Gy. András

A Real Madrid spanyol védője az AS munkatársával beszélgetett a válogatott edzőtáborában.

Vártad már, hogy újra csatlakozz a válogatotthoz?

Igen is, meg nem is, hiszen, hogy hosszú volt a nyár. Sok napot töltöttünk együtt, és alig kezdődött el a klubélet és a megszokott rutin. Nekünk most váltanunk kellett, és újra itt vagyunk, de az mindig öröm, hogy itt lehetünk. Jó a hangulat, felidézzük mindazt, amit átéltünk, a nyári történeteket, és végső soron nagyszerű csapatunk van. Megtiszteltetés itt lenni.

Kit vártál a legjobban, vagy ki várt téged a legjobban?

Unai Simónt és David Rayát már régebben láttam. Grimaldóval és Baenával találkoztam, mert közel vannak hozzám. Örülök, hogy újra láthatom főleg azokat, akikkel egyébként nem tudunk találkozni, csak a válogatottnál, és hogy ismét együtt lehetünk, tölthetünk egy kis időt egymással.

Mit mondott neked Baena és Grimaldo? Milyen volt a találkozás?

Jó volt. Ők boldogabbak, mint mi. Az a jó bennünk, hogy nem beszélünk túl sokat a futballról, nem avatkozunk bele semmibe. Évek óta nagyon jó kapcsolatban vagyok velük, és az, hogy közel vannak hozzám, illetve hogy együtt tölthetünk egy-egy délutánt, segít kikapcsolódni.

Már Anglia jár a fejedben, vagy még el kell engedni a bajnokság történéseit?

Persze kicsit furcsa még, de egyáltalán nem zavaró. Az igaz, hogy amikor minden hónapban visszatérsz a klubodhoz, és újra felveszed a megszokott ritmust, máris jön a válogatott, így sosem tudsz igazán belelendülni. Jó mérkőzések várnak ránk, ez is motiváló. A Wembleyben játszani önmagában is motiváció. Szerintem ez nagyszerű helyszín arra, hogy újra megmutassuk, mire vagyunk képesek, és bizonyítsuk a szintünket.

Londonból Madridba költöztél, nagyon érezhető a különbség?

Nagyon jól vagyunk, de persze teljesen más minden. Más az élet, a napsütés, az ételek… Nagyon boldogok vagyunk. Az első hetek egy kicsit mozgalmasabbak, amíg be nem indul a rutin és az iskola.

Minek örülsz jobban, az időjárásnak vagy az ételeknek?

Azt hiszem, inkább az időjárásnak, mert az ételt meg lehet oldani, de az, hogy késő estig süt a nap, kiülsz a teraszra és ott eszel, nagyon hiányzik az embernek.

Milyen volt az edzés? Konditeremben is dolgoztatok?

Igen, én már készülök a következő nyárra.

Beach body?

Igen, mindig a nyár a célom, ez egyfajta motiváció számomra. Jól edzettünk, néhányan regenerálódtunk, de szépen lassan újra kezdjük felvenni a ritmust, újra összeszokunk a csapattársakkal. Szerencsére vagy sajnos, de nagyon magas szintet képviselünk, és ezt nagyon élvezzük.

Van benned olyan érzés, hogy még nem értetek a csúcsra?

Igen, ez az egyik legjobb dolog bennünk, és ez motivál arra, hogy folytassuk. Főleg azért, mert nagyon fiatal és sokoldalú a csapat. Látod az alapokat, és vannak nagyon fiatal játékosok, akik még nem érték el a pályafutásuk és a fejlődésük csúcsát. Ez motivál, mert tudod, hogy megtiszteltetés itt lenni, és mindent bele kell adnod, hogy ne ess ki ebből a körből. Reméljük, hogy a válogatott továbbra is sok sikert érhet el.

Luis de la Fuente látta a tetoválásodat? Mit mondott?

Semmit, örül neki. Azt mondta, hogy teljesítettem, amit ígértem. Én meg azt válaszoltam, hogy ezzel egy kicsit megnehezítette az életemet. (nevet) Végül is ilyen dolgok előfordulnak, nem bánom meg, mert az elmaradása esetén belengetett lehetőségek nem voltak túl jók. (nevet) Ez egy emlék, egy tetoválás a világbajnokságról, egy újabb történet, amire mindig emlékezni fogunk.

