Gorka Guruzeta: Kemény év volt
Az Athletic játékosainak nyilatkozata csapatuk Real Madrid elleni bajnoki vereségét követően.
Gorka Guruzeta:
„Személy szerint elégedett vagyok a számaimmal, de én leginkább nyerni szeretek, és ezt idén nem sikerült elérnünk.”
„Még mindig dühös vagyok, mert a saját kezünkben volt a lehetőség, hogy kiharcoljuk az európai szereplést. Nem olyan szezon volt ez, amilyet vártunk. A bajnokság rosszul sikerült, ebből a szempontból mindenképpen. Szerettünk volna kijutni Európába. Kemény év volt. A magunk részéről nem vagyunk elégedettek.”
„Köszönet Ernestónak, aki valami egészen különleges dolgot ért el. Megnyertük a kupát, és a Bajnokok Ligájában is szerepeltünk.”
„Lekue fantasztikus ember. Szerintem még egy évig maradnia kellett volna. De ezek klubdöntések, az élet pedig megy tovább.”
„Fel kell ébrednünk, minél hamarabb alkalmazkodnunk kell az új edzőhöz, és tanulni abból az idényből, amin most túl vagyunk. Ez a klub túl nagy ahhoz, hogy szenvedjen. Talán jót is tesz nekünk, hogy átéltünk egy ilyen évet, mert tanulhatunk belőle a jövőre nézve.”
„Kicsit megsérült a bokám. A szünetben kihűltem, és nehezen lendültem újra játékba. De semmi komoly.”
Urko Izeta:
„Kemény vereség volt, de számomra fontos, hogy góllal tudtam segíteni a csapatot. Ez az első gólom az Athleticben, emiatt boldog vagyok, ugyanakkor nagyon bosszant a vereség.”
„Mindig emlékezni fogok erre a gólra, egy ilyen stadionban ez különösen emlékezetes marad. Egy életre szóló emlék lesz.”
„Amikor új edző érkezik, új időszak kezdődik, új ciklus indul. A lehető legjobb állapotban kell megérkezni a felkészülésre, és számomra is megnyílik egy új ajtó.”
„Nem szeretném értékelni az előző ciklust ezt. Mindig tiszteletben tartom az edzők döntéseit. Ha kevesebb játékpercet kaptam, annak oka van, ő dönt így, hiszen ő a vezető.”
„Még ha nem is játszottam sokat, rengeteget segített, hogy ennek a keretnek a tagja lehettem. Komplettebb csatár lettem, mint tavaly voltam.”
Carvajal és Alaba érzelmes búcsúja
Közel fél órás videó a két járékos utolsó madridi pillanatairól.
Köszönjük, Alaba!
A klub hivatalos búcsúvideója az osztrák védő legszebb pillanataival.
Köszönjük, Carvajal!
A klub hivatalos búcsúvideója a spanyol legendáról.
Ernesto Valverde: Eljött az idő, hogy távozzak
Az Athletic Club leköszönő edzőjének nyilatkozata csapata Real Madrid elleni vereségét követően.
„Sokat jelent számomra, hogy korábban elértem az 500 bajnoki mérkőzést, és hogy ezt az Athletic Clubnál sikerült teljesítenem. És igen, ez egyszerre nyomasztó érzés is. Ebben az évben sokat szenvedtünk. Kicsit dühösen fejeztem be a meccset amiatt, hogy elveszítettük a kontrollt. Amikor már majdnem egyenlítettünk, kaptunk még két gólt. A Real Madrid CF nem viccel.”
„Amikor 21 éve nyerünk itt, nem gondoltam volna, hogy többször nem fogunk, de idővel majd más perspektívából tekintek erre. Az edzők mindennapjai lassan felemésztik az embert. Rengeteg mérkőzésünk volt, és nagyon megható számomra, hogy ennek most vége van. Úgy érzem, eljött az idő, hogy távozzak, és mostantól már csak az Athletic Club szurkolója legyek. Remélem nyugodt nyaram lesz, nem szerepel a terveim között, hogy újra edző legyek.”
„Az utódomnak csak annyit üzennék, hogy ne hallgasson rám, nem vagyok jó tanácsadó. De ez a klub különleges, erre azonnal rá fog jönni, amint megérkezik.”
