Íñigo Pérez: A Madridra nem lesz hatással a hétközi vereség
A Rayo Vallecano edzőjének nyilatkozata csapata Real Madrid elleni bajnokija előtt.
Sporton kívüli témák:
„Mozgalmas hetek ezek, sok olyan eseménnyel, amelyek inkább a logisztikához és a szervezeti felépítéshez kapcsolódnak. A játékos udvariasan jelzi a problémáját, és ennyiben is kell maradnia a dolognak. Nem szabad, hogy ez energiát vegyen el a futballszakmai résztől. Nem gondolom, hogy ez befolyásolná a Madrid elleni mérkőzésre való koncentrációjukat.”
A Madrid veresége:
„Egy ilyen erős csapat esetében veszélyes, ha előtte vereséget szenved. A madridi játékosok mentálisan nagyon erősek, gyorsan regenerálódnak, így ez holnap nem lesz rájuk hatással.”
Rögzített helyzetek és identitás:
„Külön kell választani a dolgokat. A fejlődés kötelező. Javulnunk kell az utolsó percek értelmezésében, a pontrúgások levédekezésében… Ezek most megbosszulják magukat. Persze fájdalmas, de fel kell állni belőle, ugyanakkor ez nem változtathatja meg az identitásunkat. Menet közben nincs lehetőségem teljesen más játékstílusra váltani és azonnali eredményt elvárni. Az elmúlt két év pozitív volt, a megszokott alapokra kell építenünk, fejlesztésekkel és fejlődéssel kiegészítve. A játékosok sem értenék ezt az irányváltást.”
Pathé Ciss és az elmaradt tiszteletadás:
(Az Afrika-kupa megnyerése után a klub nem emlékezett meg játékosa sikeréről, aki egy a klubot szidalmazó X-posztot osztott tovább – a szerk. kieg.)
„Erről a konkrét helyzetről nem beszéltem Pathéval. Inkább megtartom magamnak a véleményemet.”
Arbeloa:
„Nüanszokról van szó. Egy olyan Madridot látok, amely elöl ugyanazzal a potenciállal bír, és könnyen jut el a kapud elé. Ha nem játszunk kiváló mérkőzést, szinte lehetetlen dolgunk lesz – még tavaly is, amikor jól játszottunk, nem sikerült nyernünk. Ez jó viszonyítási pont ahhoz, hogy ne veszítsük el az identitásunkat, és hatékonyabbak legyünk.”
Hogyan lehet megszorítani a Madridot?
„Andoni évét leszámítva, amikor tökéletes meccset játszottunk, mindig megszenvedtük az összecsapásainkat. A Bernabéuban is voltak jó meccseink, mégis kikaptunk. A kulcs az identitásunk visszaszerzése, az, ami eddig képessé tett minket arra, hogy versenyben legyünk a Madriddal.”
Érkezők / sérültek:
„Csak Unai López sérült, a combközelítő izmával van gond. Úgy tűnik, nem lesz távol hosszú ideig. A múlt héten már próbált visszatérni. Mumin orvosi engedélyt kapott, újra bevethető.”
Támogatottság:
„Amikor a klub erényeiről beszélek, a hűséges szurkolókra gondolok, akik jóban-rosszban kitartanak. A klub támogatását is érzem. Nem tapasztaltam semmilyen változást. Jól érzem magam, szerencsés vagyok, hogy ilyen háttér van mögöttem.”
Ilias:
„Nagyon fontos igazolás, dicséret azoknak, akik idehozták. Olyan káoszt tud teremteni a pályán, ami különbséget jelent. Szűk területen is rendkívül komfortosan mozog.”
Konferencia Liga:
„A versenyzés jó dolog, és az, hogy több bevethető játékosunk van, segít.”
Nteka és a lehetséges távozása:
„Erről a lehetőségről nem beszéltem vele. Most hallok róla először.”
Ratiu:
„Már a csapattal van, holnap bevethető lesz.”
Átigazolási piac:
„Azon túl, hogy véleményt mondok, ha megkérdeznek, az illetékesek mindig figyelik a lehetőségeket. Nem számítok semmi újdonságra.”
Mijatović: Hiányzik egy vezér
A klub korábbi játékosa egy rádióműsorban válaszolt a klub jelenlegi helyzetével kapcsolatos kérdésekre.
A Benfica elleni meccs
„Egy jobb, gyorsabb, éberebb, sikeréhesebb Benficát láttam. Szomorú vagyok, de mindenekelőtt aggódom. A Real Madriddal kapcsolatban nincsenek jó érzéseim. Bár az eredményjelzőn ott voltak a számok, úgy tűnt, a Real Madrid nem tudja, hogy mi a tét.”
Régi nóta
„Hogy azt láttuk-e ismét, amit Xabi Alonsónál és Ancelottinál az előző idényben? Igen… Akkor sem sikerült nyerni semmit, és egy olyan dinamikába kerültek bele, hogy „megjavítjuk”, „ez csak átmeneti”, „ez most nem számít”, „javulni fogunk”… A futballban pedig ez nagyon veszélyes. Nem javulhatsz akkor, amikor csak akarsz, hogy jöjjenek az eredmények, a jó hangulat és a ritmus.”
„Úgy gondolom, hogy a Real Madrid már tavaly óta abban a hiszemben él, hogy minden rendben, rengeteg BL-t nyertünk… A futballban, és különösen a Madridnál folyamatosan rengeteg dolog történik. Mindig egyre többet kell nyújtanod.”
Vezér
„Szerintem a Real Madridból egy vezér hiányzik, nem egy olyan játékos, aki meg tudja teremteni a különbséget. Nem látok egy vezért, aki kiáll, és megmondja, hogy ez mégis mi a franc? Egy Sergio Ramos, egy Modrić, egy Benzema, egy Hierro, egy Raúl… Egy vezér, akire a kamera fókuszálhat.”
„Mbappé nagyszerű futballista, de nem vezér. Zidane sem volt a francia csapat vezére, de ő volt a legjobb játékos. A gólok nem tesznek valakit vezérré.”
„Az én generációmban Fernando Hierro volt a vezér, és ha Fernando mondott valamit, akkor azt minden áron meg kellett csinálnod.”
A játékosok
„Amikor Xabi Alonso távozott, már elmondtam, hogy talán nem az edzővel van gond. És még most is ezt mondom. Álvaro Arbeloa megérkezett, egy edző, akinek talán nincs elegendő tapasztalata, de aki madridista, aki ismeri a játékosokat és a klubot, és ugyanazokat a tüneteket látom. Szerintem lassan meg kellene kérdeznünk magunktól, hogy ezt egy edző egyáltalán megoldhatja-e. Ez nem az elnök hibája, szerintem a játékosoknak kellene felébredniük, és meg kellene kérdezniük maguktól, hogy hogyan tudnának javulni. A Benfica ellen látszott, hogy a labdavesztés után érdektelennek tűntek, úgy viselkedtek, mintha ők lennének a világ legjobbjai, mintha mi sem történt volna. Ez fáradtság, egyfajta megnyugvás… Nem látom a szikrát, nem látok semmit.”
Butragueño: Jó eredményt kell elérnünk
A klubot az intézményi kapcsolatokért felelős igazgató képviselte a mai BL-sorsoláson.
„Visszatérünk Lisszabonba. Vicces, hogy 60 éve nem játszottunk velük, most pedig egy hónapon belül háromszor is találkozni fogunk. Jó eredményt kell elérnünk. A minap nagyon jól játszottak, megmutatták az erősségeiket. Ennek segítenie kell abban, hogy megfelelően felkészüljünk az első meccsre, jó eredményt érjünk el, majd a Bernabéu támogatásával bejussunk a legjobb 16 közé.”
„Úgy kell megközelítenünk a párharcot, hogy nyerni akarunk. Mi mindig győzelemre játszunk. Ki kell használnunk, hogy a visszavágót a saját stadionunkban játszhatjuk, de az első meccsen már ki kell küldenünk az üzenetet, és meg kell mutatnunk, hogy győzni akarunk.”
