É. Csongor (Veidt)

Négy dolog van, amit talán nem tudsz Raphaël Varane-ról, pedig kellene. Az első az, hogy egy olyan fiatalemberről beszélünk, aki nemcsak rendkívül értelmes és jól iskolázott, hanem imád nevetni is. Talán nem láttad még őt sokszor mosolyogni, de ennek is megvan az oka, és a személyiségében keresendő: „Nem fogok hazudni, én vagyok az öltöző egyik legcsendesebb tagja.”

Az is lehet, hogy azért nem volt még lehetőséged megfigyelni a nevetését, mert munka közben láttad. Varane ugyanis a futballvilág sztahavonistája, aki rendkívül komolyan veszi a munkáját. Ez a második titok.

Nem hisz a városi legendákban, melyekkel a gyermekeket ijesztgetik. Nincs példaképe, és meg sem próbál úgy viselkedni, mint egy világsztár. Persze ő is állt sorban autogramokért gyerekkorában, „de csak azért, mert a barátai is ezt csinálták”. Azt viszont kár lenne tagadni, hogy csodálja edzőjét és honfitársát, Zinédine Zidane-t – pont úgy, ahogy Leonardo da Vinci munkásságát vagy egy egyszerű naplementét.

„Az én generációmból mindenki rajong Zidane-ért, szóval ez valójában nem is számít különlegességnek” – viccelődik Varane. „Nehéz ezt szavakkal kifejezni. Számunkra ő egy félisten.”

Raphaël nem tartozik azok közé, akik szerint a futballistákat kiemelt hely illeti meg a Mennyországban csak azért, mert kiemelkedő tehetséggel születtek. Nem azt vallja, hogy az élet tartozik neki valamivel. Ő egyetlen dologban hisz, és az a munka. Szerinte mindent meg lehet oldani professzionalizmussal és némi józan ésszel – beleértve ezt az interjút is. Számára elképzelhetetlen, hogy ne a maximumot adja ki magából, legyen szó akár egy BL-döntőről, akár egy újságírói beszélgetésről. 

Nehéz megítélni, hogy ez a személyiségjegy a szinte tökéletes családi környezet miatt alakult ki, vagy azért, mert már nagyon fiatalon bekerült a legismertebb labdarúgók közé. Az viszont nem kérdés, hogy Varane számára ijesztő a gondolat, hogy nem felel meg a környezete által támasztott elvárásoknak: „Kezdetben furcsa volt Mourinhóval dolgozni. Úgy éreztem, hogy jól teljesítek az edzéseken, mégsem kaptam játéklehetőséget. Fogalmam sem volt, hogy miért. Ezt az edzőnek is elmondtam, ő pedig így felelt: »Mi a baj, Rapha? Miért nem vagy képes az elvárt szintet hozni?«” 

„Bevallom, meglepődtem a válaszán. Némi gondolkozás után azt feleltem, hogy nincs elég önbizalmam. Három nappal később a kezdőcsapatban kaptam helyet a Manchester City elleni meccsen. 19 éves voltam ekkor. Nem tudom, hogy Mourinho ennyire jól kiismert volna-e, vagy esetleg csak szerencséje volt, de abszolút bejöttek a számításai. Kemény mérkőzés volt, de ez volt az első igazán komoly lépés a madridi karrieremben. Remekül játszottam, a dolgok pedig még jobbra fordultak ezután. Megváltoztam.” 

Ez is egyike Varane legdominánsabb személyiségjegyeinek: olyan nagy benne a megfelelési kényszer a csapattársai, a klubjának szurkolói vagy a saját maga által támasztott elvárásokkal szemben, hogy bármennyi terhet képes a vállára venni. Ez egy veleszületett képesség, mely rendkívül felelősségteljes emberré teszi őt. A legtöbben valószínűleg csak egy 24 éves fiatalembert látnak benne, de ha megpróbálunk mélyebbre tekinteni, akkor egy vezért találunk Raphaël Varane-ban. Ezt az is remekül bizonyítja, hogy abban a csapatban volt képes a védelem alapemberévé válni egy bizonyos Sergio Ramos mellett, ahol a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó sztárok száma. De ő nem elégszik meg az eddigi eredményeivel, mint például a tökéletes spanyol nyelvtudás.

