Ami akkor egy átlagos fotónak tűnt…
Az AS Domenico Stinellisszel beszélgetett, aki 2004 decemberében elkészített egy ikonikus fotót, amelyről talán nem túlzás kijelenteni, hogy nehéz lenne olyan madridistát találni, aki még ne látta volna.
2004. december 8-a, szerda volt. A mérkőzés 20:45-ös kezdési időpontjában a hivatalosan több mint 70 ezer férőhelyes római Olimpiai Stadion üresen állt, annak ellenére, hogy a Mariano García Remón által irányított Real Madrid érkezett az az évi Bajnokok Ligája csoportkörének utolsó mérkőzésére. Az UEFA ugyanis megbüntette a Romát: a Dinamo Kijev elleni hazai találkozón a svéd játékvezetőt, Anders Frisket a lelátóról bedobott tárgy találta el a homlokán, amikor az első félidő végén az öltöző felé tartott.
Kár érte, hiszen a giallorossik elveszítették a mérkőzést, szurkolóik pedig elszalasztották a lehetőséget, hogy néhány méterről láthassák akcióban a Galaktikusokat. Pedig ez volt az ő pillanatuk. Egyetlen ember mondhatja el magáról, hogy nemcsak a pálya széléről nézhette végig a találkozót, hanem a történelemben egyedüliként neki sikerült együtt, egymás mellett lefényképeznie a Galaktikusokat, Beckhamet, Figót, Ronaldót, Zidane-t és Raúlt, amint a pályán ünnepelnek. Ő az olasz fotóriporter, Domenico Stinellis, aki hosszú és sikeres pályafutása során jelenleg többek között az Associated Press olaszországi szerkesztőségének vezetőjeként dolgozik.
A fénykép a felejthetetlen emlékek történetének része, hiszen ez a pillanat soha többé nem ismétlődött meg. Valamivel több mint húsz évvel később, a Real Madrid közelgő római látogatása előtt, amikor a csapat ismét az Olimpiai Stadionban lép pályára a 2026/27-es idény Bajnokok Ligája-ligaszakaszában, Domenico Stinellis az AS-nak mesélt a legendás fotó kulisszatitkairól, valamint arról az ázsiai utazásról is, amelyen éppen a Real Madrid társaságában vett részt.
Beckham, Figo, Ronaldo, Zidane és Raúl… együtt a római Olimpiai Stadion gyepén, 2004. december 8-án. Rengeteg Real Madrid-szurkoló számára ez a fotó a klub történetének egyik legfontosabb képe. Az évek során tudatosult benned, mennyire különleges felvételt készítettél?
Azt kell mondanom, hogy abban a pillanatban egyáltalán nem éreztem úgy, hogy olyan fényképet készítettem, amely később ennyire különlegessé válik. Egyszerűen végeztem a munkámat, és öt fantasztikus bajnokot fotóztam – Roberto Carlos nem szerepel a képen, mert miután gratulált Figónak, eltávolodott a többiektől –, akik rövid időre, teljesen spontán módon kerültek egymás mellé.
Sőt, akkoriban kifejezetten átlagosnak tartottam a képet. A pálya túlsó oldaláról készítettem, így nem sikerült úgy megörökítenem a Real Madrid játékosainak örömkitörését Figo büntetője után, ahogyan szerettem volna. A fotó akkor készült, amikor a játékosok már visszafelé tartottak a saját térfelükre, hogy folytatódhasson a mérkőzés.
Végül kizárólag azért küldtem be a képet, mert egyszerre öt nagy bajnok szerepelt rajta. Főként az évek múlásával értettem meg, milyen nehéz egyetlen felvételen együtt megörökíteni Beckhamet, Figót, Ronaldót, Zidane-t és Raúlt, ezt az öt korszakos futballistát.
Amikor ma meglátom a képet az AS madridi szerkesztőségének tárgyalójában a falon, még inkább érzékelem, milyen utat járt be több mint húsz év alatt. Természetesen nagyon jólesik mindezt látni.
Emlékszel valamire abból a mérkőzésből, különös tekintettel a zárt kapuk mögött rendezett találkozó sajátos hangulatára?
Igen, leginkább arra a furcsa érzésre, amelyet az váltott ki, hogy az UEFA által a Roma szurkolóinak incidensei miatt kiszabott büntetés következtében szinte teljesen üres Olimpiai Stadionban kellett dolgoznunk.
A futballt fotózó szakemberek hozzászoktak a közönség zajához, a lelátók reakcióihoz és ahhoz a feszültséghez, amely a mérkőzés előrehaladtával folyamatosan változik. Azon az estén mindez teljesen hiányzott. Egy olyan hatalmas stadionban, mint az Olimpiai, a csend még inkább kiemelte a helyzet rendkívüliségét.
A pálya széléről sokkal tisztábban lehetett hallani a játékosok és az edzők hangját, valamint a labda zaját. Szinte olyan volt, mintha kiváltságos helyről figyelnénk valamit, amit normális esetben több tízezer ember hangja fed el.
Mit jelent egy fotós számára, ha olyan látványos technikai megoldásokat örökíthet meg, amilyeneket egy kivételes klasszisú játékos, például Figo mutat be? Mennyire lenyűgöző ez, és mennyivel teszi értékesebbé a felvételt?
Soha nem tekintettem magam művésznek: fotóriporter vagyok. Kétségtelen azonban, hogy kiváltság ilyen minőségű játékosokat fényképezni, hiszen a technikai megoldásaik önmagukban is rendkívül fotogén pillanatokat teremthetnek.
Egy olyan játékosnál, mint Figo, nem csupán azt próbálod megörökíteni, amikor hozzáér a labdához, hanem előre igyekszel megsejteni, mit fog tenni. A testtartása, a tekintete és a mozdulatai akár egyetlen képen is elárulhatják, milyen minőséget képvisel.
A fotós számára éppen ennek a pillanatnak az előrejelzése jelenti a nehézséget, de egyben ez adja a munka izgalmát is. A legjobb fénykép gyakran nem az, amelyet tudatosan próbálsz elkészíteni, hanem az, amelyre egy pillanattal korábban készültél fel.
Volt már lehetőséged kapcsolatba lépni valamelyik, általad megörökített Galaktikussal?
A munkám során rengeteg nagyszerű futballistát és közismert személyiséget fényképeztem, de a fotóriporter feladata általában nem az, hogy kapcsolatba lépjen a főszereplőkkel, hanem az, hogy megfigyelje őket, és beszámoljon a történtekről.
A Real Madrid esetében azonban bevallom, egy kicsit másképp alakultak a dolgok. Az említett mérkőzést megelőző évben az Associated Press az ázsiai kultúrával kapcsolatos ismereteim, különösen a japán nyelvtudásom miatt megbízott azzal, hogy tudósítsak a Real Madrid nyári felkészülési túrájáról. Madridból indultunk a csapattal, majd Kínába, Japánba, Hongkongba és végül Thaiföldre utaztunk, mielőtt visszatértünk Spanyolországba.
Több mint húsz napot töltöttem a csapattal, így elkerülhetetlen volt, hogy személyesebb kapcsolat is kialakuljon közöttünk. Fantasztikus élmény volt, bár nem mindig feszültségektől mentes.
Emlékszem, amikor a Kunmingból Tokióba tartó járatra adtuk fel a csomagjainkat, a fémdetektor előtt álltam sorba. A hátizsákom miatt elvesztettem az egyensúlyomat, ezért hátraléptem, hogy ne essek el. Közben teljesen egyértelműen éreztem, hogy a sarkammal ráléptem valakinek a lábára. A jobb láb tulajdonosa Roberto Carlos volt. Azt hiszem, nem igazán örült a dolognak. A körülöttünk állók úgy néztek rám, mintha éppen összekentem volna egy Van Gogh-festményt.
Sok emlékem van arról a megbízásról, de kétségtelenül a hazafelé tartó út maradt meg bennem a leginkább. Hosszú éjszakai repülőút volt Bangkokból Madridba. Mindenki euforikus hangulatban várta a hazatérést, amit jól jeleztek a csapatot szállító Jumbo felső szintjéről érkező kiáltások. Lent az újságírók megpróbálták kipihenni a hosszú és fárasztó utazás viszontagságait. A repülőút felénél aztán mindannyian felébredtünk, mert egy táncoló menet vonult végig a repülőgép folyosóin. Valaki megpróbált tiltakozni, de hiába. A vita végül akkor ért véget, amikor a futballisták pezsgőt kezdtek osztogatni.
Hosszú pályafutásod során számos sporteseményen dolgoztál. Különlegesebbé teszi a munkát, ha olyan neves csapatok mérkőzéseit fényképezheted a pálya széléről, mint annak idején a Real Madrid? Másfajta varázsa van az ilyen találkozóknak?
Kétségtelenül. Fotósként minden eseményhez ugyanazzal a professzionalizmussal igyekszel hozzáállni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden mérkőzés egyforma.