Egyébként bármikor el lehet távolítani.

Igen, de szerintem nem fogom leszedetni. Inkább csináltatok még néhányat köré, hogy ne legyen ennyire feltűnő, egy kicsit elrejtem, mert később mindenki rákérdez. Végül is világbajnokságot nyerni nagyon nehéz, a második csillag pedig örökre megmarad.

Ha megnyered a Bajnokok Ligáját a Madriddal, csináltatnál egy Mourinho-tetoválást is?

Ne hozz ilyen helyzetbe, mert aztán nem tudom, hogy szerencsém van-e vagy balszerencsém, de minden ilyen ígéretet, amit teszek, végül teljesítenem kell.

Lehet, hogy Mou nem örülne annak, ha nem csináltatnál?

Nem, nem hiszem. Őszintén szólva meglepett. Korábban csak a televízióból ismertem. Nagyon jó ember és nagyon közvetlen. Egyelőre mindig jókedvű, és ez fontos. Szívesen dolgozom vele, és remélem, hogy sikeres időszakunk lesz.

Hol futsz többet: a válogatottban, a Real Madridban vagy a Chelsea-ben?

Különböző játékstílusokról van szó. A Realnál a játékosaink adottságai miatt nagyon szeretünk futni, gyors támadásokat vezetni, ezért sokszor nekünk kell többet futnunk. A szünet előtti időszakot nem zártuk a legjobban. Ez egy folyamat része. Nyilván mindannyian szeretnénk minden mérkőzést nagy különbséggel megnyerni. A legfontosabb, hogy elkezdjünk megfelelő alapokat teremteni. A dolgok az idény utolsó hónapjaiban dőlnek el. Ha sikerül megtalálnunk a megfelelő egyensúlyt és kialakítanunk egy jó közösséget, akkor a tehetségünk adott a sikerhez. Jó érzésekkel kell eljutnunk az idény végéig. Ha úgy zárjuk az idényt, ahogy mindannyian szeretnénk, senki nem fog arra emlékezni, hogy éppen jobban vagy rosszabbul játszottunk az idény elején, voltak-e olyan időszakok, amikor elvesztettük a koncentrációnkat, vagy kikaptunk néhány mérkőzésen.

Több segítségre lett volna szükségetek a derbin?

Ez nem könnyű, hiszen a másik csapat is játszik, nekik is megvannak a saját taktikáik, mi pedig még dolgozunk azon, hogy minden a helyére kerüljön. Én például ebben az esetben Viníciusszal osztom meg az oldalt, és gyakorlatilag nem voltak közös edzőmérkőzéseink, rögtön a tétmeccseken kellett összeszoknunk. Neki is más velem kapcsolatot kialakítani, mint azokkal a szélsőhátvédekkel, akikkel korábban játszott. Ez egy folyamat, és megértem, hogy ennek időre van szüksége. Ráadásul rengeteg mérkőzést játszunk, így nehéz ezt edzésen begyakorolni. Tetszik, amit látok, és az is, ahogyan dolgozik, mert talán nem ez a legnagyobb erőssége, vagy nem ezt csinálja a legtöbbet. Azt látom, hogy dolgozik a csapatért, próbálja hozzátenni a maga részét, és ez jó kezdet.

Kevesebbet lépsz fel a támadásokkal, mint szeretnél?

Igen, ezzel egyetértek. Sokszor, amikor támadni szeretnék, ők olyan gyorsan mennek előre, hogy már el is lőtték a labdát, mire odaérek. Vinícius, Mbappé és Bellingham nagyon szeretnek megindulni, így amikor mi, védők visszaszerezzük a labdát, a támadás már előrébb tart, és megyünk tovább. Nekünk, szélsőhátvédeknek például emiatt nehezebb lehet eljutni az alapvonalig, mert nincs rá időnk. Nekik is alkalmazkodniuk kell majd a játékunkhoz. Lehetnek olyan pillanatai a mérkőzésnek, amikor hosszabb ideig kell birtokolnunk a labdát, jobban kontrollálnunk a játékot, mert így arra is marad idő, hogy az egész csapat felérjen az ellenfél térfelére. Ha elveszítjük a labdát, akkor közelebb vagyunk egymáshoz. Ezek olyan dolgok, amelyekre ezen a nyáron szinte egyáltalán nem volt időnk. Én például tizedikén kezdtem, és még csak egy hónap telt el. Normális esetben egy felkészülés körülbelül ennyi ideig tart, az edzőmérkőzésekkel együtt, amelyek arra szolgálnak, hogy megismerjétek egymást és felvegyétek a ritmust. Idén minden kicsit túl gyorsan történik. Vannak dolgok, amelyeken javítanunk kell, vannak dolgok, amelyeket rosszul csinálunk, de sok biztató jelet is látok. Nagy a játékosok tudása, és szerintem lépésről lépésre egy nagyon erős csapatot tudunk kialakítani.

