Beszámoló: Real Madrid – PSG (2-2): Remek mérkőzés, továbbjutás
A mérkőzés első perceiben tapasztalható volt az óvatosság, hiszen mindkét csapat próbálta felmérni az ellenfelet. Sergio Ramos és Mauro Icardi próbálkozott először, mindkét játékos fejjel, de nem találtak kaput. Az első igazán komoly helyzet Toni Kroos előtt adódott a 15. percben, aki a tizenhatos sarkától eresztett meg egy lövést, de a labda kicsivel a kapu fölött távozott a játéktérről. Ahogy haladtunk előre az időben, a Madrid teljesen átvette az irányítást, majd egy remek akciót követően, Benzema lövésének köszönhetően a vezetést is. Eden Hazard kezdte meg az akciót a kezdőkörben, majd Fede Valverde és Dani Carvajal játszott össze a jobb szélen. Valverde Iscónak passzolt, a spanyol a kapufát találta el, majd a kipattanóra a szemfüles francia érkezett, és nem hibázott.
Az előny megszerzését követően a Madrid legjobb percei következtek. A blancók másodpercekre engedték csak át az ellenfélnek a labdát, folyamatosan veszélyt jelentettek a vendégek kapujára. Kroos háromszor is közel került ahhoz, hogy tovább növelje a hazai előnyt, de lövéseit minden esetben hárította Keylor Navas. Először majdnem betalált szögletből, majd két bombaerős lövést is megeresztett, de Keylor résen volt. A Madrid dominanciájának ellenére a PSG a szünet előtt majdnem kiegyenlített. Thibaut Courtois-nak kétszer is dolga akadt, egyszer Mbappé, egyszer pedig Verratti lövésénél. A Madrid Casemiro és Marcelo révén válaszolt, de nem járt sikerrel. A 43. percben a játékvezető tizenegyest ítélt, miután Courtois letarolta Icardit, ráadásul ki is állította a hazai kapust. A döntését a VAR alapján visszavonta, tekintettel arra, hogy a szóban forgó akció szabálytalansággal indult, hiszen Marcelót két kézzel lökte el magától a franciák játékosa, mielőtt indította társait.
Thomas Tuchel a második félidőre behozta Neymart, hiszen szerette volna megfordítani a mérkőzés állását. A szünet után is a Madrid volt az élesebb a két csapat közül, Benzema szinte azonnal növelhette volna a csapat előnyét, ám Keylor Navas ismét remekül avatkozott játékba a 46. percben. Három perccel később ismét Kroos próbált szerencsét a tizenhatoson kívülről. A blancók folyamatosan nyomtak, Iscónak és Varane-nak is volt gólszerzési lehetősége. Hazard-nak aztán el kellett hagynia a pályát, miután Meunier keményen megrúgta. Bale állt be a helyére a 68. percben.
Modric váltotta Valverdét, nem is teketóriázott sokat, hiszen ő indította el azt a támadást, ami a második gólhoz vezetett. Isco fejelt Marcelóhoz, aki gyönyörűen keresztezett Benzema fejére, a francia pedig megszerezte saját és csapata második gólját. A gól után felébredtek a vendégek, és mindössze négy perc alatt kiegyenlítettek. Először Mbappé használt ki egy védelmi hibát a 81. percben, majd Sarabia lőtte be az egyenlítő gólt a 83. percben, amikor lecsapott egy szabad labdára. Mindkét csapatnak megvolt a lehetősége a végső győzelemre, a legnagyobb azonban Bale előtt adódott, aki szabadrúgásból forgácsolta szét a kapufát. A találkozó végül 2-2-re végződött, a blancók pedig ott vannak a BL legjobb 16 csapata között.
Tuchel: Szinte végig jobb volt a Madrid
Thomas Tuchel:
„Szinte az egész mérkőzésen a Madrid volt a jobb csapat. Túlbonyolítottuk a játékot, nem voltunk elég gyorsak, elég egyszerűek. Hiányzott az önbizalmunk is, nem úgy, mint a Madridnak. Megmutatták, hogy miért nyerték meg az elmúlt időszakban háromszor egymás után a BL-t. Csodálatos kapusunk van Keylor Navas személyében, ami nem bűn. Szerencsések voltunk, ez sem bűn. Voltak pozitívumok is, például a mérkőzés végi hozzáállás és a padról beszálló játékosok minősége: Neymar, Pablo Sarabia és Draxler teremtették meg a különbséget.”
Keylor Navas:
„Kemény mérkőzés volt egy nagyszerű csapat ellen. Nem irányítottuk a találkozót az első félidőben, a másodikban azonban többet támadtunk. Végül sikerült elérnünk egy döntetlent, ami mindkét csapat számára megfelelő eredmény. Szeretném megköszönni a szurkolóknak a meleg fogadtatást, csodás pillanatok voltak ezek. Mindig megpróbálod a maximumot nyújtani, védeni a mezt, amit viselsz. Most a PSG az otthonom, mindent meg fogok tenni érte.”
Marco Verratti:
„Kevés csapat képes itt győzni. Megszenvedtünk. Az első játékrészben nem a saját játékunkat játszottuk. Túlságosan beszorultunk. A második játékrészben bátrabbak voltunk. Volt jó pár helyzetük, de mi úgy játszottunk, ahogy tudunk. Elégedettek vagyunk. Ez volt az ötödik meccsünk, négy győzelem és egy döntetlen a mérlegünk. Nyilvánvalóan van még hova fejlődni, de jó úton haladunk. Keylor Navas? Voltak óriási védései. De őt nem Párizsban fedezték fel. Sorozatban három BL-t nyert meg. Elképesztő volt.”