Amikor egy olyan Real Madrid áll előtted, mint az akkori csapat, és tudod, hogy néhány méterre tőled Zidane, Ronaldo, Figo, Beckham, Roberto Carlos, Raúl és Casillas van, tisztában vagy vele, hogy a futballtörténelemben ritkán megismételhető tehetségkoncentrációt fényképezel.
A legfontosabb azonban az, hogy ne válj fotósból szurkolóvá. A pálya szélén továbbra is szakmai szempontok alapján kell gondolkodnod: meg kell próbálnod felmérni, hol történhet valami, és a megfelelő helyen kell lenned, amikor bekövetkezik. Talán csak később, a képeket visszanézve tudatosul benned igazán, milyen varázslatos pillanatnak voltál a részese.
Van olyan spanyol vagy más nemzetiségű futballista, akit különösen szerettél volna, illetve szeretsz fényképezni? Manapság van olyan játékos, aki különösen fotogén, afféle „ideális alany” a futballisták között?
A legnagyobb játékosok szinte mindig remek fotótémák is, hiszen jellegzetes mozdulataik vannak. Zidane például olyan eleganciával mozgott, amely a fényképeken is csodálatosan érvényesült. Ronaldo ezzel szemben egészen másfajta erőt és robbanékonyságot képviselt. A fotós éppen ezeket az egyéni sajátosságokat próbálja meg visszaadni a képeken.
Manapság talán az jelenti a legérdekesebb kihívást, hogy olyan felvételt készítsünk, amely kitűnik a mérkőzéseken születő több ezer fénykép közül. A játékosokat ma már folyamatosan, minden elképzelhető szögből fotózzák, ezért az ideális alany nem feltétlenül a leghíresebb futballista. Sokkal inkább az, aki egy olyan mozdulatot, arckifejezést vagy helyzetet kínál, amely valami mást mesél el. Ennyi év után is éppen ez teszi izgalmassá a sportfotózást.
Rafa Marín: Nehéz meccs vár a Madridra Rómában
Castel Volturnóban, a Napoli főhadiszállásán fogad minket széles mosolyával és jellegzetes, sevillai akcentusával. Rafa Marín (Guadajoz, 24 éves) kivívta Massimo Allegri bizalmát a centenáriumát ünneplő Napoli újjáalakuló csapatában. A Real Madrid nevelése – a királyi gárda 2027 nyarára még visszavásárlási opcióval rendelkezik vele kapcsolatban – megkérdőjelezhetetlen kezdőjátékos a Serie A-ban és a Bajnokok Ligájában is, így bőven van miről beszélgetnünk vele. Nápolyban tapasztalt fejlődéséről, keddi visszatéréséről a La Cerámicába, ahol az előző idényben a Villarreal kölcsönjátékosaként érett be, a Real Madridra Rómában váró kihívásokról, sőt még arról is, hogy talán a spanyol válogatott ajtaja is megnyílhat előtte.
A nápolyi időszakod első szakaszában nem kaptál folyamatos játéklehetőséget, bár végül megnyertétek a Scudettót. Most, a második időszakodban viszont már meghatározó szerepet töltesz be. Hogyan kezelted ezt a két ennyire különböző helyzetet?
Az első időszak azért volt fontos, mert az Alavéstől érkeztem, és egy hatalmas lépést tettem előre a pályafutásomban. Egy olyan klubhoz kerültem, ahol nagyon magas szintű játékosok futballoztak, ezért tudtam, hogy talán nem kapok majd olyan sok percet, de arra azért nem számítottam, hogy ennyire keveset játszom… Valóban nagyon kevés lehetőséget kaptam. Nehéz időszak volt számomra, ugyanakkor mentálisan és fizikailag is rengeteget fejlődtem. Hála Istennek, végül megnyertük a Scudettót, amit mindig magammal viszek, és ez lehetőséget adott arra is, hogy egy olyan nagyszerű klubhoz kerüljek, mint a Villarreal. A második időszakom sokkal jobban alakul. Mentálisan erősebben, érettebben és fizikailag is felkészültebben tértem vissza. Szerintem ez látszik is. Erősnek érzem magam, és jól vagyok.
Mekkora különbséget tapasztaltál Conte és Allegri között? Miben segít Massimo jobban kibontakoztatni az erősségeidet?
Allegri elsősorban a játékstílusával, azzal, hogy szeretné, ha futballoznánk és járatnánk a labdát, jobban kihozza belőlem az erősségeimet. Szerintem Spanyolországban nincs olyan játékos, aki ne szeretne futballozni a labdával (nevet). Fizikai szempontból pedig úgy gondolom, ez inkább az olasz futball sajátossága, hiszen itt nagyon fizikális a játék. Allegri és Conte egyaránt fantasztikus edzők, egyikükről sem tudok rosszat mondani, de az egyértelmű, hogy idén kényelmesebben érzem magam.
Volt benned bármilyen kétely, amikor felmerült a lehetőség, hogy visszatérj az azúrkék mezben futballozó csapathoz?
Nem, egyáltalán nem. Lezárult a Villarrealnál töltött időszakom, amely nagyon jól sikerült, és mondhatni otthon voltam Spanyolországban. Viszont mindig az volt a terv, hogy visszatérhessek Nápolyba, mert hatalmas klubnak tartom, ezt pedig mindenki láthatja. Az a célom, hogy a lehető legtöbb idényt itt töltsem.
Egy korábbi interjúnkban már beszélgettünk arról, milyen nagy tisztelettel viseltetsz Szent Benedek iránt. Nápolyban Szent Januárius is nagy tiszteletnek örvend, de Maradonáért szinte ugyanúgy rajonganak. Téged is lenyűgözött, hogy Diego emlékét a mai napig ilyen áhítattal őrzik?
Teljes mértékben. Ha Nápolyról beszélünk, Maradona neve is szóba kerül. Szerintem összetartoznak. Egészen lenyűgöző. Mindenki mesél erről, de amíg nem jössz el ide, és nem tapasztalod meg személyesen, addig nem is igazán érted. Bármerre jársz, Nápoly bármelyik részén, mindenhol látsz egy Diego-mezt vagy egy falfestményt. Az emberek szívébe és gondolataiba is beivódott a személye. Egészen elképesztő. Libabőrös leszel attól, hogy egyetlen játékos mennyit adhat egy városnak, és milyen erős kötődést alakíthat ki egy klubhoz. Ez azért is fontos, mert itt hihetetlenül szenvedélyesen élik meg a futballt, és érezheted az emberek szeretetét.
A klub centenáriumi idényét éli. Még nagyobb felelősséget éreztek azért, hogy egy trófeával tegyétek teljessé az ünnepet?
Nem tudtam részt venni a centenáriumi ünnepség kezdetén, mert akkor az előszezoni edzőtáborban voltunk. Néhány csapattársam viszont ott lehetett. Bárcsak én is elmehettem volna, hiszen ilyesmit csak egyszer él át az ember, különösen annak fényében, ahogyan Nápolyban megélik ezt az ünnepet. Természetesen minden évben szeretnénk valami nagyot alkotni, és trófeákat akarunk nyerni. Ez magától értetődő. A klub centenáriumát azonban még szebbé tenné legalább egy olyan cím, amely – ahogy mondod – különleges helyet kapna a történelemben. Fantasztikus lenne.
Rrahmanival rendkívül erős belső védőpárost alkottok…
Amir valóban rendkívüli játékos, és óriási tapasztalata van az olasz bajnokságban. Egész pályafutása során itt játszott, ezért nagyon megkönnyíti a dolgomat. Az első közös mérkőzéseinken folyamatosan beszélt hozzám, segített és irányított. Nagyon jól érzem magam mellette, és szerintem ő is így van ezzel. Sokat segít abban, hogy fejlődjek.
Milyen az életed itt, a Vezúv városában?
Más, mint korábban, de természetesen szép. Nem tudsz úgy kilépni az utcára, hogy valaki ne szólítson meg, ne kérjen egy fényképet vagy egy videót. Ha egy kicsit nyugodtan szeretnél sétálni, felveszel egy sapkát és egy napszemüveget, aztán kész is vagy (nevet). De egészen elképesztő, hogy itt mennyire szenvedélyesen élik meg a futballt, és az ember ezért fontosabbnak érzi magát, mint amennyire valójában az. Úgy bánnak veled, mintha valami rendkívüli lennél, amit nagyon jólesik megtapasztalni. Az ételek pedig fantasztikusak. Nagy húsevő vagyok, de imádom a vongolés tésztát is: könnyű fogás, mégis rengeteg íze van.
Térjünk rá a holnapi, Villarreal elleni mérkőzésre! Mire számítasz a La Cerámicába való visszatérésedkor?
