Újabb legenda távozott méltatlan körülmények között, és ez nincs rendjén. Vagy mégis?
Azzal már minden valamirevaló madridista tisztában van, hogy Iker Casillas a Porto színeiben folytatja pályafutását. Rengeteg véleményt, kiírást, cikket olvastam ezzel kapcsolatban és alapjáraton kétféle kategóriába tudnám elhelyezni ezeket.
Amivel mindenképp egyetértek és jó olvasni: Sok felejthetetlen emlék kötõdik a Kapitányunkhoz, bravúrok, trófeák, személyes történetek (emelje fel a kezét, aki miatta lett madridista!) igazi klubikonná nõtte ki magát és nem csak világklasszis kapusként, hanem amit mindig is szeretett volna, jó emberként fogunk rá emlékezni.
Arra viszont – Carlót játszva – már kifejezetten felhúzom a szemöldököm, ha ilyen kiírásokat látok: „Takarodj Pérez, téged kellene már eladni.” „Ez a Madrid, már sosem lesz az a Madrid, amibe beleszerettem.”, „Undorító, ami itt folyik, egy ideig biztos nem is fogok meccset nézni.”. És a személyes kedvencem: „hihetetlen, hogy az összes legendánkkal megesik ez a szégyen, felfordul a gyomrom a klubomtól.”
Igazából két nevet hiányolok a jelenlegi, kaotikus helyzettel kapcsolatos kiírásokból: Mourinho és Arbeloa. Hihetetlen számomra, hogy nem lett felhozva Mourinho neve. A spártainál viszont megértem, hogy miért nem.
2012. decemberét írunk, amikor is Casillas és Mourinho látványosan összebalhézik (az okát most ne firtassuk), aminek az lesz a következménye, hogy Iker sok-sok év után a padon találja magát, mindössze 5 percig. (Itt szeretném végre eloszlatni az összes tévhitet, hogy sorozatosan padoztatták.) Igen, 5 percig volt a padon, mert Adán megmutatta, hogy mindig lehet rá számítani, ha éppen nem kap piros lapot a meccs elején, mert akkor bizony a cserekapust kell beállítani a helyére. Iker köszönte szépen, élt a lehetõséggel egészen addig, amíg sokunk kedvenc 17-ese tett róla, hogy fél évig harcképtelen legyen. (Itt a katalán újság azt is megszellõztette, hogy Mourinho kérte meg Arbeloát a hadmûveletre, de ennek éppen annyi valóságalapja van, mint hogy Valdes érkezik betölteni a hatalmas ûrt Casillas után.
Játsszunk el a gondolattal, hogy Te vagy Iker Casillas! Több mint 20 éve állsz a klub szolgálatában. 100%-ig tudod, milyen érzés madridistának lenni, mit képvisel a klub. Idejön egy rendkívül karakteres és makacs edzõ, akivel az elsõ két évben szép sikereket értek el, kölcsönösen tisztelitek és elismeritek egymást, de a 3. évében olyan dolgot akar ráerõltetni a csapatodra, ami teljesen ellentétes a klub alapfilozófiájával, és ennek Kapitányként hangot is adsz. Erre õ visszavág, hogy inkább a saját portád elõtt sepregess, meg egyébként is túlságosan el vagy kényelmesedve, amit talán még be is látsz, de mielõtt bármit is tehetnél ennek javítása érdekében, lesérülsz fél évre(!) és amikor visszatérhetnél egy jelentéktelen bajnokin, azt hazudják rólad, hogy sérült vagy, pedig a saját szavaiddal élve, „készen álltál a játékra.”
Vagyis nem elég, hogy szakmailag (talán jogosan) megkérdõjeleznek, de még a tested, (és ami talán még ennél is fontosabb) a tekintélyed, az érinthetetlen státuszod is károsul, ráadásul úgy, hogy mindezekért te kõkeményen megdolgoztál. Hiába jött Carlo, ment López, lett meg a Décima, Ikerben ezalatt a bõ fél év alatt valami megtört. A legbiztosabb pontból az egyik leggyengébb láncszem lett. Becsületére és hatalmas madridista szívére legyen mondva, próbálta leplezni, újrakezdeni, de végül nem kerülhette el az elkerülhetetlent. Pedig én hittem benne. Egészen a mostani szezon végéig hittem, hogy idõvel vissza fog kapaszkodni, mert õ Iker Casillas. A Kapitányunk. Milliók példaképe. Egy világklasszis kapus. Egy jó ember. Hittem, hogy nem érhet így véget a madridista karrierje, de rá kellett jönnöm, hogy ez így van rendjén, hiszen ami anno (jogos) leckének és véletlen balesetnek indult, abból soha vissza nem fordítható eseménysorozat lett…
Végezetül pedig:
Szemtõl szemben: Barcelona – Real Madrid
Mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak? Hogyan kezdõdött a rajongás?
Pánczél Jázon: Nagyjából a 2002-es világbajnoksággal indult a rajongás, Ronaldo játékát imádta a családom, így nekem is kötelezõ volt. 2005-ben kezdett el Real meccseket nézni a bátyám, és mivel nekem nem volt jobb dolgom, így én is leültem vele a képernyõ elé. Ekkoriban még csak alkalmanként néztem meg egy-egy meccset, azonban a 2006/2007-es szezont már heti rendszerességgel követtem. Utólag nagyon hálás vagyok a fentieknek, hogy pont ebben a szezonban váltam igazi madridistává, hiszen soha nem volt még egy olyan izgalmas szezon, mint akkor. Azóta a szezon óta töretlen a lelkesedésem a csapat irányába, és csak nagyon ritkán hagyom ki az aktuális meccsünket.
Pötörke Tamás: 1999 óta szurkolok a Barcelonának, amióta Patrick Kluivert ideigazolt.
Mit csináltok egy átlagos meccsnapon? Van valami különösebb szokásotok?