Sarabia:
„Különleges meccs volt ez számomra, tekintettel arra, hogy gyerekkorom nagy részét itt töltöttem. Az is nagyszerű, hogy egy ilyen nehéz meccsen sikerült döntetlent elérnünk. A csapat erős jellemről tett tanúbizonyságot, amikor 2-0-ról sikerült felállnunk. Természetesen ez alapvető fontosságú ahhoz, hogy egy ilyen komoly versenysorozatban jó eredményeket akarsz elérni. Két gólt lőttünk egy olyan nehéz stadionban, mint a Bernabéu.”
Összefoglaló: Real Madrid – PSG (2-2)
A mérkőzés hosszabb összefoglalója:
Másik videó, ha az elsőt törölnék:
Benzema: A két bekapott gól ellenére is nagyszerűen teljesítettünk
Benzema:
„Ez egy különleges este volt. A csapat mindent beleadott. Két gólt is kaptunk a végén, de akkor is nagyszerű teljesítmény volt tőlünk. Jó úton haladunk.”
„Az eredmény nem jó, mert nyerni akartunk, de mindent beleadtunk, a Real Madrid pedig erről szól. Mindegyikünknek megvan a szerepe a csapatban, segítenünk kell egymást a pályán. Az, hogy továbbjutottunk, nagyon fontos számunkra. Most az Alavés elleni meccsre kell koncentrálnunk, ahol szintén a győzelem a cél.”
Kroos:
„Rengeteg pozitívumot vihetünk magunkkal a ma esti meccsről, remek munkát végeztünk. Nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, ez természetes, de most azokat a dolgokat kell továbbvinnünk a következő meccsekre, amik bizakodásra adnak okot.”
„Mindig vannak olyan pillanatok, ahol a bírónak döntést kell hoznia. Ezen nem változtathatunk, de mind az eset előtt, mind pedig utána nagyszerű teljesítményt nyújtottunk. Ha volt egy szabálytalanság az akció közben, akkor pont erre van a VAR.”
„Mindannyian tisztában vagyunk Benzema képességeivel. Ma remekül játszottunk, nem koncentrálhatunk egyetlen játékosra.”
„Ha megnézzük a ma esti ellenfelet, akkor talán elmondhatjuk, hogy ez volt a legjobb mérkőzésünk az idényben. Azt is megmutatta ez a meccs, hogy minden egyes mozdulatnál maximális koncentrációra van szükség. Az utolsó 16 között is megtörténhetett volna ez. Remek 90 percet hozol, majd bekapsz két gólt. Ez ott sokkal rosszabb lenne. Ezért is kell a teljes 90 percet maximális koncentrációval lehozni, mindenesetre ma remekül teljesítettünk.”
„Nem tudom, hogy pontosan mi a baj Edennel. Nagyon nagy rúgást kapott.”
„Nem tetszett Keylor teljesítménye, mivel volt néhány kiváló védése. Örülök neki, de a mi szempontunkból nem. Mbappé képességeivel mindannyian tisztában vagyunk, de remekül védekeztünk ellene, lényegében az egész meccsen. Amikor az ellenfél valamelyik játékosa ennyire jó, akkor a sebességéből adódóan vannak olyan esetek, hogy nem tudod levédekezni.”
Di María és a megromlott viszony
A markolás
A Bernabéu közönsége egy bántó gesztus miatt lett dühös, amikor 2014. január 6-án Di Maríát Gareth Bale váltotta egy Celta Vigo elleni mérkőzés 70 percében. A nézők kifejezték nemtetszésüket az argentin teljesítménye kapcsán (már nem először), amit a játékos úgy fogadott, hogy nemi szervét megszorongatva jelezte a nézők felé a véleményét. Később tagadta a szándékosságot, azt állította, hogy senkit nem szeretett volna megbántani, különösen a Bernabéu közönségét nem.
A világbajnokság
Florentino Pérez állítólag szerette volna elérni, hogy Di María ne lépjen pályára a világbajnoki döntőben. Di María 2015 július 5-én megsérült a belgák elleni mérkőzésen. Izomproblémája volt, ami miatt partvonalon kívülre kényszerült, a Real Madrid pedig pont ebben az időszakban tárgyalta az ügyét a Manchester Uniteddel. A blancók azt akarták, hogy ne lépjen pályára a döntőben, ne kockáztassa a sérülés súlyosbodását.
A játékos később a következőt mondta az eset kapcsán „Egy levél érkezett Madridból, amiben azt kérték, hogy ne játsszak. Széttéptem és nem foglalkoztam vele.” Az argentin aztán nem volt bevethető a döntőben, de a kapcsolata a Madriddal teljesen megtört.
Florentino szemrehányása
Di María távozott a Unitedhez, de a blancók 10. BL-győzelmében játszott komoly szerepe miatt érzékeny veszteség volt. Florentino Pérez a játékost hibáztatta a történtekért. „Olyan komoly pénzügyi feltételei voltak, amit a Madrid nem tudott megengedni magának.”
