Az Almeria elleni ke…
Az Almeria elleni keret: Casillas, Keylor Navas, Pacheco; Varane, Pepe, Coentrão, Marcelo, Arbeloa, Carvajal, Nacho; Kroos, Bale, Isco, Illarra, Medrán; Cristiano Ronaldo, Jesé, Benzema és Chicharito.
Cristiano megdöntheti Messi megdönthetetlen szezonját
Ronaldo és Messi folyamatosan döntik meg a különbözõ rekordokat, fõként a gólrekordokat. Novemberben a Barcelona játékosa a spanyol bajnokság legjobb gólszerzõje lett, míg a Bajnokok Ligájában mindketten megdöntötték Raúl gólrekordját. A mostani hétvégén Cristiano és Messi is mérföldkõhöz érkezett. Vasárnap az argentin megszerezte 400. barcelonai gólját az Espanyol ellen, míg 24 órával korábban Ronaldo, a mesterhármasának köszönhetõen, már 200 gólt szerzett a spanyol bajnokságban.
Miközben a Real Madrid hetese tovább üldözi Messit a spanyol bajnokság gólvadászatában, az Aranylabda-szavazásnak is a legnagyobb esélyesévé lépett elõ. Bár nem most, hanem már februárban, miután gondosan elhelyezte a vitrinben a tavalyi Aranylabdát. Azóta pedig a tavalyinál is lenyûgözõbb formát mutat.
Az idei szezonban 13 mérkõzésen lépett pályára, és csak a Málaga kapujába nem talált be. Csak két gólpasszig jutott. Ez már önmagában is hihetetlen adat, azonban a gólok száma még inkább meghökkentõ. Már 23 gólnál tart, ami meccsenként közel két gólos átlagot jelent.
A Bajnokok Ligájában is szerzett már négy gólt, és még kettõt az Európai szuperkupában. Ronaldo tökéletes úton halad, hogy megdöntse Messi 73 gólos szezonját. Akkor mindenki azt gondolta, hogy teljességgel lehetetlen ahhoz hasonló évet produkálni. Azonban a szótárban a lehetetlen szónál csak annyi áll: Cristiano Ronaldo.
Jóllehet, a portugál már 21 mérkõzést játszott idén, de még mindig hátravan körülbelül 40, amin pályára léphet, ha a Madrid a Király-kupában, a Bajnokok Ligájában és a Klubvilágbajnokságon is a végsõkig versenyben marad. Ronaldo gólátlaga 1,38/mérkõzés. Ha továbbra is tartja ezt az átlagot és 61 mérkõzésen lép pályára, akkor a 2014-2015-ös kiírás végére 84 gólig juthat.
“Cristiano nagyszerûen teljesít, hihetetlenül motivált és fizikálisan a csúcson van.” – nyilatkozta Carlo Ancelotti.
Természetesen, még egy Ronaldo szintû játékosnak is lehetetlen, hogy egy egész szezonon keresztül ilyen formát mutasson, emellett a sérülés veszélye is fennáll. Azonban, ha valaki képes a saját határait kitolni, és önmagát vagy épp egy rekordot felülmúlni, az Cristiano.
A portugál író, újsá…
A portugál író, újságíró, Miguel L. Pereira tegnap mutatta be Toni Kroosról szóló könyvét, ami az “El Maestro Invisible” vagyis a Láthatatlan Mester címet kapta. “Õ lesz a Real Madrid új generációjának a vezére. Még mindig nagyon fiatal, de a szememben egy igazi tanár a pályán. Számomra õ jelenti Xavi és Pirlo utódját. Érti a futballt, mágnesként vonzza és tökéletesen játssza meg a labdát. Sokaknak érdektelen a jelenléte, pedig az igazság az, hogy Ancelotti egyik kulcsjátékosa.” – nyilatkozta a szerzõ.
Hogyan lett Cristiano a világ legjobbja
Igen, szenvedett, bár lenyûgözte a Manchester Unitedet mint játékos, és mint ellenfél is. Ellenfél? Sir Alex Ferguson az önéletrajzában emlékszik vissza Ronaldo elképesztõ teljesítményére azon a bizonyos Sporting elleni barátságos mérkõzésen. John O’Shea egyszerûen képtelen volt megállítani õt, nem találta az ellenszert Ronaldo trükkjeire, lefordulásaira és bicikli-cseleire. “Addig nem megyünk el, míg le nem igazoltuk ezt a srácot!” – mondta Ferguson a Manchester akkori vezetõjének, Peter Kenyonnak.
