Taktikai szemmel: Girona – Real Madrid (1-4)
A spanyol bajnoki küzdelem tovább folytatódott a hétvégén, a Real Madrid pedig a Gironához látogatott. Katalónia szívében tavaly Zidane fiai nem bírtak az akkori újonccal, így alapvetően egy nehéz mérkőzés várt Lopetegui csapatára.
A csapat utolsó két mérkőzése alapján nehéz volt eldönteni, hogy milyen meccsre is számítsak. A tavalyi gironai vereséget egy viszonylag simább 6-3 követett a Bernabéuban, Katalóniában azonban nem jelent könnyű feladatot Eusebio Sacristán csapata.
Főbb statisztikai mutatók összehasonlítása alapján a Lopetegui-stílus egyelőre kifizetődőnek látszik. Zidane a 2-1-es vereség alkalmával a Casemiro-Kroos-Modric-Isco rombuszt tette fel középre, aminek alapvetően sebezhető pontja a pálya két szélének levédekezése, főleg egy olyan agresszív csapat ellen, mint a Girona. Ez akkor egyértelműen megbosszulta magát, a katalán csapat főleg a második játékrészben nőtt a királyiak fölé, aminek ékes bizonyítéka a több kaput találó lövés és az xG mutató is. Habár a passzok és a labdabirtoklás tekintetében akkor is fölényben volt a Real, ez csupán meddő fölény volt.
A tegnapi meccsen ezek a mutatók alapvetően ugyanazt mutatták, azonban már teljesen más végeredményt indikáltak. A Real Madrid sokkal több, és jóval minőségibb helyzeteket dolgozott ki ellenfelénél – habár ez leginkább a második félidőben tapasztalt szervezettebb játéknak volt köszönhető. Lopetegui csapata tehát úgy birtokolta ezúttal a labdát, hogy ténylegesen nem engedte végül érvényesülni a Gironát, ennek köszönhetően pedig kezében tartotta a meccset. Persze ezekből nem azt akartam kihozni, hogy Lopetegui jobb edző Zidane-nál, a két csapat összetétele is teljesen más, csak az összehasonlítás miatt érdekes.
A tavalyi idényben is több ilyen szituáció volt, ezt még mindig nem tudta kinőni a Madrid. A Girona gólja előtt a védelemben teljes káosz uralkodik, a korábban kényszerből szélre kilépett Ramos hiányzik középről, Marcelo későn eszmél és nem fut vissza időben, Nacho és Casemiro szemből próbálja megakasztani a Girona támadását. Ennek viszont az a következménye, hogy középen akár már most is ketten kaphatják a labdát senkitől sem zavartatva, Lozano azonban kapura vezeti, és kis szerencsével ugyan, de sikerül gólt szereznie a katalánoknak. Kroos kocogásáról nem is beszélve, pedig még akcióközelben is volt.
Hat Girona játékos zárja le a középpályát a Real előtt, a labdakihozatal ezért is döcögött az első félidőben. Kroost és Casemirót is szorosan őrzik, végül Isco fog mélyebben visszalépni a labdáért. Ezeknek legtöbbször az lett az eredménye, hogy ezeket a magasan felhúzott vonalakat a Iscóék hosszabb labdákkal igyekeztek átjátszani, amit viszont rendre nem sikerült jól megjátszani, vagy egyenesen az ellenfélhez kerültek.
A második büntető előtti pillanat. Asensio és Marcelo pozíciócserében, de gyakorlatilag így hozzák össze a tizenegyest a Real Madridnak. Asensio így mélyebbről indítja az akciót, a középső hármas részt sem vesz a támadás építésében, Marcelo pedig teljes egészében elvonja majd a védők figyelmét, miközben Asensio befut majd a tizenhatoson belülre.
Helyzet van
Az xG, vagy Expected Goal egy olyan mutatószám, ami a tucatstatisztikák helyett egy jóval kifinomultabb módon nem a mennyiség, hanem sokkal inkább a minőség alapján jellemzi a gólhelyzeteket. A csapatok mutatói alapján egyértelmű a madridi fölény, még akkor is, ha a büntetőket nem számoljuk (Girona: 0,50; Real Madrid: 2,61). A Real játékosai közül, ha ugyancsak nem számoljuk a büntetőket, a legveszélyesebb játékos Isco (0,99) volt, utána Benzema (0,72) és Bale (0,45) következik. Isco két kapura lövésből ért el ilyen mutatót, amelyek ordító ziccerek voltak, legalább az egyiket értékesítenie kellett volna a spanyolnak, gólpassza viszont kárpótolt minket, többé-kevésbé.
Kreatív játék
A Getafe ellen az volt az érzésem, hogy unalmasan, de biztosan hozza a meccset a csapat. 1,16-os xG összesen, 5 kulcspassz csapatszinten, enyhe ellenállás. A Girona esetében már egy sokkal kreatívabb játékra volt szükség, jóval nagyobb koncentrációra. A Real Madrid játékosai 14 kulcspasszal szolgálták ki egymást, ilyen tekintetben a támadásokat a Benzema, Bale, Marcelo trió segítette a leghatékonyabban, mindhárman 3 kulcspasszt osztottak ki a társaknak. A második félidőben érezhetően jóval lüktetőbb volt a madridi támadójáték, a legtöbb játékos egyéni szinten is sokkal jobb teljesítményt rakott le az asztalra, különösen igaz ez Asensióra és Iscóra.
Gyengélkedés
Casemiro az utóbbi évek egyik legfontosabb láncszeme a Real Madridnak, aktív közreműködője az utóbbi évek sikereinek, vitathatatlanul a világ egyik legjobb szűrője. Tegnap viszont nem nagyon találta önmagát. Amikor Casemiro játékáról beszélünk általában, akkor általában azt is meg kell említeni, hogy egyszerűen nem tud hatékonyan megbirkózni az intenzív, magas letámadásokkal. Ezek eladott labdákban és saját térfélen meghozott rossz döntésekben, bizonytalanságban nyilvánulnak meg, a Girona ellen is ezt láthattuk többször. Két labdaszerzése és két felszabadítása így is volt, a támadásokat viszont általában lassította. Védekező munkája miatt aranyat ér, viszont érdekes kérdés lesz, hogy Lopetegui mennyiben preferál majd egy nála kombinatívabb játékost.
A Girona ráijesztett a Real Madridra, a második félidőre azonban egy jóval fegyelmezettebb és kreatívabb csapat futott ki a gyepre. Miután Lopetegui rendezte a sorokat, a királyiak kezükbe vették az irányítást és sikerült megfordítani a meccset egy nehéz pályán. Ami mindenképpen pozitívum, hogy tudott váltani a csapat, egy magasabb fokozatban már nem tudta tartani a lépést a katalán csapat. Reménykedjünk a hasonló folytatásban.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Getafe (2-0)
Madridi tiki-taka
Legújabban a csapat azt a taktikát igyekszik megvalósítani, hogy labdához sem engedi ellenfelét, nem engedi át a kezdeményezést még akkor sem, ha őrizni kell az eredményt. Ez a filozófia újdonság az utóbbi évekhez képest, amikor is Zidane csapata többször inkább átadta a labdát az ellenfélnek a biztos vezetés tudatában.
A tegnapi meccsen a Real kis híján négyszer annyit passzolt, mint a Getafe, 78 százalékban birtokolva a labdát. Lopetegui ehhez olyan játékosokat küldött fel a középpályára, akik teljes mértékben el tudták dugni a játékszert az ellenfél elől. Casemiro és Modrić hiányában a pálya középső harmadán az Isco-Kroos-Ceballos trió állt fel, akik teljes kontroll alatt tartották a meccset.
Asensio szerepe
Asensio szerepe idén kulcsfontosságú lehet. Új érkező híján a spanyol kerülhet be állandó kezdőként a Real Madrid csapatába Cristiano Ronaldo távozásával. A portugált nyilván nem tudja teljes egészében pótolni, de az ő szerepeltetése – kiegészülve Lopetegui taktikájával – új fazont adhat a csapatnak. A mérkőzés előtt alapvetően a bal szélre rajzolták fel a mágnestáblán, ám ennél jóval szabadabb szerepkört kapott a mestertől. Többször mozgott középre, hogy irányítóként mozgassa a csapatot, helyet cserélt Iscóval a középpálya közepén, illetve többször átmozgott a jobb oldalra, habár ez ritkábban volt jellemző. A Getafét mindenesetre sikerült meglepni ezekkel a gyors helyváltoztatásokkal. A támadók közül 75 labdaérintéssel ő volt a legtöbbet játékban, 3 kapura lövéssel pedig Bale mellett az egyik legveszélyesebb Real játékos volt.
