Egytől egyig: Real Sociedad – Real Madrid (0-0)
Csapatok
Real Sociedad (6)
Véleményem szerint védekezést tekintve többet, a támadásokat nézve kevesebbet valósítottak meg abból, amit várni lehetett. Hiába voltak jelen a támadóharmadban dominánsan a madridiak, a baszkok kellő létszámban, fegyelmezetten zárták a területeket és akadályozták meg a támadásokat. Persze ehhez kellett az is, hogy a fővárosi támadóhármas pocsék napot fogjon ki a helyzetek kihasználását illetően. Csupán egyetlen ziccert sikerült kidolgozniuk, de Isak próbálkozását Courtois óriási bravúrral tudta hárítani, az ismétlést pedig a kapu mellé tekerte. Hátul mindenképp dicséret illeti Aritz Elustondót, aki a hazai védelem vezére tudott lenni, Guevarát, aki hosszú kihagyás után remekelt a középpályán, illetve a fiatal balszélsőt, Barrenetxeát, aki 18 évesen dominánsabb tudott lenni ezúttal, mint Vinicius vagy Rodrygo nálunk.
Real Madrid (6)
Ha szigorúan a tényeket nézzük, a Sociedad pályáján a döntetlen nem akkora katasztrófa, főleg így preseason nélkül. Ugyanakkor abban mégis egyetérthetünk, hogy ennél többet vártunk a csapattól, különösen a támadásokat illetően, pláne a kezdőt látva. Az első félidőben jóval élesebb volt a csapat, több helyzetet alakított ki, csupán a gól hiányzott, aztán a második félidőben már egy visszafogottabb Madridot láttunk, amin a cserék sem tudtak segíteni. Kapusunkat és a védekezést azért megdicsérhetjük, mert az Oyarzabal – Portu kettősnek nem sok érdemi megmozdulása volt, csupán az egyetlen Isak helyzet hordozott magában veszélyt.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Thibaut Courtois (8)
A legjobb kapusok ismérve, hogy ha az egész meccsen csak egyetlen komoly meló akad, akkor is megoldják a feladatot, és lehúzzák a rolót. Számomra ez a bravúr elég volt, hogy a belga hálóőrt válasszam meg az este legjobbjának madridi részről. Remélhetőleg ez csak az első lépés volt egy újabb Zamora-díj felé!
Dani Carvajal (6,5)
Azon kevesek egyike volt a vendégek oldalán, akinek inkább az első félideje sikerült gyengébbre. Alaposan meggyűlt a baja Barrenetxeával, a srác jó párszor okozott neki kellemetlen pillanatokat, és a testi kontaktusokat tekintve sem fogta vissza magát. A támadásokat végig próbálta támogatni, de valahogy kevesebb összhangot éreztem közte és Rodrygo között, mint Mendy és Vini között.
Raphaël Varane (7,5)
A védelem legjobbja volt a francia, akinek kevés olyan szerve maradt az este, amivel nem próbált meg labdát blokkolni. Egyetlen figyelmetlensége akadt csupán, de akkor Thibaut hozta a nagyon fontos bravúrt. A rögzített helyzeteknél bár jól helyezkedett, nem tudott kellően veszélyes lenni fejjel a baszk kapu előtt. Legfontosabb mentése a Silva elleni bevetődés volt, az a labda lehetséges, hogy utat talált volna a kapuba.
Sergio Ramos (7)
A gól elmaradt, de anélkül is megfelelő teljesítmény a kapitányunktól. Ahogy az általában lenni szokott, társa többet mutatott szigorúan a védekezési skilleket tekintve, ő pedig többet tett bele az offenzív játékba, a szervezési részbe. A passzpontossággal ezúttal sem volt probléma, viszont szerintem limitálta a játékát a labdák elosztását tekintve, hogy Kroosnak túl mélyre vissza kellett lépnie.
Ferland Mendy (7)
Továbbra is bizonyítja, hogy jó döntés bizalmat szavazni neki. Viniciusszal nagyon jól kiegészítik egymást, megvan az összhang támadásban és védekezésben is, így a Sociedad alig tudott mutatni valamit az ő oldalukon. A belépőkkel viszont óvatosabbnak kell lennie a jövőben, hiszen egy szót sem szólhattunk volna, ha második sárgával idő előtt lezavarják őt a pályáról.
Toni Kroos (5,5)
Én komolyan nem értem, hogy ennyi meccs után sem tudja észrevenni az edzői stáb, hogy Kroos mélységi játszatása inkább elvesz a játéktól, mintsem hozzáad. Kevésbé veszélyes passzokat tud kiosztani, kevesebbszer ér fel a kapu elé, hogy lövéssel próbálkozzon, úgy összességében ki van herélve vele a játéka, és porig rombolódnak az erősségei. Ebben a pozícióban az elejétől kezdve hasznosabb tudott volna lenni Fede és Case is.
Luka Modrić (6,5)
A horvát játékmesterben volt a legtöbb üzemanyag az első hat játékost figyelembe véve, több szép megindulása volt, jól osztogatott az ellenfél térfelén. Ødegaard pozíciója valamelyest őt is limitálta, de úgy hogy Kroos hátrébb helyezkedett, jobban tudott a támadások segítésére koncentrálni. Szerintem nagy hiba volt őt lecserélni, mert a legtöbb váratlan és jó megoldás tőle volt várható a középpályán.
Martin Ødegaard (5,5)
Számomra úgy tűnt, hogy nem igazán találta a helyét a pályán még. A tudása és a fejlődése szembeötlő, remekül bánik a labdával, de feltűnt, hogy többször sem találta meg a jobb passzfolyosókat, vagy épp egy társáéba mozgott be. Erre ráerősített, hogy őt sem kereték annyira a társak, de adjunk időt az összecsiszolódáshoz.
Rodrygo (5)
Amit tud a labdával, arra csak nagyon kevesek képesek a csapatból, az első félidőben megállás nélkül rugdosták őt föl, nem tudták tartani. Aztán a második félidőben már egy darab momentuma nem volt. Amiért különösen elő lehet venni, az a labda nélküli játék, mert nem segítette úgy Carvajalt, mint Vinicius Mendyt, viszont a kapu elé sem érkezett oda ziccerben amikor kellett volna. Összességében felejthető mérkőzése volt.
Karim Benzema (4,5)
Többször előfordul, hogy ziccer nélkül hoz le egy meccset, nem találják meg a társak, mégis elő van véve a hatékonyságát illetően, igazságtalanul. Ezúttal azonban valóban nem teljesített fényesen. Sajnos, vagy nem sajnos, még mindig ő az első számú gólfelelős, tőle várhatjuk leginkább a gólokat, ám a 2-3 lehetőség most mind kimaradt, a gólcsap pedig zárva maradt.
