Mennyből a pokolba és vissza? Keresd Higuaínt!
Franciaországban született az a csatár, aki a 2000-es évek közepétől a 2010-es évek elejéig meghatározó szerepet töltött be a Real Madridban. A legjobbaktól tanulva, a legjobbak mellett vált (Raúl, Nistelrooy) majdnem halálos fegyverré.
Gonzalo Higuaín 2004-ben került a River Plate akadémiájára, ahol a páratlan tehetségének köszönhetően nem töltött el olyan hosszú időt. A debütálására sem kellett sokat várni a felnőttek között: 2005-től 2007-ig 41 mérkőzésen 15 gólt szerzett, mielőtt felfigyeltek volna rá Madridban.
A csapat akkori szakvezetője, Fabio Capello látta benne a potenciált, és a szokásoktól eltérően (fokozatosan egyre több lehetőség) rögtön bedobta a mély vízbe az első fél idényében, az érkezése után a bajnokság végéig alapembernek számított, a bemutatkozó mérkőzésén gólpasszal nyitott a Zaragoza ellen a La Ligában.
A 2007/08-as szezon még nem (9 gól, 4 assziszt), viszont a következő évad már meghozta az áttörést az áttörést Higuaínnak: 44 összecsapáson 24 találatot és 12 gólpasszt tett a közösbe, így nem meglepő, hogy 2009 októberében bemutatkozhatott az argentin válogatottban. Tökéletes átmenetet biztosított a lassan kikopó Raúl – Van Nistelrooy páros és az új érkezők között (Benzema, Cristiano Ronaldo).
“18 éves koromban érkeztem meg Madridba, ahol sokat fejlődtem. Olyan csapattársaim voltak, mint Raúl vagy Van Nistelrooy, akik rengeteget segítettek nekem. Raúl már akkor is igazi legenda volt Madridban, nagyon meglepett, ahogy bánt velem. Megadta nekem a lehetőséget, hogy az utódja legyek” – mondta Higuaín egy 2016-os nyilatkozatában.
Amikor nem hátráltatták a sérülések (sokat bajlódott a hátával), rendre súrolta a 30 gólos határt, de egy idő után vízválasztóhoz érkezett a Real Madrid vezetősége: tartsuk meg a technikás, de mégis inkább a klasszikus center szerepkörét betöltő Higuaínt, vagy azt a Benzemát, akin egyből látszott, hogy sokkal több van benne, mint az “ötösnél várom a labdákat” típusú támadókban.
Meggyőződésem, hogy Benzema maradásában kulcsfigura volt Cristiano Ronaldo, már csak azért is, mert nem lehetett nem látni azt, hogy milyen jól megértik egymást a pályán. Mindketten sokat köszönhetnek a másiknak. Ám ne kalandozzunk el, vissza az eredeti témához!
A majdnem halálos fegyver
Őszintén szólva mindig is ezért “gyűlöltem” és imádtam egyszerre Pipitát. A gólérzékenysége alapján a legnagyobb csatárok között kellene emlegetni, viszont ott van a másik oldala: a legfontosabb meccseken képes volt kihagyni akár 3-4 ordító helyzetet is. Aztán a következő fordulóban duplázott meg adott egy gólpasszt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de bennem Higuaín egész madridi pályafutása alatt ott volt ez az ambivalens érzés.
Összességében jó szívvel gondolok rá vissza: véletlenül senki nem szerez 121 gólt habfehérben.
Modric: Mindig madridista leszek
Lezárult Luka Modric felejethetetlen karrierje a Real Madridnál. A klub történelmének legsikeresebb játékosa 28 trófeával tizenhárom szezon után érzelmekkel tele búcsút vett a szurkolóktól. A legenda a Realmadrid Tv-nek nyilatkozott.
“Nehéz pontosan elmagyarázni, de vegyes érzelmek kavarognak most bennem. Egy felejthetetlen, dicsőséges és sikeres korszak ért véget. Amit megtapasztalhattam, az még boldogabbá tesz. Mindennek, amit csak elértem, igazán örülök, még annak ellenére is, hogy a végéhez közeledik a történet. A Real Madridnál játékosként és emberként egyaránt fejlődtem. Mindent megadott nekem a futballban a Real Madrid, és ezért életem végéig hálával tartozom. Mindig madridista leszek.”
