Beckham: Nagyon-nagyon sok szép emlékem van ezzel az emberrel ebben a sorozatban…
Mitől olyan különleges a Real Madrid kapcsolata a Bajnokok Ligájával?
Zinédine Zidane: „Ez mindenki számára fontos verseny, minden klubnak lényeges, de ha belenézel a csapatunk történelemkönyvébe, hogy miket vitt véghez ebben a sorozatban, észreveheted, hogy számunkra ez egy igazán különleges kiírás. A legnehezebb része az egésznek az, hogy folyamatosan olyan messzire jussunk, amennyire csak tudunk. Az elmúlt néhány évben a Real Madrid sikerrel vette az akadályokat. A sorozat már önmagában is elképesztő, de ha vegyíted ezt a klubot, ezzel a sorozattal, az már színtiszta varázslat.”
David Beckham: „Vannak olyan csapatok Európában, a nagyvilágban, amelyeket speciális viszony fűz a nagyobb versenysorozatokhoz, és ha a Real Madrid játékosa vagy, akkor van valami rendkívül egyedi az esti BL-meccsekben. Más a hangulat, mások a szurkolók, nagyok az elvárások a klubbal szemben, hogy jól teljesítsenek ebben a ligában. A Real Madrid egész történelmére jellemző volt ez, mindig is kivételes kapcsolat kötötte össze a Bajnokok Ligájával.”
Mit jelent számodra ez a mez?
ZZ: „A mez, amit a döntőben viselünk majd, azt a kemény munkát fogja képviselni, amit a szezon során elvégeztünk. Sokat szenvedtünk és dolgoztunk azért, hogy eljussunk idáig. Sokat jelent a számomra. Sok áldozatot, sok munkát, sok erőfeszítést mindenkitől. Ez egy hatalmas elismerés, a hab a tortán, hogy ismét bekerültünk a döntőbe, és esélyünk nyílt a végső győzelemre.”
Mit jelentett számodra a Real Madrid szerelését viselni?
ZZ: „Rendkívül büszke voltam. Tudtuk, hogy hova kerültünk. Amikor a Real Madridnál kezdesz játszani, ismered, mit képvisel a klub, ismered a történelmét. Minden alkalommal, amikor felölthettem magamra ezt az ikonikus fehér mezt, elképesztően megható volt. Tudtam, hogy a legjobbamat kell nyújtanom, és ki kell élveznem minden pillanatot, mert az idő gyorsan telik. Manapság ezt még jobban átérzem, és a játékosaim felé is ezt közvetítem. Meg kell élniük a pillanatokat, intenzíven, tele szenvedéllyel, mert az idő szélsebesen szalad. Amit most átélnek, itt játszanak, viselhetik ezt a mezt, az egy nagyon fontos dolog.”
DB: „Nem is hinnéd mennyire fontos, míg nem hordtad magadon ennek a klubnak a mezét. Amikor ott játszhatsz a stadionban, együtt a világ legjobbjával (itt Zidane-ra mutat – a szerk.), akkor egy hihetetlen pillanat kisétálni a Bernabéu gyepére viselve a habfehér mezt. Kevés nagyszerűbb dolog van ennél.”
David, mi a legszebb emléked Zizouról a Bajnokok Ligájában?
DB: „Nagyon-nagyon sok szép emlékem van ezzel az emberrel ebben a sorozatban. De a legszebb mindközül az a ballábas gól. Csinálni valami varázslatosat a futballvilág legnagyobb színpadán a legfontosabb pillanatban olyasmi, ami csak néhány ember kiváltsága, és ő egyike ezeknek.”
Zizou, álmodoztál anno róla, hogy edzőként nyerj Bajnokok Ligáját a Real Madriddal?
ZZ: „Amikor olyan szenvedélyes vagy, mint David, vagy mint én, ha szereted a futballt, ha befutsz egy szép karriert a futballban… Egyszer elhatároztam, hogy edző leszek, és tudtam, hogy semmi sem lehetetlen elég szenvedéllyel, munkával és akarattal. A Real Madrid edzőjeként tisztában voltam azzal, hogy nagyszerű tetteket vihetünk véghez. Annyit elmondhatok, hogy amikor befejeztem az aktív pályafutásomat, nem gondoltam rá, hogy egy nap menedzserként térjek vissza. De soha nem mondhatod, hogy soha, az élet tele van meglepetésekkel, a dolgok néha csak megtörténnek, és ha hiszel az álmaidban, azok valóra válhatnak.”
DB: „Én szeretnék gratulálni Zizounak, mert elképesztő az, hogy amellett, hogy sikeres játékosa volt a Real Madridnak, most edzőként is az, ő a nagyfőnök, egyszerűen csodálatos. Szóval csak sok sikert kívánok a BL-döntőben Zizounak, a főnöknek, az elnöknek, a klubnak, és kérlek, győzzétek le a Liverpoolt!”
Egytől egyig: Barcelona – Real Madrid (2-2)
Csapatok
Barcelona (6,5)
Mindkét félidő elejét megnyomták a katalánok, amelynek gólokat köszönhettek, de játékuk korántsem volt olyan magabiztos, mint az várható lett volna. A hazaiakra jellemző kombinatív támadásokból nem sokat láthattunk, a játékrészek második felére pedig percekre beszorultak a saját térfelükre. A szokásosnál is feszültebb, már-már Mourinho-féle időket idéző hangulat érdekes módon rájuk volt inkább negatív hatással, több csúnya belépő, ütés, megmozdulás is esett a Barcelona játékosai részéről.
Az olvasók pontszáma: 5,6
Real Madrid (7)
Nem tudta megszakítani a Barcelona veretlenségét a Real Madrid, pedig 45 percig emberelőnyben kísérelhette meg mindezt, igaz, Ronaldo nélkül. Az első gól előtti játék igazán tetszetősre sikeredett, a második találat lövése pedig briliánsan tekeredett a kapufa mellé. A pontatlanság azonban vendégoldalon is jelentkezett, csakúgy, mint a túlfűtöttség, és az ebből fakadó szabálytalan belépők. A végén már nagyon nyomott a Real Madrid, és volt esély eldönteni a mérkőzést, de végül iksszel vonulhatott le a két egylet a pályáról.
Az olvasók pontszáma: 7,7
Játékosok
A mérkőzés legjobbja: Casemiro (8,5)
Ha esetleg valaki vizionált volna késdobálóbeli hangulatot a találkozót megelőzően, nagyjából az első gondolat a felbujtó személyét illetően madridi részről a brazil tank lett volna. Aztán mégsem ez lett, egész békés szemlélője volt a többiekhez képest a találkozónak. De nem ám csak szemlélt! Hét szerelése volt a mérkőzésen, a második félidő közepén több kontrát, ígéretes támadást is megakasztott, ami kellett ahhoz, hogy átvegyük az irányítást, és megszerezzük a döntetlent jelentő gólt. Mindehhez 93%-os passzpontosság is járult. És 0 sárga lap. Nem semmi!
Az olvasók pontszáma: 6,9
Keylor Navas (8)
Nála sem lenne feltétlenül rossz helyen a mérkőzés legjobbjának járó vándorserleg, hiszen Messi 1v1-es helyzeténél óriásit mentett, de Suárez veszélyes kísérleteinek egyikénél is remekül zárta a rövid oldalt. A kapott gólokról nem tehetett, kiszolgáltatott helyzetben érték őt, munkáját pedig magas színvonalon végezte.
Az olvasók pontszáma: 8,3
Nacho (6)
Bár gyakran nevezzük Jolly Jokernek, hiszen a védelemben mindenhol bevethető, talán a jobbhátvéd posztja az, ahol leginkább azt látjuk, hogy ez kényszerposzt számára. Rengeteg üres helyet hagyott oldalán, nehezen bírt a Barca bal szárnyával, és bár felzárkózott a támadásokkal, Carvajalt nem tudta pótolni az ellenfél térfelén mutatott játékával. Talán az a korai sárga is megzavarta némileg őt.
Az olvasók pontszáma: 6,9
Sergio Ramos (6,5)
Szinte tippeltem volna a percre, hogy mikor állítják ki, a hajrához közeledve többször lobogott a piros réme a levegőben, végül mégis a pályán fejezte be a meccset a kapitány. Az ő találkozója nagyrészt a konfliktusokkal telt, hol őt akarták legyalulni, hol ő lépett oda keményen. Az első gól előtt nagyon ember nélkül maradt, lényegében ez eredményezte az elcsúszást, és azt, hogy Suárez szabadon érkezhetett a hosszún.
Az olvasók pontszáma: 7,4
Raphael Varane (7)
Nem éreztem rossznak a franciát, a legpontosabb védőnk volt, a kapott gólokban nem volt felelőssége, és két szerelése mellett a légipárbajok megnyerésében is diadalmaskodott. Féltem, hogy ebben a hangulatban odalépnek neki egy komolyabbat, és ezzel veszélybe kerülhet számára a BL-döntő – szerencsére ez nem történt meg.
Az olvasók pontszáma: 7,2
Marcelo (6,5)
Az első gólnál bizony nagyon hiányzott Sergi Roberto mellől, de ezt leszámítva nem tudhat rossz mérkőzést maga mögött a brazil. Három szerelése volt, két jó csele, és intenzíven kísért minden támadást vendég részről.
Az olvasók pontszáma: 7,7
Toni Kroos (6,5)
Abszolút kétarcú volt a német, hiszen a Barcelona erősebb periódusainál mintha a pályán sem lett volna, a madridi fölény idejében azonban ő is összekapta magát, különösen a találkozó második részében. Két kulcspassz volt ezúttal a tarsolyában a megszokott remek passzmutató mellé. Hiányoltam tőle, hogy támadásban többet merjen, többet kockáztasson, ha kell, lője el a labdát.
Az olvasók pontszáma: 7
Luka Modrić (7)
Három kulcspassz, két szerelés és fáradhatatlan mezőnymunka jellemezte a horvátot, aki támadásépítésben legalább annyira jeleskedett, mint védekezésben. Ez a lassan 33 éves pali nem akar elfáradni, kiöregedni, hanem továbbra is a földkerekség egyik legjobb középpályása kíván lenni. Reméljük még hosszú évekig az is lesz.
Az olvasók pontszáma: 7,4
Cristiano Ronaldo (7)
45 perc játékkal is ő zárt a legtöbb lövési kísérlettel, látszott rajta, hogy ő nem veszi félvállról a meccset, és kisebb sérülése után is ment tovább előre a sikerért. Ezért is örültem a vezető góljának, meg a gyönyörű támadás miatt persze. Most az a legfontosabb mindenesetre, hogy ne legyen semmi baja, és megfelelő állapotban várhassa a BL-döntőt.
Az olvasók pontszáma: 8,4
Gareth Bale (6)
Gólja ellenére a támadótrió leggyengébb tagja volt, sorozatos rossz döntéseivel, rossz helyezkedéseivel, gyenge megoldásaival. A találat briliáns volt, de nagyjából ebből az egy mozdulatból állt az egész meccse, ami pedig ezen a szinten bizony csekély.
Az olvasók pontszáma: 8,2
Karim Benzema (8)
A francia pedig vitathatatlanul a támadóhármas legjobbja volt, sziporkázott az este során. Gólpassza remek lekészítés volt Ronaldo részére, és Bale góljánál is utat nyitott a védelemben. Emellett 4 kulcspassz, 98%-os passzpontosság, és rendkívül rámenős, a szó pozitív értelmében akaratos stílus jellemezte őt.
Az olvasók pontszáma: 8,1
Cserejátékosok
Marco Asensio (6)
Bale-nek bejátszott labdájából gólpassz lett, s míg a pálya középső részén magabiztosabban mozgott, a szélen nem igazán értették meg egymást Marcelóval.
Az olvasók pontszáma: 7,2
Lucas Vázquez (4,5)
Nem volt igazán jó csere, megoldásai nem váltak be, több támadásnál is inkább hátrányt jelentett ezúttal.
Az olvasók pontszáma: 6,8
Mateo Kovačić (-)
Nagyjából 10 percet kapott, amit sajnáltam, megnéztem volna 20-25 percnyi játékkal.
Az olvasók pontszáma: kései csere
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (7)
Világos koncepciója volt a francia mesternek, hogy nem becsüli le a találkozót, ennek megfelelően erős kezdőt küldött a pályára. Sajnos az ezúttal is látszott, hogy a védekezés megszervezésén van mit javítani, ellenben támadásban számos biztató és pozitív jelet láthattunk. Ha a mérkőzésbe kicsit hatékonyabban nyúl bele, ebből akár győzelem is lehetett volna, de ezen felesleges gondolkodni – ami volt, elmúlt, innen már csak egy igazán fontos meccs maradt.
