Gy. András

A Real Madrid korábbi kiválósága, Gareth Bale a The Times újságírójával beszélgetett hosszasan karrierjéről, illetve terveiről.

A kezdetek

„Jó nevelést kaptam a szüleimtől. Szerény körülmények között nevelkedtem, de jó barátok, remek család vett körül, mostanra pedig csodás feleség és gyerekek vannak mellettem. Nem szeretek hencegni. Walesi vagyok. Mi egy renkívül szerény nemzet vagyunk. Még akkor is csodás dolgokat viszünk véghez, ha épp nem dicsérjük halálra emiatt saját magunkat. Mi csak megpróbáljuk a legjobbunkat nyújtani és megyünk tovább a következő feladatra.”

„Mindig úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell. Ha brazil lettem volna, más lett volna a helyzet, de walesiként, egy kis ország szülötteként mindig bizonyítanod kell. Keményen meg kell dolgoznod azért, hogy elérd, amit szeretnél, semmit nem kínálnak neked ezüsttálcán. Ez segített nekem. Ezért is tudtam fenntartani a motivációs szintet.”

Angol válogatott

„Megvolt a lehetőségem arra, hogy Angliában játsszak. Emlékszem, amikor az ügynököm elmondta, hogy itt az esély, de számomra ez nem volt kérdés. Walesi vagyok. Angolként még többet foglalkozott volna velem a sajtó. Sosem jártam túl sok eseményre, sosem mutogattam a családomat vagy magamat. Én mindig azt mondtam, hogy engedek egy kis bepillantást, de sosem túl sokat. Lehet, hogy ezért is írtak rólam annyi mindent, mivel nem ismertek igazán, ami végső soron pont az, amit szeretnék.”

Tottenham

„Harry Redknapp taktikája arra alapult, hogy a legjobb játékosokhoz juttassa el a labdát. Ott voltam én, Luka és Aaron, ő azt mondta, hogy hagyják, hogy azt csináljuk, amiben a legjobbak vagyunk. Ez egyszerre zseniális és egyszerű. Működött. Aaron a sebességével és irányváltásaival, én a másik oldalon, Modrić középen, Crouch és Defoe a tizenhatoson belül, ahová bárhová beküldheted a labdát, gól lesz. Nagyszerű csapatunk volt.”

„Az Inter elleni meccsek után egyértelműen nagyobb lett körülöttem a felhajtás, de bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok a legmagasabb szinten játszani, az akkori talán legjobb jobbhátvéd ellen is. Ez egy fordulópont volt a karrieremben. Megváltozott a gondolkodásmódom. Tudtam, hogy bárki ellen is lépjek pályára, képes vagyok felülmúlni.”

„A legkeményebb jobbhátvéd, aki ellen játszottam, Micah Richards volt. Kicsit gyorsabb voltam, de ő rendkívül atletikus, erős és kitartó volt. Ellőttem mellette a labdát, de ő csak elém hajolt és azt mondta, nem.”

„Bárhol is játszol, megtanulod, hogy kik a riválisaid, hogy mi a legfontosabb a szurkolók számára.”

„Kedvenc gólom? Az egyik héten az edzéseken gyakoroltam a kapáslövéseket, ami a következő meccsen nagyon jól kijött. Ashley Williams ellen lőttem, emlékszem, hogy beszéltem vele utána, ő pedig azt mondta, hogy ideje sem volt reagálni, és mire megmozdult, már jött a második lövés. Nincs semmi bajom a Swansea-val, tudom, hogy Cardiffból jöttem, de walesi vagyok, szóval remélhetőleg mindenkit összehozok. Egyszerűen csak nagyon élveztem ezt a gólt.”

A Real Madrid

„Az volt az oka annak, hogy a Real Madridba igazoltam, hogy Benzema és Ronaldo mellett és Modrić, Xabi Alonso és Kroos előtt játszhassak. Úgy éreztem, hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy egy olyan klubhoz igazoljak, ahol csodás játékosokkal focizhatok.”

„Vélhetően azért bánt velem olyan rosszul a spanyol média, mert nem úgy táncoltam, ahogy ők fütyültek, nem voltam reflektorfényben. Leigazolsz egy galaktikust, ők pedig azt várták, hogy mindenhol ott leszek, csinálok mindenfélét, én pedig ennek az ellentéte voltam. Én csak szerettem volna játszani, majd eltűnni a sötétben.”

„Beszélhettem volna spanyolul, de nem akartam, mivel egyszerűen szerettem volna mindent privátban, csendben, felhajtás nélkül intézni. Lehet, hogy azért támadtak, mert sosem adtam nekik igazán muníciót. Vélhetően csak nem értettek meg emberként.”