Amikor Ronaldo Manchesterbe igazolt, azonnal sikeres lett. A Bolton ellen debütált: Sir Alex fél órára küldte õt be a pályára, amikor 1-0-ra vezetettek a Vörös Ördögök. A végére, Ronaldo lenyûgözõ játékának is köszönhetõen, 4-0-ra gyõztek. A szurkolók úgy üdvözölték õt, mint a csúcson lévõ George Bestet, fõleg a káprázatos cselei miatt.
“Úgy tûnik, a szurkolók megtalálták az új hõsüket. Bámulatos bemutatkozás volt, szinte hihetetlen. Éreztem, hogy a beállítása változást hoz számunkra. Óvatosnak kell lennünk a fiúval, hiszen még csak 18 éves, és tudnunk kell, mikor használjuk õt” – nyilatkozta Ferguson a mérkõzés után.
A portugál cselgép
Valójában nem mindig volt ez így – részben azért, hogy megvédjék õt, részben, mert Ronaldónak nem ment könnyen a beilleszkedés az angol bajnokságba. Akkor érkezett Manchesterbe, amikor a csapat játékstílusa nagy változáson ment keresztül, és négy éve nem nyert semmit a United.
A legtöbb klubnál ez nem tûnne hosszú idõnek, de a Manchesternek ez volt a leghosszabb nyeretlenségi sorozata a bajnokságban. Az Arsenal legyõzhetetlennek tûnt, a Chelsea edzõje José Mourinho lett, míg a Manchester csak harmadik hegedûs volt.
Ronaldo elsõ angliai szezonja megfelelt a sztereotípiáknak: egy ügyes, tehetséges külföldi, aki megküzd mind a liga fizikai elvárásaival, mind az ország éghajlatával. Az idényt jól kezdte és jól is fejezte be, de télen eléggé visszaesett. Egy idegenbeli meccs igazán emlékezetesre sikerült: Ronaldo csereként állt be a jobb szélre, folyamatosan trükközött, többször szabálytalanul állították meg, míg a letámadásoknál rosszul helyezkedett. Most ez elég furcsán hangzik, de néhány mérkõzésen Ronaldo inkább hátráltatta, mint segítette a Manchester játékát, az átlépõs cselei pedig haszontalanok voltak.
Az elsõ idény végén, a komikus, Frank Skinner kiparodizálta Ronaldót a Fantasy Football címû mûsorában. Elképzelt különbözõ helyzeteket, amikor Ronaldo nem tud a lábán maradni: például amikor vásárolni megy és egy új pár cipõt próbál fel. Ezek nem mindig voltak viccesek, de egyértelmû volt, mire akar rávilágítani. Cristiano hihetetlen technikai érzékkel megáldott futballista, de meg kell tanulnia ezt hatékonyan használni.
A vörös bikává válás
Részben a fizikai fejlõdése miatt kezdõdött el. Egy sovány, gyenge szélsõ volt, aki folyamatosan összeesett a legkisebb ütközéstõl is. Idõvel viszont megtanulta, hogy fizikálisan erõsebbé kell válnia. Rengeteg idõt töltött a konditeremben, sokat izmosodott, és a testsúlya is megfelelõ lett. Többé már nem az a vékony szélsõ volt, hanem egy hihetetlen erõs és sokoldalú támadó, aki leköti a védõk figyelmét – de már középcsatárként.
Különösen figyelemre méltó, hogy Ronaldo a pálya számos részén feltûnik egy mérkõzés alatt. A manchesteri évei alatt minden szezonban képes volt valami újat hozni. Ahelyett, hogy egy unalmas, ugráló bohóccá vált volna, egy sokkal tudatosabb, magabiztosabb játékos lett, emellett a passzai és a távoli lövései is hatékonyabbak lettek. Aztán szabadrúgás-specialistává vált, gyakorlatilag egy igazi újítást hozott a szabadrúgások terén azzal a csapódó-szitáló lövésével a Portsmouth ellen. Emellett a levegõ ura lett, és a bal lábával is egyre több gólt szerzett.