Az olvasók pontszáma: 8,1
Sorfalba csapódva
Szinte hallom. Bár az elrobogó villamos zaja felkorbácsolja az autók által kevert monoton forgalom hangját, mégis a távolból egy indulatos hang riposztja visszhangzik: „De hiszen ők sem álltak sorfalat!”. A fülemben cseng, vég nélkül. Amikor decemberben a Real Madrid egy klubvilágbajnoki címmel a zsebében érkezett a klasszikusra, a Barcelona sorfala csupán szabadrúgásokra állt össze. Akkor és ott fel volt háborodva rengeteg madridista, hogy ez arcátlanság. Én abból a helyzetből nem csináltam nagy ügyet, hiszen ebben az idényben, abban a sorozatban nem volt résztvevő a Barcelona is, nem is gondoltam rá előzetesen épp ezért, hogy erre szükség volna. Amúgy sem vagyok híve annak, hogy minden egyes trófea után ott díszelegjen a másik csapat szalutálva, nem látom értelmét.
A bajnokság azonban más tészta, itt hagyományokról van szó. A bajnoki idény győztesének mindig járt a sorfal, és most is kéne, hogy járjon. Ennek nem arról kéne szólnia, hogy a túloldalon melyik csapat áll, vagy hogy nem a Real Madrid kapja a sorfalat. Kíváncsi vagyok, hogyha fordított lenne a helyzet, a klub álláspontja az lenne, hogy neki ne álljanak márpedig sorfalat, hiszen nincs rá semmi szükség? Vajon elutasítaná a másik csapat tiszteletadását? Úgy gondolom, nem. Ez az egész a tiszteletről szól, arról, hogy az aranyérmes csapat egy fair versenyben felülkerekedett a többieken, és megérdemli azt, hogy a mérkőzés elején erről a vele szemben álló egyesület megemlékezzen némi taps, esetleg egy-két pacsi formájában. Nem, nem muszáj kedvelni őket, vagy Piqués lufikat reptetni, vörös-kék konfettikkel teleszórni a katalánok frizuráját, de a gratulációt megérdemlik, ezúttal ők voltak a jobbak. Az, hogy a Barcelona drukkerei morognak, egy érthető, ámde felesleges reakció, mert nem is igazán nekik kéne emiatt mérgelődniük.
Hanem nekünk. Igen, nekünk kellene emiatt elégedetlennek lennünk, én legalábbis az vagyok miatta. Mert a habfehér mez, a klub értékei nem egyeznek ezzel a szellemiséggel. Bár úgy vélem ez manapság már túl romantikus megközelítése a dolgoknak, hiszen a hagyományokat felváltotta az őrbódéban a pénz, na meg a marketing, és a címer alatti szív dobogása nem a szokások, és a régi idők mentalitása szerinti ütemre táncol. Ez a lépés ékes bizonyítéka annak, hogy a külső számít, nem a belső, hogy önálló személyiségből, tisztességből, és profi hozzáállásból nem lehet olyan tésztát gyúrni, amiből az elkészült kenyeret megveszik az ajándékboltban. A márkák közötti versenyben az eurók ropogása, és az érmék csörrenése az irányadó, a világverő brand építésébe, és a klub marketinggépezetébe nem fér bele egy olyan hibás fogaskerék, mint egy „meghunyászkodó” sorfal. Ezzel inflálódna a Real Madrid, mint fogalom, egyszerűen nem fér bele, hogy a világsajtóban olyan képek járjanak körbe, hogy a Barcelona játékosainak gratulálnak a madridiak. 2018-ban ez a Real Madridban már nem fér bele. Úgy gondolom, hogy innentől kezdve viszont nekünk sincs jogunk elvárni ezt a szép hagyományt más csapatoktól, hogyha a későbbiekben mi is gazdagodunk újabb bajnoki címmel, címekkel. Álságos lenne elvárni, hogy glédában ott álljon bármelyik csapat előttünk gratulálva, miközben a mieink ugyanerre nem képesek hasonló helyzetben. A kifogások nem érdekelnek, az hogy ki mit csinált, kinek mit kellett volna csinálnia hasonló helyzetben, szintén nem izgat. Egy mindenkori Real Madridnak kötelessége lenne sorfalat állnia, mindentől függetlenül. Nagyon szimpatikus lenne, ha a játékosok szembemennének a döntéssel, de ez várhatóan nem fog teljesülni.
Közben újabb villamos zaja zengi be a környéket, a habfehér felhők pedig úsznak az égen felette, folytatva útjukat a végtelenbe sodródva. Kicsit szürkébben, kicsit komótosabban…
Egytől egyig: Bayern München – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Bayern München (7)
Mint a nyolcvanéves gazdag nagybácsi, aki megy a kupiba, de a másik bőrtáskában hagyta a viagrát. Nagyon akarja, van is lehetősége, de amikor helyzet van, akkor a bajor kolbász nem böki oldalba a felhőket. Ne szépítsük, bár nagyon durván hangzik, de ennek a Bayernnek lehetősége lett volna eldöntenie a továbbjutást tegnap. Azonban támadóik a nagyobb helyzetekben rossz megoldásokat választottak, gondoljunk Ribéryre, aki egymaga két-három góllal zárhatott volna, vagy Lewandowskira, akinek a legnagyobb megmozdulása Müller leszerelése volt. A túloldalról Kimmichet mindenképp érdemes kiemelni, nem csupán a gólja miatt (amiről lesz még szó lejjebb), valamint az ex-madridi Jamest, aki gól utáni kitörő örömével nyíltan jelezte, hogy kölcsön ide, vagy oda, nem Madridban képzeli el a jövőjét. Robben és Boateng kidőlése nagy érvágás volt, hiszen így is fontos hiányzói voltak a hazaiaknak. Összességében elmondható, hogy Heynckes legénységének szerencséje sem volt, de elsősorban pocsék helyzetkihasználásuknak köszönhetik azt, hogy itt most nem német győzelemről beszélünk.
Az olvasók osztályzata: 6,6
Real Madrid (7)
A pontszám leginkább az eredménynek, és a mérkőzés menedzselésének szól. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ezt a kezdő tizenegyet éreztem (visszakereshető a tippjeinknél), Zidane terve ezzel a pálya középső harmadának dominálása volt, de nem igazán volt tiszta, hogy az eddig leginkább a gyémántban irányítóként számon tartott Isco miért játszik inkább balszélsőt, holott erre a célra Asensio, vagy Bale talán alkalmasabb lett volna. A rendszerből fakadó változások (Bale és Benzema a padon kezdett) azt eredményezték, hogy Ronaldo eléggé elszigetelt volt elől, nem volt társa, aki megosztotta volna a védők figyelmét. Ezzel nem Benzema személyét hiányolom, csupán igyekszem rávilágítani, hogy megfelelő támogatás hiányában nem volt könnyű dolga a portugálnak, és ez meg is látszott a meccs összképén. Asensio becserélése volt a kulcsmomentum, a fiatal spanyol beállásával a csapat védekezése is tovább javult (aztán Carvajal kidőlésével, és Lucas hátrébbsorolásával még inkább), és a németek hibájából fakadó kontrát is mintaszerűen vitték végig Lucasszal. Az eredménynek tehát örülhetünk, de otthon ennél több kell. Az esélyek számokban kifejezve nagyjából 70-30% a mi javunkra, de ha egy pillanatra nem vesszük komolyan a Bayernt, már a visszavágó félidejében megcserélhetjük a két számot.
Az olvasók osztályzata: 7,3
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Marco Asensio (8)
Bár volt még rajta kívül 2-3 esélyes a díjra, az ég igazán akkor tisztult ki, amikor Marco a pályára lépett. Remekül értették meg egymást Lucasszal a vezető gól előtti kontra során, a befejezés pedig tökéletesre sikeredett, azzal, hogy megemelte a labdát, nem sok esélyt adott Ulreichnek. Azt hiszem, a következő szezonban egyre gyakrabban fogunk a kezdőben találkozni a nevével, de ahhoz neki is stabilizálnia kell a formáját, hogy alapemberként tekinthessünk rá.
Az olvasók osztályzata: 8,3
Keylor Navas (5,5)
Azon túl, hogy a védelem is alaposan eltolódott a müncheni gólnál, Navas felelőssége is vitathatatlan. Egy kapus ilyen helyzetben nem kaphat gólt a rövidre. Hálóőrünk beadásra számított ugyan, de ez nem menti fel a felelősség alól, az viszont az ő számlájára írható, hogy nem törte össze a hiba, és utána több fontos védéssel segítette csapatát. Ezen a szinten azonban egy ilyen hiba döntő fontosságú lehet a továbbjutás szempontjából, különösen, hogy volt egy kiejtett labdája is, ami nagy szerencse, hogy nem ellenfélnél kötött ki. Több hiba már nem fér bele a sorozatban, és ezzel Keylor is tisztában van.
Az olvasók osztályzata: 6,8
Dani Carvajal (5)
Ne szépítsük, ez elég pocsékra sikeredett. A postások már osztják maguk között Ribéry címét, hogy ki viheti ki a nyugdíját némi borravaló reményében, a francia mégis többször csomót kötött a forrófejű jobbhátvéd lábára, aki rendkívül indiszponáltnak bizonyult. Rossz passzok, felesleges szabálytalanságok, és védekezési hibák – nem ezekből az alkotóelemekből áll össze a tökéletes jobb bekk. Amint sérülés miatt el kellett hagynia a pályát, Lucas átvette a helyét, és köröket vert Dani teljesítményére. Nem tehetünk mást, bízzunk Carvajalban, mert ismerjük, hogy milyen amikor jó formában futballozik.
Az olvasók osztályzata: 6,8
Sergio Ramos (8)
Akár ő is kaphatta volna a legjobbnak járó címet (nálatok ő volt a top), de a meccs elején még kissé bizonytalannak hatott. Aztán ahogy egyre inkább belejött a játékba, feljavult a védőjátéka is, később pedig a labdakihozatalokat is megfelelően segítette. Bár hajlamos hibázni ő is (hiszen csak emberből van, mint bárki más), a Kapitánnyal a hátvédsorban az egész csapat magabiztosabbnak hat.
Az olvasók osztályzata: 8,5
Raphaël Varane (8)
Szintén a jobbak közé tartozott Ramos párjaként, négy szerelést mutatott be a találkozón. A még mindig csak 25 éves védő Pepe távozásával idén kirobbanthatatlanná vált a csapatból, de formája eléggé hullámzó volt a szezon során. Most épp Varane szebbik arcát látjuk, de remélem lesz elég önbizalma és ereje hozzá, hogy konstans tudja hozni a jelenlegi formáját.
Az olvasók osztályzata: 7,7
Marcelo (6,5)
A kapott gólt egy másik országból nézte végig, az ő oldalán iramodott meg Kimmich, és lőtte be a labdát a kapuba. Bár a gól nem csak az ő lelkén szárad, javítani tudott egy hajszálpontos kapáslövéssel. A visszavágón azonban egy jóval defenzívebb, és a társak által jobban segített Marcelóra lesz szükség, én mindenképpen Asensiót játszatnám előtte az első perctől kezdve.
Az olvasók osztályzata: 7,9
Casemiro (5)
Nem titkolom, hiába a gólok, hiába a javuló passzpontosság, az ő státusza az, ami a legkevésbé passzol a teljesítményével. A kapott gólnál azt se tudta merre van védekező középpályásként, és később is eléggé hatástalanul kujtorgott a pályán. Érthetetlen, hogy miközben kvázi bérelt helye van a gálacsapatban, csak nagyon ritkán képes átlépni a saját árnyékán. Könnyen zavarba hozható, hibára késztethető, sok szerelési kísérletében pedig benne van a lap veszélye, kétféle színben. Semmiképp nem mondanám hogy fölösleges tagja lenne a keretnek, de inkább céljátékosnak mondanám, akit egy ember szoros őrzésével lehet megbízni adott esetben. Egy kezdőtagsághoz nekem ez kevés.
Az olvasók osztályzata: 6,7
Toni Kroos (5,5)
Sótlan volt, mint a menzás csontleves. Egykori klubja ellen nem tudta kamatoztatni tehetségét, beleszürkült a mérkőzésbe. Kulcspasszt nem tudott felmutatni, 87%-os passzpontossága az ő szintjén kevéskének mondható. Sokkal dominánsabb játékot remélek tőle a visszavágón.
Az olvasók osztályzata: 7,1
Luka Modrić (6,5)
Valamivel aktívabb volt, mint Kroos, de azért ez nem az a klasszis szintű Modric volt, akit már láthattunk párszor idén. Igazi vezére nem tudott lenni a csapatnak, mivel az irányítás inkább a hazaiak kezében volt. 90%-os passzpontossága, és három csele azért mutatja, hogy az igyekezet a helyén van.
Az olvasók osztályzata: 7,5
Isco (5)
Nem érezte jól magát a pályán, és ez meg is látszott a teljesítményén. Az ő játéka továbbra sem tud érvényesülni a szélen, egyszerűen hatástalan volt a bal oldalra szorulva. Több labdát el is adott, és csupán 45 percnyi játékidőt kapott. A helyére érkező Asensio pedig eldöntötte a meccset. Annyit azért jegyezzünk meg Isco védelmében, hogy ha középen játszik, és szabadkezet kap, akkor általában nem okoz csalódást. Ezzel nem akarom védeni a játékát, de edzői szemmel nézve levonhatóak a megfelelő tanulságok.
