A mélyről fakadó elitizmus szégyenteljes hirdetése
Mariano visszatért. A 18 éves kora óta hat szezont Madridban lehúzó, majd egy francia kitérő után újra hazataláló játékost a Sevilla elől kaparintottuk meg, méghozzá akciósan. A gólerős játékos Mayoral helyére érkezett, Borja így továbbállt a Levantéhoz. Bár visszatérése osztatlan sikernek örvendett a szurkolók körében, a mezválasztása már megosztotta a madridista tábort, hiszen Mariano a nyáron megüresedett hetes mezt öltötte magára. Ez volt az az esemény, amikor lekapcsolt a villany, és cinikus és meglehetősen mocskos offenzíva indult ellene. Mert hát a legendás számot, a Raúl és C. Ronaldo által hordott csodát nem lehet csak úgy odaadni egy nyeretlen kétévesnek, mert ez bizony a madridizmus szembeköpése. A hetest csakis nagy futballisták, értékes labdarúgók, igazi világsztárok viselhetik, hiszen a hetes az nekik jár. A hetes mez viselésének receptje nyilván egy hét lakat alatt őrzött hétpecsétes titok, valahol elzárva Pérez irodájában, és az összetevők között kell lennie egy három számjegyű összegnek a transfermarkton, lelkes ázsiai tinilányok testnedveinek, minimum egy saját márkának és reklámszerződések sorozatainak. Mert egy csöves tizenhatost bármilyen jöttment felölthet, vagy egy huszonegyest. De a hetes! Ahhoz a pályán kívüli élet reflektorfényben fürdő hétpróbáját kell kiállni. Milyen ciki lesz a hetes mezben padra ülni, vagy csak húsz percet játszani csereként, vagy párolt halat enni, vagy borotvakrémet hirdetni! Én is szégyenkezem.
De nem emiatt, hanem az ilyen módon gondolkodó, magukat Real Madrid-szurkolóként definiáló emberek okán. Őszintén: ti mit képzeltek magatokról? Hogy jöttök ahhoz, hogy egy nyomorult szám kiválasztása miatt tiportok a sárba egy lelkes és önbizalomtól, motivációtól duzzadó játékost, aki ráadásul évekig pallérozódott az alsóbb csapatainkban? Mi ez a műanyagból gyúrt sznobizmus? Ez a marketing diktálta nagyképűség? Miért nem lehet örülni, hogy egy Real Madridnál végre semmibe veszik a kötelező köröket, és a piaci várakozások diktálta számosztogatással ellentétben odaadják annak a mezt, aki szeretné? Tetszenek tudni, hogy az első madridi BEK-siker idején ki viselte a mezt? A legendás Di Stéfano? Vagy Rial? Gento? Nem! A hetes Joseitón volt, mivel ő volt a jobbszélső. Az emlékezetes 60-as BEK-döntőn? A 7-3-ason? Ott volt Puskás, Don Alfredo, Paco Gento, del Sol, a hetes pedig a brazil Canárión volt. Akkor még nem is érdekelte a szurkolókat, hogy ki milyen mezbe bújik, az egyszerűségre törekedtek, a fontos az volt, hogy egyszerűen meg lehessen különböztetni a játékosokat. Manapság meg külön méltósági versenyt kell folytatni, meg nagy saját social bázist kell felmutatni referenciaként, hogy egy rohadt számot lehessen viselni.
Pedig a lényeg nem a ruha hátulján van, hanem az elején. A címer felette áll a névnek és a számnak, és ha odaadóan futballozol érte, talán megjegyzik, hogy milyen felirat áll a másik oldalon. Mariano pedig akárhányszor lépett pályára habfehérben, sütött róla a tenni akarás, az odaadás, a madridista szív. Amit kitesz a pályára azoknak is, akik lekaparnák a meze hátulját csupán azért, mert a fogyasztói társadalom diktálta tempó bekebelezte őket.
Mariano hetes meze a tisztaság, ártatlanság és az őszinteség dicsősége.
Egytől egyig: Real Madrid – Atlético Madrid (2-4)
Csapatok
Real Madrid (6)
A kapott négy gól ellenére a csapatjátékban bőven lehetett biztató jeleket találni. A támadások gyorsasága, felépítése egy új koncepció kezdeti időszakában igen jól festett. Kiemelendő a pontrúgásokban mutatott változatosság, különösen a trükkös kisszögleteket illetően, melyek rendre veszélyesek voltak. A hozzáállás laza volt, talán kicsit lazább is a vártnál, ebből adódóan több felelőtlen döntés is született a pályán a kulcsjátékosaink által is. A védekezés rendszerszinten (!) szintén nem volt vészes, viszont a számtalan egyéni hiba megbosszulta magát, és sima matracos siker lett a vége. Sok munka vár a csapatra, de Lopetegui tisztában volt azzal, hogy mire vállalkozott, drukkoljunk neki, hogy sikerre vigye a játékosok által az elképzeléseit.
Atlético Madrid (7)
Igazából nem játszottak elsöprően, ellenben precízen éltek a blancók adta lehetőségekkel, még úgy is, hogy Griezmann észrevehetetlen maradt a mérkőzés során. A változatos jelzőkkel körbeudvarolható Costa azonban személyiségének számtalan kellemetlen defektusa ellenére továbbra is remek képességű, kellően agilis támadó, aki kétszer is büntetett, az i-re a pontot pedig a középpályások találatai tették fel. A szomszédok jól erősítettek a nyáron, bár Rodri elég visszafogott volt, Lemar nem játszott rosszul, és a csapat is kiegyensúlyozottan teljesített a két gól ellenére.
Játékosok
A csapat legjobbja – Karim Benzema (6)
Igazából elég nehéz a csapaton belül is legjobbat választani, hiszen kiegyensúlyozottan jó egyéni 90 perces játékosunk nem volt. Karim a második félidőben szinte teljesen láthatatlan és észrevehetetlen volt, ahogy a ráadás sem róla szólt. Azonban ne vitassuk el tőle a szép fejes gólt, illetve a büntető előtti szituációnál is ő zavarta a kézzel a labdához érő védőt. Máskor ez egy átlagosan teljesítő játékos értékelése lehetne, most ez elég volt a csúcshoz házon belül.
Keylor Navas (5)
Bravúrt nem tudott felmutatni, a kötelezőket hozta, kivéve a vezető gólt, ami az ő lelkén (is) szárad, hiszen kapus oda nem kaphat gólt ilyen helyzetben, illetve a második gólnál is talán lehetett volna kicsit gyorsabb és magabiztosabb. A másik két gólról nem tehetett.
Dani Carvajal (4,5)
Harapott, mint egy veszett pitbull, és adományozott, mint a Máltai Szeretetszolgálat. Csak ő étel helyett labdákat osztogatott a csíkosaknak, akár teljesen ártalmatlan szituációkban is. A támadásokat segíteni tudta, de túl instabil volt ez egy jobb értékeléshez.
Sergio Ramos (5)
Érdekes meccsen van túl a kapitány, hiszen két gólban is alaposan benne van a keze, ugyanakkor ezeket leszámítva remekül teljesített. Csak hát a védőknél egy gólt eredményező védelmi hibát (főleg kettőt) nagyon nehéz leszámítani. A büntetőből szerzett gólja mit sem változtat ezen.
Raphaël Varane (2)
Ezt a veresegyházi asszonykórus tetszőleges tagja is lehozta volna így. Felejtsük el nagyon gyorsan. Illetve ismerjük fel a hibákat, tanuljunk belőle és utána felejtsük el marha gyorsan.
Marcelo (4,5)
Nagyon hasonló meccse volt, mint túloldali kollégájának, így a pontszám is vele megegyező. Annyi az eltérés, hogy kicsit aktívabb volt elöl, és kicsit gyengébb volt hátul Carvajalnál.
Casemiro (5,5)
Tulajdonképpen két Casemiro játszott a pályán. Az egyik helyezkedési hibákkal, meghökkentően elvesztett labdákkal jelentkezett, a másik látványos egy az egy elleni szereléseket nyert meg, fejpárbajokból került ki győztesen. Nekem karcsú volt az általam ismert csúcsformában lévő Casemiróhoz képest.
Toni Kroos (6)
Modrić hiányában ő volt a mindenes, de nem tud ennyi feladatot egyszerre hatékonyan betölteni. A súlypontáthelyezések és a labdák elosztása mellett a támadóharmadba is fel kellett volna lépnie, letámadnia, meg védekeznie a középpályán, ami kicsit túlnőtt talán rajta, de így is a legjobb tudott lenni a középpályáról.
Isco (3)
Nem látom a helyét egyelőre ebben a kezdőben, sem pozícióját, sem játékstílusát tekintve. Ütemtelenül lépett játékba, kereste a helyét, de végig súlytalan volt, őt kellett volna leghamarabb lehozni a pályáról.
