Benítez: Ha én lennék Benzema, két gólt rúgnék, hogy ne cseréljenek le
Kritikák: Hallottam róluk, de én a játékosok edzésére koncentrálok. Nem sok újságot olvasok. Az a fontos, amit teszünk, és amit a környezetemben mondanak. Nem tépelõdöm azokon, amiket leírnak rólunk. Hogy érzéketlen vagyok ezekre? Lehet. Vannak dolgok, amiket nem lehet irányítani.
Szövetségi kapitányi álmok: Hosszú idõ kell még ehhez, de igen, vannak terveim.
Benítez az Atlético edzõjeként: Most a Madridban dolgozom, így azért elég meredek ez a kérdés…
Carvajal: Reméljük, nem lesz komolyabb gond, kemény srác.
A meccs utáni hangulat a csapatbuszban: Úgy távoztunk, hogy két pontot veszítettünk, hiszen az elsõ félidõben még a kezünkben volt, megúsztuk a büntetõt is. Hiányoztak a mélységi passzok a második játékrészben. Egy dühös Atléticóval kellett megbirkóznunk, a kontráinkra nem tudtunk energiát fordítani. Szenvedtünk az utolsó percekben.
Sergio Ramos: Sokat beszélgettünk róla a héten, hiszen az Atlético olyan csapat, ami azonnal bünteti az egyéni hibákat. Egy játékos nem annyira az edzõ, inkább a csapat miatt aggódik. Nem ostobák a játékosaink. Tudják, mikor vétenek.
Benzema: Nagyon jó a kapcsolatunk. Nagy játékos. 20-25 gólt lehet várni tõle, ezzel elégedett is leszek. Én is dühöngenék, ha lecserélne az edzõm. De reagálnék a helyzetre, s azon lennék, hogy két gólt szerezzek, hiszen akkor nem fognak lecserélni. Semmi probléma nincs vele.
Cristiano, az érinthetetlen: Ez egy mese. Minden nap beszélgetek vele, s amikor pihenésre lesz szüksége, pihenni is fog, hiszen csak így támogathatja maximálisan a csapatot. Õ maga mondta nekem, hogy így képzeli az idényt. Teljesen megegyezik az, amit õ mondott, és amit én is gondolok errõl. Egyáltalán nincs annyi probléma a valóságban, mint az újságok hasábjain. Nagyok az elvárások, hiszen a Madrid egy egészen más dimenzió.
Deschamps: Olvastam, hogy õ nem hozta volna le Benzemát…
Harag: Mérges vagyok, hiszen odalett két pont. Meg fogom nézni a meccset. Dühített a tizenegyes, de beszéltem Ramosszal és a többiekkel is. Tudja, mit csinált rosszul. Felesleges passzokkal nem szabad kockáztatni. Az Atlético kiváló a nyomásgyakorlásban, a riválisok hibáiból élnek. Apró botlás volt.
A Madrid visszaesése, vagy az Atlético felemelkedése? Az Atleti õrült tempót diktált, védekezésre kényszerültünk. Ha egy csapat beszorul, az azért van, mert a másik nyomást gyakorol rá. Ezért nem voltunk eléggé pontosak a kontrákban sem. Ha nincsenek fent a játékosaink, nem tudunk megindulni. Ez történt a második félidõben.
Védekezésre hangolva: Úgy gondolod, hogy olyan csapatot alakítok ki, amelyik beáll a saját térfelén? A Napolitól jövök, amelyik 104 gólt szerzett. Mit gondoltok, a Madrid majd fukarkodni fog a gólokkal? Az a csapat, amelyik kapura lõ és sokat birtokolja a labdát, az nem defenzív. Más dolog, hogy az Atlético képes rákényszeríteni az ellenfelét a védekezésre. Azért vetettük be Kovacicot, hogy megerõsíthessük a széleket. De így is folyamatos nyomás alatt voltunk.
Bale még nincs formában: Még az elején van, három hetet kihagyott. Fél órát kapott. Szerencsére megfelelõ munkát végez, de persze az a robbanékonyság és gyorsaság, ami megkülönbözteti õt a többiektõl, még hiányozhat.
Az elsõ lépések Cristiano felé: Minden játékosomat szeretném motiválni. Õ egy igazi profi, remek futballista. Ez megkérdõjelezhetetlen. Ha a csapat is így látja, nyilván én sem vagyok bolond. Minden nap látom, szerintem egyre jobb a kapcsolatunk. Ha engem kérdezel, õ a legjobb a világon.
Ismét lecserélné Benzemát? Ha hibázik, igen. Megint lehoznám. Õ egy fenomén. Ha egy gól helyett kettõt szerezne, nagyon boldog lennék.
Ami rossznak tûnik a Madridban: Teljesen valótlan képet festenek rólunk. A Barcelona és az Atlético elõtt járunk, minden tekintetben. Három hónap van mögöttünk. Jó úton haladunk egy kiváló csapattal, s nagyon-nagyon optimista vagyok.
A spanyol futball: Angliában fontosabb a fizikum, az olaszoknál a taktika, itt a technikán és a taktikán van a hangsúly.
A keret: A legjobb, amivel valaha dolgoztam.
Nehéz megdolgoztatni a sztárokat? Nem. Az elit csapatok egyik jellemzõje, hogy nagy a versenyszellem a játékosokban. Ennél a csapatnál a legjelentéktelenebbnek tûnõ találkozó is egy igazi csatával ér fel. A bírói ítéletekre is nagyon szélsõségesen reagálnak.
Izomsérülések: Danilónak más típusú gondja van, az izompólya sérült meg. James a válogatottal sérült meg. Benzemának, Garethnek és Pepének voltak izombántalmai, de ezek minden futballistánál normálisak. Gyorsan rendbe jönnek. Ahhoz, hogy nyerj, gyorsnak kell lenned.
Kovacic: Elég jól ismertem. Beszéltem Ramón Martínezzel és José Ángel Sánchezzel is róla (az utánpótlásért felelõs, illetve az általános igazgató – a szerk.). Casemiro is visszatért, mert jeleztem, hogy hiányzik egy ilyen típusú ember. Jó játékos és odafigyel, amitõl nyilván többet fejlõdik. Kovacicot ismertem, hiszen játszottam ellene. Mikor felmerült a neve, örültem. Nem egy kiforrott középpályás még, de nagy jövõ elõtt álló fiatal tehetség.
Xabi Alonso távozása a Liverpooltól: Ha valakinek felelõssége van, tudnia kell vállalni azt. Pénzre volt szükségem. Ha egy rossz játékost adsz el, keveset kapsz érte. Ennek õ persze nem örült. Õszinte voltam vele és az ügynökével is. A Liverpool adta el. Remek idényen volt túl, s igen sok pénzt kaptunk érte, amibõl tudtunk erõsíteni.
Casillas: Teljesen átlátható a kapcsolatunk. Nem ismerem, egyszer találkoztunk korábban véletlenül, amikor nyaraltunk. Nincs vitás kérdés vele kapcsolatban. Beszélgettünk, elmondtam neki a véleményemet. Az az elvem, hogy amit négyszemközt megtárgyalok a játékosaimmal, azt nem hozom nyilvánosságra. Én kedvelem õt.
Keylor Navas: Szerencsés vagyok, hiszen a koromnál fogva sok emberrel állok kapcsolatban. Az egyik segédem, Antonio Gómez ismerte õt az Albacetébõl, és csupa jót mondott róla. Már akkor hallottam felõle, amikor a Levantéhoz igazolt. Nyugodt vagyok, hiszen történt, ami történt, van egy kiváló kapusunk, és Keylor is jól érzi magát.
Igazolások: Olyan keretem van, hogy ennél többet már nem kérhetek. Abból kell gazdálkodnom, amim van, és az nem kevés.
Mourinho: Nem beszélgettem vele mostanában, s nem is áll szándékomban.
Gerrard: A könyveket el kell adni. Steve egy zseni. Edzõként fontos a személyes kapcsolat. Sokat beszélgetek a csapatkapitányaimmal. Minden nap leültünk Steve-vel. Az, hogy néhány edzõvel jobb volt a kapcsolata, már nem az én dolgom.