„Olyan támadóink vannak, akik bármelyik pillanatban eldönthetnek egy mérkőzést, ebből előnyt kell kovácsolnunk. Védekezésben egységesnek kell lennünk, de tudjuk, hogy az egyik erősségünk a támadójátékunk, amelyből a lehető legtöbbet kell kihoznunk.”
„Most van két hetünk, ami biztosan segít a felkészülésben, néhány sérült visszatérhet. A lehető legtöbbet kell kihoznunk ebből az időszakból, fel kell készülnünk minden eshetőségre. Természetesen nagyon izgatottak vagyunk. Most jönnek a finom pillanatok, amikor már minden meccs közelebb vihet a trófeához, vagy épp eltávolíthat tőle.”
„Fenn kell tartanunk a pozitív energiát és egységet, amelyet megmutattunk. Rengeteg tehetségünk van, remélhetőleg a sérültek is visszatérnek. Ez egy döntő fontosságú szakasz, nagyon fontos lesz Arbeloa számára, hogy szinte a teljes keret rendelkezésre álljon.”
Morientes: Senki nem szólhat bele egy edző dolgába
A Real Madrid korábbi kiválósága a MARCA újságírójával beszélgetett a klubbal kapcsolatos témákról.
Ön szerint mi nyomott többet a latban Xabi távozásánál: az eredmények, az öltöző kezelése vagy külső tényezők? Az hiányzott, hogy önmaga maradjon, vagy inkább az intézményi támogatás?
Úgy gondolom, az eredmények és a klub bizalma volt a döntő. Ami az öltöző kezelését illeti: amikor valaki edzőként megkapja a felhatalmazást, abba a területbe senki sem szólhat bele. Ahogy senki nem avatkozhat bele az elnök vagy a felszerelésért felelős munkájába sem. Mindenkinek megvan a maga feladata a csapaton belül, és az öltöző kizárólag az edző hatásköre. Lehet ezt jobban vagy rosszabbul csinálni, de amíg el nem éri – vagy éppen nem éri el – a célokat, Xabit nem lehet megítélni, mert nem tudjuk, hogy sikerült volna-e neki. Ne felejtsük el, hogy még versenyben volt a Király-kupában, a LaLigában és nagyon is életben volt a Bajnokok Ligájában. Az egyetlen trófea, ami kicsúszott, a Szuperkupa volt, ráadásul frissen érkezett a klubhoz. Néha a klubok jó döntéseket hoznak, máskor viszont elhamarkodottakat.
Milyen jelekből lehet észrevenni, hogy egy öltöző nem működik megfelelően?
Egy olyan csapatnál, mint a Real Madrid, a legjobb fokmérő a Bernabéu. A Bernabéu ura annak, ami történik: megmutatja, hogy a közönség elégedett-e vagy sem. A projekt, amelyet Xabi decemberben elindított, nem állt össze igazán abból a szempontból, hogy a szurkolók elégedettek legyenek. Az eredményeknek nagy hatása volt, és egyértelmű, hogy az Atlético Madrid elleni eredmény különösen fájt a szurkolóknak. Ezért a szurkolók reakciói óriási hatással vannak, kollektív és egyéni szinten egyaránt, és ezt saját tapasztalatból mondom. Ez a fokmérő rendkívül erősen hat mindarra, ami nemcsak az öltözőben, hanem a következő mérkőzéseken is történni fog.
És mi az a legfontosabb ügy, amit Arbeloának azonnal kezelnie kellene, amikor belép az öltözőbe?
Vissza kell hoznia a kulcsjátékosok legjobb formáját, majd pedig nyerni kell. Más szóval, ha pozitív irányba akarják fordítani a dolgokat, akkor ez a folyamat győzelmekkel kezdődik: négy, öt vagy hat megnyert mérkőzéssel. Amikor jönnek a győzelmek – ahogy a Monaco és a Levante ellen történt –, a zaj is csillapodik. Onnantól kezdve lehet érvényesíteni a saját elképzeléseit, tudását, munkamódszerét és játékfelfogását. Ami az Albacete elleni meccset illeti: hogyan lehetne hibáztatni Arbeloát azért, hogy pályára küldött tizenegy játékost egy olyan csapat ellen, amely óriási lelkesedéssel játszott? Részben még örülök is a történteknek, mert az Albacete neveltje vagyok, és tudom, milyen boldogságot okozott számukra ez a győzelem. De ezek olyan helyzetek, amelyek egyszerűen megtörténnek, és nem lehet őket előre látni.
Ha most Ön lenne abban az öltözőben, mi lenne az, ami a leginkább aggasztaná?
Az, hogy Mbappé megsérül. (nevet) Félretéve a viccet – bár nagyon is ez a valóság a kulcsjátékosoknál –, Xabi Alonsónak nagyon komoly problémája volt, mégpedig az, hogy rengeteg sérülés sújtotta a védelmet. Amikor egy olyan csapat edzője vagy, mint a Real Madrid, rengeteg dolog befolyásolja a közérzetedet: hátsó sorban bekövetkező sérülések, annak megtalálása, hogy ki pótolja a kieső játékost, az, hogy az elöl játszók nem hozzák a legjobb formájukat – Mbappét leszámítva. Vinícius például nem hozta rendszeresen a legjobbját, bár voltak egészen kiváló mérkőzései. Bellingham, Rodrygo vagy Mastantuono sem állt igazán össze, bár igaz, hogy az utolsó meccsen Mastantuono kifejezetten jól teljesített. Emellett szükség van egy megfelelő szakmai stábra és a feladatok delegálására is. A Real Madridnál nem működik az, hogy „én döntök mindenről”. Úgy gondolom, az ilyen kluboknál – nemcsak Madridban, hanem Barcelonában, az Atléticónál vagy a Liverpoolnál is – delegálni kell a fizikai, a mentális, a taktikai és a stratégiai munkát. Elég csak megnézni, hogyan dolgozik stratégiai szinten az Arsenal. Sok tényező van, de mindenekelőtt arról szól a dolog, hogy a legnagyobb sztárok egóját táplálni kell.
Ön szerint Vinícius közelebb áll most a hosszabbításhoz a Real Madriddal, hogy Xabi már nincs ott?
Úgy gondolom, ez elsősorban a klub és a játékos közötti kérdés, bár az edző személye is számít valamennyire. Az én esetemben, tizennyolc évesen, amikor egy csapathoz kerültem, sok szakmai kérdést beszéltem meg az edzővel. Ezért elképzelhető, hogy Vinícius beszélgetni fog Arbeloával, hiszen hamarosan lejár a szerződése, de a klubbal is egyeztetnie kell, hogy Arbeloa lesz-e a jövő projektje, vagy van-e szándék váltásra, ha nem mennek jól a dolgok. Ezt a játékosnak figyelembe kell vennie, és itt jön be az is, hogy kik veszik körül, milyen tanácsokat kap. És arra is figyelni kell, hogy egy edző hogyan dönt, hiszen az utóbbi időben láttuk, hogy van olyan is, hogy egy tréner akár csak négy hónapig marad. Ez tehát nagyon személyes kérdés, az érzéseken múlik: jól érzi-e magát ott, értékeli-e a klubot, ahol játszik, megbecsüli-e a szurkolótábor. Ezek mind számítanak a döntésnél. És természetesen az is, hogy amikor a Madrid leteszi a szerződést az asztalra, az tetszik-e neki vagy sem. Ez így működik.