Vinicius Jr. (5,5)
Ügyes, kreatív, jól kényszerítőzik, jól cselez, de egész egyszerűen nincs meg továbbra sem a kapu előtti határozottság, ami egy támadó poszton elég fontos lenne. Megvolt most is a lehetőség, hogy elszaladjon üresben, befejezze, eltekerje, nem érik be a védők, ő mégis visszaveszi, passzopciót keres, amivel oda is a lehetőség. Nem tudom ez mennyire fejleszthető, vagy milyen módon lehet ebben változást elérni, de kellene.
Cserejátékosok
Bár húsz percet játszhattak hárman is közülük, nem igazán maradt ebben a szakaszban semmi értékelhető a csapattól. Casemiróval stabilabbá vált a középpálya, Valverde próbálkozott egy-két megindulással, Marvin hős lehetett volna, de nem lőtte be a ziccerét, Arribas meg épp csak felszimatolt a pályára.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (5)
A felfogás mindenképpen dicséretes, miszerint próbál taktikailag változtatni, kicsit elszakadni a szokásostól, lehetőséget adni a fiataloknak, de egy kicsit átestünk a ló túloldalára, aminek az egyensúly látta kárát. Casét és Fedét nem lehet egyszerre padoztatni, mert megérzi a középpálya. A Castillás srácok debütálására talán lett volna jobb alkalom, nem egy felsőházi csapat ellen idegenben, 0-0-nál. Illetve Benzema adott esetben nyugodtan lecserélhető, például, ha nem megy neki. Kettő helyettes is bevetésre várt a kispadon, ott is maradtak.
Varane, az őrjöngő madridisták bokszzsákja
Kezdjük azzal, hogy ami igaz, az igaz. Valóban amatőr hibákat láthattunk a francia középhátvédtől, amelyek kétszer is megbosszulták magukat, és a City játékosai nem kegyelmeztek ezek után. De egyszerűen igazságtalan lenne elverni egy egész meccset, párharcot, BL-szezont egyetlen emberen, miután a csapat játéka több szempontból sem volt tökéletes, és nem csak Varane teljesítménye volt kifogásolható.
Ahogy csapatként nyertük meg a bajnokságot, ezt a meccset is csapatként veszítettük el. A City és Guardiola ügyesen talált gyengepontot a Real Madridon, és az első percekben kényelmetlenül magasan támadták le a madridi labdakihozatalokat. A bajnokságban gyengébb képességű játékosok alacsonyabb intenzitású letámadása ellen még úgy ahogy sikerül ezeket a helyzeteket megoldani, az angolok azonban hibára, hibákra tudták késztetni a védelmet, és hamar vezetést szereztek.
Persze ezt a fajta presszinget nem lehet kilencven percen át bírni, így amikor nagyjából húsz perc után lejjebb tekerte a letámadást Guardiola, a Real is többször jutott el az ellenfél kapujáig. A manchesteriek viszont az egyenlítő gólt követően sem húzódtak vissza és kisebb-nagyobb rontásokra kényszerítették a mieinket. Egy röviden visszatett labdára sikerült is jól lecsapniuk, ami eldöntötte a párharcot.
Zidane felelőssége is vitathatatlan a vereséget illetően. Anyagában jobb védelmet nem tudott volna felküldeni ennél, viszont a hátulról rövid passzokkal építkező stílus a Guardiola féle City ellen nem feltétlen jó taktikai húzás, ahogy az sem, hogy támadásban is inkább a technikásabb, de lassabb támadásvezetéseket produkáló játékosokban bízott. Ha csak felrugdossuk a labdákat szorult helyzetben, felállt védelemmel fogadjuk a kékeket és gyors támadásokkal próbálunk meg érvényesülni, az talán inkább eredményre vezethetett volna.
De hiába hozta Carvajal vagy Casemiro a szezonja legpocsékabb meccsét, hiába üvöltött a meccs képe a Fede – Vinicius kettősért már tíz perc után, hiába a nyolcvaniksz percen át láthatatlan, sérülésével továbbra is bajlódó Hazard, a félresikerült taktikai húzások, a későn érkező és váratlan cserék, akkor is Varane vigye el a balhét. Varane kapjon instán harmincezernél is több kommentet a legutolsó képe alá, amelynek nagy része azzal foglalkozik, hogy takarodjon Madridból. Ő legyen a bokszzsák, rajta lehessen kiélni minden haragot és feszültséget.
A valódi szégyen ez. Nyilván nem kell megdicsérni az ifiben is ciki hibákért, de van abban valami gyomorforgató, amikor ennyire szét van szedve egy ember, aki évek óta szolgálja a csapatot, aki valószínűleg nem szándékosan rontott azokban a helyzetekben, és akinek a rontásai csak néhány betűtésztát jelentettek a káosz paradicsomlevesében.
Tornagyőztes a szurkolói csapatunk!
A napokban többen is láthattátok, hogy a Magyar Madridisták Közössége elnevezésű Facebook-csoportunkban játékosokat kerestünk egy szurkolói tornára, mivel nem várt sérülés- és nyaraláshullám söpört végig a keretünkön. Végül világszínvonalú játékosmegfigyelőinknek hála kiváló labdarúgók csatlakoztak hozzánk a tegnapi napon, így 10 fős kerettel vágtunk neki a HBF által szervezett Nyári Szurkolói Torna csoportmeccseinek, ahol sorsolásnak köszönhetően a Juventus, a Leeds, a Barcelona és a Manchester United csapata várt ránk.
Az első két meccsen magabiztos győzelmekkel kezdtünk, a zebrákat 4-0-ra, az angolokat 3-0-ra győztük le, így vártuk az El Clásicót, ahol bár voltak nagy helyzeteink, mindkét csapat jól védekezett, így 0-0-s döntetlennel végződött az összecsapás.
A csoport többi mérkőzése úgy alakult, hogy mindenképpen kellett legalább egy döntetlen a vörös ördögök ellen a továbbjutáshoz. A villámgyors manchesterieknek már sikerült az, ami a többieknek nem: gólt szereztek ellenünk, ráadásul kettőt, és 2-1-es vezetésüknél kieső helyen álltunk. Azonban egy remek támadás végén jogos büntetőt kaptunk, amit értékesítettünk, így döntetlen lett az állás. Ez aztán nem is változott, a 2-2 pedig továbbjutást ért. A csoportból a szintén nyolc pontos Barcelona ment még tovább, viszont jobb gólkülönbségünknek köszönhetően csoportelsőként jutottunk az elődöntőbe.
A másik csoportot a Liverpool nyerte, a Juventus másik szurkolói csapata lett a második, így utóbbiakkal találkoztunk az elődöntőben. Itt sajnos a torinóiak szereztek vezetést, de nem adtuk fel. Egy szögletvariáció hozta meg az egyenlítést, majd egy gyönyörű találattal már nálunk volt az előny, amit meg is tudtunk őrizni, így következett a döntő, a Liverpool ellen.