Az olvasók osztályzata: 6,1
Cristiano Ronaldo (5)
Kevesebb támogatást kapott, mint a gazella az oroszlánketrecben. Mivel nem volt mellette társ, a védők prédája maradt, pár ígéretes elfutás, és egy jogosan érvénytelenített gól mellett. A szoros őrizet felőrölte, és először maradt gól nélkül idén a BL-ben. A visszavágón meglesz az extra motiváció, ebben biztos vagyok.
Az olvasók osztályzata: 5,9
Lucas Vázquez (7,5)
Gólpasszt adott egy remek kontra végén Asensiónak, majd úgy döntött, hogy megoldja, amit Carvajal nem tudott, és leradírozta Ribéryt a pályáról. Ja meg volt hat szerelése is. Azért nem tudok neki magasabb pontszámot adni, mert az első félidőben több támadás is elment rajta, nem igazán találta a helyét. Ennek ellenére a visszavágón is ott szeretném látni a pályán az elejétől kezdve.
Az olvasók osztályzata: 8
Cserejátékosok
Karim Benzema (5)
Még őt is be tudtuk cserélni tegnap. Kapott 25 percet, de az egyetlen lehetőségét a kapusba lőtte. Lassan elfogy körülötte a levegő Madridban.
Az olvasók osztályzata: 5,7
Mateo Kovačić (-) nem töltött elég időt a pályán a pontozáshoz.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Az eredmény a mester mellett szól, a mutatott játékon azonban van mit finomítani. A visszavágón jobban meg kell oldani a szélek zárását, és magabiztosabbnak, dominánsabbnak kell lenni, több labdabirtoklással, megfelelő fegyelemmel. A mostani mérkőzésbe jól nyúlt bele az Isco – Asensio cserével, és Lucas jobbhátvédbe sorolása is kiváló döntés volt. A legfontosabb, hogy fenntartsa a motivációt, és még stabilabbá varázsolja a védekezést, mert ez a párharc még nagyon nincs lefutva.
Az olvasók osztályzata: 7,9
Egytől egyig: Málaga – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Málaga (6,5)
Ne felejtsük el, hogy azon a szemüvegen keresztül illik őket szemlélni, hogy mögöttük közvetlenül a másodosztály száguld százharminccal, és nagyon valószínű, hogy utol is éri a csapatot a kiesés a szezon vége előtt pár körrel. Ehhez mérten nem látszott az a tizenpár hely különbség a két egylet között. Bár még 40%-ban sem birtokolták a labdát, és nem sokszor találtak kaput, nem hagyták magukat, és számunkra szerencsétlenebb forgatókönyv esetén egy döntetlent simán ki tudtak volna belőle hozni.
Az olvasók pontszáma: 4,83
Real Madrid (6)
A győzelem nem maradt el, de ez így kevés volt ezen a szinten, önmagunkhoz képest csekélyebb is valamivel, mint amit a Málaga mutatott be a 20. helyezéshez mérten. Számos játékosunk volt a pályán, akik nem tagjai az állandó kezdőcsapatnak, akik nem vehetik készpénznek, hogy a Bayern ellen is ott lesznek az első perctől kezdve, mégsem láttam azt a nagy elszántságot, és ez a mentalitás szinte az egész csapatra rá is telepedett a találkozó egészén. Ennél én többet vártam.
Az olvasók pontszáma: 7,18
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Isco (9)
A kivétel persze mindig erősíti a szabályt, és a görbelábú táncmesterre nem adható rá a motiválatlanság hófehér kabátja. Csodálatosan tekergett, mint egy óriáskígyó a dzsungelben, és precíz volt minden mozdulata, mintha csak a Tetrisben rakosgatta volna helyére a különböző formájú elemeket. Szabadrúgásgólja gyönyörűen csavarodott a kapu oldalába (Cristiano reméljük jegyzetelte a receptet), és a második gólt is belőhette volna, de a 95%-os helyzetet lecserélte a 100%-osra, és áttolta a Tanknak a bogyót egy besimításra. Köszönjük meg neki, hogy nem aludtunk el.
Az olvasók pontszáma: 8,93
Keylor Navas (8)
Meg persze Navasnak is, hiszen egészen a 93. percig lenn tartotta a rolót, de Rolán csak be tudott szökni a kisboltba egy felesért, amolyan kapufásan. Az első félidőben meg is tudta volna számolni a közönséget egyesével, de a végén azért Casemiro tett róla, hogy ne maradjon dolog nélkül. A továbbiakban sem találták az ellenszert ellene, még Vallejót is alaposan kivédte, hogy az orvosi stáb pulzusa is megemelkedjen egy rövid sprint erejéig, hogy aztán éppen fiatal csapattársa breaktáncából végül csak bevegyék a kapuját.
Az olvasók pontszáma: 7,57
Dani Carvajal (7)
Az ő szintjén ez egy átlagos mérkőzésnek bizonyult, nem volt főszereplője a találkozónak. A legtöbb szabálytalanságot az ő neve mellé véshetjük be vendégoldalon, kemény volt, mint a kád széle. Mivel inkább a jobb oldalon támadott a csapat, ezért neki is több szerepe volt a találkozón, de igazán emlékezetes megmozdulása nem volt, sem pozitív, sem negatív értelemben.
Az olvasók pontszáma: 6,89
Jesús Vallejo (7)
Ne essünk abba a hibába, hogy egy szerencsétlen mozdulat miatt rá is nyomjuk a homlokára a bélyeget, hogy „középszer”, és már visszük is a postára feladni, mert nincs rá szükség. Hát szerintem van. Kevés lehetősége van negyedik számú hátvédként, ezúttal rendkívül stabilan teljesített, és hatalmas falként tornyosult a Málaga előtt, elsöpörve a hazaiak összes reményét és lehetőségét. Ne a 93. perc alapján hirdessünk ítéletet, mikor az előző 92 percet nem várt magas szinten hozta le.
Az olvasók pontszáma: 7,04
Sergio Ramos (7,5)
Még a NAV-ellenőrök is csalódottan köszöntek volna el tőle, hiszen nem feledkezett meg a blokkokról. Ez különösen a Casemiro-féle első félidei ámokfutásnál volt fontos, ahol szerelés+elhárítás kombót tolt a kapitány. Egy óriási sprintre is futotta az erejéből a második félidő végén, ahol végignyargalta az egész pályát, de végül sajnos nem tudott betalálni. Emellett nem lehetett rá nagyon panasz, mélységből jól és pontosan szervezett.
Az olvasók pontszáma: 7,44
Theo Hernández (4)
Óriási csalódás – újfent. Rendre rossz megoldásokat húzott, nem találta a helyét a pályán, mi meg nem tudjuk, miért kap a mutatott játékhoz mérten ennyi bizalmat, hisz ne feledjük, elég stabil tagja a keretnek alapból is. De a mostani performansz maximum szőkenős viccekre elég vele szemben. Én nagyon remélem, hogy magára talál, mert a tavalyi szezonjához képest ez egy rémálom.
Az olvasók pontszáma: 6,08
Casemiro (6,5)
Az első félidőben elég bizonytalanul játszott, rendre zavarba lehetett hozni, a koronát pedig majdnem felpakolta egy eladott labdával, ami gólhelyzetet eredményezett a hazai oldalon. A szünetben azonban megjavult a Tank, összeszedettebb lett, és szereléséből induló támadás végén tudott élni Isco önzetlenségével. Összességében? Vegyes, mint egy százforintos bolt.
Az olvasók pontszáma: 6,73
Mateo Kovačić (7)
Rengeteget dolgozott a horvát a pálya középső harmadában, akinek érzésem szerint több védekező feladata volt a kelleténél. Igaz, hogy Isco és Asensio, valamint a fel-fel futogató Casemiro mellett kell némi higgadtság is, de szeretném őt általánosságban egy kicsit feljebb is látni. Igazán szép kontrának volt a főszereplője még az első félidőben, ami sajnos nem zárult málagai középkezdéssel.
Az olvasók pontszáma: 7,32
Marco Asensio (4,5)
Nagyon kevés. A beadásai pontosak voltak, mint a vonatok a váci vonalon, rossz volt nézni. Mezőnyben is eltünedezett, ha meg mégsem, akkor sem mutatott igazán semmi érdemlegest. Cseréje indokolt volt, ennél több kell.
Az olvasók pontszáma: 6,75
Lucas Vázquez (5,5)
Nála sosem a munka mennyiségével van a baj, hanem a minőségével. Van, hogy utóbbi is kifogástalan, de ezúttal azért visszafogottabb volt a hatékonyságot illetően. Mivel az ő oldala aktívabb volt, nem unatkozott, de többször húzott rossz megoldást, vagy vezette emberbe feleslegesen a labdát.
Az olvasók pontszáma: 6,83
Karim Benzema (6)
Mindent tökéletesen megoldott, aminek nem volt köze ahhoz, hogy ő támadó és gólokat kell szereznie. A második találatnál jól ugratta ki Iscót, és egyébként is nagyon jól játszott össze a társakkal a mérkőzés egészében. A gond ott kezdődött, amikor neki kellett volna a befejezéssel élnie, ekkor váltott át wannabe westernhősbe, azaz lövöldözött össze, meg vissza csak épp arra nem, ahova kellett volna.
Az olvasók pontszáma: 5,62
Cserejátékosok
Dani Ceballos (6,5)
Nagyon jó volt őt a pályán látni, és a neki szánt szűk félórában többet is mutatott, mint a vele cserélő Asensio. Kár, hogy ilyen ritkán tudjuk szemlélni őt mint aktív résztvevő.
Az olvasók pontszáma: 7,07
Borja Mayoral (6)
Nála a munkamorált emelném ki saját 20 percéből, érdekes volt látni, hogy lendületes visszafutásaival mennyi zavart tudott kelteni a Málaga támadásépítéseiben. Lehetősége is adódott, sajnos nem tudott élni vele.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Jó-jó, de maradt még benne, edzői szempontból is. Egy kicsit több játékidőt reméltem mind Mayoralnak, mind Ceballosnak, tekintve hogy sűrű a naptár, és ez volt a legkönnyebbnek mondható meccs ezek közül (aztán nem lett persze ennyire sima). Talán Casilla is szerepelhetett volna még egy utolsót. A Ramos – Vallejo kettős viszont jól működött bent, és Isco is remekelt, ami a mester taktikájának is köszönhető. Benzivel viszont kezdenie kéne valamit, mert a hatékonysága továbbra is rettenetes, Theóval és Asensióval pedig le kéne ülnie beszélgetnie, hogy ez egy Málaga ellen sem elég.
Az olvasók pontszáma: 7,16
Te mondd, hogy sajnálod, a te hangod mélyebb!
Sajnálom. Szeretnék elnézést kérni minden Juventus-szimpatizánstól, más csapatok szurkolóitól, az UEFA-tól, a nicaraguai U17-es válogatottól – ég az arcom. Nem tagadom szégyenkezem, hiszen már önmagában az a tény, hogy a kedvenc csapatom a Real Madrid mert lenni, komoly defektus, tudom. Az, hogy egy következetesen és tudatosan elcsalt párharc után vagyunk, egy nyilvánvalóan szánalmas és inkorrekt bírói ítélet dönti el a párharcot a mi javunkra (bár félek ezután bárminemű közösséget érezni a csapattal szemben, és önmarcangoló lettem a szimpátia megléte okán), az pofátlan – belátom. Hidd el! Ha térdre ereszkedem, akkor talán hatásosabb volna? Meglehet. Szerintem így továbbjutni nem ildomos, és minden egyes kritika, amit a Real Madrid és szimpatizánsaik (vannak?) kapnak ezért, az teljesen jogos és érthető, a pofonokat pedig tűrni kell. Nem, inkább kérni kell, mert csak így lehet reggel odaállni a tükör elé és lelkünk teljes tisztaságával farkasszemet nézni önmagunkkal, anélkül hogy szembeköpnénk magunkat, hogy milyen csapatot is támogatunk. Hogy a különböző csapatok szurkolóinak jelentős része kikéri magának, és a média szerint is egy kicsit azért már sok ez? De hát ez nyilvánvaló! Olyan rossz érzés, hogy miközben abszolút elismerem, hogy a ránk ömlő karakterzuhatag igazságtartalmánál csak Ronaldo egója nagyobb, nekem mégis ezt kell szeretnem és néznem. Zárjanak ki a sorozatból minket, és vizsgálják ki az összes bíróval való gyanúsan jó kapcsolatunkat, hiszen valahogy mindig minden esetből mi jövünk ki a legtökéletesebben, ami már nagyon gyanús. Visszamenőleg szintén el kellene venni pár trófeát, és azokat odaadni a jogos tulajdonosaiknak. Pérez meg… amíg általa történik az irányítás, addig itt nagy változásokra nem lehet számítani.
