindenképpen jó hír, hogy egészséges, reméljük a sérülés szót kiradírozta a spanyol szótárából.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Talán azért is volt kevesebb dolga a védelemnek, mert Tchouamenin rendre elakadtak a támadások. Persze pontosan ez a dolga és ezt ezen a meccsen is remekül teljesítette. Nagyjából minenkire a frász jött rá, amikor a sérülése miatt leállt a játék, én személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy minden rendben van, ami a hétvége előtt abszolút rossz hír lenne.
Vini Jr. (OP: 6,2)
A mi Vinink parádésan játszott nagyjából addig, amíg Gonzalo Garcia be nem fejelte az első gólt. Aztán lekapcsolták nála a villanyt. Na de nézzük az első húsz percet. Nem tudták tartani: a bal oldalon azt csinált, amit akart, még akkor is be tudta cselezni magát, ha ketten léptek ki rá. Abban, hogy ekkor a Real folyamatos nyomás alatt tartotta a Betist, Vininek elévülhetetlen érdeme volt. Aztán a gól után visszakapcsolt – sajnos nem egyet, hanem legalább hármat. Annyit azért még kiharcolt, hogy kapott egy sárgát. Volt még egy ikonikus jelenet is: a Betis tizenhatosánál elvették tőle a labdát, ő pedig, mint a villám, felpattant, széttárt karral reklamálni kezdett, miközben az ellenfél ebből a helyzetből formás támadást épített fel. Szóval ötven perc betli után – ne sértődjön meg senki – teljesen érthető, hogy lehozza az edző. Szépen szaporodik a gól nélküli percek száma, így a piaci ázsiója is könnyen visszaeshet. Szóval ideje lenne végre focizni.
Rodrygo (OP: 8,4)
Úgy tűnik Rodrygo 2026-ra is átmentette a formáját, öröm volt látni mennyire élt a pályán. Két rögzített helyzetből, két gólpasszt is a neve mellé biggyeszthetünk, talán csak a balbekk poszton nem tűnt fel, benyargalta a pályát. Nem nagyon tudtak vele mit kezdeni – hacsak a klasszikus módon történő felrúgást nem vesszük ide – de belement 15 párharcba, amelyből kilencet meg is nyert. Pontosan passzolt, 90% felett teljesített ebben a kategóriában, a mai játéka alaposan hozzájárult a Real sikeréhez.
Cserejátékosok
Fran García (OP: 7,3)
Hat percet volt a pályán, semmi nem indokolja, hogy osztályozzuk, de mégis megteszem. A magyar nyelv csodás, és úgy működik, hogy a „de” szócska előtti rész valami oknál fogva mindig érvényét veszti. Fran García esetében először akkor tágult ki a pupillám, amikor a 92. percben elfutott a bal oldalon, és nem visszafelé adta a labdát, hanem befordult a kapu felé – lett is belőle egy remek szöglet. Nála ez teljesen atipikus viselkedés. Aztán lőtt egy remek gólt. Erre már szavam se volt, talán csak egy csendes „bravó” hagyhatta volna el a számat, ha egyáltalán szóhoz jutok..
Arda Güler (OP: 6,9)
17 percet volt a pályán, ez alatt 19 labdaérintése volt (Gonzalo Garciának az egész első félidőben volt 14), szóval nagyon akart a srác, 17 passza volt, ezek közül egyet sem hibázott el. És adott egy gólpasszt egy olyan gólhoz, amely lehet, hogy a szezon legszebb gólja lesz.
Franco Mastantuono (OP: 6,1)
Ő is nagyon akart bizonyítani, igen aktív volt, de valahogy az akciók végén mindig rossz megoldást választott, vagy egyszerűen blokkolták.
Dani Ceballos és Ferland Mendy nem kapott elég játékpercet, hogy teljesítményük értékelhető legyen.
Xabi Alonso (OP: 7,9)
Sikerült az ünnepek után jól felpörgetni a csapatot, még akkor is, ha a játék hullámzó volt, esetenként kifejezetten passzív, amit a madridi közönség nem igazán tolerál. A jobb oldali védekező pozíció helyzete lassan megoldódni látszik Carvajal felépülésével, így Valverde is előrébb húzódhat. A bekapott gól után gyorsan reagált, a cserék pedig élénkebbé tették a támadójátékot. Gonzalo García eddig nem sok mindent tett hozzá a bajnoki mérkőzéseken, de Mbappé sérülése után borítékolható volt, hogy ő lesz a kezdő. Xabi Alonso renoméját erősíti, hogy a srác élete meccsét játszotta, és még a sokak által – általam is – gyakran bírált Fran García is betalált. Vini lehozatala abszolút indokolt volt, még ha ezúttal sem tudta szó nélkül megállni a cseréjét a brazil. Én néhány játékosnál tartósan fennálló, érzékelhető formajavulást érzek… lehet, hogy kezd valami fény pislákolni az alagút végén?
(forrás: penamadrisdista.hu)
Madridista parti a Di Stéfano stadionban
„2026-ban is örömet szeretnénk szerezni rajongóinknak” – mondta Courtois.
Az év legkülönlegesebb edzése után – amelyet rajongóinkkal osztott meg a csapat –, a játékosok az Alfredo Di Stéfano stadionban beszéltek a Realmadrid TV-vel, ahol csapatkapitányunk, Fede Valverde így nyilatkozott: „Ez egy nagyon izgalmas nap, hasonló, mint az ittlétem első évében, amikor először átélhettem ezt az élményt. Rendkívül megható látni a gyerekeket, akik olyan izgatottak és mosolyognak, a családjukkal együtt, akik a legkedvesebb emberek az életünkben. Ez egy felejthetetlen élmény és mindig büszkeséggel tölt el, amikor idejöhetek és megoszthatom a Real Madrid címerét a csapattársaimmal és a szurkolókkal.”
Vini Jr.: „Ez minden évben egyre különlegesebbé válik”
„Ez a nap minden évben egyre különlegesebbé válik. Tudjuk, hogy fejlődnünk kell. Folyamatosan sokat tanulok ettől a klubtól és a szurkolóktól. Nincs kétségünk afelől, hogy újra nyerő formába lendülünk és a csúcsra kerülünk. Ez a Real Madrid: sokat követelnek, és mi tudjuk, hol tartunk.”
Courtois: „Öröm látni a szurkolókat itt”
„Öröm látni a szurkolókat itt, akik ritkán kapnak lehetőséget arra, hogy lássák az edzéseinket. 2025-ben nem nyertünk trófeát, ez nyilván bántja őket. 2026-ban újra örömet akarunk szerezni a szurkolóknak: továbbra is győzni akarunk csapatként.”
Bellingham: „Trófeákat akarunk, a szurkolók is ezt érdemlik”
„Ez egy nagyon jó nap volt, hogy láthattuk a szurkolóinkat. Szükségünk van ilyen intenzitású edzésekre, hogy felkészüljünk a Betis elleni összecsapásra és a Szuperkupára. Jó edzés volt, azt gondolom a kilátogató szurkolóknak is tetszett. Továbbra is címeket akarunk nyerni, mert a szurkolók ezt érdemlik.”
Rodrygo: „Nagyon jó érzés viszonozni a szurkolóink szeretetét”
„Hosszú idő telt el és nagyon jó érzés visszatérni ide, érezni a szurkolóink szeretetét. Nyomást érez az ember, amikor a szurkolók előtt edz, mert megszoktuk, hogy emberek nélkül tréningezünk, de jó, hogy itt vannak és viszonozhatjuk egy kicsit a szeretetüket.”