P.J.: Attól függ. Egy átlagos bajnoki meccs napján semmi különöset nem csinálok, ugyanúgy kezelem, mintha egy normális hétköznap lenne, csak este megnézem a meccsünket. Amikor rangadót játszik a csapatunk, akkor viszont minden más. Már elõtte lévõ napon megnézem a korábbi évek összefoglalóit, magamban végigpörgetem a mérkõzés lehetséges kimeneteleit, illetve megcsinálom az idõbeosztásomat a rangadó napjára. Minden nagyobb meccset a Sugárban nézek a peñásokkal, a vonatúton mindig meghallgatom a Lonely Day címû számot, majd belevetem magam a meccsnézés örömeibe.
P.T.: Többnyire felveszem a mezemet, elõkerülnek a tárgyak, mint például a barçás hamutál, esetleg sál és természetesen a sörök is. (nevet) Különleges szokásom, hogy nagyobb meccsek alatt (pl. El Clásico) a barçás ágynemûm ki van feszítve a szekrényemre. Kicsit olyan szentély feelingje van. A másik hagyomány, hogy a Barça meccseket Facebookon közvetítem. Felkonferálom, utána a gólokat, annak szerzõit, és persze a meccs végeredményét is kiírom.
Hogy értékelitek csapatotok idei szezonját?
P.J.: Nehéz kérdés. Nyilvánvaló, hogy a mutatott játékkal egy madridista se lehet elégedett, viszont nincs akkora gond, mint amilyennek beállítják egyesek. Érkezett négy új játékos a kezdõbe, távozott Özil és Higuaín is, akik meghatározó egyéniségek voltak az utóbbi években, illetve érkezett egy új edzõ is. Új rendszerben játszunk, új emberekkel, új edzõvel. Egyértelmû, hogy két hónap alatt nem fogunk jól és eredményesen játszani, ehhez sokkal több idõ szükségeltetik. Ráadásul szerintem még ott van a játékosokban a Mourinho által generált feszültség. Nem lesz könnyû, de szerintem tavaszra már ütõképesek lehetünk.
P.T.: Eddig minden jól alakul a bajnokságban és a BL-ben is. Vannak még hibák. Inkább tavasszal érdemes értékelgetni, ez még a szezon eleje.
Hogy értékelitek az ellenfél szezonját?
P.J.: A Barcelona remekül kezdte az idényt. Ha nyertek volna az Osasuna ellen, akkor beállítják az 1968/1969-es rekordunkat, akkor kilenc meccsen kilenc gyõzelemmel kezdtük a szezont. A katalánoknak sokkal egyszerûbb dolguk volt, mint nekünk, három játékos távozott tõlük, és ezek közül egyik sem volt meghatározó személyiség. Egyedül Neymart kellett beépíteniük a kezdõbe. Az edzõváltás sem érintette érzékenyen a Barça játékát, hiszen hasonló stílusú edzõ jött Tito helyére. A Barcelonának tehát könnyebb dolga volt, de ez mit sem von le az érdemeikbõl. Hozzá kell tenni viszont azt is, hogy még nem volt igazán komoly ellenfele a Barçának, az igazi szintfelmérõ a klasszikus, illetve a Milan elleni meccsük lesz. Az viszont látszik, hogy szervezett védekezéssel megfogható a gárda.
P.T.: A Madrid a bajnokságban nem az igazi. Még nincs kész a csapat. De nem kell õket félteni. A BL-ben eddig kiválóak.
Mit vártok idén a kedvenceitektõl?
P.J.: Szenvedést, küzdést, szép játékot. Egy formálódó csapat életében nagyon fontosak az olyan meccsek, amilyen volt a Levante elleni. Rosszul játszottunk, de a végén a fiúk egymásért küzdöttek, így meg is lett a fordítás. A gólörömöknél látszott, hogy átszakadt egy gát a csapatban. Az ilyen meccsek során a játékosok elkezdenek egymásért küzdeni. Én idén fõleg szép játékot várok el a csapattól, akár az eredményekkel szemben is. Az idei esztendõre én úgy tekintek, mint egy gyakorló szezon, az elsõdleges elvárásom az, hogy tavaszra alakuljon ki a csapat stílusa, hogy aztán jövõre hengerelhessünk.
P.T.: Gyõzelmeket, szép játékot és persze címeket. Egy triplázásnak nagyon örülnék.
Szerintetek mi kell ahhoz, hogy valaki megnyerje a La Ligát?
P.J.: Kiegyensúlyozottság. A bajnokságot az dönti el, hogy a kettõ (három) nagy csapat közül melyik veszít kevesebb pontot a kicsik ellen.
P.T.: Folyamatosan tartani a szintet. Keményen dolgozni. Meccsrõl-meccsre haladni és a gyõzelemig hajtani.
Az elmúlt idõszak eredményei, játéka alapján melyik fél esélyesebb a bajnokság megnyerésére? Vagy már nem kétcsapatos a liga és az Atlético Madriddal is komolyan kell számolni?
P.J.: Fentebb már írtam, hogy a Barçában sokkal kevesebb mozgás volt, így õk jelenleg kiegyensúlyozottabbak, ennek köszönhetik a korai elõnyt. Per pillanat 35% esélyt adok magunknak, 64%-ot a Barçának, 1%-ot az Atléticónak. Szerintem az Atlético tavaszra kipukkad, nem fogják bírni a kétfrontos terhelést. Nekünk piszok nehéz dolgunk lesz, de ez a hátrány még bõven ledolgozható. Ha megnyerjük a klasszikust, akkor behozzuk a katalánokat, és ez akkora lelki pluszt adhat a srácoknak, hogy könnyen jöhet egy nagy nyerõ széria.
P.T.: Én mindenképp a saját csapatomat mondanám favoritnak. Nálunk nincs nagy taktikai változás. Elsõk vagyunk. A Madrid taktikailag még nincs kész. Õk jövõre szerintem bármit képesek lesznek megnyerni. Új edzõ, játékosok, taktika. Ezeknek össze kell állni. Náluk ez az újjáépítés szezonja. De ez csak az én meglátásom. Nem kétcsapatos a Liga. Az Atlético ugyanúgy esélyes a bajnokságra. Nagyon erõsek. Kitartóak, remek és tehetséges játékosok alkotják a keretet és nagyon jó edzõjük van Simeone személyében. Félelmetesek évrõl évre.
