Ez a mérkőzés végre adott a madridistáknak és nem elvett. És ilyen meccsből ez már a második volt a héten. Emberek mi történik itt?
Real Madrid (OP: 8,3)
Azt rögtön az elején leszögezhetjük, hogy több olyan esemény is volt, amely nyomott hagy a Real Madrid történelmében. Ott volt Arda Güler világvégéről berúgott gólja, amelyet valószínűleg hosszú évekig ronggyá fognak játszani a tévétársaságok és az internetes portálok. Többünknek talán ennél is jobban megdobogtatta aszívünket, hogy Álvaro Arbeloa egy fél csapatnyi fiatalt vetett be, akik nem csak a pályán voltak, hanem olyan teljesítményt nyújtottak, amelyet – valljuk be őszintén – az agyonfizetett felnőtt keret tagjaitól vártunk el, de nem nagyon kaptunk meg mostanában. A mutatott játék sok esetben hagyott kívánnivalót maga után, de valljuk be őszintén két irgalmatlan nehéz meccs között vagyunk, amelyből egyet ráadásul – a szezon legjobb teljesítményét mutatva – már abszolvált a csapat. Én már nem szeretnék semmibe semmit belelátni, de úgy tűnik mintha valami elindult volna, bár ilyen érzésem volt már korábban, vissza is esett a csapat.
Elche (OP: 4,9)
Akkor lett volna némi esélye az Elchének, ha a Real azt a lagymatag játékát hozza az egész meccsen, amelyet az első fél órában. Kezdetben még a labdabirtoklás tekintetében is jobbak voltak, de az első félidő utolsó harmadában kapott két gól alaposan helyretette az önbizalmukat. Nagy bajban vannak: ezzel a vereséggel bekerültek a közvetlen kieső zónába. Valljuk be őszintén, kevéssé valószínű, hogy hittek abban, hogy a Real Madrid ellen érdemben gyarapíthatják a pontjaikat. Az odavágón már megtréfáltak minket – legyen elég ennyi a mókából.
A meccs embere – Álvaro Arbeloa (OP: 8,6 )
Ez a hét arról szólt, hogy megszeressük Álvaro Arbeloát. Én játékosként nem nagyon kedveltem – szerintem sose volt Real képességű játékos – de edzőként egyre inkább el tudom fogadni. A City elleni meccs után méltatlan lenne bármi rosszat mondani róla, de ahogy itt becserélte a él Castillát, az egészen parádés. Nem nagyon szoktunk hozzá, hogy az utánpótlásból valaki felkerüljön, de Arbeloa bátor volt és meg merte húzni ezt a lépést. Rengeteg a sérült, a hiányzó nyilván ez egy kényszer szülte mutatvány volt, akkor is nagyot nőtt az edzőnk a szememben.
Thibaut Courtois (OP: 8,3)
Egy védése volt, az is már erősen a hosszabbításban, szóval az ellenfél támadói nem igazán tették próbára. A City elleni meccsen úgy tűnt, ráérzett a gólpassz ízére, mert jó párszor próbálkozott egy-egy hosszú labdával, ez most azonban nem jött össze. Legalábbis gól vagy gólpassz nem lett belőle. A labdakihozataloknál most is a Real Madrid szilárd bástyája volt, az, hogy ezzel néha pár embert a szívszélütés környéki állapotba hoznak, most ne firtassuk.
Fede Valverde (OP: 8,9)
Sikerült átmenteni a hétközi formából valamit erre a szombatra is, mind teljesítményben, mind a találatok tekintetében. Ha minden igaz, tavaly az egész idényben 11 gólt szerzett, most pedig három meccs alatt alatt ötöt. 58 percet töltött a pályán, ez idő alatt 36 labdaérintése volt, de valljuk be őszintén a belőtt gólok ellenére akadtak elég lagymatag időszakok ekkortájt, amelyek ebben a mutatóban jól visszaköszönnek. Volt két kulcspassza, szerepe volt – még ha csak mellékesen is – az első gólban, a másodiknál viszont már megkapta a főszerepet. Arbeloa szűk egy óra után le is hozta – teljes joggal –, bár talán több pihenő is kijárna neki.
Antonio Rüdiger (OP: 8,0)
A csapat bohóca erős meccset hozott le – úgy is fogalmazhatnék, hogy vegytisztát. Nem volt eladott labdája, rúgott egy fontos gólt – persze, melyik gól nem az, de az elsőt „bedarálni” mindig a legnehezebb –, többször is jól tisztázott, szóval most nem nagyon lehet ekézni a teljesítményét. Egyórányi játék után, egy jövőbeni fontosabb feladat miatt, valamint a sérülés elkerülése érdekében lecserélték. Helyesen.
