Santiago Solari: Vinícius nem pusztán tehetséges, de egy igazi harcos is
Milyen érzéseket kelt benned a mérkőzés?
Azt gondolom, szórakoztató meccs lesz, hiszen a különböző kultúrájú csapatok találkozása nem szokványos. Itt a futballtörténelem legnagyobb, valamint Közép- és Észak-Amerika legkedveltebb klubja méri össze erejét. Az Egyesült Államok latin-amerikai szurkolói miatt bizonyosan telt házra számíthatunk. Részemről mindenképp izgalmas mérkőzés lesz, hiszen mindkét klubot jól ismerem.
Ha Carlo Ancelotti felhívna, milyen taktikai tanácsokkal látnád el?
Egyszerűen csak hallgatnám. Nem ismerem közelebbről, csupán néhány alkalommal találkoztam vele még akkor, amikor az utánpótlásban edzősködtem, ő pedig az első csapatot irányította. Személy szerint nagyon kedvelem, egy kivételesen bölcs embernek tartom. Szívesen meghallgatnám.
És mit üzennél úgy általában a Real Madrid szurkolóinak?
Egy percre sem veszíteném szem elől a Real Madrid játékosát, Álvaro Fidalgót. Érkezése óta remek dolgokat látni tőle. Másfajta futballhoz szokott, mégis gond nélkül alkalmazkodott az öltözőhöz, továbbá a pályán is igazi vezéregyéniség. Ő a mexikói futball egyik csillaga, olyannyira igaz ez, hogy beválogatták az All Star Game-re is. Roppant büszke vagyok rá, s a madridistáknak is büszkének kell lenniük, hogy van egy saját nevelésű játékosuk az akadémiáról, aki a Real Madrid értékeit magáévá téve szembement mindenféle előítélettel és meg tudta nyerni magának a mexikói szurkolók szívét. Ő a madridistáké.
Fidalgo volt Raúl első csapatkapitánya. Követed még az utánpótlást?
Természetesen! Minden korosztályt. Persze a Castillával és esetenként a Juvenil A-val könnyebb dolgom van, ott több a tartalom. Sőt, még a női csapat körüli eseményeket is követem.
Mi a véleményed a Raúl által végzett munkáról?
Fenomenális. A Castilla jelenleg egy, a korábbinál versenyképesebb bajnokságban szerepel. Az utánpótlást edzeni egy csodálatos és áldozatos munka.
A Barcelona Inter Miami elleni mérkőzését látva elképzelhetőnek tartasz egy hasonló eredményt?
Nem, dehogyis. A két csapat között nincs ekkora különbség. A labdarúgás egyre versenyképesebb, egyre profibb, sokkal többet fektetnek ebbe a sportba a világ minden táján. Az európai klubok úgy érkeznek a Klubvilágbajnokságra, hogy készpénznek veszik a trófea megszerzését, de a mérkőzéseken megmutatkozik, hogy a csapatok között nincs akkora különbség. A Club América a szezon közepén jár, míg a Real Madrid épp csak megkezdte a felkészülést.
A Real Madridnál eltöltött időd többek között arról is emlékezetes, hogy az olyan „szent tehenek” padra ültetésétől sem riadtál vissza, mint Isco vagy Marcelo. Miként értékeled, hogy e két játékosnak jelenleg nincs még csapata?
Az edző célja nem az, hogy bebizonyosodjon az igaza, hanem, hogy a neki rendelt időben a lehető lejobban szolgálja a klub érdekeit. A Real Madrid mindig is így működött. Ennek az intézménynek tizennégy BL-győzelme van, és épp úton van egy újabb trófea felé.
Az érem másik oldala Vinícius. Mindig is élvezte a bizalmad, nem?
Van egyfajta büszkeség az emberben egy-egy játékossal kapcsolatban, ha arra gondol, hogy 0,5, esetleg 1 % érdeme neki is van a sikerekben… Ugyanakkor az igazi érdem, mondjuk Valverde, Reguilón vagy Llorente esetében, egyértelműen a klubé, a játékosmegfigyelőké, illetve a labdarúgók fejlődése miatt fenntartott intézményeké. Másrészt ott vannak maguk a játékosok. Ha egy fikarsznyi közöm is van ahhoz, ahogy Vinícius kapura lő, vagy ahogy megnyerte magának a szurkolókat, akkor roppant büszke vagyok, ez egy szuper dolog.
Entrevista con Solari
"Si hay un pedacito mío en lo conseguido por @vinijr, en cómo tira la puerta…"
https://t.co/dsyNTF1mcf Por @MarioCortegana
— MARCA (@marca) July 26, 2022
Mi rejlik még benne?
Az tőle függ. Elképesztő örömöt sugároz magából. Az önbizalma, a törekvése, hogy feltörje az ellenfél védelmét és még többet nyerjen, ezek szenvedélyesebbé teszik a Real Madrid szurkolóit. Vinícius nem pusztán tehetséges, de egy igazi harcos is. Minden edzőjétől tanult valamit, pl. védekezésben, és ez meglátszik a játékán. Keményen dolgozik a pályán, labdát szerez, szerel, mindezek nemcsak fizikai, hanem mentális, lelki felkészültséget is igényelnek.
Tartod a kapcsolatot valakivel a Real Madridnál?
Nem is lehetne másképp, továbbra is nagy rajongója vagyok a klubnak. Büszkeség és öröm, hogy két éve a Real Madrid nagykövete lehetek. Madridista voltam és vagyok, bárhova sodorjon az élet.
A Real Madridnál eltöltött időszakaid közül melyikre vagy a legbüszkébb?