„Igen, folyamatosan fejlesztem az angoltudásomat is, hogy jobban megértsük egymást Gareth-tel és Tonival”  –  jelente ki teljes természeteséggel, mintha ez is csak egy kötelezően elvégzendő feladat lenne. Úgy tűnik, a tudásszomját nem lehet csillapítani. Ez pedig elvezet bennünket a harmadik dologhoz, amelyet tudnod kell Varane-ról: imádja a kihívásokat, és ennek megfelelően ki nem állhatja a napi rutin nyújtotta nyugalmat. Ha vele beszélgetsz, elkerülhetetlen, hogy elhangozzon a „kihívás” szó: „Amikor megérkeztem a Real Madridhoz, az volt a célom, hogy emberként és játékosként is fejlődjek. Sosem állítottam határokat magam elé, hiszen imádom a kihívásokat. És már egészen 18 éves koromtól úgy tekintettem minden egyes mérkőzésre és edzésre, mint a következő kihívás. Ennél a klubnál ez nem volt különösebben nehéz, hiszen itt mindenki a sikereket várja el tőled. Nem hibázhatsz. Ez a mentalitás, amellyel arra kényszerítettem magamat, hogy újból és újból kilépjem a komfortzónámból, pedig sokat segített a fejlődésem rögös útján.” 

Varane Zidane személyes felfedezettjeként érkezett Madridba 2011-ben, kevesebb mint 20 profi mérkőzéssel a háta mögött pedig tökéletesen ismeretlen volt a Real Madrid szurkolói előtt. Úgy mutatták be őt az elnöki páholyban, mint egy rendkívül gyors és elegáns stílussal rendelkező hátvédet, de ez csak az álca volt. Rapha ekkor még egy támogatásra szoruló gyermek volt, akinek nehezen ment a beilleszkedés. Az első hónapjaiban arra sem volt hajlandó, hogy elköltözzön, így a klub utánpótlás-játékosai számára fenntartott lakások egyikében élt az edzőközpont mellett. Amikor Zidane felhívta és megpróbált beszélni vele a nehézségeiről, Varane végig sem hallgatta, mert „tanulnia kellett a vizsgáira”. Most, hét évvel később összesen 13 trófea ékeskedik a vitrinjében.

„Minden részletre emlékszem az érkezésem napjáról. Pont, mintha csak tegnap lett volna. Csak egy kicsit beszéltem angolul, spanyolul pedig egyáltalán nem. Igazából azt sem tudtam, hogy mit jelent profi labdarúgónak lenni, de már akkor is az járt a fejemben, hogy tanulni és fejlődni akarok, ennek megfelelően pedig mindig hatalmas odafigyeléssel hallgattam végig a többiek tanácsait. Amikor ilyen fiatal vagy, muszáj nyitottnak lenned a világra, nem igaz?”

Nehéz elhinni, hogy ez az ember, aki most nyugtató hatású zöld teát szürcsölget egy külvárosi kávézóban, a La Moralejában, hiperaktív volt gyerekkorában. Pedig így igaz. A Martinique-i felmenőkkel rendelkező édesapja még egy rögbiedzésre is elvitte, hogy levezethesse a felesleges energiáit, de a dolog nem működött. Varane sportja a futball volt: „Bárhol voltam, fociztam. A kertben a testvéremmel, az iskolában a barátaimmal, az utcán. Mindenhol játszottunk. Az első csapatomba 7 évesen kerültem be.”

