Brahim számára nem sikerült a bravúr, de remek tornát zárt
A Real Madrid spanyol–marokkói szélsője, Brahim Díaz 2026. január 18-án válogatottjával, Marokkóval elveszítette a Szenegál elleni Afrika Nemzetek Kupája-döntőt, így a bravúr nem jött össze számára: nem lett a Real Madrid történetének harmadik Afrika Nemzetek Kupája-győztese. Brahim az egész tornán válogatottja egyik húzóembere volt.
Brahim az Afrika Nemzetek Kupáján
Brahim a tavalyi évben csatlakozott a marokkói válogatotthoz, miután a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, Luis de la Fuente több alkalommal sem hívta meg őt a nemzeti csapatba.
A marokkói válogatott az elmúlt években egyre jelentősebb szerepet tölt be a nemzetközi labdarúgásban, és egyre több játékosa futballozik a világelitben. A teljesség igénye nélkül néhány példa az elmúlt évekből: Yassine Bounou, Achraf Hakimi, Noussair Mazraoui, Sofyan Amrabat, Youssef En-Nesyri, Ayoub El Kaabi, valamint maga Brahim Díaz.
A 2025/2026-ban rendezett Afrika Nemzetek Kupájának Marokkó házigazdaként és az egyik favoritként vágott neki. Brahim igazi vezérré vált, és hátán vitte a válogatottat egészen a döntőig.
A Comore-szigetek elleni csoportmérkőzésen azonnal győztes gólt szerzett a 2–0-ra megnyert találkozón. A csoport második mérkőzésén, Mali ellen szerzett gólja pontot ért válogatottjának, hiszen a mérkőzés 1–1-es döntetlennel zárult.
A Zambia elleni csoportzáró mérkőzésen – amelyet Marokkó 3–0-ra nyert meg – Brahim ismét eredményes volt.
A legjobb 16 között Tanzánia ellen ő szerezte a győztes gólt (1–0), majd a legjobb nyolc között Kamerun legyőzése alkalmával is az ő találata döntött (2–0).
A Nigéria elleni elődöntő volt az első mérkőzése a tornán, amelyen nem talált be: 107 percet töltött a pályán, Marokkó pedig végül büntetőpárbajban jutott be a fináléba.
A döntőben egészen a 98. percig 0–0 volt az állás, amikor egy szögletet követően lerántották Brahimot a tizenhatoson belül. Ekkor kezdődött a káosz: a VAR büntetőt jelzett, amit a játékvezető is megítélt. A szenegáli játékosok és a kispad elveszítették a fejüket, lökdösődésbe és fenyegetőzésbe kezdtek, majd levonultak a pályáról, és az öltözőbe vonultak.
A játék több mint tíz percig állt, a mérkőzésvezető azonban nem fújta le a találkozót. Sadio Mané végül rávette társait a visszatérésre, Brahim pedig elvégezhette a tizenegyest, amelyet – talán a hatalmas teher vagy a „hideg lábak” miatt – csúnyán kihagyott.
A kétszer tizenöt perces hosszabbításban Szenegál feltámadt, és Gueye találatával megszerezte a vezetést, amely végül a győztes gólnak bizonyult.
A Real Madrid Afrika Nemzetek Kupája-győztes játékosai
A Real Madrid története során számos kiváló, afrikai származású játékos szerepelt a klubnál, többek között Emmanuel Adebayor (Togo), Michael Essien (Ghána), Mahamadou Diarra (Mali), Samuel Eto’o (Kamerun), Geremi Njitap (Kamerun), valamint a közelmúltból Achraf Hakimi és Brahim Díaz (mindketten Marokkó).
Az Afrika Nemzetek Kupáját azonban eddig mindössze két játékosnak sikerült megnyernie a Real Madrid aktív futballistájaként.
A két játékos Samuel Eto’o és Geremi Njitap volt, akik 2000-ben Kamerun színeiben hódították el a trófeát. A döntőt 2000. február 13-án rendezték, Eto’o pedig ekkor még hivatalosan a Real Madrid játékosa volt – a klub csak nyáron értékesítette végleg a Mallorca együttesének. Samuel a tornán a második legjobb góllövő lett négy találattal.
Geremi szintén végigjátszotta az egész tornát, sőt két évvel később, 2002-ben is megnyerte az Afrika Nemzetek Kupáját, szintén a Real Madrid játékosaként.
Brahim Díaz ugyan nem tudta elhódítani a trófeát, ám a torna gólkirályaként térhet vissza Madridba, öt találattal.
Álvaro Arbeloa útja a Real Madrid kispadjára
Bombaként robbant a hír, hogy a Real Madrid fél évet követően közös megegyezéssel megválik Xabi Alonsótól az elveszített Spanyol Szuperkupa-döntő után, és utódja a klub szintén korábbi játékosa, Álvaro Arbeloa lesz. Ebben a cikkben egy kicsit felelevenítjük a korábbi védő pályafutását, és kitérünk edzői szerepére is.
A kezdetek: Zaragozából Madridba
Álvaro Arbeloa Coca 1983. január 17-én született Salamancában, Spanyolországban. Bár születésekor Salamanca volt a család otthona, gyermekként Zaragozában nőtt fel, ahol korán megmutatkozott a futball iránti szenvedélye.
Gyerekként iskolai csapatokban és helyi klubokban játszott, ahol hamar felkeltette a tehetséges játékosokat megfigyelők figyelmét. A Real Zaragoza utánpótlásába került, ahol 12 éves korától zajlott hivatalos nevelése — a klub ifjúsági struktúrájában tanult meg technikailag és taktikailag is játszani, miközben fizikálisan és mentálisan is fejlődött a versenysport elvárásaihoz.
Arbeloa fejlődése a Zaragoza utánpótlásában felkeltette a nagy klubok, így a Real Madrid figyelmét is. 2001-ben, akkor 18 évesen szerződtette le őt a Real Madrid az utánpótláscsapatába, a Juvenilhez (U19). A jobbhátvéd a 2001/02-es idényt az utánpótlásban töltötte. Ebben az időszakban a Real Madrid felnőttcsapata Bajnokok Ligáját nyert olyan sztárokkal a soraiban, mint Fernando Hierro, Zinédine Zidane, Raúl, Morientes, Figo, Guti vagy Roberto Carlos — a teljesség igénye nélkül. Álvaro tehát testközelből láthatta a legmagasabb szintű csapat működését.
Fejlődése gyors és határozott volt. Védőként igazi határozott szélsőhátvédnek számított: elsősorban a pálya jobb oldalán játszott, de szükség esetén a bal oldalon is megállta a helyét. A 2002/03-as idényt már a Real Madrid C csapatában töltötte, amely a spanyol negyedosztályban szerepelt. A következő, 2003/04-es szezontól a Real Madrid Castilla játékosa lett, így a spanyol másodosztályban futballozhatott.