Arra, amit egy Bajnokok Ligája-mérkőzés jelent. Szerintem minden BL-találkozót azzal az álommal élünk meg, amely már gyerekkorunkban is bennünk volt: egyszer szeretnénk ezen a szinten futballozni. Különleges érzés lesz visszatérni egy olyan helyre, ahol fantasztikusan bántak velem. Nem egyszerűen korábbi csapattársaim vannak ott, hanem rengeteg barátom. Ettől függetlenül az a célom, hogy legyőzzük őket, és mindhárom pontot magammal vigyem Nápolyba.
Milyen benyomást tett rád a Villarreal mint klub? Már jó ideje nem lehet csodaként tekinteni a sikereire…
A Villarreal a jelen. Sokan csodának tartják, hogy a Bajnokok Ligájában szerepel, pedig már két egymást követő idényben is nagyon jó futballt játszott. Megfelelő képességű játékosai vannak ahhoz, hogy a tabella élmezőnyében végezzen. A Villarreal rengeteget fejlődött az elmúlt években, és ez a fejlődés azzal a céllal történt, hogy hosszú távon is ezen a szinten maradjon.
A Sárga Tengeralattjárónak Albiol személyében is volt egy meghatározó alakja, aki a nápolyi csapatban is maradandó nyomot hagyott. Példaképként tekintesz rá?
Igen, Nápolyban is igazi példakép. Sőt, amikor beszélgetek valakivel, gyakran azt mondják nekem: „Olyannak kell lenned, mint Albiol.” Én pedig azt válaszolom: „Persze, én is olyan akarok lenni, mint Albiol!” (nevet) A Villarrealnál játszó korábbi csapattársaim csak jókat meséltek róla, emberként is.
A Villarreal keretének kilencven százaléka megegyezik a tavalyival. Melyik barátodról mesélnél szívesen Allegrinek, hogy felkészítsd az ellenfélre?
Hú, örömmel megtenném (nevet), de a mai futballban erre igazából nincs is szükség. Bár egy évet együtt töltöttem velük, szerintem a Napoli szakmai stábja nálam is jobban ismeri őket a rengeteg tanulmányozott felvételnek, videónak és elemzésnek köszönhetően. De ha valamivel segítenem kell, szívesen adok néhány tippet. Ott van például Moleiro, aki fantasztikus játékos. Mindannyian tudjuk, milyen képességei vannak. Lehet, hogy a mérkőzés nagy részében nem csinál semmi különöset, aztán egyszer csak megindul, ahogy szokott, befelé húz, és már oda is teszi a labdát (egy képzeletbeli kapu felé mutat – a szerz. kieg.). Aztán ott van Gerard Moreno és Ayoze is… Valamennyien nagyon jók.
Szerinted ugyanígy megszilárdítottad volna a helyedet a Napoli kezdőcsapatában, ha nem töltöd a Villarrealnál az előző idényt?
A Villarrealnál töltött időszak érettebbé tett. Emellett egy olyan edző, mint Marcelino, védekezésben is rengeteget fejleszt rajtad. Nagy hangsúlyt fektet a védősor munkájára, arra, hogy mindig megfelelően helyezkedjünk, és ne kapjunk gólt. Ráadásul egy Bajnokok Ligájában szereplő csapatnál töltött idény önmagában is rengeteget fejleszt az emberen.
Érdekes módon a sorsolásnak köszönhetően ebben a fordulóban két olasz–spanyol párharcot is rendeznek. A Real Madrid az olasz bajnokság éllovasához, a Romához látogat. Mi vár a madridiakra az Olimpicóban?
Kétségtelenül nagyon nehéz mérkőzés. A Roma remek idényt fut, jól járatja a labdát, és nagyon szervezetten futballozik. Fizikailag erős csapat, rengeteget fut, ami a mai futballban rendkívül fontos. Az egyes játékosok által megtett kilométereknek is nagy jelentőségük van. Szép mérkőzésnek ígérkezik.
A Serie A gólkirályjelöltje, Donyell Malen játszik náluk, aki Spanyolországban kevésbé ismert, Olaszországban viszont remekel.
Igen, igazi góllövő. Nagyon jól indul be az üres területekbe, de a labdát is meg tudja tartani. Az a típusú csatár, aki mindig a kaput keresi, és ráadásul most szinte minden összejön neki. Nagyon oda kell rá figyelni.
Az olasz bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is számos csatárral találkoztál. Volt közöttük olyan, aki különösen nagy benyomást tett rád?
Nem csatár, de Ødegaard-t említeném. Rendkívüli játékos, elképesztő képességekkel és olyan labdakezeléssel, amelyet élmény nézni. Szerintem az Arsenal teljesítményének jelentős részét ő adja. Valdebebasban láttam őt játszani, de őszintén szólva akkor még nem volt olyan, mint most. Jelenleg ő az, aki irányítja az Arsenalt.
Ha már a Real Madrid utánpótlásáról beszélünk, te is Valdebebasban nevelkedtél, és az elmúlt évek egyik legjelentősebb bevételt hozó eladása voltál a klub számára. Idén nyáron megdőlt a saját nevelésű játékosok értékesítésének rekordja. Mi a La Fábrica titka? Hogyan nevel ennyi olyan futballistát, aki hozzád hasonlóan eljut a legmagasabb szintre?
A Real Madrid rendkívül jól felkészíti a játékosait. Az utánpótlás-nevelés színvonala önmagáért beszél, hiszen nagyon tehetséges futballisták kerülnek ki onnan. De ennél többet is ad: beléd neveli a Real Madrid mentalitását, a versenyszellemet, azt, hogy soha nem szabad feladni egy mérkőzést. Szerintem ennek is köszönhetem, hogy ennyit fejlődtem. Rengeteget tanítanak a labdakezelésről, a labda kihozataláról, a labdatartásról és arról is, hogyan irányíts egy mérkőzést. Ez a világ legjobb utánpótlás-nevelő műhelye, ahová a legjobb játékosok kerülnek. Ezért teljesen természetes, hogy ilyen futballisták kerülnek ki onnan.
Nico Paz is Olaszországba került, aki a Castilla csapatában a társad volt, és néhány hete a Como játékosaként találkoztál vele. Számítottál arra, hogy ilyen gyorsan berobban?
Abban az idényben, amikor együtt játszottunk a Castillában, Sergio Arribas és Nico is ott volt. Micsoda két tízes! Ha mindkettőjüket be tudnád állítani a csapatba, gondolkodás nélkül megtennéd. Nico fiatalabb volt, ezért Arribas többet játszott, de már akkor is látszott, hogy Nico rengetegféleképpen képes megoldani a helyzeteket. Ahogyan elrejti a labdát az ellenfél elől, ahogyan megfordul… Mit is mondhatnék, amit mostanra ne láttunk volna mindannyian? Ráadásul azóta még tökéletesítette is a játékát. Most már az argentin válogatott játékosa, és a Como egyik legjobbja. Mit lehetne még mondani?
Régóta beszélnek az olasz válogatott válságáról, miközben a spanyol futball újra és újra lenyűgözi a világot. Mindkét közeget jól ismered. Mi az olasz futball legnagyobb erőssége, és szerinted mely területeken marad el egy kicsit a többiektől?
A futballban nagyon sok múlik az adott időszakon, és a válogatottnak most minden összejön. Szerencséjük van. Emellett nagyon fiatal játékosaik vannak, akik a válogatottban fejlődnek és érnek be, ami rendkívül fontos. Egységes csapatot alkotnak. Az olasz válogatott mindig is híres volt a karakteréről, arról, hogy minden mérkőzésen harcol. Ezt semmiképpen sem szabad elveszíteniük, szerintem a küzdőszellem a futball egyik legfontosabb eleme. Idővel az eredmények is megérkeznek.
Az olasz futball híres catenacciója… Gondolom, a korodnál fogva ezt inkább édesapádtól hallhattad. Még mindig létezik?
Édesapám nem mesélt nekem a catenaccióról… (nevet) Mi is az pontosan?
A klasszikus védekező rendszer, amikor szinte teljesen lezárják a kapuhoz vezető utat.
Valóban, korábban talán jellemzőbb volt ez a játékstílus, de ha ma megnézed az olasz futballt, azt látod, hogy mindenki emberfogással védekezik a pálya egész területén. Spanyolországban például nem tapasztaltam ilyet. Itt a védők kilépnek az emberükre, és ha elveszítesz egy párharcot, az ellenfél valószínűleg sokkal gyorsabban jut el a kapudig. Ez egyáltalán nem annyira védekező futball, sőt éppen ellenkezőleg: a támadás már a védősorban elkezdődik, hiszen a cél a labda minél magasabban történő, minél gyorsabb visszaszerzése.
A korosztályos válogatottakban egészen az U21-es csapatig szerepeltél. A felnőttválogatott nyilvánvalóan álom számodra, de most, amikor a csapatnak ennyire jól megy, megszerezte a második csillagot, és egy rendkívül sikeres időszakot él át, nem vágysz még jobban arra, hogy csatlakozhass hozzájuk?
