Gergő

A fiatalok beilleszkedése

„Igyekszünk segíteni minden fiatalt a beilleszkedésében. Sergio 19, én pedig 18 voltam, amikor idekerültem. Az idősebb játékosok odafigyeltek rám, a Madridnál ez természetes. Próbálok örömöt vinni a munkába és átadni a tapasztalataimat a csapatnál. Nem számított hátránynak, amikor több veterán volt a csapatunkban, mivel szükségünk volt a jó példákra. Ezek most mi vagyunk. Amikor játékra éhes srácokkal beszélgetek, gyakran kikérik a véleményemet. Amikor ideköltöztünk én 18, a feleségem pedig 17 éves volt, és igen, élvezzük az életünket.”

A bajnoki küzdelem

„Meccsről meccsre kell gondolkodnunk. Nehéz bajnokság a miénk és még hosszú hónapok vannak hátra. Jó úton haladunk, és azért dolgozunk, hogy ezen is maradjunk. Csak így tovább. Már sok mindent megéltünk, a segítőink tiszteletre méltóak. Nem az a lényeg, ahogy kezdődik, hanem az ahogyan végződik.”

Mbappé és a PSG elleni meccs

„Jelenleg nem látom Mbappét a Real Madridban, mivel nem vagyok jövőbelátó.”

„Senkinek sem szabad rosszat kívánni (arra a kérdésre, hogy örülnének-e, ha Mbappé lesérülne – a szerk. kieg.). Ha nyerünk, akkor az azért legyen mert megérdemeltük és ne azért, mert valaki hiányzott. A játék érdekében a legjobb, ha mindenki pályára léphet. Nyerjen a jobb!”

Madridba való érkezése és a kapcsolata David Beckhammel és Roberto Carlossal

„Előszőr az ügynökömmel jöttem ide, azért, hogy megismerkedjek Valdebebasszal. A cuccaim még Fluminensében voltak. Emlékszem, ahogy meséltem a barátnőmnek az utazásomat, hogy láttam a Ciudad Deportivát (a Real Madrid akkori edzőkomplexuma), láttam Beckhamet, és épp a Bernabéuba tartok.”

„Emlékszem, hogy útközben elvittek valami üzletbe, hogy szerezzenek nekem egy méretre szabott öltönyt, amit azelőtt még sosem hordtam, majd amikor megérkeztünk, a szerződés már ott várt. Gondolkodás nélkül aláírtam, minden nagyon gyorsan történt. Capello megkérdezte, hogy maradok-e karácsonyra, de egy picit berezeltem és inkább visszautaztam Brazíliába.”

„Beckham volt a legelképesztőbb, mivel nem csupán egy focista volt, hanem egy valóságos sztár. Roberto Carlos, Sergio, Van Nistelrooy, Salgado, Raúl, Casillas. A kezdetekben még az is nehezemre eset, hogy spanyolul megszólaljak, nemhogy angolul, de Beckham és a többiek is nagyon segítőkészek voltak. Raúl, az akkori kapitány, nagyon sokat támogatott engem és a családomat is.”

„Nem jutottam szóhoz, amikor előszőr találkoztam Roberto Carlosszal. Sokat segített, még karácsonyra is befogadott. Kiskoromban ő volta példaképen, lehet nem is tudja, de nagyon felnéztem rá.”

Jövő a Real Madridnál

„Szeretném itt befejezni a karrieremet, de ez nem csak rajtam múlik. Ennél tovább nem gondolok. Mindennek eljön egyszer a vége, de most még nem ezen jár az agyam. Nyugodt vagyok, életem a Real Madrid. Észben kell tartanom, hogy addig futballozzak, amíg fel nem nő a fiam, mert akkor játszhatunk majd együtt. Nem tudom, mit hoz a jövő, most nagyon fontos mérkőzések következnek. A világ legjobb klubjának a kapitánya vagyok, érzem a szeretetet és a bizalmat is.”

La Decima

„Ez volt az első (Bajnokok Ligája) döntőm, ráadásul a Tizedik kapujában… Azóta nem éreztem ehhez fogható nyomást. Kaptunk egy gólt, utána pedig rengeteg szöglet és beadás. Luka beívelésénél előrementem a lepattanóért. Én a labdát néztem, Ramos viszont középen nem. Fejel, a labda pedig egy pattanás után a hálóban. A fejemben minden lassított felvételben történt. Eszméletlen volt.”

Kattints ide és nézd meg a kínálatot!

„Nem evilági az a mennyiségű nyomás, ami egy Bajnokok Ligája döntő során rád nehezedik. Egyik döntő elött sem tudtam aludni a feszültségtől. A meccs kezdetével viszont minden idegesség szertefoszlik. Hatalmas megtiszteltetés az otthonomat képviselni, egy brazilként Európában játszani. A Juve elleni döntőt megelőzőleg Cristianóval, Pepével, Casemiróval és Danilóval ültem egy asztalnál és próbáltam enni, de képtelen voltam. Mindenki csendben volt, majd Cristiano kérdezett valamit és mi mind igennel feleltünk. Köpni, nyelni nem tudtunk.”

Kapcsolat Sergio Ramosszal

„Fura lenne, ha ellenünk játszanak, még véletlenül neki passzolnánk a labdát (nevet). Számomra Ramos olyan mintha a bátyám lenne. Rengeteget segített a csapatnál a karrierem során. Emlékszem a Bajnokok Ligája győzelmet követő napra, amikor nagyon ideges voltam, majd mondta, hogy menjek, és kössem fel én a sálat a Cibelesre. Ő volt a kapitány, őt illette meg ez a megtiszteltetés. Előszőr nemet mondtam, mert be voltam szarva, de végül felmentem. Ez a fotó minden szónál többet mond, és én örökre hálás leszek neki.”