Florentino: Minden elnökön nagy a felelõsség. Végzik a dolgukat, ami miatt én nem aggódom. A mérkõzés napján nem beszéltünk, s mivel vesztettünk, nyilván õ is épp olyan bosszús, mint én. Akkor beszélünk, amikor erre szükség van. Már túl vagyok pár éven és elnökön, mindegyiknek megvannak a maga erényei és hiányosságai. Találkoztam olyan tulajdonosokkal, akiknek a futball üzlet, Florentinónak az a fontos, hogy a csapat nyerjen és jól játsszon. Amikor beszélnem kell vele, beszélünk, s olyankor általában ott van José Ángel is. De az ajánlatot nekem Florentino tette és nem José Ángel. Florentinóval beszélgettünk akkor is, amikor Xabi Alonsóról tárgyaltunk. Elkezdtünk egyeztetni az árról. Én edzõként voltam jelen, a pénzügyi igazgató dolga volt az anyagiak rendezése. A piaci értéket azonban szerintem az edzõ tudja megbecsülni… A Madrid jól járt Xabival és mi is az üzlettel.
Az érinthetetlen BBC: Nincs szó ilyesmirõl. A felállás a meccs elõtti napon dõl el. A döntéseket mi hozzuk.
Ramos: Nem féltem attól, hogy elmegy a Manchesterhez. Elsõ kézbõl kaptam az információimat, elmondtam neki, hogy alapvetõ fontosságú, s ahogy láttam, ez megerõsítette õt.
A közönség: Különleges helyzetben gyûjthettem tapasztalatot, hiszen ott ülhettem a lelátón, köztük. Azt akarják, hogy a csapatuk jól játsszon, küzdjön, hogy merész legyen, azaz sokat lõjön kapura, és persze sok gólt szerezzen.
Az edzõ egyedül van: A világ összes csapatánál ez a felállás. A kérdésre, hogy miért kellett lecserélni Benzemát, végsõ soron nekem kell válaszolni. A sajtónak el kell fogadnia a válaszaimat, s nem csak akkor, amikor az nekik tetszõ.
Cristiano szabdrúgásai: Az edzéseken remekül megy neki, bízom benne.
Mobiltelefon: Nem tiltom nekik, hiszen lehetetlen kontrollálni. Az Interben voltak olyan játékosok, akik még fürdés közben is telefonáltak.
Higuaín: Remek játékos, a legjobbakat kívánom neki.
Ancelotti: Õ a barátom. Mourinhóról inkább nem beszélek.
Iker Casillas: Ostoba vagy áruló? Nem érdekel.
Képzeljék el, hogy rögtön az után az interjú után, melyre az összes spanyol újságíró vágyik, egy portói hotelben találják magukat a diktafonjukkal, a bõröndjüket csomagolva, azzal az érzéssel, hogy rossz munkát végeztek. Nem jön a taxi, hideg van. Képzeljék el, hogy eltöltöttek egy napot Iker Casillasszal, az emberrel, akire az egész világ kíváncsi, s nem voltak képesek áttörni azt az önvédelmi vonalat, melyet a Madrid ex-kapusa több éves „szenvedés” során maga köré vont. Képzeljék el, hogy ez az ember nyugalommal, a maga 34 évével mesél, s nem akar kitörni belõle az az ordítás, melyre annyian várnak. Most sem, s még hosszú évekig nem. Egyetlen pillanatra sem tûnik fel gorombaság. Egy marketingszakember biztosan nyugdíjazna, s talán a fõnököm is erre gondol majd. És mégis…
„Nagyon nehéz helyzetben voltam az elmúlt években. Beszélhettem volna többet és õszintébben. De minek? Mindenki azt várja, hogy Iker végre nekiálljon szapulni ezt vagy azt, de ez nem fog megtörténni. Ha nem beszéltem az elmúlt három évben, miért tenném most?” – magyarázza a hálóõr új otthonában, a Porto stadionjában.
Rendben. Mostképzelje el, hogy órákkal késõbb, ahogy ismét elolvassa a válaszokat, kezd összeállni a kép. Ebben az interjúban Iker beszél. Méghozzá sokat mond. Többet, mint karrierje 16 éve alatt valaha. De kicsit el kell hagynunk a szenzációhajhász, megosztó kijelentéseket váró hozzáállástól, hogy megértsük õt.
Egy harmincas fiatalembert, aki az Atlanti-óceán partjáról, tompa haraggal tekint vissza Madridra. A kulcs ott van a válaszokban.
A kapus, aki felemelte a Tizediket, inkább nem nyitja ki Pandora szelencéjét. Még sokáig zárva hagyja. Tudja, mi az ára ennek a hallgatásnak Spanyolországban. Õ lesz a Mourinho-rajongók számára a fajankó, Pérez híveinek a pénzhajhász, a szigorú madridistáknak pedig az áruló. De fel van erre készülve: „Nem érdekel.”
Sokak elõl elrejtõzik. De ez olyan, mint egy kötélhúzás – ha nem erõlteti a saját igazát, a többieké gyõzedelmeskedik. Miért a hallgatás?
Sosem fogok rosszat mondani sem a Madridról, sem az elnökrõl. Ez a klub megtanított néhány értékre, egy viselkedésformára. Könnyû lenne most dühöngeni, elmesélni egy csomó dolgot, amit megéltem, de ez akkor is gyávaság lenne, mivel nem akkor beszélek róluk, amikor történtek. Amikor problémám volt, az érintettekkel vitattam meg.
Más játékosok, mint például Cristiano, Piqué vagy Xavi sokkal szabadabban fejezik ki az érzelmeiket, a véleményüket.
Talán mert az õ személyiségükhöz ez illik jobban. Nem arról van szó, hogy jobb vagy rosszabb vagyok náluk. Ha így tennék, problémákat teremtenék. Itt, Portóban folyamatosan azt hajtogatja mindenki: nyugalom. Épp azt, amire szükségem van: legyen minden nyugodt. Miért okozzak károkat? Õszintén mondom, se nekem, se másnak nem hiányzik.
Úgy hangzik, mintha félnél.
Cseppet sem. Viszály. Bármilyen kijelentés ezer tekintetet vonna magára, mindenkinek meglenne a maga értelmezése vele kapcsolatban és vitákat szülne. Ezért a nyugodtságot és az elõrelátást tartom szem elõtt, nem használok erõsebb szavakat, mint mások.
Akárcsak Del Bosque?
Végül is igen. Vicente egy nagyon megfontolt ember. Amit elért, azt ennek is köszönheti. Nem csak az edzésmódszerei miatt sikeres, a személyisége is épp ilyen fontos.
Sportolóként is megváltoztál attól, hogy született egy gyermeked?
Igen. Egy vesztes meccs után letörten indulsz haza. De amikor megérkezel, valami sokkal jobb vár rád. A gyermekünk mosolyától könnyebben viseljük a sportbeli kudarcokat is.
A bemutatásodon ott volt a fiad, Martín is egy Porto mezben.
Ezzel is jelezni akartuk, hogy kötõdni akarunk. A fiam több évig fog itt élni, azt is szeretném, ha megtanulna portugálul. Fontos volt nekem, hogy ott legyen, még akkor is, ha semmit nem értett abból, ami történik. De szép emlék marad.
Nehezebb volt elvinni a Bernabéuba?
Igen. Madridban egy történelmi esemény alkalmával volt ott velem a pályán, amikor a Tizediket ünnepeltük. A Do Dragaóba is eljön majd velem megint, ha valamilyen címet ünneplünk. Akkor már nagyobb is lesz, vagányabb.
Félsz attól, hogy a gyermekkora más lesz a te elképesztõ ismertséged miatt?
Szerintem ilyen szempontból jól alakítjuk az életünket. Ha kb. öt év múlva visszavonulok, tudom, a fiam már nem élvezheti azt, hogy engem néz játék közben. Nem fog emlékezni se a válogatottbeli, se a madridi szerepléseimre. A Portóra ellenben igen. De mire iskolás lesz, már nem beszélnek majd annyit rólam. Tudom, a gyerekek sokszor kegyetlenek. De akkor már senki nem fogadja azzal: Öcsém, mit bénázott Martín apja a múltkor… Mikor majd visszatérünk Spanyolországba, minden nyugodtabb lesz. Ismert leszek, de sokkal kevésbé leszek elõtérben, mint most.
Hogyan fajulhattak el annyira a dolgok, hogy a madridi házatokból már ki sem tudtok jönni fotósok díszkísérete nélkül?
Tudom, mindenki igyekszik becsülettel pénzt keresni. De egészen más dolog ránézni egy kirakatra, s azt mondani, „jaj, de szép”, mint amikor napi tíz órán keresztül te állsz ott. Fárasztó. Jó lenne, ha figyelembe vennék, más, amikor sétálni megyek a fiammal, s az is, amikor fotózásra megyek. De Spanyolországban a sajtó így mûködik. Portugáliában egészen más a helyzet.
Milyen volt az érkezésed?