Ha a fenti eszmefuttatást csak egy pillanatra is a magadénak érezted, akkor el vagy tévedve, mint az újszülött jegesmedve Guineában. Nem kell boldognak lenni az eredmény miatt, a kiélezettség miatt, amiatt, hogy egy hajszál választott el minket a hosszabbítástól. De. Ne sajnáld, hogy a Real Madrid továbbjutott. Ne kérj elnézést azért, mert a Real Madrid egy jogos büntetővel jutott tovább. Ne szégyenkezz, mert olyan ellenvélemények sokaságával találkozol, ami a csapatunk iránt érzett gyűlölet miatti leplezetlen frusztrációból fakad. Ne pironkodj, mert bizonyos médiumok szeretnének kattintásokhoz jutni azáltal, hogy ellenséges hangulatot teremtenek vitathatatlan ítéletekből kovácsolva azt. El kell fogadni, hogy nagyon-nagyon sokan szeretnék már végre, hogy a Real Madrid ne érezze magát kényelmesen Európa trónján. A gondolatától is irtóznak, hogy zsinórban háromszor is mi szakítsuk át a szalagot a célban. Évek óta megy a mantra, hogy a Real Madrid számára (de sok más topcsapatnak is) nyilvánvaló segítség érkezik a bírók részéről, és ez tarthatatlan. Én magam mindig kerülöm a bírózás témáját, így tettem akkor is, amikor ősszel nem alakultak jól a dolgaink, és értek minket hátráltató ítéletek. De ez van, el kell fogadni, hogy a bírók is emberek. Viszont eljutottunk odáig, hogy akkor is szemforgatással, ökölbe szorult kezekkel, és a VAR-hoz való imádkozással szembesülünk, amikor a döntő pillanatban helyes ítélet születik. Én speciel örültem volna, ha van már VAR, mert akkor azzal együtt lehetett volna büntetőt fújni.
Visszatérve a lincshangulatra: amit sokszor sokan elmondanak, abban akár el is kezdhetsz hinni te magad is. Ne arra koncentrálj, hogy mennyire vágyott lenne már a csapatodat a pokol kénköves bugyraiban látni, szenvedve, sőt, rossz bírói ítéletekkel sújtva, hiszen a Real Madridnak ez már maximálisan kijárna. Ezeken a véleményeken felül kell emelkedni, higgadtan, okosan, mert a nagyja abból fakad, hogy a csapat jó ideje megkerülhetetlen Európában, és nem enged senkit a húsosfazék közelébe. Ettől függetlenül benne van a pakliban, hogy a csapat tisztes küzdelemben elvérzik a következő körben, vagy a döntőben. Még az is lehet, hogy egy olyan rossz játékvezetői döntésnek köszönhetően a hajrában, ami tegnap nem volt. Én csak azt szeretném, ha ebben az esetben is sikerülne megőrizni a méltóságunkat – nyilakkal a hátunkban, könnyekkel a szemünkben.
Mindemellett köszönettel tartozom minden olyan szurkolónak, akik nem kötődnek a párharchoz, de korrekt véleményt fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, valamint azoknak a Juventus-drukkereknek, akik elismerték a végén kialakult helyzet jogosságát – pedig ha valakik, akkor éppen ők háboroghattak volna leginkább, érintettként. A matematika és a realitás nem a Reallal van, zsinórban ennyi alkalommal nem valószínű megnyerni ezt a sorozatot, így hát a trónfosztásra várók reménykedhetnek. De miért ne mi legyünk azok, akik a számokkal és az elvárásokkal szembeszállnak, és saját hajójuk vitorláját dagasztják velük? 😉
Egytől egyig: Juventus – Real Madrid (0-3)
Csapatok
Juventus (5)
A híresen jó olasz védekezés behemót sztereotípiává nőtte ki magát a világfutballban, de míg ennek a berögződésnek az alapját egy valóban (klubszinten és válogatott fronton egyaránt) jó defenzív rendszer és ebbe remekül illeszkedő emberek adták, ezúttal csúnyán leszerepelt a zebrák hátsó fertálya. Az első gólnál Benzemát vitte táncba mindenki, Ronaldo pedig hozta a touch’n’celebrate koreográfiát teljesen üresen, ollózásánál pedig csak a túlsózott popcorn és a vizezett gépi kóla hiányzott Barzagliék kezéből. A harmadik gólt már ne is említsük, ahol a teljes védelem néhány gyors passzal lett mattolva. Mindemellett támadások tekintetében sem jeleskedtek, bár volt néhány 5 perces periódus, ahol a hazaiak uralták a történéseket, nem találtak be, igaz, Navas óriási bravúrja, és további védései is kellettek ehhez.
Az olvasók pontszáma: 5,6
Real Madrid (9,5)
Így kell illedelmesen acélbetétessel kopogtatni Olaszországban! Egy gyors akcióval már a találkozó elején megvolt a vezetés, majd a kezdeti fellángolás után a csapat utazott, és főleg a Juventus mezőnyfölénye volt érezhető, de a néhány védelmi bizonytalanság ellenére sikerült megúszni kapott gól nélkül ezt az időszakot. A Benzema – Lucas csere remekül jött az 59. percben, ez egy olyan taktikai megoldás volt, amelynek révén a szélek biztosítása erősebbé, az építkezés gördülékenyebbé vált, és öt percre rá Buffon szomorúan szedhette ki a labdát, a Juventus szurkolók egy része pedig felállva tapsolta meg Ronaldo kivételes találatát. Dybala két percre rá kiszállt a játékból, innen pedig már egyszerűbb dolga volt a mieinknek, Marcelo pedig be is biztosította a győzelmet.
Az olvasók pontszáma: 9,1
Játékosok
Cristiano Ronaldo (10)
Azért azt tudjátok, hogy ami a szemünk előtt zajlik, az nem normális. Nem lehet egyszerűen a legcifrább jelzőkkel sem kifejezni, amit ez az ember 33 évesen csinál a futballelit nagyszínpadán. Az a baj, hogy a hőn áhított ollózós gólja mellett szinte meg is feledkezünk az első találatáról, aminél tisztára játszva magát jobb külsővel perdített a hosszúba. A következő… na azt még az unokáinak is mesélni fogja. Ahogy mi is fogjuk azt, hogy mennyi nagyszerű emlékünknek volt főszereplője ez az ember, aki tényleg ember, és nem élő szövet a vázon, ahogy azt talán sok-sok év múlva gyermekeink utódai hitetlenkedve fogják fogadni. Kivételes dolog, hogy két ilyen magas szinten futballozó játékos pályafutását kísérhetjük végig, mint Lionel Messié és Cristiano Ronaldóé. Persze azért azt jobban élvezzük, ha utóbbi gyönyörködtet minket, mint például ezúttal is.
Az olvasók pontszáma: 9,8
Keylor Navas (9)
Gigi Buffon szerepében tetszelgett ma a madridi egyes, óriási védéssel járult hozzá ahhoz, hogy a Juventus mellett egy kövér nulla maradjon a legvégéig. Nem lehetett túljárni az eszén, a legkiszolgáltatottabb helyzetbe a sorfalon furcsán megpattanó labda sodorta, de a jó kapus szemmel is tud védeni. Bár a posztjáért a stabil kezdőbe kerülése óta folyamatosan küzd (leginkább a sajtóval, a faxgéppel, meg a marketingesekkel), az ilyen mérkőzések az ő oldala felé billentik a mérleget.
Az olvasók pontszáma: 8,8
Dani Carvajal (8)
Magabiztos, harcos és határozott futballal rukkolt elő, és nem riadt vissza a keményebb megoldásoktól sem, négyszer szabálytalankodott a találkozó során. Előszeretettel és sokat tartózkodott az ellenfél térfelén, és az ő ívelése alapozta meg Ronaldo nagy pillanatát, így egy gólpasszt is felírhatunk a neve mellé. Ami viszont fontosabb, hogy ismét úgy mozgott, mint kihagyása előtti önmaga, ahogy azt egy klasszis jobbhátvédnek kell.
Az olvasók pontszáma: 8
Raphael Varane (9)
Stabilitás. Az első szó, ami beugrik a tőle látottak alapján, rendre belerondított a Juve-játékosok helyzeteibe, lövéseibe. Egyetlen bizonytalanabb pillanata volt, amikor Chiellini levált egy szögletnél róla és Ramosról, de ott is blokkolni tudta a helyzetből kialakult lövést. Több alkalommal egész bátran fellépett a középpályára, ekkor Casemiro lépett vissza a helyére. Sziklaszilárdságára nagy szükségünk lesz a továbbiakban is.
Az olvasók pontszáma: 8,9
Sergio Ramos (8)
Nem hibázott nagyot döntő pillanatban, csupán a fent említett szögletnél volt némi kommunikációs hiba a kollégájával, mégis kevesebbnek éreztem őt a pályán, mint Varane-t. Nem játszott rosszul, de kevesebb ráhatása volt a játékra védekezésben, passzjátékban és a támadásépítéseknél pedig sablonosabb megoldásokat húzott. Sárga lapjáért még az eredmény ismeretében is kár, bár nagyjából biztosra lehetett venni, hogy egy lapot valahogy összekapar.
Az olvasók pontszáma: 8,5
Marcelo (9,5)
Lényegében háromból három gólunkban tudott benne lenni – védőként. Először a Ronaldónak gólpasszt adó Iscót indította pofátlanul, két ember között, majd a második gólnál az ő ívelése után hibázott Chiellini, hogy aztán a harmadiknál magára vállalja a befejezést. A támadó szellemű szélsőhátvédek az ő ideje előtt is ismerősek voltak (bizonyos Roberto Carlost mi is ismerhetünk a kategóriában), de Marcelo egy újabb szint, egy magasabb polc.
Az olvasók pontszáma: 8,8
Casemiro (7,5)
Bár lehet, ezzel többen nem értenek majd egyet, de Casemirót nem éreztem kellőképp dominánsnak a középpályán. Egészen a Benzema – Lucas cseréig valamelyest korlátozva volt a támadásépítés, mert a brazil pozíciója, játékintelligenciája (Modric és Kroos szintjéhez képest) érezhetően kevesebb volt a szükségesnél. Egy szóval sem állítom, hogy rosszul játszott, inkább azt, hogyha volt pótolható ember a tegnapi kezdőből, akkor az például ő volt. De egyébként védhető volt Zidane elképzelése a szerepeltetéséről.
Az olvasók pontszáma: 7,9
Luka Modric (7,5)
Valamivel több hibával játszott a szokásosnál, kevesebb látványos megoldással támadásban, de ennek oka az volt, hogy a meccs döntő részében nagyobb területet kellett levédekeznie a szokásosnál. Amikor Lucas megérkezett, és besegített a szél levédekezésébe, Modric játéka is felszabadultabb lett. A visszavágón talán pihenőt is kaphatna, nem érdemes egy esetleges sérülést kockáztatnia.
Az olvasók pontszáma: 8,3
Toni Kroos (8,5)
A CKM-ből ő volt a legjobb az este, kevés olyan akció volt, amelynek a felépítésében ne vett volna részt, zúgó lökete pedig gólt érdemelt volna, de sajnos a lövés a felső kapufán csattant. Így bár gólig vagy gólpasszig ezúttal ő sem jutott, az irányítói munka oroszlánrészét szépen csöndben magára vállalta, és védekezésben is hozta a tőle elvárhatót.
Az olvasók pontszáma: 7,7
Isco (9)
Bevallom, amikor Iscót a kezdőben láttam, féltem tőle, hogy túlságosan középre koncentrálódik a játék, és a Juventus élni fog a szélen nyíló területek adta lehetőségekkel. És mennyire jó érzés volt tévedni! Isco teljesen mást játszott meglátásom szerint, mint szokott, nem irányítóként mozgott, látszólag szabad kezet kapva, folyamatosan a pálya két szélén bukkant fel. Így tett a vezető gól előtt, ahol Marcelo passzát a bal szélről kanalazta középre, látszólag teljesen zavartalanul, majd a harmadik gól előtti összjáték során is. Ezúttal nem éreztem felesleges, vagy indokolatlan megoldásokat tőle, ami cselt bevállalt, az épp a kellő mennyiségben jött.
Az olvasók pontszáma: 8,6
Karim Benzema (5)
Az első gólban megvolt a maga érdeme azzal, hogy két embert vitt el, így Ronaldo könnyedén tudta tisztára játszani magát. De úgy nagyjából ennyi is. Kapuralövés nélkül zárta a találkozót, és ezúttal kreativitásban, mezőnymunkában is kevésnek éreztem, ellenben viszont a csapatot hatékonyabbnak, miután elhagyta a pályát, az eddigiek fényében meglepően korán – de abszolút jogosan.
Az olvasók pontszáma: 6,2
Cserejátékosok
Lucas Vázquez (7)
Beállása megerősítette a jobb oldali védekezést, támadásban pedig lendületesebbé vált a csapat. A második gól előtti lövésénél Buffonnak nagyot kellett védenie, de aztán már nem volt ellenszere a portugál játszótárssal szemben. Ami viszont feltűnő mostanában, hogy Ronaldo is egyre gyakrabban keresi Lucast a pályán, sokkal szorosabbnak érzem köztük a kapcsolatot a zöld gyepen, mint eddig, és ez sem Benzema malmára hajtja a vizet, mégha a két játékos valamelyest eltérő szerepkörben játszik.
Az olvasók pontszáma: 6,8
Marco Asensio és Mateo Kovacic már akkor érkeztek, amikor a lényegi kérdések már eldőltek.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9,5)
Rég látott és rég várt szintű meccselés a franciától, úgy látszik a legnagyobb találkozókon érzi magát igazán elemében. Szembeötlő hibája nem volt, egy két szubjektív szintű apróság róható fel neki maximum, de felesleges. Torinóban egy 0-3-nál felesleges.
