Kövess minket!
Facebook
Twitter
Instagram
YouTube
Podcast
RSS
Legfrissebb hírek

E. Miklós (ra95)

161 cikk
Tovább

Elõzetes: Barcelona – Real Madrid

 

 
További infografikáink: 

Forrás:  www.marca.com, www.soccerway.com, www.whoscored.com
2013. október 26.
Tovább

Infografika: A mérkõzés statisztikái

 

 
További infografikáink: 

Forrás:  www.marca.com, www.whoscored.com
2013. október 24.
Tovább

A színfalak mögött

Mijatovic féltve õrzött titka
A Juventus és a Real Madrid csapatai szerdán mérik össze erejüket a BL csoportkörében. 1998. május 20-án ez a két csapat játszotta a döntõt, és akik valamivel idõsebbek, jártasak a Real Madrid történetében, esetleg olvasták már az oldalunkon ezt a sorozatot, azok már tudják, hogy 1-0-ra nyertek a blancók, és 32 év után újra a magasba emelhették a legrangosabb európai klubtrófeát. A gólszerzõ Pedrag Mijatovic volt, az pedig már a sorozat elsõ részébõl kiderült, hogy kinek dedikálta olyan hevesen a gólját. Arról viszont még nem volt szó, hogy a játékos majdnem pályára sem lépett…

Történt ugyanis, hogy 2 nappal a döntõ elõtt, egy edzés során meghúzódott a játékos lába. A fájdalom éles volt, de a vágy, hogy az Amszterdam Arénában rendezett döntõben szerepeljen még erõsebbnek bizonyult, ezért úgy döntött, nem szól senkinek a sérülésérõl. Az utolsó edzésre saját maga fáslizta be a lábát, és addig húzta fel a zoknit, hogy senkinek ne tûnjön fel a kötés.

Jupp Heynckes volt az akkori csapat edzõje, és semmit nem tudott a játékos sérülésérõl (ez nyilván befolyásolta volna abban, hogy betegye-e a kezdõbe). Az edzés végeztével arra kérte, hogy rúgjon pár 11-est arra az esetre, ha ilyen módon kellene eldõlnie a BL-döntõnek. A játékosnak bármennyire is nehezére esett, tudta, hogy már nem erõltetheti tovább a lábát, és a következõt mondta Heynckesnek: „Mester én kihagyom.” Hogy valahogy mégis kimentse magát a dolog alól, komoly arccal hozzátette: „Úgyse jutunk el a 11-esekig, mert betalálok és megnyerjük a kupát.”

Mijatovic számára megkönnyebbülés volt, hogy Heynckes nem erõltette tovább a dolgot. Õ maga számolt be az esetrõl évekkel késõbb: „Ha lõnöm kellett volna, rásérültem volna a húzódásomra, és nem játszhattam volna a döntõben. Senki nem tudott errõl.”

Bármennyire is kockázatos húzás volt a montenegróitól, most már örülhetünk, hogy így történt, hiszen bejött a jóslata: betalált és megnyeték a  kupát.

A Juventus pezsgõjét itták meg
A következõ anekdota ugyanehhez a döntõhöz kapcsolódik, de idõrendben késõbb történt, már az ünneplés alatt. A bajnokságban csupán 7. Real Madrid, évtizedek után hódította el újra a hõn áhított trófeát, az akkor esélyesebbnek tartott Juventus ellen (csak szemléltetésképpen: a Hetedikre majdnem háromszor annyit kellett várni, mint most nekünk eddig a Tizedikre). Következhetett a nagy ünneplés mind Amszterdamban, mind Madridban.

Lehet, hogy a gyõzelem valószínûtlensége miatt, mindenesetre a szertárosok észrevették, hogy elfelejtettek pezsgõt vinni a csapattal, ha netalántán ünneplésre kerülne sor. Pezsgõ nélkül pedig ugye tudjuk, hogy nincs igazi ünneplés, így jobb megoldás híján a Juventus alkalmazottaihoz fordultak. Tudták, hogy õk valószínûleg hoztak magukkal, és azt is, hogy nyilvánvalóan nem fognak ünnepelni, így bármennyire is pofátlan dolognak hangzik, de elkérték az olaszok italait. A Juventusnál úgy tûnik, nagyon rendes emberek dolgoztak akkoriban, mivel végül odaadták a pezsgõket.

A madridi játékosok így önfeledten koccinthattak, miközben nem is sejtették, hogy a pezsgõt amit isznak, arra szánták, hogy a Juventus BL-gyõzelemét ünnepeljék vele. Így legalább nem veszett kárba az ital…

A két ember, aki elvette a Madridtól a Hatodikat
A Real Madrid nyerte el 1956 és 1960 között az elsõ öt (!) Bajnokcsapatok Európa-kupáját, avagy a mostani Bajnokok Ligája elõdjét. Ezt a teljesítményt ma már valószínûleg lehetetlen utánozni, hiszen még az egyszeri címvédés is keveseknek jött össze (a BL-ben eddig senkinek).

1960. november 23-án esett meg elõször az a Madriddal, hogy kiestek a sorozatból. A BEK 6. kiadásában, a mostani nyolcaddöntõnek megfelelõ elsõ körben a Real Madridot és a Barcelonát sorsolták össze, és csak az angol játékvezetõk pofátlan részrehajlásának volt köszönhetõ, hogy végül 4-3-as összesítéssel a katalánok jutottak tovább.

A madridi odavágón egy Arthur Ellis nevezetû úriember vezette a mérkõzést, és egy nem létezõ 11-est adott meg a Barcelonának 2 perccel a vége elõtt, amivel azok 2-2-re kiegyenlítettek. Arra pedig, amit a barcelonai visszavágón Reg Leafe mûvelt, nehezen lehet jelzõket találni (vagy nem illik leírni õket): összesen 4 gólt vett el a Real Madridtól, így végül 2-1-re tudott gyõzni, és 4-3-mal továbbjutni a gránátvörös-kék csapat. Az akkori lapok egyszerûen „Madrid-gyilkosság"-ként írtak az esetrõl.

Enrique Mateos egyike azoknak, akik a Madrid színben játszottak azon a meccsen. Õ a következõképp emlékszik meg róla: „Angliának akkoriban nagy befolyása volt az európai focira, azaz magára az UEFA-ra. A Madrid zsinórban aratott 5 BEK-gyõzelme túlságosan nyomasztó volt, és sok ember érdekét sértette, hogy mindig csak egy gyõztes van. Köztük voltak a különbözõ nagycsapatok vezetõi és az UEFA vezetõségének egyes tagjai is. Ezért volt az, hogy miután igazságtalanul kiestünk a sorozatból, a keretben úgy gondoltuk, hogy keresztbe tettek nekünk, hogy ne hódítsuk el a Hatodikat.”

„Ellis megengedte a Barcelona játékosainak, hogy azt csinálják a pályánkon, amit akarnak. Az angol játékvezetõ azzal „koronázta” meg a teljesítményét, hogy a végén befújt egy olyan 11-est, amit csak õ látott. A visszavágón Mr. Leafe volt a barcelonaiak legjobb játékosa a pályán. A 4 gólunk közül, amit érvénytelenített, 3 volt teljesen szabályos.”