Marco Asensio (5,5)
Felszabadultan játszott, de helyenként kicsit flegmán, és hiányzott az ő játékából is az átütő erő. Nem mondanám, hogy rossz volt, de sokkal több van benne pár kényszerítőnél és sarkazásnál.
Gareth Bale (6)
Benzemához hasonlóan ő is az első félidőben villogott, többször megtévesztve Lucas Hernándezt, és gólpasszt tekert Karim fejére is egy szélvészgyors elfutást követően. Aztán kollégájához hasonlóan szertefoszlott és eltűnt.
Cserejátékosok
Luka Modrić (5,5)
Sokat nem tudott hozzátenni a mérkőzéshez ő sem, a mágikus külsője még a napágyon pihent.
Dani Ceballos (5)
Agilis, harcias és van benne valami megfoghatatlan. Ha több játékidőt kap, csodákat láthatunk tőle, még ha ezúttal nem is tudott a csapat segítségére lenni érdemben.
Lucas Vázquez (4,5)
Több mint fél órája volt, de számomra halvány volt az általa mutatott játék. Nem éreztem benne a veszélyt.
Borja Mayoral (3)
Minek ment oda?
Edzői teljesítmény
Julen Lopetegui (5,5)
Lényegében a nagy részét az értékelésének már megindokoltam a csapatnál. Ami miatt egy fél pontot levonok az a cserékben keresendő: Isco jóval többet volt a pályán az indokoltnál, míg Mayoralt előnyben részesíteni Vinícius helyett az előszezont tekintve eléggé megkérdőjelezhető, különösen Kroost lehozva, aki nélkül a középpályásjáték teljesen megszűnt létezni. Lesz ez még jobb is.
Ők is emberek
„Egy voltam a sok közül. Ahogy teltek az évek, és szétnéztem a társaim között, tudtam, hogy jó, ha százból egyikünk beteljesíti a nagy álmot – felölteni a Real Madrid felnőtt csapatának szerelését. Egy hajóban eveztünk, de egymásnak valahol riválisai is voltunk. Nem érhet mindenki oda, lehet, hogy egyikünk sem. Bár tudom, hogy van tehetségem, ami elengedhetetlen, mégis a kemény munka nélkül sosem juthattam volna el a legmagasabb szintekre. A húszas éveim elején már-már úgy éreztem, oda az esélyeimnek, nem lesz meg az áttörés. Aztán az élet mentőövet dobott, és ugyan el kellett hagynom az otthonom, bizonyíthattam, hogy nem csak egy átlagos, egész ügyes támadó vagyok. És aztán megjött a legszebb üzenet: a hazám visszavár. Az út eleje rendkívül rögös volt, aggódtam, és bevallom, kicsit féltem is. Nem akartam szégyent hozni a címerre, nem voltam biztos benne, hogy megütöm a szintet. A folyamatos, alázatos és kemény munkában találtam partnerre, ő mutatta meg a sikerekhez vezető utat. Ha egyszer úgy futok ki madridi mezben a pályára, hogy megelégszem a nyolcvan százalékkal is, én magam fogom kérni az eltanácsolásom.”
„Az álom véget ért. A repülőtér hangtalan várójának semmitmondó ürességét egy-egy bámészkodó turista ütemes lépései törték csak meg. Isten biztos tudja, hogy miért történik velem mindez, talán új utakat kell járnom ahhoz, hogy megtaláljam a számításaimat. Aztán kaptam egy telefont. A szívemnek egyik legcsodásabb telefonját. Mégsincs vége! Új hegyeket kaptam magam elé, hogy megmásszam őket, én pedig lelkem egészének tisztaságával és erejével igyekeztem még erősebben, még nagyobb léptekkel felérni a csúcsra. Az akadályok azonban csak tornyosultak. Semmibe néztek. Szint alattinak tartottak. Folyamatosan keresték az utódomat, aki végre betöltheti az űrt. Voltak gyenge pillanataim, amikor egymagamban könnyes szemmel tekintettem az ég felé, és kérdeztem: „Miért, Uram? Nem látod az igyekezetem, az odaadásom?”. De tudtam, hogy még erősebbnek kell lennem. Emberfeletti teljesítményt kell nyújtanom a pályán, és életem legnehezebb harcát kell megvívnom az elmémben és a lelkemben egyaránt. Könnyednek és ellenállhatatlannak kell lennem, akit nem lehet félreállítani! Nem hagyom magam!”
„Néha nem könnyű. Szeretnék megfelelni az elvárásoknak, és bár a szurkolók, a csapattársak, a mester várakozásai komolyak, mégis én vagyok az, aki a legtöbbet követeli magamtól. Néha nem könnyű. Ordítani tudnék, ki tudnám adni magamból a fájdalmat, de nem tehetem. Azt hiszik, nem igyekszem, hogy elkényelmesedtem, hogy megöregedtem. Kidobnának, mint egy idős kutyát, akivel már túl sok probléma van, pedig ő csak támogatásra vágyik, és akkor bármire képes lehet. Aztán ugyanezek az emberek a vállukon hordoznak másnap, hősként tisztelnek, bálványként imádnak. Majd kezdődik újra az egész. De én nem haragszom rájuk. Felül kell emelkednem, profiként, nincs mese. De ha körbenézek… Számos pályatársam már levezet ilyen idősen, kisebb bajnokságokban, akár más kontinensen, klubjaikban legendaként tekintenek rájuk, példaképként, tisztelik, szeretik őket. Én nem kérem, hogy ikonként imádjanak, hogy pályám végén is – mert egyszer véget ér – dörgő tapsvihar köszöntsön. Nem tagadom, jól esne a gesztus, de nem várom el. Én csak azt kérem, hogy a nehezebb pillanatokban is legyetek itt velem. Amikor nem sikerül egy lövés, nem jön össze egy csel, egy szabadrúgás, akkor pfújolás helyett biztassatok, adjatok erőt, hogy pontosabb legyek, hogy jobb döntéseket hozzak. A más csapatok szurkolói által áramló dühből megtanultam erőt kovácsolni, de a sajátjaiméból nem egyszerű. Nem kérem, hogy szeressetek, csak álljatok mellém, és legyetek velünk!”
„Úgy érzem, lehet még egy nagy dobásom. Amikor megérkeztem szinte bámulatosan alakult minden, jól ment a játék, döntő momentumokban tudtam segíteni a csapatot, és nagyon jól éreztem magam. Aztán valami megváltozott… vizsgálatok, műtétek, homlokukat ráncoló orvosok és fizikoterapeuták. A zöld gyep az otthonom, mégis egyszer a gyúrópadon feküdtem üres tekintettel, másszor a medencében izzadtam azért, hogy minél hamarabb visszatérhessek. De a harc folytatódott, a testemben és a lelkemben egyaránt. Partvonalon kívül rekedtem, és rendkívül rosszul esett, hogy nem tudtam menni, hajtani, küzdeni a céljaink eléréséért. Kicsit talán magamba is fordultam, zárkózottabb lettem ettől. Amikor fizikálisan rendben voltam, a belső démonjaim tépáztak és suttogták, hogy minek ide olyan, aki folyton az orvosnál köt ki havonta. Valahol talán még el is fogadtam ezt a helyzetet, hogy itt én már nem lehetek sikeres. De valahonnan mélyről még tudtam egy utolsó lendületet venni, és minden elkezdett működni megint. És most itt állok, itt állunk egy újabb nagy kapu előtt, és csakis rajtunk múlik, hogy beléphetünk-e rajta. Én nagyon szeretném bebizonyítani, hogy itt a helyem, és mindent elkövetek azért, hogy ezt a madridi szurkolók is így gondolják!”
„Újra győzelemre kell vezetnem a seregemet. Felelős vagyok értük, és felelős vagyok a szurkolókért. Azért a kisfiúért, vagy kislányért, aki talán ezen az estén ülve a tévé előtt lesz madridista. Felelős vagyok a Real Madridért. Ha hevesebb vagyok, ha felemelem a hangom, ha olykor túl is fűt a szenvedély, és megfeledkezem a határokról, az azért van, mert ez a klub az életem. Egyek vagyunk. Ha idén nem is állt betonbiztosan a falunk, most minden téglának a helyén kell lennie. Nem hibázhatunk, és nem hozhatunk szégyent a Real Madridra, a szurkolókra, a vezetőkre, edzőinkre és magunkra. A futball nem élet vagy halál kérdése… sokkal több annál. A habfehér dressznél nem létezik súlyosabb szerelés, a királyi embléma vaskos láncainak végén ólomgolyóként nehezednek a kritikák, az elvárások, a követelmények. Ha azonban a szurkoló és a játékos szíve egy ütemre táncol Kijev és a nagyvilág számos pontja között egy nagy várakozásokkal teli éjszakán, akkor a madridizmus ereje minden rohamot kiáll, és minden gátat átszakít. És ha egyszer valaki megkérdezi tőlem, hogy mi a legszebb dolog az életben, akkor büszkén mondhatom: a legnemesebb címer hordozójaként magasba emelni győzelmünk, akaraterőnk és kitartásunk gyümölcsét!”