Dean Huijsen (OP: 8,0)
Ha már a csatáraink kevésbé voltak veszélyesek kapura, akkor rúgassunk gólokat a belső védőkkel. Többször próbálkozott mélységi passzokkal, hosszú indításokkal és beindulásokkal – ez a játéka erőssége, ha olyan napja van. Hála Istennek, most olyan napja volt. A gólja nagyon szép volt, a gólörömét viszont nem értettem. Úgy tűnt, ő sem tudja, mit kellene csinálnia, de reméljük, lesz még ideje gyakorolni. Akár már a következő meccsen.
Fran García (OP: 7,2)
Szinte már el is felejtettük a nevét, olyan kevés lehetőséghez jutott Arbeloa alatt, mivel azonban ketten is kiestek előtte, bekerült a kezdőcsapatba. Valamivel offenzívabb volt a tőle megszokottnál, még talán kapura is lőtt, sőt egy gólpasszt is feljegyezhettünk a neve mellé. Beadni továbbra sem tud, de összességében elmondható, hogy élt a felkínált lehetőséggel: nem lógott ki a csapatból egy viszonylag jó meccsen.
Dani Carvajal (OP: 6,8)
Számomra ő volt ezen a meccsen a csapat leggyengébb láncszeme. Nehéz és fájdalmas ezt kimondani, de a teljesítménye nagyon messze volt attól, amiért Carvajalt megszerettük. Többször is belőtték mögé a labdát, így próbáltak fogást találni a Realon – általában sikerrel. Az is beszédes volt, amikor gyorsaságban kellett volna felvennie a párharcot a támadóval… nos, itt sem tudunk sok jóról beszámolni. Volt egy gyengécske lövése, amely a kaput sem találta el, és más offenzív megmozdulásról az ő esetében nem nagyon beszélhetünk. Nyilván rotációs okok miatt került be a csapatba, ráadásul számára kedvező módon egy gyengébb formában lévő ellenfél ellen, de ilyen teljesítmény alapján ebből így nem lesz se válogatottság, se világbajnokság. Attól tartok, még Real Madrid sem.
Eduardo Camavinga (OP: 6,5)
Végre ki tudták cserélni az amalgámos fogtömését, és játékra jelentkezett. Én személy szerint örültem, hogy a bal oldalon kezdett, Fran Garcíában nem bízom, de így ketten stabilan lezárták a bal oldalt. Meglehetősen szabadon mozgott, szinte az egész pályát bejárta, de döntően a két tizenhatos között igyekezett labdáért jelentkezni. 14 párharca volt, ebből 8-at megnyert – jó, ha van egy ilyen pitbull a pályán.
Thiago Pitarch (OP: 7,4)
A múltkor még hiányoltam belőle azt a különlegességet, amelyet állítólag Arbeloa lát benne, de ahogy egyre több percet tölt a pályán, úgy kezd érződni valami. Kezdjük azzal, hogy ez a fiú nyáron lesz 19 éves, tehát a rutin szót az ő esetében semmiképp sem vehetjük a szánkra. Ugyanakkor magabiztosságban, bátorságban, összességében a játékában egyáltalán nem tűnik ki negatív értelemben a csapatból. Az már egy kicsit beszédes, hogy kilenc párharcából csak egyet tudott megnyerni, de emiatt sem kell szégyenkeznie.
Vini Jr. (OP: 6,1)
Brahim Diaz (OP: 7,6)
Agilis, aktív játékot láthattunk tőle ezen a meccsen is, jó lenne ezt a formáját állandósítani. Különös kapcsolat alakult ki közte és Jesús Gil Manzano játékvezető között, mert utóbbi fejébe vette, hogy semmit nem fúj be Díaz javára, amivel alaposan megemelte a támadónk adrenalinszintjét. A 48. percben beírhatta volna a nevét a jegyzőkönyvbe a gólszerzők közé, de fölé trafált, aztán nem sokkal később ő is a lecserélés sorsára jutott.
Cserejátékosok
Arda Güler (OP: 8,3)
Nagyon akart ezen a meccsen, és minden (is) összejött neki. Azt azért tegyük hozzá, hogy a többiek a mérkőzéselőző kétharmadában már kivéreztették az ellenfelet, de az alatt a 32 perc alatt, ameddig a pályán volt, pár emlékezetes dolgot letett az asztalra. Nyolc párharcból hatot megnyert, 26 passzából csak egy volt pontatlan, és kiosztott két kulcspasszt is. Nekem teljesen mindegy, hogy 68 méterről vagy 70-ről vágta be a gólját – ez elképesztő volt. Történelmi pillanat volt, és az is szemet gyönyörködtető volt, ahogy ő és a csapattársai megünnepelték a találatot.
Gonzalo Garcia, Yáñez, Palacios, Manuel Ángel és Diego Aguado
Nem szeretném a srácokat külön venni – bár Garciát lehetne. Fiatalok, vagányok és nem tojták össze magukat. Olyan játékot tettek a pályára, amelyet a „nagyoktól” várunk, öröm volt nézni őket, reméljük, hogy a Real Madrid színeiben közülük többen komoly karriert futnak be.