A szezon egyik kérdése, hogy a bal oldalon Asensio és Marcelo (plusz Isco) között milyen ’kémia’ alakul ki. Ez tegnap igen jól működött.
Madridi támadás: Asensio ezúttal a pálya közepén, Benzema mögött, míg Isco és Marcelo igyekszik a bal oldalon széthúzni a pályát és megbontani a Getafe védelmét. Habár itt a csapat teljesen áttolódott balra, a középpályás- és támadótrió itt is tisztán kivehető.
Asensio irányító szerepkörben Carvajal gólja előtt pár másodperccel. A támadóharmadban teljesen átrendeződött a felállás, Bale került ki a bal oldalra, ahonnan később ő fogja beadni a játékszert. A pályaközépső részén Isco és Benzema igyekszik lekötni a védők figyelmét.
Presszing rezisztencia
A Getafe erőteljesebb letámadásai kapcsán fontos kérdés volt, hogy birkózik meg a feladattal a csapat. Ilyen szituációkban rendre megmutatkozott, hogy milyen labdabiztos a Real Madrid, játszi könnyedséggel passzolták ki az ellenfél játékosait, Kroos és Marcelo elképesztően magabiztos volt ilyen szituációkban, de a többiekre sem lehet panasz. Az, hogy ezeket a helyzeteket ilyen jól kezelte a csapat, nem volt véletlen, hiszen Kroos minden alkalommal mélyen a saját térfeléről irányította a csapatot, de Isco is többször lépett vissza segíteni. Habár nem egy világverő ellenféllel szemben volt ilyen erős a Real, mindent elmond a meccs képéről, hogy Ramos, Kroos és Asensio egyaránt 95 (!!!) százalék feletti passzhatékonysággal fejezte be a meccset.
A Getafe ilyen és ehhez hasonló felállással igyekezett a Real labdakihozatalait megakadályozni. A védelem előtt Kroos és Ceballos is mélyen hátul van segíteni, ezeket a letámadásokat rendre jól kezelte Lopetegui csapata.
Walesi gyors
A lesajnált, már-már elfeledett, még a Bajnokok Ligája döntője után is biztos távozóként kezelt Gareth Bale teljesítménye egyelőre nagyon bíztató jeleket mutat. Ronaldo távozásával első számú vezérnek és gólfelelősnek kiáltotta ki a sajtó, hogy megfelel-e ezeknek az elvárásoknak, azt csak pár hónap múlva tudjuk majd eldönteni. A Getafe ellen jól játszott, több ígéretes megindulása volt, volt egy parádés fejese, ami a kapufán csattant, Asensio labdáját pedig kapásból váltotta gólra.
Korai levonni még komoly következtetéseket, ráadásul nem egy bajnokesélyes csapattal játszott a Real, viszont mindenképpen lehet látni azokat az elemeket, ahol mást mutat a csapat, mint eddig. A bajnoki kezdés jól sikerült, ami mindenképpen pozitívum, ráadásul az utóbbi évek döcögősebb kezdései ellenére most a csapat is kellőképpen uralta a meccset. Csak reménykedhetünk a hasonlóan erős folytatásban.
Egytől egyig: Real Madrid – Getafe (2-0)
Csapatok
Real Madrid (9)
Tökéletes szezonkezdés a Santiago Bernabéuban, félig-meddig feledtetve a szerdai szuperkupa-kudarcot. A csapat végig kontrollálta a mérkőzést, egy percig sem volt kérdés, hogy melyik a jobb csapat, több játékos rukkolt elő olyan teljesítménnyel, ami bizony nem könnyíti meg majd a mester dolgát a csapatösszeállításoknál. A Getafe agresszív letámadásait gyönyörű passzjátékkal semlegesítette a csapat, elképesztően labdabiztos volt a csapat minden egyes tagja. Lopetegui több elképzelését már észre lehet venni a csapaton, és habár nem működik még minden tökéletesen, a potenciál bőven meg van ebben az új rendszerben. Bíztató kezdés.
Getafe (3)
Végig asszisztáltak a Madridnak, talán a második félidőben többet mutattak, illetve a meccs vége felé voltak jobb megoldásaik, de Navas kapujára teljesen veszélytelenek voltak. A második félidőben már egy magasabbra tolt, intenzívebb presszinggel igyekeztek megzavarni a madridi labdakihozatalokat. Szerényebb tudásukat és frusztráltságukat többször úgy kompenzálták, hogy agyonrúgták Iscóékat, ezeket a megmozdulásokat több sárga lappal honorálta a játékvezető. Ez most nagyon kevés volt.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Marco Asensio (8,5)
Habár több jelölt is volt, végül rá esett a választásom. Cristiano Ronaldo távozásával a balszélen megüresedett egy poszt, amit Marco próbál betölteni már az előszezon óta. Teljesen más játékstílust képvisel, mint a portugál, ám alapvetően egy szabadabb szerepkörben mozog, melynek köszönhetően többször centerként, vagy akár a jobb oldalról, esetleg beljebb húzódva a középpályáról irányíthat. Ahhoz, hogy kibontakozzon, meggyőződésem, hogy ilyen szerepkört kell adni neki, és nem leláncolni az oldalvonal mellé. Nagyon agilisan játszott ezúttal is, Bale gólja az ő letámadásának és labdaszerzésének volt köszönhető. 4 sikeres csel mellé 3 lövést mutatott fel, Bale után a legveszélyesebb játékos volt az ellenfél kapujára. Játékából csak a gól hiányzott, ám bődületes kapufája révén közel járt ahhoz is.
Keylor Navas (7)
Nem volt sok dolga, ám több jó ütemű kijövetelre szükség volt, hogy ne legyen komolyabb baj a kapu előtt. Érdekes az ő helyzete Courtois érkezésével, azonban nem a Getafe mérkőzés alapján születik majd lényegi döntés kapusposzton.
Dani Carvajal (8)
Legjobb formáját idézte a spanyol jobbhátvéd, ami mind védekezésben, mind támadásban megnyilvánult. Nagyon fontos szerepe van a jobb oldalon a támadások építésében, elengedhetetlen összetevője annak, hogy a védelem mögé kerülve az ellenfél kapuja elé játssza a labdákat. 4 labdaszerzés fűződik a nevéhez, emellett bemutatott 3 sikeres cselt is. Góljánál a legjobb helyen volt, ami után a csapat nyugodtabban tudott játszani már az egy gólos vezetés tudatában.
Nacho (8,5)
A védelem legjobbja volt, gyakorlatilag hibátlan teljesítménnyel. Ez a srác egy hatalmas kincs a keretben évről évre, nem szabad elherdálni. 4 labdaszerzéssel és 3 felszabadítással a védelem legjobbja volt, a Getafe támadói nem tudták megverni sem földön, sem a levegőben. Varane hiánya csaknem észrevehetetlen volt, hála Nachónak. Én szívesen látnám őt állandó kezdőként az idei szezonban, biztos vagyok benne, hogy egyszer sem okozna csalódást a saját nevelésű játékos.
Sergio Ramos (8)
Nacho mellett most ő nyújtott egy fokkal haloványabb teljesítményt, de még így is fűződik a nevéhez egy felszabadítás és egy labdaszerzés. Plusz feladata is volt, ugyanis Marcelo oldalára neki kellett kilépnie, amikor a brazil fennmaradt egy-egy támadás során, ezeket tökéletesen oldotta meg a kapitány. Több szereléssel vetette észre magát az oldalvonal mellett is, az ellenfél kapuja előtt pedig csak egy kicsi hiányzott, hogy ő is gólt szerezzen.
Marcelo (7,5)
Zseniális támadó teljesítménye mellett haloványabb védelmi munka fűződik a nevéhez, az ellenfél szerényebb teljesítménye miatt azonban ez most nem bosszulta meg magát, habár néha voltak érdekes megoldásai hátul. Az viszont tagadhatatlan, hogy egyszerűen ragad hozzá a labda, támadásban alappillére a Real Madrid bal oldalának, nagyon jól megértik egymást Asensióval és Iscóval. A legtöbb csel az ő nevéhez fűződik, szám szerint 7, emellett egy kulcspasszt is osztott a társaknak.
Toni Kroos (8)
Az a helyzet, hogy ez az ember egy az egyben a precizitás mintaképe, ezt most is bebizonyította. Casemiro hiányában ezúttal mélyebben vissza kellett jönnie a labdákért, viszont innen is tökéletesen szervezte a játékot. Bőven 90 százalék feletti hatékonyság, 122 passzkísérlet, 2 labdaszerzés, valamint elképesztő munka a középpályán. Pótolhatatlan stabilitást és állandóságot jelent a pálya közepén.
