Mastantuono: Készen állok
Az argentin játékos első interjúja új állomáshelyén.
Hogy érzed magad az első firenzei napodon?
Nagyon különleges nap ez számomra. Nagyon szerettem volna idejönni, és nagyon tetszik, amit eddig láttam.
Miért a Fiorentinát választottad?
Nagyszerű múlttal rendelkező klub. Nagyon izgatott voltam a lehetőségtől, hogy egy ilyen fontos klubban játszhatok.
Mi az első benyomásod a Rocco B. Commisso Viola Parkról?
Lenyűgöző, gyönyörű edzőközpont. Az itt dolgozó emberek nagyon kedvesek és barátságosak, ami megkönnyíti a beilleszkedést.
Találkoztál már az új csapattársaiddal?
Igen, néhányukkal már találkoztam. Mindannyian nagyon kedvesek voltak, ami boldoggá tett.
Beszéltél már az edzővel?
Igen, beszéltem a főnökkel, és nagyon kedvesen fogadott. Remélem, hamarosan elkezdhetek edzeni, hogy pályára is léphessek.
Melyek a legjobb tulajdonságaid, és mely területeken szeretnél fejlődni?
Támadó szellemű játékos vagyok, szeretek a tizenhatoson belülre érkezni. Szeretnék a védekezésben is fejlődni. Tudom, hogy Olaszországban sokat dolgoznak ezen, és szerintem ez nagyon jó dolog. Ezen a területen mindenképpen szeretnék javulni.
Korábban sok argentin játékos szerepelt a Fiorentinában. Ismersz közülük valakit?
Természetesen. Beszéltem néhányukkal, és azt mondták, hogy ide kell jönnöm. Rengeteg jót meséltek erről a klubról. Ez is egyike volt azoknak az okoknak, amiért a Fiorentinához szerettem volna igazolni.
Készen állsz a kezdésre?
Teljes mértékben.
Van valamilyen üzeneted a szurkolóknak?
Köszönöm a szeretetet, amelyet már tegnapi érkezésemkor megmutattatok nekem. Tudnotok kell, hogy egy olyan játékost fogadtatok, aki mindent meg fog tenni azért, hogy elérjük a közös céljainkat.
Hivatalos közlemény: Mastantuono
A klub hivatalos tájékoztatása a játékos kölcsönadása kapcsán.
A Real Madrid C. F. és az ACF Fiorentina mindenben megegyezett egymással Franco Mastantuono kölcsönjátéka kapcsán, aki így a következő idényt az olasz együttesben tölti. Szerződése 2027. június 30-ig szól majd.
Rui Faria: A Real Madrid a tökéletes klub Mou számára
A szakember, aki 2010 és 2013 között Mourinho jobbkeze volt a Real Madridnál, az AS munkatársával beszélgetett a portugál edző visszatéréséről.
Szem elől tévesztettük. Mivel foglalkozik most?
Jelenleg a UEFA-val dolgozom együtt a Bajnokok Ligája mérkőzéseinek technikai megfigyelőjeként. Emellett részt veszek a UEFA Elite Edzőképzési Programjában is, amelynek keretében világszerte tartok előadásokat élvonalbeli edzők számára. Az, hogy nem edzősködöm, az én döntésem volt, de vissza szeretnék térni, és vissza is fogok.
Spanyolországban?
Imádom a spanyol futballt. Három csodálatos évet töltöttem ott, és a visszatérés elsősorban a lehetőségektől függ.
Milyen következtetést vont le a világbajnokságból?
Számomra ez a világbajnokság megerősítette, hogy a válogatott futballnak továbbra is saját identitása van, amely jelentősen különbözik a klubfutballétól. Azok a csapatok jutottak a legtovább, amelyek a legjobban értették meg, hogyan kell kezelni az érzelmeket, alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez, és következetesen teljesíteni a legnagyobb téttel bíró mérkőzéseken.
Meglepte Spanyolország?
Egyáltalán nem. A torna előtt is az egyik nagy esélyesnek számított, nagyon pozitív játék- és eredménysorozattal érkezett, és minden más válogatottnál jobban alkalmazkodott a verseny sajátosságaihoz, így megmutatta a benne rejlő teljes potenciált. Rendkívül magas szintű játékosai vannak, egyedülálló futballkultúrával és kivételes szövetségi kapitánnyal rendelkezik.
Portugáliának megvolt a kerete ahhoz, hogy tovább jusson?