Ceballos: „Ez egy nap, amikor a gyerekeket boldoggá tesszük”
„Ez egy nagy család, amely jóban-rosszban támogat minket. A mai nap nem csak a gyerekeknek különleges, hanem nekünk, játékosoknak is. Azon dolgozunk, hogy boldoggá tegyük őket, így az év utolsó napjaiban. Sok mindenben kell még fejlődnünk, de egyre jobb csapat vagyunk, úgy vélem még csak rövid ideje vagyunk együtt és a legjobb még előttünk áll.”
Carreras: „A szurkolók az első naptól kezdve hihetetlenül fogadtak”
„Hálás vagyok, hogy az évé végéhez közeledve is eljönnek szurkolni nekünk. Nagyon fontos, hogy továbbra is támogassanak minket és, hogy minden a legjobban alakuljon, ehhez viszont továbbra is keményen kell dolgoznunk. Az első naptól kezdve a csapattársaim és a szurkolók hihetetlen szeretettel fogadtak.”
Gonzalo: „2026-ban a Bajnokok Ligáját akarjuk megnyerni”
„Nagyon különleges, hogy ezt a pillanatot megoszthatom az összes gyerekkel. Sok mérkőzést játszottam itt, és most, hogy ezt mindenki előtt tehetem meg, nagyon büszke vagyok. Boldog vagyok, hogy megvalósult az álmom, hogy a Real Madrid első csapatának játékosa lehetek. Szeretném, ha 2026 személyesen nekem és csapat szempontjából is nagyszerű év lenne és olyan címeket nyerjünk, mint a Bajnokok Ligája.”
Asencio: „Nagyon hálás vagyok a szurkolóknak”
„Ez valami más, gyönyörű és különleges érzés előttük játszani. Az első pillanattól kezdve hihetetlen kedvességet éreztem, mindig is nagyon közel éreztem őket magamhoz. Nem számítottam rá, és az igazság az, hogy nagyon hálás vagyok minden alkalommal, amikor hallom a nevemet.”
Lunin: „Jó érzés ezt a hangulatot és az emberek melegségét érezni”
„Az ünnepek után jó érzés újra érezni ezt a hangulatot és az emberek szeretetét. Meg kell próbálnunk sikereket és trófeákat nyerni minden madridistának. Mindannyian tudjuk, hol tartunk és a céljaink nem változtak.”
Camavinga: „Nagyszerű szezont kell produkálnunk a szurkolóinknak”
„Nagyon örülök, hogy a szurkolókkal lehetek, mert nem sok alkalmuk van látni minket és ma lehetőségünk van élvezni az együttlétet. Nagyon boldog vagyok, mert ők mindig támogattak minket jó és rossz időkben egyaránt. Nagyszerű szezont kell produkálnunk a szurkolóinknak.”
Huijsen: „2026-ot a Szuperkupa megnyerésével szeretnénk kezdeni”
„Mindenki eljön megnézni minket, ez a gyerekek és a szurkolók számára különleges élmény pláne, hogy ez az ünnepi időszakban történik. Személy szerint jól vagyok és reméljük, hogy 2026-ot a Szuperkupa megnyerésével kezdjük. Ez lenne a legjobb és mi mindent meg fogunk tenni érte.”
Fran García: „Mindig jó, ha mosolyt csalhatunk az arcukra”
„Különleges nap ez, hogy együtt lehetünk a kicsikkel és kilátogató szurkolóinkkal. Én is alulról jöttem, én is éreztem azt, amit ők, és mindig jó, ha egy gesztussal kedveskedhetek nekik, mosolyt csalva ezzel az arcukra.
Rüdiger: „Ez egy nagyon fontos nap a szurkolóink számára”
„Karácsony után ez egy nagyon fontos nap nekünk és a szurkolóink számára egyaránt.”
Forrás: realmadrid.com
Egytől egyig: Real Madrid – Sevilla (2– 0)
Nagyon rossz szájízt adott volna a szünetnek, ha nem jön össze a győzelem. Több remek egyéni teljesítmény, néhány szürke pillanat, de meg van a három pont.
Real Madrid (OP: 6,1)
Szerkesztőtársam szavaival élve a Real kezdése karácsonyi hangulatban indult, mert sorra ajándékozta el a védősor a labdát. A szokásos bágyadt kezdést sikerült megúszni bekapott gól nélkül, majd ritmust is talált a csapat, amely többnyire egy lefordulásból indult meg. Mindkét csapat feltűnően sokat csúszkált – tényleg nem lehet eltalálni, hogy mennyire locsolják fel a pályát? -, félő volt, hogy egy ilyen hibából gólt kaphatunk. Aztán egy nagyon sötét tónusú sárgát érő szabadrúgásból Rodrygo beadását Bellingham mesteri fejessel értékesítette és némileg nyugodtabban mehettek a játékosok az öltözőbe. A második félidő elején a védelem teljes átjáróház volt, ebben az időszakban Courtois bravúrjai tartották a soványka előnyt. Még a kiállítás sem tette egyértelművé a helyzetet, a büntető és a sevillai játékosok fáradsága kellett a teljes megnyugváshoz. Összességében elmondható, hogy a három pont megvan, akadtak biztató jelek és remek egyéni teljesítmények, ugyanakkor a védelem állapota továbbra is az „életveszélyes” minősítés határán mozog.
Sevilla (OP: 5,9)
Megkeseríthették volna a Real életét, ha a kapuban nem Courtois áll, de hála Istennek Thibaut ma is lehúzta a redőnyt. A másik oldalon Odysseas Vlachodimosnak köszönhetően sokáig meccsben maradtak, és a Real bizonytalanságait kihasználva, jó kiugratásokkal több alkalommal is életveszélyesek voltak. Kifejezetten keményen játszottak, ami időnként már a durvaság határát súrolta: öt sárga, egy sárga-piros és egy piros lap egy meccsen nem rossz teljesítmény. Isten látja lelkemet, nekem nem volt meg az a pillanat, amikor Almeydát kiállította a bíró az első félidő végén – szóval fejben kicsit túlpörögték ezt a találkozót.
A meccs embere – Rodrygo (OP: 8,2 )
„I’m back” – mondhatná Rodrygo. A hosszú hónapok óta tartó vesszőfutás véget érni látszik, és ez az Isten áldotta ember újra él a pályán. Courtois és közte vacilláltam, de a személyes benyomásokon túl végül a statisztika döntötte el a dilemmát. Meggyőződésem, hogy azzal, hogy Alonso kezdőként számol vele a jobb oldal bejátszatlansága és a támadások egyoldalúsága lassan megszűnik – ez a probléma nyomasztóan jellemezte a Real játékát az elmúlt időszakban. Ma visszalépett a labdákért, parádésan tartotta meg azokat, amikor arra volt szükség, offenzíven cselezett, gólpasszt adott, tizenegyest harcolt ki, és ha az a felpörgetős lövése is bemegy, utcát neveztek volna el róla a Santiago Bernabéu környékén. Külön ki kell emelni a hat kulcspasszát is, amely a többi parádés megmozdulással együtt kiválóan mutatja Rodrygo sokoldalúságát és hasznosságát.
Thibaut Courtois (OP: 9,0)
Courtois ma ismét bizonyította világklasszis mivoltát: öt védése egyértelműen életben tartotta a győzelmi esélyeket, miközben a védelem nem egy alkalommal magára hagyta. Bravúrjai nélkül nehéz helyzetbe kerültünk volna, így viszont a bajnokságban lehozta idei nyolcadik kapott gól nélküli mérkőzését. Rendkívül erős támasza a csapatnak a kapusposzt, és ne feledjük, hogy mögötte ott van Lunin is, aki szintén kiváló kapus.