A 2004/05-ös idényre rendkívül fontos tagjává vált a Castilla csapatának: a 38 bajnoki mérkőzésből 28-on kapott lehetőséget. Ez a szezon emlékezetes maradt a Real Madrid utánpótlásában, hiszen Juan Ramón López Caro irányításával a Castilla nemcsak megnyerte csoportját a harmadosztályban (Segunda División B), hanem az osztályozókon a Conquense és a Real Oviedo legyőzésével ki is vívta a feljutást a másodosztályba.
Abban a Castillában olyan játékosok szerepeltek, mint a kapusok Diego López és Jordi Codina, a védők közül Arbeloa mellett Miguel Palencia, Javier Paredes és a későbbi középpályás Rubén de la Red. A középpályán később ismertté vált játékosok, például Javi García, Juan Mata, José Manuel Jurado és Borja Valero futballoztak, míg a támadósort Roberto Soldado és Álvaro Negredo alkotta.
A 2004/05-ös idény során a kiválóan teljesítő Arbeloa egyike volt azon Castilla-játékosoknak, akik meghívást kaptak a Real Madrid felnőttcsapatába. Hasonló lehetőséget kapott Diego López, Miguel Palencia, Javi García és Rubén de la Red is. Álvaro a szezon előtti felkészülési tornára Japánba is elutazott a „Galaktikus” Real Madriddal, és itt került sor a bemutatkozására is. Arbeloa tehát — még ha többnyire cserepados játékosként is — a Galaktikus Madrid tagja volt. Olyan csapattársai voltak, mint Roberto Carlos, Zinédine Zidane, Raúl, Ronaldo, Figo vagy Michael Owen. Posztján azonban Míchel Salgado kiszoríthatatlan volt, így „csak” két LaLiga- és két Király-kupa-mérkőzésen jutott szóhoz. Hivatalos tétmérkőzésen 2004. október 16-án debütált a Real Madridban, a Real Betis elleni 1–1-es bajnokin.
A 2005/06-os idény előtti felkészülésen ismét ott volt a felnőttcsapattal, ám végül a Castilla keretét erősítette, immár a spanyol másodosztályban. 2006 januárjában a Real Madrid leigazolta Salgado mellé jobbhátvédnek a brazil Cicinhót, így Arbeloa számára egyértelművé vált, hogy nem lesz helye az első csapatban. 2006 nyarán ezért — karrierje fejlődése érdekében — a távozás mellett döntött, és az akkor még kifejezetten erős LaLiga-csapatnak számító Deportivo La Coruña játékosa lett.
Liverpooltól vissza Madridba
Amikor Arbeloa 2006 nyarán elhagyta Madridot, a következőképpen nyilatkozott:
„Kicsit különös helyzetben vagyok, hiszen öt éve vagyok itt, remekül éreztem magam. Ez egy olyan döntés, amit az ember nehezen hoz meg. Viszont szeretnék az első osztályban játszani, és ez itt nehéz lenne, hiszen a világ legjobb játékosai futballoznak a Madridban. A Deportivo az egyik legjobb csapat Spanyolországban, mostantól Joaquín Caparrós lesz az edzőm. Biztos vagyok benne, hogy sokat fogok tanulni, és fontos, hogy bíznak bennem.”
A Real Madrid 1,3 millió euróért adta el a spanyol védőt. Arbeloa nem látványos megoldásairól, hanem megbízhatóságáról volt ismert. Fegyelmezett, taktikus védőként elsősorban a védekezésre koncentrált, kiváló helyezkedéssel, jó párharcerővel és magas játékintelligenciával. Ritkán vállalt kockázatos támadó megindulásokat, ugyanakkor pontosan végrehajtotta az edzői utasításokat, így több poszton — jobb- és balhátvédként is — bevethető volt. Csapatjátékosként mindig az egyensúlyt szolgálta, stabilitást adva a védelemnek a legnagyobb téttel bíró mérkőzéseken is. A Deportivóban 23 éves korára stabil első osztályú játékossá vált. Emellett alázatos labdarúgó volt, aki pontosan tudta, mit jelent végigjárni az utánpótlás ranglétráját a spanyol negyedosztálytól az élvonalig.
Fél éve volt La Coruñában, és már túl volt 21 lejátszott mérkőzésen, amikor a Liverpool érdeklődése felmerült. Ekkoriban az angol klub a világ egyik legjobb csapatának számított — 2005-ben többek között Bajnokok Ligáját nyert —, és a védelem megerősítésére jobbhátvédet keresett. A fő kiszemelt a Blackburn Rovers tapasztalt ausztrál válogatottja, Lucas Neill volt, ám őt végül 2,3 millió euróért a West Ham United szerezte meg a Liverpool elől. Rafael Beníteznek, a Liverpool akkori spanyol vezetőedzőjének — aki szintén a Real Madrid nevelése volt — azonban volt egy „B” opciója: Álvaro Arbeloa.
Az események felgyorsultak, és Arbeloa 3,9 millió euró ellenében a Liverpool játékosa lett. Bár a csapat első számú jobbhátvédje ekkoriban az ír Steve Finnan volt, Álvaro kiváló csere- és kiegészítő embernek bizonyult. A Nou Campban, a Barcelona ellen például Benítez balhátvédként vetette be, ahol sikeresen semlegesítette Lionel Messit. A Liverpoollal a szezon végén Bajnokok Ligája-döntőig jutottak, ám azt végül 2–1-re elveszítették az AC Milan ellen.
A következő, 2007/08-as idénytől Arbeloa beküzdötte magát a Liverpool kezdőcsapatába, és két éven keresztül meghatározó játékosa lett az együttesnek. Ebben az időszakban a spanyol válogatottba is bekerült, amellyel 2008-ban Európa-bajnoki címet szerzett.
A 2009/10-es idényre a Real Madrid óriási nyári bevásárlást tartott. A klub ekkor igazolta le 67 millió euróért Kakát, 94 millióért Cristiano Ronaldót, 40 millióért Xabi Alonsót, 35 millióért Karim Benzemát, és a nagy sztárok mellett, szinte csendben, 4,5 millió euróért visszavásárolta Álvaro Arbeloát is.
Ekkoriban a jobbhátvéd posztot Sergio Ramos töltötte be, míg a bal oldalon Marcelo szerepelt, Arbeloa azonban készen állt arra, hogy csereként vagy helyettesként bármikor beugorjon. Amikor erre sor került, nem is okozott csalódást: mérlege 38 tétmérkőzés, 2 gól és 2 gólpassz volt. Jutalmul meghívót kapott a 2010-es világbajnokság spanyol keretébe. Bár a tornán továbbra is Sergio Ramos helyettese volt, a Honduras elleni csoportmérkőzésen 13 percet pályára lépett, a torna végén pedig válogatottjával világbajnoki címet ünnepelhetett.