Olyan játékosról van szó, aki sok vita forrása is…
Ezek azok a döntések, amelyeket minden edzőnek meg kell hoznia: mik a klub értékei, és megéri-e. Ilyen vitákat már korábban is láttunk, nemcsak a Real Madridnál, hanem sok más klubnál is. Mérlegelni kell, hogy a játékos mennyire fontos futballszakmai és emberi szempontból. Ha egyensúlyban van a kettő, akkor megéri, de ha a pályán kívüli ügyek nagyobb súlyt kapnak, mint a futballteljesítmény, akkor már kevésbé. A végén azonban egy játékos esetében az a legfontosabb, hogy bármilyen személyisége legyen, bármennyire is excentrikus, teljesítsen a pályán. Ha nem nyújt megfelelő teljesítményt, akkor mindegy, hogy jó ember-e, és az is mindegy, milyen pozitív vagy negatív kapcsolata van a lelátóval.
Javi García: Hiszem, hogy Arbeloa módszere működni fog
A Real Madrid és a Benfica korábbi játékosa beszélgetett a MARCA munkatársával a két csapat BL-összecsapása előtt.
Hogyan élte meg a játékosból edzővé válás gyors átmenetét?
A játékosból edzővé válás nagyon természetesen ment. A pályafutásom utolsó éveiben már pontosan tudtam, mikor fogom abbahagyni a futballt. Kifejezetten vártam ezt a pillanatot, és amikor megérkezett a Benfica hívása, hogy csatlakozzak a szakmai stábhoz, minden magától értetődően alakult.
Sokáig tartott elfogadnia a pályafutás végét?
Mindig nagyon sokat követeltem magamtól, egészen a végletekig, emiatt szinte soha nem voltam elégedett azzal, amit csináltam – legyen szó edzésről vagy mérkőzésről. A visszavonulás hatalmas felszabadulás volt. Az elmúlt másfél évben, amióta teljesen megálltam, sokkal nyugodtabb vagyok, boldogabb, élvezem az életet és a családommal töltött időt.
Mikor kezdte el igazán foglalkoztatni az edzői pálya?
A pályafutásom utolsó éveiben, amikor még három-négy évem volt hátra. Ilyenkor az ember már elkezdi megkérdőjelezni az edző döntéseit, a taktikai elképzeléseket, az edzéseket, a gyakorlatokat – persze csak magában. Elkezded végiggondolni, mit csinálnál másképp, hogyan lehetne javítani a csapaton, és egy kicsit edzőt játszol a fejedben. Aztán a benficás tapasztalat, egy BL-szintű klubnál, amely minden címért harcol, végleg megerősített abban, hogy ezt akarom. Olyan adrenalint ad, amit néha játékosként sem éreztem. Olyan, mint egy drog: mindig akarsz belőle még többet.
Meséljen benficás kispados időszakáról, 2022 és 2024 között.
Amikor a klub felhívott, hogy csatlakozzak a stábhoz, életem egyik legjobb döntését hoztam. Soha nem gondoltam volna, hogy asszisztensként térhetek vissza. Nagyon élveztem, és voltam olyan szerencsés, hogy újra bajnokok lettünk. A Benfica számomra egy olyan klub, amelyet örökre a szívemben hordozok.
Együtt dolgozott Álvaro Carrerasszal.
A két év alatt, amíg a Benfica stábjában voltam, együtt dolgoztunk Álvaróval. Mivel spanyol, az első egyeztetések velem történtek, hogy informálódjak róla, és kikérjék a véleményem. Már ismertem őt a Real Madridból, mindig is nagyra értékelt játékos volt. Utánanéztünk a granadai időszakának is, és minden visszajelzés nagyon pozitív volt. Nem tévedtünk. Amit leginkább kiemelnék benne, az a személyisége. Jól kezdett, és szerintem nagyon remek pályafutás áll előtte.
A kezdetek a La Fábricában, a Real Madrid akadémiáján.
A castillás időszak fantasztikus volt. Amikor a korábbi csapattársakkal összejövünk, mindig mondom: talán ez volt az utolsó időszak, amikor úgy élveztem a futballt, mint gyerekként, amikor az utcán játszottam. Brutálisan jó csapatunk volt és elképesztő emberi közösség. Feljutni López Caróval, és hosszú évek után visszajuttatni a Castillát a másodosztályba, különleges élmény volt. Az utolsó meccs a Conquense ellen a Bernabéuban, olyan sok néző előtt, maga volt az álom. Játékosként az egyik legszebb emlékem.
Bemutatkozott a Real Madrid első csapatában a Király-kupában, a Leganés ellen.
Sok év után az akadémián az ember érzi, hogy számolnak vele az edzéseken, és hogy közeledik a bemutatkozás. A Leganés ellen jött el az én időm, kupameccs volt, ha jól emlékszem 2–1-re nyertünk. Nem úgy sikerült a meccs, ahogy az ember szeretné, mert a kupameccsek különlegesek. Akkoriban a Zidane–Pavón-féle Madrid volt, ami óriási tiszteletet parancsolt, ugyanakkor nap mint nap a legjobbaktól tanulhattunk. Ezeket az emlékeket, fotókat, videókat egy életen át megőrzöm. 13–14 évesen a Real Madridba kerülni, egy dédelgetett álommal, és megélni, hogy valóra válik – ez nemcsak nekem, hanem az egész családomnak hatalmas öröm volt.
Feljutás az első csapatba.
Már önmagában az is boldoggá tett, hogy az első csapatnál lehettem. Emlékszem, a Real Madridnak mindenképp erősítenie kellett a védekező középpályás posztot, így jött Diarra, de én így is büszke voltam, hogy a keret része lehetek, hogy nap mint nap világsztárokkal dolgozhatok és tanulhatok tőlük. Rengeteg munka és szenvedés volt idáig eljutni, így akkor semmi nem fájt – épp ellenkezőleg: nagyon büszke voltam.
Javi Garcia（Spain）2004・2008-2009 pic.twitter.com/zFYqLo3fLm
— Real Madrid players (@madrid_players) July 31, 2020
Amikor felmerült az Osasunába igazolás lehetősége, mi járt a fejében?
Már három éve a Castillában voltam, és úgy éreztem, lezárult az a szakasz. Játszottunk a másodosztályban, ami nagyon kemény liga, szinte olyan, mint az első. Úgy éreztem, készen állok a szintlépésre. Az Osasuna jó választásnak tűnt, stabil csapat, fantasztikus szurkolókkal, akik mindig a csapat mellett állnak. Egy fiatal játékosnak, az első élvonalbeli szezonjában ez kulcsfontosságú. Nagyon jó döntés volt, nem bántam meg.
Visszavásárlási opcióval igazolt az Osasunába. Reménykedett, hogy visszatérhet a Real Madridhoz?
Az ember ezzel a céllal megy el, de tudja, mennyire nehéz visszatérni a Real Madridba. Egy kicsit ijesztő kilépni onnan ennyi év után, amikor gyerekkorod óta ott voltál. Mindig ott van a kérdés, hogy visszatérsz-e vagy sem. De már az első idény után közölték velem, hogy a következő idényben csatlakozom az első csapathoz, ami hatalmas öröm volt. Ez igazolta, hogy az osasunai évem nagyon jól sikerült.
Jött a Benfica és az európai ugrás.
A Benfica lehetősége egy olyan Real Madridnál töltött idény után jött, amikor tudtam, hogy be kell érnem kevesebb játékperccel. A futballt ki kell használni: gyönyörű szakma, más világokat és kultúrákat ismerhetsz meg általa. Az első pillanattól kezdve, amikor Lisszabonba és a stadionba léptem, éreztem, hogy történelmi klubhoz érkeztem. Az egyik legjobb döntésem volt, talán a három legjobb futballévem volt ott.
A történet Cristiano Ronaldóval a Benficába igazolás előtt.
Ez abban az előszezonban történt, amikor Cristiano megérkezett a Real Madridhoz. Egy reggel reggelinél odajött hozzám, mert látta a nevemet egy portugál újságban, és megkérdezte: „Javi, a Benficához mész?” Megkérdeztem tőle, milyen a klub, és gondolkodás nélkül azt mondta: menj, azonnal. Igaza volt – az egyik legjobb döntésem lett.