Dani Ceballos (7)
A fiatal spanyol középpályás a tavalyi évhez képest elég korán kezdőként kapott lehetőséget. Ami az első meccs után látható, az az, hogy nagyon jó helyen van nála a labda. Lopetegui stílusa fekszik neki, és habár nem csinál annyira látványos dolgokat, de nagyon magabiztos labdával, 3 csel és egy kulcspassz fűződik a nevéhez. Kovačić távoztával első számú alternatíva a középpályára, kíváncsian várom, milyen teljesítményt tud nyújtani a szezon során, most, hogy sokkal több lehetőséget fog kapni.
Isco (6)
Tőle sokkal több kell, és ezt már a tavalyi szezon óta mondom. 60 percig volt pályán, sem kapura lövést, sem kulcspasszt nem tudott felmutatni. Általában a középpályáról indult, ám többször cserélt helyet Asensióval a bal szélen, Marcelóval karöltve pedig a Getafe jobb oldali védekezését igyekeztek feltörni. Lopetegui érkezésével a helye csaknem biztos a kezdőben, kérdés, tud-e a középpálya vezérévé válni.
Gareth Bale (8)
A walesi gyorsvonat góljával ezúttal is aktívan kivette a részét a győzelemből. Az ellenfél kapujára magasan a legveszélyesebb játékos volt a csapatból, valamint a legnagyobb helyzetek is az ő nevéhez fűződtek. A jobb oldalon többször simán megverte védőjét, center pozícióban is feltűnt, majdnem onnan is gólt szerzett. Idén a Real Madrid vezérévé kell, hogy kinője magát, gyakorlatilag első számú gólfelelőssé lépett elő.
Karim Benzema (7)
Habár a gólszerzésre továbbra is immunis, mezőnyben jóval több dinamikát és kreativitást mutatott a jó öreg Karim. Big Benz – ahogy az angol közvetítés során hívták – neve mellé egy kulcspasszt és egy lövést tudtunk feljegyezni. Ha megtalálná a góllövőcipőjét,a világ egyik legjobb csatára lenne, minden képessége meg van hozzá. Ha nem kap társat az elkövetkezendő napokban maga mellé csatárposztra, akkor idén újra bérelt helye lesz a kezdőben és megmutathatja, hogy kár volt őt temetni. Ez viszont már bőven utolsó (utáni) esély.
Cserejátékosok
Casemiro (7)
Akkor jött, amikor a Getafe kezdett valamilyen életjelet mutatni és megpróbált támadásokat vezetni, ezeket többször a brazil állította meg. A legtöbb megnyert párharc az ő nevéhez fűződik Nachóval egyetemben. Továbbra is a csapat egyik legfontosabb tagja. Volt pár pontatlansága, de ez még a szezon elején, pláne egy ilyen meccsen, bőven belefér.
Luka Modrić (7)
Nagyjából 20 percet kapott a horvát karmester Lopeteguitől, a világbajnokság után valószínűleg nincs még erőnlétileg tökéletes állapotban. Ennyi idő alatt is képes volt megvillanni, és megmutatni, hogy miért tartják számon a világ egyik, ha nem a legjobb középpályásaként.
Lucas Vázquez (-)
Megmutatta magát ő is a Bernabéu népének.
Edzői teljesítmény
Julen Lopetegui (8)
Bátran kihagyta Casemirót a kezdőből, még ha csak sérülés miatt is, Zidane alatt ez nem volt jellemző. Ceballos kezdőbe jelölése egyértelműen jelezte, hogy bízik benne a mester, amit a spanyol középpályás jó teljesítménnyel hálált meg. Látszik, hogy nem feltétlen ragaszkodik az utóbbi évek sztenderd középpályájához, Modrićot is inkább pihentette így nem sokkal a világbajnokság után. Varane gyengébb teljesítménye után bizalmat szavazott Nachónak, ami ugyancsak szimpatikus lépés volt. A csapaton már most egyértelműen látszik, hogy Lopetegui milyen filozófiát vall a futballal kapcsolatban, egyelőre úgy néz ki, jó irányba tart a csapatépítés.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Atlético Madrid (2-4)
A Real Madrid úgy indult neki az újabb spanyol házidöntőnek, hogy immáron Cristiano Ronaldo nélkül kell helytállni az európai hadszíntéren. Hogy a portugál klasszist mennyire tudja pótolni egy másik játékos vagy a játékrendszer, azt csak egy idő után tudjuk megválaszolni, mindenesetre tegnap este kaptunk egy kis ízelítőt ebből.
Luka Modrićcsal a padon, viszont rajta kívül a legerősebb kezdővel küldte csatába csapatát Julen Lopetegui. A Madrid így leginkább egy 4-2-3-1-ben futott ki a pályára, ahol Kroos és Casemiro adta a stabilitást a középpályán, előttük az Asensio–Isco–Bale hármas rohamozott Benzemával az élen, a csatár mögötti trió elég gyakori helyváltoztatásával.
A WhoScored így értékelt.
Ami teljesen nyilvánvalóvá vált a meccs elején, az az, hogy az Atleti hatalmas elánnal veti magát küzdelembe, rendkívül intenzív és magas presszinget alkalmazva a Real térfelén. Habár a Realban Kroos, Marcelo vagy Isco is képes ezeket a letámadó vonalakat átjátszani és kijönni a szorításból, a tegnapi napon korántsem voltak ilyen hatékonyak, pláne nem hibátlanok. Simeone csapata tökéletesen végrehajtotta a mester akaratát, ugyanis Ramosék nem egyszer zavarba jöttek a labdával, leginkább a megfelelő passzopciók hiánya miatt. Ezt az intenzív, egész pályás letámadást azonban nem lehet erővel bírni a teljes játékidő alatt. Ezt az Atlético is pontosan tudta, így a meccs egy pontján mélyen a saját térfelükre húzódva felálltak védekezni, átadva ezzel a támadás lehetőségét a Real Madridnak. Ebben a helyzetben Isco és Marcelo voltak azok, akik leginkább fel tudták törni a Simeone csapatának védelmi vonalait, Kroos folyamatosan kereste a passzlehetőségeket előrefele, Gareth Bale pedig gyorsaságát és technikai képzettségét alkalmazva tudott a matracosok védői mögé kerülni.
Hét Atlético-játékos támad le magasan a Real térfelén, Isco csak vissszafele tudja játszani a labdát.
Passz, passz – és passz…
Lopetegui taktikájának kiemelkedő eleme a labdabirtoklásra épülő játék, a spanyol stílus meghonosítása a cél. A Real 832 átadást vitt véghez, több mint 200-zal többet, mint az Atlético, emellett 59 százalékban a volt náluk a játékszer. Ebből az első félidőben tudott hatékonyabban kijönni a Real, a második játékrészben már csupán meddő labdaadogatás volt a játék, végső elkeseredésben több beadással mindkét szélről. Nyilván korántsem kell temetni a dolgot, van bőven potenciál ebben a játékstílusban, kérdés, mennyire érzi majd a csapat ezt magáénak.
Egyensúly
Habár Casemirónak is több eladott labdája volt, lecseréléséig Lopetegui csapata kontrollálta a meccset. A brazil hiánya érezhető volt, főleg a hosszabbításban. Továbbra is ő az, aki megteremti az egyensúlyt a középpályán, képes védekezésből támadásba lendíteni a csapatot, amellett, hogy nagyon fontos labdákat szerez – bár néha el is szórja azokat. Mindenesetre egyértelmű, hogy senki nem képes pótolni őt a jelenlegi keretből egy esetleges sérülés esetén, Kovačić távozásával Lopetegui nem tud olyan védekezésben is jól teljesítő játékost beküldeni, aki megoldja a brazil feladatait is.
Costa-hatás
Diego Costa érkezésével az Atleti egyértelműen erősödött. Ugyanakkor most az volt a helyzet, hogy a Real Madrid védelme egész este sztárt próbált csinálni belőle. Legyen bármennyire is visszataszító játékos, el kell ismerni, hogy az az agilis játékstílus, amit ő képvisel, elképesztően eredményes. Ramos és Varane sem tudott mit kezdeni vele, kiváltképp az első gólnál, amibe jócskán benne volt Keylor Navas is. A védelmi hibák, amikből gólt szerzett az ellenfél, mind elkerülhetők lettek volna. Nyilván ez még a világbajnokság utáni fáradtság, az új rendszer megszokása miatt is lehet, mindenesetre a védelem összes tagjának össze kell szednie magát a későbbiekre.