Remekül kezdtük a meccset, egy gyors góllal hamar nálunk volt az előny. Ezután mindkét csapatnak voltak helyzetei, kemény küzdelem volt a pályán. Aztán egy pillanatra megállt az idő… Egy saját térfélről megeresztett lövés tekeredett varázslatosan, a Liverpool kapusa kicsit kijjebb állt, és a labda mintha tudta volna mi a dolga, engedelmesen hullott be a felsőléc alá! 2-0, és bár már a második félidőben jártunk, a Pool nem adta fel, és több veszélyes szabadrúgással jöhetett a következő percekben. Azonban a kiválóan felállított sorfalban rendszeresen elakadtak a lövések, kapusunk pedig folyamatosan nyelte le a próbálkozásokat ezen a meccsen is, ahogy az egész tornán. A teljesen kinyíló ellenfél ellen végül egy ellentámadás hozta meg a mindent eldöntő harmadik gólt. Így eldőlt a mérkőzés! Tornagyőztes a Real Madrid, ráadásul, Havasi Zsolt személyében, a torna gólkirályát is a mi csapatunk adta.
A győztes csapat.
Álló sor (balról): Luketics Milán, Szendrei Máté, Vass Csaba, Réz Gergő, Doman Gergő
Guggoló sor (balról): Havasi Zsolt, Nagy Viktor, Nyeste Viktor, Mári Konrád, Márki Dániel
Nagyon jól játszott mindenki az egész torna során, agilis, lelkes játékunk, jó kapusteljesítményünknek, védekezésünknek, szép támadásainknak köszönhetően megérdemelt bajnoki címet szereztünk. Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, az ellenfeleknek a kemény, de fair küzdelmet, és a srácoknak, hogy a cím a madridi vitrinbe kerülhetett!
Végeredményeink:
Csoportmeccsek:
Real Madrid 4-0 Juventus
Real Madrid 3-0 Leeds
Real Madrid 0-0 Barcelona
Real Madrid 2-2 Manchester United
Elődöntő:
Real Madrid 2-1 Juventus
Döntő:
Real Madrid 3-0 Liverpool
Gratulálunk, srácok!
Egytől egyig: Espanyol – Real Madrid (0-1)
Csapatok
Espanyol (5,5)
Tulajdonképpen ezt a pontszámot is a szervezett védekezésük okán érdemelték ki, mert az a pár kósza kontra és a néhány távoli lövés nem minősíthető túlzottan veszélyes támadójátéknak. Leginkább a széleken hagyott területek befutásával próbáltak élni, és ez is inkább az első félidőben volt felfedezhető jelenség. A fordulás után is visszahúzódtak, mintha még nem lettek volna hátrányban, de semmire sem jutottak, ekkor még kevesebbet tudtak felmutatni a madridi térfélen.
Real Madrid (6)
A mi játékunk nagyjából pont egy gólnyival ért többet, volt nézhetőbb, mint az ellenfél produktuma. Nagyon sokáig nem tudtunk mit kezdeni a sereghajtóval, ráadásul a széleket sem védekeztük le akkorra figyelemmel, mint kellett volna. Voltaképp a gól előtti szituáció is egy teljesen kósza felívelés volt. Hazard és Isco próbálkozott sokszor egy az egy ellen, de a kapu előterében elhaltak ezek a kísérletek, a jobb oldalunk pedig csak papíron létezett maximum. Persze ez most éppen elég volt, de ezúttal az eddigieknél is sokkal kényelmesebben álltunk hozzá a dologhoz, és a meccsvégi veszélyes hazai szabadrúgás utáni szituációnál ez fájdalmasan visszaüthetett volna. Hozzáteszem, hogy ezúttal sokkal inkább érzem a csapat felelősségét, mint Zidane-ét, egész egyszerűen sok volt a gyengébb egyéni teljesítmény.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Casemiro (8)
Minden bizonnyal a gólja nélkül is őt jelöltem volna a címre, mert a játék főbb elemeiben átlag feletti teljesítményt nyújtott. Valahol kell lennie egy titkos bunkernak, ahol Xabi apó tavaly nyáron továbbképezte a brazilt, mert olyan mélységi passzok, üres területre ütembe belőtt labdák érkeznek tőle ebben a szezonban, amitől Pirlo összekönnyezné a szakállát. A világ ráhúzta a hentes szerepét, mert ez a narratíva kényelmes, Casemiro azonban szintet lépett, és passzjátékának, technikájának erősödésével kihagyhatatlan elemévé vált a Real Madridnak. Góljánál remekül érkezett az isteni labdára, a 60 méteres ráemelési kísérlet is okos volt, majdnem benézte a jó Diego.
Thibaut Courtois (7)
A belga kapust is a jobbak között kell említeni, leginkább csemegének beillő távoli kísérletek érkeztek a ketrece felé. Kettő veszélyesebb lövés volt, amikor keveset láthatott a labdából – megoldotta. Ziccerekkel, egy az egy elleni rávezetésekkel nem kellett bajlódnia, viszont magabiztosságának köszönhetően egy lépéssel közelebb vagyunk a bajnoki címhez és a Zamora-díjhoz is.
Dani Carvajal (5,5)
Carvajal gyengébb meccsei közé tartozik a tegnapi. Védekezésben még úgy ahogy igyekezett helytállni (egy fontos közbelépése volt a találkozó elején a tizenhatoson belül), de azért párszor túljártak az eszén. Támadásban nagyon keveset tudott felmutatni, pedig a sokat középre mozgó Isco hiányában szabadabban mozoghatott, de csak néhány alkalommal tudta kiválasztani a jó megoldást.
Sergio Ramos (6)
A gól előtt pont a kapu előtt maradt és szépen csúsztatott tovább Benzema felé. Emellett volt egy fejese is, bár ott inkább ő volt a célpont, mintsem a kapu, egy ideig biztosan kergetőztek a kanárik az agya körül. Hátul az elmúlt meccsekhez képest kevésbé volt éles, helyezkedési hibái azért szolgáltattak lehetőségeket az Espanyol játékosai előtt.
Raphaël Varane (7,5)
Magasan a védelem legjobbja volt tegnap a francia, aki rendkívül stabilan takarított hátul. Kiválóan lépett közbe a kialakuló akciók során, fejjel és lábbal is nagyon határozottan festett. Casemiro mögött kétségtelenül övé a második legjobb teljesítmény madridi részről.
