Mourinho: Az, hogy mennyibe kerül egy játékos, nem az én dolgom
A portugál mester az El Chiringuito című műsorban volt Josep Pedrerol vendége egy hosszabb beszélgetés erejéig. A portugál mester az interjú második részében az igazolásokról, Gülerről, a Barcelonáról és a Negreira-ügyről is beszélt. Az interjú első része ide kattintva elolvasható.
Diomandé hogyan kezeli azt, hogy ő a legdrágább igazolás? Kívülről nagy lesz rajta a nyomás, sokat fognak várni tőle. Hogyan kezeli ezt a nyomást? Ön kérte a leigazolását?
„Nem, senkit sem kértem. Úgy érkeztem, hogy senkit sem kértem, alaposan elemeztem a keretet, és tudtam, mit szeretnék. Bizonyos szempontból persze az előző idényben történtek is befolyásoltak, ráadásul ti, az El Chiringuito munkatársai, gondoskodtatok róla, hogy ezek az információk eljussanak Lisszabonba – egy percen belül tudtam, mi történik. Úgy akartam megérkezni, hogy sok információm van, de úgy viselkedve, mintha semmit sem tudnék. Tudtam, mit akarok, de azt is tudni akartam, mit gondol a klub. És óriási átfedés volt aközött, amit ők gondoltak, és amit én gondoltam.
Nézd meg az első játékosokat, akiket szerződtettünk: Dumfriest és Konatét. Két nagyszerű játékosról van szó, minden tiszteletem mellett, de nem olyan profilú futballisták, akik izgalomba hozzák az embereket, és felrobbantják a közösségi médiát. Nekünk azonban rájuk volt szükségünk. Mindig ebbe az irányba mentünk. Anélkül, hogy bármit kértem volna, a dolgok természetesen alakultak. Ebben a helyzetben pedig nem könnyű találni egy olyan játékost, mint Diomandé – egy gyors, agresszív szélsőt, aki mindkét oldalon tud játszani. Nehéz. Ráadásul fiatal, fejlődhet, és még sok éve lehet a Real Madridban. Amikor ez a lehetőség felmerült, nem akartam azt elemezni, hogy 140 millió, 93 millió, 47 millió vagy 23 millió dollárba kerül-e. A játékos profilját és azt elemzem, hogy mit tud adni a csapatomnak, és ebből a szempontból azt mondtam: ’Igen, őt akarom.’ Hogy 140 vagy 93 millió dollárba kerül-e… Az már nem az én dolgom.”
Bernardo Silva igazán az ön játékosa. Őt tényleg akarta.
„Szerintem ő Pep Guardiola játékosa, egyike azoknak, akikbe Pep beleszeretett. Pep számára pedig sokat jelent, ha beleszeret egy játékosba, mert mindig a világ legjobb játékosaival dolgozott.”
Kedveli Bernardo Silvát, szüksége volt rá, kiemelt célpont volt. Mit ad önnek?
„Mindent. Remélem, kevés problémánk és sok stabilitásunk lesz. Ha ez megvan, akkor számomra Bernardo jelenleg középpályás, de játszhat tízes pozícióban, a jobb oldalon, befelé húzódva… Bárhol tud játszani. Hatalmas futballintelligenciája van, és mindig is nagyon kedveltem. Ennek semmi köze ahhoz, hogy az Atlético vagy a Barça is szerette volna őt. Nem arról van szó, hogy el akarjuk happolni, csak azért, hogy a szomszédunk csalódott legyen. Meg voltam győződve róla, hogy Bernardo Real Madrid-szintű játékos.”
Azt mondják, Kroos és Modric távozásával a Madrid elveszített egy játékost, aki diktálni tudja a játékot.
„Egyetlen Luka van, és egyetlen Toni.”
Ki az a játékos a Madridban, aki működteti a csapatot? Arda Güler fejlődik – látja, hogy ebben a szezonban vezérszerepe lehet?
„Imádom Gülert. Szerintem vele valami hasonló fog történni, mint Modriccsal vagy Bernardo Silvával. Egy pozícióban kezdesz, és egy másikban fejezed be. Tízesben kezdesz, és nyolcassá, hatossá válsz. Szerintem Arda is ebbe az irányba fog elmozdulni, ahogy fejlődik és egyre jobban megérti a játékot.”
Jól játszik a Barça? Tetszik Flick Barcelonája?
„Igen, igen, tetszik. Nagyon jó munkát végeznek. Flick, Deco és természetesen a játékosok is. Tetszik.”
Szeretné Lamine-t a Real Madridban látni?
„Nem. Kétségtelenül nagyszerű játékos, fiatal, és hihetetlen fejlődési lehetőségek rejlenek benne. Nem normális, hogy valaki ilyen fiatalon Európa- és világbajnok legyen, de nekünk top keretünk van. Senkinek nem csinálnék helyet. Ők most az én játékosaim. Az én játékosaim a legjobbak.”
Mindig Florentino Pérez kedvenc edzője volt. Az érzés kölcsönös. Hogyan kérte fel, hogy térjen vissza?
„Először csak pletykáltak. Általában előbb történik kapcsolatfelvétel, és utána jönnek a pletykák a kapcsolatfelvételről, de ezúttal előbb jöttek a pletykák, és utána történt meg a kapcsolatfelvétel. Amikor a Real Madrid felhívott, pontosan azt az érzést váltotta ki belőlem, amit szeretnék, hogy a játékosok érezzenek, amikor a Real Madrid először felhívja őket. Amikor Madrid hívott, ennyi volt: könnyű döntés. Menni akartam. Nem voltak kétségeim.”
Úgy tűnik, jó emlékeket hagy maga után a kluboknál. Rómában is nagyon szeretik. Képes úgy távozni, hogy jó kapcsolat maradjon ön és a szurkolók között, akik értékelik az elvégzett munkát.
„Szerintem sokat jelent, ha az ember visszatér egy klubhoz. Amikor elhagytam Madridot, és másodszor a Chelsea-hez mentem, valójában nem a Chelsea-hez készültem, hanem a Manchester Unitedhez. De aztán jött a Chelsea, és a tulajdonos azt mondta nekem: ’Ennyi év és ennyi edző után te vagy a legjobb, és azt akarom, hogy gyere hozzám.’ Bumm. Ez betalál, és ennyi.
Amikor úgy mész Madridba, hogy tripláztál, mindent megnyertél, akkor ott van az az érzés, hogy azért akar engem a Madrid, mert mindent megnyertem… Most úgy térek vissza, hogy nem nyertem semmit. Azért jövök, mert ismernek, mert tudják, mit tudok adni. Nem azért jövök, mert tripláztam. Azért jövök, mert ismernek. Ez mélyebb dolog. Nagyon boldog vagyok.”
Mit gondol a Negreira-ügyről?