Cserék
Luka Modrić becserélése azt jelentette, hogy a csapat átáll a megszokott 4-3-3-ra, Asensio távozásával Isco lett a balszélső. A második félidőben a kreativitás teljes hiánya látszott, támadásban keveset mutatott a csapat. Ahol Simeone csapata felhúzta a falat (jó 30-40 méterre a saját kapujától), ott megállt a tudomány, nehezen jutott tovább a Real Madrid. Casemiro sérülés miatti pályaelhagyása után a tavaly folyamatosan mellőzött, de idén már valószínűleg több szerephez jutó Ceballos érkezett, aki nem feltétlen tudta felpörgetni az előrejátékot, így viszont a középpályás védekezésnek is kvázi vége lett, megnyitva az utat a Koke–Saúl páros előtt, de a meccs utolsó szakaszában főként befelé húzódó Lemar is feltűnően sokat fickándozott a védelem előtt, teljesen háborítatlanul. A szélsőjátékot később Lopetegui Lucas becserélésével kívánti élénkíteni, ezzel kicsit beljebb tolva Bale-t, inkább a csatár mögötti pozícióba, mindez viszont kevésbé volt már hatékony. Csakúgy, mint az utána következő Toni Kroos – Borja Mayoral csere, ami egyértelműen kényszer- és vészmegoldás volt, és újonnan rávilágított arra, hogy a Real Madrid naiv, csatárt véletlenül sem igazoló átigazolási politikája nem sok jóra vezet.
Hibafaktor
Ami(k) igazából eldöntötték a meccset. Beszélhetünk Navas, Varane vagy Marcelo hibájáról, de ez úgy volt össznépileg rossz teljesítmény a védelemtől, ahogy van. Rendbe kell tenni a fejeket, mert a Real védelme Európában egyedülálló módon van együtt évek óta szinte ugyanabban az összeállításban, az összeszokottság hiánya nem lehet kifogás. Nagy kérdés a kapusposzt, Courtois-t nem hinném, hogy a padra igazolta a vezetőség, Navas pedig tett érte, hogy a sajtó rögtön kispadra ültesse egy rossz meccs után. A gólszerzéssel nem volt probléma, habár a második félidei gyenge támadó teljesítmény bőven vet fel még kérdéseket. Nyilván nem kell temetni a csapatot, egy tétmeccs után hatalmas butaság lenne. Az viszont teljesen nyilvánvaló, és ez egyértelmű volt a mérkőzés előtt is: szükség van igazolásokra. Kell egy valódi csatáralternatíva, kell valaki, aki biztosítja a keret mélységét a középpályán, ugyanis a jelenlegi kispad nem biztosít feltétlenül minőségi helyetteseket bizonyos posztokra. Kíváncsian várom az elkövetkezendő két hetet, bár attól tartok, sok érdemi történés nem lesz már az átigazolási piacon.
Vinícius: A csapat segítségével a lehető leggyorsabban próbálok beilleszkedni
Borja Mayoral
„Összességében nagyon boldog vagyok amiatt, ahogyan a csapat játszott, egyénileg pedig elégedettséggel tölt el, hogy gólt szereztem. A lényeg, hogy csapatként játszottunk. Ezen az estén a miénk volt a jobb csapat. Az első félidőben akadtak nehézségeink, de a második játékrészre feljavultunk. Nagyszerű csapatunk van, ezt meg is akarjuk mutatni ebben az évben.”
Sergio López
„Valóra vált az álmom azzal, hogy debütálhattam a Bernabéuban. Az edzőnk megadta a lehetőséget, és sikerült elhódítanunk a trófeát. A Bernabéu akkor is félelmetes, amikor éppen üres, teltház előtt játszani benne pedig egyenesen őrületes élményt nyújt.”
„Jól teljesítünk. A mai mérkőzés kiváló felkészülés volt szerdára. Az előszezon során folyamatosan javultunk, a csapat jól kezdett, és ahogy jöttek a meccsek sorozatban, hihetetlenül magas szintre léptünk.”
Regulión
„A Bernabéuban pályára lépni csodálatos dolog. Meseszerű, hogy ebben a stadionban, egy ilyen meccsen, a szurkolók támogatásával győzelmet arattunk. A csapat jól teljesített, uraltuk a mérkőzést és apránként egyre több helyzetet alakítottunk ki.”
„Ez az első előszezonom, nagy intenzitással és aprólékosan dolgoztunk, mindannyian meg akartuk szerezni a trófeát. Ezzel a céllal, és hatalmas lelkesedéssel érkeztünk erre a mérkőzésre.”
Vinicius
„Mindig is arról álmodtam, hogy a Bernabéuban történő debütálásom alkalmával győztes csapat tagja lehetek. Nem számít, hogy mindez barátságos meccsen történt. Igazán boldog vagyok. A csapat segítségével már itt az előszezonban olyan gyorsan próbálok beilleszkedni, amennyire gyorsan csak tudok. A brazil csapattársaim, Marcelo és Casemiro is rengeteget segítenek ebben.”
„Boldog vagyok, egyben nyugodt, és arra összpontosítok, hogy segítsem a Real Madridot. A csapat kiváló, és a világbajnokságon részt vevő játékosok is felvették a ritmust. Mindegyik játékos nagyon koncentrált, amikor pályára lép.”
Valverde
„A legjobbamat próbáltam nyújtani, és eközben élvezni a mérkőzés minden pillanatát a csapattársaimmal. Az egy bónusz, hogy a dolgok végül jól alakultak. Ez egy felejthetetlen este volt. Olyan játékosok társaságában léphettem pályára, akik valódi klasszisok, és megpróbáltam a lehető legjobban játszani. Sokat tanulok tőlük, mindig jótanácsokkal látnak el, amelyeket természetesen igyekszem megfogadni.”
Statisztikai analízis: Szüksége van-e a Real Madridnak Hazard-ra?
Terminológiai gyorstalpaló
Expected Goal (xG): olyan mutató, amely egy modell segítségével számszerűen meghatározza a helyzetek minőségét
Expected Assist (xA): gyakorlatilag azt mutatja meg, hogy melyik játékos milyen minőségű és mennyiségű helyzetet alakít ki játékostársainak
xGChain: a helyzettel végződő, tehát xG mutatóval rendelkező támadások egy labdabirtokláson belül, melyek érintenek egy játékost
Már Cristiano Ronaldo távozásának másnapján felmerült az a kérdés, hogy vajon kivel fogja helyettesíteni őt Florentino Pérez, ki lesz az, aki átveheti a portugál örökségét. Neymar és Mbappé neve egyaránt felmerült, ám utóbbi gyakorlatilag mozdíthatatlan Párizsból, valamint a brazil is kinyilvánította azon szándékát, hogy marad a francia fővárosban. A világbajnokság óta azonban egyre többször merül fel Eden Hazard neve, aki világbajnoki bronzéremig vezette Belgiumot Oroszországban.
Hazard érdeme elvitathatatlan a belga vb-menetelésben, 3 gólja és 2 gólpassza mellett parádés játékkal rukkolt elő gyakorlatilag minden mérkőzésen. A brazilok elleni siker egyik fő titka az volt, hogy végig tudták vinni a kontráikat, és jól kezelték a brazil letámadásokat. Hazard 9 cselt mutatott be a meccsen, illetve 7 szabálytalanságot harcolt ki, melyek egyre nagyobb jelentőséggel bírtak a lefújáshoz közeledve, főleg, amikor már egyre forróbbá vált a belgák lába alatt a talaj.
A világbajnokság kapcsán fontos megemlíteni azt a statisztikát, amit a Statsbomb készített. Azt vizsgálták, hogy egy-egy sikeres csellel vagy passzal a játékosok átlagosan hány méterrel mozdítják elő csapataik támadását. Ilyen tekintetben a belga a listán a harmadik Pogba és De Bruyne mögött, azonban a cselek tekintetében ő volt a leghatékonyabb.
Az elmúlt világbajnokságok után már-már törvényszerűvé vált, hogy a Real Madrid lecsap az aktuális világverseny legjobb játékosára. Gondoljunk csak Mesut Özilre, Toni Kroosra vagy James Rodríguezre. Jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy Hazard leigazolása csupán azon fog múlni, hogy a Chelsea mekkora összegért kívánja elengedni, hiszen a játékos már többször is kinyilvánította, hogy a Real Madridban akar futballozni. A legutóbbi hírek alapján egy 120 millió euró körüli összegért költözhet át a spanyol fővárosba, ahol nettó 15 millió euró lenne a fizetése.
Hazard játékstílusára szükség lehet Madridban. Tipikusan olyan játékos, aki képes feltörni az ellenfél védelmét. A Premier League-ben a tavalyi szezonban átlagosan 6 cselt mutatott be meccsenként, ami egyébként egyedülállóan magas, 81 százalékos hatékonyságot jelent. Nála magasabb számot csak Neymar tudott produkálni a tavalyi szezonban, átlagosan 7 sikeres cselt bemutatva – a francia bajnokságban. Úgy gondolom, a ligák közötti minőségbeli különbség alapvetően érzékelhető.