„Az öltözőben ma Beszélt Iñaki Williams, Iñigo Lekue, és én is. Ott mindannyian megtörtünk egy kicsit, és elérzékenyültünk.”
„Ha nyersz, nyugodt vagy. Ha veszítesz, egy keserű érzés marad benned, amely lassan múlik el. Egyre nehezebben viselem ezt. Meg kell vizsgálni, miért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. Én mindig a legjobbat remélem, de el kell fogadnom azt is, ami végül történt.”
Összefoglaló: Real Madrid – Athletic Club (4-2)
A Real Madrid Dani Carvajal, David Alaba és Álvaro Arbeloa utolsó mérkőzésén legyőzte az Athletic Club együttesét, ahol Ernesto Valverde fejezte be edzői karrierjét. Íme a találkozó legfontosabb pillanatai.
Ernesto Valverde: Jó érzésekkel, boldogan távozom
Az Athletic Club edzője karrierjének utolsó mérkőzés előtti nyilatkozatát adta. A kiváló szakember 2003 óta dolgozott profi edzőként, két kisebb görögországi kitérőt leszámítva végig spanyol csapatokat irányítva (Athletic Club, Villarreal, Barcelona, Espanyol, Valencia).
Az utolsó hazai meccs a Celta ellen
„Az egész rendkívül érzelmes volt. Az első pillanattól az utolsóig. Nagy kár, hogy nem sikerült megszereznünk azt a gólt, amely ezen a héten reménnyel tölthetett volna el minket. A csapat egyértelműen győzelmet érdemelt volna.”
„Jó érzésekkel, boldogan távozom. Ez érzelmes pillanat számomra. Nehéz, de mégis szép dolog így búcsúzni. Mindig szerettem, ha a kulcsfontosságú játékosoktól méltó módon búcsúznak, úgy látszik, hogy ez most az én pillanatom. Mindenki rendkívül kedves volt velem, amiért nagyon hálás vagyok.”
A Real Madrid elleni meccs
„Ez az utolsó meccsem, és a csapat számára is ez az idény befejezése. Szeretnénk jól zárni az idényt, még ha tudjuk is, hogy milyen nehéz a Bernabéuban játszani.”
„Erre a 90 percre koncentrálunk. Utána jöhet a világbajnokság és a pihenés, de a legfontosabb most az, hogy a mérkőzésre koncentráljunk, és megpróbáljunk jó teljesítményt nyújtani. Ez nehéz lesz, de meg kell próbálnunk.”
Utódja, Edin Tercić
„A legjobbakat kívánjuk Tercić számára. Innentől kezdve én már csak szurkoló leszek, és mi mindannyian azt szeretnénk, ha jól teljesítene. A legfontosabb mindenki számára az, hogy az Athletic a lehető legjobb helyen álljon a tabellán, ő pedig képes legyen az ötleteit hatékonyan megvalósítani. A legjobbakat kívánom neki.”
Az Athletic irányítása
„Amikor szerződtetett a klub, óriási szívességet tettek nekem. Ez az a hely, ahol a leginkább megvalósíthattam önmagam. Itt találtam igazán magamra, egy teljesen más módon fejlődhettem. Mindig éreztem a színfalak mögött dolgozók támogatását, ez pedig számomra rendkívül sokat jelent. Minden csapatnál ez volt a helyzet, de itt sokkal erőteljesebbnek tűnik. Az Athleticnál egy erős kötelék fűz össze minket, egyszerűen ez a helyzet.”
A legszebb emlék
„Voltak nagyszerű pillanatok, fordítások, óriási téttel bíró mérkőzések. Bizonyos pillanatok a San Mamésben… De semmi nem hasonlítható ahhoz, amikor 40 év után megnyertük a kupát. Örökké emlékezni fogok arra a pillanatra, azért, amit mindenkinek jelentett.”
Morientes: Számomra nem biztos, hogy Mou lenne az első számú opció
A Real Madrid korábbi kiválósága egy interjúban beszélt a klubbal kapcsolatos témákról.