„(Nevet.) A Negreira-ügy… A Negreira-ügy a bíróságok kezében van… Majd meglátjuk, mit tesznek a bíróságok. Én csak annyit mondok, hogy anélkül, hogy tudtam volna, hogy José María Negreirának hívják, amikor itt voltam, éreztem, hogy valami nincs rendben. Érezni lehetett valami furcsát, de nem tudtam a nevét, nem tudtam, ki az. Lehetett volna akár egy földönkívüli is, nem tudtam… De furcsa volt. Néhány évvel később már tudjuk, hogy nem egyszerűen furcsa volt. Az egyetlen furcsa dolog most az igazságszolgáltatás. Számomra csak ez furcsa.”
Nem tűnik teljesen egyértelműnek, hogy ha a játékvezető-bizottság alelnökének fizetsz, akkor manipulálod a versenyt? Ennél tovább nem is kell menni.
„Csak arról van szó, hogy legyen bátorság szembenézni vele. Olaszországban a Calciopoli esetében ezt megtették.”
Akkor a Barçának a másodosztályban kellene lennie…
„Ez a te következtetésed. Nem. A spanyol bajnokságnak szüksége van a Barçára.”
Az interjú első része ide kattintva elolvasható.
Mourinho: A Real Madrid természetes állapota a győzelem
A portugál mester az El Chiringuito vendége volt, ahol Josep Pedrerollal beszélgetett hosszasan. Az interjú első részében a visszatéréséről, a Real Madrid öltözőjéről, Mbappéról, Rodrigóról és Viníciusról is szó esett.
Az elmúlt 13 évben, a távozása óta miben változott José Mourinho?
„Sok szempontból változtam. Emberként, edzőként… Rengeteget változtam.”
Milyen most Mourinho?
„Azt mondanám, ugyanaz a DNS dolgozik bennem. Nyilvánvalóan nem tudom elrejteni, és nem is próbálok olyasvalaki lenni, aki nem vagyok. Sokkal érettebb, kevésbé érzelmes és kontrolláltabb vagyok. Ahogy mindig, most is tanulok a hibáimból. De nem bánom sem ezt, sem azt, mert nem gondolom, hogy bármiben is segítene az, ha megbánsz valamit, ami már megtörtént. De az, ha tanulsz a tapasztalatokból, segít. Az edzői szakmában úgy gondolom, minél több tapasztalatod van, minél több déjà vu érzésed van, annál jobb edzővé válsz.”
Ez a Mourinho unalmasabb lenne?
„Nem, nem mondanám unalmasabbnak. Azt gondolom, végül mindig a DNS győz. De hogy unalmasabb lenne… Azért nem teljesen.”
Elfedték sminkkel azt a sérülést, ami az arcán volt. Egyesek azt gondolták, hogy Valverde és Tchouaméni miatt történt – egy olyan összetűzésben, amelyben ön került középre.
„Nem, nem ez történt. Szegény Lacosta volt az, a Castilla egyik fiatal játékosa, aki eltalált a labdával. Rajtam volt a szemüvegem, és a labda eltalált. De nem azért nem került be a legutóbbi meccs keretébe.” (nevet)
A Tchouaméni és Valverde közötti konfliktustól eltekintve valóban volt feszültség az öltözőben. Milyen öltözőt talált?
„Egy olyan öltözőt találtam, amely kétségbeesetten szeretne nyerni. Egy olyan öltözőt találtam, amely nyitott a józan észre, mert az első naptól kezdve csak ezt kértem tőlük. Eddig nem volt olyan helyzet, amikor agresszív vezetőként kellett volna fellépnem, amilyen lenni tudok. Ők megóvtak ettől az oldalamtól.”
A játékosok megvédték önt?
„Igen, mert a viselkedésük kifogástalan volt. Elmondtam nekik, hogy amit kérek tőlük, az a józan ész. Az, hogy egy órával az edzés előtt kell érkezniük, nem pedig öt perccel korábban, józan ész. Ez a modern futball. Korán kell érkezni, a táplálkozási szakember felügyelete mellett kell reggelizni, minden nap el kell menni az edzőterembe a sérülések megelőzése érdekében… Ez értetek van. Értünk van. Minden, amit kértem tőlük, józan ész.”
Nagyon egyszerűnek hangzik, de elfogadni nem feltétlenül olyan könnyű. Könnyebb, ha Mourinho mondja?
„Nem vagyunk védettek attól, hogy a szezon során történjen valami, mert teljesen normális, hogy történnek dolgok. De eddig egyetlen incidens sem történt.”
Mert amikor Mourinho belép egy öltözőbe, a játékosok azonnal beállnak a sorba.
„Nem tudom. Nem tudom, hogy ez az oka, vagy inkább az, hogy milyen felelősséggel jár a Real Madridért dolgozni, ami számomra alapvető fontosságú. Nem igazán szeretem azt mondani, hogy a Real Madridnál dolgozom. Sokkal jobban szeretem azt mondani, hogy a Real Madridért dolgozom. Ezt már az első napon világossá tettem Valdebebasban, nemcsak a játékosok, hanem mindenki számára. Azért vagyunk itt, hogy a Real Madridért dolgozzunk, és jelenleg rendkívül boldog vagyok.”
Még Valdebebasban is alszik?
„Igen, igen. Az első itteni időszakomban még kicsik voltak a gyerekeim, és mindannyian együtt éltünk a feleségemmel. Most 29 és 26 évesek, Londonban élnek, a feleségem pedig sok időt tölt a gyerekekkel. Amikor Madridba jönnek, annak nagyon örülök, amikor pedig nincsenek itt, mindig Valdebebasban vagyok. Amikor végzek hat vagy hét órakor, nagyon kényelmes itt maradni.”
Mbappé megértette, mit jelent a Real Madrid? Az a Mbappé, akit az elmúlt években látott, az, akire számított?
„Mbappé hihetetlen. Néha megnevettet az edzéseken.”
Miért?
„Mert túl jó. Földöntúli szinten van. Nem az én dolgom megítélni vagy elemezni, hogy mit csinált az előző idényben. Furcsa idény volt, mindenki számára nehéz. A végén mindig ugyanaz a történet. Arbeloa és Xabi vitték el a balhét. Én mindig azt mondom, hogy a győzelem vagy a vereség több tényezőn múlik. Már az első napon elmondtam mindenkinek Valdebebasban, nem csak a játékosoknak: nem fogadom el, hogy egyetlen emberre hárítsák az összes felelősséget vagy neki tulajdonítsák az összes dicsőséget. Ez nem az én világom. Tavaly sokan hibáztak, nem csak az edzők vagy a játékosok. Amikor Mbappéról kérdez, én inkább arra szeretek gondolni, hogy mire lehet képes most Kylian. Már az is sokat elárul róla, hogy augusztus 14-én térhetett volna vissza, de már 12-én megjelent. Azért akart 12-én visszatérni, mert legalább elfogadható állapotban akart pályára lépni a Schalke ellen. Ezután ugyanúgy edz, mint mindenki más, ugyanazzal az elkötelezettséggel, ugyanazzal a fejlődés iránti vágyakozással, még a nehéz edzéseken is.”
