Gy. András

Csatlakozz Te is a penamadridista.hu szerkesztőségéhez! Kattints ide a részletekért.

„Kinézek vagy négy évesnek!” – viccelődik Gareth Bale, miután kezébe nyomtunk egy példát a magazin egy régebbi kiadásából, amelynek épp ő volt a címlapján. Bale akkoriban valójában 21 éves volt: a 2010 decemberében készült interjú pedig annak apropóján született, hogy őt is beválasztották aközé a 11 sportoló közé, akitől a 2011-es évben nagyon sokat vártak.

„Emlékszem erre a fotózásra” – folytatja. „Csípős hideg volt azon a chigwelli pályán.” Nos, a 2016-os fotózás nem is állhatna távolabb ettől. Egy perzselően forró madridi napon találkozunk Bale-lel a Real Madrid edzőközpontjában, tele makulátlan állapotú edzőpályákkal.

De nem azért vagyunk itt, hogy hat évvel repítsük vissza Bale-t az időben, hanem azért, hogy egy teljes évtizeddel. 2006 őszén, amikor a magazin elindult, az akkor 17 éves játékos megkezdte első olyan idényét egy profi futballklubnál, amikor állandó helye volt a kezdőben.

A legtöbb fiatal tehetséggel ellentétben, akik sikerre vannak ítélve, nem véreztette ki egy nagy európai klub. Ehelyett Bale védőként ugrott fejest ebbe az idénybe a Southamptonnál.

„Az angol másodosztály egy nagyon nehéz liga, fizikálisan kemény, vagyis megfelelő környezetet biztosított a fejlődésre” – mondja, reagálva arra, hogy egy 43 meccses rideg szezon hasznosabb volt számára, mintha mellékszereplő lett volna magasabb szinten.

„Fiatalabb koromban a legfontosabb az volt számomra, hogy hétről hétre játszhassak. Edzhetsz nagy játékosokkal, de semmi nem olyan, mint egy meccs. Különösen akkor, ha fiatal vagy. Ez alapvető fontosságú volt a fejlődésemben.”

A tini Bale elkapta a fonalat. Az első idényében már decemberig öt gólt szerzett, négyet szabadrúgásból, ami később aztán a névjegyévé vált. Mindezt bal oldali védőként. Bizarr, hogy Bale most már a világ legjobb védőit nyomja le ahelyett, hogy egy lenne közülük, viszont a Tottenham 2007 májusában 7 millió fontért egy nagyreményű szélső védőként szerződtette.

„Nem azért mondom, de mindig támadó akartam lenni, sosem védő.” – mondja most. „A Tottenhamben a középpálya bal oldalán debütáltam az Old Traffordon, Martin Jol kezei alatt. Talán látta, hogy nem tudnék olyan jól védekezni, viszont támadni igen. Aztán Harry Redknapp is ugyanígy látta. Bal oldali védőként kezdtem játszani nála, majd rájött, hogy túl sok az üres terület mögöttem.”

„Lényegében azért kerültem el erről a posztról, mert nem tudtam a védekező feladataimat tökéletesen ellátni. Így aztán sokkal inkább támadó szerepet adott nekem. Ezt követően sosem tértünk vissza az eredeti felálláshoz.”

Szép próbálkozás, Gareth. Szerényen azt próbálja előadni, hogy a védekező feladatainak elhanyagolása miatt lett előretolva, de ez egy egyedi út volt egy szabadon játszó támadó tehetség kibontakozásához. Bale egy olyan elit csoport tagja, amelyben Neymar, Cristiano Ronaldo, Lionel Messi, Luis Suárez, és talán még néhányan vannak. De közülük egyik sem kezdte karrierjét vérbeli bal bekként.

Bale-nek persze megvannak a fizikai adottságai ahhoz, hogy védő legyen. Magassággal, erővel, gyorsasággal, állóképességgel, jó rugókkal áldotta meg az ég. Ezeknek is volt köszönhető, hogy megkapta behívóját a walesi válogatottba is – aminek szintén idén lesz tíz éve.