Mikor 18 évesen lépsz be egy öltözõbe, még nem vagy túl felkészült. Most, 34 évesen ismét megtapasztaltam ezt az érzést. A második nap beszélgettem az egész kerettel. Szerettem volna, ha tudják, én is csak egy vagyok közülük, aki azért jött, hogy küzdjön.
Furcsa lehetett 34 évesen ezt átélni, az „elsõ napot az osztályban”.
Könnyû volt a beilleszkedés, hiszen vannak spanyolok, akikkel megtört a jég. Sok itt a fiatal, néhányan még nálam is jobban zavarba jöttek. Szerettem volna, ha megértik, egy alázatos ember jön ide, aki mindent a munkájának köszönhetõen ért el. Nem akartam, hogy bárki tartózkodó legyen amiatt, hogy nemzetközileg engem hol tartanak számon. Azt akartam, Portugáliában olyannak lássanak, amilyen vagyok, s ne olyannak, amilyennek mások mondanak.
Miben különbözik a Porto a Madridtól?
Sokkal emberibb, családiasabb itt, mégis abszolút profi a hozzáállás. Mindenki egy irányba hajt, hogy a csapat és én a lehetõ legjobb kapcsolatban legyünk, s ez a pályán is tükrözõdjön. Sokszor az emberi dolgokon múlik a teljesítmény.
Könnyebben kezelhetõ ez a dimenzió, mint a Real Madridé?
Olyan csapatból jöttem, ami A CSAPAT. Csupa nagybetûvel. A világ, az emberek csapata. Most egy olyan klubba érkeztem, melynek a történelmében szintén helyet szeretnék magamnak, de úgy, ahogyan az Portóban szokás. Elsajátítom a filozófiájukat. Szerényen, alázattal akarok sikereket elérni. Mikor hosszú ideig vagy ugyanannál a csapatnál, vannak, akik már megunnak. A Porto egy nagy klub, s a nulláról indulhatok. Lehetõségem van arra, hogy ismét fontosnak érezzem magam.
Julen Lopetegui, a portói edzõd azt monda: „Iker egy percig sem habozott, hogy igent mondjon.” Tényleg ilyen biztos volt magában?
Elõször csak néhány üzenetet váltottunk, amibõl õ ezt szûrte le, de tulajdonképpen így volt. Önbizalmat adott nekem.
A célod?
Hogy ne okozzak csalódást. A dolgok jól és rosszul is alakulhatnak. Védhetek sokat vagy keveset. De ígéretem van neki is, a klubnak is és az embereknek is.
Az interjú végül már sokkal inkább beszélgetéssé alakul. Néha Iker a kérdezõ.
Végül is te is elérzékenyültél, amikor ott hagytad a La Sextát, nem? (spanyol tévéadó, az újságíró korábbi munkahelye – a szerk.)
Igen, de visszatartottam a könnyeimet. Akkor sírtam, amikor egyedül voltam.
Én csak nyilvánosan sírok.
Nem volt utána olyan bensõséges pillanat, amikor az utolsó mozzanatokat kiélvezted? Egy séta a Bernabéuban, pár perc egyedül az öltözõben…
16 éves profi madridi pályafutásom alatt mindezt többször megízleltem. Az utolsó néhány mérkõzésen már tudtam, hogy ez az idény volt a vége. Nagyon furcsa lesz, amikor majd vissza kell térnem. Ugyanolyan ideges leszek, mint 1999-ben.
Mi volt az, ami a legtöbb sérelmet okozta neked?
Szenvedtem mindentõl, ami külsõ szemlélõktõl elhangzott. Eljött egy pillanat, amikor jobbnak láttam hallgatni, nem akartam kárt okozni a klubomnak. Így hát beszéltek mások. Nem értem, hanem rólam. De most is ugyanígy járnék el. Inkább hallgatok. Többen mondták, hogy csapjak az asztalra, de ettõl egyáltalán nem éreztem volna jobban magam.
Mi fáj a legjobban?
Ha visszagondolok 2013-ra – a Barcelona pontokat csent tõlünk a bajnokságban, de a BL-ben és a kupában is jól haladtunk elõre. Megsérültem. Elkezdõdött a cikkezés, arra eszméltem, hogy egyre többet beszélnek rólam. Rossz volt, gyanús.
Úgy érted, másról is szó volt, nem csak a sportteljesítményedrõl?
Kicsit õrült helyzetben voltam. Talán külsõ érdekek álltak mögötte. Vagy talán csak ilyenek vagyunk mi, emberek, hogy a rossz nyelvekre jobban odafigyelünk, mint a pozitív véleményekre.
Milyen érdekekre gondolsz?
Nem akarok vitákat gerjeszteni. Hívjuk bárminek ezeket. Mi, futballisták tisztában vagyunk azokkal a hírekkel, melyek a környezetünkbõl szivárognak ki. Képtelenség úgy élni, hogy ne legyenek az embernek ilyen ismerõsei.
Úgy búcsúztál el a Madridtól, ahogy akartál?
Nekem ez jutott. Se több, se kevesebb. Nem fogom magam más csapatok játékosaihoz hasonlítani. Az én búcsúm ilyen volt, ez marad meg számomra.
Kicsit kaotikus volt kívülrõl nézve.
Talán mert elég régóta húzódott. Ilyenkor mindenkinek át kell gondolnia, mi a legjobb neki. Természetesen nem volt könnyû meghoznom ezt a döntést, de ott lebegett a szemem elõtt, hogy egy másik csapat talán visszahozza a lelkesedésemet. S végül feltûnt ez a másik csapat.
Maradjunk ezen a vonalon – továbbra sem reagálsz arra a vádra, hogy eddig csak a pénz miatt nem mentél el Madridból.
Nem nagyon érdekelnek mások elképzelései errõl. Sokan sokfélét beszélnek, kedvelik az exkluzív, a kiemelt híreket. Hozunk döntéseket, megállapodásokra jutunk, s mindenki a maga oldaláról ismeri a történetet.
Florentino Pérezben csalódtál?
Senkiben nem csalódtam: elég idõs vagyok már ahhoz, hogy meghozzam a saját döntéseimet, s hogy a másik oldalt is megértsem. Ennyi. Remélem, minden jól alakul majd az elnöknél. Azzal, hogy elhagytam Spanyolországot, nem fogom kihasználni a helyzetet, s nem kezdek el a Madridról beszélni. Annak, amit mondok, Spanyolországban és az egész világon is lenne visszhangja. De õszintén szólva csak annyit akarok, hogy elõre nézhessek. Nem akarok már a múltban élni.
Úgy néz ki, egy fontos játékosnak sem sikerül ideális körülmények között távozni Madridból.
Én nem érzem, hogy rossz lett volna, ahogyan távoztam. Szomorú az ember, ha élete klubját hagyja ott, de semmi miatt nem panaszkodom. Úgy gondolom, hogy szinte valamennyi madridistával jó a viszonyom.
Mivel magyarázod, hogy a madridizmus egy része zsigerbõl gyûlöl?
Fájt, hogy olyan fontos meccseken, mint például a Valencia elleni bajnokin, kifütyültek. A fontos az lett volna, hogy biztassanak bennünket. Nem az, hogy Casillas legyen a történet középpontjában. De ez olyan örökség, ami korábbi idõszakokból maradt ránk és muszáj megértenünk. Tudtam, ha a Madridban maradok, ez bármikor bekövetkezhet.
Hálátlan lenne Spanyolország?
Nem. A spanyolok mindig kimutatták felém a hálájukat azokért az örömökért, melyeket a válogatott sikerei okoztak számukra. Madridban ugyanez a helyzet: bárhová mész, mindig olyanokkal találkozol, akik hálásak, mert boldoggá tetted õket. Nem hinném, hogy hálátlanok lennének a spanyolok. A sajtó persze más tészta.
És pedig?
Sok sportoló esetében láttuk már ezt – Fernando Alonso, Rafa Nadal, Pau Gasol. A sportáguk fontos szereplõi. Mégis úgy tûnik, szeretik õket kevesebbnek láttatni.
Magányos hely a futballvilág csúcsa?
Épp ellenkezõleg. Abban a szerencsében volt részem, hogy egy olyan klubban játszhattam, ami az otthonom volt, a szülõvárosomban. A szeretteim, barátaim mindig ott voltak körülöttem.
Mi különböztet meg egy sztárt a többiektõl? Mi a kulcs?
Egyet tudok mondani. A legjobbak közt is a legjobb az, aki tudja magáról, mégsem kérkedik. Számomra ez a sportolók legfontosabb szabálya. Ha ez megvan, teljesen mindegy, mit mondanak mások.
Cristiano Ronaldo ennek a definíciónak az ellentéte.