A Barcelonát akarta
Di María egy lépésre volt attól, hogy a Nou Campba tegye át a székhelyét még 2017-ben, de az üzlet végül nem jött létre. A játékos szívesen ment volna, ezt azonban a Madrid szurkolói bizonyára soha nem bocsátották volna meg neki. „Egyszerre voltam közel a Barcelonához és messze onnan. Nehéz ilyen klubokhoz csatlakozni, reménykedtem, de végül nem sikerült.” – nyilatkozta később a játékos.
Két gól és hatalmas ünneplés a Madrid ellen
A hab a tortán az aktuális idény első BL-meccse volt, ahol Di María brillírozott, szétszedte a Real Madridot és egyáltalán nem jelentett problémát számára góljainak őszinte ünneplése.
Marquinhos: Be akarjuk biztosítani a csoportelsőségünket
A posztja: „Készen állok, hogy kövessem az edző utasításait és meghallgassam a tanácsait. A védelemben és a középpályán is tudok játszani. Mindent bele fogok adni, bárhol is számít rám az edzőm.”
A mérkőzés: „Ez most teljesen más lesz, mint a Madrid elleni korábbi meccseink. Mindkét oldalon vannak új játékosok, többen visszatértek sérülésből is az előző meccshez képest. Nagy a verseny a helyekért, erősebb a keretünk. Úgy gondolom, hogy mutattunk szép dolgokat az elmúlt meccseinken, és remélem, hogy holnap sem lesz ez másképp.”
Keylor: „Keylor egy rendkívül tapasztalt kapus, aki rengeteg trófeát nyert már karrierje során. Megadhatja nekünk azt a kis pluszt, amit a válogatottban és a Real Madridban már láthattunk tőle. Már bebizonyította, hogy megbízható kapus. Fontos egy együttes számára, hogy legyen egy olyan kapusa, aki megnyugtatja a csapatot, ő pedig ezt teszi. Biztonságot és önbizalmat nyújt.”
Az első hely: „Már továbbjutottunk a legjobb 16 közé, de vannak más ambícióink. Első helyen akarunk végezni. Fontos, hogy jó hozzáállással lépjünk itt pályára, mivel Madridban nehéz jó eredményt elérni. Ha lazítunk, akkor keményen megbüntetnek minket. Jól kell kezdenünk a meccset, készen kell állnunk arra, hogy mindent beleadjunk a győzelem érdekében. Azzal a céllal fogunk pályára lépni, hogy bebiztosítsuk a csoportelsőségünket.”
Bernabéu: „Ez egy ikonikus stadion, komoly történelemmel és hagyományokkal. Nagy öröm itt játszani, különösen egy BL-mérkőzésen. Két olyan csapat találkozik egymással, amelynek top játékosai vannak, úgyhogy ez egy kiváló mérkőzés lesz a szurkolók számára. Nehéz lenne egyetlen Real Madrid játékost kiemelni, mivel olyan sok minőségi játékosuk van. Bennünk is megvan a potenciál, holnap egy igazi küzdelmet láthatunk.”
Tuchel: Előfordul az életben, hogy olyat akarsz, aki nem lehet a tiéd
A mérkőzés: „Ez egy teljesen más meccs lesz, mint az előző. Először is azért, mert idegenben játszunk egy olyan stadionban, ahol nagyon nehéz nyerni. A Madridnak sok játékosa bevethető, akik szeptemberben nem voltak ott, kiemelten ilyen Sergio Ramos, a vezérük. Jó sorozatban vannak, sok meccset nyertek mostanában bekapott gól nélkül. Jó formában vannak, nehéz ellenük játszani. De nekünk is vannak visszatérőink. Kiegyensúlyozott csapatunk van, együtt kell dolgoznunk, szenvednünk, ha pedig ezt tesszük, veszélyes csapat leszünk, nehéz lesz minket legyőzni.”
Kezdő XI: „Holnap reggel fogjuk kiválasztani a játékosokat. A játékosaim az elmúlt hetekben kiválóak voltak, még úgy is, hogy sokszor kellett megkevernünk a csapatot. Lesz néhány nehéz döntés, amit meg kell hoznom, de ez egy kellemes helyzet is, hiszen azt jelenti, hogy a játékosaim bevethetők. Hiszek bennük, tudom, hogy készen állnak elfogadni a taktikai döntéseket.”
A tét: „Ez egy nagyszerű mérkőzés lesz. Mindig különleges a Bernabéuban pályára lépni. De akkor is csak három pont a tét. Ugyanolyan három pont, mint a Galatasaray vagy a Brugge ellen. Lehet, hogy itt az ideje kipróbálni néhány dolgot, de ezeket a döntéseket nem szabad elhamarkodottan meghozni. Végig kell gondolnunk, hogy mi a legmegfelelőbb választás.”
A találkozó kulcsa: „A hozzáállás… Sok pozitív dolgot láthattunk az elmúlt meccseinken, mindenki egy hullámhosszon volt. A Bajnokok Ligájában 12 pontot szereztünk 4 mérkőzésen, mivel együttesen tettünk erőfeszítéseket. Ugyanezt kell tennünk itt is, ez szükségszerű, mi pedig képesek vagyunk rá.”