Beckham: Nagyon-nagyon sok szép emlékem van ezzel az emberrel ebben a sorozatban…
Mitől olyan különleges a Real Madrid kapcsolata a Bajnokok Ligájával?
Zinédine Zidane: „Ez mindenki számára fontos verseny, minden klubnak lényeges, de ha belenézel a csapatunk történelemkönyvébe, hogy miket vitt véghez ebben a sorozatban, észreveheted, hogy számunkra ez egy igazán különleges kiírás. A legnehezebb része az egésznek az, hogy folyamatosan olyan messzire jussunk, amennyire csak tudunk. Az elmúlt néhány évben a Real Madrid sikerrel vette az akadályokat. A sorozat már önmagában is elképesztő, de ha vegyíted ezt a klubot, ezzel a sorozattal, az már színtiszta varázslat.”
David Beckham: „Vannak olyan csapatok Európában, a nagyvilágban, amelyeket speciális viszony fűz a nagyobb versenysorozatokhoz, és ha a Real Madrid játékosa vagy, akkor van valami rendkívül egyedi az esti BL-meccsekben. Más a hangulat, mások a szurkolók, nagyok az elvárások a klubbal szemben, hogy jól teljesítsenek ebben a ligában. A Real Madrid egész történelmére jellemző volt ez, mindig is kivételes kapcsolat kötötte össze a Bajnokok Ligájával.”
Mit jelent számodra ez a mez?
ZZ: „A mez, amit a döntőben viselünk majd, azt a kemény munkát fogja képviselni, amit a szezon során elvégeztünk. Sokat szenvedtünk és dolgoztunk azért, hogy eljussunk idáig. Sokat jelent a számomra. Sok áldozatot, sok munkát, sok erőfeszítést mindenkitől. Ez egy hatalmas elismerés, a hab a tortán, hogy ismét bekerültünk a döntőbe, és esélyünk nyílt a végső győzelemre.”
Mit jelentett számodra a Real Madrid szerelését viselni?
ZZ: „Rendkívül büszke voltam. Tudtuk, hogy hova kerültünk. Amikor a Real Madridnál kezdesz játszani, ismered, mit képvisel a klub, ismered a történelmét. Minden alkalommal, amikor felölthettem magamra ezt az ikonikus fehér mezt, elképesztően megható volt. Tudtam, hogy a legjobbamat kell nyújtanom, és ki kell élveznem minden pillanatot, mert az idő gyorsan telik. Manapság ezt még jobban átérzem, és a játékosaim felé is ezt közvetítem. Meg kell élniük a pillanatokat, intenzíven, tele szenvedéllyel, mert az idő szélsebesen szalad. Amit most átélnek, itt játszanak, viselhetik ezt a mezt, az egy nagyon fontos dolog.”
DB: „Nem is hinnéd mennyire fontos, míg nem hordtad magadon ennek a klubnak a mezét. Amikor ott játszhatsz a stadionban, együtt a világ legjobbjával (itt Zidane-ra mutat – a szerk.), akkor egy hihetetlen pillanat kisétálni a Bernabéu gyepére viselve a habfehér mezt. Kevés nagyszerűbb dolog van ennél.”
David, mi a legszebb emléked Zizouról a Bajnokok Ligájában?
DB: „Nagyon-nagyon sok szép emlékem van ezzel az emberrel ebben a sorozatban. De a legszebb mindközül az a ballábas gól. Csinálni valami varázslatosat a futballvilág legnagyobb színpadán a legfontosabb pillanatban olyasmi, ami csak néhány ember kiváltsága, és ő egyike ezeknek.”
Zizou, álmodoztál anno róla, hogy edzőként nyerj Bajnokok Ligáját a Real Madriddal?
ZZ: „Amikor olyan szenvedélyes vagy, mint David, vagy mint én, ha szereted a futballt, ha befutsz egy szép karriert a futballban… Egyszer elhatároztam, hogy edző leszek, és tudtam, hogy semmi sem lehetetlen elég szenvedéllyel, munkával és akarattal. A Real Madrid edzőjeként tisztában voltam azzal, hogy nagyszerű tetteket vihetünk véghez. Annyit elmondhatok, hogy amikor befejeztem az aktív pályafutásomat, nem gondoltam rá, hogy egy nap menedzserként térjek vissza. De soha nem mondhatod, hogy soha, az élet tele van meglepetésekkel, a dolgok néha csak megtörténnek, és ha hiszel az álmaidban, azok valóra válhatnak.”
DB: „Én szeretnék gratulálni Zizounak, mert elképesztő az, hogy amellett, hogy sikeres játékosa volt a Real Madridnak, most edzőként is az, ő a nagyfőnök, egyszerűen csodálatos. Szóval csak sok sikert kívánok a BL-döntőben Zizounak, a főnöknek, az elnöknek, a klubnak, és kérlek, győzzétek le a Liverpoolt!”
Egytől egyig: Barcelona – Real Madrid (2-2)
Csapatok
Barcelona (6,5)
Mindkét félidő elejét megnyomták a katalánok, amelynek gólokat köszönhettek, de játékuk korántsem volt olyan magabiztos, mint az várható lett volna. A hazaiakra jellemző kombinatív támadásokból nem sokat láthattunk, a játékrészek második felére pedig percekre beszorultak a saját térfelükre. A szokásosnál is feszültebb, már-már Mourinho-féle időket idéző hangulat érdekes módon rájuk volt inkább negatív hatással, több csúnya belépő, ütés, megmozdulás is esett a Barcelona játékosai részéről.
Az olvasók pontszáma: 5,6
Real Madrid (7)
Nem tudta megszakítani a Barcelona veretlenségét a Real Madrid, pedig 45 percig emberelőnyben kísérelhette meg mindezt, igaz, Ronaldo nélkül. Az első gól előtti játék igazán tetszetősre sikeredett, a második találat lövése pedig briliánsan tekeredett a kapufa mellé. A pontatlanság azonban vendégoldalon is jelentkezett, csakúgy, mint a túlfűtöttség, és az ebből fakadó szabálytalan belépők. A végén már nagyon nyomott a Real Madrid, és volt esély eldönteni a mérkőzést, de végül iksszel vonulhatott le a két egylet a pályáról.
Az olvasók pontszáma: 7,7
Játékosok
A mérkőzés legjobbja: Casemiro (8,5)
Ha esetleg valaki vizionált volna késdobálóbeli hangulatot a találkozót megelőzően, nagyjából az első gondolat a felbujtó személyét illetően madridi részről a brazil tank lett volna. Aztán mégsem ez lett, egész békés szemlélője volt a többiekhez képest a találkozónak. De nem ám csak szemlélt! Hét szerelése volt a mérkőzésen, a második félidő közepén több kontrát, ígéretes támadást is megakasztott, ami kellett ahhoz, hogy átvegyük az irányítást, és megszerezzük a döntetlent jelentő gólt. Mindehhez 93%-os passzpontosság is járult. És 0 sárga lap. Nem semmi!
Az olvasók pontszáma: 6,9
Keylor Navas (8)
Nála sem lenne feltétlenül rossz helyen a mérkőzés legjobbjának járó vándorserleg, hiszen Messi 1v1-es helyzeténél óriásit mentett, de Suárez veszélyes kísérleteinek egyikénél is remekül zárta a rövid oldalt. A kapott gólokról nem tehetett, kiszolgáltatott helyzetben érték őt, munkáját pedig magas színvonalon végezte.
Az olvasók pontszáma: 8,3
Nacho (6)
Bár gyakran nevezzük Jolly Jokernek, hiszen a védelemben mindenhol bevethető, talán a jobbhátvéd posztja az, ahol leginkább azt látjuk, hogy ez kényszerposzt számára. Rengeteg üres helyet hagyott oldalán, nehezen bírt a Barca bal szárnyával, és bár felzárkózott a támadásokkal, Carvajalt nem tudta pótolni az ellenfél térfelén mutatott játékával. Talán az a korai sárga is megzavarta némileg őt.
Az olvasók pontszáma: 6,9
Sergio Ramos (6,5)
Szinte tippeltem volna a percre, hogy mikor állítják ki, a hajrához közeledve többször lobogott a piros réme a levegőben, végül mégis a pályán fejezte be a meccset a kapitány. Az ő találkozója nagyrészt a konfliktusokkal telt, hol őt akarták legyalulni, hol ő lépett oda keményen. Az első gól előtt nagyon ember nélkül maradt, lényegében ez eredményezte az elcsúszást, és azt, hogy Suárez szabadon érkezhetett a hosszún.