Az olvasók pontszáma: 9,2
Egytől egyig: Real Madrid – Girona (6-3)
Csapatok
Real Madrid (7,5)
Ha csak abból állt volna a meccs, hogy a támadásaink armadájából még kettőt-hármat gólra váltunk, és közben nem kerekedik komédiás est a hátsó sorokban, akkor minden bizonnyal ez az osztályzat tízes lenne, és a felnőtt videómegosztó oldalakon nagyot futna a találkozó összefoglalója. Az szembeötlő volt, hogy a bátor felfogású ellenféllel szemben nagyon jól működött a buildup, rendre jól építkeztünk, rengeteget mozgott az első négyes, és a szélsőhátvédek is folyamatosan zárkóztak a támadásokhoz. Lehetett volna 8-9 gól a vége, de hátul is simán kinézett az öt. Ez az, ami az aggasztóbb, és ezért nem tudom jobb egységgel honorálni a teljesítményt.
Az olvasók pontszáma: 8,33
(A Grada Joven kiírása: „Nyugodj békénen, Gabriel” – az üzenet Gabriel Cruznak szól, egy 8 éves kisfiúnak, aki február 27-én tűnt el, néhány nappal ezelőtt pedig holtan találták, halálát egy emberként gyászolja egész Spanyolország)
Girona (6,5)
Azért ne hagyjuk, hogy a tény, hogy a Girona feljutó csapat, meggátoljon minket abban, hogy reálisan értékeljük a vendégeket. Ezek azok a srácok ugyanis, akik tökösen nekimennek bárkinek, akik megvertek minket az odavágón, és akik most is hármat lőttek a Bernabéuban – viszont emellé kaptak is egy hatost, szégyenkezni azonban így sincs okuk. Nagyon szeretném, ha végül sikerülne európai kupaporondra lépniük, kívánom, hogy ez a szezon végén összejöjjön nekik. Elöl ma is nagyszerűek voltak, a védelmük azonban nem tudott mit kezdeni a hazai támadókkal, élen Ronaldóval.
Az olvasók pontszáma:
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Cristiano Ronaldo (10)
Ha megáll kettőnél, akkor sem vehette volna el tőle senki a legjobbnak járó címet. Én ilyen játékot tőle még nem láttam ebben a szezonban. Egyszerre volt lenyűgöző, kíméletlen és ezáltal rendkívül félelmetes. Az ellenfél térfelének egészét bejátszotta, hol a védelemmel majd’ egyvonalba lépett vissza labdáért, hol a széleken cselezte be magát, húzott el, vagy játszotta meg a labdát, hol pedig középen mozgott be, és várta fáradhatatlanul a lehetőségeket. Egyikhez sem kellett állítgatnia a labdát, mind a négy gólját az első érintésből szerezte, kettőt a gyengébbik lábával. Ne feledkezzünk meg persze a Lucasnak kiosztott asszisztról sem, ahol az akciót ő maga is befejezhette volna, míg mondjuk Benzema hozzápattanó lövésénél, illetve Bale góljánál mind a kétszer teljesen tisztán érkezett a portugál, mégsem kapott labdát közvetlenül egyik esetben sem. 22 góljával immár második a góllövőlistán, félelmetes évkezdésnek lehetünk szemtanúi.
Az olvasók pontszáma: 9,83 (!)
Keylor Navas (5)
Két szép védése volt, igazságosan elosztva a játékrészek között. Az első gólról nem tehetett, bombaerős fejes volt takarásból. A második gólnál már bizonytalanabbnak láttam a mozgását, a harmadik gólban viszont sajnos közrejátszott a visszatáncolása is. Lesz idén ennél még jobb meccse is.
Az olvasók pontszáma: 6,89
Dani Carvajal (3)
Az első két kapott gólban benne volt, elvesztette a fejpárbajokat mindkét esetben, és ha nincs a parádés támadójáték, ezek a hibák végzetesek is lehettek volna. Bár támadásban sokszor zárkózott fel, nem az ő beadásai jelentették a különbséget. Gyengén muzsikált, sárga lapja miatti pihenője talán jót fog neki tenni.
Az olvasók pontszáma: 6,12
Raphaël Varane (5)
Nem éreztem igazán stabilnak védekezésben a franciát sem, látványos rontása a mérkőzés hajrájában pedig nem segített javítani az összképen. A támadások építésében viszont rendre szerepet vállalt, magasabban és aktívabban játszva, néhány passzfolyosót remekül szúrt ki, amelyekből veszélyes lehetőségeket alakíthattak ki a támadók.
Az olvasók pontszáma: 6,27
Nacho (5)
A csapat mindenese sem zárhatott tökéletes estét, a harmadik gólban neki is osztottak szerepet, Juanpéval neki kellett volna mennie. Egy veszélyes lehetősége neki is volt az ellenfél kapuja előtt, de ebből végül nem lett gól. Bár Ramos is hajlamos buta hibákat elkövetni hátul, hiányzott a határozottsága a védelemből.
Az olvasók pontszáma: 6,95
Marcelo (6,5)
A brazil lett a védelem legjobbja nálam, de nem a védőmunkájának köszönhetően. Nem volt tökéletes ő sem, de a Kroosnak visszapasszolt kisszöglet, vagy Benzema kiugratása egyértelműen mellette és a támadójátékban való szerepe mellett szólnak. Bár Ramos karizmatikus kapitánya a csapatnak, jó néha a kis bongyorhajún látni a csékának járó szalagot.
Az olvasók pontszáma: 7,26
Mateo Kovačić (5,5)
Látványos hibára nem emlékszem tőle, még csak nagyobb pontatlanságokra sem, viszont nem igazán tudta befolyásolni a mérkőzés alakulását. Középpályásként meglehetősen keveset találkozott a játékszerrel, igazán veszélyes kiugratására nem emlékszem, viszont mivel a Girona általában ívelésekkel próbálkozott építkezni (hosszanti és szélről jövő magas labdák), nem igazán kellett ütköznie sem senkivel. Kicsit feleslegesnek éreztem a szerepkörét a pályán.
Az olvasók pontszáma: 7,86
Toni Kroos (8,5)
Varázslatos volt a német ezen az estén. Két assziszt a neve mellett, egyik sem pontrúgásból, magasan a legtöbbet nála volt a labda a találkozón, és emellett állhat 97%-os passzpontosság a neve mellett. A taktika miatt (Asensio és Lucas szabadabb szerepköre támadó középpályásként) mélységibb szerepkörben tetszelgett, ami esetében nem mindig volt eredményes, most azonban remek mérkőzésen van túl.
Az olvasók pontszáma: 8,34
Lucas Vázquez (8,5)
Az idei év az ő számára is nagyon jól alakul, egyre több mérkőzésen, és egyre fontosabb helyzetekben kap kiemelt szerepet, és jó arányban él is a lehetőségekkel. Még egy kis összeszedettség hiányzik tőle a nagyobb helyzetekben, még mindig kicsit kapkodós olykor, de ha ilyen ütemben alakul a tavasza, rá mernék bízni egy kezdőtagságot egy reménybeli BL-döntőben is. Megérdemelné, ha így folytatja. A spori lefelezte a góljainak a számát ugyan, de mi a pontszámával persze nem tesszük ezt. Szép volt!
Az olvasók pontszáma: 8,22
Marco Asensio (7)
Mozgós meccsen van túl a fiatal spanyol, és igen felemás érzésünk lehet vele kapcsolatban. Az egyéni mutatói ugyanis nem túlzottan voltak kiemelkedőek (gól, gólpassz nélkül maradt), egy veszélyes szabadrúgását bravúrral védte a Girona hálóőre, viszont Ronaldo harmadik gólja előtt nagyszerű elfutás és cutback érkezett tőle. Szóval arányában kevesebb figyelem jutott neki, mégsem mondanám, hogy rosszul játszott volna. A taktikában betöltött szerepéhez mérten jól teljesített.
Az olvasók pontszáma: 7,93
Karim Benzema (7,5)
Nem talált ugyan be, de nem mondható, hogy gondolatban tinilányok hajkurászásával töltötte volna az időt, legalábbis a második félidőben. Ugyan még mindig hiányolom részéről a magabiztos helyzetkihasználást, az egyértelmű gólhelyzetek pontos befejezését, ezen a meccsen viszont legalább jobban megtolta a csapatmunkát, és többször is jól hozta helyzetbe társait. Jobb pontszámot akkor tudnék neki adni, ha lövésénél felismerte volna, hogy Ronaldo teljesen üresen érkezik a jobbján.
Az olvasók pontszáma: 7,76
Cserejátékosok
Luka Modrić (7)
Már a Bale-nek adott ütempasszáért érdemes volt bekapcsolni a készüléket. Úgy érzem többre mentünk volna vele, ha Kovačić helyett ő játszik az elejétől fogva.
Az olvasók pontszáma: 7,31
Gareth Bale (6,5)
Kicsit bizonytalanul érkezett, pár rossz döntéssel, de végül góllal szállt be, igaz, necces lövés volt, egy gólpassznak jobban örültem volna.
Isco (–)
Keveset kapott, nem igazán van mit rajta pontozni.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9)
Szinte tökéletes munka ezúttal. Sokszor pontoztam le (érzésem szerint jogosan), azonban illik megdicsérni, hogyha jókat húz, és ezek be is jönnek. A Lucas-Asensio páros ismételt szerepeltetése, és a nekik szánt szerepkör tökéletesen bevált, akárcsak a támadásépítések, és a letámadások megszervezése. Érződött a koncepció, világos volt az elképzelés. A kapott gólok nem csapatszintű hibából, rossz elgondolásokból, hanem egyéni hibákból estek, így ezért nem venném elő a mestert. A kifogás annyi lehet ebben az esetben, hogy a cserék kicsit hamarabb jöhettek volna, illetve a fiatalok közül legalább az egyik (Ceballos vagy Mayoral, vagy akár mindkettő) a padra férhetett volna, sőt, szerepet is kaphattak volna a találkozón.
Az olvasók pontszáma: 7,96
Egytől egyig: Espanyol – Real Madrid (1-0)
Csapatok
Espanyol (6)
Pont annyira voltak hatékonyak és elszántak hazai pályán, hogy győztesen kerüljenek ki a mérkőzésből. A mérkőzés elején intenzív letámadásokkal riogattak, aztán idővel egyre bátrabbá és veszélyesebbé váltak, hogy aztán a végén egy gyors támadásból, egy szép kapáslövéssel otthon is tartsák a három pontot. Ezzel a sikerrel Quique Sánchez Floresék stabilizálták helyüket a középmezőnyben, és bár kevés az esély a nemzetközi szereplésre, vélhetően kiesési problémáik sem lesznek.
Az olvasók pontszáma: 7,1
Real Madrid (2)
Ide kellene írni azt, hogy akkor tulajdonképpen mi is volt a taktika, milyen felfogásban léptünk pályára, mi volt az elképzelés a kezdőket, a cseréket illetően, illetve milyen eredményt befolyásoló pozitív momentumokat tudtunk felsorakoztatni. Köszönöm a figyelmet.
Az olvasók pontszáma: 2,9
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Keylor Navas (7)
Az intenzív hasmenés elleni egyetlen széntablettája volt a madridiaknak, de a hatás elmúlt a ráadásban és kapituláltunk a nadrágba festegetni. Több kisebb és nagyobb védést is bemutatott a Costa Rica-i, a gólról abszolút nem tehetett, tizenháromról, erős, pattanó labdát lőhetett üresen Moreno. A roló így lehúzatlan maradt, de ez nem Navas sara.
Az olvasók pontszáma: 7,2
Achraf Hakimi (3)
Lelkes, bátor, ügyes, gyors és aranyos, akár egy Pikachu. De ehhez a szinthez még kevés, főleg úgy, hogy jéghidegen kapott lehetőséget, hiszen zsinórban a lelátón/kispadon végigultizott meccsek után találta itt magát. Egy masszív középcsapat ellen, idegenben. Nem lehet elvitatni, hogy ügyetlen, de egy-két szép megoldása után csak kapkodott, illetve úgy adta be a labdákat, hogyha csecsemőként neki adták volna be ilyen pontosan a védőoltásokat, lehet, sosem lett volna profi labdarúgó.
Az olvasók pontszáma: 4,3
Raphaël Varane (2)
Kétszer is komoly gólhelyzetbe hozta az Espanyolt, egyszerűen érthetetlen, hogy egy ilyen szintű játékosnál hogy fordulhatnak elő ezek a gyermeteg hibák, olyan meccsen, ahol csak nyugiba le kellene hozni az egyszerűt. Rendkívül csalódást keltő teljesítmény így a PSG elleni második randevú előtt nem sokkal attól a fiútól, akit a következő tíz év hátvédsorának alapembereként akarna látni a publikum.