“Hosszú, egyben felejthetetlen utazás volt. Rengeteget fejlődtem játékosként és emberként is. Az otthonom kívül egy másik helyet szintén az otthonomnak hívhatok, hiszen Madrid és Spanyolország tényleg olyan, mint a második otthonom. Rendkívül boldog vagyok, és biztos vagyok benne, egy kis idő elteltével még inkább tudatosulni fog bennem, hogy mit is értem el, mert szükségem lesz valamennyi időre, hogy fel tudjam dolgozni ezeket az érzelmeket és mindazt, amit elértem.”
Legendás statisztikák
“Az itt elért statisztikák boldoggá és büszkévé tesznek. Egészen elképesztő, hogy én nyertem a legtöbb trófeát a futballtörténelem legnagyobb klubjában. De nem pusztán erről van szó. Figyelembe kell venni más dolgokat is, mint például az emberek szeretetét. Ezt soha nem felejtem el, ugyanis ezt senki nem veheti el tőled. Az embereket nem lehet becsapni, és csak azért nem fognak kedveli, mert a Real Madridban játszol, de az a szeretet, amit kaptam tőlük, lenyűgöző. Sokkal jobb érzés, mint amiben valaha is reménykedtem.”
Florentino Pérez
“Az elnök nagyon fontos volt számomra, elsősorban azért, mert ő hozott ide engem. Attól a pillanattól kezdve mindig különleges szeretettel viszonyult hozzám, mindig remekül bánt velem. Most már elmondhatom: megkülönböztetett figyelmet kaptam tőle, különleges szeretettel volt irántam. Úgy gondolom, ezt az utolsó meccsemen is megmutatta, mert még nem láttam sírni az elnököt. Amikor nézegettem a képeket, rájöttem, ez az ember tényleg kedvel. Örökre hálás leszek mindenért, amit értem és a családomért tett.”
A legszebb pillanat madridistaként
“Nehéz kiválasztani egy bizonyos pillanatot a sok értékes momentum közül, de mindig kiszoktam emelni, emlékezni akarok a Tizedikre, mert azzal kezdődött minden. Az utóbbi 12 vagy 13 éves dominancia azzal kezdődött, ami hihetetlen volt, hatszor nyertük meg a Bajnokok Ligáját tíz év alatt. Mindig megemlítem a Tizediket, hiszen lenyűgöző volt, és az, ahogyan megnyertük, tökéletesen leírja, miről is szól a Real Madrid: soha nem feladni és a végsőkig hinni. Ezt vittük véghez, azon a meccsen bizonyítottuk. Emlékezni fogok a Cibelesen való ünneplésre is. Igazán szép, felejthetetlen pillanat volt minden madridistának, mert a 10-es szám különleges., ahogy számomra is az. Mindig mosolygok, ha eszembe jut az az ünneplés.”
Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád?
“Soha nem gondoltam még erre. De az emberek emlékezni akarnak rám. Először is, mint egy jó emberre. És mint olyan játékosra, aki mindig mindent beleadott, aki tisztelt mindenkit, az ellenfeleket, a csapattársakat és a szurkolókat. Olyan futballistaként emlékezzenek rám, aki mindig mindent beleadott a Real Madridért.”
Courtois: Nehéz megemészteni ezt a vereséget, de tanulhatunk belőle
Thibaut Courtois értékelt a PSG elleni elődöntő után a klubvilágbajnokságon.
“A PSG mindig nagyon erősen és nagyon magas letámadással kezd. Nem követtük az edző elképzelését, miszerint elől keressük az üres területeket. Nem tudtuk tartani a pozíciónkat, ők pedig szépen tisztára játszották magukat, megtalálták a szabad embert. Rengeteg helyzetet alakítottak ki, különösen az első félidőben. A másodikban visszavettek a presszingből, és több esélyünk volt, de gólt nem sikerült szereznünk. Az első két találat szinte eldöntötte a meccset, kényelmesen játszhatott az ellenfél.”
“Nehéz megemészteni ezt a vereséget, de tanulhatunk belőle. Jó úton járunk, és néha jó tesz egy ilyen kudarc, hogy tovább fejlődhessünk, hogy tudjuk, sok munka vár ránk, idővel aztán még jobbak lehetünk. El kell érnünk a PSG szintjét, megnyerték a Bajnokok Ligáját, a klubvilágbajnokságon is remekeltek. Fel kell készülnünk a következő szezonra.”