Az ember mindig szeretne bekerülni a válogatottba, mindig. Most minden összejön nekik, és látszik, hogy igazi családot alkotnak, egységes csapatot, amely még akkor is képes mérkőzéseket nyerni, amikor nem játszik jól. Nyerik a meccseket, ráadásul remek futballt játszanak. Mit kívánhatnának még? Természetesen ez az álmom, és remélem, hamarosan valóra válthatom.
Követed a spanyol bajnokságot? Milyennek látod az idei kiírást?
Igen. Mindig követem az Alavés szereplését, mert az a klub nagyon sokat jelentett nekem. Egy vagyok a babazorrosok közül. A Villarrealt is figyelemmel követem, hiszen ott is sok barátom van. Szerintem nagyon szoros lesz a bajnokság, és egészen az utolsó fordulókig nem dől el a végső sorrend. Remélem, Olaszországban is hasonló lesz a helyzet. Amikor megnyertük a Scudettót, csak az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím sorsa, amitől még inkább libabőrös lesz az ember. Legyen úgy, ahogy Isten akarja, de remélem, a Napoli újabb trófeájával zárul az idény.
Jól értjük, hogy bár a Barcelona már előnyre tett szert, szerinted a Real Madrid magára talál, és továbbra is harcban lesz a bajnoki címért?
Szerintem igen. A Real Madrid az Real Madrid. A Bajnokok Ligájában ezerszer láttuk már, hogy leírták őket, mégis mindig ott vannak a végén. Még csak a bajnokság első fordulóinál járunk, rengeteg van hátra. A Real Madridnak fantasztikus csapata van, és szerintem nagyon kiélezett versenyfutás lesz a bajnoki címért.
Keresd a kakukktojást!
Gyertek, játsszatok velünk egy izgalmas játékban! Megtaláljátok a megfejtést? Kommentben jöhetnek a tippek és az indoklások.
1-es versenyző:
I’ve said it that majority of these fool!sh “Honest Madridistas” are just saying those rubbish cuz it’s Vinicius. This also happened in Laliga but it was a yellow card that was given. Once again, fvck off with your “Honest opinions” 😤😏 https://t.co/7vLSjjvuOn
— Adeleke R. Bolanle¹⁵ 👨🏾💻✨ (@ButtyGhetto_) October 10, 2026
2-es versenyző:
El 28 de noviembre de 2020 en un Real Madrid – Alavés vimos este agarrón de pelo a Marcelo dentro del área. Era penalti y tarjeta roja. El árbitro no pitó nada, el VAR no avisó. La corrupción sistémica. https://t.co/HFpUphDIXx
— Yasujiro Mizoguchi (@YasujiroOficial) October 10, 2026
3-as versenyző:
🤔 ¿Viendo la repetición os habéis fijado bien? Primero hay bloqueo ilegal y luego Vini se engancha con dos dedos al pelo intentando zafarse. ¡Pero la roja y el circo mediático ya se montaron! ¡Manipulación absoluta! 📉👀😡 #RealMadrid #ViniJr https://t.co/KXX4UETsyp
— (fan) El culer (@el_culerRM) October 11, 2026
4-es versenyző:
Si juegas con la camiseta del Barcelona el tirón de pelo es tarjeta amarilla, porque no es un contacto intencionado El sistema arbitral y los comentaristas, es lo mismo en la liga masculina que en la femenina https://t.co/i5X2D6LEMm
— (fan) LOCOS REAL MADRID (@LocosRealMadrid) October 10, 2026
Foyth: A bíró jól vezette a meccset
A Villarreal játékosának nyilatkozata csapata Real Madrid elleni bajnoki veresége után.
A mérkőzés értékelése: „Néztük a statisztikákat, és nem könnyű feladat a Real Madridot a saját pályáján felülmúlni. Kár érte, mert megvoltak a lehetőségeink a győzelemre, de végül nem sikerült nyernünk.”
Feszültség: „A Real Madrid a semmiből is képes veszélyt teremteni. Igyekeztünk végig koncentráltak maradni, és ez látszott is. Voltak lehetőségeink az egyenlítésre, ezért azzal az érzéssel távozunk, hogy többet is kihozhattunk volna a mérkőzésből.”
Emberelőnyben: „Nagyszerű munkát végeztek, hiszen emberhátrányban is jól letámadtak minket, és rengeteget futottak. Nyugodtabban kellett volna játszanunk, ebből tanulnunk kell. Nagyszerű munkát végeztünk, de ez most nem ért semmit, így elégedetlenül távozunk.”
A játékvezető teljesítménye: „A játékvezető minden egyes döntését túlságosan sok kritika érte. Szerintem jól vezette a mérkőzést. Ha egész meccsen minden apró ítélet miatt reklamálsz, a játékvezető is hibázhat. Vini kiállítása a szabályok szerint jogos piros lap volt. Nem hiszem, hogy szándékosan ártani akart volna. Nem könnyű ilyen helyzetekben bíráskodni, amikor a stadionból hatalmas nyomás nehezedik a játékvezetőre.”
Mourinho: „Mou mindig is ilyen volt, igyekezett kívülről nyomást gyakorolni. A Tottenhamnél is ezt csinálta. [Foyth is ott volt a Tottenhamnél Mourinho idejében – a szerk. kieg.] Nincs semmi rossz, amit mondhatnék róla.”
A Real Madrid felháborodása a játékvezetés miatt: „Nem tartom normálisnak, hogy ennyire felháborodtak a játékvezető miatt, de mindenki másképp értelmezi a futballt. A játékvezető jól végezte a munkáját egy nehéz légkörű mérkőzésen.”
Középső középpályásként: „Amióta megérkezett az edző, ezen a poszton is edzettem. Szeretem ezt a szerepkört, bár vannak még részletek, amelyeken javítanom kell. Összességében jól alakultak a dolgok.”
Csalódás a nagy stadionokban: „Nem véletlen, hogy ezek a mérkőzések rendre kicsúsznak a kezünkből, de magasabbra kell tennünk a mércét. Ha egy kicsivel többet nyújtunk, ezekből a stadionokból is jobb eredményekkel távozhatunk.”
Iñigo Pérez: Már csak a gólok hiányoztak
A Villarreal edzőjének nyilatkozata csapata Real Madrid elleni veresége után.
Minden tökéletes volt, csak az átütőerő hiányzott: „A mérkőzés végén velünk is és mindenkivel előfordul, hogy látja, közel a gól, miközben fogy az idő. Ilyenkor a kelleténél nagyobb feszültség alakul ki. Maga a futball háttérbe szorul, és másodlagossá válik. Vannak pillanatok, amikor úgy érzed, elveszíted az irányítást. A tökéletes mérkőzéshez az hiányzott, hogy befejezzük a támadásainkat, és pontosabbak legyünk a kapu előtt.”
Foyth a kezdőcsapatban: „Foyth hatos pozícióba állításával a középpálya megszilárdítása volt a célunk, mert ha ezen a pályán nem tudod irányítani a játékot, az ellenfél megindul, és egyre kényelmesebben érzi magát. Labdával Foyth sok kapcsolódási lehetőséget teremt számunkra. Jól éreztük magunkat a pályán, de bizonyos időszakokban nagyobb veszélyt is jelenthettünk volna az ellenfél kapujára, és jobban megnehezíthettük volna a dolgukat. Elégedett vagyok mindhárom középső középpályás teljesítményével.”
Meglepte a Real Madrid: „Ennyi kihagyás után arra számítasz, hogy lehetnek változások a csapatban, hiszen néhány játékos hosszú utazásokon vett részt. Tudod, hogy az ellenfél is hasonló helyzetben van, így előre számíthattunk erre a forgatókönyvre.”
Vinícius kiállítása: „Egy olyan mérkőzésen, amelyen két csapat mindenáron fölénybe akar kerülni, természetes a feszültség és a nagy nyomás. Szoros az eredmény, az idő pedig sürget. Nem lepett meg, ami történt. Bizonyos fokig természetesnek kell tekinteni az ilyen helyzeteket, bár vannak, akik tudatosan gerjesztik a feszültséget.”
A statisztikák alapján a Villarreal nyert: „Ha a tabella a statisztikák alapján állna össze, az első két-három hely valamelyikén lennénk. Néhány óra elteltével majd megnézzük ezeket az adatokat, amelyek megerősítik, hogy jó mérkőzést játszottunk. Most azonban arra kell összpontosítanom, hogy a pozitívumokat emeljem ki. Tisztában vagyok vele, milyen nagyszerű teljesítményt nyújtottunk, és azzal is, milyen nehézségekkel kellett szembenéznünk.”
Foyth szerepe a jövőben: „Sűrű hónap vár ránk, sok mérkőzéssel, ezért már a következő találkozókra is gondolok. Nem fogok tippeket adni annak a csapatnak, amellyel két nap múlva megmérkőzünk.”