Marcelo (6)
Hiába volt a várakozásoknak megfelelően aktívabb a bal oldalunk, igazán sokra nem mentünk vele. Felívelése után született meg a gólunk, de sokkal jobban örültem volna, ha még több ügyes kombinációt alakítanak ki ezen a szélen. Védekezésben ugyan gyengébbnek bizonyult az ő oldala, de még mindig itt lehetett várni, hogy gólhelyzeteket teremtünk.
Toni Kroos (6,5)
Kroos is a jobbak közé tartozott a vendégoldalon. A távoli próbálkozások mestere most csak egyszer tüzelt, de célt tévesztett. Az Espanyol masszív védekezése, és Isco mozgása az ő játékát is limitálta, de ez nem Toni hibája, hanem az alkalmazott rendszerből és az ellenfél játékából fakadó sajátosság. Ha Casemirónál megjegyeztük, hogy fejlődött a passzjáték terén, úgy a németnél is mondjuk el, hogy szinteket lépett előre, ami a védekezést illeti (ami a bal oldalunk orrnehézsége miatt nagy jelentőséggel bír).
Fede Valverde (5)
Egyáltalán nem tetszik az, ahogy Zidane használja Valverdét. A fiatal középpályás dinamizmusa egyértelműen a pálya középső részén hasznosul, a jobb oldalra kiszorulva nem találja a helyét a pályán. Most is hol ő, hol Isco vándoroltak ki oldalra, holott egyikük sem érzi jól magát a vonal mellett. Vini beállásával rendeződött a pozíciója, és annak ellenére festett jobban a pályán, hogy az utolsó fél óra nem az élvezetes játékról szólt.
Isco (5,5)
Ahogy Fedénél, nála sem állt jól, amikor a vonal mellé szorult, jóval hatékonyabb tud lenni középen. Egy-két ügyes megindulása, ritmusváltása volt, de nem igazán tudott hasznosulni a szervezési készsége, mert a társak sem mozogtak megfelelően, és helye sem igazán maradt a hazai dzsungelben.
Eden Hazard (5)
Ami dicsérhető vele kapcsolatban, hogy néhányszor elég jó helyen rúgták fel, így jó helyről lőhettünk szabikat. Nincs híján önbizalom terén, de ezúttal ez túlcsordult véleményem szerint, és egy ponton már nem a csapatot segítette mindez. Rá is hatással volt a sündisznóállás, de az ő szintjén, az ő képességeivel sokkal magasabban van a léc.
Karim Benzema (6,5)
Guti remélem bontott egy bort Karim egészségére, amit anno ő kapott a spanyol karmestertől, azt most még gyönyörűbb tálcán nyújtotta a 14-es számú játékos felé. Mágikus pillanat volt, viszont az első félidő végét leszámítva (amikor is volt még egy ügyes kísérlete) nem igazán érezte a focit ő sem.
Cserejátékosok
Vinícius Jr. (5)
Talán szerencsésebb lett volna Asensiót behozni, de Zidane talán még tartott a rohamoktól, ahol a fegyelmezett visszazárás fontos lett volna a brazil részéről. Aki így viszont támadásban nem hasznosult, hiszen a gyorsaságát nem tudta kihasználni, így csak visszapasszokra volt alkalmas.
Rodrygo (6)
Támadásban is hozott némi frissességet, szépen próbált kombinálni a jobboson a társakkal, és beállásával végre rendezettnek éreztem ezt az oldalt is.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Meglepő lehet, hogy magasabbra értékelem a mestert a csapatnál, szeretném kifejteni ennek az okát. Bár valószínűleg Zidane nem akarta, hogy széthajtsák magukat a srácok, a kezdőre ezúttal tényleg nem lehetett panasz, arról pedig nem tehetett a mester, hogy a kapu előtt elfogyott a tudomány. A meccsbe is jól nyúlt, a széleken kellett a frissítés, máshol pedig hiba lett volna megbontani a csapatot, mert annak a védekezés látta volna kárát. Ha Mendy és Modrić elérhetőek, valószínűleg jöttek volna Marcelo és Fede helyére, de így nem lehetett vállalni a rizikót egy gólos előnynél. Egyetlen dolgot tudok felhozni negatívumként, ami ZZ felelőssége, mégpedig a jobb oldalunk rendezetlenségét. Talán szerencsésebb lett volna Asensio (vagy Rodrygo) kezdetése, mert akkor ezen a szélen is veszélyesebbek vagyunk, és Fede és Kroos szerepköre is hasznosabb lehetett volna.
Egytől egyig: Real Madrid – Eibar (3-1)
Csapatok
Real Madrid (7)
Az első félidő egyértelműen a hazaiakról szólt. Voltak pofás összjátékok a támadóharmadban, a középpályások remekül osztogattak, Benzema és a szabadabb szerepkörben mozgó Hazard egyaránt jól lépegettek vissza labdákért. A kezdőcsapat ismeretében kevesebb beadás és szélső elfutás volt várható, hiszen Hazard és Rodrygo sem mozog komfortosan vonalszélsőként. Utóbbi azért így is feltűnően sokszor bukkant fel kiszorulva, míg a másik oldalon Hazard belépéseivel Marcelónak nagyobb szabadsága volt a bal oldalon. Aztán a két játékos az oldalváltással csak még jobban összezavarta a vendégvédelmet. A madridiak jóval határozottabbnak tűntek, ha a földön tartották a labdát, illetve, ha gyors támadásokat próbáltak vezetni. A második és a harmadik gól is ilyen szituáció után született. A nehézséget inkább a labdakihozatalok jelentették, már a találkozó első felében is, aztán ez csak nehezebbé vált a fordulást követően. Amint sikerült átjátszani a labdát, többször is azonos létszámban vezethették a védőkre azt. A második félidőben nyoma sem volt az eddigieknek, a Real nem tudott kapura veszélyesen játszani, és a cserék csak tovább rontottak a helyzeten.
Eibar (6)
A szerencsétlen helyzet után született gyors gól eléggé megfogta a csapatot, ami a három bekapott gól ellenére sem nézett ki borzasztóan. A második gólt eredményező gyönyörű támadás mellett a másik két találat már nem festett olyan rosszul az ő szempontjukból. A mérkőzés elejétől magas, intenzív presszinggel helyeztek nyomást a madridi védelemre, amivel sokszor zavart is tudtak kelteni, de érdemi gólhelyzetig nem jutottak vele az első játékrészben. A csapat nagyon jól mozgott egyébként ezeknél a helyzeteknél labda nélkül, összehangoltan vágták el a passzsávokat, illetve támadták a birtokló játékost, és a visszalépő Casemiro vagy Kroos közelében is csak vendégjátékos volt. A szünet után sem változtattak a felfogáson, agilisan és még határozottabban voltak jelen az ellenfél térfelén, ráadásul Zidane-nal ellentétben Mendilibar jó cseréket húzott meg. A szépítés már Exposito bombájánál és Enrich kapufájánál is egy hajszálnyira volt, végül egy Bigason megpattanó lövés került a madridi kapuba. Tíz perccel később jött az utolsó nagyobb lehetőség az Eibar részéről, de Pedro León lapos lövésére le tudott érni Courtois.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Sergio Ramos (8,5)
A kapitány egész biztosan nem lesz számkivetett a pontjait illetően, ezúttal ő lett a meccs embere nálunk. Hátul hiba nélkül teljesített, megelőző szereléséből pedig kontrát indított, amit végül ő maga tudott befejezni. Ezúttal csak hatvan percet kapott, meg egy jeges tömlőt a combjára, nagyon fontos feladatok várnak rá a nyár folyamán.