Miért nem működött a meccsterv?
“Ezt ki kell még elemeznünk. Ha engem kérdeznek, szerintem kissé fásultak voltunk, nem tudtuk felvenni a ritmust. Abban a pillanatban, amikor elkésel, senki nem tudja tartani a saját posztját. Gyorsabbak nálad, lekontráznak, és amíg próbálod felvenni az embert, hátrányba kerülsz. Nem voltunk elég közel hozzájuk, ez jelentette a problémát. Amikor ilyen sok területet adsz egy ilyen jó csapatnak, az nem könnyíti meg az életed.”
Carvajal és Militao
“Nagyon örülünk a visszatérésüknek. Úgy gondolom, jót tesz nekik, hogy most lesz egy kis pihenő, majd folytathatják a felkészülést az új idényre. Nagyszerű, hogy ismét velünk vannak, hogy újra futballistának érezhetik magukat. Természetesen nem egy ilyen meccs volt az álmuk, nem ezt az eredményt akartuk elérni. De a csapat számára pozitívum, hogy visszatértek. Ám ha Modricra és Lucas Vázquezre gondolok, akkor kár ezért a találkozóért. Ők a Real Madrid legendái, a legjobbakat kívánjuk nekik.”
Modric ünneplése
“Szerencsések vagyunk, hogy sok madridista van itt. Ezért is fájdalmas ez a vereség. Modricot mindig állva tapsolják, ráadásul nem csupán a madridisták. Remek játékos, pazar csapattárs, hiányozni fog nekünk.”
Bellingham: 100 mérkőzés a Real Madridban
Jubilált a klubvilágbajnokságon az angol válogatott középpályás.
Jude Bellingham a PSG ellen játszotta a 100. mérkőzését a Real Madrid színeiben. A középpályás a második szezonjában érte el ezt a mérföldkövet, és eddig öt trófeát ünnepelhetett a csapattal. Az első madridi idényében rögtön triplázott: Bajnokok Ligája, La Liga és Spanyol Szuperkupa-győzelem. A második évadban az UEFA Szuperkupa mellett (ő lett a meccs embere) az Interkontinentális kupát is megnyerte.
A 100 mérkőzés, amelyek közül 67 győzelemmel ért véget, hét különböző sorozatban jött össze: La Liga (59), Bajnokok Ligája (24), Király-kupa (5), klubvilágbajnokság (6), Spanyol Szuperkupa (4), Interkontinentális kupa (1), UEFA Szuperkupa (1). Bellingham a debütáló szezonban 42 fellépésen 23 találatot jegyzett, a jelenlegiben pedig 58 összecsapáson 15 gól a mérlege.
Nagypályás futsal
Érte érdemes volt kimenni a stadionba, megvenni a jegyet, leülni a Tv elé. Sokaknak Ismerős frázisok. Unalomig hallgathattuk ezeket a szavakat a nagy öregektől.
Hol is kezdjem? Én ezért az emberért éves bérletet is képes lettem volna venni a Santiago Bernabéuba, nem csupán belépőt. A mai napig látom magam előtt, ahogy a legelső Real Madridban játszott bajnokiján győztes gólt szerez a Betis elleni nyitófordulóban. De az a gól csak hab volt a tortán, hiszen a bemutatkozásakor messze kiemelkedett a mezőnyből a páratlan technikai tudásával. Az erőfoci akkor már javában dominált, ezért is mentek élményszámba az olyan stílust képviselő labdarúgók, mint Francisco Román Alarcón Suárez.
A stílus, amelyhez tökéletesen passzolt Carlo Ancelotti szabadelvű felfogása, és ha egy olyan kvalitású játékos, mint Isco, megkapja a szabadságot, előbb-utóbb varázsol majd. Őt nem a gólok vagy a gólpasszok miatt jegyezted meg, de tudtad, hogy történni fog valami, ami miatt legközelebb is leülsz majd megnézni a Real Madrid mérkőzését függetlenül attól, kinek szurkolsz. Csak figyeltél, aztán a következő pillanatban a varázslat miatt azt hihetted, hogy a portugál legenda, Ricardinho a parkettáról átköltözött a zöld gyepre. De nem. Ő még mindig Isco, aki nagypályán játssza a futsalt.