Amit kiemel a Real Madrid játékából: „Ezt könnyű kitalálni. A Real Madrid átmenetei megbüntetnek. Amikor itt játszol, nem tudod a játék egyetlen elemét sem teljesen ellenőrzésed alatt tartani. Amikor leülünk a televízió elé, és nézzük őket, egyértelműen ez az egyik legnagyobb erősségük.”
Nem sikerült pontot szerezni egy nagycsapat otthonában: „Frusztráló, de a játékosok már magukévá tették azt a gondolatot, hogy ilyen stadionokba érkezve nem szabad félniük. Most már látják, hogy közel állnak a győzelemhez, és ezen az úton kell továbbhaladniuk. Remélem, taktikailag is segíteni tudunk nekik abban, hogy kényelmesen érezzék magukat a pályán.”
A mérkőzés tanulságai: „Ez nem egyszerűen Íñigo projektjéről szól. Egy új projektről beszélünk, amely ennél jóval többet jelent. Valaki megérkezett egy olyan klubhoz, amely évtizedeken keresztül bizonyította a színvonalát. Nekem kell alkalmazkodnom. Olyan csapatot láttam, amelynek a teljesítménye nagyon pozitív benyomást tett rám. Ha egy ilyen stadionban kell pályára lépnünk, ez a mérkőzés megerősít abban, hogy jó úton járunk. Olyan játékosokat láttam, akiknek világos elképzelésük van a futballról. Nem ez a megfelelő nap arra, hogy erről beszéljünk. Nem kell Íñigóról beszélni.”
A támadójáték és a védekezés közötti különbség: „Az eredményt figyelmen kívül hagyva elégedett vagyok. A taktikai felállás mögött tudatos elképzelés áll. Fáj a vereség, de olyan csapat vagyunk, amelynek a teljesítményét elemezni fogják, ezért nem szeretnék ennél többet mondani.”
Összefoglaló: Real Madrid – Villarreal (1-0)
A Real Madrid egy olyan mérkőzésen gyűjtötte be a három pontot, amelyről még sokáig fognak beszélni. Yan Diomandé megszerezte első találatát a csapatban, ami ráadásul rögtön 3 pontot ért. Íme a legfontosabb pillanatok.
Pape Gueye: Szeretnénk végre ilyen rangadókat nyerni
Pape Gueye a Villarreal középpályájának meghatározó játékosává vált a klubnál töltött több mint két idénye alatt. A szenegáli válogatott játékos remek góllövő formában kezdte az idényt, és reméli, hogy ezen a hétvégén, a Bernabéuban is folytatni tudja ezt a sorozatot. Gueye abban bízik, hogy idén csapattársaival együtt olyan nagycsapatok ellen is győzelmeket ünnepelhetnek, amelyekkel szemben az emúlt idényben ez nem sikerült nekik. Meggyőződése, hogy a fehér mezesek otthonában is képesek lesznek megőrizni támadó szellemű játékukat.
Visszatértél a szenegáli válogatottól. Hogy ment a munka az új szövetségi kapitánnyal, Patrick Vieirával?
Jól vagyok, örülök, hogy a válogatottban játszhatok, és már nagyon várom a Real Madrid elleni mérkőzést. Vieira egy futballegenda, és boldogok vagyunk, hogy egy ilyen tapasztalt szakemberrel dolgozhatunk. Én különösen örülök neki, hiszen ő is középső középpályás volt, akárcsak én. Sokat beszélgetek vele, mert tudom, hogy segíthet nekem. Nagyon sokat kommunikálunk. Rendkívül nyitott ember, szeret beszélni a játékosaival. Beszéltünk a posztomról, arról, hogyan lehetnék még jobb labdával és labda nélkül. Ez nagyon fontos lesz a pályafutásom szempontjából.
Vannak olyan csapattársaid, akik nem utaznak el a válogatottjukhoz, és azt mondják, hogy már unatkoztak a hosszú válogatott szünet alatt…
Az én esetemben, amikor a hazádat képviseled, akár hónapokon keresztül is játszanál, ha arra lenne szükség. Ez egy lehetőség arra, hogy a válogatottbeli társaiddal legyél és pályára lépj. Nekem ezzel semmi problémám.
A LaLiga ráadásul nem is akárhol, hanem a Bernabéuban, a Real Madrid ellen folytatódik számodra.
Fontos és nehéz mérkőzés lesz. Tudjuk, hogy a La Liga legjobb játékosai közül többen is az ellenfelünknél futballoznak. Szerintem azonban a saját játékunkat kell játszanunk, hiszen mi is jó csapat vagyunk. Még soha nem győztem le a Real Madridot, és tudom, hogy ez nehéz feladat, de ezen a héten nagyon jól dolgoztunk, és mindent megteszünk a sikerért.
A Villarreal az előző idényben harmadik lett, és nagyszerű bajnoki idényt zárt. Ugyanakkor sem Spanyolországban, sem a Bajnokok Ligájában nem sikerült egyetlen igazán nagy rangadót sem megnyernetek. Maradt bennetek hiányérzet amiatt, hogy nem szereztetek olyan győzelmet, amilyen a most szombati mérkőzés megnyerése lenne?
Természetesen. Éppen ezért szeretnénk ezekkel a csapatokkal játszani, és le akarjuk győzni őket. Tavaly ez nem sikerült, ezért maradt bennünk hiányérzet. Ez jár a fejünkben, és most szeretnénk változtatni ezen.
A Real Madrid középpályájával kell majd megküzdened. Gyakran hallani, hogy a jelenlegi középpályássor nem éri el azt a szintet, amelyet Modrić és Kroos idejében képviselt.
Nagyon erősek. Az a három-négy középső középpályásuk, akivel rendelkeznek, mind kiváló játékos. Modrić és Kroos ellen nem játszottam, de a mostani futballistáik is nagyon jók, és kifejezetten szeretek ellenük pályára lépni. Mindannyian szeretnénk megmutatni, hogy fel tudjuk venni velük a versenyt.
Güler képességeit senki sem kérdőjelezi meg, ha a támadójáték szervezéséről van szó.
Nagyon kedvelem Gülert, remek a bal lába. Folyamatosan veszélyt teremt, és mindig benne van a gól a játékában. Figyelnünk kell rá, de nemcsak rá, hanem minden madridi játékosra.
Íñigo alapelve, hogy a csapata birtokolja a labdát, és bátran futballozzon. A Bernabéuban is lehet így játszani?
Igen, szerintem ott is képesek vagyunk megtartani a labdát. Minden nap azért edzünk, hogy felvegyük a versenyt a legjobbakkal, ezért most sem fogunk változtatni a játékunkon. Nyerni akarunk, és jól akarunk futballozni, ezt pedig meg is fogjuk mutatni. Tudjuk, hogy egy ilyen csapat ellen nem szabad sok labdát eladni, mert rendkívül gyorsan indulnak meg előre. Ezen a héten is készültünk erre, de azt nem árulom el, pontosan hogyan.
Van egy történeted Mbappéval abból az időből, amikor gólt szereztél az Afrika-kupa döntőjében.
Mbappét még gyerekkorunkból ismerem, amikor Párizsban futballoztunk. Amikor egymás ellen játszunk, mindig beszélünk erről. Az Afrika-kupa döntője után, amelyen egy szép gólt szereztem, a Real Madrid ellen léptünk pályára. Odajött hozzám, és azt mondta, nehogy megint ugyanilyen gólt szerezzek ellenük. Én azonban ezen a héten is megpróbálok betalálni. A Camp Nouban a Barcelona ellen már sikerült gólt szereznem, és remélem, most is lesz szerencsém a kapuba találni, hogy ezzel segítsem a csapatomat. Nagyon szép lenne.
Már sikerült alkalmazkodnotok Íñigo játékrendszeréhez?
Most már jobban megy. Amikor új edző érkezik, minden más lesz, a dolgok megváltoznak. Most Szenegálban is ezt tapasztaltuk Patrick Vieirával. Dolgoznunk kell, és szerintem jól is csináljuk. Hamarosan jönnek majd az eredmények, jó úton járunk. Más a játékstílusunk, mint tavaly, most magasabban támadjuk le az ellenfelet. Értem, mit szeretne az edző. Ha igazán nagy játékos akarsz lenni, azt kell tenned, amit az edződ kér tőled.
Már az előző idényben is kitűntél a teljesítményeddel, most pedig gólokkal kezdted az idényt. Sokan úgy gondolják, megvannak benned a képességek ahhoz, hogy az európai futball egyik legjobb középpályásává válj. Szerinted eléred ezt a szintet?
Én csak teszem a dolgomat, számomra pedig az a legfontosabb, hogy segítsem a csapatot. Akár gólpasszokkal, gólokkal, a játékommal vagy a munkámmal. Ha ezt meg tudom tenni, boldog vagyok. Vila-realban vagyok, és örülök, hogy itt lehetek. Mindenki láthatja a pályán, hogy élvezem a futballt. Ez már a harmadik idényem itt, és ugyanígy fogok tovább dolgozni.