„Nem biztos, hogy José Mourinho lenne az első számú választásom az edzői posztra. De ő az egyik opció, akiről sokat hallani. Már irányította a Real Madrid csapatát, és sok más klubnál is szerzett tapasztalatot. Ő a tapasztalatát és a karakterét hozza be a klubhoz.”
„A magam részéről sosem voltam a második esélyek nagy rajongója, ha azokat az edzőket nézzük, akik egyszer már megfordultak a klubnál. Én az új opciókat preferálom. De jelenleg a Real Madridnak valaki olyanra van szüksége, akinek megvan a személyisége és karaktere ahhoz, hogy egy nehéz öltözőt kezeljen. És az öltöző nem azért nehéz, mert a játékosok rosszak, hanem azért, mert ez a Real Madrid, ilyen dolgok pedig mindig előfordulnak.”
„Az első számú jelöltem mindig Raúl volt, mivel hasonló profilja van ahhoz, mint ami már működött a Real Madridnál. Zidane, Del Bosque, Ancelotti… Emberek, akik kiválóan ismerik a klubot, értik a futballt, és át tudják adni a Real Madrid értékeit.”
„Ha Raúl nem volt elérhető, miután elhagyta az akadémiát, akkor ott van Didier Deschamps, akit szintén jól ismerek. Nem azt mondom, hogy Mourinho nem jó választás, csak őt nem ismerem úgy, mint Raúlt vagy Deschamps-ot. De ha Mourinho lenne az edző, az ő profilja is passzol ahhoz, amire a Real Madridnak most szüksége van. Valaki megfelelő tekintéllyel és erős karakterrel.”
„Nem gondolom, hogy egy újabb rossz idény része lenne a madridi terveknek, de ha megtörténne, akkor az nagyon nehéz lenne a klub és az elnökség számára. Florentino Pérez első elnöki időszakában valami hasonló történt. Volt néhány rossz idény, és ő maga döntött úgy, hogy lemond.”
„Amikor ilyen dolgok történnek egy olyan klubnál, mint a Real Madrid, akkor hajlamosak az emberek katasztrofálisnak bélyegezni az idényt. Az emberek szeretnek az ilyen idények után megkongatni a vészharangot. Én óvatosabb lennék. Vannak csalódást keltő idények, efelől nincs kétségem, de ezekből is lehet tanulni. Minden csapat képes hibázni.”
„70 millió kattintás Mbappé ellen? Egy online szavazáson? Nem számít. Egyáltalán nem. Bárki kattinthat, a Barcelona szurkolói, a Madrid szurkolói, emberek, akik utálják Mbappét. Ez mind a műsor és a futball része. Egy olyan játékos, aki közel 50 gólt szerez? Itt nincs helye vitának. Mbappé kapcsán nincs helye vitának. Szerintem egyénileg remek igényt futott, de ha egy olyan klub, mint a Real Madrid semmit nem nyer, azonnal jönnek a viták.”
Rüdiger: Sokat jelent számomra, hogy segíthetek másoknak
A Real Madrid és a német válogatott játékosa, Antonio Rüdiger az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával működik együtt annak érdekében, hogy segítsenek háború és erőszak elől menekülő embereknek. A játékos az alábbi levélben írta le családja történetét, és azt, hogy miért is csatlakozott a kezdeményezéshez.
Amikor az emberek rám néznek, egy futballistát látnak. De a történetem jóval azelőtt kezdődött, hogy bármilyen pályára tettem volna a lábam, beléptem volna bármely stadionba, vagy magamra húztam volna bármely csapat mezét.
Megismerni azt, hogy a családom útja hol kezdődött, és hogy min kellett keresztülmenniük, hogy eljussanak idáig, hatással volt arra, hogy miként látom a világot, és megértsem, ki is vagyok. A szüleim menekültként hagyták el Sierra Leonét a háború idején, amely több mint egy évtizedig húzódott, és gyakran Nyugat-Afrika történetének legpusztítóbb konfliktusaként emlegetnek. Több mint 2 millió ember kényszerült arra, hogy elmeneküljön. Képzeljétek csak el, hogy ez mit jelent: az ország felének el kellett hagynia otthonát, hogy biztonságot keressen. Falvakat pusztítottak el, családokat szakítottak szét, egész közösségeket hagytak hátra, akiknek még hosszú idővel a háború után is cipelniük kell magukkal ezt a traumát.