Sajnos Madridból távoznia kellett, ám mielőtt Zinedine Zidane irányítása alatt végleg átvette volna az uralmat a 4-3-3-as hadrend és a kontrafutball, a 2016/17-es szezonban Isco ment még egy nagyot, és a Juventus elleni Bajnokok Ligája-döntőben egészen elképesztő teljesítményt nyújtott. Giorgio Chiellini: “Isco volt az, aki tönkretette a tervünket. Megállíthatatlan volt. Varázsolt a jobb szélen, középen, a bal oldalon, borzasztó nehéz volt vele szemben bármit is tenni.”
Ezt követően fokozatosan kapott egyre kevesebb lehetőséget, végül a 2021/22-es évaddal zárult le a madridi korszaka.
A fejfájás elmúlt, a szép emlékek maradtak, ahogy Isco is a La Ligában. A mögöttünk hagyott idényben szinte minden bajnokin őt választották meg a mérkőzés emberének a Betis találkozóin, így magától értetődő volt, hogy hosszú idő után nemrég újra meghívót kapott a spanyol válogatottba.
Tchouaméni: Mindent bele fogunk adni a továbbjutásért
Aurélien Tchouaméni a Real Madrid Playnek nyilatkozott, miután a csapat megtartotta az első edzését a PSG elleni elődöntőre készülve.
“Nagyon szépen haladunk a munkával, hogy felkészülten várhassuk a PSG elleni összecsapást. Örülünk, hogy már az elődöntőnél tartunk, ám ennél többet akarunk. Meg kell nyernünk a PSG elleni mérkőzést, és mindent beleadunk, harcolni fogunk a győzelemért, hogy állva maradjunk a klubvilágbajnokságon.”
“A PSG jó csapat, sok olyan játékosuk van, akiket személyesen is ismerek. Ők az egyik legjobb gárda a világon, nemrég felértek a csúcsra a Bajnokok Ligájában. Nehéz meccsre számítok, ugyanakkor megvan bennünk a minőség ahhoz, hogy megverjük őket, viszont ezt a minőséget meg is kell mutatnunk a pályán.”
A posztja
“A középpályás pozíciója kulcsfontosságú, hiszen előre kell látnunk, hogy mi fog történni. Az én dolgom az alkalmazkodás, ami függ az adott találkozó körülményeitől, valamint az ellenfél játékától egyaránt.”
Xabi Alonso
“Napról napra egyre jobb értjük, hogy mit szeretne velünk játszatni az edző és a stábja. Minden mérkőzésen fejlődünk a pályán és azon kívül is. Tovább kell dolgoznunk, még tovább fejlődnünk.”
Hét különböző sorozat, egy ember: Kylian Mbappé megállíthatatlan
A francia támadó idáig 44 alkalommal volt eredményes a mostani idényben. Legutóbb a klubvilágbajnokság negyeddöntőjében alkotott maradandót.
Kylian Mbappé 58 mérkőzésen eddig 44 gólt szerzett ebben a szezonban, amit hét különböző sorozatban sikerült összehoznia: La Liga (31), Bajnokok Ligája (7), Király-kupa (2), Spanyol Szuperkupa (1), UEFA Szuperkupa (1), Interkontinentális kupa (1) és klubvilágbajnokság (1).
Az első találat rögtön a debütáló meccsén megszületett, amikor a Real Madrid 2-0-ra verte az Atalantát a varsói UEFA Szuperkupa-finálában. A francia támadó szerezte a blancók második gólját, amellyel kialakult a végeredmény. A bajnokságban egy duplával rúgta be az ajtót (2-0 a Betis ellen) 2024. szeptember 1-én, és ezzel meg sem állt a gólkirályi címig, valamint karrierje során elhódította az első aranycipőjét.
A Bajnokok Ligájában a Stuttgart hálóját zörgette meg először, azonban az egyik legemlékezetesebb teljesítményét a kieséses szakaszban nyújtotta, miután a Manchester City elleni visszavágón mesterhármast szerzett a Santiago Bernabéuban (3-1).
Mbappé a Király-kupában, a Spanyol Szuperkupában és az Interkontinentális kupában sem kegyelmezett a riválisoknak. A legutóbbi gólja pedig igen látványosra sikeredett a Dortmund elleni klubvilágbajnoki összecsapáson, ahol egy ollózós mozdulattal segítette elődöntőbe a Real Madridot (3-2).
A csapda már vár
A Real Madrid kiharcolta az elődöntőbe jutást a Borussia Dortmund elleni mérkőzésen, ahol az utolsó pár percet leszámítva gyakorlatilag végig az történt, amit Xabi Alonso akart.