Messihez és Neymarhoz hasonlóan Hazard is képes a labdával arra, hogy lekösse a védők figyelmét, komplett védővonalakat törjön fel, területet nyitva ezzel játékostársainak. A Chelsea-ben jelenleg a támadások minősége nagyban függ tőle, a csapat átlagosan 1,56 xG-t produkált meccsenként az utolsó szezonban, Hazard xGChain mutatója 0,72, ami azt jelenti, hogy a gólszerzési lehetőségek kialakításának legalább a fele átmegy a belga támadón. Egy másik statisztika alapján átlagosan nagyjából 3 passzt adott az ellenfél tizenhatosán belülre meccsenként, amivel a Premier League élmezőnyében van. Ez ugyancsak megmutatja, hogy milyen fontos szerepet játszik a masszívan védekező ellenfelekkel szemben.
Ha csak azt nézzük, hogy hány helyzetet alakít ki átlagosan, a mutatói már kevésbé kiemelkedőek. A Chelsea játékosaként csupán egyszer adott több mint 10 gólpasszt egy idényen belül, de ha az egész londoni tartózkodását nézzük, akkor átlagosan 6,5 asszisztot oszt ki szezononként. Ez a szám a 2017/18-as évadban egyébként csupán 4 volt. A statisztikához persze az is hozzátartozik, hogy Hazard sok helyzetet alakít ki – meccsenként átlagosan 2,61-et –, társai azonban legtöbbször nem elég hatékonyak a kapu előtt.
Ha figyelembe vesszük az xA (expected assist) mutatókat, akkor Hazard meccsenkénti 0,27-es mutatója elmarad a liga legjobbjainak teljesítményétől. Kevin De Bruyne és Mesut Özil egyaránt 0,38-as xA-t produkálnak, de Eriksen (0,33-mal) is jobb Hazard-nál. Azonban ezt a képet több tényező is árnyalja. Conte csapatában Hazard egy jóval defenzívebb játékrendszerben futballozott, mint például Guardiola Cityjében De Bruyne, így Hazard nem tudott teljesen kibontakozni a támadóharmadban. A Chelsea csalódást keltő eredményei ugyancsak nem azt mutatja, hogy Hazard, a csapat legfontosabb játékosa olyan jól érezte volna magát idei szerepkörében. Ha azt nézzük meg, hogy átlagosan milyen minőségű helyzeteket alakítottak ki a játékmesterek a ligában, a négy játékos mutatója már közelebb van egymáshoz, bár De Bruyne és Eriksen még így is egyértelműen a legjobb ilyen tekintetben:
Hazard: 0,103 xA/helyzet
De Bruyne: 0,125 xA/helyzet
Özil: 0,109 xA/helyzet
Eriksen: 0,127 xA/helyzet
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy De Bruyne, Eriksen és Özil sokkal inkább irányítók, mint szélsők, ennek fényében kell ezeket a számokat is értelmezni.
Hazard kapcsán meg kell említeni, hogy nem lövi tucatszámra a gólokat. A világ egyik legjobbja abban, hogy feltörje a védelmet, minőségi lehetőséget teremtsen társainak, de nem tipikus góllövő. A tavalyi szezont 12 góllal zárta. A legtöbb találatát a 2015/2016-os idényben szerezte, szám szerint 16-ot.
Ha a büntetőket nem számoljuk, 0,25-0,3-as xG körüli értéket hoz évek óta meccsenként. Csak összehasonlításképp: Asensiónál ez 0,23, Bale a tavalyi szezonban 0,61-es xG-t produkált meccsenként, Cristiano Ronaldo pedig 1,05-ös kiemelkedő mutatóval zárta a szezont. Nyilván ezeket az adatokat helyén kell kezelni: az angol bajnokságban a topcsapatok nem kerülnek annyi tiszta helyzetbe ellenfeleikkel szemben, mint Spanyolországban, nincs annyi tiszta gólszerzési lehetőség, de a játékosok pozíciója sem feltétlen egyezik.
Mindezek tekintetében a Real Madridnak valóban szüksége lenne Hazard-ra? Nehéz kérdés, ugyanis Ronaldo távozásával a klubnak leginkább egy olyan gólszerzőre van szüksége, aki megbízhatóan termeli a gólokat. Jelenleg a Madrid egyetlen valódi alternatívája csatár pozícióra az a Karim Benzema, akit az egész világsajtó lassan évek óta kritizál, akinek a gólszerzés nyilvánvalóan nem megy, még akkor sem, ha másféle szerepkört töltött be a csapaton belül.
Hazard érkezésével a fő kérdés az lenne, hogy Lopetegui képes lesz-e agresszívabb és gólra törőbb játékra ösztökélni a belgát. A másik fontos kérdés, hogy Benzema megtalálja-e góllövő cipőjét most, hogy Ronaldo távozásával első számú gólszerzővé léphet elő. Az kétségtelen, hogy a francia Cristiano Ronaldo partnereként gyakorlatilag hamis kilences pozícióban játszott, főként abból a célból, hogy területet nyisson a portugál előtt, és képes legyen őt kiszolgálni. A 2015/16-os szezonban produkált utoljára kiemelkedő mutatókat, amikor 0,91-es meccsenkénti xG mutatója mellett 24 gólt szerzett a bajnokságban. Azóta két idény alatt összesen 16 gólt lőtt a La Ligában. Ez akkor is nagyon kevés, ha vele kapcsolatban mindig kihangsúlyozzuk, hogy mezőnyben nagy munkát végez, több gólpasszt is kioszt, ám ezzel – köztük én is – inkább csak megmagyarázni próbáljuk a rossz csatárteljesítményt. A következő idényben ez nem lesz elég, abban biztosak lehetünk.
Az jelenlegi piaci helyzet azonban nem kedvez a Real Madridnak: Mbappé jelenleg mozdíthatatlan Párizsból, Harry Kane boldog Londonban, rajtuk kívül pedig nehéz olyan fiatal csatárt találni, aki hosszú évekig biztos megoldást jelenthet a támadóharmad csúcsán. A másik megoldás az, hogy egy viszonylag idősebb csatárt keres meg a Madrid, aki addig biztos megoldást jelent a csatár posztra, amíg a klub biztosabban meg tud valósítani egy fiatalabb támadó leigazolását. Erre a célra megfelelő személy lehet akár Lewandowski is, aki szívesen otthagyná a Bayernt a Real Madrid kedvéért, vagy Higuaín, akinek helyzete bizonytalanná vált Torinóban Ronaldo érkezésével.
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért ne igazolna a csapat egy csatárt és Hazard-t is? A helyzet az, hogy a belga kvalitásai elvitathatatlanok, viszont az ő játékstílusát ilyen szempontból könnyebb pótolni. A bal szélen nyilvánvalóan minőségi megoldást jelenthet, azonban a leigazolása egyben azt is jelentené, hogy Asensiónak kevés játékperc fog jutni. Hazardban még mindig van 3-4 év a legmagasabb szinten, ennyi idő alatt viszont a klub spanyol talizmánjának is előbb-utóbb el fog fogyni a türelme, ami könnyen úgy végződhet, hogy elhagyja a klubot. Aktuálisan tökéletes példa erre Kovačić esete, aki generációja egyik legnagyobb tehetsége, azonban Modrić és Kroos mögött nem tud kibontakozni, a két játékosban pedig még jó pár év benne van, így könnyen máshol köthet ki a fiatal horvát középpályás. Hazard leigazolása tehát közvetlenül érintené Asensio helyzetét is.
Azzal nehéz lenne vitatkozni, hogy Hazard leigazolása előnyére válna a Real Madridnak. Teljesen egyértelmű, hogy a belga érkezése előrelendítené játékot, nagy kreativitást hozva a támadóharmadba. Azonban nem jelent megoldást a gólszerzési problémára, ami Ronaldo távozásával egyértelműen jelentkezni fog, és aminek megoldása talán az egyik legfontosabb nyári feladat a Real Madrid vezetőségének. Mindenesetre valószínűnek tartom, hogy a madridisták nagy része örömmel elnézné Eden Hazard-t, ahogy épp madridi mezben kergeti őrületbe az ellenfél védőit a Bajnokok Ligájában.