Mindegyikre. Különböző időszakok voltak, de a játék semmihez sem fogható, mert az függ a fizikai adottságaidtól, attól, ami a pályán történik, s aminek csak nagyon kevesen lehetnek részesei.
Mostanában kaptál ajánlatokat?
A futball mindig tartogat meglepetést az ember számára. Egész életemben keményen dolgoztam, élveztem, amit csináltam, remélhetőleg hamarosan ugyanígy folytathatom.
Szeretnél visszatérni egy európai klub kispadjára?
Természetesen, de nyitott vagyok bármire, mert imádom ezt a játékot.
És a Real Madrid?
Soha nem hagytam el a Real Madridot. Mindig a klub része leszek.
Vinícius Jr.: Leírhatatlan érzés gólt szerezni a BL-döntőben
„Fontos, hogy a lehető legtöbb mérkőzésünket megnyerjük, különösen igaz ez akkor, ha olyan címekért játszunk, mint az Európai Szuperkupa. Készülünk az előttünk álló szezonra, illetőleg az augusztus 10-i döntőre. Úgy lépünk majd pályára, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk az idény első trófeájának megszerzéséért. Ez a fajta mentalitás egyértelműen a klub DNS-ből ered, s ez a fontos mérkőzéseken mindig megmutatkozik. A csapat játékosai pontosan tudják, hogyan kell a Bajnokok Ligájában megbirkózni az ilyen meccsekkel.”
A City elleni fordítás
„Némely párharc kész érzelmi hullámvasút, de hazai pályán bármin képesek vagyunk felülkerekedni. Rodrygo pályára lépett, majd gyorsan szerzett két gólt, s végül a döntőben találtuk magunkat. A City elleni mérkőzés volt a sorozat legfontosabb összecsapása.”
A párizsi döntő
„Az, hogy győzni tudtunk a Bajnokok Ligája döntőjében, egyetlen lehetséges lezárása volt egy csodálatos szezonnak. Több, mint tizenöt éve futballozom, az ember soha nem tudhatja előre, mikor lesz alkalma döntőben pályára lépni, éppen ezért igyekeztem ezt a kilencven percet a lehető legjobban kiélvezni.”
A Bajnokok Ligája döntőjében szerzett győztes találat
„Kivételes érzés volt. Csak azok a játékosok érthetik ezt igazán, akiknek volt szerencséje gólt szerezni a Bajnokok Ligájában, főként, ha ezt egy ilyen mérkőzésen tehették. Leírhatatlan. Nem tudom, hogyan adhatnám át ezt az érzést szavakkal, hogyan lehet reagálni egy ilyen pillanatra. Az egész megmagyarázhatatlan. Meg kell tapasztalnod ezt a futballt, át kell éld azokat az érzéseket, amelyeket nekünk volt lehetőségünk ebben a szezonban ahhoz, hogy értsd, mennyire fontos volt ez a döntő és milyen boldoggá tett bennünket.”
A Tizennegyedik megünneplése a Bernabéuban
„Az egy különleges alkalom volt a világ legnagyobb klubjának mezét viselve és a világ legnagyobb versenysorozatát ünnepelve. A Bernabéu egy káprázatos stadion, különösképp, ha telve van a szurkolóinkkal; talán épp ezért ünnepeltünk annyira, amennyire csak tellett tőlünk. Néhány nappal korábban a bajnoki címnek örülhettünk, majd azért érkeztünk a stadionba, hogy a Bajnokok Ligáját ünnepeljük egy fantasztikus idény után.”
Fiatalság és tapasztalat
„Csapatként az egész szezonban a lehető legjobb formánkat hoztuk. Az idősebb játékosok tapasztalata ötvöződött a fiatalabbak energikusságával. Ez volt minden sikerünk kulcsa.”
Kapcsolat Benzemával
„Fontos, hogy befolyással tudj lenni a mérkőzésekre. Érkezésem óta azt mondja nekem, hogy legyek merész. Vállalkoznod kell, hogy gólt szerezz, illetve passzolnod, hogy gólpasszt adj. Ellenkező esetben meg kell tartanod a labdát. Idén remekül működött közöttünk a kémia, és ez sok győztes meccset eredményezett.”
Erősségek
„A legkiemelkedőbb egyértelműen a cselezés. Állandóan ezzel próbálkozom. Ha nem megy, újra próbálom. Mindig arra törekszem, hogy a lehető legmesszebb jussak és a legjobb helyzeteket alakítsam ki a csapat számára. Amikor kicselezem egy ellenfelemet, az azt jelenti, hogy eggyel kevesebb játékoson kell nekem vagy a csapattársaimnak túljutni.”
Zidane: Soha nem bántam semmit (I.)