Sokak számára némi meglepetésre José Mourinho érkezése után Arbeloa stabil kezdőjátékossá vált a Real Madridban, miután Sergio Ramos egyre inkább középhátvédként szerepelt. A 2012-es Európa-bajnokságon már a spanyol válogatott alapembere volt: a torna összes mérkőzését végigjátszotta, és nemzeti csapatával másodszor is Európa-bajnoki címet szerzett.
A 2013/14-es idénytől Carlo Ancelotti irányítása alatt megjelent Dani Carvajal, így Arbeloának kevesebb játéklehetőség jutott, ám ez a szezon pályafutása egyik legfontosabb fordulópontja lett. A Real Madriddal ugyanis megnyerte a hőn áhított Bajnokok Ligáját. A 2014/15-ös idényben még mindig fontos szerepet töltött be a csapatban. A 2015/16-os szezonban azonban sérülések hátráltatták, és inkább vezérszerepet töltött be az öltözőben, mintsem a pályán segítette volna társait. Ebben az időszakban újra együtt dolgozott Rafael Benítezzel, valamint testközelből láthatta a Zidane-éra első lépéseit. Arbeloa ekkor már rendkívül aktívan érdeklődött az edzői szakma iránt.
2016 nyarán ingyen távozott a klubtól, és a West Ham United játékosa lett, ám a sérülések ott sem kímélték. Végül 2017-ben, 34 évesen visszavonult az aktív labdarúgástól.
Arbeloa minden sorozatot figyelembe véve a Real Madrid játékosaként 256 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 6 gólt szerzett és 15 gólpasszt osztott ki.
- LaLiga: 156 mérkőzés / 3 gól / 13 gólpassz
- Király-kupa: 33 mérkőzés / 0 gól / 1 gólpassz
- Spanyol Szuperkupa: 2 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz
- Bajnokok Ligája: 46 mérkőzés / 3 gól / 1 gólpassz
- Klubvilágbajnokság: 1 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz
- Barátságos mérkőzések: 18 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz
Álvaro Arbeloa játékosként elnyert trófeái a Real Madrid felnőttcsapatával:
- LaLiga – 1×
- Király-kupa – 2×
- Spanyol Szuperkupa – 1×
- Bajnokok Ligája – 2×
- Klubvilágbajnokság – 1×
- UEFA-szuperkupa – 1×
Arbeloa edzőként
Álvaro Arbeloa játékoskarrierje befejezése után tudatosan, lépésről lépésre kezdte meg edzői pályafutását. 2020-ban tért vissza a Real Madridhoz, ahol az utánpótlásban kapott szerepet, és rövid idő alatt a klub egyik legmegbecsültebb fiatal edzőjévé vált. Először a Cadete A (U15) csapatát irányította, majd az U16-os, később az U19-es (Juvenil A) korosztályoknál dolgozott, ahol nemcsak eredményességével, hanem nevelői szemléletével is kitűnt.
A Juvenil A élén csapatai kimagasló szervezettséggel és mentális erővel futballoztak, rendszeresen versenyben voltak a hazai és nemzetközi utánpótlástornákon. Munkáját a klubon belül példaszerűnek tartották, különösen a játékosok taktikai képzésében, fegyelmében és professzionális hozzáállásában. Ennek eredményeként később a Real Madrid Castilla vezetőedzője lett, ami már közvetlen kapcsolatot jelentett az első csapat és az akadémia között.
Edzőként Arbeloa mindig hangsúlyozta, hogy feladata nem csupán a mérkőzések megnyerése, hanem olyan játékosok nevelése is, akik szakmailag, fizikálisan és mentálisan egyaránt készen állnak a Real Madrid követelményeire.
Ahogyan arról korábban is beszámoltunk, 2026. január 12-én, Xabi Alonso menesztését követően nevezték ki a Real Madrid felnőttcsapatának vezetőedzőjévé.
Álvaro Arbeloa edzői filozófiáját erősen meghatározza saját játékosmúltja. A szervezettséget, a taktikai fegyelmet és a csapategységet helyezi előtérbe, miközben nagy hangsúlyt fektet a modern, intenzív futball alapelveire. Csapatai jellemzően jól strukturáltak, világos szerepkörökkel és gyors átmenetekkel játszanak, különösen labdavesztés után.
Arbeloát következetes, követelő, ugyanakkor emberközpontú edzőként tartják számon, aki nagy hangsúlyt fektet a játékosok személyiségére és mentalitására. Kommunikációja egyenes, elvárásai világosak, és különösen fontos számára, hogy játékosai értsék a Real Madrid mezének jelentőségét és az azzal járó felelősséget.
Vinícius Jr. két fontos mérföldkövet ért el
A brazil szélső az FC Barcelona elleni Spanyol Szuperkupa-döntőben két fontos mérföldkövet is átlépett a Real Madrid játékosaként. Ő lett a harmadik legtöbb mérkőzéssel rendelkező brazil játékos a klub történetében, és beállította a legtöbb döntőben szerzett gólban való közreműködés rekordját a klub történetében.
Marcelo és Roberto Carlos nyomában
Vinícius Jr. 2018-as érkezése óta most tölti nyolcadik idényét a madridi klubnál. A brazil szélső számos figyelemre méltó eredményt ért el ez idő alatt. Többek között ő a legfiatalabb nem spanyol játékos, aki elérte a 300 fellépést a Real Madrid színeiben, összességében pedig a klub történetének negyedik legfiatalabb ilyen játékosa Raúl, Casillas és Sanchís mögött.
Vinícius emellett a nyolcadik olyan játékos a klub történetében, aki minden fellépést figyelembe véve elérte a 100 gólt és a 100 gólpasszt is a klub színeiben. Olyan elődökhöz csatlakozott ezen a téren is, mint Míchel, Butragueño, Raúl, Guti, Cristiano Ronaldo és Benzema.
Az FC Barcelona elleni mérkőzésével minden fellépést figyelembe véve 369. mérkőzését játszotta a Real Madridban, amivel megelőzte honfitársát, Casemirót. A brazil játékosok közül már csak Roberto Carlos (572 fellépés) és Marcelo (599 fellépés) előzik meg őt. Roberto Carlosnak ehhez tizenegy, Marcelónak pedig tizenhat szezonra volt szüksége.
Vinícius 369 fellépése sorozatokra bontva a következőképpen alakul:
- LaLiga: 225 mérkőzés
- Király-kupa: 26 mérkőzés
- Spanyol Szuperkupa: 12 mérkőzés
- Bajnokok Ligája: 74 mérkőzés
- Klubvilágbajnokság: 10 mérkőzés
- UEFA-Szuperkupa: 2 mérkőzés
- Barátságos mérkőzések: 20 mérkőzés
Egalizált Ronaldóval, Benzemával és Puskással
Vinícius Jr. mondhatni a döntők embere. Olyannyira, hogy mára ugyanannyi fináléban szerzett gólban volt érintett, mint korábban Puskás Ferenc, Cristiano Ronaldo és Karim Benzema.