Mbappét és Bellinghamet kifütyülték a Bernabéuban.
„Mindannyiunknak még inkább csapatként kell működnünk. De a számaik hihetetlenek. Amit mindketten elértek a világbajnokságon, az hihetetlen volt. Bellinghamnek hihetetlen világbajnoksága volt, de Mbappé történelmet írt.”
Szüksége van még a Madridnak játékosokra? További igazolásokra van szükség?
„Nem, nem.”
Nem lesz több igazolás?
„Nem azt mondom, hogy nem lesz több igazolás, mert az átigazolási időszak még nyitva van, de ha közvetlenül azt kérdezi, hogy az én szempontomból lezárult-e, akkor igen. Lezárult.”
Tetszik önnek a keret.
„Igen, nagyon tetszik.”
Rodrigo nem hiányzik?
„Nem, Rodrigo nem hiányzik. Vannak megoldásaink, van minőségünk, vannak olyan játékosaink, akiket talán az alapján ítélsz meg, amit eddig tettek, de én szeretek úgy gondolni magamra, mint aki képes fejleszteni a játékosokat. Egy játékos, aki ma ilyen, holnap már lehet másmilyen.
Gondolja, hogy a Barcelona Rodrigo szerződtetésével azt üzente: ’Elvesszük őt a Real Madridtól’?
„Nem, nem hiszem… Nem tudom.”
Beszélt Rodrigóval?
„Igen, néhányszor beszéltem vele, és a Real Madrid nagyon jó ajánlatot tett neki. Úgy gondolom, nagyon jó a kapcsolatunk a Cityvel. A klub anélkül, hogy a Cityvel tárgyalt volna, kapcsolatba lépett Rodrigóval, és egy komoly ajánlatot tett neki. Rodrigónak voltak kétségei, hezitált… És Rodrigo bizonytalansága bennem is bizonytalanságot keltett. Kivételes játékos, és velünk szemben kifogástalanul viselkedett, ezért semmi negatívat nem tudok mondani róla. De a Real Madrid olyan szintet képvisel, ahol nem lehetnek olyan játékosok, akiknek kétszer is meg kell gondolniuk. Felveszed a kapcsolatot a játékossal, ő pedig azt kérdezi: ’Mikor kell ott lennem?’ Ez az, amit szeretnénk. Rodrigo korrekt volt velünk, és minden jót kívánok neki. Persze nem túl sok jót. De minden jót kívánok neki.”
Ezt úgy állítják be, mint a Barcelona győzelmét a Real Madrid felett.
„A győzelmek a pályán születnek. Trófeákról szólnak. Ott vannak a győzelmek.”
Vinícius ön miatt hosszabbított?
„Nem… Tessék? Miattam?”
Beszélt Viníciusszal?
„Természetesen beszéltem vele, de Vinícius beleszeretett a Real Madridba. Én csak ennyit mondtam neki: ’Vini, hová akarsz menni? Csak Brazíliában játszottál, és csak a Real Madridot ismered… A Real Madridot csak akkor érted meg igazán, amikor elhagyod. Amikor elmész… akkor jössz rá, mit jelent a Real Madrid. Ne menj el. Nem éri meg.’ Úgy gondolom, hogy amit a csapat fejlődésével, és azzal kapcsolatban érzett, ahogyan dolgoztunk és fejlődtünk, nagyon fontos volt számára. Vinícius is egy gép – öröm nézni, ahogy dolgozik. Rengeteg minőség van a csapatban.”
Az a vita, a Benficával kialakult konfliktus nehéz helyzet volt önnek is.
„Pontosan, de a válasz nagyon egyszerű: Prestianni az én játékosom volt. Ennyi. Erről nincs vita. Ha Prestianni az én játékosom, jöhet ellenem húsz ember, én akkor is Prestianni mellett állok. Ennyi a történet. Azt hiszem, Vini most már tudja. Tudja, kinek az oldalán állok, és tudja, hogy számíthat rám, arra, hogy mellette állok. A minap, amikor nem ítéltek meg neki egy akkora tizenegyest, mint a Bernabéu, én már ott voltam a pálya közepén, és érte harcoltam. Tudja, hogy ott leszek mellette.”
Meg kell tanulnia másképp viselkedni?
„Szerintem az embereknek kell megtanulniuk, hogyan viselkedjenek vele szemben, és ebbe a játékvezetők is beletartoznak. Vinícius ugyanolyan játékos, mint bárki más. Nem teheted meg, hogy megadsz tizenegyest, csak mert Pedrerolról van szó, ahogy nem teheted meg azt sem, hogy nem adod meg, csak azért, mert Vinícius van ott. Nem védheted meg Mourinhót, miközben Viníciust nem véded meg. Az embereknek túl kell lépniük azon, hogy szimpatikusnak találják-e vagy sem. A pályán Viníciust ugyanolyan játékosként kell kezelni, mint bárki mást. Jobb a többieknél.”
Nem védik meg.
„Nem, nem… Nem tisztelik. A stadionokban… Egyetértek veled, és erről is beszéltem vele egy kicsit. Az egyik dolog az, amikor a saját szurkolóid előtt ünnepled a gólodat, és egészen más, amikor az ellenfél szurkolói előtt. Ebben lehetne egy kis egyensúlyt találni. De mi értelme van annak, hogy egy egész stadion kifütyülje a világ egyik legjobb játékosát, amikor semmi bajuk vele? Elmégy egy barátságos meccsre A Coruñába, vagy a Schalke ellen játszol, és nem hiszem, hogy Vinícius korábban játszott volna a Schalke vagy a Depor ellen. Miért fütyülöd ki már az első labdaérintésénél? Valamiféle középutat kell találni, mert kiváltság őt futballozni látni.”
Az interjú második része ide kattintva elolvasható.
Mourinho: Nem a Madridnál, hanem a Madridért dolgozunk
Az idei nyár új szerzeményei esetén a klub a korábbi gyakorlattól eltérően nem szervez nagyszabású, publikum és sajtó számára nyitott bemutatásokat, hanem egy családiasabb esemény keretein belül mutatja be az új igazolásokat, legyen szó edzőről vagy játékosról. A sort a portugál mester kezdte, aki a hivatalos bemutatását követően a Realmadrid TV munkatársával beszélgetett.
Mit jelent számára az, hogy ismét a klub edzője lett?