Az első egyeztetésre december közepén, Spanyolországban került sor, ahol akorriban még ajánlott volt az FFP2-es maszk viselése. Ez alkalommal csupán arra volt lehetőségünk, hogy felvegyük egymással a kapcsolatot, egyeztessünk egy későbbi időpontot, amikor megejthetjük az interjút. Nem minden nap ünnepelhetjük az ötvenedik születésnapunkat, és legfőképpen nem mindannyiunk fél évszázada telik el úgy, ahogy Zinédine Zidane-é. Kétórás győzködés után Zizou végül rábólintott a kétrészes interjúra, amely később minden várakozásunkat felülmúlta. Az első beszélgetésre egy, a Real Madrid valdebebas-i edzőközpontjához közeli szálloda lakosztályában került sor, amely mintegy négy órán át tartott. Ekkor ejtettük meg a fotózást is. Azon a május elsejei napon a Real Madrid egykori trénere egy percet sem tétlenkedett. A klub épp előző este ünnepelte újabb bajnoki trófeáját. Zizou természetesen végig követte az ünnepi eseményeket, hiszen a spanyol fővárosban maga is letette névjegyét. A közel fél évszázados úriember elektromos autója volánja mögött ülve érkezett. Délelőtt tíz óra volt. A spanyol főváros alig ébredezett. A helyiek által istenített legenda élvezte és ki is használta a nyugalmat. Másnap Zidane ugyanabban az időpontban, egy újabb másfél órás interjúra érkezett mielőtt megkezdte volna franciaországi, jól kiérdemelt családi nyaralását. 1998 aranylabdása tabuk nélkül beszélt múltról, jelenről és jövőről, ez utóbbival összefüggésben elmondta, továbbra is az a legfőbb vágya, hogy edzősködjön, a francia válogatott pedig kiemelt helyen szerepel ebbéli ambíciói között. A túlmelegedett diktafon több, mint négy órányi anyagot rögzített, mely anyag középpontjában a család, a marseille-i gyermekévek, a cannes-i edzések és élete három klubja áll. Pályfutása során magára öltötte a Bordeaux, a Juventus és Real Madrid mezét. Utóbbi klub különösen kedves a számára az ott játékosként és edzőként elért sikerek okán. Szárnyalások, hullámvölgyek, „Les Bleus”. Élete, hétköznapjai apaként, nagyapaként, most, hogy Enzo fiának gyermeke született. Világbajnokságok, 2005-ös visszatérése, 2006-os botránya, Karim Benzema, PSG, példaképe Enzo Francescoli. Hobbik, találkozások, hivatás és tervek. Mindenekelőtt pedig felesége, Véronique, édesanyja, édesapja, akik meghatározó alakjai voltak férfivá válásának, játékos éveinek, és természetesen négy gyermeke. Mindenről, vagy legalábbis majdnem mindenről szót ejtettünk hét héttel azt megelőzően, hogy Zizou csütörtökön, június 23-án elfújja a tortáján díszelgő ötven szál gyertyát. A nosztalgiának azonban nincs helye. Zizou nem bánt meg semmit. A holnapnak él. Olyan elképzelésekkel a fejében, amelyek még jócskán okozhatnak meglepetéseket.
Ötvenedik születésnapod alkalmából úgy határoztunk, hogy a L’Équipe és a France Football játékos és edzői pályafutásod legemlékezetesebb pillanatait szemléltető címlapjaival készülünk. Mindjárt itt az első 1993. november 23. napjáról a Girondins de Bordeaux színeiben. Emlékszel még erre?
Ez megvan. A szüleimnél. Mindent gyűjtenek, mindent megőriznek. Még a stadion bejáratának egy darabkáját is. Édesanyám nem hagy veszni semmit. Húsz-harminc évvel ezelőtti dolgok bukkanak elő. Elképesztő: a mezek, de még az öltözőfülkék sarokpánytjai is. Bordeaux-tól a francia válogatottig kerültek már olyan dolgok a kezeimbe, amelyek létezéséről addig fogalmam sem volt.
Próbáltál már ezek közül bármit magadhoz venni?
Nem igazán! Még a gyermekeim sem lennének rá képesek. (mosolyog) A szüleim mindent hét lakat alatt őriznek. Édesanyám még az Aranylabdámat is elkobozta. Ott pihen valahol egy búra alatt, a dobozában. Senki egy ujjal nem nyúlhat hozzá…
Még az Aranylabda is? Nem próbáltad meg Madridba költöztetni?
Mind érzelmi, mind szimbolikus szempontból jó helyen van a szüleimnél. Azzal, hogy ők vigyáznak rá, egy kicsit hozzám is közelebb áll. Majdnem olyan, mintha a saját házamban dédelgetném. Sőt, még jobb is talán.
De miért?
Mert jómagam mindent tovább adok. Inkább felajánlom másnak. Gyakorlatilag a pályafutásomból semmit nem őrizgetek otthon. Esetleg egy-két tárgyat. Én nem vagyok az a gyűjtögető, anyagias világnézetű. Ha elismeréseket, emléktárgyakat akarok nézegetni, akkor hazalátogatok Marseille-be. De nem élek velük. A gyermekeim gyakran tesznek szemrehányást emiatt. Azt mondják: „Mindabból, amit nyertél, amit elértél, nem maradt semmid.”
"Avec les Bleus, ce n'est pas fini"
La une du journal L'Équipe ce jeudi 23 juin.
Retrouvez un entretien exceptionnel avec Zinédine Zidane à l'occasion des 50 ans du numéro 10 français. pic.twitter.com/ulh86wv4mQ— L'ÉQUIPE (@lequipe) June 22, 2022
Sem játékosként, sem edzőként nem őrzöl legalább replikákat a világbajnoki vagy a Bajnokok Ligája-trófeából?
A replika találó elnevezése ezeknek a tárgyaknak. Mind csak az eredeti másolatai, nekem pedig csak az eredeti jelent valamit. Egyetlen valódi ereklyém van, és az az Aranylabda. (Eközben kibontja a második címlapot, amely közvetlenül az 1998-as világbajnoki döntő másnapján jelent meg és elolvassa a címsort.) “Az örökkévalóságnak”. Gyakran gondoltam erre a győzelemre, erre a döntőre (1998. július 12-én a Stade de France-ban a francia válogatott 3-0-ra legyőzte Brazíliát). Mostanában lényegesen kevesebbszer jut az eszembe, de amikor megtörténik, elmerülök az emlékekben, a csodálatos pillanatokban. Az a generáció akkor valami hatalmas dolgot vitt végbe. Aztán az élet ment tovább.