Modrić, ezért kellene megkapnod az Aranylabdát
Nos, igen, eltartott egy darabig, de itt vagyunk. Luka Modrić nagyjából 15 év után pályafutása csúcsára érhet, hiszen a kis horvát nemzetet a futballtörténelem egyik legnagyobb sikerére vezetheti, ha a sikerül legyőzni a franciákat a világbajnoki döntőben. Mindezt 32 évesen, hatalmas munkával, az egész mezőny legtöbb futott kilométerével a lábában.
A sport általában nem így működik. A futballisták nem fejlődnek folyamatosan évről évre több, mint egy évtizeden keresztül. Az ilyen kicsi, félénk, szerény, kevés gólt szerző játékos, akinek manószerű kinézete a pályán leginkább arra emlékeztet, amikor egy kisfiú boszorkányruhát ölt magára farsangkor, nem lehet sikeres a világ egyik legpatinásabb klubjában.
Ő viszont kivétel. Ami, mint tudjuk, erősíti a szabályt. A döntőben Modrić kivívhatja magának azt az elismerést, hogy decemberben majd valódi esélyesként tartsák számon az Aranylabda odaítélésének napján. Legalábbis nagyon sokan szeretnénk azt hinni, hogy a horvát mágus végre megkapja a neki járó elismerést, díjazzák végre azt a művészi mivoltát, ami miatt csodáljuk őt évek óta. Addig azonban Lukitának még sok dolga van, a karmesteri pálca a kezében, már csak meg kell komponálnia Moszkvában élete fő művét – talán nem túlzás ezt állítani, Bajnokok Ligája győzelmek ide vagy oda.
Ahogy az oroszországi világbajnokság a végéhez közeledik, a döntő egy jó pillanat lesz ahhoz, hogy levonjunk bizonyos következtetéseket. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egyfajta őrségváltás történt a labdarúgás sztárjai körében. Lassan, de biztosan eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy 11 év elképesztő küzdelme után, talán már nem Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi a legfőbb esélyes a labdarúgás legfontosabb egyéni díjára, az Aranylabdára.
A torna előtt Neymart kiáltották ki a legfőbb kihívónak, tőle várták, hogy megtöri a két zseni konstans uralmát. Az utóbbi években sokkal inkább Ronaldo és Messi árnyékában maradt az ő teljesítménye (is), egyszerűen nem tudott felnőni hozzájuk. Most viszont mindenki azt mondta, eljött az ő ideje. A helyzet az, hogy Neymar produkciója az oroszországi világversenyen sokkal inkább átfordult valamiféle abszurd komédiába, amiben már senki nem a parádés cseleit, passzait vagy góljait figyelte, hanem a földön fekve töltött idejét. A személyisége miatt sok a kérdőjel körülötte. A fő kérdés itt az, hogy kétségbevonhatatlan zsenialitása és problémás személyiségének egyvelege engedi-e őt felemelkedni valaha az Aranylabda-győzelemig.
A torna másik nagy sztárja az a Kylian Mbappé, aki szemtelenül fiatalon tűnt fel üstökösként a labdarúgás egén. A világbajnokságon is elképesztő teljesítményt nyújt, aminek köszönhetően hamarosan a legjobbak között tarthatjuk számon, a decemberi díjátadón viszont még nem feltétlen realitás az ő győzelmére fogadni.
Luka Modrić Aranylabdája annál érdekesebb kérdés, főleg olyan időszakban, amikor a legnagyobb sztárok csak szenvedtek az aktuális világversenyen, miközben ő – legrosszabb esetben is – döntőig vezette az egyébként csak titkos esélyesként számon tartott horvát nemzeti csapatot. Emellett – csapata legjobbjaként – zsinórban harmadjára nyerte meg a Bajnokok Ligáját a Real Madriddal.
Nem ő lesz a legidősebb játékos a pályán a moszkvai döntőben. A mezen kívül nincs semmilyen fő szponzora, nincsenek sztárallűrjei, semmi sallang, csak a futball, az őszinte, művészi futball. Ő az a minőségi komponens, amitől minden működik a pályán, aki irányít egy egész csapatot, aki előkészíti a horvát támadásokat, aki miután csúszva-mászva szerzett labdát a saját kapuja előtt, már támadásba lendíti társait, pár másodperc múlva pedig már az ellenfél alapvonala felé sprintel.
A három Bajnokok Ligája győzelem után egy világbajnoki aranyérem azt jelentené, hogy az egyéni sikerek tekintetében olyan illusztris társaságba kerül, ahol olyan labdarúgókat találunk az 1970-es évekből, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Sepp Maier és társaik.
Természetesen az ő helyzeteiket is árnyalja, hogy nemzeti sikereiket nem egy olyan horvát válogatott élén érték el, akik a második legkisebb nemzetként jutottak el egy világbajnoki döntőig. Modrić egyértelműen befolyásolja egész csapata játékát, amit az objektív teljesítménymutatók is megerősítenek: az ő nevéhez fűződik a legtöbb futott kilométer, a legtöbb passz – persze ha nem vesszük figyelembe a spanyol játékosokat, akik az oroszok elleni meccsen is több, mint 1031-et passzoltak csapatszinten, mégis kiestek. A horvátok közül ő töltötte a legtöbb percet a pályán, a legtöbbet ő ért labdába, a legtöbb cselt ő hajtotta végre. Egészen egyedülálló teljesítmény.
Modrićot nézni általában olyan, mint egy lassan felépített remekművet hallgatni, ahol nincsen váratlan, erőteljes kezdés, mégis olyan magával ragadó, ritmikus alkotás, ahol egyszer csak minden hangjegy egybesimul és teljes harmóniában él tovább. Aminek hallgatása közben eszedbe se jut, hogy mást akarsz hallgatni.
Fontos megemlíteni, hogy akármennyire szeretné nagyon sok futballszerető ember, hogy Luka Aranylabdát nyerjen, az egyenesen ellentmondana a díj utóbbi bő évtizedben kialakult tradíciójának. Az utolsó, jelenleg is aktuális hagyománynak teljesen ellentmondó győztes Fabio Cannavarro volt 2006-ban, Kaká győzelme már inkább illeszkedik az azóta kialakuló Ronaldo-Messi-féle trendbe. Az egész arról szól jelenleg, hogy ki szerez több gólt, ilyen szempontból Modrić nincs versenyben: 6 év alatt 9 gólt szerzett a Real Madridban. A másik tény, ami ellentmond a horvát mágus győzelmének, hogy Xavi és Iniesta évekig voltak a győzelem közelében, azonban sosem jutott el egyikük sem a dobogó legmagasabb fokára az Aranylabda odaítélésének napján.
Életútja korántsem volt zökkenőmentes a futballvilág egyik legjobb középpályásának. A délszláv háborúk idején szinte minden nap hallgatta a bombák robbanását nem messze otthonától, nagyapját pedig nem messze a családi háztól gyilkolták meg szerb katonák, majd a háború elől menekülve egy zadari hotelben rejtőztek el. Itt azonban még áldatlanabb állapotok uralkodtak, hiszen a szerbek folyamatosan támadták a várost, mind a tenger, mind a szárazföld felől. A háború után pályafutása során folyamatosan azzal a kritikával illették, hogy túl kis termetű, így nincs jövője labdarúgóként. A Hajduk Split egyenesen elutasította őt, ami lelkileg is megviselte Modrićot, végül a zadari utánpótlás vezetője volt az, aki segített neki klasszis labdarúgóvá válni. Horvátországban Modrić jelenleg is megosztó figura, több horvát fanatikus illette nem szalonképes megnyilvánulásokkal a nemzeti csapat vezérét a Zdravko Mamic-féle korrupciós ügyekben való állítólagos szerepe miatt.
Modrićnak már felnőtt labdarúgóként is meg kellett küzdenie az elutasításokkal és a kritikákkal, azonban ekkor már a topfutball volt a színtér, nem a horvát nemzeti bajnokság. 21 évesen Arséne Wenger mondott rá nemet – micsoda meglepetés -, majd a Barcelona is elutasította a Xavi-Iniesta korszak előtt. Nagyjából 10 éve, a 2008-as EB-n a világnak már egyértelműen megmutatta, hogy érdemes vele számolni. Klagenfurtban a németek ellen olyan középpályával állt szemben, mint Torsten Frings, Bastian Schweinsteiger és Michael Ballack, akik közel sem kímélték a horvát mágust, ő azonban legjobbját előhúzva gyakorlatilag körbe játszotta a németek középső vonalát. Talán pont ugyanilyen feladat elé néz a Luzsnyikiben a franciák ellen.