„Számomra a Real Madrid szakmai szempontból egy edzői pályafutás csúcsa, és természetesen ugyanez igaz a játékosokra is. Ez a szakmai oldal. Érzelmileg és emberileg viszont olyan, mintha hazatérnék. Érzelmi szempontból most csodásabb érzés, mint amikor először jöttem, mert akkor arról szólt a dolog, hogy eljussak az edzői pályafutásom csúcsára, most pedig sokkal inkább erről az érzelmi és emberi oldalról szól. Most csodásabb érzés.”
„Küldetésként tekintek rá, mert van egy érzelmi és emberi oldala is. 2010-ben úgy érkeztem, hogy magamra gondoltam, arra, hogy eljussak a világ legnagyobb klubjához, és természetesen szerettem volna magamért is jól teljesíteni. Most más a helyzet. Most a Real Madridért akarom ezt megtenni, nem magamért. Nyilvánvalóan a két helyzetnek vannak átfedései, de az érzelmi oldal most nagyobb súllyal esik latba. A Real Madridra gondolok, nem magamra.”
A küldetése
„Szeretnék hozzájárulni a jelenhez és a jövőhöz egyaránt. Természetesen nyerni akarok. Azt akarom, hogy a Real Madrid újra nyerjen, hiszen ez a klub természetes állapota. De ahogy az első alkalommal is, most sem akarom megváltoztatni azt a felfogást, hogy egy edző munkája nem csak a jelenről szól, hanem a jövőre való felkészítésről is.”
„Az emberek azt gondolják, hogy fegyelmező szemlélettel érkezem. Nem. Józan ésszel érkezem. Amit már az első naptól kezdve kérek a játékosoktól, az a józan ész. Az érkezés időpontja, a távozás időpontja, az edzőteremben végzett munka, a pályán végzett munka, az egyéni taktikai elemzés… Minden, amit a professzionalizmus, a szakma iránti tisztelet és mindenekelőtt a klub iránti tisztelet jegyében kérek tőlük, számomra egyszerűen józan ész. És úgy gondolom, ők is józan ésszel fogadják ezt. Nem tudom, hogyan mondjam ezt spanyolul, de portugálul van egy nagyon fontos mondat számomra: nem a Real Madridnál kell dolgoznunk, hanem a Real Madridért. Számomra ez egy olyan alapelv, amelyet mindannyiunknak magunkévá kell tennünk, értelmeznünk kell és minden nap magunkkal kell vinnünk. Ezt szeretném hozni: a Real Madridért dolgozni.”
A Real Madrid, a történelem legjobb klubja
„A futball fantasztikus, mert általában teret enged a különböző értelmezéseknek. Ha megkérdezed, melyik a történelem legjobb gólja, ezer különböző választ kapsz. Ugyanez igaz a legjobb edzőre. A legjobb játékosra szintén. De amikor a futballtörténelem legjobb klubjáról, és ebből következően a futballtörténelem legjobb elnökéről beszélünk, nincs kétség. Szenvedélyből persze mondhatsz egy másik klubot, mert azt szereted. De pragmatikus, objektív szempontból ez a Real Madrid. Ki írta a Real Madrid történelmét? Két elnökünk van, akik fontos szerepet játszanak a klub történetében. Közülük ő, a kortárs történelmünkben, a legjobb elnök.”
A Real Madrid kerete
„Ez egy jó játékosokból, nagyon jó játékosokból és rendkívül jó játékosokból álló keret. Nincsenek gyenge pontjaink. Ez egy nagyon kiegyensúlyozott keret, amelyet rengeteg elemzés és kommunikáció alapján, érzelmek és külső nyomás nélkül építettünk fel, amelyek – ahogy az gyakran előfordul – befolyásolhatták volna a döntéseket. Nem politikai szempontok alapján dolgoztunk. Az egyik oldalon én és a stábom álltunk a technikai elemzéseinkkel, a másikon pedig az elnök, José Ángel Sánchez és Juni Calafat, egy másfajta, de kiegészítő szemlélettel. Véleményem szerint olyan munkát végeztünk, amelynek eredményeként egy nagyon komplett, kiegyensúlyozott keret állt össze, megfelelő létszámmal, ahol a ma kispadon ülő játékos tudja, hogy holnap akár kezdő is lehet. Ez nem túlméretezett keret, hanem kiegyensúlyozott: minden posztra két játékosunk van egy olyan játékrendszeren belül, amelyről úgy gondoljuk, hogy ideális. És nagyon tetszik. Az is nagyon tetszik, ahogyan dolgoznak, mert előfordul, hogy nagyon elégedett vagy a játékosokban rejlő lehetőségekkel, de közben nincs jó érzésed a mindennapi munkával kapcsolatban. Jelenleg, hat hét közös munka után, csak nagyon pozitív érzéseim vannak a játékosokkal kapcsolatban.”
A madridisták szeretete
„Számomra a legfontosabb időszak 2013-tól mostanáig tart. 2010 és 2013 között a spanyol futball hihetetlen időszakot élt meg, amelyet nagyon nehéz volt irányítani. Amikor pedig az ember benne van a munkában, kevésbé érzi ezt a kapcsolatot. 2013-tól mostanáig viszont hihetetlen volt, mert természetesen mindenhol a világon találkozol madridistákkal. Bárhová mész, vannak madridisták, és ezt a kapcsolatot, tiszteletet, barátságot 2013-tól mostanáig éreztem. Amikor pedig a Wembleyben rendezték a döntőt, egy angol televíziós csatornának – már nem emlékszem, melyiknek – dolgoztam szakkommentátorként, és le kellett mennem a pálya széléhez. Hihetetlen érzés volt. Ahogy mondtam, nem én voltam a Real Madrid edzője. Nem én voltam a Real Madrid edzője, aki Bajnokok Ligáját nyert, és ezáltal kapcsolódhatott volna ahhoz a döntőhöz. Az, ahogyan az emberek reagáltak rám, megmaradt bennem, mély nyomot hagyott.”
Bajnoki rajt az Espanyol ellen
„Hárommal több pontjuk van, mint nekünk. Nagyon jól kezdték a szezont, jól játszottak és magabiztosan nyertek. Én pedig mindig azt mondom, hogy nekünk, a Madridnak, mindig gondolnunk kell arra, mit jelent az ellenfél számára a Real Madrid ellen játszani. Ha pedig nem gondolunk erre, ha nem vesszük figyelembe, akkor már az első perctől problémánk van. Ezzel a tudatossággal kell oda mennünk, tudnunk kell, hogy minden egyes pont számít. De nem félek. És azért nem félek, mert a játékosok olyan jeleket adnak, amelyekből azt látom, hogy jól akarják csinálni a dolgokat, komolyan és ambiciózusan akarnak dolgozni. Ők várnak ránk, de mi is ott leszünk, és el fogjuk hozni a pontjainkat.”