Fran García (OP: 5,1)
Én rendszeresen ekézem Fran Garcíát, de nem örömömben teszem. Láttam én már jól játszani – jó régen – és mint Real Madrid szurkoló várom, hogy egyszer legyen egy jó meccse és bizonyítson. A mai találkozó után azt hiszem tovább kell várnunk. Bár… bár az 5. percben egyértelműen gólhelyzetbe került, rá is pöckölte a labdát, amelyből sajnos nem lett gól. Szóval ez olyan labdarúgásra emlékeztető mutatvány volt tőle, amelyekkel azért az elmúlt időszakban nem nagyon kényeztetett el minket. 42 labdaérintése volt egész meccsen, ez nem a hiperaktivitás egyik jellemző jegye a labdarúgásban. Legközebb már Carreras kezd reményeink szerint ezen a poszton és jó eséllyel lendületet kaphat a bal oldal.
Antonio Rüdiger (OP: 5,8)
Sikerült ezt a meccset szinte teljes észrevétlenséggel lehoznia. Az aktivitása ma nem volt egetverő, de ennek akár örülhetünk is, hiszen mégiscsak egy belső védőről van szó. A jegyzeteimben egyszer sem tűnt fel a neve, a statisztikái elfogadhatóak voltak – fogadjuk mindezt szolid elégedettséggel.
Raúl Asencio (OP: 6,1)
Ma nem éreztem igazán élesnek a játékát, amit betudhatunk azoknak a vírusoknak, amelyekkel a héten kellett megküzdenie. A támadásokhoz érdemben nem tudott – vagy nem akart – hozzátenni, védekezésben pedig több alkalommal is mögé kerültek a beívelt labdákkal. Kapott egy sárga lapot is, ám ott kifejezetten taktikus volt: a félpályán megállította vele a Sevilla kontráját. Szerintem ennél több van benne, ma inkább a túlélésre játszott – ezt nagyjából hozta is.
Dean Huijsen (OP: 5,3)
Vele kapcsolatban kettős érzésem van a meccs után. Egyrészt lassúnak és körülményesnek éreztem, néha inkább belerúgott egy embereset a labdába, nem bonyolította a helyzetet. Másrészt az egyik legaktívabb volt a meccsen (104 érintés), többször bekapcsolódott a támadásokba így rendkívül nagy területet játszott be, a párharcait nagy arányban nyerte földön és a levegőben (5/4 és 6/5), 7-szer tisztázott, tehát összességében egy jó meccset hozott le. Azt se feledjük, hogy sérülésből tért vissza, tehát nem biztos, hogy ez az a meccs, ahol arról kell döntenünk, hogy élete legjobb formájában van-e.
Jude Bellingham (OP: 8,0)
Az nem jelent rosszat, ha a mérkőzés legjobbjának kiválasztásakor nem csak a kapus, hanem egy mezőnyjátékos teljesítménye is szóba kerül. Sőt, ha több kiemelkedő teljesítmény közül választhatunk, az kifejezetten nemes teher. Bellingham már jó pár meccs óta magas színvonalon teljesít, és ezen a találkozón erre sikerült még egy lapáttal rátennie. A támadóharmad bal oldali határa volt a fő vadászterülete, de szó szerint bejátszotta az egész pályát. Lábbal alig hibázott: a hosszú passzai mind célba értek (5/5), és mindenkinek nekiment, akinél labda volt, és nem fehér mezben játszott. A plusz ma egy gyönyörű fejesgól volt, de kevés olyan eleme akadt a játékának, amelyet ne lehetne megsüvegelni.
Arda Güler (OP: 5,4)
Nála is azt érzem, hogy egy kicsit újra fel kell építenie magát a sok pocsék meccs után, és meg kell találnia a régi formáját ahhoz, hogy igazán a csapat hasznára legyen. Rendszeresen visszalépett labdákért, nem szórta el őket, és többnyire jól is játszotta meg azokat. Nem tudom, várhatunk-e tőle olyan – vagy ahhoz hasonló – labdákat, amelyekkel elődei a Realban kiugratták a csatárokat, ez most hiányzik a játékából. A párharcokat sem erőltette, ami eddig is része volt a teljesítményének, így még várni kell arra, hogy valódi előrelépést lássunk.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,0)
Huijsennel együtt a légvédelmi feladatokat rendben megoldották, bár a földön már kevésbé volt hatékony a párharcok megnyerésében. A pálya középső területét tekintette a sajátjának, és ismét hozta a rá jellemző, kevésbé látványos, ám mérhetetlenül hasznos játékát. Hetek óta az egyik legstabilabb játékosa a Realnak, ha mindenki ezt a szintet hozná, sok mindenben előrébb lennénk.
Vini Jr. (OP: 5,4)
Szeretném azzal kezdeni, hogy halálosan unom, hogy Vini lecserélésekor mindenki – én is…. – azt vizslatja, hogy milyen módon reagál a művésznő erre a méltatlan helyzetre. Belenéz-e Alonso szemébe, vagy csak pacsizik vele, mit rak ki a közösségi médiába, vajon tud-e rendesen aludni egy ilyen megaláztatás után. Drága Vini focizni kéne! Nem egy megmozdulása egyértelműen bizonyítja, hogy ehhez még ért is, ha fejben végre rendet tenne magában – szerintem nem fog – akkor ő lenne a lángszóró a Real háborúiban. Az is jelzésértékű nála, hogy 13 párharcból 10-et megnyert, tehát nagyon hatékonyan küzdött és ne feledjük ő is az a játékos, aki, ha teheti előre cselez. Azért nagyon biztatni nem kell, hogy tekeredjen rá a labdára és vigye bele két, esetleg három védőbe, amelyre ezen a meccsen is volt példa.
Kylian Mbappé (OP: 6,7)
Először is: Isten éltesse sokáig! Ezután jár a gratuláció is, hiszen egy naptári éven belül 59 gólig jutott – ugyanúgy, mint a legendás Cristiano Ronaldo. És talán itt véget is érnek az ünneplésre okot adó pontok. Szeretném elővenni egy korábbi gondolatomat: Mbappé, ha úgy érzi, hogy akár hajszálnyi esélye is van a gólszerzésre, nem fogja leadni a labdát. Mondhatjuk úgy is, hogy önző – és ma helyenként az volt, ami ezen a szinten már nem igazán megengedhető. Körbe lőtte a kaput, ugyanakkor sokkal jobban megosztaná a rá irányuló figyelmet, ha időnként helyzetbe hozná a társait is. Ez hosszú távon az ő eredményességét is javítaná, ám ezek a – talán túlságosan is evidens – gondolatok egyelőre nem úgy tűnik, hogy eljutottak volna hozzá.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 6,1)
Tizenhét percet kapott, valószínűleg az lehetett az elképzelés, hogy védekezésben stabilizálja a középpályát, és a támadásokhoz is hozzá tudjon tenni valamit. Utóbbiból nem sok minden valósult meg, védekezésben viszont akadtak értékelhető megmozdulásai.
Gonzalo García és David Jiménez nem sok játékidőt kapott, utóbbinak gratulálunk a debütálásához.
Xabi Alonso (OP: 5,6)
Minden nap egy háború. Xabi Alonso aligha élete legegyszerűbb időszakát éli, amikor mindenki őt figyeli: a csapat teljesítményét, az árulkodó apró jeleket, amelyekből igyekeznek messzemenő következtetéseket levonni. Az egyik legégetőbb probléma – a jobb oldal teljes inaktivitása – Rodrygo formába lendülésével megoldódni látszik, ugyanakkor továbbra is gondnak érzem a két szélső védő posztjának teljesítményét. Fran García használhatósága – még nagyon optimista megközelítésben is – korlátozott, Asencio pedig betegséggel küzdött, így ő sem tudott extrát hozzátenni a meccshez. Arra is magyarázatot kellene adni, miért ennyi a sérült, mert nem normális, hogy hetek óta 5–8 játékos nem áll rendelkezésre. Most jön egy hosszabb szünet, aztán elkezdődik a középszakasz – reméljük, addig többen visszatérnek. (forrás: realmadrid.com)
(forrás: penamadrisdista.hu)
Deportivo Alavés– Real Madrid (1– 2)
Ezen a meccsen mindenért harcolni kellett: Alonsoért, azért, hogy ne ússzon el még jobban a bajnokság, a megtépázott reputációért, értünk, szurkolókért. Össze is jött – csak nehéz megérteni, hogy ehhez miért kellett megint egy gól az ellenféltől.