A nyáron mindenki biztosra vette, hogy komoly ajánlatok érkeznek majd érted, de végül maradtál. Hogyan éled meg ezt a helyzetet, amikor a jövődre gondolsz, és látod, hogy más csapatok is érdeklődnek irántad?
Teljesen nyugodt vagyok ezzel kapcsolatban. Beszéltem a menedzseremmel, és elmondtam neki, hogy jól érzem magam a Villarrealnál, és szeretem a LaLigát. Spanyolországban, Valenciában is nagyon tetszik az élet. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő. A klubbal is beszéltünk erről, és arra jutottunk, hogy számomra az a legjobb, ha idén itt maradok. Az idény végén majd meglátjuk, hogyan tovább. Most a csapat a legfontosabb.
Jövő héten már a Bajnokok Ligája következik, a Napoli ellen, amelynek szintén kiváló középpályásai vannak, például Anguissa és McTominay. Ez kulcsfontosságú mérkőzés lesz a Villarreal számára.
A Bajnokok Ligájában nincsenek könnyű ellenfelek. Óvatosnak kell lennünk ezzel a csapattal szemben is, de most még a Real Madrid elleni mérkőzésre összpontosítunk. Tudjuk, mennyire fontos lesz a Napoli elleni találkozó, beszéltünk is erről, és nyerni akarunk. Mindent beleadunk, és remélem, hogy a La Cerámicában mindenki mögöttünk áll majd, és segít elérni a célunkat.
Ha már a jövőről beszélünk, mit szeretnél elérni a Villarreallal?
Minden évben szeretnék a Bajnokok Ligájában játszani, és nyerni valamilyen trófeát. Tudom, hogy a La Ligában ez nehéz feladat, de ott van a Király-kupa is, amelyben hamarosan pályára lépünk. Ez egy nagyon nagy klub, nekünk pedig kötelességünk mindent beleadni.
Savio: Ne mondjunk le a cselezésről
Savio Bortolini (Vila Velha, Espírito Santo, 1974) aki a Real Madrid játékosaként három Bajnokok Ligáját is megnyert, az El Chiringuito vendége volt.
Örülünk, hogy ismét találkozhatunk Önnel! Éppen egy hosszú válogatott szünet közepén járunk, kezdjük ezzel. Brazilként és a Seleçãóban korábban szereplő válogatott játékosként hogyan látja a brazil válogatott előtt álló újjáépítést a csalódást keltő világbajnokság után?
Mindig azt mondom, hogy a 2014-es brazíliai világbajnokság után lehetőségünk lett volna mindent megváltoztatni, különösen az otthonunkban történtek, a Németország elleni tragikus mérkőzés után. Akkoriban azonban semmit sem tettek azért, hogy változtassanak a dolgokon, ezért az elmúlt világbajnokságokon rengeteg problémánk volt. Brazíliában sok tehetséges, fiatal játékos van, de valahogy nem áll össze a csapat. Változtatnunk kell, bár egyelőre nem tudom, hogyan, hiszen már kívülről figyelem az eseményeket. Brazilként és a válogatott korábbi játékosaként azt látom, hogy az emberek Brazíliában nem igazán elégedettek, és már nem érzem azt a kapcsolatot a csapat és a nép között, amely korábban mindig megvolt. Várnunk kell, meg kell néznünk, hogyan alakul az újjáépítés, és mi történik a következő négy évben.
Egy kis spanyolságot is magával vitt az itt töltött időből. Spanyolország kapcsán most éppen az ellenkezőjét látjuk annak, amiről Brazília kapcsán beszél. Nem tudom, látta-e például, ahogyan a válogatott Sevillában valósággal lemosta Horvátországot.
Igen, igen. Mindig azt mondom, hogy a spanyol válogatott a második válogatottam, mert szeretem Spanyolországot, nagyon boldog voltam itt, és tetszik a nemzeti csapatuk játékstílusa. Ezen a világbajnokságon nagyon szerettem volna, ha Spanyolország nyer, de természetesen csak Brazília kiesése után. Tetszik a játékukban megmutatkozó öröm, a támadó szellem, az, hogy előrefelé futballoznak, miközben taktikailag is nagyon jól helyezkednek. Tökéletes világbajnokságot játszottak.
A Bernabéutól néhány száz méterre beszélgetünk. Három évvel ezelőtt Rabatban készítettem Önnel egy másik interjút, amikor a Real Madrid a klubvilágbajnokság döntőjére készült, majd meg is nyerte a tornát. Aztán jött a tizenötödik BL-trófea… Most pedig két rendkívül viharos idényen vagyunk túl.
A Real Madridnál állandó a nyomás, ezt nagyon gyorsan megtanultam, amikor idekerültem. A klubnak tizenöt Bajnokok Ligája-trófeája van, és ha két évig nem nyeri meg a sorozatot, máris tragédiaként élik meg, olyan hatalmas az elvárás. Egy ekkora klub nem maradhat két-három évig trófea nélkül. Úgy látom, Mourinho igyekszik megtalálni a legjobb megoldást és a legmegfelelőbb taktikai felállást, de még egy kicsit várnunk kell, miközben az új igazolások mindig óriási várakozásokat keltenek…
Mi történt Viníciusszal, aki mintha elveszítette volna a szikráját?
Nem ismerem a magánéletét, de a pályán látszik, hogy nincs a legjobb formájában. Egy rossz időszakból csak kemény munkával és nagyon erős mentalitással lehet kijönni. Amikor megérkezett, az első két-három éve nehéz volt, Brazíliában pedig azt kérdezték tőlem, miért nem fejezi be jobban az akcióit. Én mindig azt mondtam, hogy türelmesnek kell lenni, hiszen még nagyon fiatal fiú volt. A Flamengo U17-es csapatából egyenesen az első csapatba került! Idővel és kemény munkával egyre jobb lett, míg végül két Bajnokok Ligáját is nyert, ráadásul kulcsszereplőként. Most teljesen a Real Madridra kell összpontosítania, hogy ismét meghatározó játékos lehessen.
Vini nagyon érzelmes futballista, és úgy tűnik, a Bernabéu közönsége mostanában kissé mérgező módon viszonyul hozzá. A múlt hónapban, az Inter legyőzése ellenére is kifütyülték… Hogyan lehet rendezni ezt a kapcsolatot?
Nehéz helyzet, de csak rengeteg munkával és a mentális hozzáállás megerősítésével lehet rendezni. Nincs más út.
A szurkolóknak is türelmesebbnek és megértőbbnek kellene lenniük vele?
Nagyon nehéz türelmet kérni egy olyan szurkolótábortól, mint a Real Madridé. Játszottam a Flamengóban és a Real Madridban is, mindkettőnek hatalmas a szurkolótábora, és óriási a nyomás. Én azonban kihívásként fogtam fel ezt, és igyekeztem élvezni a játékot. Ha tanácsolhatok valamit, akkor azt mondanám neki, hogy összpontosítson teljesen a futballra, és dolgozzon tovább keményen. Ha a szurkolók látják, hogy mindent belead a pályán, mindig mellette lesznek.
Rodrygo is szeretne újra örömmel futballozni, hiszen már hosszú ideje nem tehette ezt meg. A minap találkozott vele. Milyennek látta?
Egy sportoló számára a sérülés a lehető legrosszabb dolog. Én is átéltem hasonló időszakokat, bár nem olyan súlyos sérülésekkel, mint Rodrygóé. Minden nap a gyógytornával kell foglalkoznod, hogy a lehető leghamarabb visszatérhess, miközben semmit sem siettethetsz… Nagyon jól nézett ki, ő egy igazán szerény srác. A fiam és a barátai révén sikerült mezt cserélnünk: mindkettőnknek a 11-es számú mezét, az enyémet abból az időből, amikor én játszottam, és az övét, a mostanit. Fantasztikus játékos, nagyon kedvelem. Kiválóan cselez szűk területen, gyors, és taktikailag is nagyon jó. Hiányzik a Real Madridból.
Egy másik játékos sem igazán találja a helyét: Endrick…
Nem igazán tudom, mi történik vele, mert nagyon keveset láttam őt a Real Madridban. Inkább az a kép él bennem róla, amit a Palmeirasnál mutatott az utolsó, fantasztikus idényében, mielőtt eljött onnan: fiatal, rendkívül tehetséges játékos volt. Az az érzésem, hogy itt nem tud kibontakozni, de nem a futballtudása miatt, hanem mert nem kap folyamatos lehetőséget… Vagy nem alakult ki a megfelelő kapcsolat…
Pedig érezhető, hogy amint egyszer átbillen benne valami, és minden a helyére kerül…
Igen, de ehhez játszania is kell, az elmúlt években pedig nagyon kevés lehetőséget kapott. A Palmeirasban és Franciaországban is megmutatta a tehetségét. Remélem, megkapja a lehetőséget, hogy a Real Madridban vagy máshol újra élvezze a futballt, mert egy fiatal játékos számára a legfontosabb, hogy játsszon.