Mi lett a döntőben viselt mezed sorsa?
A félidőben mezt cseréltem Ronaldoval, így a kettő közül az egyik nála van. Ez látható egyébként a kezedben látható újságban is. Amit a második félidőben viseltem, azt a nézők közé hajítottam. Eldobtam, mert alatt volt egy atléta. Egyébként nem tettem volna, mert félmeztelenül biztosan nem sétálom végig a tiszteletkört. Bizonyára valakinek nagy örömöt szereztem. A harmadik mez sorsáról nincs tudomásom, nem tudom, hol van, kinek adtam. Akkoriban mérkőzésenként három szerelést osztottak ki nekünk. De én egyiket sem tartottam meg.
Mi lett Ronaldo mezével?
Valahol Marseille-ben kell lennie. Íme, az 1998-as France Football, címlapján az Aranylabdával… Erről az imént beszéltünk. Ez az elismerés azért személyesebb. (mosolyog) Színlelnem kellet egy kicsit mielőtt ezt átvettem volna.
A megjátszás nem a te műfajod, igaz?
Nem, valóban, de a szavazás előtti hetekben túlzott magabiztosság lett rajtam úrrá. Néhány interjúban izgatottnak mutatkoztam. Soha nem mondtam olyat, hogy ezt vagy azt megérdemlem. Egyedül az 1998-as Aranylabda képez kivételt, akkor egy kicsit elgondolkodtam. Nem éreztem teljesen magaménak, de nagyon akartam. (nevet)
Mit jelentett számodra ez az elismerés huszonhat esztendősen?
Én voltam a világ legjobb játékosa. Ez nem sűrűn fordul elő! Velem is csak egyszer, akkor. A szavazás kapcsán persze lehet elfogultságról, preferenciákról beszélni, de ha te kerülsz ki győztesen, akkor a tiéd. Akkor, ott te vagy a legjobb! És ez csodálatos érzés.
Bánod, hogy amikor 2000-ben vagy 2006-ban ismét esélyed lett volna megnyerni, mégsem sikerült?
Soha. Nincs mit bánnom, nincs miért sajnálkoznom. Ha nem te kapod, akkor nem nálad van a helye. Ugyanakkor három ízben vehettem át a FIFA legjobb játékosnak járó díját (1998, 2000 és 2003). Azért az nem rossz!
Játékosként 1998 volt a legjobb éved?
A világbajnoki döntőt megelőző hat hónap remek volt, az azt követő félév már kevésbé. A világbajnokság után katasztrofális állapotban voltam. Már nem úgy játszottam, mint korábban. Még a barátaim is azt mondogatták, hogy „úgy játszol, mint az unokatestvéred, az unokatestvéred tért vissza Torinóba!” Amikor egy olyan jelentős tornát nyersz, mint amilyen a világbajnokság, hajlamosabb vagy lazítani. Én pedig nagyon elengedtem magam. Visszatérni viszont annál nehezebb. Sok időbe telik. Januárban találtam magamra ismét, ezt követően nagyon jól ment a játék, majd jött a sérülésem (a jobb térdem). Száz nap. A szezonnak vége. Aztán az 1999/2000-es idényben egy Európa-bajnokságon aratott győzelemmel (2000. július 2., Rotterdam, 2-1-es siker Olaszország ellen) ismét a csúcson voltam. A következő két-három évben nem is estem vissza. 1998 egy jó év volt, az én évem, de azt hiszem, az 1999/2000-es volt a legjobb szezonom. És nemcsak nekem. Annak a generációnak is. A nemzeti válogatottunk kivételes volt. A 2000-es Európa-bajnokság mindig is a mi generációnk csúcsteljesítménye lesz. Verhetetlenek voltunk.
Íme, a címlap, amely a Real Madridhoz igazolásodat örökítette meg 2001. július 10-én.
A Juventus után ez hiányzott nekem. A világ legnagyobb klubjához igazolni. (Elolvassa a transzfer akkori összegét) „500 millió frank…” Hisz, ez egy AirBus ára! Tarolnunk kellett. (nevet)
Ez a hatalmas összeg nem feszélyezett? Akkoriban te voltál a történelem legdrágább igazolása.
Kicsit bizarr. Frankban, ennyi nullával a végén. Kb. 76 millió euró lehetett (ma kb. 100 millió euró). Elképesztő. De nekem semmi közöm nem volt hozzá. Ez van. A Juvénak joga volt elkérni azt az összeget, amit kívánt, a Real Madrid pedig ezt kifizette.
Hogyan élted meg az átigazolást?
Akkor múltam 29. Tapasztalt voltam, de tudtam, hogy valami még hiányzik. A Real Madrid. Valahogy szükségét éreztem a távozásnak, azért, hogy újraindítsam a karrierem. Öt éve játszottam a Juventusban, megnyertem mindent, leszámítva a Bajonokok Ligáját. Abban a sorozatban kétszer is veszítettünk (1997-ben 1-3-ra a Borussia Dortmund ellen, 1998-ban pedig 0-1-re a Real Madrid ellen). Kellett a megújulás, egy új kihívás.
Álmodoztál a Real Madridról?
Ott motoszkált a fejemben és apránként erősödött a vágy. Amikor 28-29 éves korodra a Juventusszal, a válogatottal elértél mindent, akkor idejen szintet lépned. A Real volt az én döntésem. Tudtam, hogy Florentino Pérez is ácsingózik utánam. És ha ő valamit a fejébe vesz, akkor minden pillanatok alatt történik.
Emlékszel még az első találkozásotokra?