A Madrid kerete: „Számor Real Madrid játékost kedvelek. Ez a csapat sokszor megnyerte a BL-t, mentálisan hihetetlen erősek és elképesztő minőséget képviselnek. Ez egy komoly kihívás lesz számunkra, én pedig nem szeretnék senkit kiemelni. A Madriddal a saját pályáján játszani mindig nagy meccs.”
Mbappé: „Mbappé készen áll a játékra. Jól érzi magát, az elmúlt két napban jól dolgozott az edzéseken. Ő és Neymar is készen állnak. Nem tudom, hogy Zidane mennyire imádja őt, de a legfontosabb játékosunk és örülünk, hogy itt van velünk. Néha előfordul, hogy szeretnél olyan játékosokat, akik nem lehetnek a tiéd. Zidane szerencsétlenségére ő a mi játékosunk, neki pedig van jó pár futballistája a csapatában. Megpróbáltunk egy csapatot felépíteni Mbappé köré, és nem szeretném azt gondolni, hogy a jövője a PSG-től távol lenne.”
Zidane mondatai: „Nem idegesítettek fel. De nem szeretnék erről beszélni. Genovában két héttel ezelőtt beszélgettem Zidane-nal az edzők találkozóján, de ez a téma nem jött szóba. Ha megkérdeznek Mbappéról, vagy őt kérdezik róla, válaszolni fog valami hasonlót, hiszen francia. Teljesen normális, hogy más edzők kedvelik Mbappét. Nem vagyok mérges emiatt. Nem zavar, mivel nem igazán érdekel.”
Courtois: A pályán kell kiérdemelni a tiszteletet, nem szavakkal
A mérkőzésről: „Erősen kell kezdenünk a meccset, biztosítanunk kell, hogy ne kövessünk el olyan hibákat, amiket más találkozókon elkövettünk. A kezdőrúgás pillanatától nagyszerű meccset kell játszanunk egészen a lefújásig.”
PSG: „Nagyon tisztelem őket, remek csapat. Amikor a Chelsea játékosa voltam, a PSG érdeklődött irántam, de én a Madridba való visszatérésemre koncentráltam. Sosem tudhatjuk, hogy mi történik a jövőben, de a közeljövőben biztosan semmi ilyen nem következik be. Nagyon boldog vagyok Madridban.”
Kapcsolat a közönséggel: „Úgy gondolom, hogy jó a kapcsolatom a Bernabéuval. Én csak annyit tehetek, hogy mindent beleadok, így megnyerhetem magamnak a madridistákat. A pályán kell kiérdemelni a tiszteletet, nem szavakkal.”
Teljesítmény: „Vannak dolgok, amiket nem befolyásolhatsz. A Celta elleni meccs után mindenki a védésemről beszélt, ami nagyon jó volt. Aztán voltak más meccsek… De a bajnokságban nagyon kevés gólt kaptunk. Kapusként nem veszítheted el az önbizalmadat. Keményen kell edzeni, hiszen ott van Areola és Altube. Mindig megpróbálom a maximumot nyújtani, csak a saját munkámra koncentrálni és segíteni a csapatot. Nem figyelek arra, amit mások mondanak. Az edzőt meghallgatom, hiszen ő az, aki minden egyes nap látja, hogy milyen munkát végzek, és ez a legfontosabb.”
PSG elleni meccs: „Nem mondanám, hogy ez visszavágó lenne. Nem játszottunk jó meccset Párizsban, de azóta rengeteget javultunk. Most meglátjuk, hogy hol tartunk. Egy nagyszerű csapat ellen lépünk pályára, remek formában vagyunk. Most egy BL-győzelmi álmokat dédelgető csapat ellen akarunk nyerni. Megmutathatjuk, hogy ott vagyunk a csúcson, és így akarjuk folytatni a továbbiakban.”
Felkészülés a PSG elleni meccsre: „Nem változott a napi rutinom, ugyanúgy dolgozom, mint bármely más meccs előtt. Nem gondolok arra, hogy milyen támadókkal kell szembenéznem, legyen szó akár Cavaniról, Neymarról vagy Mbappéról. Kiváló játékosok, rengeteg gólt szereznek, a világ legjobbjai között vannak, de mindenre fel kell készülnöd.”
Gareth Bale: „Azért vagyunk itt, hogy nyerjük meg a meccseinket. Ami a válogatottban történt, az már a múlt. Gareth mindent megtesz minden egyes edzésen és a mérkőzéseken is, segít nekünk győzni. A Bernabéunak megvan a véleménye, nem nekem kell ezt kommentálnom.”
Neymar: „Az ilyen minőségű játékosok mindig veszélyesek. Meg fogja nehezíteni számunkra a meccset. Össze kell dolgoznunk, hogy megállítsuk.”
Bale prioritásai: „Teljesen normális, hogy valaki szereti a hazáját, ez pedig akkor sem fog változni, ha valahol máshol él. A zászlós esetet kicsit felfújták. Elvonta a figyelmét az ünneplés, és nyilvánvalóan nagyon boldog volt, de számunkra minden nap megmutatja, hogy milyen elkötelezett, és minden nap a legjobbját adja, igazi profi. A szombati meccsen teljesen odatette magát ahogy beállt, sokszor jelentett veszélyt az ellenfél kapujára. A keresztlabdája után talált be Luka. Ha nem érdekelné a csapat, nem így játszana.”