A Madrid futja a legkevesebbet a LaLigában. Mit gondolsz erről az adatról?

Meglepett. Szerintem sokat futunk, de az adatok ott vannak. Azért beszélnek erről, mert elveszítettük a derbit, és kikaptunk a Betistől. Ha minden mérkőzésünket megnyertük volna, senki nem beszélne arról, hogy keveset futunk. Azt mondanák, hogy nagyon keveset futnak, de rendkívül hatékonyak. Ezen nyilván javítanunk kell, meg kell nyernünk a mérkőzéseket, az adatok pedig abban is segítenek, hogy fejlődjünk, és lássuk, hogy talán egy kicsivel többet kell adnunk.

Beszéltél Rodrival arról, hogy Madridba igazoljon? Szívesen lett volna a csapattársad?

Igen, örültem volna neki, mert nagyszerű játékos, és itt, a válogatottban is láthattuk, mire képes. Ugyanakkor nem szeretek nyomást gyakorolni a csapattársaimra, vagy megpróbálni befolyásolni őket, mert ezek személyes döntések. Annyit tettem, hogy még mielőtt nyilvánosságra került volna a döntése, küldtem neki egy finom utalást tartalmazó üzenetet, hogy remélem, csapattársak leszünk. Végül másképp döntött. Visszaírt egy üzenetet, aztán meghozta a saját döntését. Örülök neki, és remélem, hogy nem lesz túl sikeres, mert az azt jelentené, hogy mi viszont azok leszünk.

Kit szeretnél, hogy megnyerje az Aranylabdát? Egy válogatottbeli csapattársadat? Mbappét? Kire szavaznál?

Nem foglalnék állást. Szerencsére vagy éppen balszerencsémre, de abban a helyzetben vagyok, hogy a jelenlegi Aranylabda-jelöltek közül kettő-hárommal is együtt játszhatok. Ez olyan tapasztalat és élmény, amit egész életemben magammal viszek. Ha egy spanyol nyeri, megérdemli, mert végül is amit a világbajnokságon elértünk… Ha pedig Kylian nyeri, annak is örülök, hiszen a csapattársamról van szó, aki történelmi gólkirály és Aranycipős volt, ez pedig egyáltalán nem könnyű. Én most azonnal aláírnám, ha olyan pályafutásom lehetne, mint Mbappénak. Úgy tűnik, mintha neki könnyű lenne, mert rengeteg gólt szerez, de azt is értékelni kell, hogy ezeket az eredményeket elérni rendkívül nehéz.

Teher, amikor az Aranylabdáról kérdeznek?

Nem gondolom, hogy teher. Ha csak egy csapattársam lenne a jelöltek között, nagyon könnyű dolgom lenne, mert rá szavaznék. Nem tudom, hogy szerencse vagy balszerencse, de ez van. Sok csapattársam van a jelöltek között. Bárki is nyer, örülni fogok neki. Ha Kylian kapja, akkor a válogatottban segítenünk kell Lamine-nak abban, hogy a következő években, ha sikerül trófeákat nyernünk, még nagyobb esélye legyen. Ha viszont egy spanyol játékos nyer, akkor szerencsénk lesz azzal, hogy Mbappé még motiváltabb lesz, és segít nekünk trófeákat nyerni. Mindennek megvan a maga jó és rossz oldala.

Te is elfogadnád?

