Di María: A lányom megtanította nekem, hogy minden lehetséges
Ahogy véget ért a meccs, nem álltál meg addig, amíg oda nem mentél az apádhoz, Miguelhez. Mit mondtatok egymásnak?
Óriási öröm volt. Az apám a River Plate játékosa volt, aztán egy meccsen, amit a barátaival játszott Rosarióban, eltörte a térdét. A mûtétek után már nem volt ugyanaz, nem uralta annyira a mozgását. Nem alakultak jól a dolgok, többé nem tudott futballozni. Számára az, hogy a fia Bajnokok Ligáját nyert s történelmet írt a Real Madriddal, hihetetlen elégtétel volt, óriási öröm, ezt át kellett élnie. Látni õt sírni az argentin zászlóval, amit kitett a lelátón és amin ott volt, hogy „Di María, veled vagyunk” – megérdemelte, hogy megöleljem. Megkerestem, hogy megölelhessem, hogy megoszthassam vele ezt a pillanatot.
Édesanyád is nagyon fontos volt a karrieredben. Nemrég Argentínában Diana, az anyukád elmondta, hogy biciklin vitt téged az edzésekre…
Igen, aranyos volt. Mikor a Rosario leigazolt, 7 éves voltam. Az anyukámnak el kellett kísérnie, és az egyetlen módja ennek az volt, hogy 45-50 percet, néha egy órát tettünk meg biciklin, ha esett, ha fújt. Én a csomagtartón ültem, a 3 éves húgom pedig a kormányon. Néha az öregem is el tudott vinni a teherautójával, de csak akkor, amikor nem kellett szenet szállítania.
A lányod is inspirál téged, bár a születése nem volt nehézségektõl mentes. 2013. április 22-én született, azelõtt, hogy a Real Madrid a Dortmunddal játszott. Hogyan emlékszel erre?
A feleségem rengeteg folyadékot veszített, és azt mondta az orvos, hogy néhány órán belül világra kell segíteni a gyerekünket, különben 70%, hogy nem fogja túlélni. Az is kockázatot jelentett, hogy sok szövõdmény léphetett volna fel. Hat hónapra született, két hónapig volt inkubátorban. Csak látogatni tudtuk a kórházban, minden nap bementünk hozzá, este is, hogy jó éjszakát kívánjunk neki. De nélküle tértünk haza. Nagyon-nagyon kemény idõszak volt. A meccs elõtt utaztam csak el. A klub jól kezelte a helyzetet.
Ahogy a többiek, úgy te is levitted magaddal a pályára a lányodat, amikor ünnepeltetek. Õ volt a fõ hajtóerõd?
A lányom megtanította nekem, hogy semmi sem lehetetlen, hogy a legnehezebb dolgot is könnyûvé teheted, hogy az erõfeszítések meghozzák az eredményeket, s megtanultam szenvedni, elviselni a fájdalmat azért, hogy még erõsebb legyek. Mindaz, amit nekem adott, segített abban, hogy elképesztõ évet zárjak. Neki és a feleségemnek köszönhetek mindent, õk mindig mellettem álltak és támogattak. Bár az élete veszélyben forgott, küzdött a túlélésért, hogy ne legyenek komplikációk, hogy megerõsödjön. Õ volt az, akitõl mindezt kaptam, s köszönöm neki, hogy olyan év van mögöttem, amilyen. Nekem adták minden szeretetüket azért, hogy boldogok lehessünk, s végre nyugodtak is, hiszen már otthon lehet, velünk.
A feleséged, Jorgelina egy nagyon megindító levelet írt, amikor Mía egy éves lett. Emlékezett az elsõ idõszakra, azt írta: „Nincs szomorúbb annál, mint nélküled hazatérni, fájdalommal telt szívvel.”
Szerettük volna elmondani a történetünket, hogy erõt adjunk olyan szülõknek, akiknek hasonló dolgokon kell átesniük. Sokszor úgy érezheti az ember, hogy nem tudja végigcsinálni, de ha hiszünk, akkor sikerülhet. Sok a különös egybeesés a számokkal, Jorgelina édesapja 13-án halt meg, s mi 13-án hozhattuk el a lányunkat a klinikáról. 22-én született, ami a mezszámom is.