Thibaut Courtois (7,5)
Két nagy védéssel járult hozzá a csapat sikeréhez, előbb Expositón, majd Pedro Leónon fogott ki, Bigas testével azonban nem tudott mit kezdeni, ezt nem rónám fel neki hibaként. Egy csúnya eladott labdája azért így is volt, illetve a kirúgásai, hosszú labdái a szokottnál pontatlanabbnak bizonyultak.
Dani Carvajal (7)
A saját nevelésű játékos mindössze egy félidőt játszott, és nem vallott szégyent. Kulccszerepe volt a labdakihozataloknál, pontosan követve a labda útját hol kihúzódott a vonal mellé, hol befutott középre tiszta passzsávot teremtve a belső védőknek. Támadásban és védekezésben is jól működtek együtt Rodrygóval, ami biztató lehet a hátralévő meccseket illetően.
Raphaël Varane (7,5)
A francia hátvéden sokszor kifogott a magas presszing, a nagy nyomás, ha a labdát kellett kihozni a térfelünkről, most azonban kimondottan higgadtan oldotta meg ezeket a helyzeteket. Több sikeres felszabadítása és közbeavatkozása volt, jól dolgoztak együtt középen Ramosszal.
Marcelo (7)
A csapat összteljesítményéhez igazodva ő is ellentétes félidőket hozott. Az elején dominánsabb tudott lenni a Real, Marcelóra pedig nem nehezedett nagy nyomás ekkor védekezésben. Az Eibar ugyanis a vártnál szerintem gyakrabban ment inkább De Blasis mint Orellana oldalán, pedig a Carvajal – Rodrygo tandem által az a szél inkább tűnt biztosítottnak. A szünet után több feladat hárult a brazilra hátul, akinek meggyűlt a baja a vendégekkel és a saját teljesítőképességével is, úgy tűnt, hogy idő előtt el kell hagynia a pályát. Szép találatáról persze ne feledkezzünk meg, a lepattanó labda begyűjtését követően mintaszerűen lőtte ki a hosszú alsót.
Casemiro (7)
Fontos volt, hogy segítse az építkezést és fedezetet nyújtson a labdás oldal mögött és ezeket a feladatokat teljesíteni is tudta. Értelemszerűen ezért a támadásokkal nem nagyon léphetett fel, viszont védekezésben ezúttal is kemény volt. Talán túlságosan is, hiszen a térfélcsere után hamar begyűjtött egy sárgát, utána pedig benne volt a játékában a kiállítás kockázata is.
Toni Kroos (8)
A német középpályás gyönyörű góllal indította újra a madridi szezont, szépen tekert a léc alá. Ami feltűnő volt, hogy a szokottnál jóval agilisabb volt a labdás emberek ellen, jó ütemben támadta őket, rendre zavart okozva a labdajáratásban. Mélységi passzaiban jóval több lehetőség volt, mint amennyit a csapat végül kihozott ezekből.
Luka Modrić (7,5)
Bevallom, voltak kétségeim a szerepeltetését illetően, tekintve, hogy Valverdével a leállás előtt sokkal pofásabb játékot mutattunk középen. Lukita azonban mintha megfiatalodott volna, és szép meccset hozott le az Eibar ellen. Többször csak szabálytalanul tudták megállítani, ő viszont fáradhatatlanul ingázott a két kapu között, egy-egy kibontakozó ellenakciót lefülelve.
Rodrygo (7)
Nem ő volt a találkozó főszereplője, és talán az ő kezdetése volt a legnagyobb meglepetés, mégsem vallott kudarcot. Bár kezdetben túlságosan ki volt szorulva a jobb oldalvonal mellé, aztán egyre szabadabban játszott, később oldalt is váltottak Edennel, a harmadik gólban pedig hatalmas szerepe volt azzal, hogy villámgyors reakcióidejének köszönhetően megzavarta a tisztázásban a védőt.
Karim Benzema (7,5)
A kapura nem volt veszélyes, de mindhárom gólban fontos szerepet játszott. Először ő cselezte be magát a büntetőterületre, ami után Krooshoz pattant a labda. Majd jó ütemben ugratta ki Hazard-t a kontránál, a harmadik gól előtt pedig ügyesen kényszerítőzött belga csapattársával. A szünet után már nem nagyon jutott labdához, eltűnt a mezőnyben.
Eden Hazard (8)
Jól tért vissza, meghatározó eleme volt a támadójátéknak. Hazard madridi karrierje nem a gólokról szól, sokkal inkább arról, hogy a védelemtől kicsikart extra figyelem mellett jól tudja megjátszani a társakat. Ramos góljánál a 90%-os helyzetet cserélte le a tutira, és Benzemával nagyon jól együtt tudtak működni az első félidőben. Egy egészséges Hazard elengedhetetlen a bajnoki cím felé vezető küzdelemben.
Cserejátékosok
Ferland Mendy (5)
Idegenül mozgott a jobb oldalon, védekezésben sem volt olyan acélos, mint amilyen a túloldalt szokott lenni, támadásban alig észrevehető volt, egy jó mögékerülés és visszapassz véshető be a neve mellé.
Éder Militao (6)
Ramost váltotta és hiba nélkül hozta a kötelezőt. Szeretném, ha a hátralévő őrületben jutna neki 90 perc is – a rotációt elnézve erre minden esély megvan.
Vinícius Jr. (4)
Gyorsnak továbbra is gyors, de nem elég hatékony. Amikor végre elfuthatott volna egy kontránál, akkor egész egyszerűen elbizonytalanodott.
Gareth Bale (3)
A belengetett hihetetlen erőnlétet és edzésformát benyelve erős fél órát vártam tőle. Végül azt is nehezen vettem észre, hogy a pályán van.
Fede Valverde (-)
Örülünk, hogy jó egészségnek örvend, a következő meccsen már több feladata lehet.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Kezdetnek jó lesz, az első félidőben látottakra lehet alapozni, különösen a helyzetkihasználást illetően. Technikás, összjátékban jó, és koncentrálni képes játékosok alkották zömében a kezdőt, ami látszólag bevált, de jó lenne tudatosabb hozzáállás felállt védelem ellen is. A cserék összességében inkább visszavetették a csapatot, érdekes lesz a későbbiekben, hogy Zidane mennyire fog ragaszkodni az öt cseréhez.