„A mérkõzés végeztével a játékosfolyosón mindennek elmondtuk Leafe-t, csak szépnek nem. Utána, azon a vacsorán, amit az UEFA szervezett a két csapat számára, le kellett fognunk Luis del Sol csapattársunkat, mert neki akart menni a bírónak. Természetesen nem egy itallal kínálta volna meg.”

A Barcelona végül a döntõig masírozott, ahol a Benficával találkozott. Kocsis és Czibor góljai nem bizonyultak elégnek a portugálok 3 találata ellen, így utóbbiak lettek az elsõ olyan csapat a Real Madridon kívül, amely elhódította a trófeát. A Madrid 5 év és 2 elvesztett döntõ után végül újra elnyerte a a BEK-et, a Hetedikre pedig 32 évet kellett várni a már említett amszterdami döntõig. A Nyolcadik és a Kilencedik négy éven belül jött, a „Décima”-ról pedig azóta is áhítozunk, de ha a fenti anekdotára gondolunk, könnyen lehet, hogy most már az „Undécima”-ra kellene várnunk…

A sorozat elõzõ részei:

Tetszik a sorozat? Szívesen olvasnál még ilyen sztorikat? Írd meg a véleményedet a fórumban, örömmel olvassuk a visszajelzéseiteket!

Forrás:  Las mejores anécdotas del Real Madrid c. könyv
2013. október 21.
Tovább

Hogyan kell megdönteni az átigazolási rekordot – és miért csinálják ezt a klubok?

Szombaton hívtak fel azzal, hogy: „Ok, mondjátok le”. Egy sóhaj, egy vállvonás, és vissza a munkához. Újra elõvenni a szerszámos ládát, micsoda pazarlás volt. Azon az estén a Santiago Bernabéu munkásai elkezdték lebontani azt az állványt, amit Gareth Bale bemutatása miatt húztak fel. Még mindig nem volt ott. Vasárnap, az Athletic elleni hazai gyõzelem után a rekordtranszfert végre bejelentették (a cikk Bale vásárlási árát végig 100 millió eurónak tekinti és így rekordösszegû igazolásként hivatkozik rá – a szerk.), és a munkások visszatértek újra felállítani az emelvényt.

Ezúttal hozzáadták a végsõ kellékeket, a háttérképet, ahol a 10 éves Bale mosolyog vissza ránk Real Madrid mezben. A fényképet az átigazolási procedúra elején adta át Bale ügynöke Florentinónak, egyfajta biztosítékként. Peréz el volt ragadtatva: innentõl kezdve nem volt olyan opció, hogy hagyja kicsúszni a játékost a kezei közül, tudta, hogy a bemutatása különleges lesz. Az igazolás ugyan nem lesz meglepetés, de a fotó igen. Egy ingujjba rejtett aduász, amivel Pérez hihetõbben beszélhet egy valóra vált álomról, egy olyan játékostól, aki arra született, hogy a Madridban játsszon.

Hétfõn ebédidõben, az átigazolási idõszak utolsó napján lépett fel a játékos az emelvényre. Kissé idegesen, a focitörténelem legdrágább játékosa spanyolul mondta ki elsõ szavait. Aztán késõbb dekázott egy párat, nem különösebben látványos mozdulatokkal. Izgatottnak és kissé megilletõdöttnek látszott. Akkor már hosszú nap volt a háta mögött, ami reggel fél 8 után kezdõdött a klub orvosi központjában, ahol Bale-nek azt mondták, várjon egy kicsit mielõtt belép, hogy a mozgóajtó bezáródjon, és így a kamerák filmre vegyék az ajtón virító szponzor nevét. 20.000 ember várta a stadionban, ennél kevesebb elõtt is játszott már korábban. Saját bevallása szerint is, „kicsit szürreális volt”.

 

Szürreálisnak írta le. Milyen más szóval írjuk le azt, hogy egy állványzat lett a nyár egyik fõ témája? Az egész ügyben bizarr módon maga az emelvény is fõszereplõvé vált, és kiváltotta Daniel Levy haragját, aki így eltökélte, hogy addig tartja magát, ameddig csak tudja. A Tottenham elnöke a Madrid arroganciájának tudta be a gesztust: egy fizikai nyomaték olyasmire, ami még nem volt lezárva. Legalábbis hivatalosan nem. Itt volt az ideje Levy számára, hogy megleckéztesse a Madridot: a klub azt remélte, hogy pénteken mutatja be Bale-t, aztán ebbõl lett kedd, majd szerda… Várakoztatni a Madridot egy kisebbfajta gyõzelemként hatott számára.

És így kezdõdött a várakozás. Nemcsak az elnöki irodában – ahol Peréz attól tartva, hogy a csapat legnagyobb sztárja esetleg megsértõdik, kiszivárogtatta a médiának, hogy Cristiano Ronaldo rekordvételárát nem lépték túl, mivel Bale 2 millió fonttal kevesebbe került – hanem mindenhol. Az emelvény jól szimbolizált egy várakozással teli nyarat.

„Van egy olyan mítosz miszerint a klubban mindenki mindent tud az igazolásról” – mondja a Bernabéu egyik alkalmazottja. „A valóság azonban az, hogy aligha tudja valaki… olvassuk az újságokat, hogy ez és ez már a klubnál van, és mi csak röhögni tudunk ezen: ’Igen, igen, itt van õ, csak kiugrott cigiért’. Mi sem mindig tudjuk jobban mi zajlik, sõt alig van ilyen eset”
 

Logisztikai rémálom

A végsõ "igen" végül vasárnap délután érkezett. Ekkor már õk is tudták. Olyasmi volt, mint megkongatni egy harangot. Riadó mindenki! Kevesen csinálják azt, amit a Madrid, de amikor rekordigazolások történnek, a folyamat hasonló az egész világban. Amikor a Madrid leigazolta Cristiano Ronaldót, több hónapjuk volt felkészülni, de ez ritka. Ramón Calderón, az akkori elnök volt az, aki tetõ alá hozta a megállapodást vele, és már 5 hónappal a portugál érkezése elõtt tette ezt meg. Saját bevallása szerint „A megegyezés része volt a titoktartás, és mi ezt komolyan vettük” – majd hozzáteszi „Csendben maradni volt a legnehezebb rész, mivel annyira izgatottak voltunk, hogy világgá kürtöljük a remek hírt”.

Bale esetén nagyobb sietség volt, mint általában.

Igen, már régóta tudták, hogy valószínûleg érkezik, és sok mindent már elõkésztettek – az emelvényt is ideértve – de a Bale ügylet csak vasárnap lett hivatalos. Kedden már vissza kellett térnie Walesbe. A nagy napnak hétfõnek kellett lennie, 24 órájuk volt az egész ceremóniára, és az óra ketyegett. „Az ajtók nem maguktól nyílnak meg, tudod” – mondja nevetve a Real Madrid egyik alkalmazottja. Majd elmagyarázza a nap logisztikai részét. Õrjöngõ hívásözön: „Szervezés és logisztika tekintetében sokkal nehezebb, mint egy mérkõzés napján”.

Több ezer szurkolót akarsz a stadionba? Több száz emberre van szükséged a kapuknál. Elõkelõségeket akarsz az vezetõségi irodákba? Hoszteszeket és biztonságiakat kell szerezned. Akarod a vezetõségi irodákat? Még az sem könnyû, elõször bizonyosodj meg róla, hogy nem foglaltak-e, ugyanis vállalatok vagyonokat fizetnek azért, hogy ott tarthassák a céges rendezvnyeiket. Még a Madrid sem tudja õket onnan kimozdítani. Le kell állítanod a stadion-túrákat is… még ha nem is hosszú idõre. Hamarosan újra megjelennek a szurkolók a sajtószobában, még mielõtt az újságírók befejeznék a Bale-sztorijaikat.