Nagyon jó csapatunk volt, de a világbajnok ellen veszítettünk. A mai, rendkívül kiegyenlített futballban nagyon vékony a határ a győzelem és a vereség között. A részletek döntőek, és bizonyos döntések végül meghatározták a torna alakulását.
Mit gondol Bernardo Silva Real Madridhoz igazolásáról?
Bernardo Silva fantasztikus játékos. Emlékszem, hogy 2017-ben, amikor 22 éves volt, én javasoltam a Manchester Unitednek a leigazolását. Megpróbáltuk megszerezni, de nem sikerült, végül pedig a város nagy riválisához került. Ha fizikailag megfelelő állapotban van, meghatározó játékos lehet a Real Madridban. Hatalmas technikai tudással, a játék kiváló ismeretével és különleges intelligenciával rendelkezik.
Mi az ideális posztja?
Ez mindig az edző elképzelésétől függ. Nagyon sokoldalú játékos, aki a pálya különböző részein is megbízható teljesítményre képes. Számomra a legjobb helye a középpálya belső részén van, ahol a vonalak között mozoghat. Guardiolánál a Manchester Cityben szinte mindenhol játszott, de úgy gondolom, hogy a legjobb teljesítményét azon a területen nyújtotta, amely összeköti a középpályát és a támadósort.
Három évet töltött a Real Madridnál (2010–2013). Mi a legszebb emléke abból az időszakból?
A 2011-es Király-kupát emelném ki. A hosszabbításban 1–0-ra legyőztük a Barcelonát Cristiano Ronaldo góljával, és ez volt az első trófeánk abban az időszakban a Real Madridnál.
És a legrosszabb?
A távozás napja. Mindig azt mondom, hogy senki sem hagyja el a Real Madridot, hacsak nem kényszerítik távozásra.
Mi volt a szerepe Mourinho mellett?
Mindig az edző meghosszabbított keze voltam. Az volt a feladatom, hogy kapcsolatot tartsak valamennyi részleggel, és segítsek megvalósítani azokat a működési elveket és dinamikákat, amelyeket az edző szeretett volna kialakítani. Önállóan is hozhattam döntéseket. Emellett azért kezdtem el José Mourinhóval dolgozni, mert nem a szokásos módon közelítette meg az edzés és az edzésmódszertan kérdését.
Melyik játékos volt a legnagyobb hatással önre?
Világsztárokból álló, nagyszerű csapatunk volt, ezért nehéz választani, de Cristiano Ronaldót mondanám mindazért, amit a szenvedély, az elhivatottság és a professzionalizmus tekintetében képviselt.
Mit gondol Mourinho visszatéréséről a Real Madridhoz?
Úgy gondolom, hogy soha nem kellett volna távoznia. A Real Madrid tökéletes klub számára.
Miért?
Olyan edző, aki jól érzi magát a legnagyobb nyomással járó helyzetekben, és azzal a felelősséggel a vállán, hogy minden trófeáért harcolni kell. Az ambíciója, a személyisége és az a képessége, hogy a legnagyobb elvárásokkal járó helyzetekben is vezetni tudja a csapatot, tökéletesen illeszkedik a Real Madrid versenyszelleméhez. Ráadásul ez egy olyan klub, amely a siker eléréséhez a lehető legjobb feltételeket biztosítja. Természetesen ez egy új helyzet: más időket élünk, mások a körülmények és mások az emberek.
Önök 2010-ben azért érkeztek, hogy megpróbálják megtörni a Barcelona dominanciáját. Ez a kihívás most hasonló szintű?
A cél ismét a trófeák megnyerése, de a körülmények megváltoztak. Az első időszakban egy olyan csapattal találkoztunk, amely sorozatosan kiesett a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, és amelynek vissza kellett szereznie a versenyszellemét. Az volt a cél, hogy újjáépítsük a klub önbizalmát, és emeljük a versenyképességét egy olyan riválissal szemben, amely futballtörténelmi magasságokban járt.
És most?
Ma sokkal magasabbak az elvárások. A Real Madrid rendkívüli időszakot tudhat maga mögött, az elmúlt évtizedben több Bajnokok Ligája-trófeát is nyert. Már nem arról van szó, hogy vissza kell juttatni a klubot az elitbe, hanem arról, hogy a csúcson kell tartani. Bár a csapat megújítására is szükség van, a kihívás összességében nem feltétlenül nehezebb, hanem más jellegű. 2010-ben az volt a cél, hogy újjáépítsük a Real Madridot, és versenyre keljünk az akkori világ legjobb csapatával. Mindkét kihívás hatalmas, de eltérő képességeket követel meg.