Az olvasók pontszáma: 7,4
Raphael Varane (7)
Nem éreztem rossznak a franciát, a legpontosabb védőnk volt, a kapott gólokban nem volt felelőssége, és két szerelése mellett a légipárbajok megnyerésében is diadalmaskodott. Féltem, hogy ebben a hangulatban odalépnek neki egy komolyabbat, és ezzel veszélybe kerülhet számára a BL-döntő – szerencsére ez nem történt meg.
Az olvasók pontszáma: 7,2
Marcelo (6,5)
Az első gólnál bizony nagyon hiányzott Sergi Roberto mellől, de ezt leszámítva nem tudhat rossz mérkőzést maga mögött a brazil. Három szerelése volt, két jó csele, és intenzíven kísért minden támadást vendég részről.
Az olvasók pontszáma: 7,7
Toni Kroos (6,5)
Abszolút kétarcú volt a német, hiszen a Barcelona erősebb periódusainál mintha a pályán sem lett volna, a madridi fölény idejében azonban ő is összekapta magát, különösen a találkozó második részében. Két kulcspassz volt ezúttal a tarsolyában a megszokott remek passzmutató mellé. Hiányoltam tőle, hogy támadásban többet merjen, többet kockáztasson, ha kell, lője el a labdát.
Az olvasók pontszáma: 7
Luka Modrić (7)
Három kulcspassz, két szerelés és fáradhatatlan mezőnymunka jellemezte a horvátot, aki támadásépítésben legalább annyira jeleskedett, mint védekezésben. Ez a lassan 33 éves pali nem akar elfáradni, kiöregedni, hanem továbbra is a földkerekség egyik legjobb középpályása kíván lenni. Reméljük még hosszú évekig az is lesz.
Az olvasók pontszáma: 7,4
Cristiano Ronaldo (7)
45 perc játékkal is ő zárt a legtöbb lövési kísérlettel, látszott rajta, hogy ő nem veszi félvállról a meccset, és kisebb sérülése után is ment tovább előre a sikerért. Ezért is örültem a vezető góljának, meg a gyönyörű támadás miatt persze. Most az a legfontosabb mindenesetre, hogy ne legyen semmi baja, és megfelelő állapotban várhassa a BL-döntőt.
Az olvasók pontszáma: 8,4
Gareth Bale (6)
Gólja ellenére a támadótrió leggyengébb tagja volt, sorozatos rossz döntéseivel, rossz helyezkedéseivel, gyenge megoldásaival. A találat briliáns volt, de nagyjából ebből az egy mozdulatból állt az egész meccse, ami pedig ezen a szinten bizony csekély.
Az olvasók pontszáma: 8,2
Karim Benzema (8)
A francia pedig vitathatatlanul a támadóhármas legjobbja volt, sziporkázott az este során. Gólpassza remek lekészítés volt Ronaldo részére, és Bale góljánál is utat nyitott a védelemben. Emellett 4 kulcspassz, 98%-os passzpontosság, és rendkívül rámenős, a szó pozitív értelmében akaratos stílus jellemezte őt.
Az olvasók pontszáma: 8,1
Cserejátékosok
Marco Asensio (6)
Bale-nek bejátszott labdájából gólpassz lett, s míg a pálya középső részén magabiztosabban mozgott, a szélen nem igazán értették meg egymást Marcelóval.
Az olvasók pontszáma: 7,2
Lucas Vázquez (4,5)
Nem volt igazán jó csere, megoldásai nem váltak be, több támadásnál is inkább hátrányt jelentett ezúttal.
Az olvasók pontszáma: 6,8
Mateo Kovačić (-)
Nagyjából 10 percet kapott, amit sajnáltam, megnéztem volna 20-25 percnyi játékkal.
Az olvasók pontszáma: kései csere
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (7)
Világos koncepciója volt a francia mesternek, hogy nem becsüli le a találkozót, ennek megfelelően erős kezdőt küldött a pályára. Sajnos az ezúttal is látszott, hogy a védekezés megszervezésén van mit javítani, ellenben támadásban számos biztató és pozitív jelet láthattunk. Ha a mérkőzésbe kicsit hatékonyabban nyúl bele, ebből akár győzelem is lehetett volna, de ezen felesleges gondolkodni – ami volt, elmúlt, innen már csak egy igazán fontos meccs maradt.
Az olvasók pontszáma: 8,1
Sorfalba csapódva
Szinte hallom. Bár az elrobogó villamos zaja felkorbácsolja az autók által kevert monoton forgalom hangját, mégis a távolból egy indulatos hang riposztja visszhangzik: „De hiszen ők sem álltak sorfalat!”. A fülemben cseng, vég nélkül. Amikor decemberben a Real Madrid egy klubvilágbajnoki címmel a zsebében érkezett a klasszikusra, a Barcelona sorfala csupán szabadrúgásokra állt össze. Akkor és ott fel volt háborodva rengeteg madridista, hogy ez arcátlanság. Én abból a helyzetből nem csináltam nagy ügyet, hiszen ebben az idényben, abban a sorozatban nem volt résztvevő a Barcelona is, nem is gondoltam rá előzetesen épp ezért, hogy erre szükség volna. Amúgy sem vagyok híve annak, hogy minden egyes trófea után ott díszelegjen a másik csapat szalutálva, nem látom értelmét.
A bajnokság azonban más tészta, itt hagyományokról van szó. A bajnoki idény győztesének mindig járt a sorfal, és most is kéne, hogy járjon. Ennek nem arról kéne szólnia, hogy a túloldalon melyik csapat áll, vagy hogy nem a Real Madrid kapja a sorfalat. Kíváncsi vagyok, hogyha fordított lenne a helyzet, a klub álláspontja az lenne, hogy neki ne álljanak márpedig sorfalat, hiszen nincs rá semmi szükség? Vajon elutasítaná a másik csapat tiszteletadását? Úgy gondolom, nem. Ez az egész a tiszteletről szól, arról, hogy az aranyérmes csapat egy fair versenyben felülkerekedett a többieken, és megérdemli azt, hogy a mérkőzés elején erről a vele szemben álló egyesület megemlékezzen némi taps, esetleg egy-két pacsi formájában. Nem, nem muszáj kedvelni őket, vagy Piqués lufikat reptetni, vörös-kék konfettikkel teleszórni a katalánok frizuráját, de a gratulációt megérdemlik, ezúttal ők voltak a jobbak. Az, hogy a Barcelona drukkerei morognak, egy érthető, ámde felesleges reakció, mert nem is igazán nekik kéne emiatt mérgelődniük.
Hanem nekünk. Igen, nekünk kellene emiatt elégedetlennek lennünk, én legalábbis az vagyok miatta. Mert a habfehér mez, a klub értékei nem egyeznek ezzel a szellemiséggel. Bár úgy vélem ez manapság már túl romantikus megközelítése a dolgoknak, hiszen a hagyományokat felváltotta az őrbódéban a pénz, na meg a marketing, és a címer alatti szív dobogása nem a szokások, és a régi idők mentalitása szerinti ütemre táncol. Ez a lépés ékes bizonyítéka annak, hogy a külső számít, nem a belső, hogy önálló személyiségből, tisztességből, és profi hozzáállásból nem lehet olyan tésztát gyúrni, amiből az elkészült kenyeret megveszik az ajándékboltban. A márkák közötti versenyben az eurók ropogása, és az érmék csörrenése az irányadó, a világverő brand építésébe, és a klub marketinggépezetébe nem fér bele egy olyan hibás fogaskerék, mint egy „meghunyászkodó” sorfal. Ezzel inflálódna a Real Madrid, mint fogalom, egyszerűen nem fér bele, hogy a világsajtóban olyan képek járjanak körbe, hogy a Barcelona játékosainak gratulálnak a madridiak. 2018-ban ez a Real Madridban már nem fér bele. Úgy gondolom, hogy innentől kezdve viszont nekünk sincs jogunk elvárni ezt a szép hagyományt más csapatoktól, hogyha a későbbiekben mi is gazdagodunk újabb bajnoki címmel, címekkel. Álságos lenne elvárni, hogy glédában ott álljon bármelyik csapat előttünk gratulálva, miközben a mieink ugyanerre nem képesek hasonló helyzetben. A kifogások nem érdekelnek, az hogy ki mit csinált, kinek mit kellett volna csinálnia hasonló helyzetben, szintén nem izgat. Egy mindenkori Real Madridnak kötelessége lenne sorfalat állnia, mindentől függetlenül. Nagyon szimpatikus lenne, ha a játékosok szembemennének a döntéssel, de ez várhatóan nem fog teljesülni.