Füttyszó: „Tudtuk, hogy megtörténhet. Ahogy a csapat többi tagja, én is a meccsre koncentráltam. Persze hallod a füttyöt, de nagyiramú meccs volt, ilyenkor ha hallod is, nem feltétlenül tudod, hogy minek szól. Tudjuk, hogy a közönség nagyon kritikus, mindig 100%-ot várnak el.”
Zidane: Imádom Mbappét
Mi kell a győzelemhez: "Meg kell mutatnunk, hogy mit tudunk, jó teljesítményt kell nyújtanunk és jó eredményt kell elérnünk. Egy kicsit minden kell. Koncentráció, és természetesen jól kell játszanunk. Ez az idény legfontosabb meccse, hiszen ez a következő. Egy jól teljesítő ellenféllel fogunk játszani. Ez a meccs komoly elvárásokat támaszt, ezzel teljesen tisztában vagyunk."
„Ez egy nagy meccs, az pedig nagyon fontos, hogy jól bánunk a labdával. A PSG remek idényt fut, mi pedig tudjuk, hogy komolyabb elvárásokkal nézünk szembe holnap, mint az idény során bármikor. De szeretünk jó csapatok ellen játszani. Készen kell állnunk, legfőképp nekem. Tudjuk, hogy mi a dolgunk. A csapat egyre jobb, ez az, ami számít.”
Az érzései Ramos kifütyülése kapcsán: "Nincsenek különösebben jó vagy rossz érzéseim. A szurkolóink fontosak, ha velünk vannak, akkor a csapat is érzi a különbséget. A fütyülés után az elejétől a végéig velünk voltak."
Bale: "Ez egy fontos meccs neki, a szurkolóknak, mindannyiunknak. Nagyszerű mérkőzést kell játszanunk. A PSG-nek csodálatos szezonja van, és tudjuk, hogy ez egy, a többinél meghatározóbb találkozó. De élvezzük ezt a helyzetet."
A párizsi 0-3: "Azóta sokat fejlődtünk, de ez nem egy visszavágó. Jó eredményt szeretnénk elérni, következetesek szeretnénk maradni, erősítve a dinamikánkat. Érdekes mérkőzés lesz egy olyan ellenfél ellen, aki az első pillanattól kezdve remekül teljesít. Ami Párizsban történt, az megtörtént. Most itthon vagyunk, jól akarunk játszani a szurkolóink előtt. Azt akarom látni, hogy a csapatom 90 percen át magas szinten teljesít. Készen állunk bármely csapat ellen pályára lépni. Mindannyian jó meccset akarunk látni, én pedig úgy gondolom, hogy holnap ezt is fogjuk tenni."
Valverde és Rodrygo: „Megmutatták, hogy készen állnak a kihívásra, amit a Real Madrid jelent, és hogy vannak olyan szinten, hogy a csapat részei lehessenek. Megvoltak a bizonyítási lehetőségeik, jól teljesítettek. Nem leptek meg. Fiatalok, de rengeteg energiájuk van, fejlődni akarnak és lelkesek. Jó látni, hogy ilyen ütemben fejlődnek.”
Bale: „Holnap meglátjátok, hogy kezdő lesz-e vagy nem. Velünk van, holnap pedig játszani fog.”
Mbappé: "Holnap ellenfélként érkezik ide. Engem az érdekel, mi hogyan fogunk teljesíteni. Tudjuk, milyen fontos ő a PSG-nek, ezért felkészültnek kell lennünk. Imádom őt, elsősorban magánemberként."
Xabi Alonso: Azt akarom, hogy arról legyek ismert, amit teszek, nem pedig arról, amit tettem (I. rész)
„Mennyit is nyertek?” – kérdezi magától Xabi Alonso, miután feltették neki a kérdést, hogy hány trófeát emelhettek magasba a korábbi edzői a karrierjük során.
„Szóval akkor akikről most beszélünk, az Toshack, Rafa, José, Ancelotti és Pep, igaz?”
És Manuel Pellegrini, emlékeztetem. A chilei csak egy idényben edzette őt a Real Madridnál.
„De igazi gentleman! Nagyon kedveltem őt. Úgy gondolom, hogy minden játékos így volt vele…”
Alonso hátradől egy bőrkanapén a Real Sociedad Zubieta edzőközpontjában, fent a hegyekben, San Sebastián felett. Megsimítja a borostáját, komolyan elgondolkodik. Ezen a számon korábban még nem gondolkodott. Próbál számolni, de aztán hamar belátja, hogy egy nagyon magas szám jönne ki.
„Luis Aragonés és Del Bosque is számít a válogatottból, ugye?”
A végösszeg még magasabbra rúg.
„Talán 110?” – tippel egyet.
Valójában 121, de nem tűnik meglepettnek. Ezt 13 különböző országban hozták össze.
„Rengeteg tudás” – konstatálja. Ezzel egyidőben kezd derengeni neki, hogy ő is mennyi helyen járt, hány emberrel dolgozott együtt, mennyi mindent megnyert és mennyi helyen szerették. A 21. században nagyon kevés futballista mondhatja el magáról, hogy olyan sikeres karrierje volt, mint Alonsónak. Még kevesebbek szereztek úgy barátokat, mint ő, hiszen minden helyről úgy távozott, hogy sokkal népszerűbb volt, mint amikor megérkezett oda.