Ön nagyon jól ismeri Mourinhót. Mik lesznek az első lépései?
Meg kell ismernie azt a klubot, amellyel most találkozik, és alaposan elemeznie kell a keretét, valamint a környezetét. Hallgatni, megfigyelni és megérteni a helyzetet. Ezt követően kell meghoznia a döntéseket. A cél azonban ugyanaz lesz, mint mindig: nyerni.
Nem fog szembekerülni egyetlen játékossal sem?
Ha egy futballista a saját személyes érdekeit a csapat érdekei elé helyezi, José ennek megfelelően fog eljárni. José mindig a közösséget helyezte az egyén fölé. Ez számára szent és sérthetetlen.
Önöknek is voltak problémáik néhány játékossal…
Őszintén szólva nem emlékszem olyan problémára, amelyet ne lehetett volna könnyen megoldani. Úgy gondolom, hogy ezeknek a helyzeteknek a túlnyomó részét a sajtó nagyította fel, egy-egy elégedetlen játékos panaszaira alapozva. Ez minden nagy klubnál előfordul.
A Real Madrid három Bajnokok Ligája-elődöntőig jutott. Meg lehetett volna nyerni valamelyiket?
Igen, különösen a 2012-es kiírást. Tizenegyesekkel estünk ki a Bayern München ellen a Santiago Bernabéuban, miután Németországban 2–1-re kikaptunk, majd a visszavágón kiegyenlítettük a párharc állását. Abban az évben véleményem szerint mi voltunk Európa legjobb csapata.
Videó: Vini Jr. 2032
A brazil támadó csodás pillanatokat élt meg a Real Madridban az elmúlt nyolc évben, ezekből készített összeállítást a klub hivatalos csatornája a játékos szerződéshosszabbítása kapcsán.
😍 @ViniJr, hasta 2032. pic.twitter.com/u3JFeGKQUC
— Real Madrid C.F. (@realmadrid) August 6, 2026
Videó: Így játszik Diomandé
A Real Madrid legújabb igazolásáról készített összeállítást a klub hivatalos csatornája.
👀 This is how Diomande plays! pic.twitter.com/ECmQTAs6Eh
— Real Madrid C.F. 🇬🇧🇺🇸 (@realmadriden) August 6, 2026
Diomandé szívszorító levele kishúgához
Az alábbi, igazán megható levél, amelyben Yan Diomandé elhunyt kishúgához intézi gondolatait, a The Players Tribune hasábjain jelent meg a világbajnokság előtt.
Kedves Roxane!
Emlékszel, amikor valaki vett nekem egy hamis Manchester United-mezt, én pedig fekete filccel ráírtam a hátára, hogy Ronaldo 7?
Mi nem tudtuk, mi az, hogy szegény vagy gazdag. Mi csak a boldogságot ismertük.
Emlékszel, amikor Abidjanban huszonöten aludtunk egyetlen házban? Anya a szappanoperáit akarta nézni, mindenki más pedig filmeket. Emlékszel, hogy mindig úgy tettem, mintha elaludtam volna, aztán éjfél után belopóztam a tévészobába? Alig hallhatóra vettem a hangerőt – talán két csíkra. A sötétben néztem a focit, és közben álmodoztam.
Emlékszel, amikor a felnőttek meglátták, ahogy a poros pályán focizom, és a hatalmas lövéseim miatt Roberto Carlos-nak kezdtek hívni? És arra emlékszel, mennyire dühített ez titokban, mert az én példaképem Cristiano Ronaldo volt?
Emlékszel, amikor olyan messzire kerültem otthonról focizni? Kilencéves voltam. Az Inter Foot Sud Comoéhoz kerültem, egészen a ghánai határ közelébe. Csak egy kisfiú voltam, teljesen egyedül. Nem tudom, meséltem-e valaha ezt a történetet, de én és a többi gyerek gyakran bementünk a faluba krumplit lopni, mert annyira éhesek voltunk. Az egész olyan volt, mint egy bankrablás. Két gyerek elterelte a boltos figyelmét, miközben a másik tizennyolc kiszaladt két krumplival. Nem is voltak különösebben finomak. Nekünk mégis a világ legjobb ízű ételének tűntek. Hahaha. A mai napig ez a kedvenc ételem: főtt krumpli egy kis olajjal. Mindig azokra az időkre emlékeztet.