Az olvasók pontszáma: 4,9
Sergio Ramos (3)
Számomra hiányzott róla ma a karszalag. Kapitány nélkülinek éreztem a csapatot, a megálmodott taktika csődje mellett sem láttam azt, hogy a játékosok kellő aktivitással, és elszántsággal vetnék bele magukat az ütközetbe. Ilyenkor a megfelelő taslik elhelyezése (a védekezés irányítása, és az ellentámadások lehetőségének megteremtése mellett) a kapitány feladata. Ezt nem láttuk tőle viszont. Így csak olyan volt, mint a megcsömörlött délutáni ellenőr a belvárosi villamoson.
Az olvasók pontszáma: 4,8
Nacho (3)
A belerázódni kezdő Theo mire lendíteni tudott volna a csapat szekerén gyorsan padra is került, és Nacho játszott ma a helyén, aki leginkább a földharcban jeleskedett támadó és szenvedő szerepben egyaránt. Feltűnően magasan játszott önmagához képest, és megpróbált a képességeihez mérten mindent megtenni az ellenfél térfelén, de ez nem sok mindenre volt elegendő.
Az olvasók pontszáma: 4,6
Marcos Llorente (3)
Achrafhoz hasonlóan a fagyasztóból előrántott spenót szerepében találta ott magát a gyepen, és önnön helyzetéhez képest nem volt vészes. Az már a madridi ellenrotáció végterméke, hogy a liga egyik legígéretesebb védekező középpályásából hogy sikerült fél év alatt bizonyítani akaró ifijátékost varázsolni. De ahhoz képest, hogy azt gondoltam, hogy annyira lesz bátor a pályán, mint egy együgyű hittérítő a bronxi éjszakában, próbálkozott indítani, sarkazni, minden. Viszont összességében vele is csak többen voltunk a pályán.
Az olvasók pontszáma: 4
Mateo Kovačić (3)
A kezdőre pillantva azt vártam, hogy a támadásokat intenzíven kísérő szerepkörben fog funkcionálni, rendszeresen a kapu elé érkezve, ehelyett olyan volt, mint egy második Llorente a pályán. Ugyan volt néhány igazán szép pillanata, csak egyrészt ezek átlagban ötven méterre az ellenfél kapujától történtek, másrészt ugyanilyen gyermeteg hibákkal le is rontotta a teljesítményét. Érthetetlenül mélyen helyezkedett.
Az olvasók pontszáma: 6,3
Isco (2)
Iszonyatosan körülményes és lassú volt a labdával, Jamaicán egy ültetvényt szívnak el ezzel a vehemenciával. Szó se róla, hogy a szemnek éppen tetszetős dolgokat is hajtott végre, csak hát semmi tartalom nem volt mellette. Számos alkalommal már-már az az érzésem támadt, hogy a vallatáshoz méltó meccset legalább saját magának szebbé akarja varázsolni azzal, hogy kényszeresen helyzeteket keres magának, ahol átverheti az ellenfelét, úgy, hogy semmilyen veszélyben nem forog közben Diego López kapuja.
Az olvasók pontszáma: 3,8
Lucas Vázquez (3)
Sokat és intenzíven dolgozott, védekezett, de nem tudta a vállára venni a csapatot, az elmúlt meccsek jó teljesítményeiből eredő felelősség terhével. Megoldásai nem igazán jöttek össze, és mezőnymunkában hiába lehetne kiemelni, lövés és kulcspassz nélkül zárta az összecsapást.
Az olvasók pontszáma: 5,6
Marco Asensio (4)
Navason kívül talán rá tudok legkevésbé haragudni a madridiak közül. Több jó megindulása, ütemváltása volt, három kulcspassza a legtöbb volt a vendégektől, és talán neki volt a legtöbb értelmes és érdemi megmozdulása az ellenfél tizenhatosának közelében. Összességében ez tőle (is) kevés volt, de nem neki kell leginkább szégyenkeznie az eredmény miatt.
Az olvasók pontszáma: 4,7
Gareth Bale (3)
Oké, hogy a kényszerposzt kicsinálta, és elszigetelt hajótöröttként hömpölygött az Espanyol védelmének tengerében, de többet vártam volna tőle is. Érthetetlen, hogy miért kell persze beletuszkolni Cristiano Ronaldo mezébe, mikor a két játékos stílusa, erősségei, gyengeségei azért merőben eltérnek.
Az olvasók pontszáma: 3,9
Cserejátékosok
Karim Benzema (3)
Ehhez ő sem tudott érdemben hozzátenni semmit.
Az olvasók pontszáma: 3,9
Dani Ceballos (-) folytatta perceinek intenzív növelését 13 minutummal, ami pont semmire nem volt elég,
Borja Mayoral (-) négy-öt perce is annyira hasznosnak tekinthető, mintha én futottam volna ki a gyepre.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (1)
Én igyekeztem pozitív lenni, kitartani, bízni, hinni. Ezen a ponton adtam fel, ahol az összes lehetséges hiba és érthetetlen dolog szembejött, ami jellemezte az egész idényünket. Vártam volna tanulást, fejlődést, továbblépést, nem jött el. Taktika, kezdő, hozzáállás, motiváció, mérkőzésbe való belenyúlás, cserék, nyilatkozatok. Jót nem tudok mondani, több rosszat meg igazán nem szeretnék. Megértem, ha bárki nem ért egyet, vagy arra hivatkozik, hogy milyen címeket nyertünk a franciával, és a BL-ben még így is van esély, és el is fogadom ezeket a véleményeket is, hiszen senki sem láthatja azonosan a folyamatot. Én úgy érzem itt az ideje pontot rakni a mondat végére.
Az olvasók pontszáma: 2,2
Ha nem hozod őket vissza egy órán belül, akkor többet nem beszélünk…
Honnan jött az ötlet, hogy labdarúgással kapcsolatos filmet készíts?
1999-ben költöztem Angliából Los Angelesbe, és néhány éven keresztül csak az időmet pazaroltam. Előzőleg üzletember voltam, öltönyben, nyakkendőben, egészen addig, amíg LA-be költöztem, és eladtam a médiavállalatom a Daily Mailnek. Aztán úgy döntöttem, hogy kárpótolom az elvesztegetett időt, és belevetem magam az éjszakába. Szóval érted, teljesen megváltozott az életmódom: sztriptízbárokban, klubokban ejtőztem, csajok után járkáltam, ami lássuk be, nem volt túl nehéz. Szerencse, hogy nem kellett dolgoznom. Aztán egyik este Brittany Murphyvel (amerikai színész- és énekesnő, 2009-ben elhunyt – a szerk.) beszélgettünk vacsora közben. Kérdezte, hogy "Mivel foglalkozol, Mike?", erre én, hogy "Nem csinálok semmit.", mire ő "Ugyan már, olyan nincs, biztos csinálsz valamit.". Válaszoltam, hogy "Nem! Csak elvagyok. De ja, asszem egy kicsit már unalmasak így a dolgok. Talán kéne valamit csinálni.". Persze, mondtam neki, hogy nem akarok újra üzletemberként tevékenykedni, így rákérdezett, hogy "Miért nem leszel producer?", erre visszakérdeztem, hogy "Mi a f*szom az a producer? Szórakozol? Csak egy srác vagyok Liverpoolból, mit értek én a filmgyártáshoz?" Igazság szerint mindig is szerettem a filmeket, de ez eléggé őrült ötletnek tűnt. Szóval csak ültünk egy asztalnál, és mindenki próbálta nekem elmagyarázni, hogy mit csinálnak a producerek, de senki nem mutatott rá igazán a lényegére. Aztán Brittany azt mondta, "Figyelj, te egy vállalkozó vagy, a producerek meg a filmipar vállalkozói. Ők azok a fickók, akik előállnak egy ötlettel, vagy vesznek egyet, vagy egy forgatókönyvet, feljavítják, tőkét teremtenek, felveszik az embereket, ilyesmi. Olyan ez, mint felépíteni egy vállalatot", én meg így, "Ja! Így már megvan!"
Így hát másnap elmentem a Barnes & Noble-höz (egy amerikai könyvesbolt-hálózat – a szerk.), leparkoltam az üzlet előtt, és elkaptam az eladócsaj pillantását. "Meg tudnád mondani, merre találom azokat a könyveket, ahol leírják, hogy hogy legyél producer?", kérdeztem tőle, erre ő flörtölni kezdett, hogy "Azta! Te egy producer vagy?". Én így néztem erre, hogy "Nem… ezért kérdeztem, hogy merre találok ilyen könyvet, ami elmagyarázza, hogy hogy lehetek az." Erre ő: "Arra vannak… szóval producer szeretnél lenni?" Mindenesetre másnap egy ágyban ébredtem vele, és a barátnőjével, én meg gondolkodtam, hogy ilyen sosem történt velem üzletemberként, szóval van valami ebben a produceres cuccban. Ezért elolvastam minden könyvet, találkoztam egy csomó emberrel, és hamar rájöttem, hogy amennyi forgatókönyv az asztalomon landolt potenciális befektetési lehetőségként, azokat valószínűleg kiszortírozták azok, akik értik a dolgukat. Nekem semmi tapasztalatom nem volt. A nagy stúdióknál, sőt a kisebbeknél is már látták ezeket a forgatókönyveket jóval előttem.
Ezen a ponton döntötted el, hogy te magad fogsz írni egyet?
Hát, hosszú ideig nem tudtam mihez is kezdjek. Mindig is író voltam, üzléti újságíró voltam éveken át, ami alapján felépítettem a saját vállalatomat. Így igen, azon voltam, hogy akkor írok én egy forgatókönyvet. Aztán az egyik nap elmentem Dortmundba, hogy megnézzem a Liverpool meccsét az Alavés ellen a 2001-es UEFA-kupa döntőben. Liverpool drukkerként körülbelül négyszer kaptam szívrohamot aznap este. A meccs után az emberek a stadion körül elkezdték árulni ezeket a rikitó és ízléstelen piros pólókat, amin rajta volt minden kupa, amit abban az évben elhódítottunk. Vettem egyet, és visszautaztam a Hotel du Capba, Antibesbe (város a Francia Riviérán – a szerk.), ahol a filmiparral kapcsolatban végeztem intenzív kutatásaimat. Épp a cannes-i filmfesztivál második hetében jártunk, így volt egy zárt kis közösség, akik összegyűltek reggelente a medence körül. Én felkeltem, lejöttem a szobámból oda a medencéhez másnap reggel, valószínűleg továbbra is elég illuminált állapotban, a kirívó piros "Treble Winners" pólómban, ahol mindenki más dresszben, vagy öltönyben volt. És ahogy sétáltam, hirtelen tapsot hallottam, aztán még egyet, és mielőtt észbe kaptam volna, már minden pincér és vendég tapsolt. Nem engem éltettek persze, hanem a Liverpool lenyűgöző 5-4-es győzelmét. Na, és ez volt az én "Heuréka!" pillanatom, amikor kigyulladt az a bizonyos izzó. "Foci! Persze. Sosem volt megcsinálva alaposan."
Mi történt, amikor visszatértél LA-be?
Különböző kontaktok által kapcsolatba kerültem Oliver Stone-nal, akivel összejöttünk alkalmakkor, és kérdezgettem őt a "Minden héten háború" c. filmmel kapcsolatos tapasztalatairól. (A Minden héten háború egy, az NFL-lel kapcsolatos 1999-es, Stone által rendezett film – a szerk.). A legfőbb intelme az volt felém, hogy mindegy mit csinálok, kerüljek kapcsolatba a futballiparral. Az ő legnagyobb hibája pont ez volt, hogy nem került közel az NFL-hez, így kitalált csapatokkal kellett dolgoznia. Így lett Miami Sharks a Dolphins helyett, és Dallas Knights a Cowboys helyett. "Te nem akarhatod ugyanezt.", mondta, "Lépj kapcsolatba a futballvilággal, és tálald ezt egyfajta lehetőségként a számukra. De légy nagyon szerény." Szóval az volt az ötletem, hogy felkeresem a FIFA-t a szükséges jogok miatt, amikre szükségünk van, cserébe azért a rivaldafényért, amit a film szolgáltathat a sportágnak, a bajnokságoknak, kluboknak, és a FIFA-nak az olyan feltörekvő piacokon, mint Észak-Amerika, vagy Ázsia. Egy pénzmentes, kölcsönösen előnyös ügylet. Valószínűleg ez volt a legjobb tanács, amelyet valaha kaptam bárkitől. Így elkezdtem keresni olyan cégeket, mint az Adidas, a Reebok, a Nike, a legnagyobb klubokat, és természetesen a FIFA-t is. És innentől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Olyan cégekkel, szervezetekkel kötöttünk üzletet, mint az Adidas, a FIFA, a Newcastle United, a Real Madrid, és megállapodtunk egyéb világmárkákkal is.
Mit gondolsz, miért nem próbáltak előtted már legyártani egy nagy hollywoodi focival kapcsolatos filmet?