HIHETETLEN! EZT ÜZENI ZIDANE A KORONAVÍRUS IDEJÉN A MAGYAROKNAK!!!!!
Ha most dühös vagy, vagy csalódott, az éppen azért van, mert a fénysebességnél is gyorsabban kattintasz minden olyan írásra válogatás nélkül, ami a bevezetőben említett kategóriákat érinti, lefedi. Olykor már-már anderseni magasságokba sikerül eljutni egy szívmelengető kamuval, ami tíz perc múlva platós IFA-val szállítja a szívecskéket, és újabban az öleléseket. És miért? Mert erre mutatkozik igény. Többezer reakció, megosztások, kommentek hada, miközben teljesen hülyének van nézve az olvasó. Aztán olyan posztok ugyanezeken a helyeken, amit nulla forrásmegjelölés mellett szívtak át tőlünk egy az egyben.
Közben a valódi hírek, nyilatkozatok, érdekességek, apróságok eltűnnek szem elől. Kit érdekelnek a hiteles forrásból lefordított cikkek, interjúk, hivatalos információk, mikor Karim Benzemát látták feltűnni az Etyeki Pikniken. Igaz, csak az unokatesóm látta, és nem is biztos, hogy ő volt, meg lőtt egy fotót, amin a haja látszott csak, de az olyan volt, mintha… De azért jó az, délután négyre tökéletes alapanyag. Meg amúgy is, Cristiano Ronaldo is lenyilatkozta, hogy Messi sokkal jobb nála, miközben betörőknek adományoz, mert akkora legenda. És most persze mindenki kikéri magának, hogy őt nem érdeklik ezek, igen, a trashműsorok is borzasztóak, züllesztik a társadalmat, szégyellje magát, aki nézi. Aztán következő héten jön Nielsen apó jelenteni, hogy a 18-49-es korosztálynál rekordot hozott az újabb külföldről átvett harmincezredik realityszutyok. Ja én nem láttam még egy percet se, de az a Peti nem szimpatikus. Nem néztem, csak a háttérben ment, aztán meghallottam. Hogyne.
Azért ne tévesszünk szerepet, szó sincs arról, hogy ne vágyna minden oldal az olvasottságra, figyelemre. Csak olybá tűnik, hogy ezt valódi és minőségi tartalommal nagyon nehéz elérni. Hiszen naponta nő ki a földből mindenféle lájkszívó gyom kereskedni a gagyival. Minden csapathoz vezet egy szív, mindenből van egy HUN vagy egy hungary. És itt most nem a mi munkánk áll szemben mindenkiével. Számos olyan minőségi blog, podcast, elemzés van Magyarországon is, akik még hozzánk képest is tizedannyi elérést tudnak generálni, mégis hosszú órákat töltenek azzal, hogy akár csak pár száz érdeklődő számára igényes tartalmat rakjanak össze. Inkább kattintsatok rájuk! Szűrjetek!
Persze lehet mondani, hogy nem is olyan vészes ez az egész, csak pár ilyen kamugyár van, meg amúgy sem kell ezekre rákattintani. Naná, csakhogy éppen ezekre kattintanak, ezek formálják a közbeszédet, így indulnak el a hoaxok, így korbácsolódik fel az emberekben napi szinten a mesterségesen kreált érzelem, ami mind-mind hatással van az életünkre, valós és komoly következményekkel járó helyzeteket szülve. Ha ez az irány erősödik, akkor a közösségi oldalakon is csak a hasonló cikkek fognak hasítani, ezek kerülnek a szemünk elé, elnémítva a megbízható és informatív írásokat, videókat, beszélgetéseket.
Beszélhetnénk még a témáról bővebben is, de ideje átadni a helyet még százhúsz „Ronaldo magyaroknak adományozott” cikknek, randomgenerátorral készült idézeteknek, meg valaki állítólag épp Rodrygóval koktélozott a bulinegyedben, szóval pá.
Lucas Vázquez: Próbálom figyelmen kívül hagyni a dicséretet és a kritikát egyaránt
Szurkoló: „Gondolod, hogy akkor is összejött volna a 2018-as BL-győzelem, ha nem Karius áll a kapuban, illetve ha Salah nem sérül meg?”
Lucas Vázquez: „Sosem tudjuk meg, de én a meccs kezdete előtt biztos voltam abban, hogy győzni fogunk.”
Sz.: „Köszi a lehetőséget, Lucas! Mi volt eddig a kedvenc pillanatod a Real Madridnál?”
L.V.: „A kedvencem? Úgy hiszem a három BL-győzelem közül bármelyiket választhatnám, hihetetlen pillanatok voltak, körülírnom is nehéz volna. Ha mindenképpen döntenem kéne, akkor az elsőt választanám, mert az első mindig egy kicsit más.”
Sz.: „Amikor véget ért a mérkőzés, és összejött az első BL-siker, akkor mikor tudatosult benned, hogy BL-győztes lettél?”
L.V.: „Óriási örömöt jelentett számomra címet ünnepelni a Real Madriddal, életem csapatával, és ráadásul a legrangosabb elismerést, amit klubszinten nyerni lehet, elképesztő volt. Az első pillanatokban csak ölelkeztünk, ünnepeltünk, felszabadultunk a nyomás alól, ami egész szezonban a vállunkat nyomta, és együtt ünnepeltünk. Lenyűgöző volt.”
Sz.: „Lucas, mesélj egy kicsit arról a bizonyos büntetőről (a 2016-os BL-döntő büntetőpárbajából). Különösen arról a dicsőséges sétáról, amikor tök laza voltál, akár egy Harlem Globetrotter!”
L.V.: „Abban a pillanatban, amikor sétáltam elvégezni a tizenegyest, csak arra koncentráltam, hogy betaláljak. Hogy belőjem az első büntetőt, és a trófeához segítsem a csapatot. Szerencsém volt, a labda bement.”
Sz.: „Miért kérted Zidane-tól, hogy te lőhesd az első tizenegyest?”
L.V.: „Azért kértem, mert tele voltam önbizalommal, jól éreztem magamat a találkozó során, és csak az járt akkor a fejemben, hogy belövöm a büntetőt. Meg voltam győződve arról, hogy betalálok.”
Sz.: „Ha választhatnál egy öt fős csapatot, kik lennének benne?”
L.V.: „Courtois, Ramos, Karim, Cristiano és persze én.”
Sz.: „Ember… azta! Nagy rajongód vagyok! Melyik jelenlegi, vagy egykori labdarúgót tekinted leginkább a példaképednek?”