“Emlékszel, amikor megkaptam az első igazi futballcipőmet, és még aludni is abban aludtam? Gyerekkoromban mindig azokban a fehér műanyag papucsokban fociztam. Még most is, amikor hazamegyek, azokban játszom. Ez a mi hagyományunk.”
Emlékszel, amikor hazamentem, és te a környékbeli barátaimnak azt mondtad: „Miért hagytátok abba az edzést? Yan nem fog nektek autókat venni. Nektek is tovább kell dolgoznotok.”
Tízéves voltál, és már akkor is úgy viselkedtél, mint a menedzserem.
Emlékszel, amikor együtt ültünk és arról álmodoztunk, hogy egyszer Franciaországba költözünk? Hogy majd elmegyünk vásárolni, lesz saját lakásunk, én pedig gazdag futballista leszek, autókkal és egy nagy házzal, neked pedig soha többé semmi miatt nem kell majd aggódnod. Te voltál az egyetlen, aki mindig hitt abban, hogy én lehetek a következő Cristiano, miközben mindenki más csak nevetett.
Emlékszel, amikor tizenöt évesen Amerikába költöztem a középiskola miatt, milyen erős honvágyam volt? Hónapokig egyetlen szót sem értettem abból, amit körülöttem beszéltek. Egy francia fiú mellé ültettek az osztályban, ő próbálta lefordítani nekem mindazt, amit a tanár mondott. Emlékszel, amikor felhívtalak, és azt mondtam: „El sem fogod hinni, de itt a gyerekek vitatkoznak a tanárokkal.”
Tudod, otthon mi még csak pislogni sem mertünk volna az idősebbek előtt.
Emlékszel, amikor nem akartam elhinni, hogy a gyerekek iskola után dohányoznak?
Mindig azt mondtad, olyan, mintha egy amerikai tévéműsorban lennék.
Emlékszel, amikor próbajátékra vittek a Bournemouth-hoz? A Chelsea-hez, a Rangershez, az Olympiakoszhoz, a Crystal Palace-hoz? Eze és Olise még oda is jöttek hozzám egy edzés után, és azt mondták: „Hé, kölyök, nagyon jó vagy.”
De mégsem szerződtettek.
Még az MLS B csapatai sem akartak engem. A mai napig nem tudom, miért. Soha nem mondtak rá magyarázatot. A felnőttek intéztek mindent. Csak vittek körbe Európában, és mindenhol ugyanazt hallottuk: nem.
Lejárt a vízumom. Az álmom véget ért. Visszaküldtek Afrikába, és együtt sírtunk.
Te voltál az, aki soha nem veszítette el a hitét. Néhány héttel később aláírtam a Leganéshez, és akkor már másfajta könnyeket hullattunk.
“Ez még akkor volt, amikor voltak érzéseim. Most már nem érzek semmit. Mintha már nem is ember lennék. Amióta meghaltál, csak üres vagyok.”
Azt hiszem, még egy könnycseppet sem ejtettem azon a napon, amikor közölték velem, hogy elmentél. Csak sokkot kaptam.
Néhány héttel azután történt, hogy bemutatkoztam a Leganésben. Ki mutatkozik be tizennyolc évesen a Real Madrid ellen? Ez egyszerűen hihetetlen volt. Egy álom.
Aztán rémálommá vált.
Valaki otthonról folyamatosan hívott. Bosszantott. Nem értettem, miért keresnek újra és újra.
Felvettem a telefont, és még csak meg sem próbálták finomabban közölni. Tudod, milyen ez otthon. Nincsenek érzelmek. Csak…
„A húgod elment.”
„Mi?”
„Meghalt.”
„Miről beszélsz?”
„Valaki tett valamit az italába egy buliban, és soha többé nem ébredt fel. Elment.”
15 voltál.
15.
Soha nem kaptam válaszokat. Nem is tudom, hogy akarom-e tudni, miért történt. Lehet, hogy féltékenység volt az oka. Lehet, hogy egyszerűen csak olyan dolog, ami megtörténik a hazánkban. Lehet, hogy meg tudtalak volna védeni. Nem tudom.