Mindössze két szezont töltött el a helyi egyesületben, az AS Hellemmesben, mikor felfedezték a Racing Club de Lens játékos-megfigyelői. 2010-ben, 17 évesen kapta meg első profi szerződését a klubtól. Nem sokkal ezután futott be a Real Madrid ajánlata, Varane pedig 10 millió euróért klubot váltott. Mourinho önbizalommal vértezte fel, Ancelotti alatt voltak jobb és rosszabb meccsei is, Zidane érkezése viszont egyértelműen a reneszánsz eljövetelét jelentette Raphaël számára.

– Könnyebb egy olyan ember irányítása alatt dolgozni, aki már játékosként is legendává vált?

– Számomra egyértelműen könnyebb. Amikor beszédre nyitja a száját, mindenki elhallgat és feszülten figyel. Tudjuk, hogy ő mindig tud nekünk valami újat tanítani. Természetesen nem ő az egyetlen ilyen személy. A klublegendák, mint Hierro, Roberto Carlos, Raúl vagy éppen Zizou, jelenléte erőt és nyugalmat sugároz a játékosok felé. Ők nemcsak exfutballisták, hanem egyben olyan emberek, akiket mindenki tisztel. A fantasztikus játékosmúlt persze még semmire sem garancia, de Zidane már edzőként is meghódította a világot. Nyilvánvaló, hogy ez nem véletlen.

– Mit mondott Zidane, amikor arról próbált meggyőzni, hogy igazolj Madridba?

– Azt mondta, hogy ennél jobb hely nem létezik a fejlődésre: Madridban a legjobbaktól tanulhatok, az elvárások pedig a létező legmagasabbak.

– Az utóbbi meccseiden úgy tűnt, mintha a támadásokból is megpróbálnád jobban kivenni a részed. Ez edzői utasításra történik?

– Valami olyasmi. Zidane nem megváltoztatni próbálja a játékomat, hanem fejleszteni. Arra bátorít, hogy vállaljam fel a párharcokat, kockáztassak. A megindulásaim területet nyithatnak a társaim számára, de ezen kívül gólokkal és védelembontó passzokkal is próbálom segíteni a csapatot, ha csak lehetőségem adódik rá. Az edző elégedett velem, mert ezen a téren is folyamatosan fejlődök.

– Zidane mennyire viselkedik komolyan, szigorúan az edzéseken?

– Sokat követel tőlünk, de szokott viccelődni is. Pontosan tudja, hogyan érthet szót a beosztottjaival. Neki köszönhetően kifogástalan az öltözői hangulat, a jelenléte pedig nyugalmat és stabilitást sugároz felénk. A játékosok közötti kapcsolat is nagyon szoros. Gyakrak szokott az egész csapat együtt vacsorázni, de arra is akad példa, hogy meglátogatjuk egymás családját, például egy szülinapi partin. Nem sok olyan munkahely van a világon, ahol ellenérzések nélkül kérhetsz szívességet a kollégáidtól. A csapaton belüli versengés egyáltalán nem öli meg a hangulatot, épp ellenkezőleg: tudjuk, hogy csak az egységesség útját követve juthatunk el a sikerekhez. Mindenki arra törekszik, hogy a maximumot nyújtsa.

– Nemrég hosszabbítottad meg a szerződésed 2022-ig. Jól érzed magad Madridban?

– Természetesen, és nagyon jól esik, hogy a klub bízik bennem. A motivációm és a lelkesedésem továbbra is töretlen. Nagyon boldog vagyok itt. Ez már a hetedik szezonom a csapatnál, és remélem, hogy még legalább ugyanennyi van hátra.

Ha választanunk kellene egy szót, amely tökéletesen jellemezi Varane-t mint játékos és mint ember, akkor az „elegencia” lenne az. Kifinomult stílusérzékének és 191 centiméteres magasságának köszönhetően az a benyomása támad az embernek, hogy egy kecses felhőkarcoló kelt életre, aki ellentmondást nem tűrően bánik el ellenfeleivel. És valóban: amellett, hogy Rapha rendkívül ritkán hibázik, szinte sohasem kap sárga lapot – ritmusérzékének és taktikai fejlettségének köszönhetően.