Sokáig Puskás Ferenc tartotta ezt a rekordot, aki 16 gólban volt érintett a finálékat tekintve: 13 gól és 3 gólpassz formájában.
- Bajnokcsapatok Európa Kupája-döntők: 7 gól, 1 gólpassz
- Király-kupa döntők: 4 gól
- Klubvilágbajnokság: 2 gól és 2 gólpassz
A következő játékos Cristiano Ronaldo volt, aki szintén 16 gólban volt érintett: 15 lőtt gól és 1 gólpassz formájában.
- Klubvilágbajnoki döntők: 4 gól
- Spanyol Szuperkupa-döntők: 4 gól
- Bajnokok Ligája-döntők: 3 gól, 1 gólpassz
- UEFA Szuperkupa-döntők: 2 gól
- Király-kupa döntők: 2 gól
A harmadik játékos, aki ezt elérte, Karim Benzema volt, aki 9 gól mellett 7 gólpasszt osztott ki.
- Spanyol Szuperkupa-döntők: 4 gól, 2 gólpassz
- Klubvilágbajnoki döntők: 2 gól, 3 gólpassz
- UEFA Szuperkupa-döntők: 2 gól, 1 gólpassz
- Bajnokok Ligája-döntők: 1 gól
- Király-kupa döntők: 1 gólpassz
Vinícius Jr. az FC Barcelona elleni fináléban szerzett találatával szintén elérte a „bűvös” 16-os számot, 9 gól és 7 gólpassz formájában:
- Spanyol Szuperkupa-döntők: 4 gól, 1 gólpassz
- Klubvilágbajnoki döntők: 3 gól, 3 gólpassz
- Bajnokok Ligája-döntők: 2 gól
- UEFA Szuperkupa-döntők: 2 gólpassz
- Király-kupa döntők: 1 gólpassz
A brazil szélső még mindig csak 25 éves, de számos statisztikai lista élmezőnyében szerepel, ami a klub történetének legjobbjai közé emeli őt.
Amikor a Barcelona profitált a Real Madrid mezeladásaiból
A modern labdarúgásban megszokott, hogy nemcsak a klubok, hanem a mezgyártók is évről évre komoly versenyt vívnak egymással. A Real Madrid 1998 óta áll szerződésben az Adidasszal, így a német márka immár közel három évtizede gyártja Európa legsikeresebb klubjának felszerelését. Volt azonban egy korszak, amikor még az ősi rivális FC Barcelona is profitált abból, ha jól fogytak a Real Madrid mezei.
A külső mezgyártók megjelenése
A Real Madrid alapításakor – ahogy a legtöbb klub akkoriban – házon belül oldotta meg a mezek gyártását. Ekkor még nem léteztek mezszponzorok, nem voltak modern műszálas anyagok, és a felszerelések sem változtak szezonról szezonra. Az 1950-es években a csapat szinte teljes évtizeden át ugyanabban a felszerelésben lépett pályára: egyszerű, fehér pamutpólóban, hímzett címerrel.
A jelentős változás 1950-ben érkezett el, amikor a Montal család létrehozta mezgyártó vállalatát, a Mont-haltot. A márka az 1950/51-es szezonban debütált az UD Las Palmas felszerelésének gyártójaként. A növekvő igények hatására az 1960/61-es idénytől már a Cádiz és a Real Madrid is a Mont-haltot választotta, ami a klubok számára költségcsökkenést, a gyártónak pedig komoly növekedést jelentett. A Mont-halt ezzel a spanyol mezgyártás úttörőjévé vált.
A mezek ekkor még továbbra is pamutból készültek, a változás inkább apró részletekben jelent meg: például a V-nyakat fokozatosan felváltotta a kerekített gallér, a címer pedig továbbra is hímzett formában jelent meg.
Az Umbro-korszak rövid fellendülése
A hatvanas évek közepére az angol Umbro számított a mezgyártók „királyának”, olyan csapatokkal a portfóliójában, mint a Manchester United, a Tottenham, a Celtic, valamint az angol és a nyugatnémet válogatott. Nem meglepő, hogy 1965-ben a Real Madrid is leszerződött velük. Bár az alapmez alig változott, az Umbro volt az első, amely merészebb idegenbeli színekkel – zöld-fekete, illetve kék összeállítással – kísérletezett a madridiaknál.
A különös korszak: amikor ugyanaz a gyártó öltöztette a Real Madridot és a Barcelonát
1969-ben Agustí Montal i Costa megnyerte az FC Barcelona elnökválasztását. A Montal család befolyása hozzájárult ahhoz, hogy a Real Madrid az Umbro-időszak után visszatérjen a Mont-haltra. Így történt meg az a futballtörténetben ritka eset, hogy az 1971/72-es szezontól ugyanaz a márka gyártotta az FC Barcelona és a Real Madrid mezét.
A helyzet pikantériája, hogy a Mont-haltban Montal i Costának tulajdonrésze volt, így – ha közvetetten is – a Barcelona anyagilag profitált a Real Madrid mezeladásaiból. A katalán klub elnöke 1977-ig maradt hivatalban, míg a Mont-halt és a Real Madrid együttműködése 1980-ig tartott.
A divat térhódítása és az első Adidas-korszak
A hetvenes évek végére a labdarúgásban megjelent a modern sportszergyártás és a divatvilág hatása. A klasszikus fehér pamutpólók ideje lejárt, és a Real Madrid 1980-tól új gyártóval, az Adidasszal kezdett együttműködni. A klub 1980/81-es Adidas-meze volt az első, amely már túllépett a hagyományos pamutmezek világán – sokan ezt tekintik a Real Madrid első „igazi” márkázott mezének.
Az első Adidas-korszak 1980 és 1986 között tartott, majd 1986–1994 között a Hummel, 1994–1998 között pedig a Kelme látta el a csapatot. 1998 óta újra az Adidas gyártja a királyi gárda mezét – ez a második, immár negyedszázados korszak.
Napjainkra a futballmezek túlléptek eredeti funkciójukon: identitást, történelmet és érzelmeket hordoznak. Világszerte hatalmas gyűjtői közösség alakult ki, a modern felszerelések mellett az 1980-as, ’90-es évek darabjai is egyre értékesebb, keresett vintage relikviáknak számítanak.
Gonzalo a saját nevelésű legendák nyomában
Kevés dolog vált ki akkora elismerést a Real Madridnál, mint amikor egy saját nevelésű játékos dönt el egy tétmérkőzést – vagy éppen történelmet ír. Gonzalo García pontosan ezt tette 2026. január 4-én, amikor mesterhármast szerzett a Real Betis ellen, és ezzel egy rendkívül exkluzív társaság tagjává vált.