A sajtót várod a világ minden részérõl? Kell akkor egy sajtóosztály. És, ha egyszer ezt nyilvánosságra hozod, a telefonok soha nem hagyják abba a csörgést. „Izgatott vagy” – mondja a klub sajtófõnöke „de igaz az is, hogy magadban azt gondolod ’Úristen, ez egy rémálom lesz’”. Még hozzáteszi: „Az egész nyarat azzal töltöd, hogy hívásokat fogadsz az ügyletrõl amirõl nem is beszélhetsz – ’Tényleg igaz?’ – kérdezik. Most pedig össze kell állítanod egy listát: a klub tudni akarja mely médiumok reagáltak, hol keltette a hír a legnagyobb hatást”.

Hívás érkezik a klub hivatalos boltjába: hozzátok a Bale-mezeket, vigyétek õket a pulthoz, bontsátok fel a dobozokat. „Általában elõbb a médiából értesülünk, mint a klubtól, de képesek vagyunk percek alatt elkészíteni a mezeket és órák alatt áruba bocsátani õket” – mondja egy forrás egy Premier League-s csapattól. Valakinek el kell készítenie azt a mezt is, amivel bemutatják a játékost. Ott kell lennie az öltözõben, ahol a kamerák már készen állnak. Jobb, hogyha több mérettel készülnek: egyszer egy játékos bemutatása azért késett, mert az új igazolás nem fért bele abba a mezbe, amit neki szántak. Valakinek el kellett ugornia a klub boltjába egy újért, és a játékos soha nem vette fel az eredetit.

 

És ez még nem minden, egészen összetett mûveletrõl beszélünk. Valakinek fel kell hívnia a kórházat, hogy õk is készen álljanak. És a klub hivatalos TV-csatornáját is. És a hangmérnököket, meg az operatõröket. Meg még a tolmácsokat. Utóbbiak valaha még a játékossal együtt ültek volna a sajtótájékoztatón, most már egy fülkébe vannak elrejtve, a sajtószoba hátulján. Néha a játékos elõször nem akarja használni õket: felkészültek arra, hogy a helyi nyelven válaszoljanak a kérdésekre, de meggondolják magukat, amint meglátják a kamerákat. Olyan is van, hogy puskát rejtenek el az asztal alá.

A játékost el is kell juttatni a helyszínre. A szállodaszobát már lefoglalták, tehát itt az ideje chater-járatot rendelni, amely a torrejóni katonai repülõtéren száll le, a város észak-keleti részén. Valakit ki kell küldeni a játékos elé, hogy fogadja õt. Ez a Madrid esetén Javier Coll feladata: megnyerõ, diszkrét, magas. A tökéletes angolsággal beszélõ volt kosárlabda játékos az, akivel elõször találkoznak az új galaktikusok. Õ lesz a kísérõjük, az árnyékuk.

Minden klubnak van egy, kettõ, vagy három ilyen személye; õk viszik a játékosok lakást nézni, bevásárolni és iskolát keresni. Néha a segítség, amit a játékosok igénybe vesznek, abszurd módon túlzó tud lenni. Egy összekötõ ember olyan esetre emlékszik vissza, amikor egy kiégett izzó miatt hívták ki. Egyszer Madridban, Michael Owen panaszkodott arra, hogy a sötétben kell lennie egy hotelszobában, mert a feleségének és a fiatalabb lányának este 7-kor volt takarodó. Bárcsak elõbb mondta volna.

Általában a klubok mindent megtesznek, hogy a játékosok és a kísértük kényelemben legyenek, a kíséret pedig néha elég nagy lehet. Egyszer egy angol klub a volt keleti blokkból igazolt egy játékost, akinek nem volt se tolmácsa, se összekötõ embere, így a helyi egyetemet hívták fel, hogy találjanak olyat, aki ugyanolyan nemzetiségû: egy egyetemistából 5 percen belül egy szupersztár barátja lett.

Miért döntik meg a klubok az átigazolási rekordot?

Minden egy nagy ötlettel kezdõdik. Vagy a szükséggel. Esetleg egyszerûen egy lehetõség. Joan Laporta bevallotta, hogy Beckham leigazolásának ígérete kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy 2003-ban a Barcelona elnökévé válasszák. Nem azért, mert elhozta volna Beckhamet – végül nem tette – de ez mutatta meg, hogy ez a fiatalokból álló csapat felveheti a kesztyût egy olyan klubbal, mint a Manchester United. Beckhammel a Madridban Ronaldinho amolyan ezüstérem lett, ami végül álomigazolássá változott.

A klub egyik igazgatója szerint, amikor Zlatan Ibrahimovicot a világ legdrágább játékosává tették, a transzfer legalább annyira szólt arról, hogy kit hoznak, mint arról, hogy kitõl szabadulnak meg: az Inter boldogan vette le Samuel Eto’o-t a Barça válláról.

Amikor a Real Betis Denilsont tette a világ legdrágább játékosává, Manuel Lopera elnök úgy gondolta, ez a legjobb módja annak az állításnak a nyomatékosítására: a pénz nem akadály. A többi vezetõségi tag õrültnek gondolta, mint késõbb kiderült, igazuk volt.

Ami pedig Florentino Pérezt illeti, õ zárta le a Calderóntól örökölt ügyletet Ronaldóval úgy, hogy korábban már Luis Figót és Zinedine Zidane-t is a világ legdrágább játékosává tette. Szeret úgy tekinteni magára, mint Santiago Bernabéu modelljének követõjére. Bernabéu igazolta le Puskás Ferencet, Paco Gentót és Alfredo Di Stéfanót. 40 éven keresztül volt elnök, maga a megtestesült klub. Ennek ellenre Pérez igazolásaira van egy egyszerûbb magyarázat.

Mielõtt versenybe szállt volna az elnöki posztért 2000-ben, Pérez egy kérdõívet töltetett ki a Madrid szurkolók között. A legjobban kívánt játékos Luis Figo volt, akinek a kivásárlási árát szerzõdésben határozták meg. Az, hogy meg tudott egyezni a játékossal, az elnöki székbe röpítette õt, a Barcelonát pedig krízisbe sodorta.

Zinedine Zidane lett abban az évben az aranylabdás; Pérez látta õt egy hivatalos ebéden Monte Carloban, és az azóta híressé vált módon, egy szalvétát csúsztatott oda neki az asztal alatt. A következõ volt ráírva: „Akarsz játszani a Real Madridban?”. Zidane visszaküldte neki: „Igen” (az esetrõl írtunk A színfalak mögött c. sorozatunkban is). A következõ évben Ronaldo lett a világbajnokság sztárja, és ugyanazon a nyáron õ is érkezett.

Csakúgy, mint Bernabéu fél évszázaddal korábban, Pérez arra törekedett, hogy minden évben a legjobb játékost hozza el. Nem volt szükség külön megfigyelõkre, egy ismeretlen gyöngyszem felkutatására. Marketing szempontból Beckham leigazolása magától értetõdõ volt. A mostani nyáron Pérez megkérte a sportstábot, hogy készítsenek neki egy jelentést arról, kik azok a játékosok, akik a legnagyobb valószínûséggel fogják megnyerni a jövõben az Aranylabdát. Bale köztük volt, de ugyanannyira fontos volt az általa keltett hatás. Az ügylet csillagászati mértéke.