Franciaország fel fog készülni, Modrićból különösképpen. Nemcsak tehetségesek és ügyesek, de fizikálisan is nagy erőt képviselnek. Elég, ha csak Pogbára vagy Kantére gondolunk a franciák védelme előtt. Modrić nagyon nehéz este elé néz, ahol az ellenfél egyik fő feladata az lesz, hogy őt bármi áron megállítsák és ne engedjék kibontakozni a középpályán. Az ilyen kihívások azok, amikkel Luka mindig eredményesen néz szembe. Biztos, hogy csúszni-mászni fog minden labdáért, ha kell, a saját tizenhatosánál fogja blokkolni Griezmannt, a lelkét is ki fogja tenni a pályára. Győzzön vagy veszítsen, a világ elismerését már most megkapta.
Új edző, régi-új átigazolási célpontok
A Real Madrid bejelentette, hogy az oroszországi világbajnokság után Julen Lopetegui veszi át a vezetőedzői posztot a spanyol fővárosban. Habár a baszk mesternek még bőven lett volna feladata a világversenyen a spanyol nemzeti csapat élén, a szövetség gondoskodott róla, hogy már az elkövetkezendő pár napban megkezdje a munkát Madridban, hiszen a királyi gárdával való megállapodás után szinte azonnal menesztették a válogatott éléről. A spanyol szakember érkezésével több kérdés is felmerül a mostani kerettel, pláne a majdani kezdőcsapattal kapcsolatban, a sajtó azonban máris három nevet említett, akik Lopetegui érkezésével a Real Madrid potenciális célpontjaivá váltak az átigazolási piacon.
Álvaro Odriozola. A Real Sociedad jobbhátvédje már eddig is a királyiak radarján volt, ám Lopetegui szerződtetésével a fiatal játékos helyzete egyértelműbbé válhat. Lopetegui kedveli játékát, még a világbajnokságra nevezett szűk keretbe is befért a barcelonai Sergi Roberto előtt. Lopetegui érkezésével egyre valószínűbb, hogy a Real Madrid kifizeti a 40 millió eurós kivásárlási árát, aminek köszönhetően Carvajalnak megfelelő helyettese lehet a fiatal baszk védő.
Thiago Alcântara. Lopetegui hezitálás nélkül kezébe adta az irányítást a középpályán, hogy ezzel Xavi Hernández örökébe léphessen a válogatottnál a Bayern München játékosa. A nemzeti csapatból jelenleg kihagyhatatlan, Thiago a középpálya és az egész csapat egyik fő mozgatórugója. Madridba igazolásával azonban nem lenne ennyire egyértelmű a helyzete, ugyanis a pálya középső részén lassan évek óta kirobbanthatatlan trióval (Casemiro, Modrić, Kroos) kellene megküzdenie a csapatba kerülésért, nem beszélve Iscóról, aki Lopetegui érkezésével valószínűleg állandó kezdő lehet. Egyelőre kérdés, hova lehetne beépíteni Thiagót, ám Lopetegui nagyon kedveli a játékát, illetve mostani klubja, a Bayern München sem feltétlen ragaszkodik a spanyol játékmester megtartásához, így érdemes figyelni az események alakulását vele kapcsolatban.
David de Gea. Keylor Navas Zidane teljes bizalmát élvezte. A francia edző a fiatal Kepa leigazolását sem tekintette prioritásnak, hiszen teljes mértékben megbízott a costa ricai hálóőrben, akivel egymás után három Bajnokok Ligája címet nyert a csapat, Navas hathatós közreműködésével. A helyzet Lopetegui érkezésével megváltozhat. De Gea a spanyol válogatott alapembere, Lopetegui teljesen tisztában van képességeivel és a Real Madrid gyakorlatilag évek óta próbálja elhozni őt Manchesterből. A játékos ügynöke, Jorge Mendes szerint a mostani nyár egy „most vagy soha” pillanat De Gea leigazolására, a kérdés már csak az, hogy Florentino Pérez mit tesz az ügy érdekében.
Miről is szól ez az egész, Cristiano?
Kijev, Cardiff, Milánó, Lisszabon, Glasgow, Párizs, Amszterdam. Újabb várost vett be a madridi alakulat, újabb város után érezhet eksztázist az összes madridista világszerte.
Az eksztázis, az eufória, az ünneplés közepén pedig jött Cristiano Ronaldo és Gareth Bale, hogy azon nyomban elhomályosítsa az újabb történelmi győzelmet.
Persze senki nem lepődött meg azon, hogy Cristiano elégedetlen, hiszen mindenki újabb parádés teljesítményt várt tőle ezen az estén, ennek ellenére korántsem róla szólt a döntő. Illetve 90 percig nem róla szólt, utána gondoskodott róla, hogy másnap mégis mindenki róla beszéljen.
Történt ugyanis, hogy a Real Madrid megnyerte története során a tizenharmadik Bajnokok Ligája serlegét, zsinórban a harmadikat, öt éven belül pedig a negyediket, bizonyítva ezzel, hogy tényleg egy aranygenerációt láthatunk magunk előtt, amint épp kisajátítja magának a klubfutball legfontosabb trófeáját. Ezek után Ronaldo az első mikrofonba, amit maga előtt lát belemondja, hogy egyáltalán nem biztos a jövője Madridban és könnyen lehet, hogy jövőre már nem ebben a csapatban fog játszani, és a következő hetekben sok minden ki fog derülni, de azért élvezzük az ünneplést mi, szurkolók is. Hát persze.
Igen, ez egy tökéletes pillanat volt arra, hogy magadról beszélj Cristiano. Miközben a társaid az újabb győzelmet ünneplő pólóra váltották mezüket, többen gyerekeikkel, családjaikkal együtt megkezdték az ünneplést bent a gyepen, te arról beszélsz, hogy (talán, esetleg) távozni akarsz (ha nem kapsz több pénzt, vagy tudom is én, hogy mit). Ha gondod van a klubbal, az elnökkel, az Atyaúristennel vagy talán csak aggódsz a jövődért, azt sokkal jobb lenne, ha privátban intéznéd el. Vagy ha úgy érzed, hogy mégis meg kell osztanod az egész világgal a benned rejlő feszültséget vagy a dühödet, azt miért akkor kell megtenni, amikor a csapattársaid éppen arra készülnek, hogy megünnepeljék azt, hogy újra futballtörténelmet írtak?
Nem beszélve a szurkolókról. Vajon, hogy érinti azokat a drukkereket ez a nyilatkozat, akik figyelemmel kísérik a csapatot egész évben, nem kevés infarktus közeli állapotban drukkolják ki a továbbjutást a Bajnokok Ligájában, akiknek tényleg életük része a Real Madrid? Egyszerű emberekről beszélek, akik érzelmileg kötődnek a klubhoz, akiknek a 92:48 nem egy matematikai műveletet, hanem a mennybe jutást jelenti, akik több mint tíz évet vártak a La Décimára, akik együtt sírnak Nachóval vagy Carvajallal, amikor sérülten lebattyognak a pályáról, akik minden évben a saját kis közösségükben kampányolnak az újabb Ronaldo Aranylabdáért.
A MARCA azóta tényként közli, hogy az egész öltözőt is sokkolta Cristiano bejelentése. Az egész csapat úgy gondolja, hogy ha Ronaldo a jövőjéről szeretne beszélni, azt először az illetékesekkel, privátban kell elintézni, esetleg beszélni Sergio Ramosszal, hogy az öltözőben is legyen némi információjuk a társaknak, és csak utána kitálalni a sajtónak. A vélemény teljesen homogén azzal kapcsolatban, hogy Cristiano egyáltalán nem a megfelelő időben és nem a megfelelő módon beszélt a sajtóval saját problémáiról. És mennyivel másabbak az előjelek a ma esti ünneplés előtt, mint mondjuk tavaly voltak. Akkor 80 ezer szurkoló élt együtt a játékossal, éltették őt, együtt énekeltek a “Cristiano Balón D’Oro” rigmust. Ma este viszont más lesz a helyzet. Most egyaránt érzi játékos és szurkoló is, hogy valami megtört egy meggondolatlan nyilatkozat miatt.
Ha Ronaldo elmegy, a madridi szurkolók az egész földkerekségen gyászolni fognak, köztük én is. De a portugálnak meg kellett már tanulnia, hogy Madridban ezek a dolgok talán egy hétig tartanak, utána mindenki csinálja tovább a dolgát a csapatnál, hogy újabb sikeres szezonnak kezdjenek neki.
Beszéljünk egy kicsit a Madrid hőséről, a mérkőzés emberéről is, Gareth Bale-ről. Vele gyakorlatilag ugyanez történt csak pepitában, természetesen az ünneplés közepette.