Ez lesz a 226. El Clásico (már ami a tétmeccseket illeti). Az eddigi 225 mérkõzés közül melyik volt a legemlékezetesebb a számotokra? (Pozitív és negatív értelemben is írjatok egy-egy példát!)
P.J.: Nehéz kiválasztani a 225 meccs közül a kedvencemet. (nevet) Három mérkõzés is van, amire szívesen gondolok vissza: az elsõ a sorfalas 4-1 még a 2008-as szezonból, gondolom, ezt nem kell ecsetelnem, miért. A második a 2011/2012-es szezonban a Camp Nou-ban elért 1-2. Ekkor közelített meg minket négy pontra a Barcelona, sokan már azt mondták, hogy csak egy pont a hátrányuk, hiszen az igazi barçás nem számítja a klasszikus eredményét. A csapat és Ronaldo frappáns választ adott ezeknek a drukkereknek. A harmadik kedvencem a tavalyi kupa visszavágó, ahol végül 1-3-ra nyertünk, de simán lehetett volna 0-6 is. Élmény volt nézni az alázást a sok aláztatás után. Amire nem szívesen gondolok vissza, az az 5-0. Jó formában voltunk, azt hittük, Mourinho személye garancia a sikerre, de jól meg lettünk leckéztetve. Szörnyû élmény volt.
P.T.: Az egyik legpozitívabb élményem az 5:0-ás sikerünk, na meg a 2:6-os idegenbeli gyõzelmünk volt. Nem beszélve arról, mikor Ronaldinho fénykorában gyõzelemre vezette a Barçát a Madrid ellen. Felállva tapsolta a Bernabéu közönsége. Jó volt látni, hogy az ellenfél szurkolói is elismerték a teljesítményét. Bármennyire is furcsa, de emlékezetes negatívum nem volt. Mindig elismertem, elfogadtam, hogyha a Real gyõzött. A Zidane korszakban volt egy meccs, ahol kikaptunk. Fiatal voltam, ezért nem emlékszem úgy, de akkor szinte sírtam a tévé elõtt. A szüleim és tesóim persze rajtam röhögtek. Nagyon ambivalens érzéseim vannak a Madriddal kapcsolatban, mert egyrészt nem szeretem magát a csapatot, de nagyon tisztelem õket, mert õsi riválisok és a világ egyik legjobb klubjáról beszélünk.
Carlo vs. Tata. Hogyan vélekedtek a két edzõrõl? Miben jobb az egyik, és miben a másik, illetve vannak-e gyengeségeik?
P.J.: Bevallom õszintén, nem ismerem jól Tata stílusát. Paraguayjal rendkívül defenzív volt, viszont eredményes is. A Barcelonánál természetesen offenzív játékot alkalmaz, eddig nagyon sikeresen. Úgy tûnik, a rotációs rendszere is mûködik. Sikeresen be tudta építeni Neymart a játékba, illetve több játékos is kiválóan teljesít a keze alatt, gondolok itt például Valdésre. Jól felkészült szakember benyomását kelti, de eddig még nem találkozott komoly ellenféllel. Ancelottit remek edzõnek tartom, az eredményei önmagukért beszélnek. Türelmesnek kell lennünk vele, hiszen hosszú távon biztos sikeresek leszünk az olasszal. Egy esetleges gyõzelemmel lecsitíthatná a kedélyeket, és lerázhatná rövid ideig magáról a sajtót. Összességében elmondhatjuk, hogy mindkét edzõ számára az elsõ igazi megmérettetés a klasszikus lesz.
P.T.: Idén mindkét csapathoz új edzõ jött. Ancelottinak igazán eredményes múltja van. Szakmailag jobb, mint Tata. Ne felejtsük el, hogy a Milannál mit mûvelt a bajnokságban és a BL-ben. Tavaly a PSG-vel is megszorongatott minket. Nagyobb tiszteletnek örvend, mint Mourinho. Amióta megérkezett, a Madridnál megnyugodtak a kedélyek. Ellene szól az új közeg és a nagyon magas elvárások, amik hatalmas nyomást helyeznek rá. Na meg az, hogy olasz. Egyelõre nem nagyon tudom értékelni madridi munkáját. Martinónak nagyon örülök a felfogása, a hozzáállása és a keménysége miatt. Õ jelenleg a legmegfelelõbb, hogy a stílusunkat megtartsa, javítsa és újítsa. A Newell’s Old Boysnál nagyon jó munkát végzett, újonc csapatból bajnokot csinált. Paraguayt a negyeddöntõig vitte a legutóbbi vb-n. Guardiola munkáját elismeri. A játékrendszerünket és filozófiánkat ismeri és tud alkalmazkodni. Tetszik, ahogyan rotál és igenis le meri cserélni Messit. Ami ellene szól, ugyancsak a magas elvárások és a szinten tartás. Sajnos még nem dolgozott európai csapatnál, ezért nincs elég tapasztalata és a neve sem cseng még olyan jól. Természetesen neki is vannak megkérdõjelezhetõ és rossz döntései, de nem várhatunk rögtön csodát. Senkitõl se szabad. Számomra szimpatikus edzõ és bízom benne. Meglátjuk, mi lesz a szezon végén.
Mi a véleményetek a két csapat nyári átigazolási politikájáról?