„Szerettem volna a Madrid játékosa lenni, viselni a csodás fehér mezt, voltak ott csodálatos pillanataink. De voltak nehéz időszakok is, amikor az ember magányosnak érzi magát, amikor mindenki rád akaszkodik, amikor fütyülnek, fújolnak. Az első volt a legrosszabb. Egészen fiatal voltam (24), nem tudtam, hogy hogyan kezeljem ezt a nyomást és az elvárásokat.”

„Amikor elhagytam a pályát Bartra mellett a kupadöntőben, az volt az egyetlen megoldás, hogy abból a helyzetből gólt szerezzek. Tudom, hogy mindent megtett volna, hogy a földre vigyen, megpróbált volna lerántani, hiszen az ott csak sárgát ér. Tudtam, hogy ha megkerülöm, akkor szinte már a kapuban vagyok.”

„Igazán különleges volt, hiszen a Barcelona ellen szereztem ezt a gólt, ráadásul ez volt az első döntőm. Utána olvastam az újságban, hogy ideje volt már valamit letennem az asztalra. Még csak hét hónapja voltam a csapatnál, ez egy kicsit erős volt. Megmutattam, hogy képes vagyok harcolni. Megtanultam, hogy hogyan kezeljem a nyomást, hogy miként ne vegyem komolyan. Ez foci, nem arról van szó, hogy hazamész és a családodban van valami probléma vagy netalántán az egészségeddel.”

„Bármi is történt, megtanultam azt a stadionban és az edzőpályán hagyni. Ha fiatalon rosszul játszottam, akkor hazavittem magammal. Soha nem aludtam jól. Idősebb koromra megtanultam, hogy a munkát azt a munkahelyen kell hagyni. Hazamentem a családomhoz. Boldog voltam.”

„Nem voltunk állandóan otthon. Elmentünk enni, de voltak olyan csendes helyek, ahol jól éreztük magunkat, ahol ismertük a tulajokat. Korábban mentünk vacsorázni, mert a többiek általában későn ettek.”

„A játékosokkal minden rendben volt. Tudom, hogy az emberek beszélnek mindenfélét, de soha nem volt semmilyen problémám senkivel. Nem hinném, hogy egyáltalán vitáztam volna bárkivel is valaha. Még a nehéz időkben is remek volt az öltöző. Őszintén élveztem az ott töltött időt, kivéve azt a néhány nehéz pillanatot a pályán. Semmit nem bántam meg. Jó döntést hoztam.”

„Megváltoztattam a stílusomat. A Southampton játékosaként még erőből ellőttem a szabadrúgásokat, később aztán már csavartam őket. Valószínűleg nem volt túl bölcs dolog, mert jó néhány gólt szereztem az első stílusban, de sokkal szórakoztatóbbnak tűnt a csavarát, amikor pedig bement egy ilyen lövés, az jobban nézett ki. A hiúságom miatt változtattam! (nevet) Normál esetben a meccsek előtti napon gyakoroltam 10-15 szabadrúgást, ismételgettem őket, hogy a meccsnapon ne érezzem azt, hogy nem is tudom, mit csinálok.”

„A másik kedvenc gólom a Liverpool elleni BL-döntőben szerzett ollózós találatom volt. Marcelo passza után kevesebb mint egy másodpercem volt átgondolni, hogy mit tegyek. Vélhetően nem egy ilyen előkészítés volt a szándéka, de he nem kockáztat az ember egy döntőben, akkor nem is nyer. Mi értelme lett volna levenni és rálőni? Mindig úgy voltam vele, hogy megpróbálom, ha ott az esély. Ez vélhetően sokat segített, hogy a legkomolyabb pillanatokban a legnagyobb színpadon is teljesíteni tudjak. Nem szeretem, ha az emberek biztonsági játékot játszanak. Vélhetően ezzel a lövéssel is ezért próbálkoztam meg.”

„Zidane rendben volt. Sosem vitáztunk, nem volt heves beszélgetés köztünk. Nem volt gond a viselkedésünkkel, inkább annyi volt, hogy nem mindenben értettünk feltétlenül egyet. De egyértelmű, hogy ő remekül teljesített a Madridban, három BL-t is megnyert sorozatban edzőként. A mai napig azt gondolom, hogy ő volt minden idők egyik legnagyszerűbb játékosa. Elképesztő dolgokat művelt a labdával.”