Mía Madridban született, örökké kötõdni fog a városhoz.
Spanyolországban született, Madridban, igen. A legfontosabb az, hogy a kórháznak és a Montepríncipe orvosainak köszönhetõen nagyon egészséges lett, végig mellette álltak, vigyáztak rá. Mindez nekik köszönhetõ, a gondoskodásuknak abban a két hón
apban, amíg a koraszülött osztályon volt. Nagyon hálásak vagyunk a kedvességükért, amivel fogadtak minket minden látogatásunkkor.
S hogyan tudtál megfelelõen teljesíteni a futballban, amikor ilyen helyzeteket kellett átélned?
Nem volt könnyû, de harcolni kell, hogy elõbbre jussunk. Több, mint két hónap telt el így, mindig ugyanazokkal a szülõkkel találkoztam, a fájdalom összeköt minket, erõsebbé tesz, s nagyon jó kapcsolatunk alakult ki azokkal a szülõkkel, akiknek a babáit ugyanott ápolták. A feleségem még mindig tartja velük a kapcsolatot egy whatsapp csoportban. Beszélgetnek, fotókat küldenek a gyerekekrõl, jó barátok lettünk. Mikor egy éves lett a lányom, meghívtunk mindenkit, a szülõket és a kis barátait is, akikkel akkor együtt voltak a kórházban, az inkubátorokban. Szerencsére mindannyian túlélték ezt, vannak, akiknél kialakultak szövõdmények, másoknál minden jól alakult. Szerettük volna megosztani velük is Mía elsõ születésnapjának örömét.
12+1 kérdés Di Maríához
1. Melyik a kedvenc zugod Madridban?
A házam, itt töltöm a legtöbb idõt, pihenek, nem nagyon szeretek kimozdulni. Nagyon nyugodt vagyok itt, kényelmes számomra. Az edzésrõl egyenesen ide jövök, hogy a lányommal és a párommal lehessek, s itt látogatnak meg a családtagok és a barátaim Rosarióból.
2. Mi a kedvenc éttermed Madridban?
Kettõ is van, az El Espigón, ami közel van a Bernabéuhoz, és a De María, ahol nagyon jó argentin ételek vannak.
3. Mi a kedvenc fogásod?
Az argentin rostonsült.
4. Vannak whatsapp csoportjaid? Mennyi?
Csak kettõ. Egy a srácokkal az argentin válogatottból, és egy a barátaimmal Rosarióból, akik nagyon fontosak számomra.
5. Ancelotti motivációs videóján, melyen a családjaitok szerepeltek, milyen üzenetet küldtek neked a szeretteid?
A feleségem és a lányom szerepelt rajta, azt mondták, legyek erõs, és velem lesznek. És ahogy mindig, most is azt mondta a feleségem, hogy ragyogjak. És igaza volt, végül kiemelkedõen zártam a döntõt.
6. Milyen csengõhangod van a mobilodon?
Semmilyen, csak rezeg.
7. Miért nincs profilod a közösségi oldalakon?
Minden csapattársamnak van, de én nem kedvelem, nem vagyok a technika embere, a feleségemnek van Instagramja. Feltölt rólunk dolgokat, ez elegendõ.
8. Milyen zenét szeretsz?
A cumbiát és a reggeatont.
9. Melyik csapat meccseit nem hagynád ki soha?
A Rosario Centralét.
10. Van olyan sorozat, aminek a függõje vagy?
Igen, amelyik Pablo Escobar életét mutatja be, és Dél-Amerikában sugározzák. Nagyon jó. Most a nyolcadik évadnál tartok.
11. És a spanyol tévében?
Délután argentin tévét nézek, mert van olyan eszközöm, amivel azokat is be tudom hozni. Spanyolországban a híreket nézem meg a Cuatrón vagy a Telecincón (négyes és ötös csatornák – a szerk.). A feleségem nézi a Supervivientest (a Survivor spanyol verziója – a szerk.), hozzá szoktam csatlakozni.