Azt tanácsolná neki, hogy ismét menjen kölcsönbe?
Számomra öt éven át a Real Madridban játszani maga volt az álom, de nem csupán ott akartam lenni, hanem folyamatosan futballozni is szerettem volna. Ha Endrick nem találja a helyét, és továbbra is ebben a helyzetben marad, akkor ilyen fiatalon, ekkora tehetséggel mindenképpen olyan csapatban kell játszania, ahol lehetőséget kap.
Hamarosan jön az El Clásico, amely látszólag döntő hatással lehet a bajnoki címért folyó versenyre. A Real Madridnak ráadásul egy olyan Raphinhával kell szembenéznie, aki Mbappéval versenyez a gólkirályi címért. Számított erre?
Raphinha nem vérbeli góllövő, de rendkívül tehetséges, és ezt már a Barcelonában is bizonyította. Egyre magabiztosabb, jobban megismeri a klubot, és a helyzetkihasználása is javul. Nagyon gyors, fantasztikus idényt fut. Ez van. De az El Clásico az El Clásico. A Real Madridban megvan a tehetség, az erő és az egyéni képesség, de a csapatnak még össze kell csiszolódnia, hogy minden a helyére kerüljön…
Az elmúlt két idényben visszatérő vita tárgya volt a Real Madridnál, hogy a csapat túlságosan szétszakadt, mert a támadók nem segítettek a védekezésben. Úgy tűnik, a mai futballban hiába szeretsz cselezni, ha nem futsz vissza védekezni…
A futball megváltozott, manapság sokkal többet futnak a játékosok, de nem szabad elveszíteni a játék lényegét, és a cselezésről sem szabad lemondani. Amikor a Real Madridhoz kerültem, Roberto Carlos azt mondta nekem, hogy vállaljam fel a párharcokat, cselezzek és induljak meg, mert ha elveszítem a labdát, ő hátul lesz, és fedez engem. Ez rengeteg önbizalmat adott. A taktikai feladatokon és az emberfogáson is dolgozni kell, de közben nem szabad feladni a saját játékodat. Manapság sok szélsőt látok, akiket jobban foglalkoztat a védekezés és az emberük követése, mint a támadás.
Ha már a cselezésnél tartunk, mit gondol Diomandéról?
Nagyon kedvelem azokat a tehetséges játékosokat, akik bátran felvállalják az egy az egy elleni párharcokat, és egy hiba után sem gondolkodnak sokat, hanem újra megpróbálják. Ő egy gyors, tehetséges fiú, aki taktikailag is sokat tesz hozzá a csapat játékához, a védekezésben is segít.
Ez utóbbi már eleve benne volt a játékában, nem igaz?
Igen, az ő adottságai mellett alapvető fontosságú, hogy felvállalja a párharcokat, és egy hiba után újra próbálkozzon. A Bernabéu közönsége szereti az őszinte játékot és azokat a futballistákat, akik önmagukat adják. Nagyon kedvelem ezt a fiút.
Korábban már említette Mourinhót, most pedig szeretnék visszatérni rá. Ő a megfelelő ember a Real Madrid jelenlegi helyzetében?
Soha nem dolgoztam együtt Mourinhóval, de játszottam ellene, és mindig tetszett a stílusa. Bárhol dolgozott, rengeteg sikert ért el, és rendkívüli képességekkel rendelkezik. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben ő a legmegfelelőbb választás a Real Madrid számára. Ahogy korábban is mondtam, még egy kis időre van szüksége ahhoz, hogy a csapat összeálljon. Tudja, mit csinál, ezt már azoknál a kluboknál is bizonyította, ahol korábban dolgozott.
Nem engedem el anélkül, hogy feltenném az év kérdését: kinek adná idén az Aranylabdát?
Húha! Idén nagyon nehéz dönteni, rengeteg az esélyes. Nem látok senkit, aki annyire kiemelkedne a mezőnyből, és egyénileg olyan fölényben lenne, mint annak idején Cristiano Ronaldo és Messi. Nehéz egyetlen játékost megnevezni idén, nagyon bonyolult döntés… Engedje meg, hogy ezt a kérdést most nyitva hagyjam! (nevet)
Mourinho: Elegem van belőled, Carlo!
A portugál mester Corriere dello Sport munkatársával beszélgetett.
Visszatérés a Real Madridhoz: „Általában először felveszik egymással a kapcsolatot a felek, és csak utána indulnak el a találgatások, amikor már van valami a háttérben. Itt pontosan fordítva történt: akkor kezdődött a felhajtás, amikor még semmilyen kapcsolatfelvétel nem volt. A Benficánál voltam, boldogan. Különleges klub számomra, mindössze tíz percre az otthonomtól. Húsz éve nem voltam ilyen közel hozzá. A klubnak gyökeres változásra volt szüksége. Úgy gondoltam, ott maradok a hároméves szerződésem lejártáig. Aztán elkezdődött a felhajtás. Meglepett a dolog, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Azt gondoltam, ez csak egy pletyka. A Real Madrid idény közben edzőt váltott, majd érkezett Arbeloa. Még nem lehetett tudni, milyen eredményeket ér majd el, de máris elindult a találgatás. Pedig senki sem mondott nekem semmit. Amikor elkezdtek terjedni a hírek, azt gondoltam: ‘Ez nem lehet igaz.’ A Benficánál voltam, minden gondolatom a Benficáé volt, a klub jövőjével foglalkoztam. Eszembe sem jutott, hogy igaz lehet.”
A Prestianni–Vinícius-ügy: „Ez rendkívül kényes és nehéz helyzet volt számunkra, mert végül Prestiannit nem rasszizmus miatt tiltották el. A közvélemény áldozatává váltam, elsősorban a sok opportunista miatt, egy olyan helyzet következtében, amelyet egyáltalán nem tudtam irányítani. Van egy játékosod, aki azt mondja: ‘Ez nem igaz.’ Senkinek sincs bizonyítéka arra, hogy igaz lenne. Nem foglalhatsz állást. Bármit mondasz, a közvélemény akkor is téves következtetésre jutna. Ami igazán tetszik a történet lezárásában, az az, hogy az egyik oldalon egy fantasztikus srác állt, a másikon pedig egy kifogástalan fiú. Problémát jelentett az ügy, de végül mindkettőjüket megismerhettem. Nehéz volt, és a helyzet kezelése szempontjából is rendkívül megterhelő: lejátszani az előző fordulót, majd úgy megérkezni Madridba, hogy nem tudod, lesz-e büntetés, pályára léphetsz-e vagy sem. Borzasztóan nehéz helyzet volt.”
A futball fejlődése: „Nincs szó fejlődésről, inkább ciklusokról van szó. Jönnek és mennek a dolgok, ahogy mondani szokták. Mert végül minden visszatér. Talán a játékosok fizikailag átalakultak a korábbi évekhez képest. A ma rendelkezésünkre álló erőforrások elképesztőek. Azt hiszem, manapság minden csapat két busszal utazik: az egyik a játékosoké, a másik a stábé. Néha, amikor megérkezem a szállodába, és megnézem a szobabeosztást, két oldalt látok. Az egyiken a játékosok szobái szerepelnek: 101 – Mbappé, 102 – Vinícius, 103 – Jude Bellingham. Aztán ott a másik oldal további negyven szobával, tíz elemzővel, tíz közösségimédia-munkatárssal és tíz raktárossal. De tényleg mindenkire szükség van? Valóban mindenkire? Egyszerűen arról van szó, hogy az elnök kifizeti őket. Rengeteget fizet, és manapság mindez sokkal többe kerül.”
A Manchester City elleni szankció: „Inkább nevetek egy kicsit ezen, mert szerintem egyszer majd ennek is vége lesz. Egyszer lezárul az ügy. De nekünk, akik már a hatvanhoz közelítünk, abban kellene reménykednünk, hogy megérjük a végső ítéletet. Mert most megszületik az ítélet, aztán egy év múlva jön a fellebbezés.”
A jövő: „Amíg egészséges vagyok, folytatom az edzősködést.”
Kapcsolata a játékvezetőkkel: „Nem hiszem, hogy velem lenne a probléma. Inkább arról van szó, hogy nincs szerencsém, amikor egy bizonyos klubhoz kerülök. A Real Madridnál átéltem a Negreira-ügy jelentős időszakát. Akkor még senki sem tudott róla, de mi már megtapasztaltuk. Megtörtént, igen, megtörtént. Később távoztam, most pedig már mindenki tud róla. De ha belegondolok, Törökországban is volt egy nagy török botrány, úgyhogy gyakran kerültem hasonló helyzetbe.”