„Próbálom kiszámítani az ellenfeleim mozgását, és anélkül elvenni a labdát, hogy hozzájuk érnék. Ez az én stílusom: minél kevesebb szabálytalanság. Kihasználom a gyorsaságomat és a labdajáratási képességeimet. Akkor végzem jól a munkámat, ha az ellenfél támadójának arra sincs ideje, hogy átvegye a labdát. Azelőtt kell közbeavatkoznom, hogy kialakulna a veszélyhelyzet.”

Mondani persze könnyű, de megcsinálni már nehezebb. Ahhoz, hogy valaki szabálytalanságok nélkül is tökéletes védőmunkát végezzen, rengeteg tanulásra és komoly tapasztalatra van szükség: „Volt olyan időszak a karrieremben, ahol naponta több mérkőzést is visszanéztem, hogy kielemezzem az ellenfél támadójátékát, és minél több passzsávot azonosítsak be. Elvégre a pályáról nem láthatsz mindent, ami körülötted történik, de a tévében igen. Ekkor rájöttem, hogy azért nem megy jól a játék, mert túlbonyolítom a dolgokat. »Hasznos dolog arra törekedni, hogy mindig jó helyen álljak egy-egy átadás elcsípéséhez, de van olyan helyzet is, amikor a labdást embert kell megtámadnom« – ​gondoltam. Azóta sokkal könynebben találom meg a kettő közötti egyensúlyt.”

Az egyensúly szintén fontos eleme Varane életének. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Valójában ezt az interjút is azért vállalta el, hogy megteremtsen egyfajta harmóniát a játékosimidzse és a magánéleti személyisége között. Talán túl kevesen ismerik Varane valódi énjét. Anthony, Raphaël bátyja és ügynöke határozottan állítja, hogy ez az első komolyabb interjú, melyet testvére ad a Madridba érkezése óta. Az időzítés nyilvánvalóan nem véletlen: Rapha úgy érzi, hogy itt az idő, az embereknek meg kell ismerniük őt. Nem nehéz kitalálni, hogy egy profi fotózáson való részvétel nem tartozik hozzá egy futballista komfortzónájához – de ahogy mondtuk, Varane imádja a kihívásokat. Még akkor is, ha közben azon izgul, hogy a gyerekkori barátai vagy a Real Madrid szurkolói milyen véleménnyel lesznek róla ezután.

Kétségtelen, hogy Varane példás életet él: soha nem került még botrányok középpontjába, sem a magánélete, sem a futballpályán tanúsított viselkedése miatt. Nem jár bulizni éjszakánként, nincsenek közlekedési balesetei, nem váltogatja a barátnőit. Párja, Camille Varane sem tipikus futballistafeleség. Az iskolában találkoztak, ahol Camille jogot tanult. Nyugodt temperamentuma és konszolidált megjelenése tökéletesen illik férjéhez.

Varane így kommentálta a dolgot: „Két oka is van, hogy visszafogott életet élek. Az egyik – nem meglepő módon – az, hogy szerény és visszahúzódó személyiség vagyok, a másik pedig az, hogy igyekszem tudatosan kialakítani ezt a képet magamról. Habár a pályán mutatott teljesítményt tartom a legfontosabbnak, azt szeretném, ha a külvilág megismerné egy kicsit a futballitsta mögött álló embert is. Franciául már több interjút is adtam, de spanyolul egyet sem. Azt szeretném, hogy az emberek annak lássanak, ami vagyok: egy őszinte, mesterséges külsőségek nélküli srácnak.”

– 22 évesen házasodtál, 24 évesen pedig már apa lett belőled. Ez elég szokatlan a mai világban.