Közben újabb villamos zaja zengi be a környéket, a habfehér felhők pedig úsznak az égen felette, folytatva útjukat a végtelenbe sodródva. Kicsit szürkébben, kicsit komótosabban…
Egytől egyig: Bayern München – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Bayern München (7)
Mint a nyolcvanéves gazdag nagybácsi, aki megy a kupiba, de a másik bőrtáskában hagyta a viagrát. Nagyon akarja, van is lehetősége, de amikor helyzet van, akkor a bajor kolbász nem böki oldalba a felhőket. Ne szépítsük, bár nagyon durván hangzik, de ennek a Bayernnek lehetősége lett volna eldöntenie a továbbjutást tegnap. Azonban támadóik a nagyobb helyzetekben rossz megoldásokat választottak, gondoljunk Ribéryre, aki egymaga két-három góllal zárhatott volna, vagy Lewandowskira, akinek a legnagyobb megmozdulása Müller leszerelése volt. A túloldalról Kimmichet mindenképp érdemes kiemelni, nem csupán a gólja miatt (amiről lesz még szó lejjebb), valamint az ex-madridi Jamest, aki gól utáni kitörő örömével nyíltan jelezte, hogy kölcsön ide, vagy oda, nem Madridban képzeli el a jövőjét. Robben és Boateng kidőlése nagy érvágás volt, hiszen így is fontos hiányzói voltak a hazaiaknak. Összességében elmondható, hogy Heynckes legénységének szerencséje sem volt, de elsősorban pocsék helyzetkihasználásuknak köszönhetik azt, hogy itt most nem német győzelemről beszélünk.
Az olvasók osztályzata: 6,6
Real Madrid (7)
A pontszám leginkább az eredménynek, és a mérkőzés menedzselésének szól. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ezt a kezdő tizenegyet éreztem (visszakereshető a tippjeinknél), Zidane terve ezzel a pálya középső harmadának dominálása volt, de nem igazán volt tiszta, hogy az eddig leginkább a gyémántban irányítóként számon tartott Isco miért játszik inkább balszélsőt, holott erre a célra Asensio, vagy Bale talán alkalmasabb lett volna. A rendszerből fakadó változások (Bale és Benzema a padon kezdett) azt eredményezték, hogy Ronaldo eléggé elszigetelt volt elől, nem volt társa, aki megosztotta volna a védők figyelmét. Ezzel nem Benzema személyét hiányolom, csupán igyekszem rávilágítani, hogy megfelelő támogatás hiányában nem volt könnyű dolga a portugálnak, és ez meg is látszott a meccs összképén. Asensio becserélése volt a kulcsmomentum, a fiatal spanyol beállásával a csapat védekezése is tovább javult (aztán Carvajal kidőlésével, és Lucas hátrébbsorolásával még inkább), és a németek hibájából fakadó kontrát is mintaszerűen vitték végig Lucasszal. Az eredménynek tehát örülhetünk, de otthon ennél több kell. Az esélyek számokban kifejezve nagyjából 70-30% a mi javunkra, de ha egy pillanatra nem vesszük komolyan a Bayernt, már a visszavágó félidejében megcserélhetjük a két számot.
Az olvasók osztályzata: 7,3
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Marco Asensio (8)
Bár volt még rajta kívül 2-3 esélyes a díjra, az ég igazán akkor tisztult ki, amikor Marco a pályára lépett. Remekül értették meg egymást Lucasszal a vezető gól előtti kontra során, a befejezés pedig tökéletesre sikeredett, azzal, hogy megemelte a labdát, nem sok esélyt adott Ulreichnek. Azt hiszem, a következő szezonban egyre gyakrabban fogunk a kezdőben találkozni a nevével, de ahhoz neki is stabilizálnia kell a formáját, hogy alapemberként tekinthessünk rá.
Az olvasók osztályzata: 8,3
Keylor Navas (5,5)
Azon túl, hogy a védelem is alaposan eltolódott a müncheni gólnál, Navas felelőssége is vitathatatlan. Egy kapus ilyen helyzetben nem kaphat gólt a rövidre. Hálóőrünk beadásra számított ugyan, de ez nem menti fel a felelősség alól, az viszont az ő számlájára írható, hogy nem törte össze a hiba, és utána több fontos védéssel segítette csapatát. Ezen a szinten azonban egy ilyen hiba döntő fontosságú lehet a továbbjutás szempontjából, különösen, hogy volt egy kiejtett labdája is, ami nagy szerencse, hogy nem ellenfélnél kötött ki. Több hiba már nem fér bele a sorozatban, és ezzel Keylor is tisztában van.
Az olvasók osztályzata: 6,8
Dani Carvajal (5)
Ne szépítsük, ez elég pocsékra sikeredett. A postások már osztják maguk között Ribéry címét, hogy ki viheti ki a nyugdíját némi borravaló reményében, a francia mégis többször csomót kötött a forrófejű jobbhátvéd lábára, aki rendkívül indiszponáltnak bizonyult. Rossz passzok, felesleges szabálytalanságok, és védekezési hibák – nem ezekből az alkotóelemekből áll össze a tökéletes jobb bekk. Amint sérülés miatt el kellett hagynia a pályát, Lucas átvette a helyét, és köröket vert Dani teljesítményére. Nem tehetünk mást, bízzunk Carvajalban, mert ismerjük, hogy milyen amikor jó formában futballozik.
Az olvasók osztályzata: 6,8
Sergio Ramos (8)
Akár ő is kaphatta volna a legjobbnak járó címet (nálatok ő volt a top), de a meccs elején még kissé bizonytalannak hatott. Aztán ahogy egyre inkább belejött a játékba, feljavult a védőjátéka is, később pedig a labdakihozatalokat is megfelelően segítette. Bár hajlamos hibázni ő is (hiszen csak emberből van, mint bárki más), a Kapitánnyal a hátvédsorban az egész csapat magabiztosabbnak hat.
Az olvasók osztályzata: 8,5
Raphaël Varane (8)
Szintén a jobbak közé tartozott Ramos párjaként, négy szerelést mutatott be a találkozón. A még mindig csak 25 éves védő Pepe távozásával idén kirobbanthatatlanná vált a csapatból, de formája eléggé hullámzó volt a szezon során. Most épp Varane szebbik arcát látjuk, de remélem lesz elég önbizalma és ereje hozzá, hogy konstans tudja hozni a jelenlegi formáját.
Az olvasók osztályzata: 7,7
Marcelo (6,5)
A kapott gólt egy másik országból nézte végig, az ő oldalán iramodott meg Kimmich, és lőtte be a labdát a kapuba. Bár a gól nem csak az ő lelkén szárad, javítani tudott egy hajszálpontos kapáslövéssel. A visszavágón azonban egy jóval defenzívebb, és a társak által jobban segített Marcelóra lesz szükség, én mindenképpen Asensiót játszatnám előtte az első perctől kezdve.
Az olvasók osztályzata: 7,9
Casemiro (5)
Nem titkolom, hiába a gólok, hiába a javuló passzpontosság, az ő státusza az, ami a legkevésbé passzol a teljesítményével. A kapott gólnál azt se tudta merre van védekező középpályásként, és később is eléggé hatástalanul kujtorgott a pályán. Érthetetlen, hogy miközben kvázi bérelt helye van a gálacsapatban, csak nagyon ritkán képes átlépni a saját árnyékán. Könnyen zavarba hozható, hibára késztethető, sok szerelési kísérletében pedig benne van a lap veszélye, kétféle színben. Semmiképp nem mondanám hogy fölösleges tagja lenne a keretnek, de inkább céljátékosnak mondanám, akit egy ember szoros őrzésével lehet megbízni adott esetben. Egy kezdőtagsághoz nekem ez kevés.
Az olvasók osztályzata: 6,7
Toni Kroos (5,5)
Sótlan volt, mint a menzás csontleves. Egykori klubja ellen nem tudta kamatoztatni tehetségét, beleszürkült a mérkőzésbe. Kulcspasszt nem tudott felmutatni, 87%-os passzpontossága az ő szintjén kevéskének mondható. Sokkal dominánsabb játékot remélek tőle a visszavágón.
Az olvasók osztályzata: 7,1
Luka Modrić (6,5)
Valamivel aktívabb volt, mint Kroos, de azért ez nem az a klasszis szintű Modric volt, akit már láthattunk párszor idén. Igazi vezére nem tudott lenni a csapatnak, mivel az irányítás inkább a hazaiak kezében volt. 90%-os passzpontossága, és három csele azért mutatja, hogy az igyekezet a helyén van.
Az olvasók osztályzata: 7,5
Isco (5)
Nem érezte jól magát a pályán, és ez meg is látszott a teljesítményén. Az ő játéka továbbra sem tud érvényesülni a szélen, egyszerűen hatástalan volt a bal oldalra szorulva. Több labdát el is adott, és csupán 45 percnyi játékidőt kapott. A helyére érkező Asensio pedig eldöntötte a meccset. Annyit azért jegyezzünk meg Isco védelmében, hogy ha középen játszik, és szabadkezet kap, akkor általában nem okoz csalódást. Ezzel nem akarom védeni a játékát, de edzői szemmel nézve levonhatóak a megfelelő tanulságok.