„Természetesen segít, ha nyersz” – ismeri el. A Liverpoolnál ott volt az isztambuli csoda, egy klubtörténeti esemény, amivel kapcsolatban senki nem lepődne meg, ha valaki levédetné. Aztán megnyerte az FA-kupát, de a bajnokságról lemaradt az utolsó évében. Ezt bánta meg a leginkább, mielőtt távozott a Real Madridba, ahol kulcsfontosságú szerepe volt minden idők egyik (ha nem a) legjobb Barcelonájának túlszárnyalásában, amikor a bajnoki címet a Camp Nou helyett a Bernabéuban ünnepelhették.
Spanyolországot is úgy hagyta el, hogy megnyerte a Tizediket a Real Madriddal, majd sorozatban háromszor lett német bajnok a Bayernnel. A válogatottal két Európa-bajnokságot és egy világbajnokságot is nyert.
És hogy elégedett-e? „Persze, természetesen…”
Érzem, hogy jönni fog egy „de”. Teljesen?
„Nem nyertem trófeát a Sociedaddal, és San Sebastiánból származom” – emlékeztet. Annak idején majdem sikerült. 2003-ban volt egy bajnoki menetelés, amikor egy áprilisi 4-2-es győzelem a Real Madrid ellen érezhető közelségbe hozta a trófeát, azonban az utolsó szakaszban elvesztegetett négy pont megakadályozta, hogy a Nihat Kahveci góljaival szárnyaló csapat végül bajnoki címet ünnepelhessen.
El lehet képzelni, hogy ez a teljesítmény mit jelentett volna Alonsónak és a San Sebastián-i embereknek, ahol az óváros legtöbb bárjában a mai napig ott lóg egy ikonikus fotó, amelyen Jesús Zamora megszerzi azt a bizonyos gólt 1981-ben, ami bebiztosította, hogy az általa teljes karrierje során képviselt klub begyűjthette első bajnoki címét.
Alonso édesapjának, Miguelnek fontos szerepe volt ennek a csapatnak a középpályáján, és abban a csapatban is, amelyik 12 hónappal később elhódította a klub következő és utolsó bajnoki címét egy olyan idényben, amikor fia, Xabi megszületett. „Ennek a csapatnak és ennek a pillanatnak a legendája lengte körül a gyerekkoromat” – mondja Alonso, miközben szavaiból kiérződik, hogy frusztrált amiatt, hogy ő kihagyta ezt a lehetőséget. „Elképzelni sem tudom, hogy milyen lett volna San Sebastián…”
Ezzel a gondolatai visszatérnek a Liverpoolhoz, ahol egy Albert Dock-i lakásban élt, és képes volt észrevétlenül szocializálódni a városközpont olyan bárjaiban, mint a La’Go, mivel úgy öltözködött, mint egy egyetemista, és teljesen természetesen viselkedett. Később Nagore lett a felesége, de már itt a barátnője volt, miközben tanulmányai mellett a Hope Street Hotelben dolgozott. Az Isztambulból való visszatérés után a St Georges Hall környéke „olyan volt, amihez hasonlót sem láttam még korábban”, de azt csak elképzelni tudja, hogy milyen lett volna négy évvel később, amikor 19 év várakozás után nyertek volna bajnoki címet. „Annyira közel voltunk” – mondja bús mosollyal. „De a jelenlegi csapat szerintem még közelebb van hozzá.”
Úgy tűnik, a csalódottság mélyebb tüskét hagyott benne, mint amekkorát a sikerek feledtetnének. Ez az érzés részben megmagyarázza, hogy miért lett Alonso edző. Ez az első idénye újra annál a klubnál, ahol számára minden elkezdődött. Az előző szezonban bajnokságot nyert a Real Madrid U14-es csapatával, majd átvette Imanol Alguacil helyét a Sociedad B-nél. Annak ellenére, hogy több trófeát nyert, mint amiről a legtöbb futballista csak álmodik, úgy érzi, hogy „még nagyon sok van, amit meg kell nyerni”. Amikor azt mondom neki, hogy valószínűleg nem bukhat el azok után, amit tapasztalt és látott, ő határozottan elutasítja az állításomat. Sőt, valójában a tény, hogy elbukhat, motiválja és sarkallja munkára leginkább.
„Izgalmas a kihívás. Azt érzem, hogy minden egyes nap bizonyítanom kell. Nem szeretném, hogy amiatt emlékezzenek rám, amit eddig tettem. Azt szeretném, ha azért ismernének, amit most teszek.” – mondja.
Amikor 18 évig tartó pályafutásáról beszélünk, folyamatosan váltogat az edző, menedzser, tréner szavak között, valamint Toshackhoz érve egyszerűen csak a mister szót használja. Kell hogy legyen valami közös mindannyiukban.
„Vezetők voltak. Minden edzőm megtett mindent azért, hogy hiteles legyen a játékosai szemében. Amikor valamit mondtak, abban tényleg hittek. Empatikusak voltak. Egyértelműen fogalmazták meg az ötleteiket és elképzeléseiket, és minden egyes játékos tudta, hogy ki a főnök. Olyan módon tudták közvetíteni az üzenetüket, hogy azt mindenki értette. Ez tiszteletet teremt, a kivívott tiszteletet pedig nem mindig könnyű elérni egy játékosokból álló csoportban. Ha az edzők nem hisznek a menedzser üzenetében, akkor az edző számára nincs sok hátra.”