Azt ezt megelőző években inkább az volt a jellemző, hogy a Real Madrid alkalmazkodik a riválisok stílusához, most viszont már azt láthatjuk, hogy milyen káoszt tud okozni, ha fogalmad sincs, mire számíts a következő percben. A flexibilitás és az ebből következő kiszámíthatatlanság lehet a Real Madrid egyik, ha nem a legnagyobb fegyvere az előttünk álló időszakban.
Tchouameni labda nélküli játéka
Ha rendszeresen olvassátok Alonso nyilatkozatait, mindig van egy-egy játékos, akit kiemel, mint igazodási pont. Ez játékos általában a rengeteget kritizált Aurélien Tchouameni, aki biztosít, miközben a kreatív zónában Arda Güler fazont szab a csapat játékának. De a támadásépítés mellett legalább ugyanakkora szerepe van a francia szűrőnek a védekezésben is, ő adja meg az egyensúlyt a Madridnak, neki köszönhetően nem esnek szét a csapatrészek. Mert ha megvan az egyensúly, nem kell kapkodnod.
És nem is kellett kapkodni, amikor a Dortmund próbálta megbontani a védelmet, hiszen mint macska az egérrel, úgy játszott ellenfelével a királyi gárda. Számtalan ehhez hasonló jelenetet láthattunk, amikor a csapda már készen állt, csupán várni kellett.
Gonzalo García
A fiatal spanyol támadó a Dortmund elleni összecsapást követően lenyilatkozta, hogy “nem akarom magam beskatulyázni, más módokon szintén hozzá tudom tenni a magamét a csapat játékához.” Itt talán arra gondolhatott, amit a második gól előtt művelt Arda Gülerrel és Bellinghammel kiegészülve: gyönyörű háromszögezéssel készítették elő Trent beadását, aki nagyszerűen indult be az üres területre.
Hollandos Real Madrid
Voltak időszakok a klub történelmében, amikor a spanyol játékosok mellett erőteljesen támaszkodott a Real Madrid a dél-amerikai, azon belül is a brazil kiválóságokra. A teljesség igénye nélkül láthattuk Ronaldót, Roberto Carlost, Marcelót, Baptistát, Emersont, Cicinhót és Robinhót is habfehérben, majd 2006-ban beindult egy másik folyamat, amelyben jobbnál jobbnak (tűnő) igazolások érkeztek a Santiago Bernabéuba.
Van Nistelrooy-jal kezdődött
A Real Madrid a 2006/07-es évad nagy részében csatárgondokkal küszködött. A gyengélkedő Raúlon (mindössze öt gólig számolt a 2005/06-os idényben) kívül nem maradt hosszú távon is bevethető támadója a meglehetősen nehéz természetű Fabio Capellónak. Ronaldót a rendszeres vélt vagy valós súlyproblémái (szezon közben eligazolt az AC Milanba), Cassanót pedig a magatartásbeli gondok miatt mellőzte, és ott volt még a keretben az akkor a szárnyait bontogató Gonzalo Higuaín.
A klubnak így éppen kapóra jött, hogy Van Nistelrooy viszonya 2006-ra megromlott Alex Fergusonnal, a Real Madridnak tehát nem kellett sokat győzködnie, és az sem volt hátrány, hogy nem menet közben kellett egy azonnal bevethető csatárt keresni. A debütáló szezonja kimagaslóra sikeredett: 25 találattal ő lett a La Liga gólkirálya, minden sorozatot figyelembe véve 47 mérkőzésen 33 alkalommal zörgetett hálót. Raúl messze elmaradt tőle (43/12). Nistelrooy sosem arról volt híres, hogy öt védőt kicselezve szerezte a góljait, viszont hihetetlen érzéke volt ahhoz, hogy mindig jókor legyen jó helyen, mint mondjuk a “lesen született” olasz kollégája, Pippo Inzaghi.
Egyszerre hárman
Nem aprózta el a vezetőség, hiszen a 2007/08 szezonban egyszerre három hollandot szerződtetett: Wesley Sneijder, Arjen Robben és Royston Drenthe is habfehérbe öltözött. A három futballista közül egyikre sem lehetne igazán azt mondani, hogy beváltották volna a hozzájuk fűzött reményeket. Főleg a sérülések, és mint utólag kiderült, a végtelen éjszakázások megtették a hatásukat. Sneijder a debütáló idényében egészen korrekt számokat hozott a 38 meccsével (9 gól, 9 gólpassz), ám ezt követően a térdsérülések (is) ellehetetlenítették.