 

1962-ben Bernabéu rekordösszegért leigazolta Amancio Amarót; egy évvel késõbb figyelmeztették õt, hogy a klub csõdbe jut. Pérez az ellenkezõjét véli: „A legdrágább játékosok a legolcsóbbak” – mondja. Egyszer azt nyilatkozta, hogy a brazil Ronaldo „kitermelte a költségét”, és ezeket az állításokat a mai nap is halljuk (pl. a legutóbbi közgyûlésen Kaká esetén – a szerk.).

Kaká az évek során 140 millió €-jába került a Maridnak, és a sportközgazdász professzor Gay de Liebana állítja, a magát kitermelõ játékos mítosza egyszerûen nem igaz. „Ahhoz, hogy visszanyerjék a Bale-re elköltött 100 millió €-t 5 millió mezt kellene eladnia a klubnak a nevével. Még ha ez sikerülne is, egy nagy része az eladott mezeknek olyan embereknek lenne eladva, akik Bale nélkül is vettek volna maguknak, csak mondjuk akkor egy másik játékos nevével".

Pérez nullára csökkentette a klub adósságát azzal, hogy elnökké választása után eladta a Real Madrid korábbi edzõközpontját. A klub hivatalos közlése szerint, az adósság újra 100 millió € fölött jár, viszont más források 500 millió körülire taksálják (ilyen forrás a nálunk is olvasható interjú alanya, Carlos Mendoza közgazdász – a szerk.). Amikor Pérez 2009 nyarán visszatért az elnöki székbe, a klub 295 millió €-t költött játékosokra; ahhoz, hogy létrejöhessen a Ronaldo transzfer, két banktól kellett kölcsön kérni, összesen 150 millió €-t.

 

 

Nem vita tárgya, hogy ezek az igazolások az egész klubra hatással vannak; és itt nemcsak arról van szó, ami a pályán történik. Ez egy olyan dolog, ami más kluboknál is így van. Egy angol bennfentes az egésznek a kereskedelmi oldalát világítja meg: „Nagyon nagy belsõ hatása van egy ilyen igazolásnak, hiszen a klubon belül mindenkinek van valami pozitívum, amirõl beszélhetnek a vevõiknek és ügyfeleiknek. Amikor megérkeztek a hírek a legnagyobb igazolásunkról, mindenkinek, aki az érdekeltségi körünkbe esett továbbítottuk az üzenetet, és egy remek alkalom volt arra, hogy újratárgyaljuk a jegyárakat, klubtagságot, vendéglátást, szponzorálást. Azzal mentünk oda hozzájuk, hogy ’Hallottad-e, hogy…’”

Pérezt figyelmeztették, hogy 100 millió € túl sok Bale-ért, de õ úgy volt vele, hogy kerül, amibe kerül. Egy elmélet szerint, miután Neymart nem sikerült megszerezni, Bale leigazolása volt az egyetlen jó megoldás. A világ legdrágább játékosa címe egyfajta presztízskérdés, és ezzel csak egy probléma volt: Cristiano Ronaldo. Ebbõl következik a klub részérõl az a ragaszkodás miszerint nem a walesi, hanem a portugál a legdrágább, annak ellenére, hogy ennek az ellenkezõjét állítja a Spurs.

Az árat végül a Tottenham határozta meg – csakúgy, mint Ramón Calderón állítása szerint Ronaldo esetén a Manchester United. „Amikor nyélbe ütöttük az ügyletet az általános közhangulat az elégedettség volt” – mondja a korábbi elnök. „Egy ideje már próbáltuk Ronaldót elhozni, de õ mindig azt mondta, hogy hálás a Manchesternek; ekkor tudtuk meg, hogy játszani akar a Madridban, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, a megfelelõ módon kell megállapodni a klubjával”.
„Habár” – teszi hozzá „egyszer, ahogy megszereztük a játékos beleegyezését, már tudtuk, hogy megvan. Ez az a pillanat, amikor felhívod a munkatársaidat, és azt mondod a telefonba ‘Elkezdõdött’”.

 

A tárgyalások néha bizarrak. Amikor a Barcelona megszerezte Hristo Stoichkovot, õ egy piros sportkocsit kért magának. Josep Maria Minguella (híres ügynök, aki olyan játékosokat vitt a Barcelonába, mint Maradona, Stoichkov, Rivaldo és Messi – a szerk.) gyakran emlékszik vissza arra az esetre, amikor Diego Maradonáról tárgyaltak az Argentinos Juniors elnökével, az pedig elõhúzott egy pisztolyt az övébõl, és minden szó nélkül az asztalra tette.

„Az izgatottság hihetetlen: emlékszem, ahogy ott álltam Zidane elõtt, és úgy éreztem magam, mint egy kisfiú. Éveken át dolgoztam futballistákkal a Madridban, de õ… Zinedine Zidane!” – számol be errõl madridi klub egyik alkalmazottja.

Mindennek tökéletesnek kell lennie a bemutatás napján, de néha vannak olyan részletek, amik félrecsúsznak. Egy új játékos elsõ napján éppen a szerzõdést írták alá, amikor valaki bemondta az irodába „Itt az ideje a bemutatásnak”. Ahogy haladtak a pódium felé egy idõsebb ember várta a játékost a folyosón: „Hadd mutassam be a kísérõjének” – mondták neki. A játékos és a kísérõ kezet fogtak, majd utóbbi észrevette a játékos nyakán lógó keresztet: „Á… katolikus!”.

A klub újonnan igazolt csatára meredten nézett a kísérõre, és annyit mondott: „Ortodox”. 
 

Forrás:  FourFourTwo
2013. október 18.
Tovább

A színfalak mögött

Míchel alsó madárfogása
José Miguel González, ismertebb nevén Míchel, korábban a Real Madrid középpályása volt, és egyik tagja a méltán híres Keselyû ötösének, amirõl ebben a sorozatban is írtunk. A játékos már 16 éve visszavonult, majd edzõnek állt, és a Real Madrid B, a Getafe, illetve Sevilla után jelenleg a görög Olympiakos trénere.

Amellett, hogy nagyszerû játékos volt (a Real Madridban 404 meccsen 97 gólt lõtt) van egy furcsa eset, ami hozzá kötõdik. Az 1990-91-es szezon 2. fordulójában a Real Madrid fogadta vendégül a Valladolidot a Bernabéuban. A vendégek egyik szögleténél Míchel az általa õrzött Valderramához ment és egy úgynevezett alsó madárfogással lepte meg. Érdemes nézni a kolumbiai játékos reakcióját, aki elõször mintha nem venne tudomást a dologról, majd csak meglepetten áll meg és néz le oda, ahova nyúltak neki.

Az esetet nem vette észre a bíró, de a kamerák rögzítettek mindent és hamar bejárták a sajtót a felvételek. A találkozó után megkérdezték az esetrõl Míchelt, aki a következõképp mentette: magát: „Csak egy tréfa volt, amit úgy tûnik néhányan nem értenek”. Valderrama nem akart nagy jelentõséget tulajdonítani a dolognak, és csak annyit mondott: „Meglepõdtem”.