A La Fábrica öröksége
A Madridban született támadó az idei esztendőben tölti be a 22. életévét, és mindössze tízéves volt, amikor belépett a Real Madrid utánpótlásába. Azóta hosszú utat járt be a La Fábrica rendszerében, tehetségét pedig több alkalommal is megcsillogtatta – legutóbb a nyári klubvilágbajnokságon, ahol már nemcsak ígéretként, hanem kész játékosként hívta fel magára a figyelmet.
A La Fábrica („A Gyár”) a Real Madrid világhírű utánpótlás-akadémiája, amelynek alapjai egészen Santiago Bernabéu elnökségéig nyúlnak vissza. 1946-ban jött létre a klub fiókcsapata, az AD Plus Ultra – a későbbi Castilla –, amely a fiatal tehetségek fejlődésének első számú színtere lett. A megállapodás egyszerű volt: a Real Madrid anyagi támogatást nyújtott, cserébe az AD Plus Ultra biztosította a jövő játékosainak versenykörnyezetét.
Az utánpótlás-nevelés modern struktúrája 1972-ben vált hivatalossá, amikor a klub megvásárolta az AD Plus Ultra licencét, és Castilla Club de Fútbol néven teljes ellenőrzés alá vonta a rendszert. Azóta a La Fábrica a világ egyik legsikeresebb tehetségközpontjává nőtte ki magát, amely nemcsak a Real Madrid első csapatát, hanem az egész európai futballt is folyamatosan ellátja élvonalbeli játékosokkal.
Raúl González, Iker Casillas, Guti Hernández, Dani Carvajal, Nacho Fernández, Lucas Vázquez, Álvaro Morata, Dani Parejo, Juan Mata vagy éppen Achraf Hakimi – csak néhány név azok közül, akik az elmúlt két-három évtizedben innen indultak el a csúcs felé.
Új arcok a reflektorfényben
Az utóbbi szezonokban ismét erősödik a La Fábrica jelenléte az első csapat környékén. A tavalyi idény egyik legnagyobb felfedezettje Raúl Asencio volt, aki stabil szereplővé vált a védelem tengelyében. A nyári klubvilágbajnokság óta azonban egyre inkább Gonzalo García neve kerül a középpontba.
A spanyol támadó a torna gólkirályaként zárt, és az idei szezonban – a Betis elleni találkozót is beleszámítva – 18 mérkőzésen kapott lehetőséget, összesen 418 játékperc erejéig. Mérlege eddig három gól és egy gólpassz, ám a számoknál is beszédesebb a történelmi jelentőségű mesterhármas.
Gonzalo kilenc év után lett az első olyan saját nevelésű Real Madrid-játékos, aki tétmérkőzésen három gólt szerzett a klub színeiben. Előtte utoljára Álvaro Moratának sikerült ez a bravúr: 2017. április 15-én, a Leganés elleni idegenbeli LaLiga-mérkőzésen talált be háromszor.
A kiválasztottak listája
Gonzalo García a Real Madrid történetének 25. olyan futballistája lett, aki saját nevelésként mesterhármast szerzett tétmérkőzésen. Az első ilyen játékos maga Santiago Bernabéu volt, aki 1916. április 2-án, az FC Barcelona elleni, 4–1-re megnyert Király-kupa-találkozón jutott tripláig.
Az alábbi névsor jól mutatja, milyen rangos társasághoz csatlakozott Gonzalo. A listán azok a saját nevelésű játékosok szerepelnek, akik tétmérkőzésen mesterhármast értek el a Real Madrid színeiben – zárójelben az első ilyen alkalom dátumával és az összes mesterhármas számával.
- Santiago Bernabéu (1916.04.02., összesen 3 mesterhármas)
- Juan Monjardín (1922.03.19., összesen 3 mesterhármas)
- José María Muñagorri (1928.01.31., összesen 1 mesterhármas)
- Jaime Lazcano (1929.02.10., összesen 3 mesterhármas)
- Luis Regueiro (1933.03.19., összesen 3 mesterhármas)
- Eugenio Hilario (1933.12.31., összesen 1 mesterhármas)
- Manuel Alday (1940.05.12., összesen 9 mesterhármas)
- Juan Gallardo (1948.01.18., összesen 1 mesterhármas)
- Ramón Marsal (1956.02.26., összesen 2 mesterhármas)
- Ramón Grosso (1964.09.27., összesen 2 mesterhármas)
- Manuel Velázquez (1967.09.16., összesen 1 mesterhármas)
- Juan Planelles (1970.09.23., összesen 1 mesterhármas)
- Francisco García Hernández (1980.09.14., összesen 1 mesterhármas)
- Isidro Díaz (1982.11.21., összesen 1 mesterhármas)
- Francisco Pineda (1983.10.19., összesen 1 mesterhármas)
- Emilio Butragueño (1984.12.12., összesen 3 mesterhármas)
- Míchel (1985.09.04., összesen 2 mesterhármas)
- Sebastián Losada (1990.10.02., összesen 1 mesterhármas)
- Raúl González (1995.10.18., összesen 7 mesterhármas)
- Guti Hernández (2001.04.14., összesen 2 mesterhármas)
- Tote Jorge (2002.09.11., összesen 1 mesterhármas)
- Javier Portillo (2002.09.11., összesen 1 mesterhármas)
- Mariano Díaz (2016.11.30., összesen 1 mesterhármas)
- Álvaro Morata (2017.04.15., összesen 1 mesterhármas)
- Gonzalo García (2026.01.04., eddig 1 mesterhármas)
Mbappé 27 éves lett
A francia támadó, Kylian Mbappé ma ünnepli 27. születésnapját. Mbappé az előző idényben csatlakozott a Real Madridhoz, és azonnal rekordszezont produkált az első idényben szerzett gólok tekintetében, hiszen 44 találatig jutott. Az idei, 2025/26-os szezonban pedig még ennél is termékenyebb.
Mbappé már 27 évesen legenda lett
A francia támadó már tíz esztendeje profi labdarúgó. 2015-ben, 17 évesen lett az AS Monaco játékosa.
Mára Mbappé generációja egyik legjobb futballistájává vált, aki számos rekord kapujában áll.
2015 és 2017 között 60 tétmérkőzésen 27 gólt szerzett és 16 gólpasszt adott az AS Monaco színeiben.
2017-ben csatlakozott a Paris Saint-Germain együtteséhez, ahol világsztár labdarúgóvá nőtte ki magát. Mbappé 308 tétmérkőzésen 256 gólt szerzett és 110 gólpasszt jegyzett a párizsi klubban, amellyel a klub történetének legeredményesebb góllövője lett.
2018-ban a francia válogatottal világbajnoki címet ünnepelhetett, és elnyerte a torna legjobb fiatal játékosának járó díjat.