Igazából ez kicsit olyan, minthogy, miért nem árultak régen palackozott vizet? Az Amazon vagy a Netflix kulisszák mögötti showkat gyártanak a Juventusnál, vagy a Manchester Citynél, és ezek a fajta TV-showk fantasztikusak. De tudod, nem könnyű csinálni egy fiktív, meggyőző, hihető és egyben drámai filmet a sportról. Különösen a fociról. A szurkolók manapság rendkívül elkényeztetettek. Gyerekkoromban körülbelül két meccs volt egy évben a tévében. Az FA-kupa döntője, és az angol – skót meccsek minden májusban. Meg persze ha volt épp VB. Ennyi. De manapság tele van focival a TV, minden héten drámákkal. Úgy értem, biztos vagyok benne, hogyha itt ülnék és a labdarúgás tíz legemlékezetesebb momentumáról beszélnék az elmúlt tizenkét hónapból, bámulatos listát faraghatnánk. Előjönni egy kitalált eseményekkel teli filmmel, ami versenyezni tud ezzel, az egy igazi kihívás. Megnéztem a Borg-McEnroe filmet, ami az 1980-as döntőről szólt, amikor Borg elverte McEnroe-t és begyűjtötte az ötödik címét. Nagyon jól meg van csinálva, de amikor megpróbálod magad beleélni a történésekbe, nem működik úgy, mintha a rendes meccset néznéd élőben. Ezért van, hogy a legtöbb sporttal kapcsolatos film inkább életrajzi jellegű. Előjönni valami fikcióval kimondottan nehéz és kockázatos. Felvettem a kapcsolatot a Los Angeles-i stúdiókkal egy lehetséges újabb futball témájú film támogatásával kapcsolatosan. És azt kell mondjam, nem nagyon izgatta őket. Még a 20th Century Fox vagy a Universal, akiknek az anyavállalatai hihetetlen pénzeket ölnek a foci sugárzásába az USA-ban is érdektelenek maradtak. És ők persze képesek lennének ilyen gigantikus, kölcsönösen jó megegyezéseket kötni, de így sem érdekli őket. Ez nehéz ügy.
Mikor tudatosult benned, hogy a Gól! valóban megrendezésre kerül?
Kábé egy éven keresztül vertem az Adidas ajtaját folyamatosan – Portlandben, Amszterdamban, Herzogenaurachban -, szépen küzdve fel az ügyemet a menedzsmentek különböző szintjein ahol elsőre csak annyit mondtak volna "Nem, kösz.". Majd hirtelen bemutattak Sepp Blatternek Párizsban. Olyan volt, akár egy jelenet a Keresztapából, bevittek egy elkülönített privát tárgyalóterembe a Hotel Bristol bugyrain belül. Csak ültem, várakoztam, és úgy éreztem magam, mintha egy jóhiszemű világszintű vezető jönne meghallgatni engem. És végül megérkezett Sepp Blatter. Úgy éreztem magam, mint aki a pápával találkozik, aki Robert Mugabéval találkozik, aki meg Vito Corleonéval találkozik. A legszürreálisabb pillanat. Arra volt szükségem, hogy a FIFA támogasson minket, amivel bátorítja az Adidast, hogy részt vegyen ebben, és beleegyezzen, hogy ne kelljen fizetni semmilyen engedélyért, vagy védjegyekért, meg ilyenekért. Cserébe biztosra vehetik, hogy rendkívül sikeresek leszünk, és teremtünk egy rakás új szurkolót a sportágnak a feltörekvő piacokon, valamint rivaldafénybe helyezzük a futballal kapcsolatos márkákat, tulajdonokat, stb. A dolog üzleti része már jóval a találkozó előtt megköttetett, mégis le kellett ülnünk egy csésze teára, mert így meggyőződhetett róla, hogy egy elég tisztességes pasas vagyok, nem valami felnyomult opportunista sarlatán.
Milyen Sepp Blatter a való életben?
Hát, voltak elég fura pillanatok. Természetesen most már tudjuk, hogy működött ez az egész FIFA dolog. Úgy viselkedett, mint egy huszadik századi fasiszta diktátor. Némiképp szerencsésnek mondhatom magam – mondom mindezt ironikus mosollyal az arcomon -, hogy "backstage-belépőm" volt néhány évig, a filmek készítése miatt. És istenemre mondom, hogy még csak a jéghegy csúcsánál járunk. Amiket láttam – és akikkel találkoztam, és mentem olykor valamerre, mint például Valcke, Blazer, Champagne, Linsi, Warner -, azokból biztos vagyok benne, hogy jó pár sztori kiderül még. Amiket ők csináltak, észbontó volt. "Ezt megtehetik?, Ez legális egyáltalán?" El sem hinnéd.
A legőrültebb meetinged, ami a film készítése miatt jött össze?
Volt egy elég varázslatos napom, José Ángel Sáncheznek köszönhetően, aki manapság a Real Madrid általános igazgatója, de akkoriban még marketing igazgató volt. Amikor megszületett a megállapodás a Real Madriddal a Gól! 2 kapcsán, mindig keresett a klubtól, hogy legyek itt, vagy legyek ott. Egyik reggel felhívott és azt mondta, "Ide tudnál jönni a madridi repülőtérre ma délután?". Hogyne, fel is ugrottam a repülőre, majd felvett a reptéren a klub egyik sofőrje, és hamarosan egy hotelszobában ültem egymagamban, vártam, és azon töprengtem, hogy ez most mi a f*sz. Majd elárulták nekem, hogy néhány játékossal fogok találkozni, hogy elmeséljem nekik, hogy miről szól a film. Hirtelen kinyílt az ajtó, és besétált David Beckham és a menedzsere Terry Bryne. David az egyik legrendesebb fickó, akit el tudsz képzelni. Negyvenöt percen át meséltem neki, hogy mit fogunk csinálni, és megemlítettem a Gól! 1-et is, amit nem sokkal később kezdtünk el forgatni.
Várj, szóval kötöttél egy megállapodást a Real Madriddal a Gól! 2-ről, mielőtt még egyáltalán elkezdtetek volna dolgozni a Gól! 1-en?
Persze, naná. Szóval ott voltunk, beszélgettünk Daviddel, én meg így: "Mellesleg mit szólnál egy cameóhoz a Gól! 1-ben?", Ő meg erre: "Miért ne? Érdekesen hangzik!". Aztán valamikor kérdezte, hogy kivel fogok még találkozni. De nekem fogalmam nem volt róla. Majd David elment, és hirtelen francia beszédet véltem hallani. És erre bejött Zinédine Zidane az ügynökével. Kezet ráztunk, leült velem szemben, én meg csak mondogattam magamban, hogy "Ilyen nincs. Ilyen nincs.". Vele is beszélgettem 45 percet a filmről, és rákérdeztem: "Amúgy csinálnál egy cameót a Gól! 1-hez?" Ő megkérdezte, hogy David benne van? Mondtam neki hogy igen, mire ő: "Oké, jól hangzik.". Aztán jött még egy játékos: Raúl. Igazán szeretnivaló figura. És vicces is. Csak annyit kérdezett: "Hollywood? Persze! Benne vagyok.". Így hirtelenjében volt egy megállapodásom Beckhammel, Zidane-nal, és Raúllal, hogy vendégszerepet vállalnak a Gól! 1-ben. Micsoda nap.
Milyen volt leforgatni a Gól! 1-ben látható bárjelenetet Raúllal, Zidane-nal és Beckhammel?
Nehéz. És stresszes. David már Londonban volt, de Raúl és Zidane még Madridban, szóval küldtünk értük egy magánrepülőt, ami Londonba hozta őket. Persze ők nem nagyon értették, hogy a felvételek hogy mennek, és a dolgokat hogy kell szervezni. Természetesen úgy voltak vele, hogy megérkeznek, megcsináljuk elsőnek a jelenetüket, mert ők érkeztek elsőnek, és utána mehetnek is. De végül egész napra ott tartottuk őket, ahogy a magángépet is Londonban, hogy este már vissza is tudja őket vinni Madridba. De David eléggé elkésett, szóval Zidane és Raúl kissé türelmetlenek kezdtek lenni. De ne úgy képzeld, mint a dívák esetében. Szerettük volna felvenni elsőként David jelenetét Kuno Beckerrel, aki Santiago Muñezt játszotta. Hogy tovább nehezítsük a helyzetet, Davidnek volt is egy párbeszédes jelenete Kunóval. De amikor megérkezett, észrevettük, hogy a forgatókönyv egy régebbi verziója volt nála, és ő végig azt tanulta. Persze Beckham ügynökei és menedzserei közt kisebb pánik tört ki emiatt. Szerencsére minden szereplő nyugodt maradt, és minden rendben ment. Viszont sajnos ez azt jelentette, hogy elég nagy csúszás volt azon a forgatási napon, így Raúl és Zidane végtelennek tűnő órákon át ücsörögtek a green roomban, és persze meglehetősen unatkoztak. Azóta, ha Daviddel vagy Raúllal találkozom, már csak nevetünk a történteken, de akkor kicsit feszült volt a helyzet. Amikor egy élő, organikus, valós esemény szereplőjévé válsz, szembesülsz olyan dolgokkal, csavart labdákkal, melyeket egyszerűen nem tudsz irányítani.
Például?
Nos, például, amikor a Gól! 2-t forgattuk a Real Madriddal, elég nehéz időszakon mentek keresztül, sorozatosan veszítették a meccseket. És persze a huncut kis helyi lapok, akik a klub körül legyeskedtek, állították, hogy a filmes fickók azok, akik megzavarják a játékosokat. Már nem emlékszem a győzelem nélküli meccsek pontos számára, de sok volt, és akkor jött Ronaldinho, és duplázott az El Clásicón a Bernabéuban. A lehető legrosszabb időzítés volt ez a számunkra. Annak a Clásicónak fontos szerepe lett volna a filmben. Csupán egy igazi madridi gólra lett volna szükségünk, amihez hozzácsaphattunk volna még két-három képzeletbelit, amint elkaptuk a közönséget, ahogy a valós madridi gólt ünnepli. De ehelyett csúnyán leszerepeltek. Aztán végül a film kezdetére lőttük be ezt a meccset, úgy mutatva a Real Madridot, mint akik nagy sz*rban vannak, és szükségük van egy megoldásra, ami kirántja őket a szakadékból. A megoldás az lett, hogy Muñezt elcserélték Michael Owenre a Newcastle-lel. Végül remekül kijöttünk a helyzetből. Aztán a Real az Arsenallal játszott a Bajnokok Ligájában a legjobb tizenhat között, és újra csak egy gólra lett volna szükségünk. Erre kikaptak 1-0-ra! Már azon voltunk, hogy kinyírjuk magunkat. Szóval a Gól! 2 végén, amikor a Real Madrid az Arsenallal játszik, a közönséget a Valencia elleni meccsről felvett anyagokból illesztettük a filmbe, és különleges effektekkel cseréltük ki a La Ligás táblákat a BL-ben használatosakra. Ezek azok a dolgok, amelyek simán megtörténhetnek veled, amikor egy valós csapattal dolgozol egy valós idényben.
Az első Gól!-ban Muñez a Newcastle-ben játszott. Miért Newcastle? Miért ezt a klubot választottad?
Volt egy fegyverem. Megtöltöttem. Már azon voltam, hogy kinyírom magam, amikor szinte a semmiből jött egy telefonhívás a Newcastle United elnökétől, Freddy Shepherdtől. Persze ez nem teljesen igaz, de a metafora talán átadja a lényeget. Megmagyarázom. A Liverpool volt az első klub, akikkel felvettem a kapcsolatot. Gyerekkorom óta a csapat szurkolója voltam.
Na és, mi történt, amikor felvetetted a Gól! ötletét Liverpoolban?
Amikor elmentem és találkoztam Rick Parryvel, a klub vezérigazgatójával, egyszerűen nem érdekelte a dolog. Összetörte a szívem. Mert földrajzilag a közelben volt, a következő nap a Manchester Unitednél jártam, egyfajta vésztervként. És teljes kontrasztban az előzőekkel, ők úgy voltak vele, hogy ez nagyszerű. Ez kell nekik, csináljuk. Öt másodperc se kellett, hogy megvegyék. Volt nálam egy PowerPoint-prezentáció is, de azt mondták, hagyd, csukd le a laptopod, benne vagyunk, hogy valósíthatjuk meg? Egy teljes napot a United vezetőségével töltöttem Beverly Hillsben. Okosak voltak, szimpatikusak, és tudták, hogy mit csinálnak. A Coliseumhoz látogattunk, ahol a csapat edzett, a mexikói América elleni összecsapást megelőzően. Egyrészt baromi izgalmas volt belegondolni, hogy egy olyan nagy klubbal készíthetek filmet, mint a Manchester United. Másrészt viszont Scouser voltam (a Liverpool szurkolók beceneve – a szerk.), és belülről haldokoltam. Emlékszem, amikor vezettem hazafelé egy olyan nap után, amikor a United szurkolók többsége az egyik heréjét is feltette volna arra, hogy soha nem jutok vissza Liverpoolba. Benne voltam néhány piszkos játszmában a United ellen. Gyűlöltük őket. Ez egyfajta vallás felénk. És ebben a pillanatban a derült égből jött egy telefonhívás: "Halló, Mike Jefferies?", "Igen.", "Nos, Freddy Shepherd vagyok Newcastle-ből. Megértjük, hogy tárgyalásokat folytat a Manchester Uniteddel, de szeretnénk, ha a Newcastle lenne az a bizonyos klub a filmjében. Tudnánk erről beszélni önnel?". "Ja. De honnan tudjam, hogy ön az, akinek mondja magát? Maga bárki lehet!". Erre ő: "Figyeljen. Jelenleg Las Vegasban vagyok Douglas Hallal. Ha elrepülünk Vegasból, és találkozunk önnel a Beverly Wilshire-ben ma este, akkor megláthatja, hogy valóban mi vagyunk azok.". Én csak annyit mondtam, hogy oké, este nyolckor ott vagyok. Továbbra sem voltam biztos benne, hogy ez az egész mennyire igaz, de elmentem a Beverly Wilshire hotelhez, leparkoltam a kocsim, bementem, és találkoztam azzal a két fickóval, akik az egyetlen Newcastle-ből érkezők lehettek. A Toonból. Két vörösképű, nagy csodás, vicces, szeretnivaló, kedves pasas.