„Az nagyon komoly volt” – mondja. „Az első meccsemen a padon ültem, Baszkföld ellen játszottuk, a szüleimmel arról beszéltem, hogy mennyire szeretnék pályára lépni és debütálni. Emlékszem, hogy végül nem álltam be, és mennyire csalódott voltam emiatt. A meccs után beszéltem édesapámmal, teljesen készen voltam. Aztán a következő, Trinidad és Tobago elleni meccsre is behívtak.”

„Az, hogy beállhattam, egy nagy álmomat váltotta valóra. Mindig néztem Wales meccseit a családommal; kimentünk a stadionokba. Csodás élmény volt, a győzelem pedig csak hab volt a tortán.”

Az interjú előtt persze nem arra készültünk, hogy Wales 2000-es évek közepén lejátszott barátságos meccseiről beszélgessünk, úgyhogy csak utólag derült ki számunkra, hogy Bale a padról állt be azon a meccsen, és egy csodás összjáték végén gólpasszt adott Robert Earnshaw-nak, amivel kialakult a 2-1-es végeredmény. Hét héttel a 17. születésnapja előtt ő lett minden idők legfiatalabb walesi válogatott játékosa.

Kevesen gondolták volna, hogy tíz évvel a Trinidad és Tobago, illetve Baszkföld elleni barátságos meccsek után Bale főszereplő lesz abban, hogy Wales nem csak hogy kijutott az Európa-bajnokságra, de egészen az elődöntőig jutott.

„Őrület volt. Tudtuk, hogy komoly fogadtatásban lesz részünk, de észvesztő volt a lelkesedés mértéke.” Bale így emlékszik vissza a Cardiff utcáin hömpölygő tízezres tömegre, amely üdvözölte a tornáról hazatérő walesi srácokat. „Így köszönték meg, hogy olyan jól teljesítettünk, mi pedig azt, hogy szurkoltak nekünk és végig mögöttünk álltak. Az egész nemzet egyesült. Remélhetőleg fejlődésnek indulhat a futball Walesben, több játékos lehet és nagyobb helyet foglalhatunk el a futball térképén.”

Ellentétben azzal, ahogy az angol játékosok gyakran a nagy tornákon szerepelnek, szembetűnő volt, hogy mennyire nyugodt és felszabadult volt Bale ezen a nyáron. Viccelődött a sajtótájékoztatókon, sziporkázott a robotoló orosz védők között, szórakozott kislányával, Albával a pályán, miután Wales megverte Észak-Írországot, lényegében olyan volt, mintha hazai pályán lenne.

„Úgy gondolom, hogy hozzászoktam ehhez klubszinten” – mondja Bale arról, hogy miként tudja kezelni a nyomást. „Ez nyilván segít, de egyszerűen megpróbálok nem úgy gondolni rá, mint egyfajta harcra saját magam és a jó teljesítmény között. Számomra csak a kemény munkáról szólt ez az egész. Senki nem nyerhet meg minden meccset. Mindannyian képesek vagyunk megteremteni a különbséget, de ez arról szól, hogy csapatként játsszunk, én így fogtam fel.”

A Real Madridban való túlélés egyértelműen próbára teszi a játékosok azon képességét, hogy figyelő szemek tucatjai előtt kell teljesíteni. Bale második idénye felemásra sikerült a spanyol klubnál, miután az első idényben elhódított BL-, és Király-kupa-serlegek sikerének árnyékában néhány lap elkezdte kritizálni a teljesítményét.

„Bizonyos szempontból örülök, hogy így történt, mivel erősebbé tett mind emberként, mind játékosként” – emlékszik vissza. „Többet lehet tanulni abból, ha a dolgok nem mennek jól, mintha mindig csak nyernél. Tényleg előnyömre vált.”

„Játékosként mindig jobbá akarsz válni. A legfontosabb számomra az, hogy mindig többet és többet akarjak, egyre jobb akarjak lenni. Ezek a kihívások minden évben. Még ha remek idényed is van, próbálkoznod kell, hogy a következő még jobban sikerüljön. Ez az a kihívás, amivel szembenézek.”