Cristiano egy nagyon karakán ember. Megvan a maga temperamentuma, karaktere, de ettõl még nem rossz ember. Hat éve ismerem, remekül kijöttünk. Szemtõl szembe megmondja, mit gondol, ezért mindig is csodásan elboldogultunk egymással: ha problémánk volt, megbeszéltük, aztán el is felejtettük.
Melyik volt a legnehezebb öltözõi pillanata?
Mikor az elsõ években csalódást okoztunk a válogatottal. Nagyon frusztrálja az embert, s ott motoszkál benned, hogy két évet kell várnod a következõ esélyre.
Nehezebb ez, mint egy klubcsapattal megtapasztalt kudarc?
Akkor is szomorú voltam, mikor a Madriddal nem nyertünk a BL-ben, de akkor ott van a bajnokság. A válogatottal mindig ott voltunk a siker kapujában, mégsem sikerült. Ez megviseli az embert, és sokkal jobban értékeltük a sikereket, amik utána következtek.
Vezérnek érezted magad?
Igen. A Madridban és a válogatottban is. Sok vezéregyéniség volt, akik mellett fejlõdhettem. Mindegyiküktõl tanultam, s az volt a célom, hogy a saját gyakorlatomba, személyiségembe is átültessem a jó dolgokat. Talán voltak, akiknek ez nem tetszett. Egy vezér, épp azért, mert az, nem lehet jóban mindenkivel. De tény, hogy én is vezetõ típus voltam.
Múlt idõben beszél. Talán azért, mert következetesen a piramis alján akar maradni, nem akar csapatkapitánnyá válni a Portóban, egy kapus szeretne lenni a pályán. Végre csak egy kapus.
Kaká: Még mindig madridista vagyok
Hosszú ideje nem beszélt a spanyol sajtóval.
Igen, lehetséges. De mindig öröm számomra, ha a szép emlékeket felidézhetem és társaloghatok Önökkel. Nagyon szeretem Spanyolországot, s persze a madridistákat.
Tényleg szép emlékeket õriz Madridról?
Tényleg. Mindig is azt mondom, hogy a madridi éveket tekintve pozitív a mérlegem, fontos szakasza volt az életemnek, a jó és rossz dolgokkal együtt.
Most sokkal nyugodtabbnak tûnik. Milyen az orlandói élet?
Boldog vagyok. Az USA-ban egészen más a labdarúgás, teljesen különbözik attól, ami Spanyolországban van, de nagyon jó tapasztalat. Azt kell mondjam, az MLS óriási fejlõdésen megy keresztül, sokkal magasabb a színvonal, mint azt az emberek gondolnák. Olyan csapatban játszom, mely a nulláról kezdte, egy olyan helyen, ahol a labdarúgás közel sem a legnépszerûbb sport. Igazán csodás kihívás.
Az általános elképzelés szerint aki ide jön, lényegében nyugdíjba vonul.
Sok európai játékos jön ide a karrierje végén, más jellegû tapasztalatokat, nyugodtabb futballt keresve. De én, amióta csak itt vagyok, számos labdarúgót beajánlottam, akik úgy döntöttek, tesznek egy lépést az MLS felé. Az biztos, hogy technikailag még van hová fejlõdni, s nem hasonlítható még olyan bajnokságokhoz, mint például a spanyol, az angol vagy a német, de nagyon gyors a fejlõdés, én is ezért vagyok itt, hogy ehhez hozzájáruljak.
Nehéz volt Önnek, mint korábbi aranylabdásnak meghozni azt a döntést, hogy elhagyja Európát és az Egyesült Államokban folytassa?
Egy kicsit, hiszen még volt egy év a szerzõdésembõl a Milannal. Természetesen nehéz a döntés, hiszen egy olyan kontinenst hagy ott az ember, ahol a legjobbak lépnek pályára, de az ember karrierjében eljön az a pillanat, amikor új dolgokat kell keresnie. Szerettem volna belevágni ebbe a kalandba, megismerni egy másik kultúrát és futballt. Az MLS kapcsán pedig kifejezetten hozzá akartam járulni ahhoz, hogy jobbá váljon. tudom, hogy a legjobb éveit már nem tapasztalhatom meg, hiszen az négy-öt év múlva jöhet el, de nagyon boldog vagyok egy olyan bajnokságban, mely sokkal jobb, mint azt az emberek képzelik. Tudják, itt tökéletes a szervezettség. A labdarúgók szakszervezete nagyon jól mûködik, a televíziós szerzõdések is átgondoltak, a tévések azon vannak, hogy segítsék a bajnokság fejlõdését és a szurkolókat helyezik elõtérbe.
Jobb itt, mint várta?
Azt hiszem, igen. Van egy nagyon pozitív jellemzõje az MLS-nek: nincs nagy különbség a klubok között a pénzügyek terén. Minden meccs nagyon kiegyenlített, a nyolcadik helyezett simán megverheti az elsõt. A szurkolók számára ez nagyon szórakoztatóvá teszi.
Mit hiányol legjobban Európából?
Fõleg a Bajnokok Ligáját. Azoknak a meccseknek a hangulatát. Egy különleges sorozat, a legnagyobb, de most is követem mint drukker, s büszke vagyok arra, hogy valaha a részese lehettem, hogy elhódíthattam a trófeát.
Követi a Real Madridot?
Természetesen, amikor csak tudom. Remekül kezdtek, s csodálatos látni, hogy Cristiano megint beindult. Nagyon örülök ennek.
Mire számít?
Nagyon magas szinten kezdtek. A keret most is elképesztõ, mint mindig, az új edzõ is erõs bemutatkozást nyújtott. Remélem, hogy minden remekül alakul majd.
Kaká akkor ezek szerint még mindig madridista?
Persze, hogy az vagyok! És emellett még szurkolok a Sao Paulónak, a Milannak, s jelenleg az Orlando Citynek. szerencsére nem játszottam túl sok csapatban, s mindegyikkel jó a kapcsolatom. Amikor csak tudom, megnézem a Real Madrid meccseit, szorítok értük, megünneplem a gyõzelmeiket, s mindenekelõtt a legjobbakat kívánom nekik.
Két éve jött el Madridból. Milyenek az emlékek?
Ahogy az elõbb is mondtam, csak pozitívak, a lehetõ legjobbak. Nagyon fontos szakasza volt a karrieremnek. Négy évet töltöttem ott, nagy dolgokat éltem át szakmailag és személyesen is. Ha mindent mérlegre teszek, a jó dolgok vannak többségben. Mindig erre próbálok összpontosítani. Nyertem egy bajnokságot, egy szuperkupát és egy Király-kupát is. Természetesen voltak nehéz pillanatok, de ezekbõl tanultam, s így emberileg és labdarúgóként is jó helyzetben voltam.
Nem sikerült azt nyújtania a pályán, amit az emberek vártak.
Ez igaz, nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan arról álmodtam, és ahogyan az emberek szerették volna. Szerettem volna, ha minden másként alakul. Ez persze a saját hibánk is, hiszen lepörgetünk a lelki szemeink elõtt egy ideális filmet, ám az élet nem mindig annak megfelelõen alakul. Madridban hiányzott a folytonosság, elsõsorban a sérülések miatt. Azután, amikor felépültem, edzõi döntések miatt. Ez a két tényezõ indokolta leginkább a távozásomat, de végül is több mint 120 meccsen léphettem pályára, majdnem 30 gólt szereztem, ami azt jelenti, hogy minden negyedik meccsen betaláltam.
Sokat szenvedett?
Átestem pár nehéz helyzeten, hiszen nem úgy alakult minden, ahogy szerettem volna, vagy ahogyan az emberek remélték, de az egész életemre hatással van, amit a Real Madridnál tanultam. Pszichésen sokkal erõsebbé váltam, megtanultam felülemelkedni olyan dolgokon, melyekhez addig nem voltam hozzászokva a pályafutásom alatt. Végül is megtanultam, hogy vannak olyan dolgok a futballban, amelyeket nem lehet irányítani. Biztosíthatok mindenkit, hogy ami tõlem telt, azt megtettem a Madridért, teljes erõbedobással dolgoztam, de a sérülésekre és az edzõi döntésekre nem volt ráhatásom. Ezeket nem befolyásolhattam, de végtére is az marad meg bennem mindörökké, hogy egy olyan klubban játszhattam, mint a Real Madrid, s egy olyan stadionban, mint a Bernabéu.
Úgy érezte, rosszul bántak Önnel?