Természetesen. Monacóban történt. Az első találkozásunkkor, ott helyben lezajlott minden. Nem volt második, haramadik alkalom. Az első elegendőnek bizonyult. Ott leokéztuk a dolgot. Florentino Pérez pedig olyan ember, aki nem ismer tréfát. Ha azt mondja, véghez viszi, akkor az úgy is lesz. Egy anekdotám is van ezzel kapcsolatban, amin a mai napig jókat derülök.
Éspedig?
Egy gálavacsorán vettünk részt Monacóban, hatalmas asztalnál ültünk, de nem egymás mellett. Egy díj átvétele miatt kaptam meghívást. Ő a kezembe nyomott egy szalvétát, aminek a belsejébe ezt írta franciául: „Akarsz jönni?” Én egy másik szalvétán válaszoltam neki: „Yes!” Azóta sem értem, miért angolul feleltem a kérdésére. Írhattam volna, hogy „Oui”, hiszen beszél franciául, vagy spanyolul azt, hogy „Sí”, de én „Yes”-t írtam… Így kezdődött minden. Öt évre köteleztem el magam. Az ötös volt a számom. Ez a szám mindenhová elkísért.
Miért pont az 5-ös számot viselted a Real Madridnál?
Öt év a Juvénál, öt a Realnál… Ha egy nap valaki végig tekint az életemen, beleássa magát, láthatja majd, hogy az ötös szám kapcsán milyen hihetetlen dolgok történtek velem. Például öt Bajnokok Ligája-győzelemben volt részem a Real Madriddal: egyben játékosként (2002), egyben Ancelotti asszisztenseként (2014) és háromban a klub edzőjeként (2016, 2017, 2018). Még a családomban is visszatérő szám az ötös. Ha megszállok egy szálloda ötödik emeleti szobájában, megnyerem a mérkőzést. 99%-ban bejött! Léteznek megmagyarázhatatlan dolgok. Mikor aláírtam Madridban a szerződésemet, Florentino Pérez azt mondta: „Ennél a klubnál 1-től 11-ig vannak számok, nincs 35-ös vagy 40-es.” Majd így folytatta: „Jelenleg az egyetlen szabad szám az 5-ös.” Így feleltem: „Semmi gond, azonnal viszem!” Ez a szám sokat adott nekem. (Közben megpillantja a 2002-es glasgow-i, Bayer Leverkusen elleni BL-döntőt megörökítő címlapot). Megvolt a Bordeaux, az Aranylabda, az 1998-as döntő, de ez még hiányzott. Köszönöm. Erről lemaradtam. Ezzel a Glasgow-ban aratott győzelemmel harminc éves koromra gyakorlatilag mindent elértem. Ráadásul a Real Madriddal. Illetve egy ilyen találattal, ami végül győzelmet ért. Idén május 15-én volt húsz esztendeje.
Így emlékszel a döntő pontos dátumára?
Igen, mert három nappal később született a fiam, Theo.
Pour célébrer ses 50 ans, Zinédine Zidane a accordé à «L’Équipe» un entretien exceptionnel. Sans rien occulter, il revient sur son passé de joueur et d’entraîneur, mais évoque aussi son avenir qui passera, espère-t-il, à nouveau par l’équipe de France. https://t.co/uUAYeHxFaC pic.twitter.com/LCaq3YqVYd
— L'ÉQUIPE (@lequipe) June 22, 2022
Ez a találat lenne pályafutásod legszebbje?
A legszebb? Nem is tudom. Talán. Bizonyára. Mindenesetre az egyik legfontosabb. Nagyon vágytam arra, hogy megnyerjem életem első Bajnokok Ligáját. Az is fontos volt, hogy a Real Madrid egyik meghatározó szereplője legyek egy ilyen döntőben. Ugyanezt megtettem már korábban a válogatottban, Torinóban, csak más címekért küzdve. Akkor a Real Madridnál eltöltött első szezonban kellett letennem a névjegyem. Amikor ez sikerült, megnyugodtam. Az a lövés, az a gól csak hab a tortán. Három európai döntőt is elveszítettem mielőtt egyet megnyertem volna. Egyet a Bordeaux játékosaként az UEFA-kupában, kettőt a Juventusszal a BL-ben. A negyedik lehetőséget nem hagyhattam elúszni.
Mesélnél egy kicsit erről a legendás glasgow-i gólról?
Egy Roberto Carlos beadással kezdődött, ami… borzasztó volt! A beadása végül mégis tökéletesen érkezett. Sokszor beszéltünk róla. Állandóan cukkoltuk egymást: „Milyen egy kibaszott gyertyát rúgtál!” Erre ő: „Ez életem legszebb beadása. Látod az eredményt: ha nem így passzolom neked, nem szereztél volna egy ilyen csodálatos gólt.” És igaza volt. Utána a mozdulat? Minden tekintetben tökéletes volt. És mindezt egy BL-döntőben csináltam. Életem első és egyetlen BL-győzelme alkalmával. Döntőhöz illő találat volt. Egy ilyen pillanatban jelen kell lenni. Az, hogy ez megeshetett velem, köszönhető a Juvéval elszenvedett két vereségnek és a válogatottal elért győzelmeknek. Egy ilyen mozdulatra az ember csak egyetlen egyszer képes pályafutása során. Többször próbálkoztam újra, főként reklámfilmekben. Mindenki áhította, de sosem sikerült igazán, nem tudtam mégegyszer úgy végrehajtani a mozdulatsort.
Meg tudod fejteni a titkát?