Ha lenne rá bármilyen esélyem… Már az is nagy dolog, hogy bekerültem a legjobb harmincba. Nagyon boldog vagyok, és remélem, elvisznek a gálára, mert ha már egyszer jelöltek, legalább szeretném látni a show-t. Remélem, mindig ott lehetek a jelöltek között, mert ez azt jelenti, hogy nagyszerű játékos vagy. Ha lenne esélyem, kampányolnék érte. Ki kell használni a lehetőséget. Végül is ők, Mbappé és Lamine valószínűleg még sok éven át versenyben lesznek, és talán ők ketten fognak a legtöbbet harcolni az Aranylabdáért, néhány másik játékossal együtt. Egyértelmű, hogy talán idén van a legtöbb kérdőjel. Nem lehet pontosan tudni, merre billen majd a mérleg. Vannak, akik bizonytalanok, hát szavazzanak. Ha a politikusok megteszik, a futballisták is megtehetik.

Beszélsz Viníciusszal és Mbappéval arról, hogy segítsenek be a védekezésbe?

Ha elképzelem magam Vinícius vagy Mbappé helyében, minden alkalommal, amikor hozzám kerülne a labda, előre mennék, mint egy állat, és megpróbálnék gólt szerezni. Én védőként beszélek, és sokszor emiatt túl nagy távolság alakul ki közöttünk, de ez nem az ő hibájuk, hanem a miénk. Gyorsabban kell felzárkóznunk. Vannak dolgok, amelyeket még csiszolnunk kell ahhoz, hogy olyan csapattá váljunk, amilyenek lenni szeretnénk.

Mindannyian ugyanabban a hajóban ülünk abban az értelemben, hogy mindannyian látjuk, miken kell javítanunk. Sokszor szétszakadunk, néha túl gyorsan támadunk, és nem hagyunk elég időt magunknak. Nehéz helyzet, mert mindenki jó szándékkal teszi a dolgát. Egyesek gólt akarnak szerezni, a védők védekezni szeretnének, a középpályások pedig játszani próbálnak. Lépésről lépésre meg kell tanulnunk együtt dolgozni, felismerni, mikor kell gyorsan játszani, mikor érdemes többet birtokolni a labdát, és mikor kell a labdával pihenni. Dolgozunk ezen, videós foglalkozásokat is tartunk, és még nagyon korai szakaszban járunk.

Mindannyian szeretnénk káprázatos futballt játszani, minden mérkőzést nagy különbséggel, kapott gól nélkül megnyerni. Ez hosszú idény, a bajnokság 38 fordulóból áll. Már nincs sok hibázási lehetőségünk. Szerintem jó úton járunk, és ami a legfontosabb, azt látom, hogy a csapat nagyon összetartó és motivált. Az elmúlt években nehéz időszakokon mentek keresztül trófeák nélkül, a Real Madrid játékosaival szemben pedig ott van ez az elvárás. Azt látom, hogy mindenki nagyon szeretne fejlődni, a legjobb formáját nyújtani, és mindenekelőtt együtt maradni, hogy valami fontosat érjünk el.

Az ember idővel felfogja, mit jelent a Real Madridban játszani? Mi jár a fejedben, amikor 2–0-ra vezettek az Inter ellen, és kifütyülik Viníciust és Mbappét?

Én már hozzászoktam, mert olyan játékos vagyok, akit gyakran kifütyülnek. Ez nem újdonság, de az igaz, hogy egy kicsit meglep, milyen gyorsan fütyülnek itt. Emlékszem, az Inter ellen, hogy ők elvégezték a kezdőrúgást, és a második percben talán még nem is értünk a labdához, vagy éppen védekeztünk, amikor már fütyültek. Mondtam is, hogy még arra sem volt időnk, hogy hozzáérjünk a labdához. Ez a közönség rengeteg nagyszerű játékost látott, varázslatos estéket élt át, és megértem, hogy ez egyfajta figyelmeztetés: többet várnak tőlünk, mert tudják, hogy megvan bennünk a tehetség, és ennél többre is képesek vagyunk. Megvan a jó oldala is annak, ha a közönség nyomást gyakorol. Ettől az ember még inkább szeretne átélni egy ilyen varázslatos estét, amilyeneket korábban a televízióban láttam, és remélem, hogy nekem is megadatik majd néhány ilyen.

Úgy érzed, hogy a játékvezető miatt veszítettétek el a derbit?