Nem, egyetlen percig sem. Nem éreztem ezt, mert megértettem, hogy Spanyolországban és a Real Madridnál így mennek a dolgok, s nem én vagyok az a játékos, aki ezt meg fogja változtatni. Hozzászoktam ehhez és kész. Sokszor hallok olyan dolgokat, amik nem igazak, de nem tudom meggyõzni ezeket az embereket, hogy nem így történt. Akikkel együtt dolgoztam a Real Madridnál, azok tudják, milyen ember vagyok és mennyit dolgoztam. Egy ilyen klubnál a sajtó és a szurkolók felõl érkezõ nyomás is óriási. Ott kifütyülnek, még Ronaldót is kifütyülhetik, ami egészen hihetetlen, hiszen amit õ tesz, az páratlan, a történelemkönyvekbe való. De kifütyülték Ikert, Zidane-t és a brazil Ronaldót is. Ez az ottani szurkolói kultúra része, s nehéz rajta változtatni. Nem éreztem, hogy rosszul bánnának velem, a madridistáknak csak hálás lehetek. Az utcán mindenki nagy szeretettel és tisztelettel viszonyult hozzám. Remek éveket töltöttem el Spanyolországban.
Milyen volt a kapcsolata Mourinhóval? Az imént azt mondta, mellette hiányzott a folytonosság.
Én mindig is profin álltam ehhez és tiszteletben tartottam a döntéseit. Nem volt rossz kapcsolatunk. Természetesen voltak dolgok, melyekkel nem értettem egyet, de nem volt más választásom, folytattam a kemény munkát. S amikor elhagyta a csapatot, és rólam kérdezték, kárpótoltak a szavai: azt mondta, kiváló, profi sportoló vagyok. Florentino is így nyilatkozott. Remélem, az emberekben is ez maradt meg. mindent megtettem azért, hogy sikeres legyek a Madriddal.
Tartja a kapcsolatot a madridi játékosokkal?
Igen, néhányukkal szoktunk beszélgetni. Cristianóval, de fõleg Marcelóval.
És miket mesélnek Önnek?
Marcelóval fõleg személyes, családi dolgokról szoktunk szót váltani. Marce egy zseni! Hihetetlen figura és óriási madridista. Imádja a Real Madridot, s szerintem a klubnak is nagyon jó, hogy ilyen elkötelezett játékosai vannak. Marcelo nagy becsben tartja a Madridot, amikor beszélünk, végül mindig a Madridnál lyukadunk ki. Állandóan azt hajtogatja, hogy onnan akar visszavonulni. Mikor Cristianóval beszélünk, általában gratulálok a góljaihoz (nevet).
Már csak egy hajszálnyira van attól, hogy felülmúlja Raúlt.
Cristiano hihetetlen, minden, amit tesz, történelem. Túl fog nõni Raúlon úgy, hogy nagyjából 400 meccsel kevesebbet játszott (nevet). Ez igazán fantasztikus, s innen is gratulálok hozzá. Olyan keményen kell dolgozni, ahogy õ teszi, s lám, ott az eredménye. Egészen elképesztõek ezek a számok.
Ön az utolsó aranylabdás a „halandók” közül, ezt követõen Cristiano és Messi felosztotta egymás közt a trófeákat.
Ez nagyon jó érzés. Tudta, hogy Ronaldinho, Cristiano, Messi és én vagyunk csak azok az aranylabdások, akik még aktívak? Engem motivál az, hogy ilyen emberek mellett említenek, s hogy én vagyok az utolsó, aki Cristiano és Messi elõtt még elnyerte ezt a díjat. A futball világában, ennyi jó játékossal csak négy aktív aranylabdás van, erre büszkének kell lennem. Persze minden egyéni díj a csapatmunkát dicséri, azért nyerhetjük meg ezeket, mert egy nyertes csapat tagjai vagyunk.
Nehéz belátni azt, hogy már nem Ön a világ legjobbja?
Ez egy tanulási folyamat eredménye, de igen, már el tudom ismerni. Azzal sikerült ezt felismernem, hogy rájöttem, az idõ halad, és mindennek megvan a maga pillanata. Volt idõ, mikor én voltam a legjobb, aztán egy szakmai és személyes kihívás elé állított a Real Madrid, s most pedig itt vagyok, egy újabb nagy dolog részeseként az USA-ban.A pszichológiai felkészülés a sportban és az életben is nagyon fontos. Ilyen értelemben rengeteget tanultam, sokat dolgoztam fejben is. Fel kell készülni azokra a dolgokra, melyek elõttünk állnak. Én például különleges helyzetben voltam a brazíliai világbajnokságon. Ez mindenkinek sokat jelentett, én viszont távol maradtam. De a fontos az, hogy mindent megtettem azért, hogy ott lehessek. Végül Felipao másokat választott, ezt pedig tiszteletben kell tartanom, s támogatnom kell azokat, akik bekerültek. Nyugodt vagyok, hiszen a magam részérõl mindent megtettem. Alázatosnak kell maradni. Most ismét játszhatok. Nagyon boldog vagyok. Nem a kedvenc számomat viselem, nem vagyok csapatkapitány, de olyan boldog vagyok, mint az elsõ nap, s minden vágyam, hogy segíthessem a válogatottat.
Mikor láthatjuk majd ismét Kakát?
Az még odább van! Most élvezem a játékot az Orlando Cityben, sok a dolgom. Olyan ember vagyok, aki mindig kihívásokat keres, s most az elsõdleges célom, hogy megnyerjük az MLS-t, az Orlando legyen a legjobb csapat.
Ha visszatekint, milyen osztályzatot adna a karrierjére?
Ez egy nehéz kérdés. Azt hiszem, nem tudnék egy jegyet adni, de azt tudom mondani, sokkal messzebbre jutottam, mint amirõl álmodtam, amit elképzeltem. Mikor gyerek voltam, focista akartam lenni. Késõbb az volt a vágyam, hogy az elsõ osztályban szerepelhessek és játszhassak a válogatottban. Mondhatjuk, hogy ennél többre vittem. A Biblia szerint Istennek sokkal több terve van velünk, mint amit el tudunk képzelni. A legjobb csapatokban játszhattam, világbajnokságot nyertem, három vb-n léphettem pályára, megnyertem a BL-t, a földkerekség legjobbjaival játszhattam együtt, s átvehettem egy olyan díjat is, mely a legeslegjobbat illeti. Igazából minden álmom valóra vált.
Ki a legjobb játékos, akivel valaha játszott?
A brazil Ronaldo. Roni egészen különleges. Olyanokkal szerepelhettem együtt, mint Cristiano, Maldini, Seedorf, de Roni egyedülálló, a legjobb, akit életemben láttam.
Melyik az a meccs, amit sosem felejt majd el?
Azt hiszem, életem legjobb mérkõzése az volt, amit a Manchester ellen játszottunk, a BL-ben, az Old Traffordon. Varászlatos volt az az este, a helyszín, a találkozó fontossága miatt, s minden jól ment, két gólt is szereztem, az egyik egészen remekül is sikerült, úgy gondolom, az a meccs mindig is különleges marad számomra.
Játszott Clásicókon, madridi derbiken, milánói rangadókon, melyik ezek közül a legkülönlegesebb?
Nehéz választani. A Camp Nouban viselni a Madrid mezét egészen egyedülálló érzés, de az Inter-Milan meccsek is érdekesek. S persze a BL-találkozók. A nyolcaddöntõktõl kezdõdõen mindegyik mérkõzés ott marad az emlékeidben.
A gyerekei tudják már, ki is az õ apjuk?
Igazából nem tudom, mi jár a fejükben. Luca tudja, hogy focista vagyok, s szerintem már kezdi kapizsgálni a dolgokat. Isabella még kicsi, szerintem nem igazán fogja föl. Nem tudom, érzékelik-e, hogy az apjuk híres, mivel még nagyon picik.
S ha megnõnek, mit fog mondani nekik, kicsoda Kaká?
Mesélek majd nekik néhány meccsrõl, néhány csatáról, de nem érdekel, hogy tudni fogják-e, az apjuk a világ legjobbja volt egyszer. Azt szeretném, ha úgy éreznék, én vagyok a világ legjobb apukája, ez a legfontosabb.
Marcelo: A játékvezetõ is hibázhat
Marcelo
A mérkõzés: Furcsa találkozó volt, az elején akadtak helyzeteink, ahogyan nekik is. Végül sikerült szereznünk egy gólt, ez sokat segített abban, hogy miénk lett a három pont.
A játékvezetés: Ez az egész bírózás… Hibáznak, mi is hibázunk. Minden embernek megvan a joga erre. Nem fogunk a játékvezetõkrõl se jót, se rosszat mondani. Ilyen a futball.