Próbálok hinni Isten tervében. Ennyit tehetek. Nem próbálok felejteni, mert úgysem tudnék. Csak annyit tehetek, hogy ezt a fájdalmat arra használom, hogy még keményebben dolgozzak, és hogy mindent megvalósítsak abból, amiről együtt álmodtunk.
“Azért írtam le ezt az egészet, mert nem tudok róla beszélni. Azért írtam, mert szeretném, ha tudnád: gondoskodni fogok arról, hogy tovább élj. Gondoskodni fogok róla, hogy mindenki ismerje a neved. Az egész világ.”
Mindent, amit egy futballpályán teszek, érted teszem.
Annyi minden történt azóta, hogy utoljára láttalak… El sem hinnéd. Néha én sem hiszem el.
Tudod, mi az igazán hihetetlen? A Real Madrid elleni bemutatkozó mérkőzésem után tényleg mezt cseréltem Mbappéval. Emlékszel, amikor együtt néztük őt a tévében, és azt mondtad:
„Mbappé? Igen, jó játékos. De az én bátyám jobb.”
Egy dologban tévedtem. Nem akarok gazdag lenni. Látom, mit tesz az emberekkel, még a családdal is. Amikor a Leganésnél voltam, minden pénzt, amit kerestem, hazaküldtem. Eljutottam arra a pontra, amikor már nem is akartam pénzt. Csak teher volt. Soha nem hagyták abba a kéréseket. Azt hiszem, már akkor azt gondolták, hogy milliomos vagyok. Még saját lakásom sem volt. Az edzőközpontban laktam egy szobában, ahol még tévé sem volt. Csak futball és alvás. Futball és alvás.
Nem akartam nagy házat. Nem akartam autókat. Csak mindent bele akartam adni a futballba, azért, hogy megmutassam a világnak: a húgomnak igaza volt…
Ha… Ezen biztosan nevetnél.
Amikor az RB Leipzighez igazoltam, mindig elkéstem. Vagyis nem igazán késtem. De időben érkeztem, ami Németországban azt jelenti, hogy nagyon későn vagy ott.
Így már tudod, mit csináltam ezután. Elkezdtem mindenhova 90 perccel korábban érkezni. Annyira korán ott voltam mindig, hogy a srácok elkezdtek a németnek hívni.
Mindig túlzásba kell vinnem mindent. Egyáltalán nincs bennem lazaság. Te mindig ezt mondtad.
A pálya az egyetlen hely, ahol még otthon érzem magam. Ez az a hely, ahol nyugodt vagyok, és ahol beszélhetek hozzád. Bárcsak még mindig itt lennél, hogy elmondhassam neked…
Megcsináltuk.
Minden, amit mondtál, valóra vált.
Holnap indulunk a világbajnokságra. Tényleg. A bátyád Elefántcsontpart válogatottjában fog játszani, ahogy Drogba, ahogy Yaya, ahogy Gervinho.
Nem is úgy tekintek erre, mint egy mérkőzésre. Inkább egy színpadként tekintek rá. Ez az én lehetőségem arra, hogy megmutassam az egész világnak azt, amit te már akkor láttál bennem. Valahányszor gólt szerzek, gondoskodni fogok róla, hogy mindenki megismerje a neved. Gondoskodni fogok róla, hogy senki ne felejtsen el.
Mindig azt mondtad, hogy jobb lehetek Cristianónál. Ha látom őt, köszönni fogok neki a nevedben.
“Meg fogom tenni, amit megjósoltál, esküszöm. Még mielőtt valódi futballcipőm lett volna, te már mindenkinek azt mondtad: „Az én bátyám lesz a világ legjobbja.””
Bebizonyítom, hogy igazad volt, vagy belehalok a próbálkozásba.
A bátyád,
Yan
Diomandé búcsúüzenete az RB Leipzig szurkolóinak
A lipcsei klub hivatalos honlapján keresztül búcsúzott a fiatal elefántcsontparti a szurkolóktól.
„Hihetetlenül hálás vagyok az RB Leipzignek. A klub és a vezetősége már egy évvel ezelőtt is hitt bennem, amikor még csak néhány mérkőzést játszottam a profik között. Bizalmat szavaztak nekem, és lehetőséget adtak arra, hogy a legmagasabb szinten bizonyítsak.