A portugáliai teljesítménye felkeltette a Premier League nagycsapatainak figyelmét.
Három nagyon jó év volt, és tudtam, hogy a klub filozófiája fiatal, fejlődő játékosokat igazolni és később értékesíteni. Több csapat érdeklődött, de a City projektjén már látszott, hogy milyen irányba halad. A Premier League számomra a világ legjobb bajnoksága, nagyon vonzott.
A pályafutása Spanyolországon, Anglián, Portugálián és Oroszországon át vezetett. Hogyan tekint vissza erre?
Gyerekkoromban apám mindig azt mondta, hogy a futball szépsége az utazás, az új dolgok megismerése, hogy mindent kihozz belőle. Ezt nagyon magamba szívtam. Minden országban olyan kluboknál játszottam, amelyek a címekért küzdöttek. Jó visszanézni a régi fotókat, látni, hogy a lányom Oroszországban élt, más kultúrákat ismert meg. Ezek életre szóló élmények. Tudtam, hogy a karrierem végén nem akarok megbánni semmit – ezért vagyok most teljesen nyugodt.
Az egyik játékos, akivel a legtöbbet játszott együtt, Arbeloa volt.
Két évet játszottunk együtt, a feljutás évét, majd a másodosztályban egyet, közel 60 meccset. Ő volt a kapitányunk, nem a kora miatt, hanem mert igazi vezér volt. Mindig tudta, hogyan motiválja a csapatot. Soha nem felejtem el a Conquense elleni feljutási meccset: órákkal a találkozó előtt felírt a taktikai táblára egy szöveget, ami hatalmas löketet adott mindenkinek. Ha egy dolgot kellene kiemelnem benne játékosként, az a személyisége és a futballintelligenciája. Ez edzőként is megmarad.
Gondolta volna akkor, hogy Arbeloából edző lesz?
Akkor még gyerekek voltunk, nem gondoltunk erre. De visszanézve látszott. Megvolt benne a karakter, mindig húzta magával a többieket. Mindig megtalálta a módját, hogy űzze a többieket, hogy mindenkit feltüzeljen. Visszatekintve sok dolog, amit játékosként csinált, passzol ahhoz, ahogy ma edzőként viselkedik.
Meglepi a mostani madridi edzői munkája és módszere?
Nem lep meg. Álvaro nagyon intelligens, pontosan tudja, mit csinál, hogyan és miért. Kiegyensúlyozott ember, az egyetlen célja, hogy nyerjen és sikeres legyen a Real Madriddal. Már látszanak a változások, főleg a játékosok hozzáállásában. A Villarreal ellen egy olyan csapatot láttam, amely játszani akart, birtokolta a labdát, védekezett, élvezettel futballozott. Ez Álvarónak köszönhető, és őszintén hiszem, hogy működni fog.
Mi a célja edzőként? Van példaképe, kedvenc stílusa?
Az elmúlt másfél év a feltöltődésről szólt, mert teljesen kimerültem. Most a családommal vagyok, közben rengeteget tanulok, sok futballt nézek. Jelenleg nincs olyan edző, akivel teljesen azonosulnék, de Jürgen Klopp jó referencia számomra. Elemzek csapatokat, bajnokságokat, nyelveket tanulok, edző kollégákat látogatok. Teljes tanulóüzemmódban vagyok, hogy készen álljak a jövőre. Edző akarok lenni, de nyitott vagyok minden lehetőségre, mert tudom, hogy minden tapasztalat épít.
Camacho: Ez nem edzői kérdés, a játékosok reagáltak
José Antonio Camacho, a Real Madrid korábbi játékosa és edzője, aki a Benficát is irányította (sőt, Mourinho Portója ellen még kupát is nyert), az AS munkatársával beszélgetett a két csapat BL-mérkőzése előtt.
Milyen emlékeket őriz a Benficáról?
Nagyon jókat. Kétségtelen, hogy én is benfiquistának érzem magam.
Mondhatjuk, hogy ez Portugália Real Madridja?
Érezhető a klub nagysága, főleg amikor külföldön vagy. A Portóval és a Sportinggal verseng, de szerintem a Benficának sokkal nagyobb a presztízse, elsősorban a külföldön élő portugálok miatt, akik kivándorolni kényszerültek, akár Amerikába, akár olyan országokba, mint Svájc, Belgium vagy Németország.
Önnek jól ment ott a munka?
Nos, egy nehéz időszakban érkeztem a Benficához. Stadiont váltottunk, nem volt edzőközpontunk, minden nap más helyszínen edzettünk… Bonyolult volt a helyzet, és úgy gondolom, a benficások ezt el is ismerték. Akkoriban a Porto szárnyalt Mourinho vezetésével, megnyerték a Bajnokok Ligáját. Mi pedig ebben a bonyolult időszakban próbáltunk velük versenyezni.
Egy kicsit ön volt a Benfica Mourinhója, abban az értelemben, ahogy a portugál edző a Madridnál harcolt a Barcelona hegemóniája ellen.
Valóban, megnyertük ellenük a kupadöntőt, miközben ők megnyerték a bajnokságot és a BL-t is, így keresztülhúztuk a triplázásukat. Egy rengeteg nehézséggel küzdő Benficáról beszélünk… Mi tettük rendbe a dolgokat, és szerintem onnantól kezdve látható az a modern Benfica, amely ma is létezik.
Tehát ön jó emlékeket hagyott maga után.
Amikor visszamegyek, érzem, hogy elismernek, érzem a szeretetet, és ezért nagyon hálás vagyok.
Önnek tetszett Mourinho madridi munkája?
Én a Real Madrid oldalán állok, és mindenkit megvédek, aki a klubnál dolgozik. Mourinho különleges ember, nagyszerű edző, és az idő múlásával is a csúcson maradt. Ennek oka van. Számomra egy edzőnél – függetlenül attól, mennyire jó vagy rossz – a személyiség a legfontosabb. És Mourinho rendelkezik ezzel.
Ha már személyiség: Camachóé is erős volt. Két projektet is félbehagyott a Real Madridnál, mert valami nem stimmelt.
Ebben hasonlítunk. A Real Madridnál és a Benficánál is hasonló történt velem. Vannak dolgok, amelyeket nehéz megmagyarázni, mert nehéz megérteni őket. Amikor egy csapathoz érkezik az ember, a körülmények kulcsfontosságúak.
Milyen érzéseket hagyott önben Xabi menesztése?
Nem tudom. Attól függ, mi történik ezután. Nem szeretnék sem túlságosan belemenni, sem kihátrálni ebből a témából. Xabi már bizonyította, hogy kiváló edző. A Real Madrid pedig kiváló csapat. Lehet, hogy valamiért nem passzoltak egymáshoz. Velem is ez történt Madridban. Amikor megérkeztem, sok nagyon nagy játékos volt már előrehaladott korban, és úgy éreztem, nem tudom kihozni belőlük azt, amit a klub megérdemelne. Nem tudom, mi történt volna, ha Xabit az idény végéig hagyják dolgozni.
Ezt nem lehet tudni…
Az biztos, hogy sokkal fiatalabb csapata van, mint amilyen nekem volt. A legjobb játékosai a legjobb korban vannak.
Az ön öltözője nehéz volt?
Természetesen, mindegyik az. A klub elvárja a győzelmet… Ehhez pedig meg kell adnia mindent, ami szükséges.
A hatalomra gondol?
Nem, mindenre. A Real Madrid nem elégszik meg a második hellyel.
Beszáll a vitába, hogy milyen típusú edző illik a Madridhoz?
Mindig ugyanazt mondtam: az, amelyik nyer. Karakter, karakter nélküli… Beszélni könnyű, de aztán cselekedni is kell.
Milyen volt az ön játékosként megélt madridi öltözője?
