É. Csongor (Veidt)

Hogyan viseled majd a végső búcsút?

Ezt a kérdést én is sokszor felteszem önmagamnak. Már egy ideje érlelem magamban ezt az érzést, próbálom elképzelni, hogy milyen lesz. Azt hiszem, egy kicsit ambivalensen érzem majd magam. Örülni fogok, mert megoszthatom ezt a pillanatot azokkal, akik igazán fontosak számomra. Nosztalgiázni fogok, mert életem egyik nagyon fontos része végleg lezárul, még ha ezt most még nem is teljesen tudom átérezni. És természetesen szomorú is leszek. Nem tudom, hogy elmorzsolok-e majd néhány könnycseppet. Az ilyen pillanatokra nem készülhetsz fel. Az fog történni, aminek történnie kell.

Mit gondolsz, hogyan fog egy átlagos futballszurkoló emlékezni rád?

Úgy, mint az őszinte, a tiszta futball egyik képviselője. Számomra mindig is a játék öröme állt az első helyen, nem a környezetem által támasztott elvárások vagy a média által keltett zaj. Legjobban a futball atmoszféráját szerettem megélni. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy több országban is kipróbáltam magamat. Az is fontos volt számomra, hogy tisztelettel viseltessek a sport és az ellenfeleim iránt. Igyekeztem, hogy mindig ezen értékeket követve éljek. Arra, hogy az átlagember milyen véleménnyel van rólam, nem tudok hatással lenni, de őszintén szólva nem is akarok. Ha ez egy vizsga lett volna, akkor most elégedett lennék. Úgy érzem, hogy jól teljesítettem.

Sikeres karriert tudhatsz magad mögött, de korábban már többször is említetted, hogy ennek ellenére nem vagy maradéktalanul elégedett.

A Real Sociedaddal például nem sikerült megnyernem a bajnokságot. A 2002/03-as szezonban nagyon közel jártunk ehhez, a legvégsőkig küzdöttünk, de végül nem jártunk sikerrel. Hasonló tüske az is, hogy a Liverpoollal soha nem nyertem Premier League-t. Elhódítottuk a Bajnokok Ligája-serleget, ahogy a kupát és a szuperkupát is, de a liga csúcsára sosem sikerült felérnünk. És ott van a Bayern, akikkel a BL-elsőség maradt ki. Talán túl szép lett volna, ha mindent megnyerek. A kérdésre válaszolva, ez a három tüske maradt bennem.

Biztosan nem fogod megváltoztatni a döntésedet? Sok ajánlatod van.

Igen, sok csapat keresett meg, de ha egyszer elhatározom magam, akkor általában később sem inog meg a döntésembe vetett hitem. Mindig is egy elitcsapat kötelékéből szerettem volna visszavonulni, mert én magam is tisztelem azokat, akik így cselekednek. Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztatott a visszavonulás gondolata, úgy éreztem, itt az idő. Szerencsés vagyok, mert a karrierem legvégső szakaszában is olyan fontos címekért lehettem versenyben, mint a Bajnokok Ligája és a Bundesliga. Néhány játékost már csak a pénz motivál idősebb korában, de én nem tartozom közéjük.

Futballistaként szigorú szabályok között élted az életed, de ezentúl mivel fogod eltölteni a hétvégéidet?

Az első az lesz, hogy veszek egy motorbiciklit, és fel is ülök rá! Ezt már réges-régen eldöntöttem. Nem a legnagyobbat fogom megvenni, de nem is a legkisebbet. Mindig is szerettem a motorozás jelentette szabadságot, de eddig nem volt rá lehetőségem, hogy rendszeresen hódoljak ennek a hobbinak. De a nyártól minden más lesz… több időm jut majd az olyan dolgokra, amelyeket eddig csak tervezgettem. És a hétvégéim mindig szabadok lesznek. Egy új fejezet kezdődik az életemben.

A válogatottal érted el karriered legnagyobb sikereit?

Én csak azt tudom, hogy amikor világbajnokok lettünk, minden „felrobbant” körülüttünk. Az évek telnek, de én még mindig tökéletesen emlékszem 2010. július 11-ére, a johannesburgi eseményekre. A napra, amikor mi váltunk a világ uraivá. Ahogy mondtam, az évek telnek, már több akkori játékos sincs a válogatottban, beleértve engem is, de az ott érzett boldogságot senki sem veheti el tőlünk. Ez volt a spanyol futball aranykora.

Sokan már látják benned a jövő egyik nagy edzőjét, de te magad nem tartozol közéjük. Miért?