Az olvasók osztályzata: 6,1
Cristiano Ronaldo (5)
Kevesebb támogatást kapott, mint a gazella az oroszlánketrecben. Mivel nem volt mellette társ, a védők prédája maradt, pár ígéretes elfutás, és egy jogosan érvénytelenített gól mellett. A szoros őrizet felőrölte, és először maradt gól nélkül idén a BL-ben. A visszavágón meglesz az extra motiváció, ebben biztos vagyok.
Az olvasók osztályzata: 5,9
Lucas Vázquez (7,5)
Gólpasszt adott egy remek kontra végén Asensiónak, majd úgy döntött, hogy megoldja, amit Carvajal nem tudott, és leradírozta Ribéryt a pályáról. Ja meg volt hat szerelése is. Azért nem tudok neki magasabb pontszámot adni, mert az első félidőben több támadás is elment rajta, nem igazán találta a helyét. Ennek ellenére a visszavágón is ott szeretném látni a pályán az elejétől kezdve.
Az olvasók osztályzata: 8
Cserejátékosok
Karim Benzema (5)
Még őt is be tudtuk cserélni tegnap. Kapott 25 percet, de az egyetlen lehetőségét a kapusba lőtte. Lassan elfogy körülötte a levegő Madridban.
Az olvasók osztályzata: 5,7
Mateo Kovačić (-) nem töltött elég időt a pályán a pontozáshoz.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Az eredmény a mester mellett szól, a mutatott játékon azonban van mit finomítani. A visszavágón jobban meg kell oldani a szélek zárását, és magabiztosabbnak, dominánsabbnak kell lenni, több labdabirtoklással, megfelelő fegyelemmel. A mostani mérkőzésbe jól nyúlt bele az Isco – Asensio cserével, és Lucas jobbhátvédbe sorolása is kiváló döntés volt. A legfontosabb, hogy fenntartsa a motivációt, és még stabilabbá varázsolja a védekezést, mert ez a párharc még nagyon nincs lefutva.
Az olvasók osztályzata: 7,9
Egytől egyig: Málaga – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Málaga (6,5)
Ne felejtsük el, hogy azon a szemüvegen keresztül illik őket szemlélni, hogy mögöttük közvetlenül a másodosztály száguld százharminccal, és nagyon valószínű, hogy utol is éri a csapatot a kiesés a szezon vége előtt pár körrel. Ehhez mérten nem látszott az a tizenpár hely különbség a két egylet között. Bár még 40%-ban sem birtokolták a labdát, és nem sokszor találtak kaput, nem hagyták magukat, és számunkra szerencsétlenebb forgatókönyv esetén egy döntetlent simán ki tudtak volna belőle hozni.
Az olvasók pontszáma: 4,83
Real Madrid (6)
A győzelem nem maradt el, de ez így kevés volt ezen a szinten, önmagunkhoz képest csekélyebb is valamivel, mint amit a Málaga mutatott be a 20. helyezéshez mérten. Számos játékosunk volt a pályán, akik nem tagjai az állandó kezdőcsapatnak, akik nem vehetik készpénznek, hogy a Bayern ellen is ott lesznek az első perctől kezdve, mégsem láttam azt a nagy elszántságot, és ez a mentalitás szinte az egész csapatra rá is telepedett a találkozó egészén. Ennél én többet vártam.
Az olvasók pontszáma: 7,18
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Isco (9)
A kivétel persze mindig erősíti a szabályt, és a görbelábú táncmesterre nem adható rá a motiválatlanság hófehér kabátja. Csodálatosan tekergett, mint egy óriáskígyó a dzsungelben, és precíz volt minden mozdulata, mintha csak a Tetrisben rakosgatta volna helyére a különböző formájú elemeket. Szabadrúgásgólja gyönyörűen csavarodott a kapu oldalába (Cristiano reméljük jegyzetelte a receptet), és a második gólt is belőhette volna, de a 95%-os helyzetet lecserélte a 100%-osra, és áttolta a Tanknak a bogyót egy besimításra. Köszönjük meg neki, hogy nem aludtunk el.
Az olvasók pontszáma: 8,93
Keylor Navas (8)
Meg persze Navasnak is, hiszen egészen a 93. percig lenn tartotta a rolót, de Rolán csak be tudott szökni a kisboltba egy felesért, amolyan kapufásan. Az első félidőben meg is tudta volna számolni a közönséget egyesével, de a végén azért Casemiro tett róla, hogy ne maradjon dolog nélkül. A továbbiakban sem találták az ellenszert ellene, még Vallejót is alaposan kivédte, hogy az orvosi stáb pulzusa is megemelkedjen egy rövid sprint erejéig, hogy aztán éppen fiatal csapattársa breaktáncából végül csak bevegyék a kapuját.
Az olvasók pontszáma: 7,57
Dani Carvajal (7)
Az ő szintjén ez egy átlagos mérkőzésnek bizonyult, nem volt főszereplője a találkozónak. A legtöbb szabálytalanságot az ő neve mellé véshetjük be vendégoldalon, kemény volt, mint a kád széle. Mivel inkább a jobb oldalon támadott a csapat, ezért neki is több szerepe volt a találkozón, de igazán emlékezetes megmozdulása nem volt, sem pozitív, sem negatív értelemben.
Az olvasók pontszáma: 6,89
Jesús Vallejo (7)
Ne essünk abba a hibába, hogy egy szerencsétlen mozdulat miatt rá is nyomjuk a homlokára a bélyeget, hogy „középszer”, és már visszük is a postára feladni, mert nincs rá szükség. Hát szerintem van. Kevés lehetősége van negyedik számú hátvédként, ezúttal rendkívül stabilan teljesített, és hatalmas falként tornyosult a Málaga előtt, elsöpörve a hazaiak összes reményét és lehetőségét. Ne a 93. perc alapján hirdessünk ítéletet, mikor az előző 92 percet nem várt magas szinten hozta le.
Az olvasók pontszáma: 7,04
Sergio Ramos (7,5)
Még a NAV-ellenőrök is csalódottan köszöntek volna el tőle, hiszen nem feledkezett meg a blokkokról. Ez különösen a Casemiro-féle első félidei ámokfutásnál volt fontos, ahol szerelés+elhárítás kombót tolt a kapitány. Egy óriási sprintre is futotta az erejéből a második félidő végén, ahol végignyargalta az egész pályát, de végül sajnos nem tudott betalálni. Emellett nem lehetett rá nagyon panasz, mélységből jól és pontosan szervezett.
Az olvasók pontszáma: 7,44
Theo Hernández (4)
Óriási csalódás – újfent. Rendre rossz megoldásokat húzott, nem találta a helyét a pályán, mi meg nem tudjuk, miért kap a mutatott játékhoz mérten ennyi bizalmat, hisz ne feledjük, elég stabil tagja a keretnek alapból is. De a mostani performansz maximum szőkenős viccekre elég vele szemben. Én nagyon remélem, hogy magára talál, mert a tavalyi szezonjához képest ez egy rémálom.
Az olvasók pontszáma: 6,08
Casemiro (6,5)
Az első félidőben elég bizonytalanul játszott, rendre zavarba lehetett hozni, a koronát pedig majdnem felpakolta egy eladott labdával, ami gólhelyzetet eredményezett a hazai oldalon. A szünetben azonban megjavult a Tank, összeszedettebb lett, és szereléséből induló támadás végén tudott élni Isco önzetlenségével. Összességében? Vegyes, mint egy százforintos bolt.
Az olvasók pontszáma: 6,73
Mateo Kovačić (7)
Rengeteget dolgozott a horvát a pálya középső harmadában, akinek érzésem szerint több védekező feladata volt a kelleténél. Igaz, hogy Isco és Asensio, valamint a fel-fel futogató Casemiro mellett kell némi higgadtság is, de szeretném őt általánosságban egy kicsit feljebb is látni. Igazán szép kontrának volt a főszereplője még az első félidőben, ami sajnos nem zárult málagai középkezdéssel.
Az olvasók pontszáma: 7,32
Marco Asensio (4,5)
Nagyon kevés. A beadásai pontosak voltak, mint a vonatok a váci vonalon, rossz volt nézni. Mezőnyben is eltünedezett, ha meg mégsem, akkor sem mutatott igazán semmi érdemlegest. Cseréje indokolt volt, ennél több kell.
Az olvasók pontszáma: 6,75
Lucas Vázquez (5,5)
Nála sosem a munka mennyiségével van a baj, hanem a minőségével. Van, hogy utóbbi is kifogástalan, de ezúttal azért visszafogottabb volt a hatékonyságot illetően. Mivel az ő oldala aktívabb volt, nem unatkozott, de többször húzott rossz megoldást, vagy vezette emberbe feleslegesen a labdát.
Az olvasók pontszáma: 6,83
Karim Benzema (6)
Mindent tökéletesen megoldott, aminek nem volt köze ahhoz, hogy ő támadó és gólokat kell szereznie. A második találatnál jól ugratta ki Iscót, és egyébként is nagyon jól játszott össze a társakkal a mérkőzés egészében. A gond ott kezdődött, amikor neki kellett volna a befejezéssel élnie, ekkor váltott át wannabe westernhősbe, azaz lövöldözött össze, meg vissza csak épp arra nem, ahova kellett volna.