Nagyon más volt. Sokkal inkább hazai játékosokra épült. Az a csapat nem volt olyan erős, és nem nyert annyit, mint a későbbiek. Spanyolországban igen, de Európában „csak” UEFA-kupát nyertünk, BEK-et nem. Akkoriban ahhoz, hogy indulhassunk, meg kellett nyerni a bajnokságot, ami megnehezítette a dolgunkat.
Hoy cumple 66 años un mito del Real Madrid: don Jose Antonio Camacho Alfaro. El defensa murciano disputó 577 partidos oficiales con el Real Madrid entre 1974 y 1989, marcando 11 goles pic.twitter.com/vEUAIifkJ2
— Hemeroteca RMCF (@HemerotecaRMCF) June 7, 2021
Egy győztes csapatnak szüksége van egyértelmű vezérre az öltözőben?
Igen, természetesen. Az én időmben legendák voltak ott. Én például beléptem az öltözőbe, és ott volt Pirri. Ráadásul én csak a Madridban játszottam, majdnem úgy, mint Santillana, mert akkor még létezett a játékosmegtartási jog.
Világos.
Ma viszont sok csapatnál a játékosok már szinte fontosabbak, mint maga a klub. A Real Madridnál – a nagysága miatt – ez nem fordulhat elő.
Számított erre a Levante elleni szurkolói reakcióra? Meglepte a sok fütty?
A sajtó már napok óta erről beszélt… Mindenféle ember van. Például az Albacete elleni meccs miatt is volt elégedetlenség – ez volt az utolsó csepp a pohárban. De ugyanaz a közönség nemrég végig buzdította a csapatot. Ők madridisták.
Önt kifütyülték valaha?
Nézze, mondok valamit. Csapatkapitányként vittem körbe az UEFA-kupa trófeát… És hatalmas füttyszót kaptunk!
Miért?
Mert kikaptunk a Videotontól azon a meccsen… Igaz, az odavágót nagyon megnyertük, 0–3-ra vagy valami hasonlóra. De akkor is kifütyültek bennünket!
Elképesztő…
De amikor a madridi közönség látja, hogy a csapat nehéz helyzetben van, biztos lehet benne, hogy segíteni fog, tapsolni fog, a játékosok mellett áll. Viszont rendkívül igényes közönség.
Mindig is az volt.
És ezért játékosnak lenni azt is jelenti, hogy meg kell fordítani a helyzetet.
Viníciusnak biztosan nagyon rossz élmény volt…
Ezt neki úgy kell felfognia, hogy ez segíti abban, hogy a legjobb legyen. Meg kell fordítania a helyzetet. Ha a Real Madridban akar játszani, rengeteg nehézséggel kell szembenéznie.
Igazságtalannak érezte a Florentino elleni kiabálást, mindazok után, amit a klub az elmúlt években elért?
Szerintem az elnök kiváló munkát végez. Felépítette a világ legjobb stadionját, a világ legjobb edzőközpontját, sorra nyerte a bajnokságokat és a Bajnokok Ligáját… Ne legyen kétsége afelől, hogy a szurkolók többsége mellette áll.
Mit gondol Arbeloáról?
Ő a klub embere, mindenkit megért. Azt kell tudnia, hogy míg korábban annak, amit mondott, nem volt akkora súlya, mostantól minden szava szentírás lesz. Alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy a világ legjobb csapatának edzője. Ha beválik, marad, ha nem, nem marad. Folyamatos mérlegelés alatt lesz, de ezért van a Real Madridnál – és ezt ő is tudja.
Megvan a keret ahhoz, hogy jobban játsszon a csapat, mint korábban?
Ahogy mondtam: vannak dolgok, amelyeket nagyon nehéz megmagyarázni.
A Villarreal ellen már más arcát mutatta a csapat…
Amikor edzőváltás történik, a játékosok érzik, hogy valami komoly dolog történt, és természetes, hogy reagálnak. Valószínűleg az Albacete elleni Király-kupa-meccsen erre még nem volt idejük, de a Monaco, és főleg a Villarreal ellen már nagyon jó képet mutattak. Meg kell várni, hogy ez valóban tartós reakció-e. Most már csak a bajnokság és a BL maradt, ezekre fognak koncentrálni. De ez nem az egyik vagy másik edző kérdése – egyértelműen a játékosok reagáltak.
Otamendi: Tudjuk, hogy nyernünk kell
A Benfica játékosai közül Otamendi nyilatkozott csapata Real Madrid elleni BL-mérkőzése előtt.
Hogyan élted meg az elmúlt hetek kritikáit?
Ez nem kritika volt, hanem támogatás. A szurkoló ugyanúgy éli meg a dolgokat, ahogy nekünk is kell. Joguk van ahhoz, hogy még többet várjanak tőlünk. Át kell vészelnünk ezeket az időszakokat is, ennek pedig az egyetlen módja az, ha keményen dolgozunk és a maximumot nyújtjuk.
Beszéltél már Mourinhóval a jövőről?
Én olyan ember vagyok, aki a klubjáért él. Edzéseken megpróbálok mindent beleadni, példát mutatni a fiataloknak. A fiatalok számára a magas színvonalnak kell példaként szolgálnia. Bekerülni könnyű, bennmaradni már sokkal nehezebb. Mou-val általában az életről beszélgetünk, most egy olyan időszakot élünk, amikor a mindennapokra kell a legnagyobb figyelmet fordítani, nem a jövőre.
Mennyi esélyetek van a továbbjutásra?
Természetesen tudjuk, hogy milyen eredményt kell elérnünk, nyernünk kell. Először is a meccs megnyerésére kell koncentrálnunk, majd várunk.
Hogyan lehet megállítani Mbappét?
Mbappé nagyon magas szintű játékos. Hihetetlen kvalitásai vannak, de a Madrid nem csak egy játékosból áll. Számunkra tökéletes mérkőzésnek kell lennie a holnapi meccsnek, védekezésben és támadásban egyaránt. Lesznek pillanatok, amikor szenvednünk kell. Nagyon objektív ember vagyok. Mindig igyekszem profi lenni, a klubon belül és otthon egyaránt. Alapvető fontosságú, hogy helyes táplálkozással és megfelelő edzésekkel próbáljunk odafigyelni magunkra.
Számít, hogy melyik társad mellett játszol?
Tomás [Araújo], Antonio [Silva] vagy Gonzalo mind nagyon tehetségesek és nagy jövő előtt állnak. Tudják, hogy mit jelent ez a klub. Mindegyikük más-más tulajdonságokkal rendelkezik, de mindannyian nagyon jók. Ez egy egészséges belső verseny. Ha játszom, mindent beleadok. Tanulunk egymástól.
A 100. mérkőzésed lesz a csapatban.
Fontos, hogy maximális koncentrációval és a legjobb mentalitással álljunk a meccshez. Nehéz lesz. A BL ilyen, egy pillanatra sem veszítheted el a koncentrációdat, mivel azt azonnal büntetik. Egyébként örülök, hogy elértem ezt a számot, remek eredmény.
Mourinho: Nagyon szeretem a Real Madridot és Álvarót is
A Benfica portugál trénere csapata Real Madrid elleni BL-mérkőzése előtt.
Milyen mérkőzésre számít holnap?
Nehéz előre megjósolni. Akármennyit is beszélünk róla, van egy tagadhatatlan és ugyanakkor fantasztikus dolog a futballban: a játék kiszámíthatatlansága. Soha nem lehet tudni, mi fog történni. Az ember elemzi az ellenfelet és a saját csapatát is, de rengeteg dolog történhet a pályán. Igyekszünk a lehető legjobban felkészíteni a csapatot, és tisztelettel játszani egy olyan együttes ellen, amelyről mindannyian tudjuk, milyen szintet képvisel. Az egyetlen célunk a győzelem. Nem figyelhetünk más eredményekre, mert ha nem nyerünk, nem jutunk tovább a következő körbe.