Üzenet a madridistáknak
„Nagyon egyszerű. Egy vagyok közületek. Mindig is az voltam, amióta eljöttem, és most, hogy ezzel a felelősséggel visszatértem, elképzelhetitek, mit jelent számomra, hogy a Real Madridért dolgozhatok. És ez az az alapelv, amelyet szeretném, ha Valdebebasban mindenki követne és magáénak érezne: a Real Madridért dolgozni, ami azt jelenti, hogy értetek dolgozunk.”
25 éve debütált Zidane
A játékosként és edzőként is legenda státuszt elérő francia 2001-ben játszott először tétmeccsen a blancók színeiben.
Zinedine Zidane 2001. augusztus 19-én lejátszotta első hivatalos mérkőzését a Real Madrid színeiben. A találkozóra a La Romaredában, a Spanyol Szuperkupa döntőjének első mérkőzésén került sor, a klub legendája pedig 80 percet játszott. A Zaragoza elleni mérkőzés 1–1-es döntetlennel zárult, csapatunk azonban három nappal később a Bernabéuban megszerezte hatodik Spanyol Szuperkupáját, miután a visszavágón 3–0-ra győzött. Ez volt a hat trófea közül az első, amelyet Zidane játékosként a Real Madriddal nyert.
Zidane öt idény alatt 227 mérkőzést játszott a Real Madridban, ezeken 49 gólt szerzett. Csapatunkkal megnyerte a Bajnokok Ligáját is. A Bayer Leverkusen elleni, glasgow-i döntőben azon az emlékezetes estén a klub és a világfutball történetének egyik legikonikusabb gólját szerezte. Emellett a Real Madrid mezében megnyert egy Interkontinentális Kupát, egy UEFA-szuperkupát, egy bajnoki címet és két Spanyol Szuperkupát.
Két edzői időszak
Zidane két különböző időszakban irányította a Real Madridot. Először 2016 és 2018 között, majd 2019 és 2021 között. Ezalatt 11 trófeát nyert: 3 Bajnokok Ligáját, 2 klubvilágbajnokságot, 2 UEFA-szuperkupát, 2 bajnoki címet és 2 Spanyol Szuperkupát.
KEZDŐCSAPATOK
1– Zaragoza: Láinez, Paco Jémez, Aguado, Pablo (Cuartero, 73’), Esquerdinha, Vellisca (Galletti, 73’), Acuña, José Ignacio, Jamelli, Juanele és Yordi.
1– Real Madrid: César, Salgado, Karanka, Hierro, Roberto Carlos, Zidane (Morientes, 80’), Solari (McManaman, 70’), Flavio Conceição, Makelele, Figo (Celades, 88’) és Raúl.
Gólok
0–1 (54. perc): Flavio Conceição
1–1 (79. perc): Yordi
Mourinho: Ez egy remek teszt volt
A portugál mester nyilatkozata csapata Schalke elleni győzelmét követően.
A mérkőzésről
„Csapatszinten és egyéni szinten is pozitívak a benyomásaim. Vannak játékosok, akik később csatlakoztak, és még nincs meg bennük ugyanaz az intenzitás, mint azokban, akik már az első naptól velünk vannak. Akik az első napon kezdték, már 30 edzésen és hat mérkőzésen vannak túl. Akik most csatlakoztak, három-négy edzésen vettek részt. Nyilvánvalóan van különbség a ritmus, az intenzitás és az állóképesség terén. Taktikailag azonban lassan összeállnak az elképzelések. Ezek a játékosok kiemelkedő, hihetetlen képességű futballisták, akik labdával és labda nélkül is nagyon jól dolgoznak együtt csapatként. Úgy gondolom, ez egy nagyon jó teszt volt, egy nagyon jó utolsó edzés a valódi megmérettetés előtt. A valódi megmérettetés az éles verseny, a pontokért való küzdelem, és ezt élvezzük. És most, igen, most már tényleg itt van a küszöbön.”
Mit hoznak a legutóbb érkezők?
„Ebben a pillanatban nehéz egyenként beszélni róluk, mert csapatként fejlődünk. Itt csak jó játékosaink, nagyon jó játékosaink, illetve nagyon-nagyon-nagyon jó játékosaink vannak. Ezeknek a játékosoknak a munkájából kell egy nagyon-nagyon jó csapatot létrehoznunk. Ezen dolgozunk, és úgy gondolom, megtesszük a megfelelő lépéseket ennek eléréséhez.”
„Nagyon elégedett vagyok azokkal is, akik utolsóként érkeztek. Nem könnyű azonnal bekapcsolódni egy olyan nagy intenzitású munkába, mint amit mi végzünk. Az sem könnyű számukra, hogy reggel és délután is edzenek, hiszen délelőtt a teljes csoporttal, délután pedig azzal a kisebb csoporttal dolgoznak, amely most csatlakozott. Ráadásul hihetetlen hőségben. Az ötórai edzés igazán kemény, ők pedig nagyszerű mentalitással érkeztek.”
A játékpercek elosztása
„Az, hogy Mbappé és Konaté 45 percet, illetve Bellingham, Cucurella és Diomandé 30 percet játszottak, olyan kérdés, amelyet tudományos alapon, a rendelkezésünkre álló adatok segítségével elemzünk. És figyelembe vesszük a legfontosabb tényezőt is, magának a játékosnak a tapasztalatát, azt, ahogy ő a saját testét ismeri. Úgy gondolom, erre a jó hétre, ami az előttünk álló, az idény ezen szakaszában elfogadható állapotban érkeztünk. Vágjunk bele.”
Izgatott madridisták
„Mindannyian érezzük, és a legfontosabb az, hogy a játékosok izgatottak legyenek. Ha a szurkolók izgatottak, én is az vagyok, az elnök is izgatott, de ők nem azok, akkor problémánk van. Ők viszont megmutatják, hogy azok. Láthatunk például apró, de jelentős részleteket. Akiknek a szabadságuk után egy meghatározott napon kellett volna visszatérniük, korábban érkeztek. Akik az utolsó napon csatlakoztak, egyénileg nagyon jól felkészültek, hogy az utolsó napon megfelelő állapotban érkezzenek. Csapatként játszunk. Megvan az empátia és a közös munka. A csapat kezd valódi csapatként kinézni. Mert ha egyenként beszélünk a játékosokról, ahogy mondtam, akkor vagy nagyon jók, vagy nagyon-nagyon-nagyon jók.”
Courtois: Ez volt az utolsó teszt a bajnoki rajt előtt
A belga hálóőr is nyilatkozott a Schalke elleni győzelem után.
A mérkőzésről
„Ez volt az utolsó teszt a jövő heti LaLiga-rajt előtt, ezért fontos volt, hogy jó meccset játsszunk. Szerintem sikerült. Hátul nagyon stabilak voltunk. Sok helyzetet alakítottunk ki, jól játszottunk, és úgy látom, mindenki remek fizikai állapotban van. Szerintem mindannyian keményen dolgoztunk, és ez fontos ahhoz, hogy jól kezdjük az idényt.”