Míchel akkori csapattársa, Sanchís a középpályáshoz hasonlóan kisebbítette az ügy jelentõségét: „Nem lenne logikus egy ilyenért megbüntetni a játékost, ezek normális tréfák, amelyek a foci világában elõfordulnak a játékosok között”. Az olvasók talán emlékezhetnek egy hasonló esetre, amikor egy német bajnokin Király Gábor tolta le Szabics Imre nadrágját egy szögletnél.

Talán a legszellemesebb megjegyzés a Real Madrid akkori elnökéhez, Ramón Mendozához kötõdik, aki csak annyit mondott: „Egy simogatás még mindig jobb, mint egy rúgás”. A vendégek elnöke, már nem így látta az esetet, és rossz szándékot vélt felfedezni a mozdulatban: „Míchel azért provokálta Valderramát, hogy õ agresszívan reagáljon, és így kiállíttassa õt”.

Míchel nem kapott eltiltást, viszont be kellett fizetnie egy mai 3000 €-nak megfelelõ bírságot „nem megfelelõ viselkedés” és „az illem hiánya” miatt. Ez az eset azóta is végigkíséri Míchelt, hiszen már játékosként elterjedt az ellenfél szurkolói között a „Míchel maricón”, azaz „Míchel buzi” rigmus. Évtizedekkel az eset után, a Getafe és a Sevilla edzõjeként is megtalálták ezek a megjegyzések a nézõtérrõl. Az már nem sokat számít, hogy a korábbi játékos régóta házas, és két felnõtt gyereke van (az egyik az az Adrián González, aki Real Madrid utánpótlásából indult, és jelenleg a Rayo játékosa). Míchel azóta humorral kezeli már a dolgot, és egyszer tréfásan megjegyezte: „Minden pályán homoszexuálisnak titulálnak, már az asszonnyal is gondjaim vannak emiatt”.

Fernando Hierro majdnem az Atléticóé lett
A málagai születésû játékos a Valladolidnál kezdte a pályafutását, ahol hamar kiemelkedett középhátvédként, taktikai érzékének, helyezkedésének és karizmájának köszönhetõen. Hierro a Real Madrid ikonikus alakja, és a klub történetének legeredményesebb védõje 103 góljával, amit a Madridban töltött 12 szezonja alatt szerzett (szintén õ volt a legtöbbet kiállított játékos, 13 alkalommal, de ebben azóta Sergio Ramos „túlszárnyalta”). Õ emelte a magasba a legutóbbi BL-serleget is, és egyszer beszámolt arról, hogy mindez kis híján nem következhetett volna be, mivel még a Valladolid játékosaként, már gyakorlatilag leszerzõdtette õt a városi rivális Atlético:

„Emlékszem, hogy eltiltott voltam, és egy barátommal együtt néztük meg az Atlético-Valladolid meccset. A mérkõzés kezdete elõtt lementem az ötözõbe sok szerencsét kívánni a csapattársaimnak, majd összefutottam az azóta elhunyt Jesús Gillel (az Atlético akkori elnöke, aki nagyon színes egyéniség volt, és hírhedt arról, hogy az asztal alatt intézi az ügyeit – a szerk.). A következõt mondta nekem: „Csak, hogy tudjad, már minden el van intézve, a követezõ szezontól az Atléticóban játszol”. Mivel errõl addig nem hallottam semmit, megkérdeztem, hogy errõl az ügynököm is tud-e? Azt mondta nekem: „Nincs semmi gond, de ha akarod, maradhatsz még egy évet a Valladolidban és kész”.

 

Elgondolkoztatott a dolog, és sejtettem, hogy valami nincs rendben. Nemcsak az, ahogyan Gil beszélt nekem az egészrõl, hanem, mint ahogy késõbb kiderült, egy szalvétában írták le a megállapodást a Valladolid elnökével, miközben valami étteremben ebédeltek. Amikor utóbbit megkérdeztem az ügyrõl, õ is azt mondta, hogy beszéltek az ügynökömmel, és minden meg van oldva. Ennek tükrében mentem bele abba, hogy egy képet készítsenek rólam az Atlético mezével, de ennyiben maradt a dolog.

Amikor visszaértem Valladolidba megkérdeztem az ügynökömet, aki meglepetésemre azt mondta, hogy amit az elnökök állítanak, hazugság. Semelyikük nem beszélt vele, amit pedig az ügyrõl tudott, arról csakis a médián keresztül értesült. Amikor megtudtam az igazságot, azt mondtam magamnak: „Vagy maradok a Valladolidban, és kitöltöm a hátralévõ két évet a szerzõdésembõl, vagy meghallgatom a Real Madrid ajánlatát, de az Atléticóba nem megyek”. Úgy éreztem, hogy átvertek, és bár valószínûleg többet kereshettem volna a matracosokkal, végül a Real Madrid mellett döntöttem.

Amikor megkezdtük a tárgyalásokat a Madriddal, elmondtam Ramón Mendozának az esetet, és hogy az aggaszt legjobban, hogy egy szalvétában már aláírta a két elnök a megállapodást. Mendoza figyelmesen meghallgatott és azt mondta: „Ne aggódj Fernando, nem lesz semmi gond azzal, hogy a Real Madridhoz igazolj. Ami a szalvétára van írva, az semmit nem ér”. 21 éves voltam és a játékos pályafutásom egyik nagy döntése elõtt álltam. Most már nyugodtan mondhatom, hogy telitalálat volt a Realba mennem”.
 

Ramos lógása
A nagy Ramos-rajongók biztosan tudják, hogy a már korábban említett hátvéd nagy csodálója a bikaviadalnak, és egyszer azt is mondta, hogy ha nem futballista lenne, akkor biztosan torreádorként keresné a kenyerét.

A következõ eset 2009-ben történt, amikor megint csak a Valladolid ellen játszott a csapat a Bernabéuban (úgy látszik, ez a rész a lila-fehér csapatról is szól). Ramos eltiltott volt, így a nézõtérrõl figyelte a találkozót, amit délután 5-kor a kamerák rögzítettek is. Aztán nagy megleptésre, délután 6-kor már a Las Ventas arénában csípték el, ahogy egy bikaviadalt néz.

A védõ a félidõben hagyta el a stadiont, hogy ott lehessen jó barátja, a torreádor Talavante nagy napján és lássa, ahogy 6 bikával küzd meg. Ramosnak ez a lógása aztán nagy port kavart a sajtóban, majd maga a játékos is elismerte, hogy tévedett, amikor otthagyta a csapatát, és végül elfogadta a klub által rá kiszabott büntetést.

A sorozat elõzõ részei:

 

Forrás:  Las mejores anécdotas del Real Madrid c. könyv
2013. október 14.
Tovább

Egytõl egyig: Levante – Real Madrid

Csapatok

Levante (7)
A hazai együttes nagy elánnal vetette magát a mérkõzésbe. Látszott, hogy nagyon meg akarják nyerni a mérkõzést, ami kis híján sikerült is. Joaquín Caparrós remekül felkészítette a valenciai alakulatot, kitûnõen védekeztek, kevés területet hagytak a Real Madridnak, és a támadásaik is veszélyesek voltak. Hazai pályán évrõl évre megnehezíti a Levante a Real Madrid dolgát, ami dicséretes.

