San Iker – a fáradhatatlan párbajhős
Toni García Aparicio
Könnyedén kijelenthető, hogy az első csapat felé vezető úton az 1998/99-es-es esztendő az egyik legfontosabb állomást jelentette Iker Casillas számára. Előrelátó és a végletekig racionális döntésnek bizonyult őt a Real Madrid C egyesületében szerepeltetni. Az első számú hálóőr pozíciójáért a sokkal tapasztaltabb, öt évvel idősebb Toni García Aparicióval kellett megküzdenie. Az életkori hendikeppel, ám a lemásolhatatlan tehetséggel rendelkező Casillas bizonyult a jobbnak, így az idény során 26 alkalommal állhatott a madridi gárda kapujába. A jelenleg 44 éves Toni Garcíának az volt az utolsó szezonja habfehér szerelésben, hátralévő pályafutásában már csak alsóbb osztályban szereplő spanyol egyesületeknél fordult meg. Kettejük karrierjének eltérő alakulását tökéletesen bizonyítja az is, hogy amíg Casillas legendává vált a királyi gárdában és hazája válogatottjában egyaránt, addig honfitársa egyszer sem léphetett pályára a spanyol elsőosztályban, illetve egyetlen alkalommal sem ölthette magára a címeres mezt.
Daniel Aranzubia
Az U20-as spanyol válogatott a mindösszesen 17 éves Iker Casilasszal a keretében utazott ki 1999-ben a nigériai ifjúsági világbajnokságra. Társa pedig az a Daniel Aranzubia volt, aki később a 2000-es évek közepén Baszkföld egyik leghíresebb hálóőrének számított. A tornán a végső győzelmet is megszerző hispánok sikerében Casillasnak elévülhetetlen érdemei voltak, hiszen Iker a negyeddöntő tizenegyespárbajában hárítani tudta a ghánai Blay büntetőjét. Iñaki Sáez – az U20-as nemzeti csapat szövetségi kapitánya – akkoriban még úgy vélekedett, hogy Aranzubia magabiztosabb, kevésbé ingadozó teljesítményre lehet képes egy ilyen fontossággal bíró megmérettetésen. Ebből kifolyólag a mérkőzések többségén, többek között az elődöntőben és a fináléban is az ő nevével kezdődött a spanyol ifjúsági nemzeti tizenegy. Aranzubia pályafutása során 303 alkalommal lépett pályára a La Ligában, illetve egy alkalommal Santiago Cañizares cseréjeként a válogatott szerelését is magára ölthette. Ugyan játékoskarrierje messze nem olyan sikeres, mint a cikkben szereplő munkatársainak többségéé, mégis sikerült történelmet írnia Spanyolországban. Történt ugyanis, hogy a Deportivo portásaként 2011. február 20-án a 95. percben egy szögletet követően fejjel vette be az Almería kapuját, így ő vált a La Liga történelmének első mezőnygólt szerző kapusává.
Bodo Illgner
A világbajnok német hálóőrt 1991-ben Európa legjobb kapusának is megválasztották. Professzionális pályafutása során két egyesületben fordult meg: a Kölnben és a Real Madridban. Karrierjének mindkét állomáshelyén nem akármilyen elődök emlékét kellett elfelejtetnie a szurkolókkal. Németországban az „őrülten zseniális” Harald Schumacher utódjává vált, teljesítményével pedig egyáltalán nem okozott csalódást. 326 alkalommal lépett pályára a Köln színeiben, mielőtt a királyi gárdához igazolt volna. A spanyol fővárosban Paco Buyótól vette át a stafétát, amelyet tiszteséggel hordozott tovább egészen visszavonulásáig. Öt évet húzott le a blancóknál, ám ez idő alatt mindösszesen 91 alkalommal léphetett pályára. Ennek két oka volt: visszatérő sérülései, illetve egy Iker Casillas névre hallgató, szemtelenül fiatal vetélytárs csapatba kerülése. 1999-ben John Toschackot Vicente Del Bosque váltotta a királyi gárda kispadján, amely az idény végeztével a Bajnokok Ligája serleget is elhódította. Bodo Illgner egyaránt két alkalommal emelhette magasba a BL serleget és a spanyol bajnoki trófeát is, azonban mindkét sorozatnál elmondható az, hogy csak az első győzelmek alkalmával tudott aktív részese lenni a diadalmeneteléseknek. Kettejük vetélkedése azonban semmilyen nyomott nem hagyott a két kiváló hálóőr kapcsolatán. Bodo Illgner több alkalommal is méltatta Casillas kvalitásait, illetve kiállt mellette a nehéz időszakaiban is.
Albano Bizarri
A Real Madrid gárdája az 1999/2000-es idénynek három kapussal vágott neki: Bodo Illgnerrel, Albano Bizzarrival és az utánpótlásban mindig készen álló Iker Casillasszal. A jó képességekkel megáldott argentin hálóőr a Racing Santander együttesét hagyta ott a blancók kedvéért. Madridi karrierje nem volt sérülésektől mentes, ráadásul John Toschack is inkább Illgnert és a fiatal Casillast preferálta. Hét tétmérkőzésen léphetett pályára habfehér szerelésben, 2000-ben pedig Bajnokok Ligája győzelmet ünnepelhetett csapattársaival. Már Del Bosque volt a tréner, amikor a királyi gárda 5-1-es vereséget szenvedett el a Zaragoza ellen. Ez az összecsapás jelentette a fordulópontot Bizarri madridi pályafutásában, hiszen a következő mérkőzésektől fogva már egyértelműen Iker élvezte az edző bizalmát. Az argentin hálóőr ezek után 130 találkozót húzott még le a La Ligában a Valladolid együttesében, illetve több olasz csapatnál tett szolgálatainak hála 170 alkalommal a Seria A-ban is pályára léphetett.