A szüleimnek sikerült megszökniük az erőszak elől, és menedékre leltek Németországban, ahol megkapták az esélyt arra, hogy egy szebb jövőt építsenek fel. Sok rokonom szétszóródott különböző országokba, hogy megpróbálják elkerülni a háborút, hogy egyszerűen túléljenek.
Én Németországban születtem, Berlinben nőttem fel, a Neukölln körzetben. Sokat változott ez a környék gyerekkorom óta. Ma egy modern, felújított városrésznek számít, de akkoriban más volt. Nekem mégis csak szép emlékeim vannak. Azok a berlini utcák formáltak engem, megtanítottak arra, hogy miként álljak ki magamért, és azzá tettek, aki ma vagyok.
Otthon nem volt túl sok mindenünk, de szeretetben, egy erős, és támogató közösségben nőttem fel. A gyermekkori álmom sosem volt egy konkrét csapat. El sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is viselhetem majd a Real Madrid mezét. A célom mindig az volt, hogy segítsem a családomat. Keményen dolgozzak, sikerrel járjak értük, egy nap pedig viszonozni tudjam mindazt, amit értem tettek. És ez sosem változott.
És most, ezen a nyáron Németországot képviselhetem a világbajnokságon. Számomra ez azt jelenti, hogy bezárul a kör. Büszkeséggel tölt el, de tudom, hogy ez a nyilvánosság egyben óriási felelősséggel is jár, vagyis pozitívan kell használnom a befolyásomat. Egy dolog biztos számomra: mindent bele fogok adni Németországért a pályán. Nyerni akarok az országomért.
2022-ben a pályán kívül megalapítottam az Antonio Rüdiger Alapítványt. Nem beszéltem erről nyíltan, mert mindig úgy gondoltam, hogy sokkal fontosabb cselekedni, mint beszélni. Az alapítvány fiatalokat támogat Sierra Leonéban azzal, hogy lehetőséget teremt számukra az oktatás, a sport és az egészségügyi ellátás elérésére. Ezen a nyáron Washingtonba visszük az éves gálánkat, és továbbra is olyan jövőt építünk, amely valódi lehetőségeket kínál az ország fiataljainak.
Sierra Leone ma már egy békés ország, de a háború következményei még nagyon is jelen vannak. Hogy is ne lennének? Generációkon át is eltarthat, mire a konfliktus okozta sebek begyógyulnak. Ennek ellenére mélyen hiszek az új generációkban, és szeretnék segíteni ezeknek a fiataloknak abban, hogy előrehaladjanak, és nagyot álmodhassanak.
Ma több mint 117 millió ember kényszerült arra világszerte, hogy elhagyja otthonát háborúk, erőszak és üldöztetés miatt. Ez egy szinte felfoghatatlan szám. Ezért is próbálok másként gondolkozni ezzel kapcsolatban. Néhány évvel ezelőtt még a szüleim is köztük lettek volna. Minden szám mögött egy ember van. Amikor ezt megérted, minden valósággá válik.
Ezért is döntöttem úgy, hogy támogatom az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalának kampányát, más olyan játékosokkal közösen, akiknek a családjai szintén átéltek háborúkat, kitelepítéseket. Mindenkinek más a története, de mindannyian megértjük, hogy milyen mértékben képes megváltoztatni egy életet az, ha lehetőségünk van menedékre lelni. Együtt egy szimbolikus csapatot alkotunk. És annak ellenére, amit a családjainknak át kellett élniük, eljutottunk a labdarúgás élvonalába.
A szüleim megkapták az esélyt arra, hogy újjáépítsék az életüket Németországban. Enélkül az én történetem valószínűleg nagyon másként alakult volna. Ezért is jelent olyan sokat számomra az, hogy segíthetek fiataloknak, akiknek biztonságos menedékre van szükségük. A futball megadta nekem a teret és az eszközöket arra, hogy segítsek másoknak, de a családom adott értelmet az életemnek. És ezt sosem fogom elfelejteni.