“A hozzáállásom nem volt méltó a Real Madridhoz” – vallotta be később az Interben parádézó Sneijder.
Arjen Robben sem maradt két évnél tovább, miután a klub megszerezte Cristiano Ronaldót, Kakát és Karim Benzemát, a holland szélső ezért úgy érezte, már nem számolnak vele a csapatnál, mindenképp váltani akart. Én személy szerint nagyon megnéztem volna egy olyan Real Madridot, ahol a két szélen Ronaldo és Robben rohamoz, mögöttük pedig Xabi Alonso osztogat.
Royston Drenthe egy sokoldalú, technikás, szélvészgyors, több poszton bevethető játékosként került Madridba, azonban tartósan nem tudta beverekedni magát a kezdőbe. Védőként és balszélsőként sem alkotott maradandót, és egy kis idő elteltével létszámfelettivé vált. Több kölcsönadás után 2012-ben végleg túladtak rajta, de akadt azért egy-két emlékezetes pillanata, ezek közül is kiemelkedik a Sevilla elleni irdatlan nagy gólja. Érdemes megnézni, az “emlékezetes pillanat” ebben az esetben tökéletesen megállja a helyét.
Van der Vaarttal végződött
A két szezonos “holland átok” Rafael van der Vaartot szintén nem kerülte el. A bemutatkozó, 2008/09-es szezonjában alapembernek számított a támadó középpályás, 42 mérkőzésen 5 góllal és 6 gólpasszal zárt, szóval korrekt teljesítmény debütálóként. Ám ennek ellenére a következő évadban már csak 31 összecsapás jutott neki, ami nem meglepetés, mert borzasztó telített lett a középpálya többek között Gutival, Kakával, Xabi Alonsóval, Graneróval.
A 2000-es évek végére lezárult a Real Madrid “hollandos érája” inkább kevesebb, mint több sikerrel, ha csak az egyéni teljesítményeket nézzük.
A ráadás
Van Nistelrooy gyakorlatilag a teljes 2008/09-es évadot kihagyta a térdsérülése miatt (Szalai Ádámot ekkor nevezték a BL-keretbe), akit pótolni kellett. A választás az Ajax színeiben ipari mennyiségű gólt szerző Klaas-Jan Huntelaarra esett. Fél szezon alatt 20 bajnokin 8-szor volt eredményes.
Gonzalo: El sem tudtam képzelni, hogy a klub-vb ezen szakaszában már lesz négy gólom
Gonzalo García folytatta remek sorozatát és megint eredményes volt a klubvilágbajnokságon. A saját nevelésű támadó juttatta vezetéshez a Real Madridot a Borussia Dortmund elleni negyeddöntőben, összességében pedig már négy gólos a tornán. A spanyol így értékelt a lefújás után.
“El sem tudtam képzelni, hogy a klub-vb ezen szakaszában már lesz négy gólom. Boldog vagyok, hogy ismét betaláltam, azonban a győzelemnek még inkább örülök, ahogy a csapat munkájának és az elődöntőbe jutásnak is.”
“Arda Güler beadására azt mondanám, hogy ajándék volt, csakúgy, mint Trent labdája néhány nappal ezelőtt. Az edző azt mondta nekünk, hogy támadjuk a területeket, és hogy őszinte legyek, most csupán annyit kellett tennem, hogy egy érintésből a kapuba helyezem a labdát.”
Magabiztosság elől és hátul
“A kis részletek jelentik a különbséget. A futballban lehet nyerni jó védekezéssel, valamint szép támadásokkal, mi pedig szerencsések vagyunk, hogy itt van nekünk Courtois, aki a világ legjobb kapusa. A maihoz hasonlóan számtalanszor megmentett már bennünket.”
Az összehasonlítás Joseluval
“Én is tudok abban a szerepkörben játszani, azaz érkezni a labdákra a tizenhatoson belül. Ugyanakkor nem akarom magam beskatulyázni, más módokon szintén hozzá tudom tenni a magamét a csapat játékához. De tény, hogy most ezen a poszton folyamatosan jönnek a gólok, remek formában vagyok.”