2022-ben szintén a világbajnokság egyik legjobbja volt, és 8 találattal a torna gólkirálya lett. Ezek közül hármat a világbajnoki döntőben szerzett, mesterhármassal zárva a finálét. Ezzel Geoff Hurst (1966) után ő lett a második játékos, aki világbajnoki döntőben mesterhármast ért el.
A Ligue 1 gólkirálya hat alkalommal volt, míg a LaLiga gólkirályi címét eddig egyszer hódította el.
2024-ben csatlakozott a Real Madridhoz, amellyel eddig egy UEFA-szuperkupát és egy – jelenleg Interkontinentális Kupának nevezett – klubvilágbajnoki címet nyert.
Egyénileg megszerezte a 2024/25-ös idény Pichichi-trófeáját és az Európai Aranycipőt is.
Jelenleg az egy naptári évben szerzett legtöbb gólt elérő Real Madrid-játékos címére pályázik. A rekordot Cristiano Ronaldo tartja 59 találattal, Mbappé jelenleg 58 gólnál jár.
A francia válogatottban is rendkívüli mérföldkő előtt áll. A 94-szeres válogatott támadó hamarosan elérheti a 100 mérkőzéses álomhatárt.
55 góljával jelenleg a francia válogatott történetének második legeredményesebb játékosa, az 57 találatos Olivier Giroud mögött.
A világbajnokságokat tekintve is nagy eséllyel Mbappé válhat a torna történetének legeredményesebb gólszerzőjévé. Jelenleg 12 világbajnoki gólja van, és csak olyan kiválóságok előzik meg, mint Lionel Messi, Just Fontaine, Gerd Müller, Ronaldo és Miroslav Klose. A rekord megdöntéséhez mindössze négy találatra van szüksége.
Mbappé eddigi karrierje számokban
(csak tétmérkőzéseket figyelembe véve)
- AS Monaco: 60 mérkőzés / 27 gól / 16 gólpassz
- PSG: 308 mérkőzés / 256 gól / 110 gólpassz
- Real Madrid: 82 mérkőzés / 72 gól / 12 gólpassz
- Francia válogatott: 94 mérkőzés / 55 gól / 40 gólpassz
Összesen: 800 mérkőzés / 410 gól / 178 gólpassz
Mbappé elérte a 30 gólt a szezonban
A Real Madrid francia támadója, Kylian Mbappé a 2025/26-os idényben már elérte klubszinten a 30 gólt, úgy, hogy még csak decembert írunk, és a csapatra még egy LaLiga-mérkőzés is vár az év végéig.
Nagy elődök a Real Madridban
Az elmúlt évtizedekben a labdarúgás világa elkényeztette a szurkolókat olyan zsenikkel, mint Cristiano Ronaldo, Lionel Messi, Robert Lewandowski vagy Karim Benzema. Sokak számára így természetesnek tűnhet, hogy egy játékos eléri a 30 gólt egy adott idényben klubszinten. Ez a szám azonban továbbra is egészen elképesztő teljesítmény, amely csak keveseknek sikerül.
A Real Madrid történelmében Kylian Mbappé lett az előző idényben a 11. olyan játékos, aki egy adott szezonban – minden fellépést figyelembe véve (hazai bajnokság, hazai kupa, nemzetközi sorozatok és barátságos mérkőzések) – elérte a 30 gólos határt.
Cristiano Ronaldo – 9 szezon:
- 2009/10: 36 gól
- 2010/11: 57 gól
- 2011/12: 68 gól
- 2012/13: 57 gól
- 2013/14: 57 gól
- 2014/15: 63 gól
- 2015/16: 52 gól
- 2016/17: 42 gól
- 2017/18: 45 gól
Alfredo Di Stéfano – 7 szezon:
- 1955/56: 33 gól
- 1956/57: 43 gól
- 1957/58: 37 gól
- 1958/59: 34 gól
- 1959/60: 35 gól
- 1960/61: 34 gól
- 1961/62: 31 gól
Karim Benzema – 6 szezon:
- 2010/11: 30 gól
- 2011/12: 41 gól
- 2018/19: 33 gól
- 2020/21: 35 gól
- 2021/22: 44 gól
- 2022/23: 33 gól
Puskás Ferenc – 4 szezon:
- 1959/60: 59 gól
- 1960/61: 49 gól
- 1961/62: 47 gól
- 1962/63: 32 gól
Hugo Sánchez – 4 szezon:
- 1986/87: 45 gól
- 1987/88: 37 gól
- 1988/89: 39 gól
- 1989/90: 44 gól
Raúl González – 3 szezon:
- 1999/00: 30 gól
- 2000/01: 35 gól
- 2001/02: 31 gól
Iván Zamorano – 2 szezon:
- 1992/93: 37 gól
- 1994/95: 33 gól
Ronaldo Nazário – 2 szezon:
- 2002/03: 33 gól
- 2003/04: 35 gól
Kylian Mbappé – 2 szezon:
- 2024/25: 44 gól
- 2025/26: 30 gól*
Pahiño – 1 szezon:
- 1951/52: 42 gól
Ruud van Nistelrooy – 1 szezon:
- 2006/07: 36 gól
Mbappé idei teljesítménye
A francia támadó idén egészen elképesztő formában futballozik. A tavalyi szezonban ilyenkor 14 gólnál járt, most azonban már 30 találatnál tart.
A LaLigában 17 mérkőzésen 17 gólt szerzett, amivel vezeti a góllövőlistát a 11 gólos Ferran Torres (FC Barcelona) előtt.
A legutóbbi mérkőzésen a Király-kupában duplázott, így ebben a sorozatban is 1 mérkőzésen 2 gólnál jár.
A Bajnokok Ligájában 5 mérkőzésen már 9 találata van, amivel szintén vezeti a góllövőlistát a 6 gólos Erling Haaland (Manchester City) előtt.
A szezon eleji felkészülési mérkőzéseken is 2 gólt szerzett 2 találkozón, így érte el a bűvös 30 gólos határt.
Mbappé minden téren felülmúlja az előző idényben nyújtott teljesítményét. A 2024/25-ös szezonban összesen 10 győztes gólt szerzett, míg idén – úgy, hogy még csak december van – már 9 ilyen találatnál jár.
A gólpasszokat tekintve a 2024/25-ös idényben 6 asszisztot jegyzett, és jelenleg ugyanennyi gólpassza van a 2025/26-os szezonban is, miközben a szezon több mint fele még hátravan.
Mbappé egy újabb rekordot is ostromolni kezdett: az egy idényben szerzett legtöbb gólt a Real Madrid színeiben. Ezt a csúcsot jelenleg Cristiano Ronaldo tartja, aki a 2011/12-es idényben – minden fellépést figyelembe véve – 68 gólig jutott.