Sikerült megvetnem a lábam Európa egyik legerősebb bajnokságában, kiharcoltam a helyemet Elefántcsontpart válogatottjában, és képviselhettem a hazámat a futball legnagyobb színpadán, a világbajnokságon. Mindez nem valósulhatott volna meg az RB Leipzig nélkül, ezért örökké hálás leszek a klubnak.
A Real Madridhoz igazolni a gyermekkori álmom beteljesülése. Ezért még hálásabb vagyok az RB Leipzig vezetőségének, amiért a még érvényben lévő szerződésem ellenére is lehetővé tették ezt az átigazolást.
A szurkolóknak pedig szeretném megköszönni azt a hihetetlen támogatást, amelyet az első pillanattól kezdve kaptam. A szenvedélyetek, a belém vetett hitetek és a biztatásotok sokkal többet jelentett számomra, mint amit szavakkal ki lehet fejezni. Mindig hálás leszek azért a szeretetért, amelyet tőletek kaptam.
Ma egy új fejezet kezdődik az életemben. Soha nem könnyű búcsút mondani, de izgatottan várom, mit tartogat a jövő. A lipcsei időszakomra mindig hatalmas büszkeséggel fogok visszagondolni. Ez a klub örökre különleges helyet foglal majd el a szívemben, és továbbra is figyelemmel kísérem az útját. Ki tudja? Talán egyszer újra találkozunk a Bajnokok Ligájában.
Köszönök mindent.”
Hivatalos közlemény: Yan Diomandé
A Real Madrid hivatalos tájékoztatása a játékos leigazolása kapcsán.
A Real Madrid C.F. és az RB Leipzig mindenben megegyezett egymással Yan Diomandé átigazolása kapcsán, aki hét idényre, 2033. június 30-ig kötelezte el magát klubunkhoz.
Vini Jr.: Keményen dolgozunk
A brazil támadó a Realmadrid TV munkatársával beszélgetett, miután megkezdte a felkészülést a csapattal.
„Nagyon jól ment az edzés. Ismerkedünk az új edzővel és az új játékosokkal, miközben keményen dolgozunk. Mourinho azt szeretné, hogy ugyanaz legyek, aki mindig is voltam: boldog, vidám, és a saját játékomat játsszam.”
„Fizikailag megfelelően fel kell készülnünk, hogy az idény során minél kevesebb sérülésünk legyen, és mindig minden játékos rendelkezésre álljon.”
„Tegnap két edzésünk volt, ma egy. Így haladunk tovább. Ma egy kis konditermi munkát végeztünk, valamint rövidebb, intenzív gyakorlatokat, hogy jobban terheljük a lábunkat. Jó edzés volt, mindenki nagyon elfáradt, de most már a pihenés következik, hogy holnap újra teljes erőbedobással dolgozhassunk. Az előszezon ezzel jár, nekünk pedig készen kell állnunk rá.”
Sergio González: Diomandé Yamalt is túlszárnyalhatja
A fiatal támadó korábbi csapattársa az AS munkatársával beszélgetett a Real Madrid kiszemeltjéről. González a Leganés együttesénél követte végig a játékos fejlődését.
Lezártad a szaúdi időszakodat. Tudod már, hogy merre tartasz?
Még nem. Edzéseket végzek, felmérem a lehetőségeimet. A szaúdi élményeim után nyitott vagyok arra, hogy ismét külföldön játsszak. Remélem, hogy találok egy izgalmas projektet, és jó döntés hozok.
Mikor láttad először Diomandét?
Egy edzőmeccsen az első csapat és az utánpótlás játékosai között. Jó részüket már ismertem, de őt nem, mivel azt hiszem decemberben érkezett, és egy kisebb sérüléssel küzdött, így nem láttam korábban.
Első benyomás?
Lenyűgözött. El sem akartuk hinni, hogy mennyire jó. Az első labdaérintéséből látszott, hogy ő más. Az első csapatban mind összenéztünk, és kérdezgettük egymástól, hogy ez a srác meg honnan jött?
Azt hiszem nyertünk 7-1-re, de ő lőtte a góljukat, és folyamatosan gondot okozott nekünk a bal szélen. Hihetetlen dolgokat csinált, nem lehetett megállítani. Sosem láttam még korábban olyat, hogy egy utánpótlás játékos ennyire dominálna egy meccsen.
Mi volt a legkiemelkedőbb?
Minden. Kivételes szintet képviselt. Gyors és erős volt, mindkét irányban jól mozgott, remekül játszott össze a csapattársaival, folyamatosan megkerülte a védőket, remekül passzolt.