Antonio Rüdiger
A szimbolikus csapat, vagyis a kezdeményezéshez csatlakozott futballisták:
Alphonso Davies (FC Bayern München / Kanada)
Antonio Rüdiger (Real Madrid CF / Németország)
Asmir Begović (Leicester City FC / Bosznia-Hercegovina)
Ali Al-Hamadi (Luton Town FC / Irak)
Eduardo Camavinga (Real Madrid CF / Franciaország)
Victor Moses (FC Kaisar / Nigéria)
Mohamed Touré (Norwich City FC / Ausztrália)
Awer Mabil (CD Castellón / Ausztrália)
Nestory Irankunda (Watford FC / Ausztrália)
Bernard Kamungo (FC Dallas / Amerikai Egyesült Államok)
Ermedin Demirović (VfB Stuttgart / Bosznia-Hercegovina)
További információk a kezdeményezésről: https://www.unhcr.org/gamechangers
Luis García Plaza: Döntetlent érdemeltünk volna
A Sevilla edzőjének nyilatkozata csapata Real Madrid elleni veresége után.
Első osztályban maradás:
„Ez rengeteg tényező eredménye, és a csapat most egy olyan mérkőzést játszott, amelyen nem érdemelt vereséget. Ráadásul most visszanéztem a gólt, és egyértelmű szabálytalanság előzte meg. Nem értem, miért nem hívta ki a VAR a játékvezetőt. Egy döntetlennel 44 pontunk lenne. A célt elértük. Ez volt életem hat legintenzívebb hete, óriási felelősséggel a vállaimon azért, hogy ez a hatalmas klub ne essen ki. A sikert a szurkolóknak és az embereknek ajánljuk. Emellett Matías Almeydának is, aki 31 pontot szerzett, így neki is része van ebben. Korábban egyetlen kollégám sem volt olyan figyelmes, hogy megemlítsen engem, amikor leváltottak, én viszont szeretnék megemlékezni róla.”
Szurkolók:
„A Sevilla FC szurkolói már akkor rájöttek, hogy a csapat „intenzív osztályon van”, amikor kikaptunk a Levante együttesétől. A csapat folyamatosan fejlődött. Mind Pamplonában, mind a Real Madrid CF ellen megérdemeltük volna a döntetlent. A szurkolók szenvedése arra késztette a csapatot, hogy ők is mindent beleadjanak.”
Mérleg:
„Nyolc mérkőzésen 12 pontot szereztünk, ami jó mutató. Amikor tíz perc volt hátra, mondták nekünk, hogy a Levante 2–0-ra vezet, de én döntetlent akartam. A második félidőben volt egy pillanatnyi zavar, és majdnem kaptunk még egy gólt, de úgy gondolom, több mint jó meccset játszottunk. A végén minden bevethető támadónkkal játszottunk. Ez a csapat megmutatta, hogy több futball van benne, mint amit eddig láttunk.”
Boldogság:
„Nagyon boldog és rendkívül megkönnyebbült vagyok. A beteg nagyon rossz állapotban volt. Nem úgy mentettük meg, hogy alig tettünk valamit, hanem úgy, hogy nyolc meccsből négyet megnyertünk. Ez volt pályafutásom legnagyobb kihívása.”
Jövő:
„Nem tudom, hogy maradok-e. Egy nappal azelőtt, hogy Villarrealba utaztunk, a klub eladásáról tárgyaltak. Ez normális? Mindennek a maga útján kellett volna haladnia, de úgy tűnt, mintha minden fontosabb lenne annál a mérkőzésnél. Az ember ott akar lenni, ahol akarják. Én maradni szeretnék, de ha nem akarnak, semmi problémám nem lesz a távozással. Éreznem kell, hogy számítanak rám, ha pedig nem, akkor fogom a bőröndjeimet. Ha pedig akarnak, akkor dolgozunk tovább. Kiérdemeltem, hogy őszinték legyenek velem – most szeretnék egy kicsit örülni.”
Fordulópont:
„Pamplonában az akadémisták teljesen összetörtek voltak, de ez is azt mutatja, hogy van lelkük. Én a futballra koncentráltam, a csapat pedig a szurkolóknak is köszönhetően fejlődött, ugyanakkor világos struktúrát is kialakítottunk.”