P.J.: Mindkét csapat jól erõsített. Illarra, Isco és Carvajal is megérte az értük kifizetett pénzt, és hasznos tagjai lesznek a csapatnak. Bale-lel kapcsolatban már nem vagyok ennyire bizakodó. Természetesen nem érte meg 91(!) millió euróért leigazolni, és jelenleg azt sem tudom elképzelni, hogy sikeres jövõ elõtt állna itt Madridban. Egyszerûen nem passzol a spanyol ligához. Amit világklasszis szinten mûvel, azt itt egyszerûen nem tudja, nincs akkora szabad területe. Amint megtolja a labdát és lehagyja a védõjét, abban a pillanatban kiugrik a középsõ védõ, és tisztáz. Jelenleg Di María sokkal jobb opció. Illarra személyében a következõ tíz évre meg lehet a középpályánk, rendkívül intelligens játékos, nem szórja el feleslegesen a labdákat, és a védekezõ feladatait is jól ellátja. Iscónál picit félek, remélem nem lesz õ a második Sneijderünk. Nagyon jól kezdte a szezont, de most visszaesett a teljesítménye. A képességei alapján fényes jövõ áll elõtte. Neymar leigazolása jó döntés volt, rendre jó teljesítményt nyújt sajnos. Remélem, megtetszik neki Messi posztja, és amikor visszatér az argentin, akkor egy picit megsértõdik rá. Persze ez hiú ábránd, mindketten profi játékosok, így ennek megfelelõen is fognak viselkedni.
P.T.: A Madridnál Isco és a másik két spanyol játékos (Illarra, Carvajal) vétele egyértelmûen jó döntés volt. Én Bale-t nem tartom jó fogásnak. Tényleg klasszis játékos, de nem ér ennyit. Ronaldónál többet?! Mondjuk a Real az aktuális szezon valamelyik sztárját vette meg, ami nem meglepõ. Ennek ellenére ez a keret messze elmarad a „Galaktikusoktól” (Raúl, Guti, Zidane, Ronaldo, Figo, Robi Carlos, Beckham, Makelele). Hatalmasak voltak. Özilt sajnálom, mert szerintem õ itta meg a levét Bale leigazolásának. Nem szerettem, de elismertem, a Madrid támadásainak az agya volt. Gólpasszai is mellette szóltak, ráadásul többen felszólaltak (köztük Ronaldo is), hogy mennyire sajnálják a távozását. De az jó hír, hogy az Arsenalt választotta. Szerintem Wengerék nagyon jó üzletet kötöttek vele. Özil a csúcsra repítheti az ágyúsokat. A Barçánál Neymar leigazolása tényleg kellett. Hatalmas jövõ elõtt áll. Viszont egy védõ leigazolását én is hiányoltam. Megint jól elszórakoztuk a nyarat és nem erõsítettük meg a védelmünket. Hummels vagy David Luiz jöhetett volna. De hála istennek Puyol felépült és Bartra elszántságában is bízom. Ettõl függetlenül mindenképp kell egy védõ.
Hogyan vélekedtek az „Iker ügyrõl”?
P.J.: Alanyi jogon nem szabad berakni senkit sem a kezdõbe. Diego López hatalmas formában véd, így nem indokolt betenni Ikert a csapatba. Minden drukkernek fáj, hogy a keret legnagyobb madridistája csak a padot koptatja. Szívem szerint betenném õt, de racionálisan nézve nem érdemli meg.
P.T.: Casillas egy ikonja a Madridnak. Ott nõtt fel és a világ egyik legjobb kapusa. Sajnálom, mert õt nagyon tisztelem. De nehéz helyzetbe került, mert Diego López is nagyon jó kapus. Én szívesen látnám Ikert nálunk a kapuban.
Ki a csapatotok legjobb játékosa?
P.J.: Egyértelmûen Cristiano. Alázatosan játszik, mindig lehet számítani rá. Jó kapcsolatot ápol a szurkolókkal, igazi vezér. Hihetetlen, hogy még mindig tartja az egy gól/meccs átlagát.
P.T.: Messi. Annak ellenére, hogy az õ tudása a csapatnak is köszönhetõ.
Van olyan játékos a saját csapatodban, akin mindenképpen túladnál?
P.J.: Khedira. Egyszerûen ügyetlen játékos. Próbálkozik, de nem megy neki. Õ a legnagyobb fék a csapatban.
P.T.: Pedrón adnék túl. Õ már nem fog fejlõdni és ritkán hozza a szintet. Volt egy nagyon jó szezonja Henry után. Ha jól emlékszem, 25 gólt lõtt, de azóta ilyet nem láttam tõle.
Ki az a játékos az ellenfél csapatából, aki a legnagyobb veszélyt jelentheti a másikra?
P.J.: Természetesen Messi, nagyon jó játékos, bármikor képes villanni, és õ is rendkívül gólveszélyes, viszont tavaly Varane már megmutatta, hogy hogyan kell leszedni egy játékost a pályáról, remélem idén is képes lesz rá.
P.T.: Ronaldo! Õ mindig veszélyt jelent.
Van olyan focista az ellenfél csapatából, akit szívesen látnál saját csapatod keretében?
P.J.: Képességben mindenképp lenne, személyiségben nem nagyon. Egyedül Iniesta az, akit szívesen fogadnék, remek játékos, és õ tisztelettel szokott nyilatkozni.
P.T.: Casillas, Ramos, Isco.
Ki az, akivel legkevésbé szimpatizáltok a másik oldalról? Mi ennek az oka?
P.J.: Piqué, Alves, Busquets, Pedro, Jordi Alba, Xavi, Messi. Nem tehetek róla, egyszerûen nem szeretem a felesleges színészkedést, akár Barça játékos az illetõ, akár nem. Messit a képességei, a sunyi dolgai, illetve az adócsalás miatt nem szeretem. Ezzel szemben a médiában õ van sztárolva, számomra értethetetlen módon.
P.T.: Pepe a legantipatikusabb. Vele kapcsolatban nem szeretném kifejteni ennél jobban a véleményem.
Mik a csapatotok erõsségei és gyengéi?