Sok év telt el azóta, hogy a Real Madridnál dolgozott. Szeretném megkérdezni az egyik leghíresebb akkori sajtótájékoztatójáról, amikor egy Barcelona elleni mérkőzés után többször is feltette a kérdést: „miért?”. Egy játékvezetőket érintő üggyel kapcsolatban folyamatban van egy nyomozás. Az idő választ adott erre a kérdésre?
Őszintén szólva ez nem érdekel. A karrieremet napról napra élem. A mára és a holnapra gondolok, nem a tegnapra. Ami megtörtént, az megtörtént, ezen már nem lehet változtatni.
Mit vár a játékvezetőtől és az átigazolási piactól?
Nem foglalkozom sem érkezőkkel, sem távozókkal. Soha nem lehet tudni, mi történhet. Két fontos játékosunk is megsérült az idény második felére. Az átigazolási piac kapcsán teljesen nyugodt vagyok. Ami a játékvezetőt illeti: már hetekkel ezelőtt is elmondtam, hogy nem aggódom miatta, és nem szeretek a bírókról beszélni a mérkőzések előtt, mert úgy gondolom, mindenki a lehető legjobban akarja elvégezni a munkáját. A meccsek után szoktam a játékvezetésről nyilatkozni.
A múlt héten tett egy megjegyzést, miszerint feltűnt önnek bizonyos fiatal, tapasztalatlan edzők megjelenése a Premier League-ben. Arbeloa tapasztalatlansága is felkelti az érdeklődését? Hogyan látja az első két hetét a Real Madrid kispadján?
Az újságíróknak van egy tulajdonsága, amit nagyon tisztelek: képesek a dolgokat abba az irányba terelni, amerre szeretnék. A kérdés, amit akkor kaptam, az volt, hogy meglep-e, hogy Spalletti a Juventust edzi. A válaszom egy nagyon konkrét kérdésre reagált: arra, hogy Spallettinek megvannak-e a képességei ahhoz, hogy a Juventust irányítsa. Ez volt a kérdés, és a válaszom Spalletti védelmében hangzott el.
Természetesen nem lep meg, hogy Spalletti a Juventust edzi, ahogy az sem, hogy nagy tapasztalattal rendelkező edzők nagy klubokat vezetnek. Ami meglep, az az, amikor egy edző előélet nélkül kerül egy óriási klubhoz. Ez egy teljesen természetes gondolat. Hadd meséljek egy történetet, ami jól tükrözi ezt a helyzetet.
2000-ben egy Benfica nevű óriásklub megkeresett egy edzőt, aki addig még senkit sem irányított – rólam van szó –, hogy legyen a Benfica edzője. Az az edző azt válaszolta: „nem megyek, mert nem akarok segédedző lenni”. Azt hittem, asszisztensnek hívnak. Végül vezetőedzőnek akartak. Ez volt az első nagy meglepetésem fiatal edzőként, tapasztalat nélkül, egy óriásklubnál.
Ez történt velem, és valóban meglepő helyzet volt. Az olaszok ezt felhasználták Chivu kapcsán, Önök Spanyolországban Arbeloa kapcsán. De a valóság az, hogy Chivu és Arbeloa is „az én gyerekeim”. Nemcsak volt játékosaim, hanem különleges játékosaim.
Ami Álvarót illeti: emberileg, személyes kapcsolat és empátia szempontjából ő volt az egyik kedvenc játékosom. Nem ő volt a legjobb futballista, aki nálam megfordult a Real Madridban, de biztosan az egyik legjobb ember. Ő az utolsó, akire nyomást helyeznék. De Önök nagyon intelligensen végzik a munkájukat. Én csak azt kívánom, hogy Álvaro számára minden jól alakuljon, és fantasztikus edzői pályafutása legyen.
Hogyan kell játszania a Benficának?
A jelenlegi Real Madridot elemezve, szívesen játszanék ellenük másképp, mint ahogyan valójában tudunk. De nem játszhatunk olyan erényekre támaszkodva, amelyekkel nem rendelkezünk. A győzelemhez egy góllal többet kell szerezni az ellenfélnél. Gólt kell rúgnunk, és jól kell védekeznünk, meg kell találnunk az egyensúlyt.
Meglepte Xabi Alonso menesztése?
Xabi is az én egyik „gyerekem”. Csak pozitív emlékeim vannak róla. Ugyanazt az érzelmet éltem át, amit holnap is fogok Álvaro ellen, amikor Xabi csapata ellen játszottam. Megható volt számomra ellene meccselni, és holnap is az lesz Álvaróval. Óriási öröm volt számomra, amit Leverkusenben elért. Ami Madridban történt vele, az nem érdekel. A futballban már semmi sem lep meg. Biztos vagyok benne, hogy a pályafutása más irányt vesz majd, és boldog lesz. Nagyon jó edző.
Mit jelent kimaradni a BL rájátszásából? Hatással lehet ez az átigazolási piacra?
Úgy gondolom, az átigazolási piac nem változik attól, hogy kvalifikálunk-e vagy sem. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs összefüggés. Ha nem jutnánk tovább, annak a fő oka az első hazai vereség lenne. A Leverkusen elleni, igazságtalan vereség is erősen befolyásolta a helyzetünket.
Mit gondolt, amikor megtudta, hogy Arbeloa lesz a Real Madrid edzője?
Az első gondolatom az volt, hogy minden menjen jól neki, ezt kívánom. Azt szeretném, hogy Arbeloának mindenhol jól menjen. Azt is szeretném, hogy a Real Madridnak jól menjen bármelyik edzővel. Képzelje el, mit jelent számomra a Madrid Arbeloával – természetesen azt akarom, hogy sikeresek legyenek együtt. Nagyon szeretem a Real Madridot, és nagyon szeretem Álvarót. Egy dolgot szeretnék csak: hogy holnap ne nekik jöjjön ki jól a lépés.
Nem láttam edzéseket tőle, így edzőként nem tudok többet mondani róla. Számomra az a legfontosabb, hogy boldog legyen. Edzőnek lenni nagyon nehéz, mert rengetegen vannak, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és nap mint nap kritizálnak. Az a legfontosabb, hogy az ember szeresse, amit csinál.
Hogyan kell játszania a Benficának?
Ha nincs meg az egyensúly, a Real Madrid könyörtelenül büntet. Három helyzetből három gólt szereznek. Olyan magas szintet képviselnek, hogy azonnal kihasználják a hibákat.
Beszélt Arbeloával?
Nem beszéltem Álvaróval. A telefonszámat csak a családom ismeri. Van egy másik telefonom is, de azt gyakran cserélem, így sok emberrel elvesztem a kapcsolatot. Nem is szükséges, hogy felhívjuk egymást a jókívánságok miatt, ő pontosan tudja, mit gondolok. Ahogy én is tudom, hogy ő is azt szeretné, hogy a Benfica mindig nyerjen.
Ezequiel Garay: Remélem, hogy Arbeloa is BL-t nyer a Madriddal
A Real Madrid és a Benfica korábbi játékosa beszélgetett az AS munkatársával a két csapat BL-meccse előtt.
Holnap Benfica–Madrid. A szíved ilyenkor megdobban…
A szívem inkább a Benfica felé húz. Az ott töltött évek miatt, amelyeket emberként és futballistaként is megéltem. Azok pályafutásom legjobb évei közé tartoztak. Nagyon sokat köszönhetek annak a klubnak és az embereknek.
Amikor eljön a távozás pillanata a Real Madridnál, mennyire nehéz meghozni ezt a döntést?
Nagyon nehéz elhagyni egy olyan klubot, mint a Real Madrid. De tudtam, hogy ami nekem a legfontosabb, az a játék. Ritmusra volt szükségem, arra, hogy meccsről meccsre pályára lépjek… És ezt a Benfica meg tudta adni. Utólag visszatekintve a lehető legjobb döntést hoztam.