Türelmetlen közönség: A nézõknek minden joguk megvan ahhoz, hogy szurkoljanak, s persze ahhoz is, hogy kifütyüljenek minket. Szép játékot kell mutatnunk, de még mindig a három pont megszerzése a legfontosabb. Amikor a csapatnak nem megy, teljesen normális, hogy a közönség türelmetlenné válik.
Butragueño
A mérkõzés: Az ellenfél remek volt, de nekünk is sok tiszta helyzetünk akadt az elsõ játékrészben, melyeket nem sikerült gólra váltani. Gól nélküli döntetlenre állt a találkozó, amivel a Granada meg is elégedett volna. Végül Isco zsenialitásának köszönhetõen Benzema gólt fejelt, s így mi nyertünk.
Gól nélkül: Nem használtuk ki azokat a lehetõségeket, melyeket egyébként ki szoktunk, az ellenfél pedig látta, hogy akár pontot is szerezhetnek, ha megtartják az eredményt, s igazán jól, könnyedséggel játszottak.
Az érvénytelenített gól: Nem tudom, inkább Önökre hagyom a döntést. Én úgy láttam, hogy nem volt les, de Önökre bízom. Szerintem Iscónál is tévesen ítéltek lest, de errõl is inkább az újságírók alkossanak véleményt.
Keylor Navas: Nagyon jól követi a játékot, remekül jön ki a kapuból, csodásak a reflexei, elégedettek vagyunk, hiszen a kapu biztosítva van.
Ronaldo nem talált be: Voltak helyzetei, ha kicsit több területe van, akár gólt is szerezhetett volna, de ma nem jött össze, ilyen a futball. A Real Madrid számára kiváltság, hogy egy ilyen játékossal számolhat.
Füttyszó: Nagyon hûséges drukkereink vannak, állandó a telt ház. Az az ideális, ha mindig éltetnek bennünket, hiszen itthon vagyunk. Ezt szeretjük. De nagyon igényesek, s mindig a maximumot várják. Persze ha választhatnék, minden egyszerûbb lenne, ha folyamatosan biztatnának minket.
Benítez
Füttyszó: Mikor véget ért a mérkõzés, boldog voltam és elégedett a jó eredmény miatt. Ez a legpozitívabb. Tudjuk, hogy jól kell játszani és gyõznünk kell, de ha nem sikerült mindent úgy kivitelezni, ahogyan szeretnénk, jó érzés, hogy legalább nyertünk.
Más volt a csapat: Tudtuk, hogy ez egy nehéz mérkõzés lehet, és az is volt. Sok labdát vesztettünk, ezekbõl kontrázni tudtak, mi pedig nem voltunk képesek kihasználni a helyzeteinket.
Lebecsülték a Granadát, ahogy Sandoval állította? Természetesen nem. A Madrid ilyet nem tett. Én vagyok az elsõ, aki fejet hajt a Granada képességei elõtt. A meccs elõtt, a szünetben és a mérkõzés után is ezt mondtam. Remekül szerepeltek. Jó benyomást tettek a nézõkre, de végül mi tudtunk gólt szerezni.
A meccs alakulása: Sok helyzetünk volt, melyekkel lezárhattuk volna a találkozót, de ez nem történt meg, hiszen a Granada kiválóan játszott. A hibáinkat remekül kihasználták. Gyorsak voltak, belõlünk hiányzott a folyamatosság és a precizitás. Lucas Vázquez azért került balra, hogy segítse Marcelót, s a 4-4-2-rõl 4-2-3-1-re váltottunk. Kovacicnak köszönhetõen többet birtokoltuk a labdát. Az utolsó passzoknál vétettünk. Egészen a végéig sok erõfeszítésre volt szükség.
Lucas Vázquez: Nem szeretek senkit kiemelni. Lucas és az egész csapat sokat dolgozott, futott. Ha õ kap esélyt, az azért van, mert megérdemli. Ha versenyképes akar lenni egy játékos, a végletekig kell hajtania azért, hogy amikor megadatik az esély, jól szerepeljen. Ha nem sikerül megmutatni a tehetségét, valaki átveszi a helyét. Az egész kerettel elégedett vagyok, de csak tizenegy hely van. Lucasszal dinamikusabbak lettünk. Tetszett, amit mutatott a pályán, elõremozdította a csapatot. Ezek a játékosok nagy hasznunkra lesznek idén.
Jesé: Amit Lucasszal kapcsolatban elmondtam, az Jesé esetében is igaz. Lucas jó volt, ahogyan Cheryshev is. Fontos, hogy mindenki fejlõdjön, én pedig meg fogom hozni a döntéseimet. A következõ meccsen is meg lehet majd mutatni, ki mire képes. Teljes mértékben bízom Jesében.
Koncentráció: Egyre inkább megmutatjuk, hogy jól összpontosítunk, nagy intenzitással játszunk és megvan bennünk a tehetség. Ha nem így lenne, egészen más eredmények születtek volna. Ez egy olyan meccs volt, amire mentálisan nehezebb volt a felkészülés, s egy igen jó ellenféllel találtuk szemben magunkat.
Cristiano szabdrúgásai: Gyakoroljuk õket, Cristiano számtalanszor be is talál. A bizalmunkról kell õt biztosítani, és akkor többször szerez majd gólt. James és Bale is nagyon jók ebben, de nagyon bízunk Cristianóban.
Keylor: A csapatnak kiválóan megy a védekezés. Azon kell dolgoznunk, hogy Keylornak ne kelljen kétszer-háromszor is közbeavatkozni. Eddig megoldotta a problémákat. Az, hogy öt meccs óta nem kaptunk gólt, azt jelenti, hogy valamit elég jól csinálunk. Folytatnunk kell a munkát.
Keylor
Magabiztosság: Nehéz helyzetben voltam, de az már a múlt, most a jelenben élek. Itt vagyok, a Real Madridban, az edzõ bízik bennem, élvezem a játékot és azon vagyok, hogy a lehetõ legjobb legyek. Amirõl Benítezzel beszélek, az kettõnk között marad, mindig is jó volt a kapcsolatunk.
Lucas
A mérkõzés: Nem lehet minden meccset 6-0-ra, könnyedén megnyerni. A Granada remekül összezárt, tiszta helyzeteink voltak az elsõ félidõben, de nem voltunk elég pontosak. Emiatt sokat szenvedtünk. Azt hiszem, igazságos az eredmény. Nehéz ebben az idõpontban játszani, nagyon meleg van, talán ez is közrejátszott abban, ahogyan a találkozó alakult. De a legfontosabb a gyõzelem.
A Bernabéu: Jó meccset hoztunk, a befejezéssel akadtak problémáink. Elégedettnek kell lennünk a három ponttal. Nagyon örülök, hogy az elsõ meccsemet játszhattam kezdõként a Madridban. Folytatni kell a kemény edzéseket és ki kell használni a helyzeteket. A végén Benítez gratulált a debütálásomhoz.
Ismét nem kaptak gólt: Egyértelmû, hogy Keylor egy fantasztikus kapus. Remek formában van, ma is alapvetõen fontos szerepe volt. Az érdem az övé is, de persze az egész csapat kell hozzá. Együtt védekezünk, összeállunk. Remélem, még sok meccset lehozunk kapott gól nélkül.
Cheryshev
A mérkõzés: A Granada nagyon szívósan védekezett, ez sok fejtörést okozott nekünk. Akárki is kap játéklehetõséget, a csapat nagyon jó a védekezésben. Rendkívül fontos, hogy továbbra se kapjunk gólt, s folytatódjon a sorozat.
A Granada: Nem volt egyszerû meccs, a Granada megnehezítette a dolgunkat, de egy gyõzelemmel a zsebünkben azért elégedettek vagyunk. Továbbra is optimisták lehetünk. Nagyon komoly nyomást gyakoroltak ránk, fõleg az elején. A második félidõben volt egy kis visszaesés, nekünk pedig ott voltak az esélyeink. Igazságos a gyõzelem.
Az Athletic: Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz. Olyan ellenfélrõl van szó, mely akár otthon játszik, akár idegenben, problémákat tud okozni. Remélem, hogy sikerrel vesszük majd az akadályt, biztos vagyok benne, hogy így lesz.
Cristiano: Meg kell köszönnöm a csapattársaimnak a jobbnál jobb passzokat
Benítez
Sérülések: „Bale görcsöt érzett a vádlijában, de várnunk kell még egy-két napot, hogy pontos képet kapjunk a sérülés eredetérõl. Ramos és Varane ütköztek, az õ állapotukkal kapcsolatban optimistább vagyok. Bale esetében még várnunk kell.”