P.J.: Összetartóak vagyunk, ez hatalmas pozitívum. Vannak egyéniségeink, akik bármikor kihúzhatják a csapatot, ha bajba kerülnénk. Legfõbb gyengeségünk a helyzetkihasználás, Benzema úgy hagyja ki a nagyobbnál nagyobb ziccereket, mintha kötelezõ lenne neki. Egy klasszikuson nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden tízedik lövésünkbõl legyen gól.
P.T.: Erõsségünk a labdatartás, kis területen gyors, rövid passzok, kiugratások, egyéni teljesítmények. Gyengeség egyértelmûen a védelem. Emellett még a kapu elõtt is javíthatnánk a helyzetkihasználásainkon.
Milyen játékot, eredményt vártok a találkozótól?
P.J.: Kevésbé szép játékot várok, szerintem inkább hajtós mérkõzés lesz. Mindkét csapat ideges lesz, és ez meg is fog látszani. Remélem, nyerni tudunk, mert lélektanilag hatalmas elõnybe kerülnénk akkor.
P.T.: Fegyelmezett, izgalmas, pörgõs játékot várok sok helyzettel és gólokkal. A lényege mindenképp Barça gyõzelem legyen.
Mi az, ami eldöntheti a meccset?
P.J.: Az egyéni teljesítmények, illetve hogy melyik csapat lesz kevésbé ideges. A kapusok is rendkívül sokat tehetnek hozzá a meccshez, például Valdés már döntött el párharcot a teljesítményével. Ezúton is szeretném megköszönni neki. (nevet)
P.T.: A fegyelmezettség és az egyéniségek.
Milyen kezdõvel küldenétek fel a saját csapatotokat?
P.J.: López – Ramos, Pepe, Varane, Marcelo – Illarra, Modric, Isco – Cé, Benzema, Di María
P.T.: Kapu: Valdés. Védõk: Dani Alves, Piqué, Bartra, Adriano (Alba sérült). Középpálya: Busquets, Fabregas, Iniesta. Támadók: Neymar, Messi, Sánchez.
Hol fogjátok nézni a rangadót? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?
P.J.: Természetesen a Sugár Pubban fogom nézni az Örsön a többi peñás tagunkkal.
P.T.: Igen, van törzshelyem, otthon a tévé elõtt fogom nézni a barátnõmmel és a barátaimmal a meccset. Itt minden adott a jó szurkoláshoz.
Végezetül mondjatok egy tippet – gólszerzõkkel együtt – a meccs végét illetõen!
P.J.: Negatívan állok hozzá, ezért döntetlent tippelek: 2-2 (Messi, Pedro; Ronaldo 2).
P.T.: Én 3:1-et tippelek nekünk. Messi, Sánchez és Neymar gólokkal, az ellenfélnél pedig Ronaldo góllal. De ez az én tippem és véleményem. A fõ, hogy gyõzzünk, és jó meccs legyen.
Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltatok!
P.J.: Köszönöm a felkérést! HALA MADRID! HALA PEÑA!
P.T.: Köszönöm a lehetõséget és mindenkinek jó meccsnézést és szurkolást kívánok! FORÇA BARÇA!
Szemtõl szemben: Real Madrid – Juventus
Mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak? Hogyan kezdõdött a rajongás?
Földszin Balázs: 1995.11.01. a pontos dátum, az apropó pedig a Ferencváros-Real Madrid mérkõzés. Kisgyerekként ez volt az elsõ igazán komoly fociélményem, ami magával is ragadott, azóta szurkolok mindkét csapatnak. Késõbb se pártoltam el a királyi gárdától, sõt 2009 óta online közvetítõként tudósítok a Real Madrid mérkõzéseirõl.
Csernus Imre: Sokszor tették már fel nekem ezt a kérdést, de sokakkal ellentétben nem tudom egy bizonyos mérkõzéshez vagy évhez kötni a szerelem kezdetét. Valamikor 12-14 éves korom között történt, de egy valamire biztosan emlékszem, mégpedig arra, hogy Alessandro Del Piero volt az, aki miatt elkezdtem követni lehetõségeimhez képest a Bianconerit. Középiskolás koromban csatlakoztam az akkor népszerû HJFS.hu oldalhoz, ahol remek srácokkal dolgoztam együtt, akik a mai napig is a magyar Juventus-közösség magját adják, s akik közül kikerült a Juventus Club Hungary alelnöke is. Aztán 2006-ban, amikor sokan elhagyták a csapatot, bennem valami kattant, ami még szorosabbra fûzte a kapcsolatomat a csapattal, mondhatni a szenvedélyemmé vált a klub. Hõsként tisztelem a mai napig azokat, akik a másodosztály ellenére kitartottak a csapat mellett és világbajnokságot nyertek Olaszországnak.
Mit csináltok egy átlagos meccsnapon? Van valami különösebb szokásotok?
F.B.: Mivel – ahogy már említettem – online közvetítõ vagyok, a meccs az esetek többségében jó pár órával a mérkõzés elõtt kezdõdik számomra. Felkészülök az ellenfél játékosaiból, statisztikáiból, majd várom a csapatok által kiadott hivatalos kezdõ tizenegyeket, és ráhangolódok a közvetítésre. A találkozó után pedig már a „Taktikai szemmel” rovaton agyalok. Különösebb rituálém vagy szokásom ezeken kívül nincsen, de idõm se lenne meccsnapon egyre sem (nevet).
CS.I.: Azt hiszem büszkén és nyugodtan kijelenthetõ, hogy az olasz csapatok közül nekünk van a legjobban szervezett szurkolói klubunk. Meccsnapon számos nagyvárosban gyûlnek össze a rajongók. Budapesten a K9 bár pincéjében van a csapat törzshelye, de sokan összegyûlnek Szegeden, Pécsett, Miskolcon és Gyõrben is. Ilyenkor a kocsmákat zászlóink és mezeink díszítik, és persze egy-két sör is legurul a mérkõzések során, amelyeknek köszönhetõen egy remek baráti társaság alakult ki régiónként és országosan egyaránt. Emellett mondhatom, hogy szinte minden mérkõzésen jelen van legalább két-három Juventus Club Hungary-tag, vannak köztünk bérletesek is, és az sem ritka, hogy egy-két busszal megyünk támogatni a csapatot hazai vagy idegenbeli mérkõzésekre.