Nem szeretem azt mondani, hogy a játékvezető miatt kaptunk ki, mert ha négy gólt szereztünk volna, valószínűleg nyerünk, és akkor mindegy lett volna, mit csinál a játékvezető. De szerintem igen, ebben a mérkőzésben jelentős szerepe volt. Látható volt, hogy egészen addig nagyon kiegyenlített volt a mérkőzés, amíg mi meg nem kaptuk a büntetőt és a piros lapot, mert akkor egy kicsit felborult az egyensúly. Ha valamelyik szituációban nekik is piros lapot adott volna, az természetesen nem garantálta volna a győzelmünket, de a futball jelenlegi szintjén egy emberhátrány nagyon sokat számít.

Van egy Madrid ellen dolgozó gonosz kéz a háttérben?

Ebben nem szeretnék állást foglalni. Nekem éppen elég dolgom van azzal, hogy a saját munkámat jól végezzem. Egy dolog kritizálni a játékvezetést, és egészen más dolog ennél továbbmenni. Nemrég érkeztem, új vagyok, és nem sokat tudok ezekről a dolgokról. De az igaz, hogy ez egy kicsit bosszantó, mert egész héten erre a mérkőzésre készülsz. Az első félidőben sok mindent nagyon jól csináltunk, aztán végül olyan külső hibák miatt kerültünk nehéz helyzetbe, amelyek nem a csapattól függtek. Megértem, hogy a játékvezető is ember, és hibázhat, de egyértelmű, hogy az ilyen szintű mérkőzéseken ezek a döntések nagyon sok mindent befolyásolnak. Ezúttal mi húztuk a rövidebbet, reméljük, hogy innentől egy kicsit több szerencsénk lesz, és a döntések inkább a mi javunkra születnek.

Elérheti idén a Madrid a PSG, a Bayern vagy a Barcelona szintjét? Tényleg ekkora a különbség a Barcelonához képest?

Nem hiszem, hogy távolságról van szó, inkább különböző játékstílusokról. Mindig eszembe jut a Madrid a BBC-vel, amikor kilenc gólt szereztek, és azoknak körülbelül a fele kontratámadásból született. Emlékszem azokra a Bajnokok Ligája-győzelmekre is, amikor Vinícius és Benzema játszott elöl. A Real Madridhoz ezek a kontratámadások, a gyors átmenetek, ez a játékfelfogás tartozik. Teljesen különböző stílusokról van szó, amelyek már régóta jelen vannak, de szerintem egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. A siker kulcsa az, hogy nyerj. Ha nyerünk, és trófeákat szerzünk, senki nem fog a stílusról vagy bármi másról beszélni.

Volt lehetőséged az Atléticóhoz vagy a Barcelonához igazolni? Érkezett érdeklődés?

Az igaz, hogy a képviselőmet keresték, de ennél többről nem volt szó. Ezt nem lehet valódi érdeklődésnek nevezni. Az a klub, amelyik valóban érdeklődött irántam, ahogy korábban is meséltem, a Madrid volt, és nagyon gyorsan lépett. Nagyon boldog vagyok emiatt, és azért is, hogy végül a Madrid mellett döntöttem.

Hogy viseled, hogy ennyire a figyelem középpontjába kerültél? Milyen most Cucurella?

Őszintén szólva korábban nyugodtabb volt az életem, most már ismertebb vagyok, és ez valóban hatással van rám. Nagy változás történt, főleg Londonhoz képest, mert ott teljesen más a kultúra, és sokkal több mindent lehet csinálni. Végül is a Madridhoz igazolni, ráadásul a világbajnokság megnyerése után, azt jelenti, hogy itt minden sokkal bonyolultabb. De örülök neki, mert szerintem a futballistákon kívül emberek is vagyunk, és az a szeretet, amit kapok, nemcsak azért fontos, ahogyan játszom, hanem azért is, amilyen ember, apa és férfi vagyok. Ez sokkal többet jelent számomra annál, mint amikor azt mondják rólam, hogy nagyon jó vagyok vagy éppen nagyon rossz. Az tölt el igazán örömmel, amikor az emberek magukra ismernek bennem, vagy úgy gondolják, hogy megfelelő példakép vagyok számukra.

Nagyon más Londonban sétálni, mint Madridban?

Nagyon. Emlékszem, az egyik nap bementem a belvárosba, aztán emberek vártak rám, mert felismerték az autómat. Erre nem számítottam. Amikor csak tudok, próbálok időt szakítani rájuk, mert megértem, hogy egy pillanatra úgy érzik, nagy nyereményt kaptak azzal, hogy Cucurella nekik adta a mezét.