Magabiztosan értékesítette a büntetõket, hihetetlenül érezte a kaput. Egy igazi gólgéppé, a komplett futballistává vált. Különösen akkor volt ez hasznos, amikor a Manchesternek rugalmas támadó alakzata volt. Abban az idõben, amikor a csapat nagyszerû sikereket ért el Európában, nagyon nehéz volt kitalálni a meccs elõtti felállásból, hogyan is fognak játszani. Ronaldo, ahogyan Rooney és Tévez is, képes volt jobb oldalt, bal oldalt vagy középen is játszani. Ez sokat segített neki, mert ott játszhatott, ahol a legjobban érzi magát: megkereshette az ellenfél gyenge pontját, ami általában az egyik szélsõ hátvéd volt. Emellett a kilences pozícióban is képes volt játszani – a Roma elleni fejese 2008-ban igazán emlékezetes találata.
Ronaldo elsõdleges posztja a balszélsõ, ahonnan befelé tud cselezni. A fizikai, technikai és a hozzáállásbeli változások ellenére is nehéz elképzelni õt a jobb oldalon játszani, hiszen a játéka fõleg a gólszerzésen alapszik. Nyilván, fontos megemlíteni, hogy Portugáliában, ahonnan õ jött, sokkal jobban szeretik a szélsõket, mint a gólszerzõket. Különös volt õt látni a jobb szélen az USA elleni világbajnoki mérkõzésen, amikor Varela fejére tekerte a labdát az utolsó másodpercekben. A régi Cristianót idézte.
José bûvészkedése
A Real Madridba igazolása óta Cristiano a környezetében annyi elõnyt élvez, hogy az edzõ a csapat felépítését teljesen az õ igényeihez igazítja. Ez egyértelmûen látszott José Mourinho irányítása alatt, ahol Ronaldo engedélyt kapott, hogy egészen fent játsszon, és ne csak egyszerûen balszélsõként, a 4-2-3-1-es rendszerben. Mourinho ismert a védekezésszeretetérõl, és néhány szélsõnek mégis megengedte, hogy kivonja magát ebbõl.
Mourinho valójában egy olyan rendszert talált ki Ronaldónak, ami megengedi neki, hogy elöl maradjon, és csak a kontratámadásokra koncentráljon. Néha az ellenfél jobbhátvédje mindenféle ellenállás nélkül léphetett be a támadásba. A Madrid ezt úgy oldotta meg, hogy Xabi Alonso biztosított, Özil balra tolódott, míg Di María egészen mélyen játszott, így kialakítva az egyensúlyt.
A válogatottnál ez nem ilyen egyszerû. Egyértelmûen látszott a Dánia elleni 3-2-es gyõzelem alkalmával, a 2012-es Európa-bajnokságon. Ronaldo nem akarta megállítani a dán jobbhátvédet, Lars Jacobsent, és inkább a kontratámadásokra helyezkedett. Az egész mérkõzés arról szólt, hogy ki jön ki jobban ebbõl, és meglepetésre Jacobsen volt az. Portugália már 2-0-ra vezetett, amikor a dánok, Jacobsen két beadásából kiegyenlítettek. Mindkét alkalommal teljesen üresen adhatott középre a jobbhátvéd. Végül Varela megnyerte a mérkõzést a portugáloknak, de Ronaldo védekezésbeli hiányosságai egyértelmûen kidomborodtak.
Manapság mégis sokkal több elõny van ebbõl. Olyasmi, amirõl Gary Neville beszélt még korábban: hogyan képesek az olyan játékosok, mint Ryan Giggs vagy David Beckham mindig felelõsséget vállalni a védekezésért, hozzátéve, hogy szerinte Ronaldót frusztrálja az összehasonlítás.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Cristiano akkor a legpusztítóbb, ha szabadságot adnak neki a kontratámadásokban. Nem akarhatod, hogy visszazárjon a szélsõ védõvel, hanem inkább területet kell adni neki. A Barcelona ellen látszott, mennyire nagy probléma ez, amikor Daniel Alves éppen csúcsformában játszott – Ronaldót gyakran megcserélte Di Maríával Mourinho, hogy az argentin visszazárjon Alvessel.
Közben Carlo Ancelotti gyakran váltja át a saját rendszerét egy 4-4-2-höz hasonlóra, ahol Ronaldo közelebb játszhat a kapuhoz, de még sincs szabadon hagyva a baloldal. Cristiano képes a bal szélen kezdeni és ott játszani, de nem kell védekeznie.