Hogy értékelitek csapatotok idei szezonját?
F.B.: Ha csak azt nézem, hogy az idei tizenegy tétmérkõzésünkbõl kilencet megnyert a csapat és mindössze egy-egy döntetlen, illetve vereség társul a sikerek mellé, elégedett is lehetnék, de nem vagyok az. Kétkedve fogadtam anno Ancelotti szerzõdtetését, és sajnos úgy látom, hogy aggodalmam nem volt alaptalan. Az a túlbiztosított taktika, amivel a csapat minden egyes mérkõzésen pályára lép, szerintem kevés Real Madrid-drukker számára jelent örömöt. Emellett a csapat összeállítása is hagy kívánnivalót maga után szinte minden mérkõzés alkalmával, viszont próbálom optimistán felfogni a dolgokat, és remélem, hogy végül a mester is megtalálja azt a taktikát és azokat a játékosokat, amivel, akikkel eredményes és egyben közönségszórakoztató játékra lesz majd képes. Még a szezon elején vagyunk, de sürget az idõ.
CS.I.: Vegyesek az érzelmeim. Az eredményeket tekintve semmi gond nincs, tavaly se kezdtünk sokkal jobban a BL-ben, sõt ugyanígy indultunk neki a csoportnak. Amitõl jobban tartok az az, hogy már nem látom elég éhesnek a csapatot, holott „csak” két bajnokságot nyertünk zsinórban és a BL-ben még van mit javítanunk. Nagyon remélem, hogy védelmünk bizonytalanságára csak Conte zseniális formaidõzítése a válasz. Azt is õszintén remélem, hogy Conte nem lesz Capello és nem lesz a saját rendszerének megszállottja, ugyanis az elsõ évben még mindenki által csodált taktikai sokszínûség már a múlté.
Hogyan értékelitek az ellenfél szezonját?
F.B.: A Juventus hasonló cipõben jár, mint mi, náluk is elmondható, hogy maguk az eredmények (hét gyõzelem, három döntetlen és egy vereség) teljesen elfogadhatóak, de biztos vagyok benne, hogy a mutatott játék színvonala és a Bajnokok Ligájában nyújtott teljesítmény nem teszi feltétlenül boldoggá a „zebrák” híveit.
CS.I.: Õszintén szólva az olasz bajnokságon kívül nem nagyon követem a többi pontvadászatot. Számomra csak a Calcio létezik, meg a megye III. Azt tudom, hogy a városi derbit elvesztették, ami biztos mély nyomott hagyott a szurkolókban. Szerencsére mi mostanában nem tapasztaltunk hasonlót.
Mit vártok idén a kedvenceitektõl?
F.B.: Elõször is azt, hogy a már említett közönségszórakoztató játékot és az eredményes támadófutballt lássam minden mérkõzésen. Ezen felül azt, hogy az új igazolásoknak sikerüljön megtalálni a legjobb helyet és szerepkört a csapaton belül. Természetesen a trófeákról sem szabad megfeledkezni, én speciel legalább két cím elnyerését várom a srácoktól.
CS.I.: Számomra egyértelmû, hogy ismét bajnoki címet kell nyernünk. Volt szerencsém ott lenni az Atalanta ellen 2012. május 13-án, ami szerintem történelmi mérkõzés volt. Del Piero búcsúja, illetve a hosszú ideig tartó sikertelenség utáni elsõ bajnoki cím megszerzése felejthetetlen élmény volt. A BL-ben a negyeddöntõ, de maximum az elõdöntõ a realitás, ott viszont már bármi megtörténhet.
Szerintetek mi kell ahhoz, hogy valaki megnyerje a BL-t? Kik a favoritok idén?
F.B.: Rengeteg dolognak kell passzolnia ahhoz, hogy valaki egy ilyen nehéz sorozatot megnyerjen. Fontos a klasszis játékosok és erõs kezdõ tizenegy mellett, hogy „hosszú” legyen a cserepad, hogy a csapatot elkerüljék a sérülések, és hogy az esetlegesen adódó hullámvölgyekbõl minél gyorsabban kilábaljon az együttes. Az a csapat fogja megnyerni a Bajnokok Ligáját, amelyik uralni tudja majd mérkõzéseit az egyenes kiesés szakaszban, és rá tudja erõltetni játékát, akaratát az ellenfelekre. Természetesen a BL-serleghez egy nagy kanál szerencse sem árt, hisz anélkül semmilyen sorozatban nem lehet gyõzedelmeskedni. Az idei kiírásban véleményem szerint – rajtunk kívül – a Bayern München, a Dortmund, a Chelsea és a Barcelona a legesélyesebbek, de persze soha nem szabad megfeledkezni a Manchester Unitedrõl, a PSG-rõl, vagy a Juventusról sem, az idei meglepetés csapat pedig szerintem a Napoli lehet.
CS.I.: Kiemelkedõ egyéni teljesítmények, amelyek mögött kõkemény csapategység áll, és mindezt egy harcos edzõ támogatja, aki nem csak ordít, de taktikailag is felkészült. Szerintem a Bayern, Dortmund, Real Madrid, Arsenal négyesbõl kerül ki a gyõztes.
Az elmúlt idõszak eredményei, játéka alapján a Juventus vagy a Real Madrid esélyesebb a végsõ gyõzelemre?
F.B.: Véleményem szerint a Juventus kerete nem elég erõs egy BL-gyõzelemhez. Hiányzik egy-egy klasszis ahhoz, hogy a Bajnokok Ligájában is az esélyesek közt emlegessék õket. Szerencsés sorsolással és jó szériával azonban a nyolc közé odaérhetnek. A Real Madridot jóval esélyesebbnek tartom a végsõ sikerre.
CS.I.: A BL-gyõzelemre papíron a Realnak jóval nagyobb esélye van.