Az olvasók pontszáma: 5,62
Cserejátékosok
Dani Ceballos (6,5)
Nagyon jó volt őt a pályán látni, és a neki szánt szűk félórában többet is mutatott, mint a vele cserélő Asensio. Kár, hogy ilyen ritkán tudjuk szemlélni őt mint aktív résztvevő.
Az olvasók pontszáma: 7,07
Borja Mayoral (6)
Nála a munkamorált emelném ki saját 20 percéből, érdekes volt látni, hogy lendületes visszafutásaival mennyi zavart tudott kelteni a Málaga támadásépítéseiben. Lehetősége is adódott, sajnos nem tudott élni vele.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Jó-jó, de maradt még benne, edzői szempontból is. Egy kicsit több játékidőt reméltem mind Mayoralnak, mind Ceballosnak, tekintve hogy sűrű a naptár, és ez volt a legkönnyebbnek mondható meccs ezek közül (aztán nem lett persze ennyire sima). Talán Casilla is szerepelhetett volna még egy utolsót. A Ramos – Vallejo kettős viszont jól működött bent, és Isco is remekelt, ami a mester taktikájának is köszönhető. Benzivel viszont kezdenie kéne valamit, mert a hatékonysága továbbra is rettenetes, Theóval és Asensióval pedig le kéne ülnie beszélgetnie, hogy ez egy Málaga ellen sem elég.
Az olvasók pontszáma: 7,16
Te mondd, hogy sajnálod, a te hangod mélyebb!
Sajnálom. Szeretnék elnézést kérni minden Juventus-szimpatizánstól, más csapatok szurkolóitól, az UEFA-tól, a nicaraguai U17-es válogatottól – ég az arcom. Nem tagadom szégyenkezem, hiszen már önmagában az a tény, hogy a kedvenc csapatom a Real Madrid mert lenni, komoly defektus, tudom. Az, hogy egy következetesen és tudatosan elcsalt párharc után vagyunk, egy nyilvánvalóan szánalmas és inkorrekt bírói ítélet dönti el a párharcot a mi javunkra (bár félek ezután bárminemű közösséget érezni a csapattal szemben, és önmarcangoló lettem a szimpátia megléte okán), az pofátlan – belátom. Hidd el! Ha térdre ereszkedem, akkor talán hatásosabb volna? Meglehet. Szerintem így továbbjutni nem ildomos, és minden egyes kritika, amit a Real Madrid és szimpatizánsaik (vannak?) kapnak ezért, az teljesen jogos és érthető, a pofonokat pedig tűrni kell. Nem, inkább kérni kell, mert csak így lehet reggel odaállni a tükör elé és lelkünk teljes tisztaságával farkasszemet nézni önmagunkkal, anélkül hogy szembeköpnénk magunkat, hogy milyen csapatot is támogatunk. Hogy a különböző csapatok szurkolóinak jelentős része kikéri magának, és a média szerint is egy kicsit azért már sok ez? De hát ez nyilvánvaló! Olyan rossz érzés, hogy miközben abszolút elismerem, hogy a ránk ömlő karakterzuhatag igazságtartalmánál csak Ronaldo egója nagyobb, nekem mégis ezt kell szeretnem és néznem. Zárjanak ki a sorozatból minket, és vizsgálják ki az összes bíróval való gyanúsan jó kapcsolatunkat, hiszen valahogy mindig minden esetből mi jövünk ki a legtökéletesebben, ami már nagyon gyanús. Visszamenőleg szintén el kellene venni pár trófeát, és azokat odaadni a jogos tulajdonosaiknak. Pérez meg… amíg általa történik az irányítás, addig itt nagy változásokra nem lehet számítani.
Ha a fenti eszmefuttatást csak egy pillanatra is a magadénak érezted, akkor el vagy tévedve, mint az újszülött jegesmedve Guineában. Nem kell boldognak lenni az eredmény miatt, a kiélezettség miatt, amiatt, hogy egy hajszál választott el minket a hosszabbítástól. De. Ne sajnáld, hogy a Real Madrid továbbjutott. Ne kérj elnézést azért, mert a Real Madrid egy jogos büntetővel jutott tovább. Ne szégyenkezz, mert olyan ellenvélemények sokaságával találkozol, ami a csapatunk iránt érzett gyűlölet miatti leplezetlen frusztrációból fakad. Ne pironkodj, mert bizonyos médiumok szeretnének kattintásokhoz jutni azáltal, hogy ellenséges hangulatot teremtenek vitathatatlan ítéletekből kovácsolva azt. El kell fogadni, hogy nagyon-nagyon sokan szeretnék már végre, hogy a Real Madrid ne érezze magát kényelmesen Európa trónján. A gondolatától is irtóznak, hogy zsinórban háromszor is mi szakítsuk át a szalagot a célban. Évek óta megy a mantra, hogy a Real Madrid számára (de sok más topcsapatnak is) nyilvánvaló segítség érkezik a bírók részéről, és ez tarthatatlan. Én magam mindig kerülöm a bírózás témáját, így tettem akkor is, amikor ősszel nem alakultak jól a dolgaink, és értek minket hátráltató ítéletek. De ez van, el kell fogadni, hogy a bírók is emberek. Viszont eljutottunk odáig, hogy akkor is szemforgatással, ökölbe szorult kezekkel, és a VAR-hoz való imádkozással szembesülünk, amikor a döntő pillanatban helyes ítélet születik. Én speciel örültem volna, ha van már VAR, mert akkor azzal együtt lehetett volna büntetőt fújni.
Visszatérve a lincshangulatra: amit sokszor sokan elmondanak, abban akár el is kezdhetsz hinni te magad is. Ne arra koncentrálj, hogy mennyire vágyott lenne már a csapatodat a pokol kénköves bugyraiban látni, szenvedve, sőt, rossz bírói ítéletekkel sújtva, hiszen a Real Madridnak ez már maximálisan kijárna. Ezeken a véleményeken felül kell emelkedni, higgadtan, okosan, mert a nagyja abból fakad, hogy a csapat jó ideje megkerülhetetlen Európában, és nem enged senkit a húsosfazék közelébe. Ettől függetlenül benne van a pakliban, hogy a csapat tisztes küzdelemben elvérzik a következő körben, vagy a döntőben. Még az is lehet, hogy egy olyan rossz játékvezetői döntésnek köszönhetően a hajrában, ami tegnap nem volt. Én csak azt szeretném, ha ebben az esetben is sikerülne megőrizni a méltóságunkat – nyilakkal a hátunkban, könnyekkel a szemünkben.
Mindemellett köszönettel tartozom minden olyan szurkolónak, akik nem kötődnek a párharchoz, de korrekt véleményt fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, valamint azoknak a Juventus-drukkereknek, akik elismerték a végén kialakult helyzet jogosságát – pedig ha valakik, akkor éppen ők háboroghattak volna leginkább, érintettként. A matematika és a realitás nem a Reallal van, zsinórban ennyi alkalommal nem valószínű megnyerni ezt a sorozatot, így hát a trónfosztásra várók reménykedhetnek. De miért ne mi legyünk azok, akik a számokkal és az elvárásokkal szembeszállnak, és saját hajójuk vitorláját dagasztják velük? 😉
Egytől egyig: Juventus – Real Madrid (0-3)
Csapatok
Juventus (5)
A híresen jó olasz védekezés behemót sztereotípiává nőtte ki magát a világfutballban, de míg ennek a berögződésnek az alapját egy valóban (klubszinten és válogatott fronton egyaránt) jó defenzív rendszer és ebbe remekül illeszkedő emberek adták, ezúttal csúnyán leszerepelt a zebrák hátsó fertálya. Az első gólnál Benzemát vitte táncba mindenki, Ronaldo pedig hozta a touch’n’celebrate koreográfiát teljesen üresen, ollózásánál pedig csak a túlsózott popcorn és a vizezett gépi kóla hiányzott Barzagliék kezéből. A harmadik gólt már ne is említsük, ahol a teljes védelem néhány gyors passzal lett mattolva. Mindemellett támadások tekintetében sem jeleskedtek, bár volt néhány 5 perces periódus, ahol a hazaiak uralták a történéseket, nem találtak be, igaz, Navas óriási bravúrja, és további védései is kellettek ehhez.