Kovacic: „Azért hoztuk be, hogy segítse a középpályás játékot, különösen akkor, amikor mindkét szélsõ védõnk a támadózónában helyezkedik. Bale sérülésével a többiek számára is lehetõség nyílik. Most Kovacicnak szavaztam bizalmat, mert õ illett a mai játékba, de a következõ mérkõzéseken lehet jobb választás lesz Jesé, Cheryshev vagy Lucas Vázquez.”
Shakhtar: „Nehéz mérkõzés volt. Jól járatják a labdát, és szeretik birtokolni azt, ez nehézzé teszi az ellenük való védekezést. Sok jó játékosuk van, akik gyorsak, és jól bánnak a labdával. Nehéz volt megszereznünk az irányítást. Annak ellenére, hogy nem kimondottan játszottunk gyönyörûen, ki tudtunk dolgozni helyzeteket. Örülök, hogy a helyzeteink nagy részét értékesítettük, és nem kaptunk gólt. Az egyetlen negatívum a sok sérülés volt.”
A sérülések a szezonban: “Nem aggódom, mert eddig nem volt sok sérülésünk. Ma két játékosunknak volt szerencsétlen ütközése, de fizikailag a csapat nagyon egészséges.”
Cristiano: „Az egyetlen dolog, ami meglepetést okoz, az a hablatyolás ami körülötte zajlik, ahelyett, hogy arról beszélnének az emberek, amit a pályán nyújt. Nem vitás, hogy õ a világ legjobbja. A legnagyobb becsben tartom õt.”
Cristiano Ronaldo
A teljesítményrõl: „Jó formában vagyunk, a csapatmunka kiemelkedõ. Védekezésben nagyon jók voltunk. A Shakhtar jól játszott, szeretik tartani a labdát, de a mai a mi napunk volt, nyertünk, és jól játszottunk.”
A szezonkezdés: „Tudjuk, hogy az elõszezon nem annyira fontos, viszont azt is tudtuk, hogy mennyire fontos a Bajnokok Ligájában egy erõs kezdés. A bajnokságban voltak nehézségeink, az elsõ fordulóban csak döntetlent tudtuk elérni, de azóta sokkal céltudatosabbak vagyunk, és jó formának örvendünk.”
Mesterhármas: „Nagyon örülök neki, és köszönöm a csapattársaknak a türelmet, amit belém fektettek.”
Kritikák: „Elégedett vagyok, megtiszteltetés a pozíciómban lenni. Muszáj megköszönnöm a csapatnak, akik nagyon sokat segítettek nekem. Nem értem… eddig rossz játékos voltam, és most, hogy nyolc gólt lõttem, hirtelen jó lettem. A csapattársaim bíznak bennem, õk látnak el engem a jobbnál jobb labdákkal, ezekbõl szerzem a góljaim.”
Benzema
A mérkõzés: „A legjobb az volt benne, hogy nyertünk. Az elsõ félidõben hiányzott a ritmus, nem tudom, miért. Kiengedtük a kezünkbõl az irányítást és sok helyzetet kihagytunk. Három játékosunk lesérült. A legfontosabb persze az, hogy megvan a három pont.”
Gólszerzés: „Bízom magamban, de az a lényeg, hogy a csapat nyerjen.”
Cristiano: „Számomra õ a világ egyik legjobbja.”
Bale: „Sok jó játékosunk megsérült, de a keretünk lehetõséget ad arra, hogy pótoljuk õket.”
Benítez: Hiszem, hogy Benzema 20-25 gól fölé kerülhet
Meg van rémülve?
Nem, madridi vagyok. Itt nevelkedtem. Már két órával a meccs elõtt elindultam a haverjaimmal, hogy legyen állóhelyünk a Bernabéuban. A gyerekkorom és az ifjúságom is errõl a klubról szólt.
Olyan klubba érkezett, ahol nincs középút…
Itt nevelkedtem: tudom, a második hely nem számít. A célok az érdemeidtõl függnek, az igazolásoktól, a csapattól. És ez egy nagyon jó csapat, mely mindenért versenybe szállhat, ám ehhez meg kell találni az egyensúlyt. Mindent ki kell hozni a keretbõl ahhoz, hogy ott legyünk még a porondon májusban, harcoljunk, s megnyerjük a döntõ jelentõségû meccseket. Itt nõttem fel: értem és elfogadom az elvárásokat.ú
Tudja, hogyan kell kezelni a Santiago Bernabéut?
Jó fogadtatásra számítok. Tudom, mit vár a közönség: jó focit és gyõzelmeket. S persze azokat a játékosokat értékelik, akik mindent beleadnak. Egy intelligens publikumról beszélünk. Azt akarják, hogy támadó szellemben, szépen játszunk. Nem szeretem a 0-0-ra végzõdõ meccseket. Minden csapatnak megvan a maga szintje, s a Madrid mindig gólokat kell szerezni, lehetõség szerint úgy, hogy közben egyet sem kap. A célom az egyensúly megteremtése, ezt szeretném elérni a rendelkezésre álló játékosállománnyal. S ebben a közönség a segítségünkre lesz, örömüket lelik majd a futballunkban.
Támadó középpályást szeretne faragni Bale-bõl?
Van egy nagyon kellemes problémánk, mégpedig az, hogy itt van Isco, James, Bale, Ronaldo… A támadójátékban nagyon erõs futballistáink vannak, mind a kapura törnének. A feladatunk az, hogy a jellegzetességeiket összekombináljuk. Gareth például remekel, ha nagy terület van elõtte, James és Isco megtalálja a réseket, Ronaldo jól mozog befelé, Benzema megteremti magának a helyzeteket… Mindannyiuknak meglesz a szabadsága. S a posztjaik? Ott kell játszaniuk, ahol a legjobbak, ahol élvezik a meccset. Ezeket az érdekeket kell összhangba hozni: hol a legkényelmesebb a játékosnak és hol tud leginkább a csapat hasznára válni. Ez a kulcs.
Lesznek még érkezõk?
Augusztus 31-ig nyitva áll a piac, lehetnek még mozgások, de én csak arról a keretrõl beszélhetek, mely jelenleg a rendelkezésemre áll. Nem könnyû javítani ezen a csapaton, hiszen nem sok olyan játékos van, aki jobb a mieinknél, s le is igazolható. De másként is tudunk fejlõdni, minõségi, játékosokra és csapatrészekre specializált munkával.
Gondolt esetleg egy olyan kilencesre, aki kicsit más, mint Benzema?
Minden posztnál elõny, ha vannak alternatívák. Pl. a középpályán jó, ha van egy játékosod, aki a labdatartásban erõs, s egy másik, aki remekül passzol. Meccstõl függõen mindkettõnek megvannak a maga elõnyei. A csatároknál sincs ez másként. Benzema egy kiváló játékos. Idén az az egyik vágyam, hogy túllépje a 20-25 gólos határt. Ebben nagyon bízom. Benzema ráadásul képes másféle játékra is egy másik támadóval kiegészülve. Ronaldo pl. remekül fejel.
Mennyire függenek a Barcelonától?
Spanyolországban nem csak õk vannak. Itt az Atlético, a Valencia, a Sevilla, akik szintén remekül teljesítenek. De nyilvánvaló, hogy a Barcelona a bajnok, a legfõbb hivatkozási alap. Ellenük sokkal nehezebb megtartani a labdát, hiszen ahhoz vannak szokva, hogy õk birtokolják, s ha mégsem, helyre akarják állítani a világ rendjét és kárt szeretnének okozni az ellenfélnek. Nem lesz könnyû dolgunk velük.
Iker szülei: A fiunk innen akart visszavonulni, Florentino üldözte el
Nem mennek el a búcsúztatásra
„Eszünkbe sem jutott. Nem fogunk részt venni ebben a komédiában, ebben a színdarabban, amit Florentino sietõsen összerakott azért, hogy úgy tûnjön, jól bánt a fiammal, mivel ez nem igaz. Csak akkor megyünk, ha a gyermekünk kér meg rá. Irigykedtem, amikor azt láttam, Pirlo hogyan távozott a csapatától, és nem értem, hogy miért nem érdemelte meg ugyanezt a fiam. Mindent megtett a klubért, elkötelezett volt.”
A bánásmód a Real Madridnál
„Lorenzo Sanz és Calderón idején nem volt probléma, bezzeg Florentinónál. Ez az elnök sosem szerette a fiamat, mivel túl alacsony, õ a magasabb kapusokat szereti. Az volt a mániája, hogy idehozza Buffont. Az én Ikerem sok mindent elviselt, amirõl nem írtak, nagy pszichés nyomás nehezedett rá, teljesen másként kezelték õt, mint a többi játékost. Az elmúlt öt évben folyamatosan becsmérelték. Ez az egész nagyon igazságtalan volt és megtört valamit a lelkében.”