L.V.: „Luís Figót mondanám. Az ő játékán nőttem fel, mikor a Real Madridban futballozott. Az én posztomon játszott, és mindig néztem róla videókat (még manapság is), hogy fejlesszem a saját játékomat általa.”
Sz.: „2018-ban a Juventus elleni első mérkőzésen te voltál az egyik legközelebb Ronaldóhoz, amikor átélhetted azt a csodálatos ollózós gólt. Hogy érezted magad akkor, mire gondoltál abban a pillanatban?”
L.V.: „Láttam, hogy Carvajal beadja a labdát, és hogy az éppen arra jön, amerre én is voltam, erre hirtelen lábak tűntek elő… Láttam, hogy Ronaldo az, kivételes gólt szerzett. Arra gondoltam, hogy a legjobb dolog, ami történhetett, hogy előbukkantak azok a lábak!”
Sz.: „Gondolom gyakran kérdezik, de milyen érzés volt játszani és edzeni Ronaldóval?”
L.V.: „Hihetetlenül profi a hozzáállása, mindig magasak volt az elvárásai önmagával és a csapattársaival szemben, így kihozta belőlünk a legjobbunkat.”
Sz.: „Mit éreztél akkor, amikor Ronaldo elhagyta a csapatot?”
L.V.: „Tiszteletben kellett tartanunk a döntését, mindenkinek a saját útját kell járnia.”
Sz.: „Milyen sportokat szeretsz még a focin kívül?”
L.V.: „Imádom a kosárlabdát (az NBA-t és a spanyol bajnokságot is), és a teniszt is szeretem. LeBron csapatainak szurkolok.”
Sz.: „Lucas, íme egy nagy rajongód… Vannak, akik inspirálnak téged a labdarúgáson kívüli világból?”
L.V.: „Más sportágok sportolói inspirálnak, mint Rafa Nadal, Pau Gasol, vagy Fernando Alonso. Úgy gondolom, hogy ők ösztönzőleg hathatnak a fiatalokra, és mindenki másra is.”
Sz.: „Gondoltál arra, hogy valaha pályára lépj az MLS-ben?”
L.V.: „Remek lenne, egy nap, ha úgy adódik, szívesen kipróbálnám magam az MLS-ben.”
Sz.: „Milyen érzés a Barcelona ellen játszani? Olyan, mint a többi meccs?”
L.V.: „Ezek különleges találkozók, mindenki nagy várakozással tekint ezekre. A Barca elleni mérkőzések mindig érzelemdúsak, és hatalmas örömöt okoz, amikor megnyerjük ezeket a meccseket.”
Sz.: „Győztes gól a Barcelona ellen, vagy győztes gól a BL-ben?”
L.V.: „Egyértelmű: Győztes gól a Bajnokok Ligájában!”
Sz.: „Milyen érzés volt felnőni a Real Madrid utánpótlásában? Milyen volt egyre feljebb jutni, hogy aztán a világ legjobb és legnagyobb klubjának felnőtt keretébe kerülj?”
L.V.: „Gyönyörű volt. Persze voltak nehezebb pillanatok is, de összességében nagyszerű tapasztalat volt a számomra, hogy itt nőhettem fel, és mindenekfelett, hogy beteljesítettem az akadémiai játékosok álmát azzal, hogy az első csapatban szerepelhetek.”
Sz.: „Ki öltözködik legjobban a Real Madridban?”
L.V.: „Természetesen én!”
Sz.: „Ki ellen volt a legnehezebb játszani az edzésen, vagy a mérkőzésen?”
L.V.: „Sergio Ramos ellen. Mert tele van versenyszellemmel, és mert saját posztján ő a világ legjobbja.”
Sz.: „Kinek van jobb haja? Zidane-nak, vagy Bale-nek?”
L.V.: „Passzolom! (nevet)”
Sz.: „Messi vagy Ronaldo?”
L.V.: „Mindketten lenyűgöző játékosok, akik a szemünk előtt írnak történelmet. Sok-sok évnek kell ahhoz eltelnie, hogy két hasonló játékost lássunk játszani.”
Sz.: „Melyek a kedvenc stadionjaid, ahol játszottál (a Bernabéut leszámítva), és van-e olyan, ahol még nem játszottál, de nagyon szeretnél?”
L.V.: „Szeretem a Bayern és a Juventus arénáit. Egyszer szeretnék pályára lépni az Old Traffordon.”
Sz.: „Ramos az edzéseken is olyan intenzív, mint a mérkőzéseken?”
L.V.: „Igen, ő minden egyes nap ilyen. Remek példakép lehet minden játékos számára, nem véletlenül ő a kapitányunk.”
Sz.: „Ki volt a legfontosabb edző, aki leginkább segítette a fejlődésedet és akiről még nem igazán hallottunk? Hogyan sikerült elérnie, hogy fejlődj?”
L.V.: „A Real Madrid C csapatánál volt egy edzőm, Manolo Díaz, aki a kezdetektől fogva megbízott bennem. Azt mondta, hogyha elég jól teljesítek, akkor bárhol képes vagyok játszani. Óriási köszönettel tartozom ezért neki.”
Sz.: „Milyen Zidane az öltözőben, ahhoz képest, mint amit mi látunk belőle?”
L.V.: „A Zidane, akit mi ismerünk, nagyon közel áll a játékosokhoz, mindig mosolyog, és folyamatosan azért dolgozik, hogy fejlődjünk.”
Sz.: „Milyen érzés a Real Madridhoz tartozni?”
L.V.: „Büszke vagyok arra, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, ez a világ legnagyszerűbb klubja. Ez minden egyes nap ugyanakkora örömöt jelent a számomra.”
Sz.: „Milyen érzés egymás után háromszor megnyerni a Bajnokok Ligáját?”
L.V.: „Elmondhatatlan! Kellemes érzés, hiszen ez olyan dolog, amire előttünk senki nem volt képes, és úgy gondolom, hogy nehezen történhet meg még egyszer.”
Sz.: „Hogy bírod el azt a nyomást, ami egy ilyen kiváló klub, mint a Real Madrid játékosaként nehezedik rád?”
L.V.: „Próbálom figyelmen kívül hagyni a dicséretet és a kritikát egyaránt. Mindig a maximumon igyekszem teljesíteni, kihozni magamból a legjobbat. Motivál, hogy napról napra jobb legyek.”
Sz.: „Mi a kedvenc emléked Ronaldóval?”
L.V.: „Számtalan ilyen van, például a PSG ellen, amikor gólpasszt adtam neki. Gyönyörű pillanat volt.”
Sz.: „Ki minden idők legjobb játékosa?”
L.V.: „Szerintem Messi, vagy Ronaldo.”
Sz.: „Szeretnél a Real Madridból visszavonulni?”
L.V.: „Igen, remélem, hogy innen vonulhatok vissza majd.”