Több játékpercet szeretne és a jövőjéről beszélt a döntő után. Megint csak nem a megfelelő hely és idő, hogy erről kelljen spekulálni a sajtó előtt. Menni akarsz, Gareth? Tényleg menni akarsz? Nem, nem, én nem gondolnám. Nem jó dolog elköszönni a Bernabéutól…
Manapság minden a pénzről szól, és ez az oltári közhely hatványozottan igaz a futball világára is. Közvetlenül vagy közvetetten valószínűleg Cristiano esetében is erről lehet szó, beszéljünk akár fizetésemelésről, vagy a spanyol adóhatóságok Ronaldo elleni eljárásáról. Mindenesetre nem tudhatjuk pontosan mi van a háttérben, az elkövetkezendő hetekben tisztáznia kell a vezetőségnek minden kérdést Ronaldóval.
Félreértés ne essék, Cristiano Ronaldo a Real Madrid történetének egyik legjobb játékosa, korszakos zseni, akinek rengeteget köszönhet a klub, és aki örökre a legnagyobbak között lesz emlegetve, ha esetleg úgy dönt, hogy mégis távozik. Engem nagyon bántana, ha egy ilyen szezon után, egy ilyen mérkőzés után belebegtetett távozási szándék végül ténylegesen megvalósulna. Balenek és Ronaldónak is Madridban kell maradnia jövőre, a walesi elképesztő formája a kezdőcsapatba prognosztizálhatja őt a következő szezonban.
Ami viszont a legfontosabb: senki nem állhat a klub felett. Ezt jobb, ha eszébe vési Cristiano Ronaldo és Gareth Bale is. Ennek fényében nagyon kíváncsi leszek, mit hoznak az elkövetkezendő hónapok.
Elemzés: A sebezhető védelem
Védelmi malórök
Madridi szempontból a védekezésre néha úgy tekint a csapat, mint szükséges rosszra. Ez a mentalitás talán Marcelót jellemzi a legjobban, aki véleményem szerint sose volt védő, ő sokkal inkább balszélső támadó. Nyilván, ha a csapat által játszott taktikát is figyelembe vesszük, miszerint a szélsőhátvédek elengedhetetlen összetevői a támadások építésének, ez nem meglepő. Az ő hatékonysága támadásban – főleg a nagyobb meccseken – általában hátrányt jelent védekezésben. Marcelo oldalán rendszerint megnyílik a terület az aktuális ellenfél előtt, főleg ha Zidane nem biztosít megfelelő lefedettséget a csapatnak a bal oldalon, habár ez igen nehéz feladat. Elsősorban Kroosnak lenne a feladata kisegíteni a kis brazilt, amikor fent marad a támadások során, a német mesterlövész azonban nem tudja véghez vinni azt a munkát, amit Modrić a másik oldalon egyébként rendszeresen kifogástalanul elvégez. A Bayern elleni odavágón és a Barcelona elleni meccsen az ellenfél vezető találatát gyakorlatilag ugyanazok a hibák előzték meg madridi részről:
Madridi letámadás agyig feltolva, Marcelo fellép Sergi Robertóra, míg Kroos és Modrić középen zárja le a területet. A baj ott kezdődik, hogy a visszalépő Coutinho előtt nem sikerül összezárni, a brazil pedig ezzel simán kimozgatja Ramost a helyéről, ez látszik a második képen. Amit itt még érdemes figyelni, hogy Marcelo itt még egy vonalban van Sergi Robertóval, majd miközben a spanyol elindul Suárez indítására, Marcelo már rég le van maradva. A negyedik kép bemutatja a végeredményt: Varane-nak kell kilépnie a labdás emberre, így viszont a védelem közepe is megzavarodik, Nacho és Ramos egy emberre figyel, amíg a túloldalon Suárez teljesen üresen érkezik a beadásra.
Ugyanaz pepitában: magasan játszó madridi védelem, Ramos kimozog a védelemből, Casemiro és Kroos a labdás emberre figyel, míg Kimmich senkitől nem zavartatva kerül a védelem mögé. Marcelo itt még csak visszafele fut, a helyén a megfelelő helyettesítés hiányában azonban hatalmas terület nyílik a bajorok előtt.
Jól látszik, hogy Suárez és Kimmich góljánál a keletkezett szervezetlenséget csak zűrzavar követte, amikor a madridi védelem próbálta lereagálni a gyors labdakihozatalt. A magas letámadás egyik veszélye, hogy hatalmas területek nyílhatnak a széleken és a védelem mögött – itt ugye Marcelo esete(i) ékes példája ennek.
Kérdések Kijev előtt
A bal oldal ilyen mértékű sebezhetősége sok jót nem vetít előre a Liverpool elleni mérkőzésre, ugyanis ott Mohamed Salaht kell levenni a pályáról, aki jelenleg Európa egyik legjobb formában lévő támadója. Kétségeink ne legyenek afelől, hogy ha az egyiptomi előtt ekkora területek adódnak, akkor azokat bizony kíméletlenül ki fogja használni. A másik oldalon Sadio Mané sebessége ugyancsak gondot okozhat, habár Carvajal jobban meg tudja oldani ezeket a szituációkat, ráadásul Zidane rendelkezésére áll azon az oldalon Modrić és Lucas Vázquez is, de Bale is hasznosan tud játszani, ha esetleg vissza kell zárni védekezni. Amíg a jobb oldalon Luka Modrić embertelen mezőnymunkát végez a védekezésben is, addig Marcelo oldalán már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Tény, hogy ha 4-4-2-ben küldi fel a csapatot a mester, akkor jobb lefedettséget tud biztosítani a bal oldalon a csapat Iscóval vagy Asensióval, viszont egyikük sem jelent olyan, viszonylag megbízható segítséget, mint a másik oldalon bevethető játékosok.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az angolok szélsőhátvédei is előszeretettel érnek fel a támadásokkal, és hatékonyan is tudják segíteni azokat. Ami egyértelmű, hogy nem szabad területet adni a Liverpoolnak a széleken, ugyanis a legnagyobb veszélyt onnan tudják kialakítani az angolok. Ennek előfeltétele az is, hogy minél gyorsabban visszarendeződjön a csapat támadásból védekezésbe, ami amúgy nem erőssége a Real Madridnak. A Liverpool gyors támadásindításait ennél fogva minél hamarabb meg kell akadályozni, hogy egy jobban felállt madridi védelemre vezethessék a labdát.
Az, hogy a csapat hogyan küzd meg a Liverpool agresszív letámadásával szemben, az egyik kulcsfontosságú kérdés lesz. Nyilván fontos kérdés a támadások építése, indítása miatt is, de ennél talán fontosabb, hogy ki hogyan kezeli ezt a nyomást. A madridi középpálya legsebezhetőbb pontja ilyen szempontból Casemiro, aki hajlamos eladni a labdát ilyen helyzetekben. A labdaeladások számát minimálisra kell csökkenteni, ugyanis egy rossz helyen történő labdavesztésből egy liverpooli kontra elképesztő gyorsasággal végigroboghat a pályán, a Madrid pedig nem képes ezeket a szituációkat hatékonyan kezelni. Kroos vagy Modrić viszont általában megbirkózik az agresszív presszinggel is, ők képesek arra, hogy az ilyen helyzetekből támadást is tudjon indítani a csapat.
Koncentráció, illetve annak hiánya
Mandžukić a 2. percben, Kimmich a 3. percben, Suárez a 10. percben. Az utóbbi időben megszokhattuk, hogy nem a Real Madrid szerzi meg a vezetést a fontosabb mérkőzéseken, de ami aggasztóbb, hogy több alkalommal is az első 10 percen belül kapitulált a királyi gárda. A Bajnokok Ligájában mostanában többször is a tűzzel játszott a csapat, amikor az előnyt őrizte, de a legjobb az lenne, ha a Real Madrid végre magához ragadná akkor is a kezdeményezést, amikor épp nem élet-halál kérdése. A mérkőzés elejétől való maximális odafigyelés pedig elengedhetetlen lesz ahhoz, Zidane csapata diadalmaskodjon Kijevben.
A koncentráció azonban nemcsak abból a szempontból fontos, hogy a csapat ne kapjon gólt, hanem hogy minél okosabban kell gazdálkodni a lapokkal. Sergio Ramost ilyen szempontból senkinek nem kell bemutatni, de a szélsővédőknek, illetve a széleken védekezőknek is nagyon fegyelmezettnek kell lenniük, hiszen egy korai sárga hatalmas kockázatot jelenthet a későbbiekben, főleg, hogy a védelemben nagyon kevés a biztonságos alternatíva.
Összegezve, madridi szempontból nagyon sok múlik a hátsó alakzaton, hiszen egy nagyon jó formában lévő támadó trióval kell szembenézniük. Ha sikerül megfogni a Liverpoolt a széleken, akkor egy újabb sikeres döntő elé nézhet a Real Madrid.