Real Madrid (6)
A királyi gárda kaotikus végjátékban ugyan megszerezte a gyõzelmet, de nem szabad szemet hunyni a mutatatott játék fölött. Egyáltalán nem játszott jól a csapat, a hat pont is kizárólag a gyõzni akarás miatt jár a fiúknak. Az európai porondon ez a játék nagyon kevés lesz sajnos, a játék több elemében is javulnia kell Ancelotti Real Madridjának. Mindezek ellenére, le a kalappal a fiúk elõtt, hogy a 86. percben bekapott gól után sem adták fel, és végül megszerezték a gyõzelmet.

Játékosok

A mérkõzés legjobbja – Marcelo (8)
A balhátvéd az 59. percben váltotta a rendkívül gyengén játszó Coentrãót, és képes volt teljesen megváltoztatni a csapat támadó játékát. Rengeteget tett hozzá a támadásokhoz, a mérkõzés végén pedig kis híján megszerezte a gyõztes gólt a csapatnak. Nagyon jól és sokat mozgott. Remekül megértik egymást Cristianóval, bejövetele után a portugál játéka is megváltozott. Nagyon hasznos és fontos tagja lehet idén a csapatnak.
Labdaszerzések: 4/ Labdavesztések: 2/ Szabálytalanságok: 0/ Felszabadítások: 3

Diego López (7)
Több bravúrt is bemutatott a tegnapi mérkõzés során, de a Levante második góljában õ is benne volt, hiszen a beívelt labdára bizonytalanul jött ki, így az ellenfél támadója meg tudta szerezni azt. Tegye mindenki a szívére a kezét, Diego is ember, õ is hibázhat.
Védések: 3/ Kapott lövések: 6/ Kapu elõtti tisztázások: 5

Álvaro Arbeloa (4)
Gyakorlatilag semmit sem tudunk mondani a játékáról, hiszen 90 percen keresztül semmit sem csinált, azon kívül, hogy a Levante elsõ góljánál nem ért vissza, így három támadó jutott két védõre. A játéka lassú, a támadásokkal nem ér fel (ha igen, akkor sem tud semmit hozzá tenni érdemben azokhoz). Ancelottinak észre kell vennie, hogy sokkal jobban mûködik a jobb oldal, amikor Carvajal játszik.
Labdaszerzések: 8/ Labdavesztések: 0/ Szabálytalanságok: 1/ Felszabadítások: 10

Raphaël Varane (7,5)
Az ifjú francia továbbra is hozza azt a játékot, amit tõle már megszokhattunk. Lenyûgözõ az a higgadtság, ami jellemzi. Tisztán szerel, a megszerzett labdákat nem szórja el, meg lehetne róla formázni a magabiztosság szobrát. Meg kell jegyezni, hogy a Levante elsõ gólját szerzõ Babá az õ embere volt, de mivel Ramos kilépett a védelembõl, hogy támadja a labdás játékost, így Varane is leszakadt az emberérõl, mivel egy újabb támadó játékos érkezett szabadon. Hibáját (már ha hibázott egyáltalán) a mérkõzés végén egy gólpasszal javította, aminek segítségével egyenlített a Real Madrid.
Labdaszerzések: 12/ Labdavesztések: 5/ Szabálytalanságok: 1/ Felszabadítások: 16

Sergio Ramos (8)
Összesen 16(!) labdaszerzés fûzõdik a nevéhez a tegnapi mérkõzésen, ráadásul még gólt is szerzett. Magabiztosan játszott, bár a Levante második találatánál illett volna megakadályoznia El Zhart abban, hogy kapura tudjon fordulni. Ennek ellenére jár a nyolc pont Ramosnak, hiszen ismét jó mérkõzést játszott, talán tényleg megtalálja régi önmagát.
Labdaszerzések: 16/ Labdavesztések: 3/ Szabálytalanságok: 1/ Felszabadítások: 24

Fabio Coentrão (4)
Nagyon rossz mérkõzésen van túl a portugál balbekk, pontatlanul játszott, ráadásul most védekezõ feladatait sem tudta maradéktalanul ellátni. A támadásokat sem segítette megfelelõen, így nem csoda, hogy Ancelotti az 59. percben lecserélte.
Labdaszerzések: 7/ Labdavesztések: 6/ Szabálytalanságok: 2/ Felszabadítások: 9

Sami Khedira (4)
Egyszerûen érthetetlen, hogy nincs olyan játékos, aki helyettesíteni tudná Ancelotti csapatában a német középpályást. Sorozatos rossz teljesítmény jellemzi. Sem védekezõ, sem támadó feladatait nem tudja megfelelõen ellátni. Újabb gyenge mérkõzés Khedira neve mellett.
Gólhelyzetet érõ passzok: 0/ Jó passzok: 56/ Rossz passzok: 6/ Lövések: 0

Luka Modric (6,5)
A horvát középpályás hajtott, akart, de most nem sikerült fazont szabnia a Real Madrid játékának. Nem volt annyira kiemelkedõ a játéka, mint az eddig mérkõzéseken, de kihagyhatatlan a csapatból. A tegnapi mérkõzésen is 91%-os pontossággal passzolt. A mérkõzés végén ráadásul nagyon fontos gólpasszt adott Cristiano Ronaldónak.
Gólhelyzetet érõ passzok: 4/ Jó passzok: 65/ Rossz passzok: 6/ Lövések: 4

Ángel Di María (6,5)
Akaratára ismét nem lehet panasz, viszont pontatlanság jellemezte a tegnapi mérkõzésen. Sokszor feleslegesen bonyolódik cselekbe, vagy kapkodva eladja a labdát. Mindezek ellenére egy fontos gólpassz is fûzõdik a nevéhez, ráadásul nincs még egy olyan játékos a csapatban, aki mérkõzésrõl mérkõzésre ennyit hajtana.
Gólhelyzetet érõ passzok: 7/ Jó passzok: 45/ Rossz passzok: 18/ Lövések: 2

Isco (6)
Sajnos a nyár egyik legjobb igazolása is beleszürkült a mezõnybe a tegnap esti mérkõzésen. Remekül zárták elõtte a területet, rögtön letámadták, amikor hozzákerült a labda, így nem tudott kibontakozni. Ezt Ancelotti is észrevette, így a 69. percben formációt váltott, aminek Isco lett az áldozata. Láttunk már sokkal jobb teljesítményt tõle, és többet is várunk, mint a Levante ellen.
Gólhelyzetet érõ passzok: 2/ Jó passzok: 37/ Rossz passzok: 9/ Lövések: 1

Karim Benzema (5,5)
Nehéz értékelni Benzema teljesítményét. Két lövése volt az egész mérkõzésen, ebbõl egy talált kaput. Az igaz, hogy sokat melózott, sokat mozgott, próbálta kivenni részét az összjátékból, de sajnos nem képes hozzátenni azt a pluszt a csapat játékához, ami egy Real Madrid szintû támadótól elvárható lenne.
Gólhelyzetet érõ passzok: 2/ Befejezett akciók: 13/ Sikeres cselek: 0/ Lövések: 2