A két csapat eddigi mérkõzései során melyik volt a legemlékezetesebb a számotokra? (Pozitív és negatív értelemben is mondjatok egy-egy példát!)
F.B.: Egyiken sem kell sokat gondolkodnom, de ezzel szerintem minden Real-drukker így van. Negatív élmény tekintetében a 2008-as, Bernabéuban játszott meccs magasan vezet, az a két Del Piero gól sok Madrid szimpatizánsnak fájó emlék, köztük nekem is. A legjobb, legszebb emlék pedig nem lehet más, mint az 1998-as Bajnokok Ligája-döntõ és az 1-0 arányú Real Madrid-gyõzelem. Az volt az elsõ BL-siker, amit Real-drukkerként megélhettem, óriási meccs, óriási játékosokkal mindkét csapatban, örök emlék marad.
CS.I.: Ez nem kérdés. Számomra nem egy gól, vagy egy védés a legemlékezetesebb, hanem az, amikor 2008-ban a már 34 éves Del Pierót vastaps közepette cserélte le Ranieri a Real ellen. De nagyon szívesen emlékszem vissza a 2003-as, szintén legendás gyõzelmünkre, amikor a nagy „Galaktikus” csapatot vertük meg Nedved, Trezeguet és Ale góljaival. Érdekes, de negatív dolog nem ragadt meg bennem a Reallal kapcsolatban. (Még a ’98-as döntõ sem? – a szerk.)
Carlo vs. Conte. Hogyan vélekedtek a két edzõrõl? Miben jobb az egyik, és miben a másik, illetve vannak-e gyengeségeik?
F.B.: Játékosként mindketten megnyertek mindent, amit egy olasz focista megnyerhet, bámulatos mindkettejük pályafutása. Edzõként Ancelotti és Conte is a tipikus itáliai stílust képviseli, biztos védekezésre próbálnak építeni masszív, jól védekezõ középpálya segítségével. Conténak megvan a csapata, össze is rakta õket, viszont szerintem képességileg játékosai nem tartoznak a szûk elit kategóriába. Ezzel szemben Ancelotti kerete egyénileg erõs, de a mester még nem igazán találta meg az optimális taktikát és szerkezetet, így akadozik a gépezet. Az elõzõ szezon után Conténak végre lesznek ellenfelei hazai porondon is a megerõsödött Napoli és Roma személyében (persze az Interrõl és a Fiorentináról sem szabad megfeledkezni, viszont véleményem szerint a Milan idén nem lesz mérvadó), így az idény végére mutatkozik majd meg igazán, hogy mire képes a tréner csapatával. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jó nemzetközi szereplés még várat magára Conte részérõl, míg Ancelotti már a Bajnokok Ligájában is letette névjegyét.
CS.I.: Annyi biztos, hogy a két edzõ nem összehasonlítható. Ancelotti természetesen koránál fogva sokkal nagyobb tapasztalattal bír. Rengeteg címet nyert és, bár sokan nem is tudják, de a Juventusszal megnyerte az Intertotó-kupát is. Külön érdekesség, hogy Conte azon a mérkõzésen Ancelotti játékosaként, sõt csapatkapitányaként fejelt gólt. A Milannal aztán mindent megnyert, de a Chelsea-vel is bajnok lett. Zseniális edzõ, gyengeségének talán azt tudnám mondani, hogy néha nagyon ragaszkodik bizonyos játékosokhoz, de hát ez a legnagyobbakkal is megesik. Conte pedig maga a tûz. Bebizonyította, hogy taktikailag is remekül felkészült, bár mostanában kezd kikopni belõle a változtatásra való képesség. Mentálisan viszont olyan szinten tudja felkészíteni a játékosokat, ahogy senki más. Azt képviseli, amit játékosként is: munka, munka, munka.
Mi a véleményetek a két csapat nyári átigazolási politikájáról?
F.B.: A Juventus átigazolásai nem kavartak nagy port, szerintem ez nem is véletlen. Az egyetlen olyan érkezõ a torinóiaknál, aki ténylegesen meghatározó játékosa lehet a csapatnak, Tévez, de õ sem a klasszis szint, míg Llorente leigazolását alapból elhibázott döntésnek gondoltam, és úgy tûnik, hogy ez be is igazolódik. A távozók közül szerintem Matrin kívül senki nem fog hiányozni, õt Tévez pótolhatja, viszont szerintem minden Juve drukker jobban örült volna, ha Llorente leigazolása helyett inkább Matrit marasztalja a klub. A Real Madrid fiatal spanyol játékosokkal operált, majd a végén robbant a bomba, Özil távozott, Bale pedig érkezett. Egyelõre nem mondanék ítéletet egyik érkezõ fölött sem, de hiányérzetem azért maradt a piac zárása után, ugyanis vártam volna még egy csatár érkezését, mivel a jelenlegi keretbõl Benzema formán kívül futballozik, míg Morata vagy Jesé (még) nem képesek a várt szintet hozni. Reménykedem abban, hogy télen ezt a csapatrészt is megerõsítjük, de egyelõre kevés esélyt látok erre.
CS.I.: Nálunk Tévez nagy vétel volt, Llorentét meg meglátjuk. Ogbonna pedig a jövõnek szól. Pirlo helyettesét kell megtalálnunk a jövõben. A Realnál a Bale-ért kiadott összeget nevetségesnek tartom, és szerintem rossz ez az irány. Isco viszont nagy fogás lehet. Ami elõnye a Madridnak, hogy erõs és stabil kerete van, és hosszú a pad.
Ki a csapatotok legjobb játékosa?
F.B.: Szerintem ez nem kérdés, egyértelmûen Cristiano Ronaldo, ez nem szorul komolyabb magyarázatra.
CS.I.: Tavaly azt mondtam volna, hogy Pirlo vagy Vidal. Idén eddig egyikõjük sem sziporkázik, de a csapat többi tagja sem túl meggyõzõ. Jelenleg Bonucci a rengeteg kulcspasszal és gólpasszal, illetve Tévez, akiket ki tudnék emelni.