Real Madrid (OP: 6,3)
Ez nem az a mérkőzés volt, amit látni szerettünk volna. A csapat szerencséje az volt, hogy nem a Bernabéuban játszottak, mert ott a műértő közönség biztosan kifütyülte volna őket – joggal. Néha már kifejezetten fájdalmas nézni azt a céltalan passzolgatást, amelyben minimális mozgással próbálják életben tartani a játékot, miközben zajlik az alibizés. Ez még akkor sem elfogadható a Real Madridnál, ha éppen 1–0-ra vezetünk. Ráadásul ez az eredmény nem is igazi előny, pláne nem egy ilyen foltozott védelemmel. Aztán menetrendszerűen meg is kapjuk a gólt, innentől pedig nagyjából mindenki tudja a dolgát. De az isten szerelmére miért mindig ezt az idegőrlő forgatókönyvet vesszük elő? A letámadás sem működik: nagyjából olyan érzésem volt, mintha az ifi egyes csapat játékosai cicáznának a serdülő háromból felhozott srácokkal. Utóbbiak futnak ezerrel, de sosem érnek oda időben – mindig van egy szabad ember, akinek tovább lehet passzolni. Ennyi sérült és eltiltott játékos mellett azért most ne menjünk bele túl karcos kritikába. A csapat nyert, és végül is ezért kaptuk meg a három pontot.
Deportivo Alavés (OP: 5,7)
Kellemetlen ellenfél volt, ráadásul alaposan fel is hergelték magukat. Nekem ugyanakkor kissé viccesnek tűnt, amikor egy-egy kiharcolt szöglet után mindenki úgy ünnepelt, mintha egy szaúdi olajsejk rájuk hagyta volna az összes vagyonát. Viszonylag hamar magabiztossá váltak, és amikor a kapu elé kerültek, valódi veszélyt jelentettek. Egy pontra játszottak, így érthető módon csalódottak voltak a vereség után.
A meccs embere – Rodrygo (OP: 7,5 )
Rajta és Bellinghamen gondolkodtam, de mivel gátlástalanul elfogult vagyok a sráccal szemben, nálam ő érdemelte ki ezt a rangot. Az sem lett volna baj, ha Jude kapja, a lényeg az, hogy a mi Rodrygónk ismét megerősítette bennünk a hitet: nem felejtett el focizni, tud és akar is a Real Madrid számra hasznosan játszani. A gólnál a munka nehezét Vini legyártotta (persze neki ott kellett lenni és be kellett rúgni…), de azért az sem semmi mutatvány, hogy 30 passzából – amelyek 60%-a a támadó harmadban történt – mindössze egy nem talált csapattársat. A másik két támadótársával ellentétben magáénak érezte az egész pályát, párharcai többségét megnyerte (8/5). Offenzív volt, előre játszott, és ahogy egy ilyen típusú játékosnál lenni szokott, nem egyszer rendesen fel is rúgták.
Thibaut Courtois (OP: 7,1)
A 32. percben egy hazaadást kirúgott a veteményesbe tőle szokatlan módon. Mondjuk adjuk ennek a hibának a „hónap bakija” díjat és akkor ezzel jól jár mindenki. Valószínűleg nagyon rosszul éreztük volna magunkat, ha az első félidő 48. percében azt a különleges bravúrt nem hajtja végre, amikor arcéllel védett. Ami akkor fájdalom volt neki, az öröm nekünk, ritka az ilyen védés. Folyamatos feladat elé nem állították, a gólról nem tehetett.
Valdepeñas (OP: 6,5)
Azt hiszem mindenki nevében lehet gratulálni ennek a fiatalembernek, élete első La Liga-s meccsét remekül lehozta. Az Alavés az ő oldalát erőltette nyilván, de hősiesen tartotta a frontot, egyáltalán nem lógott ki a csapatból. Ha mégis, akkor inkább felfelé… Az, hogy a támadásokban nem vette ki a részét, teljesen természetes, mert egy 19 éves debütálásakor ne várjunk azért csodát, a védekező feladatot viszont biztonsággal hozta. A párharcait döntően megnyerte, pontosan passzolt, további sok sikert kívánhatunk neki!
Antonio Rüdiger (OP: 5,8)
Őt nem érzem igazán biztos pontnak, több labdát is elszór, mint a védőtársai. Ami számomra feltűnt, hogy a többiekhez képest kissé mélyebben védekezik, így nehezebb vele egységesen lesre állítani az ellenfelet. A kapott gólnál is ő jelentette azt a vonalat, amely nagyjából négy milliméterrel a támadó előtt volt. Küzdeni és motiválni kiválóan tud, minden mást viszont egyelőre írjunk a hosszú sérülése számlájára.
Raúl Asencio (OP: 6,2)
Én őt a védelem tengelyében sokkal biztosabb pontnak érzem, mint Rüdigert. Ha nem kapja el a harci ideg, akkor jó teljesítményre tud képes lenni. Ezen a meccsen a koncentráltabb énje dominált pontosan passzolt és határozott védőhöz híven mind földön, mind levegőben megnyerte a párharcai zömét. Nem ő volt a baszk szurkolók kedvence.
Fede Valverde (OP: 6,8)
Én személy szerint örülök, hogy a 78. percben balhátvédként játszott, mert ez azon kevés posztok egyike, ahol eddig még nem szerepelt a Real Madridban. Thibaut Courtois már aggódhat, hiszen Lunin mellett akár egy új vetélytársat is kaphat. Az a városi legenda keringett róla, hogy az elmúlt két mérkőzésen nem volt százszázalékos állapotban, mégis vállalta a játékot. Az előrejáték nem tartozott az erősségei közé, sokat hibázott, de amikor küzdeni kellett, nem fogta vissza magát. Én már nagyon várok tőle egy távoli bombát: most is volt egy próbálkozása, de sajnos ebből sem született gól.
Jude Bellingham (OP: 7,2)
Ezen a meccsen Jude nem ragadt bele a középszerűségbe, magas szinten hozta azt, amit elvárhatunk tőle. Jellemző módon ő is a gól után kapcsolt feljebb, rengeteg párharcot vállalt fel, pontosan passzolt, nem kímélte magát. Ki kell emelni, hogy a hosszú passz mutatója 6/6, ritka az ilyen. Bellingham a maga 188 centijével magas játékosnak számít, ezzel együtt rendkívül gyors helyzetváltoztatásokra képes, kis területen is jól kezeli a labdát és szívmelengető, amikor 4-5 méterről becsúszva igyekszik megmenteni egy helyzetet. A meccsen mindezekből bőven láttunk, igazi motorja volt a csapatnak, nem utolsó sorban adott egy gólpasszt.
Arda Güler (OP: 4,8)
Úgy tűnik, hogy egyre gyarapszik azon kommentelők tábora, akik temetik a srácot. Ahogy korábban mondtam neki nehéz dolga van, mert rendkívül nagy a kabát, amit elődeitől megörökölt. Nos aki erőszeretettel szál bele a srácba, annak azt javaslom nézze meg a statisztikáit, amelyek azért elég messze áll a borzalmastól.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,3)
A védekező középpályás poszt sosem a látványosságról szól, itt inkább a hasznosság az a mutató, amely alapján érdemes értékelni a teljesítményt. Tchouaméni ebben a világ legjobbjai közé tartozik, ezen a mérkőzésen azonban a megszokottnál kissé halványabb volt. Kevesebb párharcba keveredett, a földön szinte mindet elveszítette (1/6), míg a levegőben jóval hatékonyabbnak bizonyult (3/4).