José Francisco Molina
A 2000-es Európa-bajnokságra utazó spanyol válogatott keretében három nem akármilyen kapus szerepelt. Előzetesen úgy tűnt, hogy a két rutinosabb hálóőr, José Francisco Molina és Santiago Cañizares fog megharcolni a kezdő pozícióért, de az ifjú Casillas is mindent megtett azért, hogy egy újabb harctéren is megcsillogtathassa a benne rejlő potenciált. A nemzeti együttes nem tudott kilépni az elődök árnyékából, és már-már tradícióként is elkönyvelhető módon ismét búcsúzni kényszerült az elődöntőben. Az összecsapások többségében Cañizares és Molina ölthette magára a címerez mezt. Utóbbi futballista a tornát követően már egyáltalán nem juthatott szóhoz Casillas és Cañizares mellett, akiknek a versengése a következő években is folytatódott. José Francisco Molina nyolcszoros spanyol válogatottnak mondhatja magát, míg a La Ligában 392 alkalommal léphetett pályára. Ezt legtöbb alkalommal az Atlético Madrid, illetve a Deportivo színeiben tette meg. Jelenleg menedzserként tevékenykedik Indiában, ám egy évig a Villareal együttesét is irányíthatta.
Santiago Cañizares
Iker Casillas és Santiago Cañizares szócsatákkal és bajtársias gesztusokkal fűszerezett versengése egészen a 2000-es esztendőtől 2006-ig tartott. Kétségtelenül a 2000-es évek két legmeghatározóbb spanyol hálóőréről beszélünk, akiknek a pályafutásuk kezdete meglehetősen sok mindenben hasonlított. Cañizares törzsgyökeres madridiként a Real Madridban kezdett el futballozni 1985-ben. Igen gyorsan megjárta a korosztályos csapatokat, majd pár kölcsönszerződést követően az Elche együttese csapott le rá. Itt olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy 1994-ben visszatérhetett nevelőegyütteséhez, ahol többek között olyan hálóőrökkel kellett megverekednie a kezdőbe kerülésért, mint Paco Buyo, Bodo Illgner, vagy az argentin Bizarri. Cañizares úgy érezte, nem kapta meg a kellő bizalmat az egyesületnél, így Valenciába tette át a székhelyét. Ez később élete egyik legjobb döntésének bizonyult, hiszen a spanyol gárdánál legendává vált, illetve hatalmas szerepe volt abban, hogy az együttes kétszer is bajnoki címet ünnepelhetett. A Bajnokok Ligája győzelemtől sem járt messze, hiszen két alkalommal is döntőt játszhatott a Valenciával, ám egyszer Iker Casillas Real Madridjával, egyszer pedig az Oliver Kahn fémjelezte Bayern Münchennel szemben maradt alul a csapatával. Santiago Cañizares 46 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Három Európa-bajnokságon, illetve négy világbajnokságon szerepelhetett a nemzeti csapattal, mégis több hiányérzete is lehet, ha visszaemlékszik válogatottbéli szereplésére. Egyrészt az említett időszakban a spanyol nemzeti csapatot messziről elkerülték a sikerek, másrészt pedig a 2002-es világbajnoksággal kapcsolatban, ahol azért nem léphetett pályára, mert egy balszerencsésen lehulló arcszesz elszakította a feszítőinát. Iker Casillas nem csak a legtöbb csatát, de a háborút is megnyerte csapattársával szemben, hiszen a válogatott élén megforduló trénerek rendszerint mellette tették le a voksukat. A két legendás hálóőr kapcsolatát egyarát jellemezték a pikáns szócsaták és az óriási tisztelet a másik iránt. Némelyeket mindez talán emlékeztethet egy másik korszakos hispán páros viszonyára, Sergio Ramos és Gerard Piqué kettősére.
César Sánchez
César Sánchez a Real Valladolid együttesében nevelkedett, a csapat mezében pedig nem kevesebb, mint 206 tétmérkőzésen léphetett pályára. 2000-ben teljesítményének köszönhetően szemet vetett rá a királyi gárda is. Ugyan a labdarúgó akkor már 29 esztendős volt, a távozás mellett döntött és öt évet töltött a spanyol fővárosban. Ekkor Iker Casillas már BL győztes kapusnak vallhatta magát, aminek hála a benne kétkedők is kénytelen voltak elismerni azt, hogy már több ő, mint egyszerű ígéret. Látható tehát, hogy a blancók a második ezredfordulónak két kitűnő kapussal vágtak neki, így nem meglepő módon sokan komoly rivalizálást vártak kettejük között. A sajtó munkatársainak torzításai ellenére azonban Iker Casillas és César Sánchez kitűnő kapcsolatot ápolt egymással, nem mellesleg két évig szobatársak is voltak. A kupában a tapasztaltabb Sánchez került a kapuba, a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában pedig Casillas védett. A megszerzett bajnoki cím után bizakodva vághatott neki a következő szezonnak az együttes, amely mindkét kapus számára váratlan meglepetéseket tartogatott. A botrányos idénykezdet után hamar feje tetejére állt az addigi rend, aminek következtében Iker a kispadon találta magát, César Sánchez pedig egyértelmű kezdővé vált a királyi gárdában. A tapasztaltabb hálóőr védett az elveszített Király-kupa döntőjében, illetve sokat tett azért, hogy a királyi gárda egészen a Bajnokok Ligája fináléjáig menetelhessen. A Leverkusen elleni legendás döntőben is az ő nevével kezdődött a Real Madrid összeállítása. Az összecsapás 69. percében azonban újra fordult a kocka. Sánchez egy vetődést követően megsérült, aminek következtében Iker Casillasnak kellett beállnia a padról. A többi pedig már történelem: Zidane bombájának és a fiatal hálóőr védéseinek köszönhetően a királyi gárda elhódította a „Kilencediket”.