A válogatott

„A Wales, golf, Madrid dolgot egy korábbi Real Madrid játékos fújta fel, szóval igazából minden az ő hibája! Elém került a zászló. Egy kis viccelődés, nevetés volt az egész. Az az Eb-szereplés még mindig szürreálisnak hat. Nem tudtuk, hogy mire számíthatunk. Korábban csak TV-ben néztük ezeket a tornákat. Úgy mentünk ki a pályára, hogy nincs rajtunk nyomás, élvezzük ki. Őszintén mondom, hogy olyan volt, mint egy nyaralás a srácokkal. Közös szobákban voltunk, végig nevettük az egészet.”

„Még mindig nem hiszem el, hogy 1958 után kijutottunk a vb-re. Még nem fogom fel, hogy ez mekkora jelentőséggel bír. Walesiként, egy kis ország lakójaként már az első pillanattól úgy éreztük, hogy mindenki leírt minket. A játékosok, a szurkolók ugyanezt érezték, egy olyan kapcsolat alakult ki köztünk, amit nem sok ország mondhat el magáról.”

„Amikor kijutottunk, táncoltunk a szurkolóinkkal, akik eljöttek a cardiffi báromba, az Elevensbe. Nem gondolom, hogy sok válogatottól láthattak hasonlót.”

„Csalódottak voltunk a vb-n mutatott játékunk miatt. Ez elvitte a figyelmet arról a tényről, hogy egyáltalán kijutottunk. Nem voltam 100%-os, de nem játszottunk jól csapatként. Kár érte, de nem felejthetjük el, hogy milyen nagyszerű munkát végeztünk azzal, hogy 64 év után kijutottunk a tornára.”

Visszavonulás

„Nem szerettem ki a játékból, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy mindent elértem, amit szerettem volna. Nem bántam meg semmit. Nagyon elégedett vagyok a karrieremmel. Wales esetében szeretném átadni a lehetőséget a következő generációnak. Remélem, hogy megmutattuk nekik, hogy mit várunk a csapatunktól, amikor játszunk, és milyen is ez az öltözői környezet.”

„Még mindig élveztem a játékot, de már eljutottam arra a pontra, amikor szerettem volna több időt tölteni a családommal. A gyerekeim nagyon gyorsan felnőnek, úgy éreztem, hogy sok mindenből kimaradok.”

„Tudom, hogy mit jelent a közösségi média egy sportoló számára, ahol a szurkolók kommentelhetnek, tudom, hogy ez milyen gyűlölettel teli hely lehet. Nem vagyok jelen ezeken a platformokon, mivel tudom, hogy mennyire káros lehet. De ez nem csak a sportolókra, a gyerekekre is igaz, amikor nem tudja az ember, hogy miként kezelje az érzelmeit.”

„Fiatal koromban a szüleim nem engedték, hogy MSN messengert használjak, mivel fennállt a lehetősége annak, hogy egy idegen elkezdjen az emberrel beszélgetni és rossz irányba terelje. A barátaidat online bánthatják. Így, hogy gyerekeim vannak, nem akartam, hogy ők is ki legyenek téve ennek, hiszen végzetes következményekkel járhat egy ilyen eset. Az emberek a legrosszabb esetekben öngyilkosságot is elkövethetnek. A legkevesebb az, hogy az önbecsülésük, az önbizalmuk szenved csorbát. Az online bántalmazás meg is változtathatja az életüket.”

„Egy olyan platform, mint az AirWayz segít abban, hogy biztonságos platformként funkcionál, ahol a szurkolók információkat szerezhetnek a kedvenceikről. Mondjuk valaki az én nagy szurkolóm, imádja, ahogy játszom, cselezek, lövök, odajöhet az oldalamra, a szülei regisztrálhatnak egy kártyát számára, így ha valami rossz történik, felelősségre vonnak, pontosan tudják, hol vagy. Emellett hozzáférést biztosít olyan dolgokhoz, amelyeket a színfalak mögött csinálok, megmutatom, hogy miként értem el oda, ahová eljutottam, itt tanulhatnak a helyes táplálkozásról, arról, hogy hogyan rúgom a labdát, hogyan futok, hogyan dolgozok azért, hogy a testem erősebb legyen.” „Egy, másfél év múlva újraértékelem a dolgaimat, eldöntöm, hogy mit csináljak ezután. Folyamatos párbeszédet folytatok a szövetséggel. Sokat beszélgetek az edzővel. Nyitva áll előttem az edzői pálya, de jelenleg csak a családommal szeretnék lenni, el akarok szakadni a futballal járó hektikus életformától.”