Mi következik ezután?
A legérdekesebb kérdés, hogy mi történik Ronaldóval a jövõben. Jelenleg úgy fest, hogy nem akar leállni – 20 gólt szerzett az eddigi 13 bajnoki mérkõzésen. Nyilvánvalóan eljön az a pont, amikor a teljesítménye hanyatlani kezd, mert a robbanékonysága romlani fog. Ronaldo hihetetlen módon képes területet csinálni magának, kirobbanó sebességre képes az elsõ 10-15 méteren, ami rendkívül hasznos, amikor nincs sok ideje a lövésre.
Talán képes lenne változtatni a játékán. Talán neki is változtatni kell majd, és kimondottan csatárt kell játszania. Az ereje, a magassága és a fejelõképessége megvan hozzá. Természetesen ez egy kicsit odébb van, és a hihetetlen technikai ügyességének köszönhetõen egy ideig biztosan folytatja ezt a kimagasló teljesítményt, mint egy alkalmazkodó, lendületes és sokoldalú támadó. Talán egészen 38 éves koráig a büntetõterület körül fog lézengeni és egyik gólt szerzi a másik után.
Általában az olyan játékosok, akik a sebességüktõl függnek, ritkán képesek meglenni nélküle. De Ronaldónak valószínûleg nem lesznek ilyen problémái. A bámulatos technikai tudása, a hihetetlen fizikuma és az elkötelezettsége a biztosítéka annak, hogy még éveken át ilyen formában láthatjuk õt – de talán már nem lesz egyetlen átlépõs csel sem.
Matthäus: Nem tetszik, amit a média csinál Ronaldóval
Bár Cristiano számos alkalommal megmutatta segítõkész és emberi oldalát, mégis rengeteg helyen rossz színben tüntetik fel mint egy arrogáns és egoista önbálványozót. A portugál megítélésének egy nagyon felszínes módja ez, de néhány médiumnak, ‘show-mannek’ szúrja a szemét Cristiano sikere – és nincs ez máshogyan Németországban sem. Fõleg most, amikor a Nationalelf megnyerte a világbajnokságot, és Manuel Neuer személyében az Aranylabda is rég nem látott közelségbe került. Azonban az elfogultság és az antipátia füstjében még a legmagabiztosabb emberek sem láthatnak tisztán. Ennek ellenére, bármilyen érvelésre képesek: szívesen utaznak középen, szívesen hallgatnak egy tekintélyes ember szavaira, de még szívesebben mazsolázgatnak. Pedig elég lenne csak a tényekre, és a valóságra támaszkodni. Erre próbál rávilágítani a korábbi német Aranylabdás, Lothar Matthäus is.
A média nem mindig jó tanácsadó: “Az Aranylabda szavazást szurkolói szemmel nézem, és nem mint egy hazafi. Úgy gondolom, hogy amit Messi és Ronaldo az elmúlt években mutat, az minden futballszurkolónak inspiráló. Ahogyan a gólok és a finom mozdulatok is. Le a kalappal az elmúlt nyolc-tíz évben nyújtott teljesítményük és az elért eredményeik elõtt. Mindig a legmagasabb szinten játszanak, ami egy újabb és újabb kihívás is egyben. Újra és újra meg kell kérdezniük maguktól: ‘mit tudnék jobban csinálni?’ És aki ismeri Ronaldót, annak egy hatalmas arculcsapás, amit Németországban írnak róla. Természetesen zselézi a haját, ahogyan több játékos is a Bundesligában. Ezért egyáltalán nem tartom igazságosnak, hogy egy ilyen lelkes játékosról, aki a legjobb volt ebben az évben, azt mondják, hogy csak marketing fogásként kerülhet az Aranylabda közelébe, vagy azért, mert amúgy is többet szerepel a médiában. Ronaldo egy igazi profi, amit újra és újra bizonyít is. Elismerik a csapatnál a munkáját, amit bizonyít, hogy mindig tovább marad az edzések után a pályán. És ennek a profi munkának és hozzáállásnak köszönheti, hogy évek óta a csúcson van, és a jövõben is ott lesz, mert még mindig nagyon jó korban van. Ronaldónak az elmúlt éve fantasztikus volt. Természetesen nem a portugál válogatottra gondolok, bár csakis miatta lehettek ott a világbajnokságon. A Bajnokok Ligájában hihetetlen gólrekordot állított fel. Egy szó, mint száz, én õt favorizálom Messivel és Neuerrel szemben.”