Alapvetően szemben helyezkedtem a labdával. Általában ilyen esetben egy kicsit elfordítjuk a testünket. Aztán hopp, és piff! (bemutatja) Nekem persze volt időm jól felmérni a körülményeket (nevet): az égből hullt alá a labda! Minden úgy alakult, ahogy annak kellet. A folyamat hibátlan volt. Persze én is mindig jobban teljesítettem, ha fontos mérkőzésről volt szó. Abszolút alázattal… Minél fontosabb volt egy meccs, annál erősebb voltam.
Mi vált ki erősebb reakciókat: Bajnokok Ligáját nyerni a Real Madriddal játékosként vagy edzőként?
A kettő össze sem hasonlítható, de ugyanolyan csodálatos érzés. Edzőként minden felelősség a tiéd. Nem pusztán a 25 játékos miatt. Hanem egy olyan intézmény, egy olyan klub miatt is, amelynek a neve Real Madrid. Ez egy óriási teher, melyet játékosként egészen másképp élsz meg. Mikor megnyered ezt a sorozatot, ráadásul egymás után háromszor, az egy téged és az egész klubot körüllengő nagyszerű és hihetetlen érzés. A Bajnokok Ligájának megnyerése soha nem a szerencsén múlik. Az elvégzett munka jutalma. Főleg, ha sorozatban háromszor sikerül. Jómagam látástól vakulásig dolgoztam. Rengeteget. Mindenki odatette magát. A játékosaim hittek bennem, én hittem bennük. És elértük a célunkat. Ebben azonban nekem és a stábomnak is elképesztő mennyiségű munkája volt. Játékosként megnyerni ezt a trófeát nem ugyanaz. Játékosként reggel kilencre érkeztem az edzésre, majd délután egy órakor már úton voltam haza. Edzőként már reggel nyolckor a központban voltam, és gyakorta este tizenegy órakor értem haza. Egyáltalán nem ugyanúgy telnek a napok és nem ugyanaz a teher, mint mikor játszottam. Elvégzed a munkád, de nem pusztán magadért dolgozol. Lényegében soha nem állsz le. Fizikailag otthon tartózkodtam, de fejben mindig a pályán voltam. Már rég a másnapi edzésen járt az eszem, azon, hogy milyen instrukciókkal lássam el az egyes játékosokat.
A labdarúgók ezek szerint inkább „naplopók”?
(Nevet) Úgy érted „nyugodtabbak”? Talán… Én nem voltam az. De ez normális. Játékosként kevésbé stresszelsz. Teszed a dolgod és nem gondolsz sem az edzővel, sem a csapattársakkal. Leginkább önmagaddal vagy elfoglalva. Felkészülsz, felkészíted saját magad. Edzőként mindent mások érdekében csinálsz.
És itt egy újabb borító: az első Bajnokok Ligája-győzelmed edzőként az Atlético de Madrid ellen 2016. május 28-án.
Ez a fotó kifejezetten tetszik, mert a játékosaimmal együtt szerepelek rajta. Amit elértünk, azt együtt értük el. Rendkívül örömteli pillanat volt. Az edzői bemutatkozásom első öt hónapjában elvégzett intenzív munka jutalma.
Meglepett, hogy januári madridi kinevezésed után ilyen rövid idő elteltével sikerült megnyerned a Bajnokok Ligáját?
Nem mondanám. Ha valamit csinálok, azt a győzelem érdekében teszem. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy győztes mentalitású ember vagyok. A győzelemért élek. Máskülönben bele sem kezdenék. Persze nem mindig nyerhetek, de mindent megteszek a győzelemért. A győzelem sosem ér váratlanul, hiszen mindent beleadok. Keményen dolgozom. És ha dolgozom, joggal tartok igényt a jutalomra is. Ha mindent beleadtál, minden tőled telhető megtettél, akkor tizenegyesekkel győzni az Atlético de Madrid ellen legalább annyira édes, mint a 2017-es Juventus elleni 4-1, vagy a 2018-as Liverpool elleni 3-1. A munka gyümölcse beérik. A kemény munkát megjutalmazzák. Ezek a győzelmek mind azt jelentik, hogy kiérdemeltük őket. A Juventus elleni döntő kivételes volt. A Liverpool ellenébe egy nehéz bajnoki idény után érkeztünk, harmadik helyen végeztünk a Barcelona és az Atlético mögött, mégis dicsőséggel zártunk. Ez utóbbi siker annak bizonyítéka, hogy a csapat soha nem volt hajlandó bedobni a törölközőt.
A három BL-győzelem közül melyik a legkedvesebb számodra?
A három így, egymás után. A legszebb. Minden csodálatos volt az elejétől a végéig.
De mégis, érzelmileg?
Ha nagyon különbséget szeretnék tenni, akkor a Juve ellenit választanám. Játékban ott voltunk a legkiemelkedőbbek, plusz a Juventus-ról volt szó… Játékosként nem nyerhettem velük. Remek meccseket játszottam ott, mint például az Ajax Amsterdam elleni 1997-es elődöntő, mégsem sikerült a végső győzelem.
Emlékszünk az első félidőben adott instrukciókról készült képekre, különösen igaz ez a Bajnokok Ligája döntőjére. Hogyan közelítettél a különböző helyzetekhez?