Vini Jr. (OP: 5,7)
Vini lénye önmagában megosztó. A legfeltűnőbb az volt rajta 60 perc játék után, hogy mennyire tiszta a meze. Az első félidőben annyit jegyeztem fel, hogy egy támadásunk elhalt, mert nem tudta átvenni a labdát, aztán annyit a 41. percben, hogy Vini megint cirkuszol. És akkor ott volt a gól előtti mutatványa, amely világklasszis megoldás volt és össze is hozott egy büntetőt nekünk. Mert az volt. Az ilyen helyzeteknél kezd teret nyerni egy rossz értelemben vett szubjektivitás, hogy newtonméterrel becsülik meg, vajon volt-e akkora a rúgás, hogy tényleg elessen a játékos, vagy csak rájátszott. Az alavési játékos egyértelműen megrúgta Vinit, tehát büntető. Csakúgy, mint a csapatnak neki is kellett egy bekapott gól, hogy rájöjjön miért küldték fel, bár ebbe a futás és a védekezés – szerinte – nem volt benne. Kapott még egy sárgát, aztán le is cserélte Xabi, akivel ismét látványosan vérszerződést kötöttek, amely optimizmusra adhat okot. Majd meglátjuk.
Kylian Mbappé (OP: 7,5)
Ami a legfontosabb, hogy ismét meglőtte az aktuális gólját és ezzel mosolyt csal az arcunkra. A játékából tisztán látszik, hogy ha hozzá kerül a labda és kellő távolságban érzi a kapu, akkor ő már nem nagyon paaszol. Drámai dolgot nem csinált a gólon kívül ezen a meccsen, félő volt, hogy megsérült megint, de végig tolta a 95 percet. Mutatói inkább jók, mint közepesek, ezt a meccset is kipipálhatja.
Cserejátékosok
Gonzalo Garcia (OP: 4,9)
Nem sok időt töltött a pályán, volt egy remek kontra lehetőség, de olyan maflán oldotta meg a helyzetet, hogy csak a vérnyomásunkat tudta megemelni.
Brahim Diaz (OP: 5,5)
Amikor pályára lépett, azon gondolkodtam, hogy eddig, amikor rendre becserélték – vagy akár akkor, amikor kezdőként kapott lehetőséget –, volt-e vele kapcsolatban olyan jelenet, amelyre az ember elismerően csettintett volna. Nem jutott eszembe ilyen. Most megvolt a lehetősége a gólszerzésre, de kimaradt. Reméljük, az Afrika-kupán formába lendül.
Dean Huijsen (OP: 6,2)
Visszatért és a neki jutó kevés időt hasznosan töltötte a pályán, több jó megoldása volt, egy veszélyesnek tűnő lövést blokkolt.
Franco Mastantuono mindössze nyolc percet töltött a pályán, ez idő alatt nem volt ideje sem hibázni, sem nagyot alkotni. A lényeg, hogy felépült a sérüléséből.
Xabi Alonso (OP: 6,0)
Lassan tényleg nem lesz szükség Xabi Alonsóra, mert az orvosi stáb és a bírói testület kirendelt tagjai folyamatosan szűkítik a keretet. Miközben hátul már annak is örülhetett, hogy egyáltalán ki tudta állítani a védelmet, elöl egy kifejezetten offenzív összeállítást küldött pályára. Bár sem a nyilatkozataiban, sem a pálya melletti viselkedésében nem érződik, hogy el akarná engedni ezt a projektet – talán csak a gólöröm volt árulkodóan emocionális –, biztosan nem lehet könnyű az erős háttérzaj mellett a munkára koncentrálni. Én személy szerint nem éreztem azt, hogy a csapat mindenét kitette volna a pályára, hogy egy látványos teljesítménnyel tegyen hitet Xabi Alonso mellett. De hát hol volt ez az összeállítás egy ideálisnak gondolt legerősebb kezdőhöz képest? Az viszont biztos, hogy egyelőre nem teszik ki: időt kapott ő is, és a szakmai vezetés is, hogy alaposabban körülnézzen a lehetséges jelöltek között.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Manchester City (1– 2)
Talán annyi személyes gondolatot megejtenék, hogy én a Celta elleni meccset személyesen láttam a Bernabeuban a gyerekeimmel. Megnyugtattam őket, hogy történelmi meccset élhettek át, mert a 21. században ilyen rosszul még nem játszott a Real Madrid, ez volt az egyik legnagyobb pofon, amelybe a klub mostanában beleszaladt. Ezek után nem raktam magasra az elvárásaimat a City ellen….
Egy ilyen mélyrepülésben, amilyenben most a csapat van, ráadásul a Manchester City ellen, ezer sebből vérezve, azt hiszem, az a realitás, hogy legalább valamilyen életjelet lássunk. És ezt meg is kaptuk.
Real Madrid (OP: 5,8)
Egy gondolat kikívánkozik belőlem. Madridistának lenni egy életérzés. A Real Madrid a létünk egy részét alkotja. Egy gyengébb széria vagy egy fájó vereség rosszul esik, de a tisztelet és a szeretet ugyanúgy ott marad bennünk, mint előtte. Ez a klub és ezek a játékosok rengetegszer szereztek örömet a játékukkal, a sikereikkel, a megnyert trófeákkal. Akkor állunk melléjük a legszilárdabban, amikor úgy tűnik, baj van, mert madridisták vagyunk: egy család tagjai, akik vigyáznak egymásra. Úgy érzem, ebből most a fiúk is megéreztek valamit, mert végre odatették magukat. Az első fél órában szavunk sem lehetett a játékra: hatásos volt a letámadás, a Citynek semmi esélye nem volt. Aztán becsúsztak egyéni hibák, és hirtelen már nem mi vezettünk. A második félidőben hullámzóvá vált a játék, és olykor újra előjött az a hetek óta tapasztalható, céltalan, állóháborúval felérő passzolgatás. Őszinte örömmel töltött el, amikor a hozzáértő madridi közönség ezt füttykoncerttel jelezte, és úgy tűnt, ez a játékosokra is hatott. Volt, aki kifejezetten jól teljesített, mások viszont megint szürke napot fogtak ki, és ez érződött a játékukon is. Az Athletic elleni meccs után azt hittem, megindultunk felfelé – most is hasonlóban reménykedem. Minden más esetben Pérez papának elő kell venni a nádpálcát…
Manchester City (OP: 6,5)
Ők voltak az esélyesebbek a súlyos belső problémákkal küszködő Real Madrid ellen. Ennek ellenére, ha az első 30 percben kaptak volna pár gólt, egy szavuk sem lehetett volna, de aztán a Real védők összehozták az egyenlítést, majd Rüdiger gyakorlatilag „lezsírozta” a győzelmüket is. A 2:1 után már nagyon nem akarták megváltani a világot, de a stratégiájuk bejött, és elvitték a három pontot a Bernabéuból.
MECCSEMBERE – Rodrygo (OP: 7,8)
Én attól féltem, hogy már soha nem tudok ennél a pontnál foglalkozni vele, ahol a mérkőzés legjobbjáról van szó. Hullámzó volt a teljesítménye – akár a csapaté –, de ma többször láttunk tőle olyan megoldásokat, amely a régi Rodrygora emlékeztetett. Feltűnt a jobb és bal oldalon egyaránt és ami üzenetértékű kell legyen Alonso számára, hogy rendkívül sokszor kivette a részét a jobb oldali védekezésben is. Faragták is rendesen, négyszer is alaposan felrúgták, nem bírtak vele. Bátran felvállalta az egy-egy elleni játékot, offenzív volt, nem alibi megoldásokat keresett, neki rontott a falnak. Kell nekünk ez a srác, becsüljük meg, adjunk neki lehetőséget ott, ahol a legjobban tudja szolgálni a csapatot.