„Nagyon izgatottak vagyunk. A világbajnokság után fokozatosan tértünk vissza, de a csapat nagyon motivált, remekül edz, és mindenki komolyan gondolja, hogy nagyszerű idényt szeretne. Nagy elkötelezettséget látok, és szerintem ez fontos. Alig várjuk, hogy elkezdődjön.”
Mit kér tőletek Mourinho?
„Nagyfokú koncentrációt a mérkőzés minden pillanatában. A szögleteknél, a szabadrúgásoknál, és azt, hogy mindenki a mérkőzés minden másodpercében koncentráljon, jól és komolyan játsszon. Szerintem pontosan ezt csináljuk.”
Arról, hogy mi a helyzet most vele
„Minden nagyszerű. A szabadságom alatt sokat dolgoztam az edzőteremben, hogy jó formában legyek már az első edzésre. Pár nappal korábban érkeztem, mint ahogy az edző kérte, mert úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis egyéni munkára, mielőtt rendesen elkezdenénk a közös munkát. Az első napok mindig intenzívek, én pedig fizikailag jól érzem magam. Ma néhány hosszú labdával is teszteltem magam, és minden jól ment. Várom a jó idényt, sok mérkőzéssel, és szeretnék minden sorozatban a lehető legtovább eljutni. Ez boldoggá tenne.”
Cucurella: Nagyon boldog vagyok
A spanyol védő a Schalke elleni győztes barátságos meccsen debütált a Real Madridban.
A mérkőzésről
„Nagyon boldog vagyok. Szerintem mindenki számára nagyszerű mérkőzés volt, és remek eredményt értünk el a LaLiga rajtja előtt. Ezek voltak az első játékperceim, és már nagyon vártam ezt a pillanatot. Hosszú volt a várakozás, de most már lépésről lépésre kezdek formába lendülni, és alig várom a bajnokság kezdetét.”
Hogy érezted magad?
„Nagyon jól. Szerintem ilyen csapattársakkal minden könnyebb. Ezek voltak a szezon első játékpercei számomra, és szépen lassan kezdem megtalálni a ritmust. Hamarosan pedig elkezdődik az igazi verseny.”
Az elmúlt hetekről
„Nagyon boldog vagyok. Emögött rengeteg munka van, és az évek során befektetett minden erőfeszítés megérte. Nagyon örülök mindannak, ami történik velem, és remélem, hogy ez trófeák megnyerésével folytatódik, és mindenekelőtt élvezhetem ezt az élményt.”
A csapattársairól
„Nagyon jó emberek. Szerintem mindenki számára nagyon könnyűvé teszik a beilleszkedést. A legfontosabb, hogy jó közösséget alkossunk, és ez a pályán is megmutatkozzon, hogy összetartunk. Így lehet nyerni.”
A madridisták támogatásáról
„Rengeteg üzenetet kaptam, és mindig igyekszem majd a lehető legjobbat nyújtani minden egyes percben, amit a pályán tölthetek. Szerintem a legfontosabb az, amit mindannyian szeretnénk, hogy trófeákat nyerjünk ebben a mezben.”
Milyen volt a 16 éves Diomandé? Elképesztő.
Az AS munkatársa a DME Academy korábbi vezetőjével, Todd Easonnel, a Marlex International fejlesztési igazgatójával, Alexis Urueñával, valamint Samer Jawharival, Diomandé korábbi ellenfelével beszélgetett, hogy ezáltal nyerhessünk némi betekintést a Real Madrid új igazolásának múltjába.
Abidjanban 25 emberrel élt egy fedél alatt, és papucsban, porban futballozott. Kilencévesen olyan erősen rúgta a labdát, hogy elnevezték Roberto Carlosnak, annak ellenére, hogy Cristiano Ronaldo volt a példaképe. Első futballcipőjét csak tízévesen kapta meg, és azzal aludt, a cipőt magához ölelve. Ahogy a húgát, Roxane-t is. A lány egészen a haláláig a legnagyobb támasza maradt, mindössze néhány héttel azután hunyt el, hogy Diomandé bemutatkozott a LaLigában, a Bernabéuban, a Leganés játékosaként.
15 évesen elrepült otthonról, hogy valóra váltsa az álmát. Úgy érkezett Floridába, hogy egy szót sem tudott angolul, és a DME Academynél kezdte megváltoztatni életének alakulását. Az AS most közelebbről is megvizsgálja ezt az időszakot – azt a két évet, amely a Leganéshez vezető hidat és a későbbi sikerek ugródeszkáját jelentette –, hogy megpróbálja megérteni Diomandé rendkívüli felemelkedését.
Ezt azok szemén keresztül tesszük, akiknek dolguk volt vele: Alexis Urueña, a Marlex International fejlesztési igazgatója, valamint Samer Jawhari, az ellenfél akadémiájának korábbi játékosa, aki 16 évesen szembekerült Diomandéval, és végignézhette, ahogy a fiatal elefántcsontparti parádézik. Mindenekelőtt azonban annak az embernek a segítségével, aki nagyban hozzájárult a fejlődéséhez: Todd Eason, a DME akkori igazgatója és Diomandé fejlődésének egyik legfontosabb alakja. Három ember, egyetlen cél: megérteni Yan Diomandét, aki soha nem kért semmit, mégis minden az ölébe hullott.
Todd kezdi a történetet: „Már volt néhány másik afrikai srác az akadémián, és amikor megerősítették, hogy megkapta a vízumát, ami egy kicsit késett, és megjött az információ, hogy melyik repülővel érkezik, elmentem érte Miamiba.”
Az első probléma: „Hatalmas repülőtérről beszélünk, nemzetközi terminál, nekem pedig meg kellett találnom egy gyereket, aki nem beszél angolul. Természetesen megtaláltam, de nem tudtunk kommunikálni…”
Az első megoldás – Todd felkészült: „Megkérdeztem a srácokat, hogy milyen dalt szerethet, és lejátszottam neki egy franciát. Elmosolyodott, mert felismerte. A Google fordító segítségével tettem fel neki kérdéseket, és így vészeltük át a négyórás autóutat. Nagyon csendes volt. Nem mondanám, hogy félt, de egyértelműen bizonytalan volt. De ez természetes – először volt távol az otthonától…”
Ráadásul több mint 5000 mérföldre volt Abidjantól. És ami még fontosabb: egy teljesen más világba csöppent. Todd folytatja, felidézve egy mindössze négy évvel ezelőtti utazás emlékeit: „Próbált mindent befogadni. Mondtam neki, hogy Messi itt játszik, az Inter Miamiban, természetesen tudta, kiről van szó. ‘Ó, oké, oké.’ Minden lenyűgözte, amit látott: az épületek, a végtelen autópályák… Próbálta feldolgozni az egészet. Aztán megérkeztünk. Megmutattam neki a szobáját, és bemutattam a szobatársának, James Eliudának, aki Dél-Szudánból származik. Másnap volt az első edzése, és… ‘Hűha, ez a srác különleges!’ Sok afrikai játékossal dolgoztam már, és a szintjük magasabb volt az amerikaiakénál, de amikor megláttam Diót… ‘Ez érdekes lesz’ – gondoltam.”