Mindenki azt mondja, hogy a futballistaként eltöltött évtizedek még nem jelentenek garanciát arra, hogy edzőként is megtalálod az örömöt a munkádban. Én is így gondolom. Most csendesebb életet szeretnék, de nem vetem el annak a lehetőségét, hogy később, a közeljövő utáni időszakban én is trénerként dolgozok majd.

Melyik játékfilozófia képviselője lennél?

Szeretem irányítani a mérkőzést, ezért biztosan a középpálya lenne számomra a legfontosabb, ugyanakkor az igazán jó edzők arra is képesek, hogy alkalmazkodjanak a saját játékosállományuk képességehez, stílusához. Ez csak egy kölcsönösen működő dolog.

Ha jól tudom, akkor visszaköltözöl Madridba. Milyen érzés volt, amikor a Real Madrid szurkolói állva tapsoltak téged?

Meglepett az ováció, amit a Bernabéuba kilátogató szurkolóktól kaptam. Izgatottabbá váltam, mint azt korábban gondoltam. Nagyszerű gesztus volt a madridistáktól. A mérkőzés tele volt érzelmekkel, és nem csak azért, mert egy Bajnokok Ligája-negyeddöntőről beszélünk, hanem mindazért, amit korábban abban a stadionban éltem át. Érezelemdús visszatérés volt.

Mit jelent számodra a Real Sociedad? Miért nem onnan vonultál vissza?

Édesapám a klub legendás játékosai közé tartozott, én pedig gyerekkoromtól kezdve elkötelezett szurkoló voltam. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna a csapatra. Egy álom vált valóra számomra, amikor én is egy lettem a klub profi játékosai közül. Akkor még nem is gondoltam, hogy ilyen csodálatos életút áll előttem. Hogy miért nem csatlakozok hozzájuk? Egy kicsit szomorú vagyok emiatt, mert a hazatéréssel keretbe foglalhattam volna a pályafutásomat, de úgy éreztem, hogy nem ez lenne a helyes döntés. A Real Sociedad az otthonom, ezen semmi sem változtathat.

Tényleg igaz, amit a liverpooli futball tisztaságáról mondanak?

A Liverpool egy hatalmas klub, gazdag történelemmel és mitikus atmoszférával. Ez a környezet mindenkit magába szippant. Én sem voltam kivétel. Elvarázsoltak az Anfield tömött sorai és elvarázsolt maga a Premier League is. Rengeteg erőfeszítést tettem az angol bajnokságba való beilleszkedés érdekében, de ez nem is maradt eredmény nélkül: már az első szezononban BL-címet ünnepelhettem a csapattal. A liverpooli szerelem egy életre szól.

És a Real Madrid?

A Real Madrid egyet jelent a nagysággal, a futball legtökéletesebb megtestesülésével. A blancók múltja és jelenje teszi lehetővé, hogy a klub a ma ismert dimenzióiban mozogjon. Világszerte szeretik és csodálják őket. Ezeket a dolgokat nem is igazán veszed észre, ha te magad is a klub alkalmazottja vagy, de a távozás után villámcsapáskén hasít beléd a felismerés, hogy hol is voltál. Ahogy mondtam, a Real Madrid egyet jelent a nagysággal.

Mire számítottál, amikor a Bayern Münchenbe igazoltál?

Életem utolsó nagy kihívására. Kezdetben ott volt a Real, az otthonom. Aztán a Liverpool, egy hihetetlenül erős kisugárzással rendelkező csapat, utána pedig a Real Madrid, minden hatalmasságával együtt. Végül 32 évesen adatott meg a lehetőség, hogy csatlakozzak a világ futballjának egy másik nagy óriásához, Németország legbefolyásosabb klubjához, mely bárhol is jár, a tökéletességet szimbolizálja. Nagyon boldoggá tesz, hogy itt akaszthatom szögre a cipőmet.

Végezetül azt áruld el, hogy mit fogsz érezni az első napon, amikor már nem kell bemenned az edzőközpontba?

Tudom, hogy hiányozni fog a labda elrúgásának hangja, az öltözői hangulat, a fű illata, de azt is tudom, hogy lesz min nosztalgiáznom, hiszen rengeteg emlékezetes pillanatot éltem át karrierem során. Gyerekkoromban nekem és a bátyámnak volt egy labdánk, amit az 1980/81-es bajnoki szezont megnyerő Real Sociedad-játékosok írtak alá. Rengeteg örömünk volt abban a labdában. Az utolsó edzésemen viselt mezt meg akarom őrizni a fiamnak, Jonnak. Biztosan nagyon izgatott lesz, egy nap pedig megérti majd, hogy mit is jelent az a ruhadarab.