Antonio Adán
A jelenleg 33 éves hálóőr karrierjének nagy részét a Real Madridnál töltötte. 1997 és 2013 között tartozott a királyi gárda kötelékébe. Miután megfordult az együttes minden korosztályos csapatában, a 2010/11-es idényben végre megkapta a lehetőséget, hogy a felnőttek között is bemutatkozhasson. Normális esetben Iker Casillas mellett nem sok lehetősége adódott volna arra, hogy közel kerüljön a kezdőcsapathoz – José Mourinho azonban szokásához híven húzott egy váratlant – Adán pedig a 2012/13-as szezon decemberében nem várt lehetőség kapujában találta magát. A Málaga elleni összecsapáson mindenki legnagyobb megdöbbenésére Mourinho Adánt nevezte a kezdők közé. Sem a hálóőr, sem az együttes nem játszott jól, így a blancók 3-2-es vereséget szenvedtek el az Iscóval felálló gárda otthonában. Casillas vesszőfutása még itt sem ért véget, ugyanis a következő találkozón is a kispadon találta magát. Adánt azonban megroppantotta a Bernabéu hatalmas elvárásainak nyomása és nem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel. 6 perc elteltével a bíró kiállította, helyét pedig a Real Madrid mellőzött csapatkapitánya vette át. Adán ezek után egy évet töltött Olaszországban, majd Sevillába tette át a székhelyét, ahol 160 alkalommal léphetett pályára a Betis gárdájában. 2018 óta az Atlético Madrid együttesét szolgálja cserekapusként.
Diego López
A spanyol hálóőr a Real Madrid akadémiáján nevelkedett, ám a Castilla után már nem tudta beverekedni magát az első csapat kezdőjébe, így 2007-ben csaknem három millió euró ellenében a Villareal együtteséhez szerződött. 172 alkalommal viselhette a gárda szerelését, mielőtt Sevillába költözött volna. Ez a kaland balszerencsésen sült el, kevés lehetőséghez jutott az idény során. Könnyen lehet, hogy karrierje is lefelé ívelő pályát vett volna, ha a királyi gárda Valencia elleni kupameccse nem úgy alakul, ahogyan, vagyis ha Arbeloa a labdát találja el a szerencsétlenül menteni igyekvő Iker Casillas keze helyett. A történtek következtében a blancóknak körbe kellett néznie a játékospiacon, a választás pedig a régi-új ismerősre, Diego Lópezre esett. A hálóőr hamar formába lendült, így tökéletes alternatívát jelentett a lábadozó Casillas és a meglehetősen ingadozó teljesítményre képes Adán mellett. A királyi gárda csapatkapitánya felépült, Mourinho távozott, Ancelotti érkezett, ám továbbra is úgy tűnt, hogy Diego López számít az együttes elsőszámú kapusának. Az olasz edző az arany középút megtalálására törekedett, ennek megfelelően Casillas védett a kupában és a Bajnokok Ligájában, López pedig a bajnokságban. Úgy tűnt a sors kárpótolja a Real Madrid legendáját Mourinho ellene elkövetett ámokfutása után, hiszen az idény végén nem csak a Király-kupában győzedelmeskedett az együttes, hanem a régóta várt „Tizediket” is elhódították Lisszabonban. López távozott a blancóktól, jelenleg pedig az Espanyol gárdáját erősíti.
Keylor Navas
A costa ricai kapus a 2014/15-ös idényben tette át a székhelyét Valenciából Madridba. A hálóőr két szezonon keresztül is kiváló teljesítményt nyújtott a Levante gárdájában, így nem meglepő módon a Real Madrid 10 millió eurót sem sajnált érte kifizetni. Ekkor Casillas mögött még csak elvétve kapott lehetőséget, hiszen mindösszesen 11 tétmérkőzésen szerepelt az idény során. Hatszor lépett pályára a La Ligában, két ízben a Bajnokok Ligájában és három alkalommal a kupában. A 2014/15-ös szezon nem sült el jól a blancók szempontjából, a balhét pedig Ancelotti vitte el, aki két esztendő után távozni kényszerült Madridból. 2015. július 15-én pedig egy drámai sajtótájékoztató keretében, könnyes szemekkel „San Iker” is búcsút intett az otthonának. Keylor Navas első számú hálóőrré lépett elő, a következő három idényben pedig történelmet írt a királyi gárdával.