– Nos, mi, labdarúgók általában korábban hozzuk meg az ilyen jellegű döntéseket, mint a többi ember. Ennek egyrészt az az oka, hogy rendkívül felgyorsult életet élünk, másrészt pedig az, hogy már fiatalon is hatalmas felelősség hárul ránk, amelyet idővel megtanulunk kezelni. „Odakint” egy 18-19 éves srác még iskolába jár és a szüleivel él, mi viszont emberek tízezreinek kell hogy megfeleljünk minden hétvégén.

– Életed szerelmét vetted feleségül. Ő volt legelső barátnőd, és úgy tűnik, ő lesz az utolsó is.

– Azt hiszem, igen. (nevet) Elégedett vagyok az életemmel.

– Milyen a madridi élet?

– Sokkal pörgősebb, mint Franciaországban, de nekem nagyon tetszik. Szeretem a késői étkezéseket, az emberektől tömött utcákat. Imádok itt élni. Madrid hatalmas város, itt mindent megtalálsz, amire csak szükséged van.

– És a feleséged is megtalálta a helyét a spanyol életvitelben?

– Igen. Ő is tökéletesen beszél spanyolul. Ahogy én, ő sem túlzottan karakán személyiség. Gyakran látogatja meg Franciaországot, de mindig azt hangsúlyozza, hogy már Madrid az otthona. Megvannak a saját projektjeink, hamarosan például egy új családi fészket fogunk építeni.

– Egy gyermek fenekestül felforgatja az életet…

– Ez egy nagyon komoly lépés volt, de készen álltunk rá. Imádom a gyerekeket. Nagyon jó érzés hazamenni a feleségemhez és a fiamhoz az edzések után.

Varane természetesen a hazájáról, Franciaországról sem feledkezett meg. Ha minden jól megy, ő is ott lesz a 2018-as világbajnokságon, méghozzá a nemzeti csapat kezdőtizenegyében. Még csak 5 éves volt, amikor Zidane, Deschamps, Desailly, Djorkaeff és Karembeu megnyerték az 1998-as világbajnokságot, de ez nem akadályozza meg őt az emlékezésben: „Nagyon élénk emlékeket őrzök a döntőről. A családommal voltam Lille mellett…emlékszem a gólokra, a kulcsfontosságú helyzetekre, a legszebb egyéni megmozdulásokra, a lefújást követő örömre…”

A jelenlegi francia válogatottat is hasonló sikerekre predesztinálja a közvélemény, de Varane óvatosan fogalmaz: „A csapatunk elképesztően tehetséges játékoskkal van tele. Semmi sem elképzelhetetlen, de lépésről lépésre kell haladnunk. A kijutást már sikerült kiharcolnunk, most a csoportkör jön.”

– Feltételezem, Mbappé szokott fizetni, ha a csapat kávézni megy. Elvégre szemtelenül nagy összeget keres Párizsban…​

– Igen, neki kellene. (nevet)

– Mit gondolsz, rossz irányba halad a futballpiac?

– Tagadhatatlan, hogy sok változás történt az elmúlt években. Nem tudom, hogy ez a tendencia a jövőben is folytatódik-e, de végső soron a vételárat a piac határozza meg. Sok francia játékos kelt el nagyobb összegért a közelmúltban, például Pogba, Mbappé és Dembélé, de a tehetséget a múltban is meg kellett fizetni.

– Össze lehet-e hasonlítani a jelenlegi francia válogatottat a világbajnokságot nyerővel?

– Nehéz lenne párhuzamot vonni. A mi csapatunk nagyon fiatal, de Európa legjobb játékosai alkotják, ahogy az 1998-as gárdát is. A legtöbben még csak most kezdenek BL-tapasztalatot gyűjteni közülünk, így egyelőre nem tartom reálisnak, hogy a torna megnyeréséről álmodozzunk.

A negyedik dolog, amit tudnod kell Varane-nal kapcsolatban: nincsenek tetoválásai. 