A Madridnak egyszerűbb igent mondani, mint távozni onnan.
Egy olyan klubnak, mint a Real Madrid, soha nem lehet nemet mondani. Ez egy külön világ, és nekem volt szerencsém ezt egészen közelről megélni. Teljesen más, mint bármelyik más klub. Nem is annyira belül, inkább azon kívül. Egy nagyon jó időszak volt.
2008-ban szerződtél, de 2009-ben érkeztél meg (egy szezont kölcsönben maradtál a Racing együttesénél), Cristiano, Kaká, Benzema érkezésével egy időben…
Minden érkező igazi világsztár volt… És közben jött egy rosariói srác a Racing Santanderből, aki próbált helyet találni magának. Nagyon szép élmény volt.
A Racingban gólkirály voltál, szabadrúgásokat és tizenegyeseket rúgtál. Madridban ez nyilván nehezebb volt…
(nevet) Sokkal nehezebb. Ott volt Cristiano, meg mások is, akik nemcsak a tizenegyeseket, hanem a szabadrúgásokat is rúgták. Nekem maradt a második, harmadik vagy negyedik sor (újra nevet).
Ki lepett meg leginkább ebben a sztárparádéban?
(Habozás nélkül) Cristiano. Egy ilyen figura nem jön szembe minden nap. Nagyon különleges volt vele egy öltözőben lenni.
Most sok szó esik arról, hogy Mbappé Cristiano nyomdokaiba lép. Látsz hasonlóságokat?
Kyliannal nem játszottam együtt, de látszik rajta az éhség, hogy rengeteget akar elérni a Madridban. Jó úton halad afelé, hogy akkora világsztár legyen, mint Cristiano és Messi, és elérje mindazt, amit ők elértek. Nagyon jó úton jár. Cristiano személyisége rendkívül erős volt, de Kylian is történelmet fog írni.
Fiatalon érkező középhátvéd voltál, mint most Huijsen…
Remek kvalitásai vannak. Még felfedezésre vár, hogy milyen óriási játékos válhat belőle. Hamarosan látni fogjuk, mert elképesztően jó.
Az első idényedet az Alcorcón és a Lyon árnyékolta be. Hogyan lehet ezt feldolgozni?
Nagyon nehéz volt. Amikor a fontos pillanatokban nem tudsz továbbjutni, az nehéz. Ez igaz az öltözőre, a szakmai stábra, és a szurkolókra talán még inkább. De azon az időszakon is át kellett menni, át is mentünk rajta, és utána nagyon fontos dolgokat értünk el.
Mourinhóval sikerült túllépni ezen.
Óriási, nagyon erős személyiség. Pont ilyenre van szüksége egy csapatnak. Neki jutott a legnehezebb korszak… Messi, Suárez, Neymar, Busquets, Xavi, Iniesta (mosolyog). Ezt nem volt könnyű ellensúlyozni. De nagyon jól csinálta.
Sokan mondják, hogy ő hozta vissza a győztes mentalitást, a BL-versenyképességet…
Igen, és erre nagy szükség volt. Arra, hogy újra lehessen versenyezni, és megmutatkozzon, mi is valójában a Real Madrid. Ez nála nagyon erősen látszott.
Abban a csapatban együtt játszottál Xabival és Arbelóával. Látszott rajtuk, hogy edzők lesznek?
Xabin igen. Rajta már akkor látszott, hogy edző lesz, ha visszavonul. Álvarónál kevésbé, de amit eddig csinál – Madridban is –, azt nagyon jól csinálja. Remélem, hogy nagyszerűen alakul a pályája.
Emberileg milyen volt?
Ha viccelni kellett, viccelt; ha komolynak kellett lenni, komoly volt. Nagy személyiséggel és erős karakterrel rendelkező játékos volt.
Mit gondolsz a madridi edzőváltásról és a Levante elleni meccsen hallható füttyről?
Őszintén szólva, amióta befejeztem a futballt, szinte semmilyen meccset nem nézek. Amit látok, azt is csak a telefonomon keresztül (mosolyog). Mindenki, aki egy csapatban van, jobban akar teljesíteni. A futball ilyen: ha nincsenek eredmények, változtatni kell. Megéltem ezt Valenciában, Madridban is… Ez így működik.
Mostanában egy „jóslatról” is beszélnek: tíz éve kirúgtak egy spanyol edzőt (Benítez), és egy volt játékos, a Castilla edzője (Zidane) lépett elő… Sok a hasonlóság…
Azt szeretném, hogy a Real Madridnak mindig jól menjen. Hogy nyerjen. Remélem, Arbeloa is képes lesz megnyerni a Bajnokok Ligáját, és elérni azt, amit Zidane. A Madrid egy teljesen más világ, mindenki ott akar lenni és a lehető legtöbbet nyerni.
Szerinted mire talált rá Arbeloa?
Egy olyan öltözőt, mint a Madridé, nagyon nehéz kezelni. Rengeteg nagy játékos, nagy sztár van. Őket irányítani nem egyszerű. Az edzőnek nagyon erős karakterrel kell rendelkeznie.
Minek köszönhető a most érezhető változás?
Lehet, hogy a környezetváltozásnak. Egy másfajta munkának, másfajta futballszemléletnek… Tudat alatt a játékos fejében is változnak dolgok, és ez már az első két-három meccsen látszik. Remélem, hogy ezt a szintet fenn tudják tartani.
Di María: Arbeloa korrigált, jó irányba mennek a dolgok
A Real Madrid korábbi kiválósága az AS munkatársával beszélgetett hosszasan, számos blancókat érintő témáról is.
Visszatértél Rosarióba, hogy bezárd a kört. Nosztalgikus érzés ez számodra?
Inkább örömöt érzek az utam és a pályafutásom miatt, valamint azért, hogy bejártam a világot.
Hat klubban játszottál, 145 meccsed volt a válogatottban, 37 trófeát nyertél, sok döntőben döntő szerepet vállaltál… A valóság felülmúlta a legszebb álmaidat?
Egyértelműen. Soha nem gondoltam volna, hogy mindez megtörténik velem. Az álmom addig terjedt, hogy a Rosario Central első csapatában játszhassak. Ami utána jött, az az áldozatvállalásnak és annak köszönhető, hogy mindig éltem a lehetőségekkel. Amikor jött egy lehetőség, „felszálltam a vonatra”, és az elvitt a világ különböző, fantasztikus helyeire.
Hazatértél, egy hatalmas gólt lőttél a legnagyobb derbin a Newell’s ellen, és bajnok lettél. Inkább hősnek érzed magad, mint futballistának?
Óriási megtiszteltetés a sajátjaim előtt megélni mindezt. Nem mindig adatik meg, hogy minden ilyen szépen alakuljon, ezért nagyon boldoggá tesz, hogy örömet szerezhettem a szurkolóknak és mindenkinek, aki hitt bennem. Azt éreztették velem, mintha soha el sem mentem volna. A valóság minden várakozásomat felülmúlta. Az, hogy élvezem a játékot és jól érzem magam a pályán, segített elérni mindazt, amit elértem. Egy hosszú karrier során falakat kell áttörni, mert nem mindig szép minden, de ilyenkor is menni kell tovább, hogy újra boldog lehess.
Szerény körülmények közül származol. Különösen büszke vagy arra, amit elértél?
Természetesen. A szüleimtől tanultam meg az áldozatvállalást, azt, hogy soha ne adjam fel és ne hátráljak meg. Sokszor ütköztem falba, de ettől nem törtem meg, hanem mentem tovább, és azt alkalmaztam, amit gyerekkorom óta tanítottak.
Az édesapád szénbányász volt, és ultimátumot adott, amikor 16 éves voltál…
Így van. Apámnak szüksége volt rám, hogy segítsek a munkában, mert fenn kellett tartani a családot. Az utolsó esélyt azért kaptam meg, mert anyám kérte. Ő mondta apámnak, hogy adjon még egy lehetőséget a futballra, hogy megpróbálhassam elérni az első csapatot. Ez januárban történt, az utánpótlás előszezonja alatt, és ugyanazon év végén már bemutatkoztam az élvonalban. Ott indult el minden.