Ez történt a FIFA The Best gálán
A 2025-ös FIFA The Best gálának idén Doha, Katar adott otthont. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség által szervezett díjátadón több kategóriában is jelölték a Real Madrid játékosait, így az év kapusa, az év játékosa és az év csapata díjak esetében is.
A Real Madrid díjazottjai
A gála fődíját, a FIFA Év férfi játékosa elismerést 2025-ben a PSG francia támadója, Ousmane Dembélé nyerte el. A francia játékos csapatával, a PSG-vel mindent megnyert: a Francia Kupát, a Ligue 1-et, a Bajnokok Ligáját és az UEFA-Szuperkupát. Emellett december 17-én sor kerül a klasszikus klubvilágbajnoki döntőre is a PSG és a Flamengo között, amelyet jelenleg FIFA Interkontinentális Kupa néven rendeznek meg.
Dembélé mögött az év játékosa szavazáson a Real Madrid francia támadója, Kylian Mbappé végzett a második helyen, míg a harmadik az FC Barcelona spanyol tehetsége, Lamine Yamal lett.
A Real Madridból – amely a 2024/25-ös idényben „csupán” az UEFA-Szuperkupát és az Interkontinentális Kupára átnevezett klubvilágbajnokságot nyerte meg – Jude Bellingham került be az Év csapatába. Az angol középpályás a szezon során 58 mérkőzésen 15 gólt szerzett és 16 gólpasszt adott.
Az Év csapatát a FIFA egy 4–4–2-es felállásban hirdette ki. A kapuban Gianluigi Donnarumma (PSG) kapott helyet, a védelemben Achraf Hakimi (PSG), Willian Pacho (PSG), Virgil van Dijk (Liverpool) és Nuno Mendes (PSG) szerepel. A középpályán Cole Palmer (Chelsea), Jude Bellingham (Real Madrid), Vitinha (PSG) és Pedri (FC Barcelona) kapott helyet, míg a támadósorban Ousmane Dembélé (PSG) és Lamine Yamal (FC Barcelona) szerepel.
A FIFA Év férfi játékosa díjat korábban hét Real Madrid-játékos nyerte el:
- Luís Figo (2001)
- Ronaldo (2002)
- Zinédine Zidane (2003)
- Fabio Cannavaro (2006)
- Cristiano Ronaldo (2013, 2014, 2016, 2017)
- Luka Modrić (2018)
- Vinícius Jr. (2024)
Rüdiger 100. LaLiga-mérkőzését játszotta
A német hátvéd, Antonio Rüdiger 2022 nyarán érkezett a Real Madridba az angol Chelsea együttesétől. Az elmúlt több mint három esztendőben Rüdiger a Real Madrid védelmének alapemberévé vált, és a Deportivo Alavés elleni bajnoki mérkőzésen elérte a 100. LaLiga-szereplését.
Út a 100 ligamérkőzésig
Antonio Rüdiger 1993. március 3-án született Németországban, Berlinben. Édesapja, Matthias afrikai származású német állampolgár, míg édesanyja, Lily Sierra Leone-i. Érdekesség, hogy nevét a spanyol színészről, Antonio Banderasról kapta, így mondhatjuk, hogy már születésétől fogva valamilyen formában kötődött Spanyolországhoz.
Hét esztendősen kezdett el futballozni kisebb csapatokban. 2008-ban bekerült a Borussia Dortmund akadémiájára, ám innen 2011-ben megszerezte őt a fiatalokkal mindig kiválóan bánó VfB Stuttgart. Az akkor 18 éves Rüdigert azzal tudták elcsábítani Dortmundból, hogy garantálták számára: már a 2011/12-es idényben bemutatkozhat a profi csapatban. Erre sor is került a Bundesligában.
Antonio fokozatosan játszotta be magát a stuttgarti együttesbe, így egyre nagyobb klubok figyeltek fel rá.
2015-ben az olasz AS Roma csapatához szerződött, ahol valódi elit védővé vált. Innen 2017-ben igazolta le őt az angol Chelsea, ahol igazán világklasszis szintre lépett. A londoni csapattal a Premier League-címen kívül szinte mindent megnyert: FA-kupát, Bajnokok Ligáját, Európa-ligát, UEFA-szuperkupát, valamint klubvilágbajnoki címet is ünnepelhetett.
2022 nyarán csatlakozott a világ egyik legnagyobb klubjához, a Real Madridhoz. Rögtön debütáló szezonjában 53 tétmérkőzésen lépett pályára. Az igazi áttörést a 2023/24-es idény hozta meg számára, amikor a triplázó (Spanyol Szuperkupa, LaLiga, Bajnokok Ligája) Real Madrid egyik legfontosabb játékosa lett. Ki tudná elfelejteni, amikor a Manchester City elleni Bajnokok Ligája-elődöntőben ő értékesítette a győztes tizenegyest a büntetőpárbaj során?
Rüdiger a bajnokságban is rendkívül nagy segítséget jelentett a Real Madrid számára az elmúlt években: kellően agresszív játékstílus, remek szerelések, erős fejjáték, stabil teljesítmény és időnként váratlan gólok jellemzik.
Rüdiger 100 LaLiga-mérkőzése a Real Madrid színeiben:
- 69 győzelem
- 17 döntetlen
- 14 vereség
Ez jól mutatja, mennyire eredményes a csapat Rüdigerrel a védelem tengelyében.
A német játékos minden sorozatot figyelembe véve eddig 174 alkalommal húzta magára a Real Madrid mezét – szemléltetésképp ez több, mint amennyiszer Mesut Özil (173) vagy Clarence Seedorf (171) szerepelt a klubban.
Rüdiger trófeái a Real Madrid játékosaként:
- LaLiga: 1×
- Király-kupa: 1×
- Spanyol Szuperkupa: 1×
- Bajnokok Ligája: 1×
- UEFA-szuperkupa: 2×
- Klubvilágbajnokság: 2×
Danilo történelmet írt: ő lett az első kétszeres BL- és Libertadores-kupa-győztes
A Real Madrid korábbi brazil védője, Danilo Luiz da Silva a Flamengo csapatával megnyerte a Copa Libertadorest – amit sokan Dél-Amerika Bajnokok Ligájának is neveznek –, így történelmet írt, ő lett az első kétszeres BL- és Libertadores-kupa-győztes játékos.
Út a Real Madridba
Danilo Luiz da Silva története klasszikus brazil futballmese: tehetség, kitartás és egy olyan eltökéltség jellemzi, amely sokszor erősebb volt a körülményeknél. A Minas Gerais állambeli Bicasban nőtt fel, egy mindössze néhány ezres kisvárosban, ahol a futball volt az egyetlen igazi nyelv, amelyet minden gyerek beszélt. Danilo már egészen kicsi korában kilógott a többiek közül: nemcsak gyors és technikás volt, hanem megvolt benne az a különös érettség is, amely ritkán látható gyerekeknél. Edzői szerint már tízévesen úgy mozgott a pályán, mint aki három lépéssel előrébb gondolkodik mindenkinél.