Az első pillanattól lenyűgözött minket. Már abban a korban kész játékosnak tűnt. Nyilvánvaló volt, hogy gyorsan fel fog kerülni az első csapatba, és ez is történt. Hamarosan debütálhatott, a Santiago Bernabéuban.
Emlékeztetett téged valakire?
Nehéz összehasonlítani bárkivel, mert nem csak egy területen emelkedett ki. A játék számos elemében kimagasló. Technikailag csodás. Remekül olvassa a játékot, gyors passzváltásokat csinál, okos elfutásai vannak, megveri a védőit egy az egy elleni játékban, szűk területeken cselezi át magát, betör az üres területekre. Komplett játékos, szóval nehéz kiemelni egy erősséget vele kapcsolatban.
Gondoltad, hogy egy jövőbeli szupersztárt figyelsz?
Persze. Amikor elkezdett rendszeresen velünk edzeni, láttuk, hogy az a teljesítmény nem volt véletlen. Egyszerűen azon a szinten volt. Lehetett látni, hogy kivételes tehetség.
Segítettél neki beilleszkedni.
Igen. Próbáltam közel lenni hozzá, segíteni, ahol tudok, különösen azért, mert nem sokat tudott a profi futballról.
Beszélgettünk az időbeosztásról, a táplálkozásról, regenerálódásról, napi rutinról, edzőteremről, és hogy milyen fontos, hogy figyeljen magára, adjon 100%-ot, és nem csak az edzéseken. Az edzői stáb is sokat segített neki, gyakran maradt az edzések végén, hogy dolgozzon például a lövésén.
Félénk srác?
Érdekes személyiség, mert a pályán kívül félénk, de a pályán nem ismer félelmet. Mindig figyelmes és tisztelettudó volt, de ami a leginkább lenyűgözött, az az alázata. Nagyszerű srác.
Meglepett, hogy nem fizette ki érte egy nagy LaLiga klub sem a 23 millió eurót?
Nem igazán. Csak 10 meccset játszott nálunk. Elképesztő fejlődésen ment át, látszott a benne rejlő óriási potenciál, de nehéz a klubok számára ilyen fiatal játékosra ilyen sok pénzt befektetni, miután olyan kevés pénzért érkezett.
Aztán berobbant Németországban…
Nem normális, amit csinál. Szupersztár számokat hoz Európa egyik legjobb bajnokságában, ahol óriásiak az elvárások. Megmutatta, hogy nem csak egy nagy jövő előtt álló játékos, hanem már most a legmagasabb szinten teljesít. Nem meglepő, hogy Európa legnagyobb klubjai harcolnak érte.
Melyik oldalon szeret játszani a legjobban?
Mindkét lábával kiváló, de balról szeret betörni, hogy aztán az erősebb, jobb lábával tudjon lőni, ez a legnagyobb fegyvere. Ugyanakkor kellően erős, hogy a széleken megverje a védőket. Figyeltem őt játszani a jobb oldalon Németországban és a világbajnokságon, ott is ugyanolyan hatékony. Hihetetlenül komplett játékos, aki arra hivatott, hogy a csúcson legyen.
Sikeres lehet a Real Madridnál?
Meglátjuk, hogy létrejön-e a transzfer, de szerintem abszolút igen. Az is segíthet, hogy nem a legnagyobb sztárként érkezik. Az, hogy fejlődhet, miközben a legnagyobb figyelem nem rá hárul, jót tehet neki. Fontos, ha nincs túl nagy nyomás alatt az elején. Ahogy haladunk az időben, természetesen egyre nagyobb felelősséget vesz magára. A tehetség tekintetében a Real Madridhoz is több mint elég, ami megvan benne.
Elérheti Lamine Yamal szintjét?
Őszintén mondom, hogy igen. Őrülten hangozhat, de a fejlődését alapul véve úgy gondolom, hogy elérheti azt a szintet. Lamine-nak több lehetősége volt, és már jó ideje bizonyít, de ha Yan megkapja ugyanazt a lehetőséget, akkor még túl is szárnyalhatja. Kivételes tehetség. Elképesztő potenciállal. Egy fenomén. Ez az ő szintje, és szerintem bizonyítani is fogja. Nagy lépéseket tett a karrierje során, és egy újabb közeleg. Az egyetlen kérdés, hogy mentálisan hogyan kezeli majd a nyomást.