Ez a fáradhatatlan vágy a jobbá válás iránt tette Bale-t azzá, ami. Sok fiatal sztár álmodik nagyot. Majd amikor megkapják, amit akartak – az álomigazolás, a trófeák, a személyes sikerek – az étvágyuk elmúlik. Úgy tűnik, Bale már mindent megkapott: ott a neve a Real Madrid öltözőjében, a szponzori szerződések, a két BL-győzelem.

Mégis, bármennyire is kedvesnek és illemtudónak hat, a jobbá válásra és az eredményekre való éhsége belülről égeti. Egy cél már biztos. Minden madridi siker ellenére a bajnoki cím még hiányzik Bale gyűjteményéből. Csak suttogva mondom, hogy a Madrid lényegében csak egyszer nyerte meg az elmúlt nyolc évben.

„Kiegyensúlyozottabbnak kell lennünk” – mondja Bale azzal kapcsolatban, hogy miben kellene változtatniuk. „A tavalyi évet kiválóan fejeztük be, de jobbnak kell lennünk az idény elején és közepén is. Végül mindig a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó csapat nyeri a ligát. Tavaly nagyon közel kerültünk a győzelemhez, de nem elég közel. Keményen dolgozunk csapatként. Remélhetőleg az idény végén mi emelhetjük magasba a trófeát.”

A Real Madrid hat mérkőzés után vezeti a bajnokságot, ez eddig jó kezdésnek mondható. A BL persze mindig az a sorozat lesz, amely a leginkább kapcsolódik ehhez a klubhoz, és ha Bale-nek szüksége van bármilyen plusz motivációra ahhoz, hogy harmadszor is megnyerje, akkor legyen elég az, hogy a következő döntőt a walesi Millenium Stadionban rendezik majd.

„Ha létezik olyan, hogy plusz motiváció, akkor igen. Ez az.” – mondja Bale a Cardiffban megrendezésre kerülő döntőről. „De e-nélkül is elég motivált vagyok. Mi lehetünk az első csapat a történelemben, amely megvédi a BL-címet, amióta így hívják a sorozatot, úgyhogy idén ez lesz a cél: a címvédés. De az, ha ez a hazámban történne, még csodálatosabb lenne.”

A barátai nyaggatják már azzal, hogy szerezzen nekik jegyeket? „Megnézhetik kint kivetítőn” – viccelődik. „De így legalább nem kell fizetnem a repülőjegyüket!”

Tehát ezek az idény céljai, de Bale az elkövetkezendő tíz évről is határozottan beszél. Ami, ha nem szándékozik követni gyerekkori példaképe, Ryan Giggs példáját, aki 40 éves koráig játszott, lényegében hátralévő karrierjét jelenti.

„Klubszinten minden lehetséges trófeát meg akarok nyerni, és olyan sokat akarok pályán lenni, amennyit csak lehet” – mondja. „Válogatott szinten szeretnénk kijutni a világbajnokságra. Csodálatos lenne ez a nemzetünknek. Ahogy mindig mondtuk, szeretnénk állandó szereplői lenni a nagy nemzetközi tornáknak. Vagyis igen, ott lenni a világbajnokságon, kijutni a nagy tornákra, és sosem lehet tudni, elcsípni egy trófeát valamelyiken! De a cél az, hogy a lehető legjobban teljesítsek és annyi trófeát nyerjek, amennyit csak tudok.”

Na de várjunk. Most Gareth Bale épp azt mondta nekünk, hogy meg akarja nyerni a világbajnokságot Wales válogatottjával? A megeresztett kényszeredett mosolya elárulja, hogy tisztában van azzal, mennyire ambiciózus cél egy nagy torna megnyerése Walesszel.

Mégis van egy olyan érzése az embernek, hogy igazából nem is viccel. És figyelembe véve azt, hogy milyen csodálatos út vezette el karrierjében oda, ahol most van, azt kell mondanunk, Gareth Bale-nek minden joga megvan hozzá, hogy akkorát álmodjon, amekkorát csak akar.

Csatlakozz Te is a penamadridista.hu szerkesztőségéhez! Kattints ide a részletekért.