Van olyan játékos a saját csapatodban, akin mindenképpen túladnál?
F.B.: Akad… Khedira véleményem szerint nem Real Madrid szintû játékos, õt jó lett volna eladni, fõleg a 40 milliós Manchester United ajánlat tudatában. Rajta kívül talán Jesé az, akit eladnék egy Carvajaléhoz hasonló opcióval, hogy fejlõdjön, és késõbb kész játékosként térhessen vissza.
CS.I.: Islával csak többen vagyunk, és nagyon ritkán mutatja meg, hogy miért is hoztuk ide.
Ki az a játékos az ellenfél csapatából, aki a legnagyobb veszélyt jelentheti a másikra?
F.B.: Aki a legnagyobb veszélyt jelentheti, az egy jó napot kifogó Pirlo, remekül irányítja a csapatot, és a pontrúgásai is életveszélyesek, nagyszerû rúgótechnikája van.
CS.I.: Egyértelmû, hogy Cristiano Ronaldo.
Van olyan focista az ellenfél csapatából, akit szívesen látnál saját csapatod keretében?
F.B.: Két játékost említenék, Vidalt például bármikor, szó nélkül elcserélném a már említett Khedirára, de Pogbát is el tudnám képzelni fehérben.
CS.I.: Xabi Alonso pár évig jó lenne Pirlo utódjának még, de egy Bale-féle futó is elférne, csak nem ennyiért.
Ki az, akivel legkevésbé szimpatizáltok a másik oldalról?
F.B.: Giovincót mondanám, nem tudom hova tenni a srácot. Tehetséges, de egyszerûen valahogy nem szimpatikus, szerintem kicsit túl is van sztárolva és az sem véletlen, hogy nem tud meghatározó játékossá válni.
CS.I.: Számomra Pepe a legantipatikusabb egyén, de nem csak a Realból, hanem úgy általában is.
Mik a csapatotok erõsségei és gyengéi?
F.B.: Erõsségeink az egyéni képességek és a gyors kontrajáték, amit azonban gyengébbnek gondolok, az jelenleg a rendezetlen középpályás védekezés és a csatárteljesítmény.
CS.I.: Erõsségünk a sokat emlegetett „spirito Juve” (a végsõkig való küzdelem), amibõl idén még nem sokat láttunk. Gyengeségünk pedig jelenleg az, hogy a játékot Pirlo diktálja, aki néha szörnyen lassú.
Milyen játékot, eredményt vártok a találkozótól?
F.B.: Számomra ez nem kérdés, természetesen a Real Madrid gyõzelmét várom (nevet). Komolyra véve a szót, egy kevés gólos meccsre számítok, ahol végül a királyi gárda gyõzedelmeskedik majd. Az megfigyelhetõ, hogy a Juve játékosok ugyan nem rúgnak sok gólt, de ezzel egyetemben keveset is kapnak, így végül a meccseik nagy részét kis különbséggel hozni tudják, viszont idén még nem találkoztak közel olyan játékerõt képviselõ csapattal sem, mint a Real. Ebbõl kifolyólag úgy gondolom, hogy nagy falat leszünk a torinóiaknak, és végül a mi oldalunkra billen a mérleg.
CS.I.: Hagyományosan jól teljesítünk a Real ellen. Nyernünk kell, bár most, hogy a BL-menõ Quagliarella lesérült, csak Tévez, Giovinco és Llorente maradt a csatárposztra. Én õszintén hiszem, hogy van esélyünk az egyébként villámgyors kontrákkal játszó Real ellen, bár a védelmünk nincs túl jó passzban, és a három védõs rendszer sem túl acélos egy Real ellen.
Mi az, ami eldöntheti a meccset?
F.B.: Remélhetõleg az egyéni képességek közti különbség lesz a döntõ, ebben véleményem szerint jóval a Juventus elõtt járunk, bár ezt kevés Juve szimpatizáns hajlandó elfogadni (öcsém is Juventus szurkoló, neki is hiába mondom…). Ami még döntõ lehet, az nem más, mint a bajnokságok közti különbség, ugyanis a Real Madrid egy, a Serie A-nál jóval erõsebb és jobb bajnokságból érkezik, míg a Juventus az elõzõ években, hazai porondon gyakorlatilag ellenfél nélkül, vörös szõnyegen masírozott a bajnoki címek felé.
CS.I.: A mentalitás vagy egyéni villanások.
Hol fogjátok nézni a rangadót? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?
F.B.: Konkrét törzshelyem nincsen, vidéki srác lévén a közös meccsnézésekre sajnos nem tudok eljutni, de biztatok minden budapesti madridistát, hogy látogasson el a Sugárba. A rangadót biztosan otthonról nézem, egy kávé társaságában, mivel nagy valószínûség szerint én közvetítem majd a mérkõzést, ha azonban Gaizka kollégám átvállalja a meccs online közvetítését, akkor a kávét sörre cserélem.
CS.I.: Ahogy korábban írtam, a K9 a pestiek törzshelye, de biztos Szegeden és más városokban is szerveznek közös meccsnézést a fiúk.
Szeretettel várunk mindenkit az egyesületünk által szervezett meccsnézésen!
Végezetül mondjatok egy tippet – gólszerzõkkel együtt – a meccs végét illetõen!
F.B.: A tippem 2-0 arányú Real Madrid gyõzelem, a gólszerzõk pedig Ronaldo és Di María.
CS.I.: 1-2 (Ronaldo, illetve Tévez, Vidal).
Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltatok!
F.B.: Én köszönöm, jó szurkolást mindenkinek, olvassátok az online közvetítéseinket, és ne feledjétek: okos pilóta nem katapultál alagútban! Hala Madrid!
CS.I.: Köszönöm a megkeresést. Jó látni, hogy a magyarországi madridistáknak is hasonlóan jó közössége van, mint nekünk…