Cristiano Ronaldo (7)
Csak azért kap hetes osztályzatot Cristiano, mert a mérkõzés végén szerzett góljával nagyon fontos három ponthoz segítette a csapatot. A mérkõzés egészét tekintve viszont egyáltalán nem játszott jól, nagyon szürke és pontatlan volt. Kilencszer próbálkozott lövéssel, ám csak három alkalommal találta el a kaput. Láttunk már tõle sokkal jobb teljesítményt is, de ismét köszönetet kell mondanunk neki, hiszen nélküle nem sikerült volna megszerezni a gyõzelmet.
Gólhelyzetet érõ passzok: 2/ Befejezett akciók: 23/ Sikeres cselek: 1/ Lövések: 9


 

Cserék

Álvaro Morata (8)
Ismét csereként szavazott bizalmat neki Ancelotti, a saját nevelésû játékos pedig újfent élt is azzal. Rendkívül fontos gólt szerzett a 90. percben, amivel tovább növeli népszerûségét a szurkolók körében. Vérbeli madridista, aki nem csak a tudása, hanem a hozzáállása miatt pályázik jó eséllyel Benzema helyére.
Gólhelyzetet érõ passzok: 0/ Befejezett akciók: 1/ Sikeres cselek: 0/ Lövések: 1

Jesé Rodríguez (7)
Alig 15 perc jutott neki a Levante ellen, de végre meg tudott mutatni valamit abból, amire képes. A játéka lendületes volt, látszott rajta, hogy szeretne élni a lehetõséggel. Dicséretet érdemel, hiszen elévülhetetlen érdemei vannak a Real Madrid egyenlítõ találatában.
Gólhelyzetet érõ passzok: 0/ Befejezett akciók: 4 / Sikeres cselek: 1/ Lövések: 0


 

Játékvezetõ

González González (7)
A fiatal sípmester jó mérkõzésen van túl, egyedül az elsõ félidõben hibázott nagyot, amikor a 34. percben Cristiano fejesénél nem adott meg Rodas kezezéséért egy büntetõt. A második félidõben volt egy véleményes eset, amikor a portugálnak fújtak be egy lest. Cristiano egyedül törhetett volna a kapura… A Levante-Real Madrid találkozókat általában nem könnyû vezetni, de ezúttal González kezében tartotta az irányítást, amihez csak 4 sárgalapot kellett felmutatnia (Pedro López, illetve Khedira, Arbeloa, Cristiano, utóbbi a mezlevételért). 

Ne felejtsétek el, hogy ezek szubjektív értékelések. Nem értesz egyet az osztályzatokkal? Írd meg a véleményedet a fórum megfelelõ topicjában! (Van, aki már megtette.)
 

2013. október 6.
Tovább

4-4-2 után jön a 4-3-3?

Amikor a Madrid játékát vesszük górcsõ alá, nem nehéz rájönni mi okozza a bajt. A csapat nem irányítja a meccseket, sokszor passzív a támadásokban és ki van szolgálva az ellenfél támadásainál, amiért leginkább a középpálya a felelõs. Ha ott nincs megfelelõ egyensúly és szervezettség, akkor annak mind a védekezés, mind a támadás kárát látja.

Egészen az utolsó BL-meccsig Ancelotti a 4-4-2 felállást preferálta, ahol a középpályán két sorba rendezte a játékosokat: két védekezõ és két támadó középpályásra, akik egymás között egy zárt négyszöget alkottak. Az egyetlen kivétel a Granada elleni meccs volt (2. forduló), ahol még Özillel a keretben, a csapat egy rombuszt alkotott középen, ahol a német játékos volt elõrébb, míg Modric hátrébb tolva, a rombusz két szélén pedig Di María és Isco helyezkedtek el.

A Villarreal ellen – még Bale-lel a kezdõben – a csapat felváltva próbálta ki a két formációt. Illarra volt egyedül hátrébb tolva, közben pedig Modric gyakran hátralépett, hogy segítse a védekezést. Ez volt az a mérkõzés, ahol a Madrid a legjobban elvesztette az egyensúlyt a támadások és a védekezés között. Gyakorlatilag 5 játékos elöl, míg 5 másik hátul játszott.

 

Casemiro nélkül
Az elõszezonban mutatott teljestménye alapján sokan joggal várták azt, hogy nagyobb szerephez jut a 21 éves Casemiro, aki eddig egyszer sem volt kezdõ hivatalos meccsen, és csupán 80 percet tölött a pályán (a Betis, a Granada és Athletic ellen cserélték be). Róla a napokban azt mondta Ancelotti, hogy még túl fiatal, és több tapasztalatra van szüksége. 

A belsõ középpályán eddig a Khedira-Modric és a Khedira-Illarra formációt próbálta csak ki az olasz mester, és még nem volt egy Illara-Modric vagy olyan formáció, amiben Casemiro szerepelt volna. Ez azért is különös, mert a német-tunéziai közel sincs csúcsformában, és amellett, hogy a védekezõ feladatait nem látja el jól, bármely másik középpálya jobban elõsegítené a támadásépítést.
 
4-3-3
A legutóbbi BL-találkozón, az FC København ellen aztán újítás történt a felállásban. Nem Khedira maradt ki, de ezúttal támadásban csak Illarra maradt hátul, míg a Khedira-Modric páros elõrébb helyezkedett. Új szerepkörében Khedira többször is a kapu elé ért (az más kérdés, hogyan oldotta meg ezeket a helyzeteket). Aztán Morata jött be a 74. percben a német helyére, és Illarra elõtt most már Isco és Di María játszott.

A találkozó elõtti hétfõn úgy tûnik nemcsak azért ültek össze a csapatkapitányok a kerettel és Ancelottival, hogy a csapat egységének fontosságára hívják fel a figyelmet, hanem, hogy megbeszéljék, melyik felállás tudná a legjobban biztosítani a védekezés mellett a megfelelõ kreativitást a középpályán. Akárhogy is, Ancelotti szerdán módosított: Illarra, Modric és Khedira került középre (a már említett módon), két olyan támadó felfogású játékos került a védelembe, mint Carvajal és Marcelo, a két szélen Di María és Cristiano helyezkedett el (utóbbi szabadabban mozgott), míg középen csatárként Benzema játszott.

A 4-3-3 – még ha ez gyenge csapat ellen is – bevált, Ancelotti pedig a jelek szerint a ma esti mérkõzésre újra kipróbálja ezt a formációt. Az új rendszerrõl beszélt a tegnapi sajtótájékoztatón is: „Ezt a formációt használtuk a København ellen, és jól mûködött. Több volt az egyensúly. Attól függ, hol játszik Cristiano. Ha kötetlen a pozíciója, akkor három középpályásra van szükségünk. Nyugodt játékra van szükségünk úgy a 4-3-3-as rendszerben, mint 4-4-2-ben.”

 

Ma este kiderül
Ugyanazt a 4-3-3-at várhatjuk tehát, mint szerdán, viszont nem ugyanazokkal a játékosokkal. Ramos, Isco és Arbeloa valószínûleg visszatérnek a kezdõbe, ahogy erre a mester utalt is a sajtótájékoztatón: „A Levante ellen kezdeni fog néhány játékos, akik a København ellen nem játszottak.” A legvalószínûbb tehát egy Khedira-Modric-Isco felállás.

Az olasz tréner tisztában van azzal, hogy a Levante elleni meccsen nem hibázhat a csapata, hiszen máris 5 pontos hátrányban vannak az éllovas Atlético és Barcelona mögött. A középpálya egyensúlyba hozása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a csapat játéka feljavuljon, a 4-3-3 pedig a megoldás egyik kulcsa lehet. Az még kérdéses, hogy ha egyszer Bale és az ismét edzést végzõ Xabi Alonso visszatér, akkor majd hogyan fogja keverni a kártyákat a mester, addig viszont nem árt türelmesnek lenni.

