Gy. András

A Real Madrid előszezonja Észak-Amerikában kezdődik el, ahol Zidane csapata három mérkőzést játszik az International Champions Cup keretein belül, mielőtt az első tétmérkőzésére sor kerülne az Európai Szuperkupában a Sevilla ellen.

Zidane-nak az elkövetkező hetekben bőven lesz mit kitalálnia, a különböző fizikai felkészültséggel rendelkező játékosok, a sérülés miatt távollévők – köztük Cristiano Ronaldo – figyelembe vételével el kell döntenie, hogy kiknek szán kulcsszerepet a következő idényben, illetve kikkel nem számol.

Az egyik játékos, akinek még nincs meg az egyértelmű szerepe Zidane alatt, az a kolumbiai támadó középpályás, James Rodríguez, aki első idényében csillogott a Bernabéuban, de aztán kiesett a formából és elveszítette Benítez, majd Zidane bizalmát is.

Ez a hitetetlen tehetség, James, egyike azoknak, akiknek a francia mester remélhetőleg megtalálja a legjobbját a következő idényben, de ehhez változnia kellene a kolumbiairól magában kialakított képen is, még ha a Marca szerint a következőt is mondta korábban: „Nem fogom azt mondani, hogy cserejátékos lesz, de fontos játékos, aki korábban kevesebb lehetőséghez jutott. Nem tekintem cserének, amikor bevethető volt, akkor megkapta a lehetőséget, ilyenkor pedig mindig magas szinten teljesített.”

Játszass 10-est!

Az első lehetőség, hogy a legjobbat hozzuk ki Jamesből, az természetesen az, ha valamilyen módon a neki legjobban fekvő szerepkörben, a 10-es szerepében játszatjuk, hogy megkapja a labdát a vonalak között, ráfordulhasson és rálőhessen, vagy kioszthasson egy passzt a berobbanó csapattársaknak.

Nem sok nála jobb, sokoldalúbb támadó középpályás létezik manapság, aki képes helyzetet kialakítani és gólt szerezni, legalábbis ha formában van. A támadó sor mögött játszatni őt 30-40 gólt garantál, figyelembe véve az általa szerzett és előkészített találatokat.

Az AS Monaco együttesénél a gyémánt középpálya csúcsán helyezkedett el, ami meglehetősen idegen a jelenlegi csapatától, de két középső középpályással játszani, előttük Jamesszel, elől pedig három támadóval, működhet, ha a két középpályás jól mozog, védekező felfogású és fegyelmezett.

Egy Toni Kroos – Luka Modric kombináció például teljesen alkalmatlan lenne erre.

Így nem tűnik valószínűnek, hogy James ezzel a módszerrel válik majd állandó cseréből azzá a játékossá, aki miatt Zidane megváltoztatja a teljes felállását. A Real Madrid nem fog igazi 10-essel játszani, ez valószínű így marad.

Visszatérés Ancelotti 4-4-2-jére

Ha Zidane gyakrabban használná az Ancelotti által előszeretettel alkalmazott 4-4-2-es felállást, annak James nagy nyertese lehetne.

Annál távolabb nem áll tőle semmi, mint amikor szélsőként játszatják a középpálya valamely oldalán. James támadásra való hajlama rendkívül nehezen tarthatóvá teszi, amikor középről előre tör és megszerzi a labdát a középpálya és a védősor között.

A Real összes opciója közül a 4-4-2 az, amelyben Bale és James valószínűleg a legnagyobb fenyegetést jelentenék és folyamatos sikert garantálnának, viszont ez azt eredményezné, hogy Zidane-nak azzal kellene szembesülnie, hogy valakit ki kellene hagynia a középpályáról.

Ez valószínűleg csak egy esetenként használt játékrendszer marad, mintsem hogy állandó formáció legyen a menedzser számára, de ha egy négy emberes középpályára lesz szüksége, Jamest szerepeltetnie kell, hogy ezzel is növelje a fontosságát a csapatban és megmutassa neki, van visszaút a csapatba.

Az emberi oldal

Nem csupán taktikai feladat James formába lendítése. Ahogy a keret több játékosánál, nála is olybá tűnik, hogy akkor teljesít jól, ha értékesnek érzi magát, ha pedig úgy veszi észre, hogy nem értékelik, az nagyon zavarja.

Zidane-nak egyszerűen el kell érnie, hogy fontosnak, a csapat számára szükségesnek és a terv részének érezze magát.

Ez kezdetnek megmutatkozhat például játékpercekben, egyértelműen Iscónál és Kovacicnál több lehetőséggel, de azokban a négy-öt meccses sorozatokban, amikor Jamesnek nem jut nagy szerep, Zidane feladata lesz a pályán kívül kezelni őt.

Zidane nyilatkozata azzal kapcsolatban, hogy nem tekinti cserének, már ennek a része, ez pedig azóta következetesen így van, hogy átvette az irányítást. Áprilisban elmondta, nem ért egyet a Marca azon állításával, hogy Jamest nem értékelik, vagy nem akarják, miközben májusban egyértelművé tette, hogy „játékosként és emberként is” kedveli.

Ehhez még hozzá jön az is, hogy James Kolumbiában nemzeti hősnek számít. Carlos Valderrama, aki a 90-es évek James-a volt a nemzeti öntudat, a 10-es mez, a kolumbiai válogatottban betöltött szerep tekintetében, a Marcának adott nyilatkozatában elmondta, hogy szerinte Zidane akkor sem játszatná a kolumbiait, ha jól menne neki a játék.

Tino Asprilla, a korábbi kolumbiai támadó szintén nyilatkozott a témában, ő kiemelte, hogy a középpályásnak sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a csapatban, hogy ki tudja hozni magából a legjobbat.

Az ilyen szalagcímek azoktól, akik fontosak számára, komoly változásokat hoznak a játékos mentalitásában, a Realnak pedig meg kell tennie a megfelelő lépéseket, hogy James arra figyeljen, amit ők mondanak. A szavaik fontosságát pedig úgy tudják alátámasztani, ha játékperceket kap.

Nagyon valószínű, hogy Zidane megmarad a 4-3-3-as felállásnál, ami azt jelenti, hogy Jamesnek ideje megmutatnia, hogy bizonyos esetekben többet adhat a középpályának, mint Toni Kroos, de ami talán még fontosabb, neki kell az első lehetséges opcióvá válnia, ha a támadó hármasból bárki is kidőlne, vagy rotálásra kerülne – amire egyébként sokkal gyakrabban kellene sort keríteni, mint Zidane első hat hónapjában.