David De Gea
Vicente Del Bosque emlékezetébe mélyen beivódott a 2014-es brazíliai világbajnokság traumája, így 2016-ban egyesek szerint váratlan, mások szerint ésszerű döntést hozott meg a nemzeti csapat Európa-bajnokságra utazó keretének kialakítása során. A legtöbb lejátszott válogatott mérkőzéssel rendelkező Iker Casillas helyett David De Geának szavazott bizalmat Franciaországban, ahol azonban csak kevéssel sikerült felülmúlni a 2014-es eredményt. Iker ráadásul nemcsak szeretett hazájának hattyúdalát viselte nehezen, hanem azt is, hogy mindezt tétlenül, a kispadon ülve kell végignéznie. Az eddig felsorolt vetélytársai közül De Geával jött ki a legkevésbé, kettejük viszonyának alakulása pedig nem egyszer volt központi téma a spanyol paparazzik körében. A Manchester United jelenlegi csapatkapitányának pályafutása egyébként szintén Madridban indult, csak Casilasszal ellentétben ő a városi riválisnak számító Atléticó Madrid kötelékében vált profi labdarúgóvá. 57 La Liga mérkőzéssel, 304 angol bajnokival, 43 Bajnokok Ligája szerepléssel, illetve 41 válogatott találkozóval a háta mögött egyértelműen a spanyol nemzeti csapat első számú hálóőrének számít Iker Casillas távolmaradása óta.
Totti: A Real Madrid egy dolog kivételével mindent megadott volna nekem
„Mondjuk úgy, hogy 80%-ig megvolt bennem a szándék, hogy csatlakozok a Real Madridhoz. Nem az volt a Roma legjobb időszaka, de Sensi mindent megtett volna azért, hogy maradjak” – mondta Totti a Liberónak.
„A Real Madrid sokat fizetett volna. Sok mindent ajánlottak a számomra, mindent odaadtak volna. Egy 25 millió eurós szerződést készültek velem aláíratni. A kapitányi poszt képezett egyedül kivételt, hiszen Raúl töltötte be azt a szerepet. Neki kellett a legtöbbet keresnie. Vezér volt, a királyi gárda szimbóluma. Ő kellett, hogy legyen a legjobban kereső játékos. Aki a blancókhoz szerződött, annak el kellett fogadnia, hogy Raúlnál csak kevesebb pénzt tehet zsebre.”
Annak ellenére, hogy egész életét az olasz fővárosban töltötte, az AS Roma legendájaként nem tudta kiélvezni a város által kínált szépségeket.
„Nem tudtam átlagos rómaiként élni. Három évvel ezelőtt láttam először a Colosseumot. Ez egészen felfoghatatlan.”
Marcelo: Bajtársiasság, alázat, kitartás és tisztelet hajt minket előre
A moderátor szerepét Emilio Butragueño töltötte be a videókonferencián. Az intézményes kapcsolatokért felelős igazgató többek között az iskola általános igazgatója is. Marcelo, a Real Madrid második számú kapitánya pedig elmondta neki, hogy mi is hajt előre egy folyamatosan diadalokat arató együttest.
„A kemény munka és a győzelmek. Ahhoz, hogy bajnokká válhass, először trófeát kell nyerned, át kell élned az ehhez kapcsolódó érzelmeket. Ha ezt sikerült elérned, utána újra meg szeretnéd ezt tapasztalni. Bajtársiasság, alázat, kitartás és tisztelet mások iránt. Ezek kihagyhatatlan összetevők.”
„A királyi gárda rengeteg dolgot tanított nekem. Többek között azt, hogy tiszteljek mindenkit, tegyek meg minden a csapattársaimért, illetve a találkozók legvégéig tartó küzdeni akarást. Ez egy nagyszerű címer, hatalmas felelősséggel jár a habfehér felszerelés viselése. Köszönettel tartozom a Real Madridnak, hiszen az évek során rengeteg dolgot élhettem át a klubbal. Ez egy hatalmas egyesület. Meg kell tapasztalnod ezt a légkört ahhoz, hogy mindezt valóban átérezhesd. Minden egyes nap valami újat tanulsz meg a királyi gárdáról és a történelméről. Ez nem csak a futballról szól.”
Kezdeti időszak az együttesnél
„Kívülállóként egy elképesztően óriási egyesületnek tűnt. Amikor pedig csatlakoztam a klubhoz, akkor valósággá vált az egész, hamar felismertem, hogy jól gondoltam korábban. Tudtam, hogy rengeteget kell majd küzdenem, és várnom kell a lehetőségre. Sosem dobtam be a törülközőt. A munka során folyamatosan tanultam mindenkitől. Mind a tréningeken, mind a találkozókon egyaránt. Elsősorban köszönetet kell mondanom azért, hogy futballista lehetek és egészséges vagyok, másodsorban pedig azért, mert a Real Madrid labdarúgója lehetek. A világ legjobb együtteséé, ez egy különleges lehetőség.”
Négy Bajnokok Ligája győzelem
„Boldoggá tesz az a gondolat, hogy egészen addig szeretnék címeket nyerni, amíg egyszerűen többet már nem lehet. Ez az, amire a királyi gárda megtanított engem. Három Bajnokok Ligája-trófeát hódítottunk el zsinórban, négyszer diadalmaskodtunk öt év alatt. Ez örökre beírta magát a történelembe. Ennek ellenére nem vagyunk elégedettek, még több serleget szeretnénk bezsebelni. Ami történt, az a múlté, most újra vissza kell térnünk a győzelmek útjára. Igazán a trófeák határoznak meg egy pályafutást, de én majd a Real Madriddal átélt emlékeimet viszem tovább magammal. Nagyon különleges érzés volt csatlakozni a blancókhoz, egy álmom vált valóra. Megszámlálhatatlan varázslatos estét, meseszerű pillanatot éltem át Madridban, de ha egyet kellene kiválasztanom, akkor az a bemutatásom napja lenne. Olyan volt, mintha egy filmben szerepeltem volna.
