Arrigo Sacchi. Annak a Milánnak az edzõje volt, mely a 80-as években és a 90-es évek elején tündökölt (két BEK-gyõzelmet könyvelhettek el), s õ bábáskodott Ramos igazoltatása körül, mikor igazgató volt a blancóknál (2004-2005). „Elõször egy Sevilla-Madrid meccsen láttam és lenyûgözött. Elkezdtük követni, s elhatároztam, hogy szerzõdtetni kell. Nagyon drága játékos volt, de megérte. Azt mondtam a klubnak: a következõ Maldinit fogjuk leigazolni. Nem leptek meg a góljai, megvan benne a támadók technikai tudása. Ancelotti nemrég azt mondta nekem: Sergio védõ, középpályás és támadó. Nem lepne meg, ha õ nyerné az Aranylabdát. Megérdemli.”
Joaquín Caparrós. A Granada újdonsült edzõje volt az, aki a Sevillánál lehetõséget adott neki. Ramos 17 évesen debütált, 2004. február 1-jén a Riazorban, a Deportivo ellen. „Természeténél fogva vezetõ volt, egy csodagyerek. Más nem tudott volna érvényesülni egy öltözõben, ahol olyan játékosok voltak, mint Pablo Alfaro vagy Baptista. Egyszer arra gondoltam, támadóként teszem be a csapatba, mert sok sérültünk volt. Kivételesen jól tud fejelni. Lehetséges és jogos nyertese az Aranylabdának.”
Manolo Jiménez. A Sevilla második csapatánál edzette Ramost, és egyike volt azoknak, akiknek köszönhetõen Caparrós lehetõséget adott a játékosnak. A hátvéd fejlõdésében õt tartják az egyik legfontosabb személynek: „Születésétõl fogva megvoltak az adottságai, csak formálni kellett õket. Már a második évében felkerült az ifiktõl a második csapatba. Vakmerõ volt és most is az. Sosem fog hencegni ezzel. Mindenki a Panenkáról beszél. Ez jól jellemzi õt. Az edzések végén mindig maradtunk, gyakoroltuk a fejeseket a középrõl és oldalról érkezõ beadásokból. Megtanultuk, hogyan kell mozgatnia a nyakát, hogyan irányíthatja lefelé a labdát. A Tizediket érõ gólját már 16 évesen is befejelte.”
Pablo Blanco. A sevillai utánpótlásért felelõs személyként õ volt a játékos tulajdonképpeni felfedezõje. „Sokan nekem tulajdonítják ezt, de leegyszerûsítik a dolgokat. Az apján és egy közös barátunkon, Juan José Arenason keresztül érkezett a klubhoz. A Camasban játszott csatárként. Õ egy multifunkciós futballista. Gyerekként is ugyanilyen volt, csak kevésbé volt szõrös. Sosem tört meg. Mikor leigazolta a Real Madrid, egyedül a családi körülményei miatt aggódtak, de ez sosem volt nála probléma, mindig szeretet vette körül. Miért ne nyerhetné meg az Aranylabdát? Õ a világ legjobb belsõ védõje.”
Fermín Galeote. Jelenleg is a Sevillánál dolgozik, õ volt az, aki a gyerekcsapatnál edzette Ramost. „Annak ellenére, hogy szélsõ vagy középsõt védõt játszott, mindig volt tehetsége a támadáshoz is. Mikor gólt szerzett a döntõben, eszembe jutott egy szituáció azokból az idõkbõl. Úgy tett, mint aki megindul a kapu felé, hogy aztán végül fejessel fejezõdjön be a helyzet. Ezt tökélyre fejlesztette. Láttam, hogy nagy focista lesz belõle. Egyszer azt mondtam: fogjátok Sergiót, vigyétek a Bernabéuba, és egy igazi futballistát láthattok.”
Antonio Leiva. Egyike volt elsõ edzõinek a Sevillánál. Az Alevínnél, 12 évesen õ egyengette a pályáját. „Egy olyan gyerek volt, akire azt mondanánk, nagyon értelmes. Kivételes testfelépítése volt, bár nem õ volt a tipikus szépfiú. Tekintélye volt. Mindenáron megvédte a társait. Sokszor emiatt kellemetlen helyzetekbe került. A lázadások egyik vezetõje volt. S ha ezért a klub valamilyen büntetést helyezett kilátásba, azt elfogadta. Teljesen fesztelen, ez az egyik legnagyobb erénye. Elég csak megnézni a büntetõt, amit Portugália ellen rúgott nem sokkal a Münchenben kihagyott tizenegyes után. Elég szégyentelennek kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt megpróbálja (nevet). Ettõl csak még nagyobbá vált.”
Juan Luis Angulo. 35 éve van a Camasnál, jelenleg õ az elnök. „Négy évesen hozta le a nagyapja a pályára. Mindig láttam õket, ahogy labdáztak. Hét évesen lépett be a klubba, az Alevínben játszott nála nagyobbakkal. Apróság volt a többiek mellett, de tartotta a lépést. Velünk a támadó zónában játszott. Schusternek hívták õt, mert hosszú, szõke sörénye volt. Már akkor észrevettük, hogy egy vezetõ.”