A Juve esetében nem voltam túl boldog a félidei eredmény láttán. Azt szerettem volna, hogy inkább a széleken folyjon a játék, ehhez ragaszkodtam. Végtére is sikerült megvalósítani az elképzelést. Szükséges volt, hogy a második hullámban is legyenek érkezők, mert a középpálya küszködött. A második félidőben remek játékkal rukkoltunk elő: Modrić és Carvajal az egyik, míg Marcelo a másik oldalon. A második játékrészben – ennek köszönhetően – három gólt szereztünk. Később ragaszkodtam ehhez az intenzitáshoz, nem hagyhattuk, hogy kihasználják a lehetőségeiket. Sikerült. Az első tíz percben mi irányítottunk. Megfojtottuk őket. Magasan letámadtunk. Szeretem ilyennek látni a csapatomat. Támadj le minél magasabban, a torkánál ragadd meg az ellenfelet. Persze nem lehet mindig ész nélkül rohanni, s itt van szerepe az edzőnek. Tudnod kell, mikor, hogyan kell visszavenni a tempóból időről időre. Nem tízszer kell nyolcvan métert sprintelni, inkább tízszer kell hatékonyan támadni. Jómagam azt a stílust kedvelem, amikor a labda a csapatomnál van, gyorsan járatják azt és magasan letámadnak.
2018-ban a Liverpool ellen is így volt?
A félidőben 0-0 volt az eredmény. A második játékrészben Karim szemfüles góljának köszönhetően vezetést szereztünk, de gyorsan jött a válasz az 55. percben. Majd a csereként beálló Bale duplájával, azzal a gyönyörű ollóval sikerült legyőzni őket. Itt is fontos szerepe volt az instrukcióknak. Együtt élünk a meccsel, aztán pillanatokon belül történik néhány villanás, adott esetben hat-hét perc alatt dől el egy mérkőzés. Amikor az öltözőben vagy, békén hagyod a játékosokat, ugyanis regenerálódniuk kell. Nem kell azonnal nekik esned. Tudom, hiszen ez történt velem játékosként. Tizenöt percen keresztül ment a szövegelés… Ennek semmi értelme. Az üzenetek egyáltalán nem, vagy nem jól mennek át. Én két-három célzott utasítással készülök. Főleg a nagy meccseken, amikor szoros az állás és eluralkodik a feszültség.
2006, le retour du fils prodige
Retour en images sur le périple de cinq jours de Zinédine Zidane en Algérie, la terre natale de ses parents https://t.co/wvFfxBpRp4 pic.twitter.com/rwW1aUA57H
— L'ÉQUIPE (@lequipe) June 23, 2022
Akkor most vissza a születésnapodhoz. Hogy van Zinédine Zidane ötven esztendősen?
Remekül. Minden rendben. (nevet)
Mégis milyen érzés fél évszázadosnak lenni?
Az élet nem áll meg. Számomra épp az a furcsa, hogy 20-25 évesen sokkal idősebbnek tűnő 50 éveseket láttam. Manapság már nem ez a helyzet. Az élet kiegyengette ezt a kort. Fejben még mindig egy nagy gyerek vagyok. Mindent ki akarok élvezni. A családommal vagyok. Persze vannak dolgok, amelyekkel elégedetlen vagyok… És történnek tragédiák is (itt elhallgat). Elveszítettem az egyik bátyámat… De az élet megy tovább. Előttünk jár. Minden percben, minden pillanatban. Mindezekért szeretem az életemet. Nem vagyok egy hétköznapi ember, ez kétségtelen.
Hogyan élvezed az életet?
Abszolút ösztönlény vagyok, nem szeretem a kötöttségeket, például, hogy holnap ezt vagy azt csinálom. Nem. Lássuk csak, amikor edző voltam. Már nem vágytam arra, hogy nap, mint nap ezzel foglalkozzak, ezért azt mondtam: „Most kilépek.” Majd akkor folytatom, amikor kedvem támad hozzá. Szeretem az élethez, az életemhez való ilyetén hozzáállást. Mindig azt csinálom, amihez kedvem van, aminek szükségét érzem. Így nem hibázhatok. Ha túl sokat figyelsz, ha túl sokakra hallgatsz, könnyen előfordulhat, hogy rossz döntést hozol. Én mindenben a szívemre, a megérzéseimre hallgatok. És ez bevált. Tehát, ha hibázok, nem bánt.
Mit terveztél a születésnapodra?
Semmi különöset, csak amit általában. A családdal leszek.
Az utolsó időszakban gyakorta került sor a válogatott csapattársakkal való ünneplésre. Azok milyenek voltak?
Csak a szokásos. Torta és néhány üzenet. Semmi egyéb. Többnyire bezárkóztunk, magunkban voltunk. Ilyen és ehhez hasonló eseményekre több alkalommal is sor került nagy meccsek, negyeddöntők, sőt még elődöntők előtt is. Nekünk azonban profiknak kellett maradnunk.
Rüdiger: Megtiszteltetés Ancelottival dolgozni
„Először is borzasztó hálás vagyok, amiért itt lehetek. Olyan, mintha álmodnék, de mindez mégis valóságos. Hihetetlen öröm számomra, hogy a csapat tagja lehetek. Életemben nem láttam még ehhez fogható helyet, egyszerűen lenyűgöző az edzőközpont. Izgatott vagyok, alig várom, hogy megkezdhessem a munkát. Úgy hiszem a klub jelentőségével mindenki tisztában van, illetve láthatja is, ha a hátam mögötti vitrinre pillant. Mindig mondtam, hogy a Bajnokok Ligája elválaszthatatlan a Real Madridtól, ez a klub ebben a sorozatban mutatja meg igazi arcát.”
„Ancelottinak, az edzőnek kétségtelenül komoly szerepe volt abban, hogy ide igazoltam. Miután beszéltem vele, meggyőződésemmé vált, hogy a Real Madridhoz szeretnék csatlakozni. Természetesen mindentől függetlenül az, amit ez az intézmény képvisel, kellő csáberővel bír, ez nyilvánvaló.”