12. Ha nem lennél futballista…
Az iskolában elég rosszul teljesítettem, szóval bizonyára szénkereskedõ lettem volna, mint az apám. Nem maradt volna más, a tanulás nem az én világom.
12+1. Tudsz tangózni?
Tangózni nem, de cumbiát tudok táncolni, igen.
Sergio Ramos, az Aranylabda lehetséges és jogos nyertese
Arrigo Sacchi. Annak a Milánnak az edzõje volt, mely a 80-as években és a 90-es évek elején tündökölt (két BEK-gyõzelmet könyvelhettek el), s õ bábáskodott Ramos igazoltatása körül, mikor igazgató volt a blancóknál (2004-2005). „Elõször egy Sevilla-Madrid meccsen láttam és lenyûgözött. Elkezdtük követni, s elhatároztam, hogy szerzõdtetni kell. Nagyon drága játékos volt, de megérte. Azt mondtam a klubnak: a következõ Maldinit fogjuk leigazolni. Nem leptek meg a góljai, megvan benne a támadók technikai tudása. Ancelotti nemrég azt mondta nekem: Sergio védõ, középpályás és támadó. Nem lepne meg, ha õ nyerné az Aranylabdát. Megérdemli.”
Joaquín Caparrós. A Granada újdonsült edzõje volt az, aki a Sevillánál lehetõséget adott neki. Ramos 17 évesen debütált, 2004. február 1-jén a Riazorban, a Deportivo ellen. „Természeténél fogva vezetõ volt, egy csodagyerek. Más nem tudott volna érvényesülni egy öltözõben, ahol olyan játékosok voltak, mint Pablo Alfaro vagy Baptista. Egyszer arra gondoltam, támadóként teszem be a csapatba, mert sok sérültünk volt. Kivételesen jól tud fejelni. Lehetséges és jogos nyertese az Aranylabdának.”
Manolo Jiménez. A Sevilla második csapatánál edzette Ramost, és egyike volt azoknak, akiknek köszönhetõen Caparrós lehetõséget adott a játékosnak. A hátvéd fejlõdésében õt tartják az egyik legfontosabb személynek: „Születésétõl fogva megvoltak az adottságai, csak formálni kellett õket. Már a második évében felkerült az ifiktõl a második csapatba. Vakmerõ volt és most is az. Sosem fog hencegni ezzel. Mindenki a Panenkáról beszél. Ez jól jellemzi õt. Az edzések végén mindig maradtunk, gyakoroltuk a fejeseket a középrõl és oldalról érkezõ beadásokból. Megtanultuk, hogyan kell mozgatnia a nyakát, hogyan irányíthatja lefelé a labdát. A Tizediket érõ gólját már 16 évesen is befejelte.”
Pablo Blanco. A sevillai utánpótlásért felelõs személyként õ volt a játékos tulajdonképpeni felfedezõje. „Sokan nekem tulajdonítják ezt, de leegyszerûsítik a dolgokat. Az apján és egy közös barátunkon, Juan José Arenason keresztül érkezett a klubhoz. A Camasban játszott csatárként. Õ egy multifunkciós futballista. Gyerekként is ugyanilyen volt, csak kevésbé volt szõrös. Sosem tört meg. Mikor leigazolta a Real Madrid, egyedül a családi körülményei miatt aggódtak, de ez sosem volt nála probléma, mindig szeretet vette körül. Miért ne nyerhetné meg az Aranylabdát? Õ a világ legjobb belsõ védõje.”
Fermín Galeote. Jelenleg is a Sevillánál dolgozik, õ volt az, aki a gyerekcsapatnál edzette Ramost. „Annak ellenére, hogy szélsõ vagy középsõt védõt játszott, mindig volt tehetsége a támadáshoz is. Mikor gólt szerzett a döntõben, eszembe jutott egy szituáció azokból az idõkbõl. Úgy tett, mint aki megindul a kapu felé, hogy aztán végül fejessel fejezõdjön be a helyzet. Ezt tökélyre fejlesztette. Láttam, hogy nagy focista lesz belõle. Egyszer azt mondtam: fogjátok Sergiót, vigyétek a Bernabéuba, és egy igazi futballistát láthattok.”