Karrier
„Az út, amin idáig eljutottam nehéz volt, de egyben nagyon különleges is. A céljaim között szerepel az is, hogy örökséget hagyjak magam után. Nagyon elégedett vagyok azzal, amit minden egyes edzésen, illetve mérkőzésen megtanulhattam. A legnagyobb sikeremnek a tiszteletet tekintem. Sikerült mindenkiből tiszteletet kiváltanom. Jelenleg is folyamatosan tanulok, és ez a jövőben sem fog változni.”
A siker kulcsa
„Elsőként az a legfontosabb, hogy ne legyetek elszállva a sikerektől. Össze kell tartanotok. Egy trófea elhódításában mindenkinek ugyanakkora szerepe van. Egy idény hosszú ideig tart. A kulcs az, hogy minden nap segítsd a csapattársaidat. Az, hogy nyerhetsz a Real Madriddal, rendkívül erős motivációt biztosít a számodra.”
Második számú kapitány
„Már az is hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy csatlakozhattam a klubhoz. Hatalmas felelősséggel jár az, hogy a királyi gárda kapitánya lehetsz. Ráadásul mindezt egy olyan született vezér mellett élheted át, mint Sergio Ramos. Megbecsültségnek örvendünk, így mindent megteszünk azért, hogy a dolgok jól működjenek.”
Bernsten: Håland készen áll a Real Madridra
Håland még 8 és 15 éves kora között játszott Bernsten kezei alatt. A 19 éves labdarúgó az idei szezonban olyan teljesítményt nyújtott a Salzburg és a Dortmund egyesületében, ami még a Real Madrid figyelmét is felkeltette.
„Ha a világ öt legjobb csapata valamelyikének a kispadján ülnék, akkor egészen biztosan rögtön megvásárolnám őt. Véleményem szerint Håland készen áll arra, hogy a Real Madrid futballistája legyen. Sikeressé válhat a spanyol fővárosban.” – nyilatkozta Bernsten a BernabeuDigital.com munkatársainak.
„Erling még mindig csak 19 éves, így a labdarúgás minden aspektusában rengeteget fejlődhet. A topklubok később meg fogják majd bánni, ha nem csapnak le rá.”
Hålandnak akkor is az átigazolás mellett kell-e döntenie, ha Benzemával kell majd megverekednie a kezdő pozícióért?
„Erling gyors és erős. Mindemellett nagyon technikás is, illetve mentálisan kiegyensúlyozott. Jól lát a pályán, nemcsak rengeteg gólt szerez, de csapattársainak is könnyedén oszt ki gólpasszokat. Úgy gondolom, hogy jó párost tudna alkotni Benzemával. Håland képes együtt játszani egy másik támadóval, de ha kell, akkor egyedüli ékként is tökéletesen megállja a helyét.”
Elmarad a 2020-as FIFA-gála
A ceremónia elmaradása többek között azt is jelenti, hogy ezúttal senki nem nyeri el az év férfi labdarúgójának járó díjat. Ez a kitüntetés idén nem talál majd gazdára.
A FIFA elnöke, Gianni Infantino már a járvány kezdetekor világossá tette azt, hogy maximális elővigyázatosággal, a többség véleményét figyelembe véve fognak döntést hozni az üggyel kapcsolatban. A FIFA egészen 2021. február 21-ig felfüggesztette mind az U17-es női világbajnokságot, mind a futsal világbajnokságot. A nemzetközi szervezet irányítása alá tartozó versenysorozatok közül várhatóan egyedül a FIFA-klubvilágbajnokság küzdelmei kerülnek majd megrendezésre. Ennek lebonyolításra decemberben kerül majd sor Abu-Dzabiban.
Logikus döntés
Kiindulva abból, hogy a Föld minden pontján felfüggesztésre kerültek a versenysorozatok – sőt néhány országban el is törölték azokat – nem sok értelme lett volna megrendezni ezt a díjátadó gálát. Figyelembe véve a szakmai és a járvánnyal kapcsolatos szempontokat is, Infantino egyértelműen az esemény eltörlését tartotta logikusnak ebben a helyzetben.
Hasonló a szituáció az Európai aranycipő átadásával is. Ennek megvalósulása ugyan nem a FIFA döntésétől függ, de kétséges, hogy idén mi lesz a díj sorsa. Többek között olyan játékosok, mint Kylian Mbappé, már nem fogják tudni növelni góljaik számát, hiszen hazájuk versenysorozatait eltörölték.
Mindeközben a France Football egyelőre még nem tudja, hogy milyen döntést hozzon az Aranylabda-gálával kapcsolatban. A ceremóniát egyébként 1956 óta minden évben megrendezték.
Az UEFA díjátadó ünnepségét Monacóban rendezik meg idén augusztusban, egyidőben a Bajnokok Ligája-csoportkör párosításainak sorsolásával. Egyelőre még nincsenek hivatalos információk arról, hogy a következő idényben mikor kezdődnek majd el ezek az összecsapások. A cél az, hogy októberben már pályára léphessenek az egyesületek a csoportkörben, de a lebonyolítás pontos részleteire még mindenképpen várnunk kell a sorsolásig.