A 2000 férőhelyes Campo José Luis Orbegozóban, ahol a Sociedad B csapata a hazai mérkőzéseit játssza, a falra van festve azon saját nevelésű játékosok neve, akik eljutottak a Real Sociedad első csapatáig és végül ott is maradtak. Ez egyfajta emlékeztető a B csapat számára – valahányszor belépnek a létesítménybe, emlékeztetik őket, hogy milyen messze vannak még a legendás státusztól. Elmondom Alonsónak, hogy van valami szokatlan ebben a listában: eszerint Alberto Gorriz az a játékos, aki a legtöbbször pályára lépett a Real Sociedadban. A neve mellett 599 mérkőzés áll. Hogy-hogy nem érte el a 600-at?
Alonso elmeséli, hogy Gorriz ugyanabban a csapatban játszott, mint édesapja – két bajnoki címet nyertek, valamint Király-kupát és spanyol szuperkupát is. Egy olyan országban nőtt fel, amit Franco szorongatott az 1950-es években, ráadásul a szürke iparvárosban, Irunban teltek gyemekévei. Gorriz pályafutása után úgy jellemezte a rekordját, mint a munka, a szerencse, az elhivatottság és az edzők bizalmának gyümölcse.
Toshack viszont más volt, mint a többi edző – ő akadályozta meg abban, hogy elérje a mágikus 600-as számot az utolsó mérkőzésén, mielőtt 35 évesen visszavonult volna. Gorriz visszaemlékezett arra a beszélgetésre, ami a mérkőzés után történt a legendás Atotxa öltözőjében, az 1992/93-as idény végén. A csapat ellenfele a Tenerife volt. Toshack a becenevén, Bixióként szólította a játékost: „Hé, Bixio, hány mérkőzést játszottál? Milyen szép szám az 599!”. Gorriz így válaszolt: „Igen, de a 600 sokkal szebb…”
Gorriz egész héten azokkal a játékosokkal edzett együtt, akik alapesetben nincsenek a kezdőcsapatban, Toshack végül mégis magával vitte Barcelonába. Ott viszont egy órányi melegítés után sem küldte őt pályára. Akkoriban Gorriz úgy gondolta, hogy ez egy nagyon csúnya gesztus volt, ami persze fel is idegesítette, ám később rájött, hogy Toshack valójában már a csapat jövőjét építette, ezért támaszkodott inkább a fiatalokra. Ezt egy interjúban is elismerte: „Az új generáció kell hogy az első helyen álljon.”
Hét évvel később Toshack már harmadjára irányította a Real Sociedad első csapatát, amikor is Alonso – saját szavaival – az edző nagy döntése lett, és meghívót kapott az első csapat keretébe. Érdekes időzítés, hiszen Toshack előtt pont Alonso édesapja, Periko ülhetett a csapat padján, igaz, csak 10 mérkőzés erejéig. A család annyira együt lélegzett a klubbal és annak kultúrájával, hogy Xabi és testvére, Mikel gyakran segítettek a kapusok bemelegítésénél a szombat reggeli edzések előtt, amikor Periko még a B csapat edzője volt. Xabi annyi időt töltött bemutatkozása előtt első osztályú labdarúgókkal, hogy számára az sem volt már furcsa vagy említésre méltó, hogy időközben ő is profi játékossá vált.
„Toshack esetében minden az ösztönről szólt. Döntéseket hozott, amiken sosem változtatott, még akkor sem, ha kritizálták. Nagyon erős karakter volt. Nála nem az analizálás volt a legfontosabb, vagy a mozgások elemzése. Ő egyszerűen csak képes volt kihozni a legtöbbet a játékosaiból, még azokból is, akik technikailag nem voltak igazán jól képzettek. Látta azt a tehetséget is, amit más edzők nem. Mindenekelőtt viszont igazi döntéshozó volt.”
A Sociedad akkor került igazán közel a bajnoki cím újbóli elhódításához, amikor Alonsót és a csapatot a francia Raynald Denoueix irányította, aki igazi elemző, csakúgy, mint Rafa Benítez volt a Liverpoolnál. Xabi mindig is jó kapcsolatot ápolt Benítezzel, akit a spanyol középpályás precizitása igazán lenyűgözött. Viszonyuk a 2008-as Európa-bajnokság után kezdett romlani, mikor a Liverpool trénere elmondta Alonsónak, hogy Gareth Barryvel szerenté őt helyettesíteni. Lényegében közölte vele, hogy akár távozhat is.
Alonso végül nyilvánosan mesélt arról, hogy mi is történt valójában. A középpályás hitte, hogy minden akkor kezdődött, amikor jelezte mesterének, hogy első gyermeke születése miatt nem fogja vállalni a játékot a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, az Inter ellen. A következő idényt végül Damien Plessis mögött kezdte, a kispadon. Padozott a Sunderland ellen, valamint kihagyta a Standard Liege elleni BL-selejtezőt is. Bár Alonso mindig is állította, hogy azért távozott, mert csapata el akarta őt adni, a Benítez körüli rossz nyelvek azt is beszélik, hogy a középpályás megtagadta a játékot annak az idénynek az elején, mert a pályára lépése csökkentette volna az iránta érdeklődő csapatok számát.