Thibaut Courtois (OP: 7,4)
Sokat töprengtem, hogy hányast adjak Courtoisnak. Az emberben van egyfajta belső érzés, hogy ez a srác azon kevés játékosok egyike, aki a gyenge szériában is a maximumot adta, nem egyszer ő tartotta életben a csapatot. Meg ezen a meccsen is védett vagy hatot, olyant, amely közül nem egy komoly bravúr volt. Nehezen viszi rá a lélek az embert, hogy egy hibázásnál rögtön ráhúzza a vizes lepedőt. De az első gólban benne volt. Bellingham mellől jött a fejes, amely nem is volt meghelyezve és túl erősnek sem tűnik. Egy suta mozdulattal kitolta a labdát, amelyet O’Reilly bevágott.
Fede Valverde (OP: 6,7)
Várható volt, hogy a jobb oldalon, hátul fog kezdeni, és személy szerint azt reméltem ettől, hogy a játékunk kevésbé lesz egyoldalas. Bár ez nem teljesült olyan mértékben, mint szerettem volna, a rá bízott feladatot jól megoldotta. Kétszer is kapura lőtt, de az idei gól továbbra sem akar összejönni – pedig már több mint húsz próbálkozása volt.
Antonio Rüdiger (OP: 4,6)
Jobb szó híján azt mondanám, hogy ma Rüdiger igazi „favágó focit” játszott. Úgy tűnt, ma nem bízott a legendás galoppjában, inkább közelről követte az aktuális City-játékost, akit vagy le tudott gyűrni, vagy nem. Haalandot például sikerült, aminek egyértelmű tizenegyes és egy sárga lap lett az eredménye. (Csak halkan jegyzem meg, hogy az első gól előtt is hasonló mozdulattal földre vitt egy angolt, nem tudom miért kell a tűzzel játszani….). A 82. percben már megérkezett volna a második (jogos) sárgája is, de Turpin játékvezető nem merte felmutatni, így végig a pályán maradhatott. A passzai nem voltak meggyőzőek; néha egészen furcsán rúgja meg a labdát, és ez most sokszor pontatlansághoz vezetett. A jelenlegi védőhelyzetben azonban szinte lehetetlen úgy játszania, hogy jövő héten ne kezdjen — de ma ő volt a Real leggyengébb pontja.
Raúl Asencio (OP: 5,8)
Nagyon be volt pöccenve, amikor Alonso lecserélte. Őszintén remélem, hogy ez csak az eredmény állása miatt volt így, és nem egy újabb hisztis leányzó születik, aki úgy érzi, hozzá nem lehet nyúlni, mert akkora játékos. Végig érződött rajta, hogy magas hőfokon játszik, de az ilyen műbalhék száma már rég elérte az idei limitet – senki nem kíváncsi rájuk. Neki is éreznie kellett, hogy az Endrickkel való cseréje egyértelműen a támadósor megerősítését szolgálta. A teljesítménye alapvetően rendben volt, még ha Doku nem is egyszer csúnyán behúzta őt a csőbe.
Álvaro Carreras (OP: 7,4)
Ha csak Carreras statisztikáit néznénk, jóindulattal adhatnánk neki egy hatost, de aki látta a meccset, az pontosan tudja, hogy sokkal többet tett hozzá. Rendkívül élt a pályán: szép cselekkel, határozott labdakihozatallal és pontos beadásokkal hívta fel magára a figyelmet. Személy szerint sokat gondolkodtam rajta, hogy ő legyen a meccs legjobbja. Élettel töltötte meg a bal oldalt, öröm volt nézni a játékát. Persze teljesen nem hazudtolta meg magát: 12 labdát elszórt, de ezeket döntően támadás közben, így az ellenfél nem került belőlük érdemi előnybe. A mosolyunk mégsem lehet felhőtlen, mert sárga lapot kapott (mikor máskor, mint a 88. percben…), így a következő BL-meccsen nem léphet pályára. Végül is nem nagy gond – úgysem áll még fel rendesen a védelem, Mbappé majd beugrik balbekknek is…
Jude Bellingham (OP: 6,1)
A csapatból ő futotta a legtöbbet (11,2 km), a legtöbb párharcot nyerte meg (8), harmadmagával a legtöbb sprintet vágta ki (16) és nem utolsó sorban ő adta a gólpasszt Rodrygónak. Megint nagy volt a tűz, amellyel égett, nem egyszer messziről becsúszva igyekezett labdát szerezni, de a gól megint benne maradt, pedig többször is próbálkozott lövéssel (3).
Dani Ceballos (OP: 5,2)
Vele kapcsolatban a „nagy akarásnak nyögés a vége” szólás jut először az eszembe. Ezen a meccsen inkább a védekező munkája kiemelhető, a játékszervező feladatokra már kevesebb energiája maradt, kapura meg teljes mértékben veszélytelen volt. Neki sem megy igazán mostanában a játék, és ugye mi Krooshoz és Modrichoz szoktunk az elmúlt évtizedben, amit látunk tőle az igen messze van a két legenda teljesítményétől.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,4)
Valószínűleg egyik feladata az volt, hogy középen besegítsen Haaland semlegesítésében – ez tökéletesen sikerült is. A norvég srác egojával továbbra sincs gond: bár 70 perc alatt mindössze 13-szor ért labdához, a büntető értékesítésével mégis növelte a góljai számát. A felette érzett elégedettség pedig jól látható volt azon a bizonyos, viking vonásokat idéző arckifejezésén. Apropó, Tchouaméni. Hozta az elvárt játékát, bár ma kevésbé volt aktív; ennek ellenére a jelenlegi Real Madrid egyik legbiztosabb pontja.
Gonzalo Garcia (OP: 4,6)
58 percet volt a pályán és ez idő alatt 14-szer ért a labdába. Valami oknál fogva a csapattársai ma nem tekintették egyenrangú partnernek és minden játékból kihagyták. Ez a helyzet felvet egy újabb problémát, hogy a világ egyik legjobb csapata ellen megengedheti-e bármelyik ellenfél, hogy egy játékoson konkrétan átnéz a többi és még csak szánalomból sem adnak neki labdát? A válasz valószínűleg nem, de úgy tűnik a Realnál ez is megtörténhet. Én személy szerint ezt úgy fogom föl, hogy a csapat nem fogadta el Xabi Alonso döntését, mely szerint Gonzalo Garcia kezdő és így oldották meg a helyzetet.
Vini Jr. (OP: 3,9)
Érezhető, hogy Vini körül lassan lehűl a levegő. Nem fagyott még meg, de egyre hűvösebb. Hosszan lehetne elemezni, hány helyzetet hagyott ki, mennyi labdát vesztett, és mennyire volt hasznos a csapat számára. Úgy gondolom, az ő játékán is látszott, hogy jót tett neki Mbappé hiánya: többet mozgott, többször tűnt fel mindkét oldalon – ahogy Rodrygo is. De Vinit végső soron a góljaiért tartják, márpedig ez a szám beragadt ötnél, és az istennek sem akar több lenni. Úgy tűnik, a klubvezetés és a szurkolók is kiállnak Alonso mellett, és előbb-utóbb ki fogja hagyni Vinít a csapatból, mert jelenleg túl sok hibával és nem kellő alázattal végzi a dolgát.
Cserejátékosok
Arda Güler (OP: 4,6)
20 passza volt, és mindegyik pontosan célba ért; ezek közül 4 a támadóharmadban, további 4 pedig hosszú átadás volt. Ő sem húzta ki magát a párharcok elől, ha úgy adódott, de összességében róla is elmondható ugyanaz, mint Ceballosról: egy irányítótól ennél többet várunk a Real Madridban.