Szerelem helyett a tények beszéljenek: “Németországban nevetnek rajta, mert talán egy kicsit különbözõ. Nem, hanem azért féltékenyek, mert ugyanolyan jó, ugyanolyan keresett évrõl-évre – és ez az, ami engem zavar! Ronaldo is csak ugyanazt teszi, amit a többiek: futballozik, nagyszerûen futballozik és lenyûgöz engem. De nem szerelembõl, hanem mert egy kivételes futballista.”
Nem mindig a legjobb csapatban szerepel a legjobb játékos: “Attól, hogy a német válogatott lett a világ legjobbja, nem gondolom, hogy a világ legjobb játékosát is onnan kellene kiválasztani. Mások is megérdemelnék, hogy a legjobb háromban legyenek a német válogatottból. Gondolok itt Philip Lahmra és Thomas Müllerre, de a Bayern kulcsjátékosa, Arjen Robben is ideférhetett volna, hiszen a Münchennel és a válogatottal is jó évet zárt.”
Cristiano: “A Real M…
Cristiano: “A Real Madrid a második családom. A kollégáim fantasztikusak, és az edzõi stábnak óriási szerepe van abban, hogy boldogok és magabiztosak vagyunk. Õszintén, a csapaton belüli légkör, amióta itt vagyok most a legjobb. Összetartunk és a végsõkig küzdünk.”
A Cornellá elleni ke…
A Cornellá elleni keret: Keylor Navas, Pacheco; Varane, Coentrão, Carvajal, Nacho, Arbeloa, D. Llorente, Noblejas; James, Illarra, Isco, Khedira, Javi Muñoz, Medrán; Jesé és Chicharito.
A Málaga elleni kere…
A Málaga elleni keret: Casillas, Keylor Navas,Pacheco; Varane, Pepe, Ramos, Coentrão, Marcelo, Carvajal, Arbeloa, Nacho; Kroos, James, Bale, Illarra, Isco, M. Llorente; Cristiano Ronaldo, Benzema és Chicharito.
Hivatalos közlemény
Tekintettel az UEFA elnökének, Michel Platininek a nyilatkozataira, amelyek az Aranylabda végsõ gyõztesérõl szólnak, a Real Madrid szeretne néhány dolgot tisztába tenni:
Elõször is, meglepetésként érte klubunkat, hogy Michel Platini ismételten hangot adott a személyes véleményének, preferenciáinak az Aranylabda gyõztesét illetõen, különös tekintettel arra, hogy õ az európai labdarúgás legfõbb szervének a vezetõje, akinél a legszigorúbban kellene érvényesülnie a pártatlanságnak.
Másodszor, az Aranylabda inkább egyéni, mint kollektív elismerés, amelyet minden évben a világ legjobb játékosának ítélnek oda. Emellett a díj presztízsének megõrzése érdekében hisszük, hogy a szavazáson résztvevõk is kizárólag a játékosok szakmai és egyéni eredményeit veszik figyelembe.
Végezetül pedig hisszük, hogy Cristiano Ronaldónak kétségkívül ez volt a legjobb éve egyénileg és csapat szinten is. Megnyerte a Bajnokok Ligáját, az Aranycipõt, a Bajnokok Ligájában rekordot jelentõ 17 góllal lett gólkirály, ahogyan gólkirály lett a Király-kupában és a spanyol bajnokságban is. A jelenlegi idényben már megnyerte az Európai-szuperkupát, ahol õ szerezte mind a két gólt, valamint a bajnokságban 12 forduló alatt elért 20 gólja is bizonyítja, milyen fantasztikus formában futballozik, és mindennél jobban megérdemli az Aranylabdát.
Korábbi cikkünk a témában: Arbeloa és Coentrao is kiállt Cristiano mellett
Carlos Varela: “Nem …
Carlos Varela: “Nem értem azokat, akik kritizálják Cristianót. Az emberek irigyek és féltékenyek rá, de ha csúnya lenne máris jobban bánnának vele. Az igazság az, hogy már kettõnél több Aranylabdát kellett volna nyernie, mert Messi fele annyira sincs jó játékos, mint Ronaldo.”