Antonio Leiva. Egyike volt elsõ edzõinek a Sevillánál. Az Alevínnél, 12 évesen õ egyengette a pályáját. „Egy olyan gyerek volt, akire azt mondanánk, nagyon értelmes. Kivételes testfelépítése volt, bár nem õ volt a tipikus szépfiú. Tekintélye volt. Mindenáron megvédte a társait. Sokszor emiatt kellemetlen helyzetekbe került. A lázadások egyik vezetõje volt. S ha ezért a klub valamilyen büntetést helyezett kilátásba, azt elfogadta. Teljesen fesztelen, ez az egyik legnagyobb erénye. Elég csak megnézni a büntetõt, amit Portugália ellen rúgott nem sokkal a Münchenben kihagyott tizenegyes után. Elég szégyentelennek kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt megpróbálja (nevet). Ettõl csak még nagyobbá vált.”
Juan Luis Angulo. 35 éve van a Camasnál, jelenleg õ az elnök. „Négy évesen hozta le a nagyapja a pályára. Mindig láttam õket, ahogy labdáztak. Hét évesen lépett be a klubba, az Alevínben játszott nála nagyobbakkal. Apróság volt a többiek mellett, de tartotta a lépést. Velünk a támadó zónában játszott. Schusternek hívták õt, mert hosszú, szõke sörénye volt. Már akkor észrevettük, hogy egy vezetõ.”
Marcelo: Csak én tudom, min mentem keresztül a döntõben
.jpg)
Kemény év a Real Madridnál: “Nehéz év volt ez számomra. Csak én tudom, min mentem keresztül azért, hogy játszhassak ezen a meccsen, s hogy milyen áldozatokat hoztam. Az, hogy játszottam és gólt is szerezhettem, megkönnyebbülést jelentett, olyasmit éreztem, amit muszáj volt átélnem. Nagyon sok segítséget kaptam a családomtól.”
A Kulcsfigurák hiányoznak a brazil válogatottból: „Ön azt hiszi, hiányoznak a kiemelkedõ játékosok? Maga találta ki ezt a kérdést? Szerintem ez helytelen megközelítés. Csak a válogatottat kell látni, a játékosokat, akik itt vannak. S persze azokat is, akik lemaradtak a listáról.”
Más szerepe van a Real Madridban, mint a brazil csapatban: “Hogy erõsebb-e a Real Madrid, mint a brazilok? Az egyik egy klub, a másik egy válogatott. Semmi köze egymáshoz a kettõnek.”
Tisztelet a spanyolok felé: „Jelenleg õk a világ legjobbjai. Annak ellenére sem látok változást, hogy a Konföderációs Kupán Brazília legyõzte Spanyolországot. Korábban õk is nagyon tiszteltek minket, s ez továbbra is így lesz.”
Tüntetések: „A kép, ami a reptéren fogadott, a boldog emberek arca volt, akik lelkesítettek engem. Mindenkinek joga van kinyilvánítania a véleményét mindaddig, amíg nem folyamodik erõszakhoz.”
Nem biztos a helye: „Nem garantált a helyem a válogatottban. Tiszteletlenség lenne ez Maxwell felé. Ugyanabban a hajóban evezünk. Mindketten harcolunk a helyünkért.”
Benzema: “Ancelotti …
Benzema: “Ancelotti nyugalmat hozott. Nem helyez nyomást a játékosokra. Pontosan az ellentéte Mourinhónak, aki egészen más módszerekkel élt.”
Benzema: “Sokan nem …
Benzema: “Sokan nem ismerik a különbséget egy jó meccs és egy nagyon jó meccs között. Ha egy teljesen normális teljesítményt nyújtasz, azt mondják, nulla vagy.”
Benzema: “Boldog vag…
Benzema: “Boldog vagyok, otthon érzem magam Madridban. Voltak nehéz pillanataim. Eleinte reggel úgy ébredtem: a fenébe, nincs kedvem. De nem engedheted meg magadnak a lazsálást.”