Alonso talán úgy érzi, hogy túl sokat veszíthet azzal, ha ezt a témát feszegeti, hiszen őszinteségével összerúghatná a port azokkal a szurkolókkal, akik még mindig imádják Rafa Benítezt. „Rafa ridegebb volt, ha a személyes kapcsolataira gondolunk. Ő professzionálisan közelítette meg a dolgokat. Húzott egy vonalat a játékosai és saját maga közé. Azt mondanám, hogy a játékosoknak türelmesnek kell lenniük vele. Ha türelmes vagy, sokat fogsz tanulni tőle, ahogy én is tettem a kezdetekkor. A találkozásunk előtt csak játszottam, és nem gondolkodtam sokat azon, hogy mi is történik körülöttem, vagy hogy miért csinálok bizonyos dolgokat. Nem sokat elmélkedtem az aktuális teljesítményemen, azon, hogy jól játszottam-e vagy rosszul. Rafa viszont megpróbálta előre kitalálni, hogy mi fog történni. Annyira analitikus volt… Belement a részletek részleteibe is.”
Habár Manuel Pellegrini volt az első madridi edzője, Alonso mindig is sejtette, hogy egy nap José Mourinho a Real Madridnál köt ki. Aggódott is miatta, hogy ez vajon mit jelent majd számára. Mourinho mindig is kombinatívabb, mélyebben játszó középpályásokat használt: Costinhát a Portónál, Makélélét a Chelsea csapatánál aztán Mottát az Internél. Végül aztán megállapította, hogy Mourinho nem azzal nyugtatja meg vagy paprikázza fel játékosait, amit mond, hanem azzal, amit csinál. Alonso elmondja, hogy az összes klubja közül a Real Madridnál voltak a legmagasabbak az elvárások, ami könyörtelenül feszült légkört eredményezett. Ahelyett, hogy Mourinho megnyugtatta volna a kedélyeket, nyugalmat hozott volna a klub mindennapjaiba, inkább táplálta a játékosokkal szemben támasztott követelményeket, akiket arra bíztatott, hogy vállalják a felelősséget – ez a kiváltságuk. Alonso szerint Mourinho volt az összes edzője közül az, aki a leggyorsabban észrevette, ha valami hanyatlásnak indult, és ő volt az is, aki a legkevésbé fogadta el a kifogásokat.
Alonso mindig is védeni akarta Toshackot, hiszen neki köszönhette, hogy a Real Sociedad első csapatába kerülhetett. A középpályás a pályája csúcsán volt, amikor bizonyítani akarta Liverpoolban, hogy Benítez tévedett – a spanyol volt az egyetlen olyan menedzsere, akit nem sikerült "túlélnie". Mourinho irányítása alatt a környezetet a provokáció irányába tolódott magatartás jellemezte, hiszen a portugál be akarta bizonyítani, hogy rajta kívül mindenki téved. Aztán jött Ancelotti, aki meghozta a kellő és szükséges nyugalmat. Xabi 32 évesen igazolt Münchenbe, ahol Pep Guardiola kezei alatt dolgozhatott.
„Annyira kíváncsi voltam, meg akartam fejteni a titkát. Az volt az érzésünk neki köszönhetően, hogy jobban ismertük az ellenfeleinket, mint ők saját magukat.” – ismeri el Alonso. Imádta a Münchenben eltöltött két évét, imádta a közös munkát a katalán trénerrel. És igen, ez a pragmatikus Guardiola. Ő nem az az edző, aki saját örömére próbálja ki a dolgokat.
Alonso úgy gondolja, hogy Guardiola más, mint a többiek, mivel a tudása, a látás- és gondolkodásmódja, valamint az ambíciói lehetővé teszik, hogy a legapróbb részleteket is irányítani tudja – azonban a szenvedélye az, ami igazán meghatározza őt. „Kimeríthetetlen a természetből eredő lelkesedése. Az idények nagyon hosszúak, de ő sosem tűnt fáradtnak. Mindig éber volt, mindig készen állt. Ez talán nekünk is adott némi extra erőt, amikor arra a legnagyobb szükség volt.”
Alonso a tőle megszokott egyszerűséggel jelentette be a visszavonulását is. 2017 márciusában egy fekete-fehér fotót posztolt a közösségi média különböző platformjain. Egy pár stoplissal a kezében sétált elfelé a kamerától. Az üzenet, amit mellé írt, azt sugallta, hogy többé már nem tér vissza: „Megéltem, imádtam. Isten veled, gyönyörű játék.”
Xabi legbelül érezte, hogy szüksége van egy olyan szombati szabadnapra, ami ezúttal egy évig tart. A saját szavaival élve: „egy olyan nyári szabadság, ami egész évben tart”. Feleségével, Nagoréval együtt immár három gyereket nevelnek: Jontxut, Anét, valamint Emmát. 12 hónapon Xabi a legtöbb hétvégét velük töltötte. Ugyanakkor elismeri: „sosem gondoltam arra, hogy végleg otthagyom a futballt, egyszerűen csak pihenésre volt szükségem”. Szülőkként szerették volna, ha gyerekeik megtapasztalják, milyen lett volna, ha mind San Sebastiánban nőttek volna fel, a nagyszüleik és a családtagok közelében. Ezt a jelenlegi, a Real Sociedadnál vállalt munkája is lehetővé teszi. „Ez a tökéletes klub számomra – a tökéletes hely.”
Folytatjuk…