Az is lett.
„Olyan volt, mint Vinícius… Mit keres ez a srác ebben a ligában?”
Hogy megértsük, milyen hatást gyakorolt, mielőtt visszatérnénk Toddhoz, hallgassuk meg azokat, akiknek ellene kellett játszaniuk. Alexis Urueña hozzászokott ahhoz, hogy a Marlex Internationalnál Diomandéhoz hasonló háttérrel rendelkező játékosokkal dolgozzon vagy találkozzon, ahol a DME-hez hasonló kiválasztási és fejlesztési folyamatokat felügyel. Egyikük sem rendelkezett azonban az elefántcsontparti tehetségével.
„Annyira kiemelkedett. Messze jobb volt mindenkinél, és mindössze 16 éves volt” – mondja Urueña. Diomandé a UPSL-ben játszott, egy felnőtt játékosokat is felvonultató félprofi ligában.
„Már mindkét irányba képes volt megindulni. Újra és újra megpróbált dolgokat, folyamatosan. Olyan volt, mint Vinícius. Azt kérdezgettük egymástól: ‘Mit keres ebben a ligában?’ Egyáltalán nem lep meg, ami azóta történt vele, és az, hogy ebben az időszakban idősebb, tapasztaltabb játékosok ellen játszott, mentálisan is erősebbé tette.”
„Ketten is fogtuk, mégsem tudtuk megállítani!”
„Annyira kiemelkedett!” – mondja Samer Jawhari, aki ma 24 éves, és Libanon élvonalában támadó középpályásként vagy szélsőként futballozik. A libanoni–venezuelai kettős állampolgárságú játékos arról álmodik, hogy válogatott legyen, és ezért dolgozik. Még a Marlex játékosaként találkozott Diomandéval, és megdöbbentette, amit látott.
„A gyorsaság, az erő és a képességei kombinációja miatt szinte lehetetlen volt védekezni ellene. Bár csak 16 éves volt, hatalmas személyiséggel rendelkezett. Látszott rajta, hogy különleges. Ketten is fogtuk, és még akkor sem tudtuk megállítani!”
Edzésen sem igazán lehetett megállítani. Szinte senkinek sem sikerült.
Todd folytatja:
„Már az elejétől egyértelmű volt számunkra, hogy nem fog az egyetemi ligában játszani. Tudtuk, hogy egyenesen a profik közé kerül majd. Az MLS-t is megvizsgáltuk, és edzett is velük, de szerintem még az a szint sem volt elég neki. Csak ment egyre feljebb és feljebb…”
Egy mérkőzésen különösen felkeltette az emberek figyelmét. 2023 tavaszán, a Colorado Rapids 2 ellen. A 18 és 24 év közötti játékosokkal szemben Diomandé volt a mérkőzés kulcsfigurája.
„Egyszerűen megsemmisítette a játékosokat, ez nem normális”
„Néhány napot az első csapatnál töltött próbajátékon, és olyan beszámolókat kaptam, hogy megsemmisítette a játékosokat. A tartalékcsapat elleni mérkőzésükön viszont velünk játszott. 4–3-ra nyertünk, ő pedig mind a négy gólban benne volt. És nálunk senki sem volt 18 évnél idősebb. Azt csinált, amit akart. Ő volt az első játékos, akit 16 évesen meg akartak vásárolni. Amikor ezt megláttam, azt gondoltam: ‘Ez nem normális. Ilyet még nem láttunk.’”
„Alkalmazkodott ahhoz a szinthez, ahol éppen játszott, és ez alapvető fontosságú volt. És annak ellenére, hogy ő volt a különbséget jelentő játékos, egyáltalán nem volt önző.”
Ezzel elérkeztünk a történet egy másik fontos részéhez. Dio különleges volt, de a viselkedése is különbözött másokétól.
„Ezért fog olyan jól beilleszkedni Madridban…”
„Nem az a tipikus játékos volt, aki megkapja a labdát a középpályán, majd mindenkit kicselez, annak ellenére, hogy erre is képes volt” – folytatja Todd. „Nem. Inkább bevonta a játékba a csapattársait, edzésen és mérkőzésen egyaránt. Azt akarta, hogy mindenki részt vegyen a játékban. Ha az ellenfél szintje emelkedett, ő is magasabb szintre kapcsolt. Pont annyira, amennyire szükség volt.”
„Fenomenális volt, mert azt akarta, hogy mindenki komfortosan érezze magát. Ezért gondolom, hogy olyan jól be fog illeszkedni Madridban. Hagyja majd, hogy Mbappé, Vini és Bellingham mutassa neki az utat, megmutassák neki, milyen szintet kell elérni. Kimehetne a pályára, és az egész játékot önmaga köré építhetné, de nem ezt teszi. Nagyon önzetlen. Nem azért érkezik, hogy megmutassa magát. Azért érkezik, hogy futballozzon.”
„Legyél a legjobb, de ne hivalkodj”
Todd Diomandé egy másik oldalát is megmutatja, hogy egy kicsit mélyebbre ásson, és felfedje azt, ami néha rejtve marad a cselek, gólok és látványos megmozdulások mögött.
„Nagyon intelligens. Labda nélkül még jobban érti a játékot, mint labdával.”
Tényleg?
„Igen, abszolút. Már a kezdetektől így volt. Ez megvan benne. Már úgy érkezett, hogy tudta, hogyan kell futballozni. Hihetetlen a védekezési érzéke, és mindig jó döntést hoz. Soha nem láttam még ehhez foghatót, különösen egy ilyen fiatal játékosnál. Nem tudom, honnan van ez benne, de elképesztően komplett. Fizikálisan, technikailag… A játék megértése még a természetes adottságainál is jobb. Nem a tipikus afrikai játékos. Fizikálisan természetesen fölényben volt, de nem mutatta meg mindig, csak akkor, amikor szükség volt rá a győzelemhez. Mindig bevont mindenki mást is a játékba…”
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Diomandé ne lenne versengő típus, ahogy Todd is rámutat.
„Nem, nem. Mindig nyerni akar. Edzéseken szándékosan a gyengébb csapatba tettem, hogy kiegyenlítsem az erőviszonyokat. És az ő csapata megnyerte ezeket a meccseket. Folyamatosan láttad, ahogy biztatja a társait, és néha két-három játékos munkáját is elvégezte, de csak akkor, ismétlem, amikor úgy érezte, hogy szükség van rá. Nem látod mindazt, amire képes, amíg úgy nem dönt, hogy megmutatja. De amikor megteszi… Hűha! Mindig fejlődni akar, a legjobb akar lenni, de anélkül, hogy hivalkodna.”