„Manapság nagyon kevés az olyan futballista, akinek nincsen legalább egy tetoválása. Nem is tudom… én sosem rajongtam az ötletért. A személyes ízlés olyan, mint a divat: folyamatosan változik. Amiben tegnap még gyönyörködtél, holnap talán elborzaszt.”

Valljuk be: Raphaël pontosan azt a választ adta, amire mindenki számított. Néhány percnyi beszélgetés után már nehéz is lenne elképzelni őt televarrt testtel, ahogy Butragueñóról sem feltételezi senki, hogy gótikus betűkkel tetováltatta a mellkasára a gyermeki nevét. Ez a párhuzom rengeteget elmond Varane-ról: olyan, mintha egy előző, letűnt kor hagyatéka öltött volna testet benne. Másokat talán egy lelkiismeretes kisfiúra emlékeztet, aki sosem akar csalódást okozni az édesanyjának. A divat viszont teljesen más tészta, mint a tetoválások, Varane ugyanis imádja a ruhákat és az órákat. Utóbbiból volt egy kivételes gyűjteménye is (többek között: Rolex, Maurice Lacroix, Tag Heuer), de ezt éppen néhány héttel ezelőtt lovasította meg egy tolvaj. Visszatérve, ez a szerény srác imád stílusosan öltözködni, és ebben speciel egyáltalán nem különbözik a csapattársaitól.

– Néha úgy tűnik, a Real Madrid játékosai a divat terén is versengenek egymással. Te is be szoktál szállni?

– De még mennyire! Általánosságban elmondható, hogy megfigyeljük egymás ruha-összeállításait. Olyan jó stílusérzékkel rendelkező emberek alkotják a csapatot, hogy mindig tanulhatsz valami újat. (nevet) Persze, én személy szerint igyekszek mindig az alkalomhoz illően felöltözni.

– Kik járnak az élen?

– Cristiano és Sergio, azt hiszem. De mindenkinek van egy sajátos stílusa, senki sem lóg ki a sorból.

– A futballistákra a frizurák váltogatása is elég jellemző, ez viszont nem mondható el rólad.

– Én a klasszikus vonalat követem. A hajtípusom és -formám miatt alapvetően sem lenne túl sok választásom. Csak a hosszával szoktam kísérletezgetni.

– Sergio Ramos volt már szőke is…

– Én is befesthetném, de nekem így sokkal jobban tetszik. Nem szeretem az állandóságot, de ez már túlzás lenne.

A délutáni szellőtől kihűl a kávé, miközben beszélgetünk. A többi vendég nagy része késésben van, és nincs idejük azzal foglalkozni, hogy mi történik a mi asztalunknál. A legtöbben egyébként is hozzá vannak szokva a hírességek látványához, elvégre egy luxusnegyedről van szó. Csak egy lakberendező és a partnere zavarnak meg minket. A hölgy már több Real Madrid-játékos házát is kicsinosította. Említ néhány nevet, például Mateo Kovačićét, majd bemutatkozik. Néhány perccel később nem más bukkan fel, mint az emlegetett horvát, és egy széles mosollyal üdvözli Varane-t. Ekkor tesszük fel utolsó kérdésünket a franciának: mit tanácsolna azoknak a 18 éves fiataloknak, akik most érkeznek meg a Real Madridhoz? (Spoiler: a válasz valószínűleg nem fog meglepni.)

„Azt mondanám nekik, hogy dolgozzanak keményen és legyenek türelmesek. Az erőfeszítések sosem maradnak jutalom nélkül. Cristiano a legjobb példája ennek a mentalitásnak: elkötelezettség, áldozatok, professzionalizmus.”

Elbúcsúzunk, egészen a következő napig, hiszen akkor készítjük majd el a fotókat. A pulthoz indulok, de Varane megállít: „Hadd hívjalak meg!” 

Mindketten ragaszkodunk a fizetéshez, de végül beadom a derekam. Úgy tűnik, Varane-nak a számla kifizetése is csak egy újabb kötelesség.