 

Forrás:  Marca
2013. október 5.
Tovább

A színfalak mögött

Edzõk minden ízlésre, mindenhonnan

A Real Madridnak 111 éves történelme során eddig 55 edzõje volt, az elõször dirigáló angol Johnsontól kezdve a legutóbbi mesterig, az olasz Carlo Ancelottival bezárólag. Sokféle edzõ megfordult, akik megannyi elképzeléssel játszatták már a csapatot. Természetesen néhánynak több sikere volt, mint másiknak, visszatekintve pedig meg tudjuk nézni kik voltak a legsikeresebbek:

A Real Madrid legsikeresebb edzõje az elnyert trófeák alapján az a Miguel Muñoz, akirõl már írtunk ebben a sorozatban, és aki 9 bajnoki címmel, 2 BEK-trófeával, 1 Világkupával, 14 év után hagyta ott a kispadot. Õt követi sikerességben a jóval rövidebb ideig irányító Vicente del Bosque, aki 2 bajnoki címet, 2 BL-trófeát, 1 Világkupát, 1 európai szuperkupát és 1 spanyol szuperkupát nyert a csapattal 1999 és 2003 között. Habár trófeát ugyan nem nyert, de Manuel Pellegrini tartja a bajnokságban a mai napig a legjobb gyõzelmi arányt edzõként (81,58%), õt követi José Mourinho (76,32%).

Vannak érdekes esetek, mint azé a Fabio Capelloé, aki 10 év különbséggel két különbözõ szezonban irányította a Madridot, és mindkétszer bajnoki címet hozott el (1997, 2007). Ott van még Luis Molowny, aki négy különbözõ alkalommal vezette a csapatot a 70-es, 80-as években, és többek között megnyerte az UEFA-kupát a Madriddal (1985). José Villalonga (1954-1966) ugyanannyi BEK trófeát nyert, mint bajnoki címet (2-2), míg Luis Carniglia (1957-1959) furcsa módon több BEK-et nyert, mint ligát (2-1).

 

Ami a nemzetiségeket illeti, a Madrid padján spanyol (21) mellett megfordult már argentin (3), uruguayi (2), angol (2), jugoszláv (2), holland (2), olasz (2), német (2), portugál (2), magyar (Hertzka Lipót 1930-32), osztrák (1), paraguayi (1), macedón (1), walesi (1), brazil (1) és chilei (1) edzõ is.

Hertzak Lipót személyében magyar trénere is volt a Real Madridnak, akit személyesen Santiago Bernabéu (akkor még csak vezetõségi tag) hívott a csapathoz a Sevillától. Az õ irányítása alatt érkezett a csapatba Ricardo Zamora, a legendás kapus. Két szezonon keresztül vezette a Madridot: az elsõben lesérült Gaspar Rubio a csapat akkori sztárja, és a Barcelonától elszenvedett méretes zakó után csak a 6. helyen végzett a csapat. A második szezonban már megállíthatatlanok voltak, és veretlenül lettek bajnokok. Mivel korábban csak regionális bajnokságokat nyert a Madrid, ez az elsõ bajnoki cím, amit a mai 32 közé számítunk, és elmondhatjuk, hogy egy magyar trénerrel a kispadon sikerült ezt elérni.

Aki csemegézne az adatok között, annak itt ez az összefoglaló oldal.

A BL-kontármunka

Az elõzõ részben már volt szó egy Ramón Calderónos bakiról, de az akkori elnök mandátuma alatt természetesen nem ez volt az egyetlen kínos jelenet. A most következõ eset talán nem az õ számlájára írható, de mindenesetre a sportvezetés olyan hibát követett el, ami egy ilyen nagy intézménynél felfoghatatlan.

2008 téli átigazolási idõszakán a Madrid két játékossal erõsítette meg a keretét, hogy ott legyenek a Bajnokok Ligája kieséses fázisán, és hozzásegítsék a csapatot a hõn áhított Tizedikhez. Lass Diarráról és a sérült Van Nistelrooy helyére érkezõ Klaas-Jan Huntelaarról volt szó, viszont egyik klubnál dolgozó alkalmazott sem vette észre az UEFA-nak azt az elõírását (a 17.18-as cikkelyt), amely szerint csak egyikük léphet pályára a BL-ben.

Az UEFA megtiltotta ugyanis, hogy egy csapat egynél több olyan játékost nevezzen be Bajnokok Ligájába, aki ugyanazon a szezonban már pályára lépett egy másik csapattal az akkori UEFA-kupában. A Madridnál úgy tûnik mindenki elsiklott e részlet fölött, és két olyan játékost igazoltak, akik már pályára léptek az utóbbi sorozatban. Huntelaar az Ajaxszal, Lass a Portsmouthszal tette meg ezt. A Marca a karácsonyi lapszámában tette közzé a hírt, és az azóta elhíresült „Champions chapuza”, azaz „BL-kontármunka” szalagcímmel hozta le a sztorit.

A klubvezetés még megpróbálta orvosolni a döntést, és a cikkely kétértelmûségére hivatkozva felmentést kértek e szabály alól, ez azonban nem vezetett eredményre, és az akkori edzõ, Juande Ramos végül csak egy játékost nevezhetett be a tavaszi BL-keretbe. Eleinte mindenki azt hitte, hogy a 27 millió euróért igazolt Huntelaar fog bekerülni, hiszen Van Nistelrooy hiányát valahogy pótolni kellett, de végül Lass olyan meggyõzõen játszott elsõ meccsein, hogy rá esett a választás, a csatárhiány miatt pedig az akkor a Real Madrid B-ben tündöklõ Szalai Ádám is bekerült a keretbe. A Madrid aztán végül már a nyolcaddöntõben, a Liverpool ellen kiesett 5-0-s összesítéssel.
 

Karembeu, a Real Madrid legegzotikusabb játékosa

A Real Madridban megfordult számos játékos közül, a legegzotikusabb helyrõl származó minden bizonnyal az a Christian Karembeu, aki bár a francia válogatottal játszott, a csendes-óceáni Új-Kaledóniában született, egy Lifou nevû helyen. A játékos pályafutása nagyon sikeresnek mondható, hiszen a francia válogatottal világ- és Európa-bajnok lett, míg a Madriddal BL- és Világkupa-gyõztes.

Karembeu kaniak etnikumú és nagy ellenzõje a polinéziai gyarmatok francia elnyomásának, aktivistaként pedig több helyen is felszólalt ez ellen. Azt mesélik, hogy a több mint ötvenszeres francia válogatott tiltakozásképpen egyszer sem énekelte a Marseillaise-t, a francia nemzeti himnuszt a meccsek elõtt. Ennek oka az is, hogy a franciák állítólag még 1931-ben, a párizsi Nemzetközi Gyarmati Kiállításon a játékos dédapját valamiféle aberrált emberi kuriózumként állították ki. 

Ki gondolta volna akkor, hogy a dédunoka fogja hozzásegíteni az országot az elsõ világbajnoki-címéhez…
 

A sorozat elõzõ részei:

Forrás:  Las mejores anécdotas del Real Madrid c. könyv
2013. október 4.