Diomandé hangosabb, felszabadultabb oldala nem azonnal jelent meg. A nyelvi akadály és a hatalmas kulturális sokk miatt ez érthető is volt.
„Eleinte egy kicsit nehéz volt neki” – magyarázza Todd. „Körülbelül egy hónapig nem igazán láttam őszintén és felszabadultan mosolyogni, mert mindig annyira koncentrált. Aztán összebarátkozott olyan csapattársakkal, akik szintén beszéltek franciául, és amikor már komfortosabban érezte magát, kezdett előjönni a személyisége.”
Majd folytatja:
„Félénk, de szeret viccelődni. Csak tanulni és futballozni akart, hogy pénzt kereshessen a családjának. Ez volt számára a legfontosabb. Nagyon nagyra értékelt mindent, amit kapott. Volt ágya, futballcipője, amiben játszhatott, és volt mit ennie. Olyan hétköznapi dolgok, amelyek számára nem voltak magától értetődőek. Hihetetlenül hálás volt mindenért. Soha nem kért semmit.”
És anélkül, hogy bármit is kért volna, mégis minden az ölébe hullott.
„Ha szeretik Viníciust, Diomandéba bele fognak szeretni”
„Tiszteletben kell tartania a folyamatot, és van még hová fejlődnie, de a tapasztalataim alapján nincs számára határ” – jósolja Urueña. „A Madrid elvárásai nem mindenkinek valók, de az az érzésem, hogy különösen Mourinho kezei alatt nagyon sok örömünk lesz Diomandé játékában.”
Jawhari egyetért:
„Rengeteg játékos ellen játszottam már, de nehéz olyat találni, akinek ilyen képességei és adottságai vannak, különösen ilyen fiatalon. Még hosszú út áll előtte, de megvannak a képességei ahhoz, hogy Lamine Yamal vagy Vinícius szintjére jusson. Egyáltalán nem lepne meg, ha a világ legjobb játékosai között látnánk.”
Todd ugyanilyen biztos abban, hogy Diomandé azonnal fel fogja hívni magára a figyelmet.
„Miért fektetnének ennyit egy 19 éves játékosba? Ez az üzlet része. A Madrid szurkolói valami izgalmasat fognak látni, egy olyan játékost, aki segíthet abban, hogy a klub visszakerüljön a világ tetejére. A szurkolók majd meglátják. Ha kedvelik Viníciust, Diomandéba bele fognak szeretni. Mert védekezik is, és elképesztően keményen dolgozik. Nagyon komplett játékos, és még csak pályafutása elején jár. Az értéke csak tovább emelkedett volna. Minden egyes eurót megér, amit fizettek érte.”
Bellingham: Örülök, hogy újra a csapattársaimmal lehetek
Az angol játékos a klub hivatalos csatornájának munkatársával beszélgetett Valdebebasban.
A visszatéréséről a világbajnokság után
„Nagyon boldog vagyok, hogy újra a csapattársaimmal lehetek, és együtt dolgozhatok az új edzővel. A világbajnokság nagyon jó tapasztalat volt számomra és az angol válogatottbeli csapattársaim számára is, de készen állok arra, hogy visszatérjek, és ismét a Real Madrid színeiben versenyezzek. Reméljük, hogy nyerni tudunk.”
Mourinhóról
„Úgy érzem, már most van közöttünk egyfajta kapcsolat, és számomra álom, hogy egy olyan edzővel dolgozhatok együtt, mint Mourinho. Eddig csak egy alkalommal találkoztam vele, de nagyon izgatottan várom, hogy jobban megismerjem, és megtapasztaljam, milyen vele együtt dolgozni.”
Az előszezonról
„Sokat futok a melegben, és rengeteget futballozom a csapattársaimmal. Nehéz, de jó érzés átélni. Nagyon szeretem ezt a fajta szenvedést.”
Hogy érzi magát?
„Most már egy kicsit érettebb vagyok, és több tapasztalattal rendelkezem. Jó érzéseim vannak az következő idénnyel, az új igazolásokkal és az edzővel kapcsolatban is.”
A Real Madridban való játékról
„Megtiszteltetés és büszkeség számomra, hogy ebben a klubban játszhatok. Remélem, még sok éven keresztül így lesz.”
Üzenete a szurkolóknak
„Sziasztok, madridisták! Már itt vagyok, hogy ismét dolgozzak és harcoljak. Hala Madrid!”
Isztambulban rendezik a Spanyol Szuperkupát
Hivatalossá vált, hogy a négycsapatos tornának 2027 februárjában a török nagyváros, azon belül is az Atatürk Olimpiai Stadion ad otthont.
Az isztambuli Atatürk Olimpiai Stadion lesz a 2027-es Spanyol Szuperkupa helyszíne, miután a Spanyol Királyi Labdarúgó-szövetség (RFEF) megállapodott a torna megrendezéséről a török féllel. A trófeáért ezúttal az Atlético Madrid, az FC Barcelona, a Real Madrid CF és a Real Sociedad küzd majd meg egymással.
Isztambult egy több szakaszból álló egyeztetési és tárgyalási folyamat végén választották ki, amely során a világ különböző pontjairól érkező hét ajánlatot vizsgáltak meg. A házigazda kiválasztásában az RFEF munkáját a SELA segítette, amely azóta dolgozik együtt a szövetséggel a torna lebonyolításán, hogy a Spanyol Szuperkupát Szaúd-Arábiában rendezik.
A Spanyol Szuperkupa következő kiírását 2027. február 2. és 7. között rendezik Isztambulban. A török nagyváros ad otthont a torna 2027-es kiírásának, amely immár a világfutball nemzetközi versenynaptárának szerves részévé vált, és amelyet világszerte több mint 150 országban közvetítenek. A torna címvédője jelenleg az FC Barcelona.
A Spanyol Szuperkupa törökországi megrendezéséről született megállapodással az RFEF biztosítja a spanyol futball számára a torna révén keletkező bevételek folytonosságát. Ezek a bevételek közvetlenül csaknem ezer, a férfi- és női futball valamennyi osztályában szereplő spanyol klubhoz jutnak el.
A tornán a spanyol futball négy nagy klubja vesz részt, köztük a La Liga bajnoka és a Király-kupa győztese. Az már most biztosan kijelenthető, hogy a Spanyol Szuperkupa 2028-ban visszatér Szaúd-Arábiába, a jelenlegi változtatásra azért volt szükség, mert az arab ország 2027-ben ugyanabban az időszakban rendezi az Ázsia-kupát, amikor a Szuperkupát is rendeznék. Emiatt az RFEF-nek más helyszínt kellett keresnie a következő kiírás számára.