Milyen gyorsan egyeztél meg velük?
A futballról beszélgettünk, és ittunk egészen hajnalig. Szerettük volna folytatni a beszélgetést másnap is, de nem akarták, hogy észrevegyék őket, és az angol bulvárlapokban kössenek ki. Így az egész napot a házamban töltötték Beverly Hillsben, focit néztünk, és a medencénél lógtunk, mialatt a Manchester United meccset kellett volna megnéznem a Coliseumban, gondoltam, "Haha!"'. Végül miután négy napot együtt töltöttem a newcastle-i fickókkal, megállapodtunk. És ennek a megállapodásnak a részeként segítettek Blatternek, hogy behozza az Adidast a képbe.
Igaz, hogy a Gól! és az Adidas közti szerződés a valaha volt legnagyobb a maga nemében?
Igen, ez ma is a legnagyobb volumenű megállapodás egy márka és egy film között. Valaha. Messze. A Gól! előtt a Coca-Cola és a Mátrix között volt egy szerződés. A Coke készített egy zöld Powerade italt a film számára, és a Mátrix producerei 4 millió dollárt fizettek érte. Erre tudod mi történt? Amikor először beszéltem a Nike-val, ingyen cipőket ajánlottak nekünk. Halálkomolyan. Elmentem tárgyalni, és azt mondták, adunk nektek ingyen cipőket. Az a helyzet, hogy jobb ötletem nem volt. Ismert volt, hogy ennek a trilógiának az elkészítése nagyjából 50 millió dollárba fog fájni. Na, akkor kérdezzük meg az Adidast. Outsider voltam az iparban, szóval nem voltak félelmeim. Végeztem egy kis kutatást, és láttam, hogy az Adidas és a Nike nagyjából kétmillió dollárt áldoznak egy reklámra. És további néhány milliót a sugárzásukra. Vagy többet. Szóval így gondolkodtam: "Három filmet csinálunk. Mindegyik 90 perc hosszú lesz. Az elsőben a Newcastle-lel forgatunk, akik Adidasban játszanak, a másodikban a Real Madriddal, vagy az AC Milannal, akik szintén, és a harmadik részt még kigondoljuk. A filmeket 15 évig finanszírozzák, mi pedig megjelenítünk minden lehetséges Adidas terméket, brandet a filmekben. Így ha Santi focizik, akkor a három csíkban teszi mindezt. Ha nem focizik, akkor utcai Adidas szerelésben lesz. Vagy Y-3-at visel. A filmek minden egyes képkockájában ott lehetnek. És mondjuk, ha a srác pucér egy szerelmes jelenetben, akkor is oda tudjuk tetoválni a három csíkot a seggére." Ha filmet akarsz készíteni olyan márkákkal, mint a Real Madrid vagy a Newcastle, akkor ezeket a termékelhelyezéseket használhatod erősítésképp. Sőt akként is kell használnod – ez teljesen jogos is. Szóval az ajánlatom ennyi volt az Adidas elnöke, Herbert Hainer felé: "Ez egy lehetőség, hogy növelje a meglévő befektetéseit a labdarúgásban." Elég sokáig tartott, hónapokon át, de meg tudtuk kötni azt az 50 milliós szerződést az Adidasszal. És végül rendkívüli figyelmet kaptak a befektetésért cserébe az elmúlt cirka tizenkét évben, szóval ez a megállapodás valószínűleg a legjobban elköltött pénzeik egyike.
2005-ben a Gól! 2 teljes stábja a Real Madriddal tartott az előszezonban. Milyen volt?
Kínában és Japánban játszottak, mi pedig regisztráltuk Alessandro Nivolát, aki Gavin Harrist játszotta, mint a játékosok egyikét. Alessandro amellett, hogy remek színész és nagyszerű ember, bosszantóan jól bánt a labdával is. Megegyeztünk Florentino Pérezzel, José Ángel Sánchezzel, és az edzővel Vanderlei Luxemburgóval, hogy Alessandro a csapattal tart a teljes előszezon során. Azt mondták: "Nézd, meg tudod csinálni vele ugyanazokkal a feltételekkel. Neki meg kell csinálnia. Nem hagyhatja el a csapatot. Nem járkálhat csak úgy ki-be. Ha benne van, akkor benne van." Így egy emeleten volt a hotelban a játékosokkal, együtt evett velük, ugyanazt a mezt viselte, mint ők, és mindennap elment velük edzeni. Bele tudta élni magát ebbe a világba, de nem tudta elhagyni azt. Alessandro 14 napra a Real Madrid játékosává vált. Sosem láttam egy srácot sem úgy mosolyogni, mint őt. Emlékszem, hogy várták a játékosokat, hogy leszálljanak a repülővel Kínából, és persze filmezték az egészet a Narita reptéren. Japán lányok ezrei és ezrei várakoztak. És, természetesen, mint a filmnek abban a varázslatos pillanatában, az ajtó kinyílt, Pérez kilépett elsőként, mögötte néhány igazgató jött, majd bumm: Ronaldo, Roberto Carlos, Luís Figo és Gavin Harris. Néha el is felejtették, hogy ő nem is igazi focista. Volt pár meccs Japánban, amikor ő is kiment a találkozó előtt a pályára, passzolgatott a csapattagokkal, cicázott velük, majd visszaült a padra.
Mi volt a legszebb személyes élményed Japánban?
Emlékszem, egyszer arra kértem a Real Madridot, hogy adjanak nekem két játékost, mert kellettek egy jelenethez, ahol Alessandróval vásárolnak. Egy rövid kis felvétel. Luxemburgo azt mondta: "Oké, egy órát kapsz. Ha nem hozod őket vissza egy órán belül, akkor többet nem beszélünk.". Abban maradtunk végül, hogy Guti és Casillas jönnek, és én elviszem őket Ginzába, ami a város leggazdagabb negyedének számított. Amikor Alessandro az utcán sétált Gutival és Casillasszal, a tömeg elkezdett gyűlni. Ezért nagyon gyorsnak kellett lennünk. Bementünk a Louis Vuittonba, és azt mondtam Gutinak és Ikernek, hogy választhatnak valamit egyfajta jutalomként, amiért eljöttek és forgattak velünk. Na most, ezek a gazfickók olyan ügyesek voltak, hogy megtalálták az üzletben lévő legdrágább táskát, valami harmincezer dolláros bőröndöt, vagy ilyesmit. Amikor visszaértünk az autóhoz, a hely teljesen felbolydult, mintha a Beatles érkezett volna meg. Ahogy próbáltuk Gutit és Casillast visszajuttatni a hotelbe, csak teltek a percek, és komolyan elkezdtem aggódni a golyóim miatt. Szerencsére visszaértünk időben, kábé olyan 30 másodperccel a határidő letelte előtt.
Luxemburgo jól kijött veled és a stábbal, akik végig a csapat körül lófráltak?
A vicces az, hogy a japán túra vége felé mellette ültem a buszon, az utolsó meccs után a hotel felé tartva. Érthetően nyugodtnak tűnt, hiszen lejátszották a mérkőzéseket, szóval rám nézett és azt mondta: "Tudod mit Mike? Nem is vagytok olyan rosszak.", erre én, "Nos, köszi!", aztán folytatta, "Nem is volt olyan rossz élmény ez az egész. Örültem, hogy találkoztunk, talán egy nap újra összefutunk." Én meg így: "Öööö, oké?" Itt jöttem rá, hogy a Real Madrid nem szólt neki, hogy nem csak az előszezon alatt jöttünk csinálni a filmet Japánba, hanem megyünk Madridba három hónapra, amikor a bajnokság elkezdődik. Egyszerűen nem értesítették.
Sokan úgy vélik, hogy a Gól! filmek tele vannak klisékkel. Sajnálod, hogy ebbe az irányba mentetek el?
Arra célzol, hogy néhol túlzottan kiszámítható, ugye? Ha igen, arra csak annyit mondhatok, hogy ez így fantasztikus. Van benne egy nagy szelet gorgonzola, meg egy kis parmigiano, hogy úgy mondjam. Ez egy sporttal kapcsolatos film. Leülsz megnézni, de nem az az elvárásod, mint egy Lars von Trier, vagy egy Christopher Nolan film kapcsán. Hozod a kis popcornod, hogy megnézz egy filmet focistákról. És persze a főhős mindig megszerzi a végén a győztes gólt. Nem egy Oscar-díjas alkotás, de így is roppantul büszke vagyok rá.
Manapság is kapsz twitteket és emaileket a Gól! rajongóktól?
Persze. Egyszer például éppen a szumó birkózókkal kapcsolatban végeztem kutatásokat egy mozihoz, így Japánban voltam, próbáltam bejutni a backstage-be, hogy találkozzak pár birkózóval. Ezidőtájt a mongol Asashoryu volt a világelső. Ő a valaha volt legjobb szumós. Tokióban voltam, és azt mondtam a barátaimnak, hogy elmegyek Nagoyába, hogy találkozzak Asashoryuval. Ők meg azt hitték viccelek. Nem gondolták, hogy akár csak a biztonságiakon átjutok, és, mondták, nem fogok tudni találkozni egy birkózóval sem, mert utálják a nyugatiakat. Hát oké. Én azért elmentem Nagoyába, megtaláltam az üzletet, ahol a sportolók ruháit készítik, és találkoztam a szabómesterrel, aki a köntösöket, meg ezeket a dolgokat csinálta. Elmagyaráztam neki, hogy ki vagyok, mit akarok, ő azt mondta, ne aggódjak, segíteni fog nekem. És szinte máris ott találtam magam a csarnoknál, mindenféle szumós csoportok között, el se hinnéd. És akkor megjött a szabó. Mindenkit ismert, szóval bejuttatott a backstage-be, ahol ott voltak a birkózók, waxos hajjal, kontyot csinálva, meg minden. És egyből a világbajnokhoz vezetett engem, aki úgy ült ott, mint a szumó Krisztusa. Nálam volt a Gól! egyik japán példánya, amit Shibuyában vettem. Látom, hogy a fickó rámnéz, hatalmas, több száz fontnyi súlyú, észreveszi a DVD-t, és erre kitör, hogy: "Óóóóóóó! Santiago!". Közben meg úgy néz arra a DVD-re, mintha a világ legszebb nője lenne. "Santiago. Az én történetem". Megragadta a DVD-t, átkarolt, majdhogynem az ölében öltem – óriási nagy volt. "Én Mongóliából jöttem Japánba. Akár Santiago, csak ő Los Angelesből Newcastle-be. Ugyanaz a sztori.".
Végül van itt valami, amiről tudnunk kell: Kuno Becker mennyire tudott focizni?
Hát, voltak nehézségeink…
Csak mondd azt, hogy nem tudott játszani. Csak ennyit.
Ezt inkább nem kommentálom. Mondjuk, hogy Brad Pitt csinál egy filmet, ahol Nagy Sándorként tűnik fel. Na most, senki nem várja Bradtől, hogy ő legyen a legnagyszerűbb lovas, vagy harcos. De ez Hollywood, szóval azt várod, hogy valaki kitalálja, hogy ez hogy tűnjön a legjobbnak. Brad gyakorolhat, amennyit tud, de ez inkább Hollywood varázsáról szól. Kuno egy színész, nem egy focista, ezt azért szögezzük le. De manapság a technológia elég vad, szóval behozhatunk egy színészt egy green screenekkel teli stúdióba, hogy lövöldözzön egy pár órát. Majd behozzuk Cristiano Ronaldót, hogy csinálja meg ugyanezt, majd betöltjük ezeket a gépünkbe. A végén lesz egy anyagunk, ahol Ronaldo csinál mindent, de Kuno arcát tesszük Ronaldóé helyére. Bízz bennem, észre sem vennéd a különbséget. Ilyen jó manapság a technológia. 2005-2006-ban jóval nehezebb dolgunk volt ezeknél a jeleneteknél. Estéről estére ott voltunk a stadionban, befagyott a seggünk is. David Beckham elfutott a szélen, beadta a labdát, abban a reményben, hogy Kuno majd odaér rá. Megpróbáltuk vagy százszor zsinórban, és egyszer sem ért rá oda. De David, hála az égnek, minden alkalommal ugyanoda tudta tenni a labdát. Most már nem kell ezt csinálnod. Manapság sokkal könnyebb egy focival kapcsolatos filmet csinálni. És lehet, hogy fogok is csinálni egyet.