Sz.: „Lucas, hogy érezted magad, amikor először léphettél pályára a Bernabéuban?”
L.V.: „Egy kicsit ideges voltam, de amellett tele voltam jó érzésekkel is, nem lenne egyszerű elmagyarázni azt az érzést.”
Sz.: „Mik az erősségeid a pályán?”
L.V.: „A munkamorálom, a mentalitásom, és a sokoldalúságom.”
Sz.: „Miért épp a 17-est választottad?”
L.V.: „Mindig szerettem ezt a számot. A hetes és a tizenhetes a kedvenceim.”
Sz.: „Melyik a legszebb gól, amit valaha szereztél?”
L.V.: „Van egy pár… (nevet). A Rayo elleni fejesem különleges volt, aztán a Villarreal elleni is szép volt, és mindegyik, amit a BL-ben szereztem.”
Sz.: „Ki a csapatban a „kistesód”?”
L.V.: „Asensio.”
Lucas Vázquez all-time tizenegye
Camavinga, avagy a 17 éves srác, aki készen áll a Real Madridra!
Öt hónappal ezelőtt a Real Madrid vezetősége megfogalmazott egy listát az ígéretes fiatal kiszemeltekről, akik közül ketten kiemelkedtek, mint a klub elsődleges célpontjai. Az egyikőjük Reinier Jesus volt, aki január 20-án hivatalosan is csatlakozott a Real Madridhoz, a másik pedig Eduardo Camavinga, aki úgy néz ki, hogy követheti a brazil által kitaposott ösvényt. Reiniertől eltérően azonban, ha Camavinga Madridban köt ki, akkor nagy valószínűség szerint rögtön az első keretbe kerülhet, mivel Casemiro helyettesítése sürgős megoldást követel. A kérdés csupán az, ami a fiataloknál ilyenkor megszokott: készen áll-e a 17 éves játékos, hogy megfeleljen a követelményeknek?
Bár igazság szerint ez csak az első kérdés. A második, hogy Zidane vajon megbízik-e benne a fiatal kora ellenére. Habár… ez talán csak a harmadik kérdés. Ugyanis a második inkább az, hogy egyáltalán Zidane lesz-e a Real Madrid edzője a következő idényben, amit jelentősen befolyásolhat az aktuális szezon végkimenetele. Ha nem, akkor Mauricio Pochettino merülhet fel lehetséges jelöltként.
De ugorjunk vissza az első kérdéshez. Juni Calafat jelentései alapján – aki már akkor is követte Camavingát, amikor a játékos még csak 14 éves volt – készen áll, ez pedig egybecseng a nagyobb európai klubok megfigyelőinek véleményével. Bár még csupán 17 esztendős, minden megvan benne, amit a Real Madrid ezen a poszton elvárhat: erős felépítésű, technikás, jól helyezkedik, kemény, egy pillanatra sem áll meg, és nincsenek komoly hiányosságai a korához képest. Remekül él a lehetőségeivel, és várakozáson felül teljesít immár egy éve folyamatosan. Ezért a Real Madrid egy 50 millió eurós ajánlatot készíthet elő Camavingáért, habár senki sem tudja, hogy mi lesz a profi futballal a járvány lecsengését követően, és hogy milyen korlátozásokat vezethet be az UEFA és/vagy a FIFA az átigazolási időszak kapcsán.
Benzema, a Real Madrid magányos farkasa
A klub házi gólkirálya Karim Benzema volt a mostani és az ezt megelőző szezonban, egész mutatós számokat produkálva, azonban egy csapattársa sem akadt, aki a segítségére lett volna a gólok termelését illetően. A franciának így nem adatott meg az, ami anno Ronaldónak igen. A Real Madrid legendája mind a kilenc madridi szezonjában a klub házi gólkirálya volt, azonban minden egyes idényben volt egy csapattársa, aki a 20 gólos határt el tudta érni. Ebből maga Benzema volt az, aki hat szezonban termelt legalább ennyit, mellette Higuaín, Bale és Morata voltak azok, akik egyszer-egyszer be tudtak rámolni legalább 20 találatot a közösbe.
Cristiano távozása óta azonban senki nem akadt, aki le tudná venni Benzema válláról a terhek egy részét. Elsődlegesen talán Bale-től lehetett volna ezt elvárni, ám a walesi a legutóbbi két szezonban összesen 17 gólra volt képes. Ezzel a vizsgált időszakban csak harmadik helyezett házon belül, Sergio Ramos ugyanis 18 gólra volt képes ezeken a mérkőzéseken. Benzema nehéz örökséget kapott, de portugál társa távozása óta 49 gólt szorgoskodott össze, ami csupán 3 egységgel kevesebb, mint amennyiszer Ronaldo a Juventusban betalált. Ha körülnézünk Európában, azt láthatjuk, hogy Messi, Lewandowski és Mbappé is több gólt szereztek mindkettejüknél, de mindannyiuknak voltak olyan csapattársaik, akik sok gólt termeltek. Benzemának azonban nem, aki így magányos farkasként szerezte a találatokat. Ha csupán a bajnokikat nézzük, ott is kimagaslik a francia. Ronaldo távozása óta 35 gólt szerzett a ligában, mögötte Ramos 11-szer, Bale 10-szer mattolta az ellenfeleket. Ha pedig csupán az aktuális idény számait nézzük, ott is változatlan a helyzet. Karim 19 találattal vezet, mögötte Ramos és Rodrygo állnak 7-7 góllal.
Luis Enrique: Meglepő volt, hogy milyen vezetői képességek és emberi értékek jellemzik Ramost
Ramos a La Roja csapatkapitányaként a keret fontos tagja maradt az egykori Barcelona edző első időszakában is.
„Ramosszal nagyon jó viszonyt ápolunk, de ez a játékosaim 99,9%-ára igaz. Sergio a csapatunk kapitánya. Viszont én közvetlenül nem igazán voltam vele kapcsolatban, csupán mások információi és az egymás elleni találkozók jelentettek némi alapot. Amikor találkoztunk, az kellemes meglepetésnek bizonyult; nem ok nélkül tartja a spanyol válogatott történetének szereplési rekordját. Meglepő volt, hogy milyen vezetői képességek és emberi értékek jellemzik.”
Az EB elhalasztása esélyt biztosíthat egyes játékosok számára, hogy a 23-as keretbe bekerüljenek, és ezt Enrique sem látja másképp.
„Az időpont változása hatással van a fiatalokra, hiszen több lehetőségük van megmutatni magukat. Nagy vágyam, hogy megnyerjük az EB-t, és úgy látom, hogy Spanyolország képes lehet erre. Vannak pozitív hozadékai a halasztásnak, egyrészt több időnk van felkészülni, másrészt az ifjabbak tovább fejlődhetnek.”