Modric: A Tizedik súlya nélkül még veszélyesebbek leszünk
.jpg)
Már megvan a BL-cím…
Karrierem két legboldogabb pillanata a Real Madridhoz való megérkezés volt és a Tizedik megnyerése. Hosszú út áll mögöttünk, de megérte. Ezzel a diadallal, úgy érzem, révbe értem, és megvolt a legnagyobb sikerem futballistaként.
Nagyon megünnepelhettétek…
Egészen reggel nyolcig, akkor érkeztem meg Bale házához. Azt hittem, el tudok menni aludni, de az én házamban buli volt (nevet). Ott volt a családom, a barátaim, végül a medence hideg vizében fürödtünk. Ott értettem meg, micsoda sikert értünk el.
Folyt a pezsgõ?
Igen, de egy kortyot sem ittam. Annyi vizet ittam, mint egy teve. Mondták, hogy 15 kilométert futottam, teljesen dehidratált voltam. Aztán szabadjára engedtük magunkat, kimerítõ szezonunk volt, hatalmas nyomás nehezedett ránk a Tizedik miatt. De megérte…
Kétszer is a Cibelesen ünnepeltetek.
Ezért jöttem Madridba. Nagyon vágytam már a címek után. Fantasztikus érzés. A Madridnál mindig pattanásig feszülnek az idegek, de ha nyersz, akkor extázisba esel. A BL-gyõzelem sokkal jobb volt, mint a kupadöntõ a Barca ellen.
És most?
Biztos vagyok benne, hogy a Madrid most még jobb lesz. A Tizedik miatt egyenesen megszállott volt a klub és a szurkolók. Tényleg hatalmas nyomást éreztem. Mostantól még nyugodtabbak lehetünk s még veszélyesebbek. A csapat remekül van, de egy újabb igazolással még erõsebb lesz, ahogy az lenni szokott. De nem nekem kell errõl beszélnem.
Egyike voltál a szezon fõszereplõinek…
Az öltözõben ránéztem ezekre a remek játékosokra, és arra gondoltam: „Része vagy ennek, bravó!” Aztán elkezdtem énekelni. Jobb, hogy nem hallottátok (nevet).
Ancelotti euforikus hangulatban volt.
Olyan boldog volt, mint még soha. Nagyon nagy volt rajta is a nyomás… Az edzõn mindig sokkal nagyobb. Ezen a meccsen megmutatta, miért õ a világ egyik legjobbja. A cseréi a második félidõben visszahozták a meccset. Nem hétköznapi dolog, hogy edzõként három BL-t nyersz, kettõt pedig játékosként. Nem csak egy óriási tréner, hanem egy remek ember is, nagyon büszke vagyok arra, hogy õ az edzõm.
Te vagy az egyik kedvence. Mindig játszol, akkor is, ha fáradt vagy.
(Nevet) Valószínûleg ez a büntetésem. Nem mentem a PSG-hez, mikor ezt akarta. Beszéltünk a meccs elõtt errõl, és azt mondta, megígértem neki, hogy a PSG-hez megyek, de mikor feltûnt a színen a Madrid, én inkább ide repültem. Azt mondtam neki: „Tudtam, hogy jönni fog, ezért ide jöttem elõörsként, hogy beilleszkedjek, és a lehetõ legjobb legyek, mire megérkezik.”
Ez része volt a feszültségoldási stratégiájának?
Igen. Ancelotti teljesen nyugodttá teszi a mindennapi életet a klubnál. Varázslatos módon kezeli a feszültséget. Önbizalmat adott nekünk, mindig megvédett bennünket és megvolt vele az összhang az öltözõben.
Mit gondolsz a döntõrõl?
Az Atlético egy remek csapat, de mi érdemeltük meg a gyõzelmet. Nehéz dolog elveszíteni egy meccset egy perccel a vége elõtt. De voltak lehetõségeink korábban is. Mikor egyenlítettünk, biztos voltam benne, hogy nyerni fogunk. Nehéz volt, de ezért még emlékezetesebb. Mindenki azt mondja, azok is, akik már tapasztaltak a klubbal kapcsolatban, hogy ezt a meccset még 50 évig emlegetni fogják, s nem csak a Tizedik miatt, hanem azért, ahogyan megnyertük.