„Karakteres játékos vagyok, de úgy hiszem, az a legjobb, ha másokra bízom a megítélésemet, s nem beszélek magamról túl sokat. Egy játékos sebességén már nehéz javítani, de szerencsére jó génekkel vagyok megáldva és ennek nagyon örülök. A pályán kizárólag a feladatomra, a futballra koncentrálok, ellenben magánemberként szeretek viccelődni, nevetni, szeretem jól érezni magam. Leginkább persze magamon nevetek a legtöbbet. Tekintettel arra, hogy Toni Kroos már egy ideje a csapat tagja, én azonban nem szeretem, ha Antoniónak hívnak, így marad a Rudi.”
„Itt olyan játékosokról van szó, akik épp most nyerték meg a Bajnokok Ligáját, közülük például Nacho épp ötödik alkalommal. A tapasztaltak és fiatalok – mondjuk, mint Militão, aki már most nemzetközileg elismert és rengeteg mérkőzést tudhat a háta mögött – kiváló egyvelegéről beszélhetünk. Tényleg alig várom, hogy megkezdhessem az edzéseket.”
„Kroosszal nem kommunikáltam sokat, annál többet beszéltem Mateo Kovačić-csal, aki sokat mesélt a Real Madridról, hiszen állandó kapcsolatban van Modrić-csal. Azt mondta: „Menj és élvezd ki, ez egy fantasztikus lehetőség a számodra.” Soha egyetlen rossz szót nem hallottam a Real Madridról.”
„Megtiszteltetés Carlo Ancelottival dolgozni. Meggyőződésem, hogy sokat tanulhatok tőle és még inkább remélem, hogy hozzásegít egy újabb BL-győzelemhez.”
„Beszélgetés Ronaldóval? A 2002-es Németország elleni világbajnoki döntőben jellegzetes frizurával lépett pályára. Akkoriban számunkra, akik gyerekként az utcán rúgtuk a bőrt, Ronaldo volt a példakép. Amikor aláírtam a szerződésemet, videóhívás keretében beszélhettem vele. Egyszerre voltam boldog és borzasztóan ideges.
„Hamarosan találkozunk. ¡Hala Madrid!”
A Levante elleni kezdőcsapat
Kezdőcsapat
1. Courtois
5. Vallejo
6. Nacho
9. Benzema
10. Modrić
15. Valverde
17. Lucas V.
20. Vini Jr.
21. Rodrygo
23. Mendy
25. Camavinga.
Cserék
13. Lunin
40. Fuidias
3. Militão
8. Kroos
14. Casemiro
16. Jović
24. Mariano
34. Gila
44. Peter.
A Manchester City elleni keret
Kapusok: Courtois, Lunin és Fuidias
Védők: Carvajal, E. Militão, Alaba, Vallejo, Nacho, Marcelo és F. Mendy
Középpályások: Kroos, Modrić, Casemiro, Valverde, Lucas V., D. Ceballos és Camavinga
Támadók: Benzema, Asensio, Jović, Vini Jr., Rodrygo és Mariano
Kimaradt Hazard, Bale és Isco sérülés miatt.
Real Madrid – Manchester City (Bajnokok Ligája elődöntő, visszavágó)
Helyszín: Santiago Bernabéu (Madrid); Időpont: 2022.05.04. (szerda) 21:00; TV: M4 Sport
A Manchester City elleni keret
Kapusok: Courtois, Lunin és Fuidias
Védők: Carvajal, Militão, Alaba, Vallejo, Nacho, Marcelo és F. Mendy
Középpályások: Kroos, Modrić, Casemiro, Valverde, Lucas V., D. Ceballos, Isco és Camavinga
Támadók: Benzema, Asensio, Bale, Vini Jr. és Rodrygo
Kimaradt Hazard, Jović és Mariano sérülés miatt.
Manchester City – Real Madrid (Bajnokok Ligája elődöntő, első mérkőzés)
Helyszín: Etihad (Manchester); Időpont: 2022.04.26. (kedd) 21:00; TV: M4 Sport
Az Osasuna elleni kezdőcsapat
Kzdőcsapat:
1. Courtois
3. E. Militão
4. Alaba
6. Nacho
9. Benzema
11. Asensio
15. Valverde
17. Lucas V.
19. D. Ceballos
21. Rodrygo
25. Camavinga.
Cserék:
13. Lunin
40. Fuidias
2. Carvajal
8. Kroos
20. Vini Jr.
22. Isco
29. Latasa
41. Rafa Marín.
Guti: “Ramos tisztáb…
Guti: “Ramos tisztában van azzal, hogy tévedett. Alapvetően nem a vele történtek, vagy a szerződése miatt, hanem mert hagyta elhúzódni a szerződéshosszabbítással kapcsolatos tárgyalásokat. Túl sokáig gondolkodott, s azt hitte, hogy végül úgyis az ő akarata fog érvényesülni. Nem vette észre, hogy Florentino Pérez számára a Real Madrid mindenek felett áll, épp ezért van az, hogy a klub egy bizonyos kor felett évről évre hosszabbítja meg a játékosok szerződését. Sergio nyilván bánja a kialakult helyzetet, hiszen a Real Madrid legendája volt, egyike azoknak a labdarúgóknak, akik innen vonulhattak volna vissza. Ő ezzel a lehetőséggel nem tudott élni és a hátsó ajtón kényszerült távozni. Kellemetlen búcsú volt ez a számára, de az embernek időről időre döntéseket kell hoznia, amelyek között lesznek jók és rosszak is.”
Bale nem szállt fel …
Bale nem szállt fel a Pamplonába tartó gépre, így ma este biztosan nem lesz bevethető.