Gyerekként megjárta a Tupynambás és az América Mineiro akadémiáját is. Utóbbi csapatnál lett profi játékos 2009-ben, mindössze 18 évesen. Danilo a szezon végére húzóembere lett a Série C-s csapatnak, amellyel bajnokságot nyert és feljutott a Série B-be, azaz a másodosztályba. 2010-ben már egy osztállyal feljebb is remekelt, így felfigyelt rá Brazília egyik legnagyobb klubja, a Santos. A 2010-es szezon második felét már ott töltötte, ahol egyre többet játszott a védelem jobboldalán.
2011-ben Paulista állami bajnok lett a Santosszal, majd megnyerte Dél-Amerika legnagyobb trófeáját, a Libertadores-kupát is. A döntőben gólt is szerzett — kevés jobbhátvéd mondhatja el magáról, hogy egy finoman helyezett fejessel dönti el a Libertadores-trófeát.
Nem volt kérdés, hogy a kivételes tehetséget nem lehet sokáig a brazil bajnokságban tartani. 2011-ben, 20 évesen leigazolta a portugál FC Porto, ahol a portugál futball tökéletes „iskolának” bizonyult. Porto a fiatal dél-amerikai játékosok európai ugródeszkája — Danilo pedig remekül élt a lehetőséggel. Portugáliában tanulta meg a védők közötti finom időzítéseket, az európai ritmust, és azt is, hogyan kell egyszerre védekezni és szervezni.
Teljesítménye elég látványos volt ahhoz, hogy a világ is felfigyeljen rá. 2015-ben eljött a pillanat, amelyről minden brazil kisvárosban futballozó gyerek álmodik: a Real Madrid bejelentkezett érte. A világ legismertebb klubja nemcsak a gyorsaságáért, hanem a taktikai érettségéért, fegyelméért és sokoldalúságáért szerződtette. Danilo ezzel megérkezett a futball csúcsára — hosszú út vezetett Bicas pályáitól Madridig.
Danilo 24 évesen csatlakozott a Real Madridhoz, túl már 140 mérkőzésen az FC Portóban, ahol két bajnoki címet is nyert. Madridban azonban Dani Carvajal volt a posztriválisa, így rendkívül nehéz dolga volt. A 2015/16-os idényben Carvajal sokat bajlódott sérülésekkel, így Danilo előtt megnyílt az út.
Első szezonja nem volt mentes a hullámvölgyektől. A spanyol futball gyors, technikás ritmusához alkalmazkodni nem egyszerű, a Real Madrid pedig az a klub, ahol egyetlen hibát sem felejtenek el. Néhány eladott labdája és védelmi bizonytalansága hosszas viták témája lett a szurkolók és az újságok körében. Ami viszont kevésbé kapott figyelmet: a brazil védő rendkívüli profizmussal kezelte a kritikákat. Keményen edzett, nem panaszkodott, és minden alkalmat megragadott, hogy bizonyítson.
A LaLigában 24 mérkőzésen játszott, 2 gólt szerzett és 5 gólpasszt adott. A 2016-os, Atlético Madrid elleni BL-döntőben is pályára lépett a megsérült Carvajalt váltva.
Ebben az idényben Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhetett a csapattal. A 2016/17-es szezonban egyre inkább kiegészítő ember lett, kevesebb lehetőséget kapott, és gyakran a védelem bal oldalán is szerepelt. Bár a Real Madrid 2016/17-ben megnyerte a LaLigát és a BL-t is, Danilo az idény végén távozott.
Az első játékos, aki két BL-t és két Libertadores-kupát is nyert
A Real Madrid elhagyása után a Manchester City játékosa lett, ahol Premier League-, FA-kupa- és Ligakupa-címeket is nyert.
2019-ben az olasz Juventushoz szerződött, ahol ikonikus alakká nőtte ki magát. Több mint 200 mérkőzésen lépett pályára a torinói klubban, ezek közel felét középhátvédként játszotta. A Juventussal Serie A-, Olasz Kupa- és Olasz Szuperkupa-győzelmeket is szerzett.
2025-ben csatlakozott a brazil Flamengo együtteséhez, amellyel már megnyerte a brazil Szuperkupát, majd a Libertadores-kupát is, a döntőben újfent győztes gólt szerezve.
Noha korábban 16 játékos nyert már pályafutása során BL-t és Libertadores-kupát is, Danilo az első a történelemben, aki legalább kétszer elhódította mindkét trófeát.
Libertadores-kupa-győztes lett
- 2011-ben a Santosszal,
- 2025-ben a Flamengóval.
Bajnokok Ligája-győztes pedig
- 2016-ban és 2017-ben a Real Madriddal.
Érdekesség, hogy Danilo pályafutása minden klubjával nyert trófeát.
A BL- és Libertadores-kupa-győztesek listája
- Juan Pablo Sorín (Argentína): 1996 BL (Juventus), 1996 Libertadores (River Plate)
- Dida (Brazília): 1997 Libertadores (Cruzeiro), 2003, 2007 BL (AC Milan)
- Roque Júnior (Brazília): 1999 Libertadores (Palmeiras), 2003 BL (AC Milan)
- Cafu (Brazília): 1992, 1993 Libertadores (São Paulo), 2007 BL (AC Milan)
- Carlos Tévez (Argentína): 2003 Libertadores (Boca Juniors), 2008 BL (Manchester United)
- Walter Samuel (Argentína): 2000 Libertadores (Boca Juniors), 2010 BL (Inter)
- Ronaldinho (Brazília): 2006 BL (FC Barcelona), 2013 Libertadores (Atlético Mineiro)
- Neymar (Brazília): 2011 Libertadores (Santos), 2015 BL (FC Barcelona)
- Danilo (Brazília): 2011 Libertadores (Santos), 2016, 2017 BL (Real Madrid), 2025 Libertadores (Flamengo)
- Rafinha (Brazília): 2013 BL (Bayern München), 2019 Libertadores (Flamengo)
- Ramires (Brazília): 2012 BL (Chelsea), 2020 Libertadores (Palmeiras)
- Willy Caballero (Argentína): 2003 Libertadores (Boca Juniors), 2021 BL (Chelsea)
- David Luiz (Brazília): 2012 BL (Chelsea), 2022 Libertadores (Flamengo)
- Julián Álvarez (Argentína): 2018 Libertadores (River Plate), 2023 BL (Manchester City)
- Marcelo (Brazília): 2014, 2016, 2017, 2018, 2022 BL (Real Madrid), 2023 Libertadores (Fluminense)
- Jorginho (Olaszország): 2021 BL (Chelsea), 2025 Libertadores (Flamengo)