Brahim Diaz (OP: 4,9)
Viszonylag aktív volt, de olyan esemény közelében nem nagyon volt, amely beleégett volna az emlékezetünkbe. Egy meccsel gyarapította a Realban töltött idejét.
Endrick (OP: 5,8)
Az eddigi játéklehetőségei alapján már önmagában meglepő volt, hogy pályára került. Meg is volt a lehetősége a gólszerzésre, de a fejese a kapufát találta el. Volt még egy lövése, amelyet blokkoltak, meg egy hibájából egy kapura lövése lett a Citynek.
Xabi Alonso (OP: 5,6)
Minél több infó lát napvilágot a belső ügyekről, annál empatikusabb az ember Alonsoval szemben. Ha most a játékosok akarata érvényesül, akkor hosszú időre eltemetheti magát a Real Madrid, mert akkor ki lesz engedve az a bizonyos szellem a palackból. Alonsot nem csak a belső villongások gyengítik, hanem meg kell küzdenie a sérülések miatti nehézségekkel. Ennek ellenére egy olyan csapatot állított ki, amely tisztességgel vette fel a kesztyűt a Cityvel. Rodrygo végre a helyén játszott – ráadásul jól és agilisen -, de több tere volt Vininek is Mbappé padoztatása miatt. Korábban már legyártottam egy összeesküvés elméletet Gonzalo Garcia mellőzése miatt, ha az van, akkor minden optimizmus ellenére semmi sem mozdult el a játékosok gondolkodásában.
forrás: penamadridista.hu
Egytől egyig: Athletic Club – Real Madrid (0– 3)
Egy jól, helyenként kifejezetten jól játszó Real Madrid masszírozta a lelkünket az elmúlt fordulók halovány teljesítménye után. Mindezt idegenben, a kellemetlenül veszélyes Athletic Club ellen.
Real Madrid (OP: 7,9)
Ha elárulhatok egy kulisszatitkot, akkor leírom: mentálisan nagyon nehéz egy gyenge – vagy Isten ne adja, elvesztett – meccs után megírni ezt a rovatot. Érdekes módon egy jó mérkőzés után valami rendkívül erős ihlet szállja meg az embert, és szinte kiírja magából a győzelmi mámort, a büszkeséget, az örömöt. Szóval most olajozottan működik a klaviatúra – jó meccs volt. Utólag persze mindenki nagyon bölcs, de abban bízni lehetett, hogy egy támadóbb, vagyis jobban kinyíló ellenfél ellen talán könnyebb lesz játszani. Az Athletic ugyanakkor egy rendkívül veszélyes csapat, pláne hazai pályán, de végül valahol csak el kell kezdeni a gödörből való kimászást. A kezdőt látva még optimistább lehetett az ember: nagyjából minden poszton az játszott, aki éppen a legjobb formában van. Végre volt energia, lendület, akarat és koncentráció. Formás támadásokat vezettünk, magabiztosan védekeztünk, és amikor minden veszni látszott, ott volt Courtois – aki kétségkívül a világ legjobb kapusa. Sajnos voltak vezéráldozatok, Trent sérülése tűnt súlyosabbnak, ha megint izomprobléma, akkor felkészül Fede Valverde jobb oldalon védekező poszton.
Athletic Club (OP: 5,1)
Nem sokat mutattak magukból, behúzta a féket a Real. Úgy tűnt a fiatalabb Williamsben (polgári nevén Nicholas Williams Arthuer) bíztak, de ott simán kivette a játékból a Real, nem ritkán rádupláztak a védők, mint ezt sokszor Vini ellen teszik. Jó érzés volt látni, ahogy egyre kisebb lánggal ég bennük a lelkesedés és ahogy a bérletesek szépen lassan elindultak hazafelé. Ők is tudták: ma a Real ellen nem fognak nyerni. Apropó nézők. Vinit lehet szeretni vagy nem (lássuk be, könnyebb nem szeretni), de ahogy a kapu mögött ülő 16 éves úrihölgyek a középső ujjukat mutatták neki, az azért elég bizarr látvány volt (látva a Facebook oldalunkat, úgy tűnik ez a jelenet más szerkesztőtársamat is megihlette). Lehetne még beszélni Courtois védéseiről, de azt hiszem pechje volt az Athleticnek, hogy a Real formáját tekintve már elérte a medence alját és onnét elrugaszkodott felfelé. Reméljük.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 9,5 )
Én nem tudom mennyire normális az, hogy egy csatár egy hét alatt hét gólt rúg. Azzal már ne is foglalkozzunk, hogy valahol a láda mélyén még kallódik egy gólpassz is, minoritásokkal ne foglalkozzunk. Ma sem nagyon tudtak mit kezdeni vele, nehéz a játéknak olyan elemét megnevezni, ahol rosszul teljesített volna. Bár, ha megnézzük merre barangolt a pályán, a saját térfelén tényleg alig leledzett, de most ezt is elbírta a csapat.
Thibaut Courtois (OP: 8,5)
Rendkívül sokszor vonták be a védők a labda járatásába és a passzoknál egyszer sem lehetett érezni, hogy a bizonytalanság leghalványabb jelét rajta. 66 labdaérintése volt, míg a másik oldalon Unai Simonnak 33, és ebben nincs benne az a három, amikor a hálóból kivette a labdát….. Többször az előre ívelt labdája nem talált embert, de amit ma megint bemutatott a ziccerek legyilkolásában, az elképesztő. A 30. percben bemutatott védését nyugodtan félre lehet tenni a szerkesztőknek, komoly esélye lehet az év legnagyobb védése kategóriában.
Éder Militão (OP: 7,5)
Nem tudom, mit tudnék még levenni arról a polcról, ahol a dicséretek vannak, de néha úgy érzem, ez a srác élete formájában játszik. És akkor jöjjön a sokszor emlegetett gondolat: mindezt két keresztszalag-szakadás után varázsolja elénk. A tisztázásokban, labdaszerzésekben és párharcokban összességében alig akad jobb nála a csapatban, és időnként rögzített helyzeteknél vagy távoli lövéseknél is képes frászt hozni az ellenfélre. A meccs egyik legszebb jelenete volt, amikor Vinit a világ végéről kiugratta, kár, hogy itt még elmaradt a gól. Nagyon örültem, hogy amikor már minden eldőlt, Alonso végül lecserélte – így is lehet pihentetni egy játékost. Talán annyit lehet kötözködni, hogy ezt akár korábban is megtehette volna.
Antonio Rüdiger (OP: 7,2)
Tisztes iparosmunka volt, extrák nélkül. Ennyi kihagyás után a meccs vége már érezhetően kívül esett a komfortzónáján, de ez teljesen normális. Ezen a találkozón inkább a légi veszélyek elhárításában jeleskedett, de egyik mutatója miatt sem kell szégyenkeznie. Én nagyon bírtam Alabát, de túl sok időre esett ki, és a formája meg sem közelíti a sérülése előtti szintet, így őt könnyebben elengedném. Rüdigert — a csapat bohócát — már nehezebben… ugyanakkor azt is látni kell, hogy az éves bére bónuszokkal együtt 18,75 millió euró, és jövő tavasszal betölti a 33. életévét, ami már komoly teher. Szóval élvezzük ki a játékperceit, amíg lehet.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,3)
A sérüléséig folyamatosan azon járt az eszem, hogy ideje elkezdeni Trent „rehabilitációját”. A gond csak az, hogy én ezt inkább a megítélésének helyreállítására értettem, nem pedig egy újabb sérülésből való visszakapaszkodására. Lehet, hogy nem egy futógép, de amit lábbal meg lehet csinálni, azt ő meg tudja. Az első két gólban elévülhetetlen érdemei voltak: előbb a pontos keresztlabdájával, majd a szintén precíz beívelésével. Tíz hosszú indítása volt, ebből hét célba ért, ugyanakkor a támadóharmadban a passzpontossága mindössze 33% volt, ami felülről súrolja a gyalázatos kategóriát. Ennek ellenére van fantázia ebben a srácban, csak időt kell adni neki. Aztán jött az 55. perc, a sérülés és a csere. Ahogy fentebb is írtam: ha ez megint izomprobléma, akkor az óévben már nem látjuk a pályán.