Mit jelent számodra a Perdriel utca, amelyet régóta magadra tetováltattál?
Mindent. Ott kezdtem el igazán élvezni a futballt. A játék öröme onnan jön, hogy mezítláb játszottunk, és kövekből csináltunk kapukat. Ez teszi az argentin futballistát mássá: az a vágy, hogy abból éljen, amit szeret, egy grundról származó lélekkel.
Gyerekként kapus akartál lenni?
Igen, tetszett, de a bal lábam erősebb volt, mint a kezeim, úgyhogy előre mentem a pályán.
A 37 trófea közül melyik tett a legboldogabbá?
Mindegyik. Nem tudok választani. Vannak fontosabbak, mint a világbajnokság, de mindegyik egy egész év áldozatának jutalma volt. Ezért egyiket sem becsülhetem le.
Világbajnokság, U20-as vb, olimpia, Copa América, BL, bajnokságok… volt köztük érzelmileg különleges?
A 2021-es Copa América. 28 év után nyertünk újra a válogatottal, és ez felszabadulást jelentett számomra. Klubszinten sikeres voltam, de a válogatottal sokáig nem jött össze. Egy ilyen teher után Brazíliát legyőzni a döntőben, az én gólommal, pályafutásom egyik legszebb pillanata volt.
Messi 38, Modrić 40, Cristiano hamarosan 41 éves, és mind mennek a vb-re. Téged nem csábít a torna?
Nem arról van szó, hogy nem akarnék menni, hanem arról, hogy lezártam egy ciklust. Mindent elértem, amit szerettem volna, és jön egy fiatal generáció. A katari vb után már eldöntöttem, hogy lezárom, a srácok beszéltek rá az utolsó Copa Américára. Filmszerűen végződött, bajnokként. Ez volt az én pillanatom.
Lisszabonba érkeztél a családoddal, három évvel később pedig a Real Madridhoz igazoltál. Ez az egyik legnagyobb kihívás volt az életedben?
Igen. Lépésről lépésre éltem meg mindent. A harmadik Portugáliában töltött évemben robbant be igazán a játékom, és jöttek az ajánlatok Európa legnagyobb klubjaitól. Amikor megjelent a Madrid, nyilvánvaló volt, hogy nem mondhatok nemet. Ez a világ legnagyobb klubja, óriási megtiszteltetés volt. A klubszint csúcsára érkeztem.
Mourinhóval egyszerre érkeztél. Mit jelentett ő számodra?
Mindennél többet. Mou messze a legjobb, emberként és edzőként is. Mindent megadott nekem, örökké hálás leszek neki. Kiállt mellettem, még a 2010-es vb után is, amikor egyénileg nem ment jól, és támogatott, hogy mellette lehessek Madridban.
Milyen emléked maradt a Barcelona elleni feszült Clásicókról?
Csodálatosak voltak. Egy Clásico mindig különleges. A vb-döntő után a világon a legnézettebb meccs a Real–Barça. Ezek a meccsek nekem valók voltak, a világ szeme előtt. Kemény rivalizálás volt, ott minden megtörtént, de mindig szeretettel és büszkeséggel játszottam.
Mindenki Ramos góljára emlékszik a Décimában, de kevesen arra, hogy te voltál az MVP…
(Nevet) Így van. A futballban a gólok és az asszisztok maradnak meg. Nekem ez mindegy volt, büszke vagyok, hogy része lehettem annak a történelmi győzelemnek. Később jöttek újabb BL-győzelmek, de az különleges volt.
Ancelotti megváltoztatta a posztodat…
Carlo kiváló edző és ember. Soha nem hallottam senkit rosszat mondani róla. Egy nehéz időszakban is támogatott, amikor a távozásomról szóltak a pletykák. Megígérte, hogy talál nekem helyet a pályán.
És így is lett…
Az Osasuna ellen betett középre, gólt lőttem, és minden megváltozott. Többször megismétlődött, Ancelotti sok szeretetet adott, én pedig ezt a pályán próbáltam visszaadni.
Xabi Alonso csapattársad volt. Meglepett a menesztése?
Igen. Mbappé is mondta, hogy ez nem kudarc, hiszen csak a Szuperkupa-döntőt veszítette el a Barcelonával szemben. De a Madridnál a nyomás óriási, kevés a türelem. Ettől függetlenül nagyszerű edző.
A helyére Arbeloa érkezett. Látod benne Mourinho fiatalabb mását?
Edzőként nem ismerem. Játékosként jó srác volt, jó kapcsolatban voltunk. Nem kezdett jól, de korrigált, és úgy tűnik, jó irányba mennek a dolgok.
A BL-ben most mester és tanítvány találkozik. Merre húz a szíved?
Most középen marad (nevet). A Madrid szinte továbbjutott, a Benficának nehezebb, de nem tudok választani. Mindkét helyen boldog voltam.
Cristiano munkamorálja hatott rád?
Igen. Profi hozzáállásban messze ő a legjobb. Az, ahogy dolgozott és folyamatosan a legjobb akart lenni Messi mellett, óriási teljesítmény.
Te mindig elé helyezted Messit…
Mert Cristiano munkával lett az, aki, Messi viszont akár az öltözőben teázgatás is képes lett volna megmutatni azt az isteni adottságot, amit kapott.
Menotti Messit és Maradonát emlegette veled egy szinten…
Nagyon hálás voltam ezért, de nem voltam hozzájuk közel sem. Ők egy másik valóság. Gyönyörű bók volt, személyesen is megköszöntem neki.
Maradona volt a szövetségi kapitányod. Mit tanultál tőle?
Azt, hogy úgy játsszunk, mint otthon az udvaron. Hogy hozzuk ki magunkból a legjobbat. Azt mondta, a pálya olyan, mint az otthoni kert – ez felszabadított.
Most van egy fiatal argentin szélső a Madridban. Mit gondolsz Mastantuonóról?
Hozzám hasonlítják, de technikásabb és jobb cselező. Topjátékos. Kritizálták, amikor nem ment a csapatnak, ahogy Xabit is, de hatalmas jövő áll előtte.
Fájt elmenni a Madridból?
Igen, mert nem akartam. Azt mondták, Cristiano fizetését akartam, ami hazugság. BL-t nyertem, boldog voltam, Ancelotti sem akarta, hogy menjek, de James érkezése miatt én lettem az eladható.
Az akaratod ellenére?
Igen. Az utolsó napig maradni akartam. Játszottam a Szuperkupa első meccsén az Atlético ellen, a visszavágóra már nem neveztek, mert megegyeztek a Manchester Uniteddel a hátam mögött.
Manchester, majd PSG és Mbappé. Ő most a legjobb?
Igen. Évek óta a legjobbak között van, ma pedig a legjobb. Amint rátalált a játékára, megteremtette a különbséget a pályán.
Jön a Finalissima Spanyolország és Argentína között…
A két legjobb válogatott, de remélem, Argentina nyer. Fantasztikus döntő lesz, hasonló felfogású csapatokkal, sok labdabirtoklással.
Van fiatal játékos, aki lenyűgöz?
Mastantuono mellett Nico Paz. Óriási potenciál van benne, nagyon magas szinten játszik.
Madrid-szint?
Igen, abszolút. De a Madridban sok a jó játékos, és nem jó a padon ülni. A Comóban fejlődik, ott a helye most.
Edző leszel majd Paredesszel?
Biztosan. Előbb tanulok, várok rá pár évet, és majd együtt.
Mourinho lesz a követendő példa?
Önmagam akarok lenni. Játékosként sem akartam senkire hasonlítani, edzőként sem fogok. Azt akarom, hogy a csapatom belőlem fakadjon.