Ancelotti: „Carlo nagyszerű ember. Carlo beszélni akart a játékosaival, igaz? Beszélni akart Viníciusszal, tudni akarta, hogy van Rodrygo, hogyan fejlődik, és hogyan halad Militão felépülése. Endrick is sérült volt akkoriban, és engedélyt kért tőlem, hogy idejöjjön. Megőrültél, Carlo! Na, de ez is Carlo. Carlo, már elegem van belőled, mert minden nap végigmegyek a folyosón, és mindenhol a te képeidet látom: itt egy Carlo-fotó, ott egy másik. Már teljesen elegem van belőled! (nevet)”
A Roma: „A búcsú nagyon fájt. Soha egyetlen rossz szavam sem volt, és nem is lesz a Roma vagy a tulajdonosai ellen. Amikor távozom valahonnan, tiszta lelkiismerettel megyek el, azzal az érzéssel, hogy az a hely örökre az otthonom marad. Amikor megérkeztem, több ezer ember jött el, hogy üdvözöljön, pedig addig még semmit sem tettem. Nem érdemlem meg ezt, de a Roma már csak ilyen. Küzdöttem a szurkolókért, mindent beleadtam, és megnyertünk egy olyan sorozatot, mint a Konferencia-liga, amely óriási jelentőséggel bír egy olyan klub számára, amely nem gyakran nyer trófeákat.”
Visszatérés Rómába jövő szerdán: „Fel kell készülnöm rá, mert most először térek vissza úgy, hogy nem számíthatok a giallorossi szurkolók támogatására. Nem várok rigmusokat vagy transzparenseket, csak azt, hogy nagy tisztelettel fogadjanak.”
Iñigo Pérez: A Bernabéu tökéletes helyszín a bizonyításra
A Villarreal mesterének nyilatkozata csapata Real Madrid elleni bajnokija előtt.
Hogyan éli meg a válogatott szünetet?
Már akkor is mondtam, amikor elköszöntünk egymástól, hogy jót fog tenni a szünet: lehetőséget ad arra, hogy összeszedjük magunkat, egyensúlyt teremtsünk, és megvizsgáljuk, mi történt az idény kezdete és az utolsó mérkőzés között. Nekem tetszett ez a hét, nagyon élveztem, hogy megismerhettem az utánpótlás játékosait. Ahogy telnek a napok, az emberben egyre jobban megjelenik a versenyzés iránti vágy. És persze az is igaz, hogy nem lehet mindenkivel beszélni.
Sok válogatott játékos van távol.
Soha nem fogtok hallani panaszkodni emiatt. Nem pazarolok energiát olyasmire, ami előre meghatározott. Mi arra koncentrálunk, hogy egyetlen nap alatt megvalósítsuk mindazt, amit a Bernabéuban látni szeretnénk.
Vannak sérült játékosok?
Buchanan nem lesz bevethető. Kisebb izomsérülést szenvedett, és egyelőre nem tudjuk, mennyi időt kell kihagynia. Elkötelezett, és azon dolgozik, hogy minél hamarabb visszatérjen. Comesaña és Foyth is jól edzett az elmúlt hetekben, így mindketten bevethetők.
Milyen mérkőzésre számít a Real Madrid ellen?
Tökéletes színtér lesz arra, hogy megmutassuk magunkat és vállaljuk a kihívást, miközben tudjuk, hogy a nehézségi fok maximális. Tisztában vagyunk vele, hogy az ellenfél megköveteli tőlünk a maximumot, és nyomás alá fog helyezni minket. Ilyen helyzetekben tudatosítanunk kell magunkban, hogy le fognak támadni bennünket. Nekünk pedig le kell győznünk a félelmet. Mivel nyerni szeretnénk, jó tisztában lenni azzal, hogy ők nagyon jók, de nekünk is jót tesz, ha vállaljuk a kihívást.
Mekkora motivációt jelenthet egy ilyen mérkőzés?
Mindig jó érzés nyerni és nagyot csapni az asztalra. Megpróbáljuk ezt elérni. Az ilyen mérkőzések arra kényszerítenek, hogy nagyon pontos taktikai tervvel álljunk elő, mert ha hibázol, annak megfizeted az árát. A múltban is voltak olyan mérkőzéseink, amelyeken közel álltunk a pontszerzéshez. Most is a pontszerzés a cél. Tisztában vagyunk az ellenféllel által támasztott követelményekkel, de magunkra kell figyelnünk, és le kell győznünk azt a félelmet, amiről mindenki beszél.
Lesz rotáció a Bajnokok Ligája miatt?
Ami a rotációt és a kezdő összeállítását illeti, nem tudom, hogy mások mit gondolnak. Én tudom, milyen csapatom és milyen játékosaim vannak. Jelenleg az egyetlen mérkőzés, amelyre gondolok, a Real Madrid elleni találkozó, és megpróbálunk nyerni. Tudjuk, hogy a győzelmek lendületet adnak, aztán meglátjuk, mi történik Madridban, és utána megtervezzük a Napoli elleni mérkőzést. Vannak játékosok, vannak pozíciók és vannak felállások, amelyekről az edző dönt. Én az utolsó pillanatig nem tudom, ki fog játszani, nálam ez a döntéshozatal része. Az igaz, hogy vannak játékosok, akik az idény elején még játszottak, most viszont kevesebb lehetőséget kapnak. Biztos vagyok benne, hogy nekik is eljön még a pillanatuk.
Meddig érdemes magasan letámadni?
Amikor valaki edző lesz, gondolom, az, amit a futballtól vár, illetve amit átél, folyamatosan formálja, megerősíti az elképzeléseit. Az én esetemben a meggyőződésem és a tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy az ilyen mérkőzéseken a legtöbb csapatnak nem megy jól, ha nem próbál magasan letámadni. A tapasztalataim szerint ezeken a pályákon akkor voltunk sikeresebbek, amikor agresszívebben játszottunk, így közelebb kerültünk a győzelemhez.
Milyen Real Madridra számít?
Úgy gondolom, hogy az ilyen csapatokra nehezedő média- és társadalmi nyomás mindig okoz bizonyos hullámzásokat. Ezek a játékosok azért futballoznak ezekben a csapatokban, mert nagyon jók, de azért is, mert mentálisan képesek megbirkózni az őket körülvevő zajjal, bármilyen okból is keletkezzen az. Szerintem ez nem fogja befolyásolni őket.
Milyen mérkőzésre számít?
Olyan mérkőzést képzelek el, amelyen magasan letámadhatunk, miközben tudjuk, hogy ők megpróbálnak majd a védelmünk mögé kerülni. Amikor nálunk van a labda, azt várom, hogy mi domináljunk, ők pedig a hibánkra várnak majd, hogy abból támadjanak és veszélyt teremtsenek. A játékosok ismétlik a megszokott mintákat, a viselkedésük jól felismerhető, mert ezekkel általában sikert érnek el. Ezért tudjuk, mi fog történni az egyes helyzetekben. A kulcs az lesz, hogyan készítjük fel a csapatot a mérkőzésre, hogy ne tudjanak kárt okozni nekünk. Remélem, hogy a kapu előtt mi leszünk pontosabbak.
Mennyi időt adott magának az elmúlt időszak értékelésére?
Úgy gondolom, hogy csapatként több nagyon jó teljesítményt is nyújtottunk, csak nem tudtuk ezt gólokra és kedvező végeredményre váltani. Emellett voltak olyan esetek, ahol nekem kellett javítanom azon, hogy hogyan magyarázok el bizonyos dolgokat. Összességében nem kell megváltoztatnunk az elképzeléseinket, hanem ki kell javítanunk a hibákat. Azt látom a játékosokon, hogy komfortosan érzik magukat, ezért nem látom szükségét annak, hogy változtassunk.
Hogy van Maciá és Diatta?
Nagyon jól. A felkészülési időszakban rengeteget játszottak. Azért maradtak velünk, mert úgy gondoljuk, hogy ugyanakkora esélyük van pályára lépni, mint a többieknek, ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy még fejlődési folyamatban vannak, mind mentálisan, mind fizikailag. Ez a profi futballhoz való alkalmazkodás időszaka számukra.
Milyen tapasztalatokat szerzett az utánpótlás játékosaival?
A szükséges posztoktól függően több mint 11 utánpótlás-játékossal dolgoztunk együtt. Szerettem volna, hogy legyen időnk megállni és gondolkodni, miközben tudtam, hogy lehetőségem lesz megismerni őket. Beszélgethettünk az utánpótláscsapatok edzőivel is.
Miért éppen a Metropolitanóban lejátszott, és a dortmundi mérkőzést tartja a legjobb példának?
Úgy gondolom, hogy egyéni szinten, amikor a Madrid ellen játszol, és megnézed a játékosaik egyéni képességeit, egyértelmű, hogy mit csinálnak, mégis nagyon nehéz semlegesíteni őket. Csapatszinten ugyanez a helyzet. Az ilyen mérkőzéseken taktikai szempontból jól látható, hogyan futballoznak. Könnyebb felismerni ezeket a mintákat olyan csapatok ellen, amelyek sikeresek, különösen hazai pályán. Taktikailag zártabbak és sokkal alaposabban felkészülnek az ellenfelekből.