Álvaro Carreras (OP: 7,4)
Érthető, hogy rotálni és pihentetni kell a játékosokat, de ilyenkor látszik igazán, mekkora különbségek vannak a karakterek és kvalitások között. Nyilván egyszerű lenne Fran Garciát tovább erőltetni, de most ismét életre kelt a bal oldal: kézzelfogható volt Vinícius és Carreras együttműködése, amely meglehetősen hatékonynak bizonyult. A dublőröket eddig többnyire kényszerből – például BL-meccseken – vagy pedig rotáció miatt, gyengébbnek vélt ellenfelek ellen használták. Ugyanakkor kijelenthető, hogy Carreras jelenleg a Real Madrid legjobb képességű bal oldali védője. Jó meccse volt, még ha nem is volt kimagasló. Szinte hibátlanul passzolt a támadóharmadban, a párharcokban is kifejezetten erős volt, és mindehhez még egy gólpassz is társult.
Jude Bellingham (OP: 7,6)
Bellingham statisztikái is a kapura lövések minden típusával, illetve a kapura menő fejesekkel kezdődik. Nála nem kell ezekkel különösebben bíbelődni, mert semmilyen formában nem volt veszélyes kapura, kb. mindenhol egy hasas nulla áll. Ennél azért többet várunk tőle. Aztán az ember szeme a védekező munkára téved és rögtön kitágul a pupillája. 15 párharca volt összesen – csak viszonyítási alapul: a négy védőnknek volt összesen 25 – amelyekből csak kettőt veszített el és emellett fejjel sem tudták megverni (2/2). És 93%-os passzhatékonyságot ért el. Azért ez már így valami….
Eduardo Camavinga (OP: 8,1)
Parádés meccset hozott le. Olyan színt vitt a játékba a középpályán, amelyet régóta hiányoltunk a Real Madridban. Én személy szerint kedvelem Ardát, de ez a minőség kell, hogy legyen az etalon és akkor nem kell rettegnünk, hogy a kiesőjelölt pontot rabol tőlünk. Az egészen brutális, hogy 11 földi párharcból 10-et megnyert és ugye volt egy hálószaggató fejese is (na jó nem volt veszélyben a háló), így minden frankó lehetne, ha nem sérült volna meg. Reméljük nem lett nagyobb baja, mert egyértelműen szüksége van rá a csapatnak.
Fede Valverde (OP: 7,0)
Fedének idén még nem igazán volt kiemelkedő meccse; sokszor az látszott rajta, hogy nem a saját posztján játszik. Ha ez az ok, akkor úgy tűnik, hosszú hetekig – vagy legalábbis Carvajal felépüléséig – a jobb oldali védekezésben kap majd szerepet, hacsak a mester nem Asenciónak szavaz bizalmat. Ez többnyire attól függ, hogy a tíz bevethető védő közül hányan és mely posztokon nem állnak rendelkezésre. Ha ez a szám öt alá csökken, akkor már némi szolid optimizmust is megengedhetünk magunknak. Valverde esetében egy ponton azért összevontam a szemöldökömet: egy eladott labdájából az Athletic kapura lőtt. De amikor a 90. percben kivágott egy istenesen hosszú sprintet, hogy levédekezze a támadást… nos, akkor mindent meg lehetett neki bocsátani.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,4)
Rendkívül erős aktivitás (105 labdaérintés), földön és levegőbe számos párharc, amelyek döntően az ő javára dőltek el. A szokásos szürke betonfal effektus, amelyet nehéz észrevenni, de minden visszapattan róla. A hallásom sem melegedett be a meccs elején és mintha azt az jött volna át, hogy nem játszik. Kicsit meg is emelkedett a pulzusom, hogy na akkor ebből baj lehet, de ott volt, nem lett baj, meg is nyugodtam….
Vini Jr. (OP: 6,9)
Azt hiszem, egy gól már neki és nekünk is jót tenne; kezd kicsit aggasztó lenni ez a rengeteg kihagyott helyzet. A 31. percben azért megcsillogtatott valamit a tudásából: elvették tőle a labdát, ő látványosan leállt és reklamálni kezdett, miközben az ellenfél ezerrel húzott a kapunk felé. Ezzel együtt magas hőfokon tartotta a bal oldalt, aminek lehet örülni. Nála jegyezném meg, hogy csapatszinten kezd elegem lenni a sarkazásokkal: nagyjából minden ötödik sikerül, a másik négy esetben pedig az ellenfélhez kerül a labda. Tudom, ha bejön, akkor babérkoszorú és félisten-státusz jár, de így a hatékonyság túl alacsony — én elengedném ezt a fajta megoldást. Legalábbis ilyen számossággal.
Cserejátékosok
Arda Güler (OP: 6,0)
Egy ilyen beállás tökéletesen alkalmas az önbizalom visszaszerzésére: az ellenfél már letérdelt, a csapat magabiztos, hajrá építsük újjá az egónkat. Szerintem ebben a tekintetben Arda tudott előrelépni és ez csapatérdek. Küzdésben odatette magát, minden földi párharcát megnyerte (3), és kétszer is sikeresen szerelt, kettőből.
Rodrygo (OP: 6,1)
Megtörtént végre, amire a Rodrygo-hívek régóta várnak: kedvencünk a bal oldalon kapott szerepet. A 12 labdaérintés 12 perc alatt kifejezetten magas aktivitást mutatott, és szinte vibrált a levegő körülötte — rúgjon már egy gólt ez a srác, legyen vége ennek a vesszőfutásnak! Gól ugyan nem született, de a 92. percben olyan sprintet vágott le keresztül a pályán egy védekezés miatt, hogy Xabi Alonso valószínűleg elkérte a mezét a meccs után, és még dedikáltatta is vele.
Raúl Asencio (OP: 7,0)
Nem volt már olyan nehéz dolga a védekező feladat megoldásában és most már azt is tudjuk, hogy vizezi a haját pályáralépéskor, nem a zselétől néz ki olyan borzalmasan.
Brahim Diaz (OP: 5,9)
Igyekezett hasznosan tölteni a neki jutó perceket; minden passza pontos volt, ennyire futotta ebben a rövid időben.
Gonzalo Garcia (OP: 5,7)
Nagyjából ugyanazt lehetne elmondani róla, mint Brahim Díazról. A helyzetét tovább bonyolítja, hogy mostanában nem ment jól a csapatnak, Mbappé viszont turbófokozatban termeli a gólokat, így az ő lecserélése nem indokolt, más helyet meg hova….?
Xabi Alonso (OP: 7,7)
Úgy nagyjából sikerült a legerősebb csapatot a pályára tennie a bevethető emberekből, akik éltek is a lehetőséggel. Camavinga hatékonysága sokkal jobb volt, mint a szürke napokat maga előtt toló Gülernek, a Carreras – Fran Garcia összehasonlítás a képeségek alapján meg nem is sportszerű. Valószínűleg irgalmatlan sok értelmezése lesz a Vinivel való pacsizásának, ha optimisták vagyunk, akkor ez azt jelenti, aminek látni szeretnénk. Vini, Mbappé és Militão pihentetése dicséretes, de lehetett volna ismét egy kicsit korábban.
(forrás: penamadrisdista.hu)