Az olvasók pontszáma: 5,6
Real Madrid (9,5)
Így kell illedelmesen acélbetétessel kopogtatni Olaszországban! Egy gyors akcióval már a találkozó elején megvolt a vezetés, majd a kezdeti fellángolás után a csapat utazott, és főleg a Juventus mezőnyfölénye volt érezhető, de a néhány védelmi bizonytalanság ellenére sikerült megúszni kapott gól nélkül ezt az időszakot. A Benzema – Lucas csere remekül jött az 59. percben, ez egy olyan taktikai megoldás volt, amelynek révén a szélek biztosítása erősebbé, az építkezés gördülékenyebbé vált, és öt percre rá Buffon szomorúan szedhette ki a labdát, a Juventus szurkolók egy része pedig felállva tapsolta meg Ronaldo kivételes találatát. Dybala két percre rá kiszállt a játékból, innen pedig már egyszerűbb dolga volt a mieinknek, Marcelo pedig be is biztosította a győzelmet.
Az olvasók pontszáma: 9,1
Játékosok
Cristiano Ronaldo (10)
Azért azt tudjátok, hogy ami a szemünk előtt zajlik, az nem normális. Nem lehet egyszerűen a legcifrább jelzőkkel sem kifejezni, amit ez az ember 33 évesen csinál a futballelit nagyszínpadán. Az a baj, hogy a hőn áhított ollózós gólja mellett szinte meg is feledkezünk az első találatáról, aminél tisztára játszva magát jobb külsővel perdített a hosszúba. A következő… na azt még az unokáinak is mesélni fogja. Ahogy mi is fogjuk azt, hogy mennyi nagyszerű emlékünknek volt főszereplője ez az ember, aki tényleg ember, és nem élő szövet a vázon, ahogy azt talán sok-sok év múlva gyermekeink utódai hitetlenkedve fogják fogadni. Kivételes dolog, hogy két ilyen magas szinten futballozó játékos pályafutását kísérhetjük végig, mint Lionel Messié és Cristiano Ronaldóé. Persze azért azt jobban élvezzük, ha utóbbi gyönyörködtet minket, mint például ezúttal is.
Az olvasók pontszáma: 9,8
Keylor Navas (9)
Gigi Buffon szerepében tetszelgett ma a madridi egyes, óriási védéssel járult hozzá ahhoz, hogy a Juventus mellett egy kövér nulla maradjon a legvégéig. Nem lehetett túljárni az eszén, a legkiszolgáltatottabb helyzetbe a sorfalon furcsán megpattanó labda sodorta, de a jó kapus szemmel is tud védeni. Bár a posztjáért a stabil kezdőbe kerülése óta folyamatosan küzd (leginkább a sajtóval, a faxgéppel, meg a marketingesekkel), az ilyen mérkőzések az ő oldala felé billentik a mérleget.
Az olvasók pontszáma: 8,8
Dani Carvajal (8)
Magabiztos, harcos és határozott futballal rukkolt elő, és nem riadt vissza a keményebb megoldásoktól sem, négyszer szabálytalankodott a találkozó során. Előszeretettel és sokat tartózkodott az ellenfél térfelén, és az ő ívelése alapozta meg Ronaldo nagy pillanatát, így egy gólpasszt is felírhatunk a neve mellé. Ami viszont fontosabb, hogy ismét úgy mozgott, mint kihagyása előtti önmaga, ahogy azt egy klasszis jobbhátvédnek kell.
Az olvasók pontszáma: 8
Raphael Varane (9)
Stabilitás. Az első szó, ami beugrik a tőle látottak alapján, rendre belerondított a Juve-játékosok helyzeteibe, lövéseibe. Egyetlen bizonytalanabb pillanata volt, amikor Chiellini levált egy szögletnél róla és Ramosról, de ott is blokkolni tudta a helyzetből kialakult lövést. Több alkalommal egész bátran fellépett a középpályára, ekkor Casemiro lépett vissza a helyére. Sziklaszilárdságára nagy szükségünk lesz a továbbiakban is.
Az olvasók pontszáma: 8,9
Sergio Ramos (8)
Nem hibázott nagyot döntő pillanatban, csupán a fent említett szögletnél volt némi kommunikációs hiba a kollégájával, mégis kevesebbnek éreztem őt a pályán, mint Varane-t. Nem játszott rosszul, de kevesebb ráhatása volt a játékra védekezésben, passzjátékban és a támadásépítéseknél pedig sablonosabb megoldásokat húzott. Sárga lapjáért még az eredmény ismeretében is kár, bár nagyjából biztosra lehetett venni, hogy egy lapot valahogy összekapar.
Az olvasók pontszáma: 8,5
Marcelo (9,5)
Lényegében háromból három gólunkban tudott benne lenni – védőként. Először a Ronaldónak gólpasszt adó Iscót indította pofátlanul, két ember között, majd a második gólnál az ő ívelése után hibázott Chiellini, hogy aztán a harmadiknál magára vállalja a befejezést. A támadó szellemű szélsőhátvédek az ő ideje előtt is ismerősek voltak (bizonyos Roberto Carlost mi is ismerhetünk a kategóriában), de Marcelo egy újabb szint, egy magasabb polc.
Az olvasók pontszáma: 8,8
Casemiro (7,5)
Bár lehet, ezzel többen nem értenek majd egyet, de Casemirót nem éreztem kellőképp dominánsnak a középpályán. Egészen a Benzema – Lucas cseréig valamelyest korlátozva volt a támadásépítés, mert a brazil pozíciója, játékintelligenciája (Modric és Kroos szintjéhez képest) érezhetően kevesebb volt a szükségesnél. Egy szóval sem állítom, hogy rosszul játszott, inkább azt, hogyha volt pótolható ember a tegnapi kezdőből, akkor az például ő volt. De egyébként védhető volt Zidane elképzelése a szerepeltetéséről.
Az olvasók pontszáma: 7,9
Luka Modric (7,5)
Valamivel több hibával játszott a szokásosnál, kevesebb látványos megoldással támadásban, de ennek oka az volt, hogy a meccs döntő részében nagyobb területet kellett levédekeznie a szokásosnál. Amikor Lucas megérkezett, és besegített a szél levédekezésébe, Modric játéka is felszabadultabb lett. A visszavágón talán pihenőt is kaphatna, nem érdemes egy esetleges sérülést kockáztatnia.
Az olvasók pontszáma: 8,3
Toni Kroos (8,5)
A CKM-ből ő volt a legjobb az este, kevés olyan akció volt, amelynek a felépítésében ne vett volna részt, zúgó lökete pedig gólt érdemelt volna, de sajnos a lövés a felső kapufán csattant. Így bár gólig vagy gólpasszig ezúttal ő sem jutott, az irányítói munka oroszlánrészét szépen csöndben magára vállalta, és védekezésben is hozta a tőle elvárhatót.
Az olvasók pontszáma: 7,7
Isco (9)
Bevallom, amikor Iscót a kezdőben láttam, féltem tőle, hogy túlságosan középre koncentrálódik a játék, és a Juventus élni fog a szélen nyíló területek adta lehetőségekkel. És mennyire jó érzés volt tévedni! Isco teljesen mást játszott meglátásom szerint, mint szokott, nem irányítóként mozgott, látszólag szabad kezet kapva, folyamatosan a pálya két szélén bukkant fel. Így tett a vezető gól előtt, ahol Marcelo passzát a bal szélről kanalazta középre, látszólag teljesen zavartalanul, majd a harmadik gól előtti összjáték során is. Ezúttal nem éreztem felesleges, vagy indokolatlan megoldásokat tőle, ami cselt bevállalt, az épp a kellő mennyiségben jött.
Az olvasók pontszáma: 8,6
Karim Benzema (5)
Az első gólban megvolt a maga érdeme azzal, hogy két embert vitt el, így Ronaldo könnyedén tudta tisztára játszani magát. De úgy nagyjából ennyi is. Kapuralövés nélkül zárta a találkozót, és ezúttal kreativitásban, mezőnymunkában is kevésnek éreztem, ellenben viszont a csapatot hatékonyabbnak, miután elhagyta a pályát, az eddigiek fényében meglepően korán – de abszolút jogosan.
Az olvasók pontszáma: 6,2
Cserejátékosok
Lucas Vázquez (7)
Beállása megerősítette a jobb oldali védekezést, támadásban pedig lendületesebbé vált a csapat. A második gól előtti lövésénél Buffonnak nagyot kellett védenie, de aztán már nem volt ellenszere a portugál játszótárssal szemben. Ami viszont feltűnő mostanában, hogy Ronaldo is egyre gyakrabban keresi Lucast a pályán, sokkal szorosabbnak érzem köztük a kapcsolatot a zöld gyepen, mint eddig, és ez sem Benzema malmára hajtja a vizet, mégha a két játékos valamelyest eltérő szerepkörben játszik.
Az olvasók pontszáma: 6,8
Marco Asensio és Mateo Kovacic már akkor érkeztek, amikor a lényegi kérdések már eldőltek.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9,5)
Rég látott és rég várt szintű meccselés a franciától, úgy látszik a legnagyobb találkozókon érzi magát igazán elemében. Szembeötlő hibája nem volt, egy két szubjektív szintű apróság róható fel neki maximum, de felesleges. Torinóban egy 0-3-nál felesleges.
Az olvasók pontszáma: 9,2