Karembeu: Redondo volt a példaképem
„A csapat összes tagja nyomott hagyott bennem. Korábban már játszottam Mijatović ellen, de egy együttesben rúgni vele a bőrt és látni, hogy milyen minőséget képvisel, az leírhatatlan. Seedorfot is ismertem már a Sampdoriából, de csodálatos volt személyesen is megtapasztalni a tehetségét. Ott volt még Davor Šuker is, akit ugyan lustának tartottak, mégis meg tudta nyerni a Pichichi-trófeát. Rajtuk kívül pedig még a csapatot erősítette Panucci és Roberto Carlos is. Egy különleges kötelék alakult ki közöttünk mindig, amikor a pályára léptünk.” – emlékszik vissza Karembeu a madridi pályafutására.
„Redondo mindig is a példaképem volt, amikor régebben labdarúgást néztem. Végül pedig lehetőségem adódott arra is, hogy együtt játszak vele. Eszembe jut az az emlékezetes találat a Manchester United ellen, amikor a partvonalról lehettem szemtanúja annak a varázslatos sarkazásnak. Egyszerűen minden megvolt benne. A kiállása, az öltözködése, remek srác volt. Mind a pályán, mind a mindennapokban.”
„A Nantes gárdájánál Jorge Burruchaga volt a mentorom. A bal lábával és a jobb lábával egyaránt remekül bánt a labdával, de Redondo utánozhatatlan volt. Amikor megérkeztem Madridba, akkor elmondtam neki, hogy mennyire boldoggá tesz az, hogy vele együtt futballozhatok. Mindig is csodáltam őt, akkor pedig együtt vághattunk bele egy nagy kalandba.”
Karembeu beszélt a leigazolásáról, illetve a királyi gárdában szerzett első találatáról is.
„Hat hónapig nem játszhattam. Egy ilyen labdarúgónak nem könnyű megadni a lehetőséget, de a Real Madrid megtette ezt. Még a nemzeti válogatottban is elvesztettem a helyemet, hisz olyan sokáig nem léptem a pályára.”
„Januárban csatlakoztam a Real Madrid együtteséhez. Végre játszhattam, a csapat pedig a Bajnokok Ligájában szerepelt. A Király-kupában debütálhattam, a második mérkőzésemen pedig már a Leverkusen gárdájával találtam magam szemben a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében.”
„Mindenkinek el szerettem volna végezni a munkáját, de Heynckes csak annyit mondott, hogy próbáljak meg nyugodt maradni és játszam a saját játékomat.”
„Emlékszem a gólomra, amelyet Mijatović és Raúl megmozdulása előzött meg. Nem kétséges, hogy ez a találat megváltoztatott mindent. Előtte hat hónapig nem szerepelhettem, szükségem volt arra, hogy bizonyíthassak. Elképesztően nagy lépés volt számomra az, hogy a blancókhoz szerződhettem. Az életem megváltozott. Később a 3-0-ra végződő visszavágón is eredményes tudtam lenni.”
Karembeu szót ejtett a Real Madrid előtti időszakról is, amikor a futball hiányzott a mindennapjaiból.
„Nagyon nehéz volt. Most mindenki a karanténról beszél, de én már akkoriban is be voltam zárva.” – viccelődik.
„Egyedül jártam el futni, és mindig a visszatérésemről ábrándoztam. Az edzések és a tréningek nélkül magamra voltam utalva. Abban a hat hónapban nem tudtam, hogy milyen szinten is állok. Még a Sampdoriához tartoztam, el sem tudtam volna azt képzelni, hogy még abban a szezonban a Bajnokok Ligája döntőjében fogok szerepelni.”
A francia középpályás ezután mesélt az 1998-ban megrendezett amszterdami döntőről is.
„Tudtuk, hogy nem mi vagyunk a találkozó esélyesei. Jómagam pedig már ismertem a Juventus mentalitását és játékstílusát is. Továbbá jó pár olyan labdarúgó volt a keretben, aki már megfordult Olaszországban. Ott volt Panucci, Seedorf és Roberto Carlos is.”
„Nagy győzelemre volt szükségünk, történelmet akartunk írni. Elől hibátlan, félelmet nem ismerő teljesítményre volt szükségünk ahhoz, hogy felülkerekedhessünk. Az első 15 percben ez is történt. Irányítottuk a mérkőzést, távol tartottuk őket a kapunktól, majd a vezetést is megszereztük. Ezután már tudtam, hogy beparkolhatunk a busszal. Nekik talán több lehetőségük volt, de hibátlanul játszottunk, így végre a Real Madrid újra oda kerülhetett, ahova valójában tartozik. Egy új korszak kapuját nyitottuk meg, akárcsak Di Stéfano, Puskás Ferenc, illetve Gento tette azt a múltban.”
Karembeu ezután visszaemlékezett a 2000-es Bajnokok Ligája döntőre is, ahol a királyi gárda a Valenciával találkozott.
„Egy kicsit furcsa találkozó volt. A döntő a szülőföldemen játszódott, a Stade de France-ban. Azt hittem, hogy majd pályára léphetek, de ez nem így történt. Ennek ellenére természetesen tiszteletben tartottam az edző döntését. Mindezt azért gondoltam így, mert a döntő előtt két héttel már találkoztunk egyszer a Valenciával, ahol kezdőként kaptam lehetőséget.”