Di María: Még a legjobb 50 között sem voltam az Aranylabda-szavazásnál
A Real Madrid argentin középpályása, Ángel di María úgy gondolja, remek évet zárt, jelenlegi csapatánál ennél jobban még sosem teljesített. Szombaton sikeresen elhódították a tizedik Bajnokok Ligája elsõséget, s a játékost a mérkõzés legjobbjának választották.
Bevallotta, néha nem érti, miért nem kerülnek fel a legjobbak listájára olyan játékosok, akik jól teljesítenek, nagy kluboknál játszanak: „A nagy játékosok nyerik meg a címet. Én még nem nyertem, s még csak ott sem voltam a legjobb 10 vagy 50 között, de történnek ilyen dolgok, folytatni kell a munkát.”
„Mindenki azért dolgozik, hogy fejlõdjön, javuljon, s végül a legjobbak közé kerüljön. Sok játékos van, aki remekül végzi a dolgát, de azt hiszem, jó szezont zárok, a legjobbat, mióta a Real Madridban játszom, megnyertük a BL-t, s én lettem a döntõ legjobb játékosa is. A válogatottal szintén jó évem van, remélem, most minden remekül megy majd” – mondta az Olé címû webes napilapnak.
A világbajnokságra pénteken kezd készülni az égszínkék-fehér válogatottal, ahol mindenki Leo Messire veti vigyázó szemeit: „Õ a kapitányunk, nála van a karmesteri pálca. Neki van négy Aranylabdája, õ az, aki irányít. Követjük õt, csatlakozunk hozzá és azon leszünk, hogy a lehetõ legjobb teljesítményt nyújtsuk annak érdekében, hogy a válogatott minél jobb helyen végezzen” – jelentette ki Ángel.
„Nem tudom, hogy kötelesség-e a gyõzelem. Argentína az egyik esélyes, többek közt a neve miatt is, de vannak nagyon erõs csapatok, akik most jó formában vannak. Azt hiszem, kiváló a válogatottunk, küzdhetünk a világbajnoki címért. A csapat jól van, mindent meg fogunk tenni, hogy eljussunk a döntõig, s végre megszerezzük a világbajnoki trófeát” – tette hozzá.
Tisztában van vele, hogy lemaradni errõl a gyõzelemrõl mindig csalódás, fõleg az õ hazájában: „Lehet bukás, vagy egy új történet kezdete. Hét nehéz meccsrõl van szó, s olykor nem árt egy kis szerencse sem, ahogy azt láthattuk Spanyolországnál az elõzõ világbajnokságon” – emlékezett vissza.
Bale: Azért jöttem a Real Madridhoz, hogy nagy meccseket játsszak és címeket nyerjek
Gareth Bale fejesével 2-1-re módosult az állás az eredményjelzõn a Bajnokok Ligája fináléjában, s ezzel a találattal a Real Madrid elõször szerzett vezetést a találkozó során. Ramos visszahozta a meccset a sírból, aztán az álom valóra vált:
„Fantasztikus érzés, hogy megnyertük a Bajnokok Ligáját. Nagyon kiegyenlített meccs volt, nagyon megnehezítették a dolgunkat, de megmutattuk, milyen fából faragtak minket, s végül sikerült megnyernünk a döntõt.”
Az elsõ szezon: „Ezért jöttem ide, hogy nagy meccseket játsszak és címeket nyerjek. Valóban, nincs jobb érzés annál, mint megnyerni egy BL-t, és most, hogy véget ért a szezon, ünnepelhetünk.”
Egy álom: „Egy valóra vált álom volt. Mikor kisfiú voltam, arról ábrándoztam, hogy megnyerem a BL-t. A Madriddal megnyerni még különlegesebb dolog. Ez olyasmi, ami mindig is a történelmünk része lesz.”
Az ellenfél: “Az Atlético nagyon egységesen védekezett, nem hagyott nekünk teret, de aztán a munkánk meghozta gyümölcsét, gólt szereztünk, ami megadta a lökést ahhoz, hogy végül megnyerjük a találkozót.”