Egy botrányos edzőbuktatás története – Amancio
A szakember elbocsátásról szóló döntés három egymást követő vereség után született meg. A királyi gárda többek között 4-0 arányban maradt alul az Atlético Madrid gárdájával szemben, illetve 2-0-s vereséget szenvedett el az Inter együttesétől hazai pályán az UEFA-kupa elődöntőjében. De ennél azért bonyolultabb a helyzet.
Amancio helyét egyébként Luis Molowny vette át, akinek sikerült megmentenie a blancók idényét. A spanyol egyesület felülkerekedett a milánói csapaton, majd meg is nyerte a kiírást. Végül, de nem utolsósorban a fővárosi együttes a bajnoki trófeát is a magasba emelhette.
A következőkben a spanyol média reakciói olvashatóak Amancio elbocsátásával kapcsolatban.
MARCA
"A Milánóban történek miatt kitört a botrány Madridban" – írta a lap. Nem a mérkőzés, hanem a vereség utáni éjszaka történései kerültek reflektorfénybe. A Real Madrid csapatának tagjai azon az estén egy hotelben tartózkodtak. Kiderült, hogy az éjszaka folyamán Juan Lozano három csapattársa mellett két hölgyvendéget is invitált a szobájába. Amancio rájött erre, és jelentette a vezetőségnek az esetet. Az érintett játékosok ezt nem vették jó néven, a szakadék pedig áthidalhatatlanul mélyre nőtt a felek között.
„Amanciónak el kell viselnie azt, hogy a fegyelemre való vágyódás ugyanúgy a királyi gárda történelmének szerves részét képezi, mint a hat BEK trófea.” – olvasható a MARCA hasábjain. Mindenki hibázott. A vezetőség, néhány játékos, és az edző. Többen is kiszivárogtattak információkat az esetről a sajtónak, Amancio pedig azt nyilatkozta, hogy árulók vannak a keretben, többükre félreérthetetlenül utalt is.
El País
Amanciót felzaklatta az, hogy Jorge Valdano nem megengedett hangnemben beszélt vele aznap este, így úgy döntött, hogy felkeresi őt a szállodaszobájában. Ez volt az a pillanat, amikor rájött arra, hogy az argentin futballista és Emilio Butragueño is részt vett a Lozano által szervezett "összejövetelen".
„Ez aztán csodálatos!” – jegyezte meg Amancio, miután hajnali négy órakor bekopogott Lozanóhoz.
„Van valami gond?” – kérdezett vissza Valdano.
„Szerinted?” – vágott vissza a spanyol szakember.
„Nincs, csak legurítunk pár italt” – zárta le a beszélgetést Valdano.
Amancio dühösen távozott. Később az öltözőben Junaito is felszólalt az ügy kapcsán. A szurkolók szemében rendkívüli népszerűségnek örvendő labdarúgó tudta, hogy kockáztat ezzel, tekintettel arra, hogy már akkor is voltak játékosok a keretben, akikkel véleménykülönbségek miatt nem volt a legjobb a viszonya, de ez nem érdekelte. "Mindannyian tudjátok, hogy az edző azért tette azt, amit tett, hogy megelőzze a katasztrófát. Konfliktusba keveredett két olyan játékossal, akik amúgy is nagyon keveset játszanak. Ennek ellenére többen is mások háta mögött, az edző háta mögött beszéltek" – mondta. Senki nem válaszolt. "Ha visszavonulok, erről beszélni fogok."
ABC
„A játékosok sosem bocsátották meg azt Amanciónak, hogy beárulta őket. Ezzel szemben a tréner pedig nem tudta elfogadni azt, hogy a futballisták hátba támadták őt a pályán mutatott gyenge teljesítményükkel, ami egy előre kitervelt, alattomos húzás volt.” – írta az ABC.
Uli Stielke, aki más egyébként is a távozás szélén állt (és Juanitóval két éve nem beszélt), a következőt nyilatkozta: "Ez a klub már nem az, aminek lennie kellene. Csalódott vagyok. A jövőm? Kivárok, hogy ki lesz az új elnök. Vannak ajánlataim Németországból és Franciaországból." A német aztán a Neuchâtel együtteséhez távozott, így később szembekerült a Madriddal és Juanitóval az UEFA-kupában, ami meglehetősen csúnya jeleneteket eredményezett a Bernabéuban.
Mundo Deportivo
"Gazemberek" – olvashatttuk a katalán lap 12. oldaloán, 5 oszlopnyi szélességben. „Mindnyájunknak magába kell néznie.” – fogalmaz De Carlos a katalán újságban.
„A Madrid tükröt tartott elénk. Most már még több tükör van, így valamilyen módon mindenki magára ismerhet. Egyértelmű, hogy nem mindenki tudott felnőni a feladathoz ebben az esetben. Néhány ember nem bírta el a hatalmas nyomást, illetve nem voltak képesek meghozni a szükséges áldozatokat. Mondom ezt úgy, hogy nem szeretnék senkire sem mutogatni.”
"A Madrid megosztott és szétesett, a Juanito és Lozano elleni vizsgálatok pedig pontosan ezt támasztják alá. Egy megtört csapat semmire sem garancia. Egy csapat belső viszályokkal kész katasztrófa" – zárta a lap újságírója.
Martínez: Courtois semmit sem változott, és épp ez a jó
Courtois remekelt a 2018-as világbajnokságon, ám az első éve a királyi gárdánál meglehetősen nehezen indult. A belga hálóőr a második madridi idényében már kirobbanthatatlanná vált a kapuból, és kulcsjátékossá vált a Zinédine Zidane által vezényelt Real Madridban.
„Courtois semmit sem változott, és épp ez a jó. Úgy gondolom, hogy a pályán történt dolgok nem befolyásolták a személyiségét. Tudta, fejlődnie kell azért, hogy valamilyen módon visszanyerhesse a régi formáját. Nagy büszkeséggel néztem őt. Azért tart most itt, mert tökéletesen készen állt arra, hogy a királyi gárda hálóőrévé váljon.”
„A legkönnyebb az lett volna, ha bedobja a törölközőt, és másokat kezd el hibáztatni a nehéz helyzete miatt. Thibaut épp az ellenkezőjét tette. Kitűnő érettségről tett tanúbizonyságot, illetve rendelkezett kellő önkritikával ahhoz, hogy végül a Real Madrid fontos tagjává válhasson.”
„Biztos vagyok benne, hogy egy új korszakot határozhat majd meg. Nincs még egy olyan hálóőr a modern labdarúgásban, mint Courtois. Büszke vagyok rá, hiszen láthattam, ahogy emberileg és sporszakmai szempontból is rengeteget fejlődött ebben az időszakban.”
Roberto Martínez beszélt Eden Hazard állapotáról is, aki folytatta a regenerálódását a bokasérülése után.
„Reméljük, hogy újra pályára léphet majd a spanyol bajnokság aktuális kiírásában. Hiszem, hogy Eden még a szezon lezárulta előtt élvezheti majd a futballt.”
Hazard első bokasérülését egy Paris Saint-Germain elleni találkozón szerezte, amikor is Meunierrel csaptak össze a pályán.
„Ez gyakran megtörténik a futballban. Meunier nagyon balszerencsés volt, hiszen ők ketten nagyszerű csapattársak. Képzelhetik, hogy a mérkőzés után milyen ideges volt. Értelemszerűen ez nehéz időszak volt Eden számára is.”
Múltidézés: Miért fejelte le Zidane Materazzit?
2006-ban az olasz válogatott büntetőkkel verte meg a franciákat, így ők emelhették magasba a világbajnoki trófeát Németországban. A büntetők talán már kevésbé, Zidane és Materazzi utolsó perces jelenete viszont annál jobban él még az emlékezetünkben. A FIFA az eset után mindkét labdarúgót megbüntette, de az ott történtek a mai napig nem lettek pontosan tisztázva. Interjúban most beszélt először erről Materazzi.
„Zidane fejelése? Nem számítottam rá abban a pillanatban. Szerencsés vagyok, hogy az események váratlanul értek, mert ha tudtam volna, hogy ez fog történni, akkor valószínűleg mind a kettőnket leküldtek volna a pályáról.” – mesélte az olasz védő.
„Volt közöttünk egy kis kontakt a mérkőzésen. Az első félidőben ő szerezte meg a franciák vezető találatát, ami után Lippi az mondta, hogy tapadjak Zidane-ra, hatástalanítsam őt. Az első összecsapás során bocsánatot kértem tőle, de rosszul reagált.”
A késői belépők, a civakodás és az adok-kapok egészen 110 percig tartott, amikor is az események egészen más fordulatot vettek..
„A harmadik találkozásunknál rosszallóan néztem rá, ő pedig nem hagyta ezt annyiban. Azt mondta, hogy nyugodjak meg, később odaadja majd a mezét. Erre csak annyit feleltem, hogy inkább a húgát szeretném megkapni a mez helyett.”
Zidane: „Nem vagyok büszke arra, amit Materazzival tettem”
Zidane számára ez a mondat volt az utolsó csepp a pohárban. Megfordult és lefejelte Materazzit. A bíró felülvizsgálta a történteket, majd leküldte a pályáról a francia klasszist. Zizou 2017-ben beszélt először a történtekről a Télefootnak adott interjúban.
„Nem vagyok büszke arra, amit tettem. Az első dolgom volt bocsánatot kérni a fiatal játékosoktól és az edzői stábtól az egész csapat szeme láttára. Éppen az utóbbiak azok, akik azt próbálják nekünk bebizonyítani, hogy a futball miről is szól valójában. Ettől függetlenül ez már a részéve vált a pályafutásomnak és az életemnek egyaránt. Nem olyan komoly dolog, de megtörtént és tudom, hogy szembe kell néznem vele."
A klub továbbra is bízik Raúlban
A Castilla jelenleg hetedik a spanyol harmadosztály küzdelmeiben, de a Real Madrid legendája élvezi a klub teljes bizalmát. Raúlnak sikerült mindenkit meggyőznie a blancóknál. Különösen igaz ez Florentino Pérezre, aki mindenféleképpen a klub kötelékében szeretné tudni a trénert. Hisz abban, hogy a jövőben egyszer majd az első csapat irányítását is átveheti.
Egy új projekt
A klub jelenleg azon fáradozik, hogy megfelelően tudja majd kezelni azt a 60 labdarúgót, akik a Castilla keretét alkothatják. Ide tartoznak az egyesület jelenlegi tagjai, a kölcsönjátékosok, illetve az U19-es korosztályhoz tartozó fiatalok. A kiválasztási folyamat már elindult, de a végső döntést csak egy későbbi időpontban hozzák meg.
Az U19-es gárdát továbbra is Dani Poyatos fogja vezetni. Az együttes vezeti a bajnokságát, az UEFA Ifjúsági Ligában pedig majd a Juventus csapatával fognak megmérkőzni a legjobb 16 között.