Florentino Casillas ellen
„Iker olyan, mint én, belül szenved. Senkivel sem osztja meg a problémáit, de én anyaként mindig is sejtettem, mi van benne. Láttam, hogyan kínlódik éveken keresztül. Florentinónak nagyon csúnya megnyilvánulásai voltak az öltözõben. Rosszul bánt a fiammal, aki azonban erõsebb volt, mint az õt érõ támadások. Florentino üldözte el õt, Iker a Madridból akart visszavonulni.”
Átigazolás a Portóhoz
„A Porto? Istenem… Mikor arról beszéltek, hogy házat keres Rómában, felhívtam: Iker, mégis mit csinálsz? Ne menj el. Most gondoljon bele, a Porto… Ez egy másodosztályú csapat egy olyan kaliberû játékosnak, amilyen Iker. Egy világbajnok nem fejezheti be a pályafutását a Portóban. Oda mehetett volna, ahová csak akar, az sem érdekelt volna, ha a Barcelona az, ott legalább úriemberek vannak.”
Iker édesapja ehhez hozzáfûzte: „Jól van, Carmen, azért azt ne mondjuk, hogy a Porto egy másodosztályú csapat, hiszen tiszteljük õket. De az biztos, hogy Iker egy Manchester Unitedot vagy egy PSG-t érdemelt volna. Ha hallgatott volna rám, azt mondtam volna, hogy töltse ki a szerzõdését Madridban. Hogy senki nem akarja, hogy méltatlanul távozz. Nyilvánvaló, hogy a Madrid ezzel a megoldással nettó 25 millió eurót nyert.”
Kevés ajánlat érkezett Ikerért
„Ezt mondják. A klub megszûri a beérkezõ ajánlatokat, és csak azokat továbbítja, melyek számára megfelelõek. Mindenki tudja, hogy Ikert 34 évesen még bármelyik európai klub szívesen látná. De az elnöknek nem állt érdekében, hogy egy erõs csapathoz igazoljon, nem akart úgy járni, mint Moratával vagy Morientesszel. Nem akarta, hogy Casillas sikert érjen el. Én azt mondom, a sociók közt kellett volna szavazást tartani a gyermekem sorsáról… Megnézni, õk mit mondanak. Florentino az utóbbi idõben mutatott ténykedésével igencsak szembemegy az igazgatósággal, mondja meg, mikor látta utoljára bármilyen nagyobb eseményen az alelnököt, Fernández Tapiast?”
Füttyszó a Bernabéuban
„Ez nem pont úgy igaz, ahogy gondolják. Ezt az egész megszégyenítõ kampányt Florentino indította el számos újságíró és médium segítségével, melyek már 2010 óta támogatják õt. Nyilvánvaló, hogy ha 1000 ember fütyül a Bernabéuban és arra kéred a barátaidat, hogy ezt emeljék ki, erõsítsenek rá, akkor el tudod hitetni másokkal, hogy azt az embert nem szeretik. De persze mindez nem biztos. Hajtóvadászat zajlott Iker ellen, le akarták dönteni a szobrát, amit nagyon nehezen éltem meg szülõként. Ahogyan néhány tévéadásban bántak vele, az már-már bûn volt a szememben. Cristiano és Bale is követett el hibákat, de annak mégsem kerítettek ekkora feneket. Az sem tetszik, hogy néhány újságíró, aki korábban kikezdte õt, most mindent megmozgat azért, hogy interjút készíthessen vele.”
Rossz viszony Florentinóval
„Florentino csak azokat szereti, akiket õ vásárol. Ha úgy alakul, hogy leigazolod Bale-t, de mégis több mezt adnak el az én fiam nevével, akkor mindent elkövetsz azért, hogy a te árudat többen vásárolják. Casillas mindig is egy ikon volt a madridizmus számára, s rontani kellett a hírnevét ahhoz, hogy másokat jobban kedveljenek. Õ ezt hívja marketingnek. Erre már akkor felfigyeltünk, mikor az elsõ komoly szerzõdést megkötötték vele 2005-ben. Ahelyett, hogy néhány évvel a szerzõdés lejárta elõtt hosszabbítottak volna vele, mint például Ramos esetében, az utolsó pillanatig vártak. Mondtam is neki: Ha a fõnököd az utolsó nap kér arra, hogy maradj, az azt jelenti, hogy nem szeret téged.”
Az elsõ szerzõdéshosszabbítás
„A képviselõje, Ginés Carvajal azt mondta nekünk, hogy az elnöknek egyetlen ajánlata van számunkra, és ezt elutasítottuk. A fiam félt, hogy két szék közül a pad alá esik, de meggyõztük, hogy legyen türelemmel. Végül teljesen figyelmen kívül hagytak minket és az elnök 200 milliót nyert az egészen. Iker is egy Galaktikus volt, nem akartuk, hogy kevesebbet keressen, mint mondjuk Roberto Carlos. A fiam összeveszett Carvajallal (az ügynökkel – a szerk.), hiszen õ csak Raúllal foglalkozott és nem tett semmit azért, hogy jobb feltételeket harcoljon ki. Ez normálisnak tûnt, hiszen végsõ soron a játékosok képviselõi a klubnak dolgoznak. Ha pénzt tudnak spórolni az elnöknek, akkor ezért tesznek erõfeszítéseket.”
Calderón érkezése
„Egy úriember volt, nem olyan, mint Florentino, aki semmilyen gesztust sem gyakorolt a fiunk felé vagy épp felénk. Úgy döntött, szerzõdést hosszabbít Ikerrel annak ellenére, hogy még hátra volt három év abból a kontraktusból, amit Florentino kötött vele. Calderón azt mondta neki, megérdemli, és adott neki 1500 millió pesetát. Megkérdezte a fiamat, mennyit akar keresni, õ tõlünk kért tanácsot, mi pedig azt mondtuk, egy fillérrel se kevesebbet, mint Raúl. És így is lett. Carvajal semmit nem tett ezért.”
Casillas ezután kirúgta az ügynökét, aki beperelte a családot, mivel jutalékot követelt az új szerzõdésért. Mintegy öt millió euróról volt szó, melyrõl Casillasék úgy gondolták, a klubnak kell kifizetnie. A család is keresetet adott be a Real Madrid ellen.
„Mourinho elsõ évében még mindenki a világ legjobb kapusaként emlegette Ikert. Aztán ez megváltozott, amikor a klubnál látták, hogy nem hagyunk fel a jogi lépésekkel.” A szülõk és Florentino jogásza, José Ángel Sánchez között egészen 2012 áprilisáig húzódott a Carvajal-ügy megoldásának keresése. Ez rányomta a bélyegét Iker teljesítményére a Bayern München elleni BL-elõdöntõn, a meccs elõtti éjszaka le sem hunyta a szemét. „A fiunk nagyon ideges volt, mert a csapat arra próbálta rávenni, hogy beszéljen le minket a pereskedésrõl.” Iker végül a tárgyalás napján arra kérte a szüleit, hogy ejtsék a vádakat a Real Madrid ellen. „Meg kellett állapodnunk Ginésszel, hogy kifizetünk neki egy összeget, amit aztán a klub megadott Ikernek.” A szülõk szerint ez az egész ügy megváltoztatta Mourinho viselkedését is, aki 2012 decemberében a padra ültette, s Adán lépett a helyére. „Ez megaláztatás volt.”
Sikerek a spanyol válogatottal
„Tudjuk, hogy ez nagyon idegesítette Florentinót. Nem akarta, hogy a fiam kiemelkedjen, fõleg azt nem, hogy olyan ember nyerje meg a világbajnokságot, akit utál.”
A sajtó beavatkozása
„A fiam nem egy szent, de nem is egy lehetetlen ember. A klub lejárató kampányának része volt mindaz, amit róla írtak.”
Arbeloa és Diego López
„Arbeloát bevédte az elnök. Arra használta, hogy kikezdje a fiamat. Diego nem jobb a fiamnál, annak ellenére, hogy Paco Buyo hónapokig védte õt, amiért galíciai.”
Az Atlético elleni baki Lisszabonban
„Nagyon fájtak Ikernek azok a kritikák, amik a döntõben elkövetett hibája miatt érték. Az emberek csak ezzel foglalkoztak, nem azzal, hogy milyen jól védett a Dortmund vagy a Schalke ellen…”
De Gea érkezése
„Jól tudjuk, hogy amikor átigazolásokról van szó, akkor az ügynöke, Jorge Mendes mozgatja a szálakat a Real Madridnál.”
„Ülj le, nézd végig a karrieredet, és élvezd, hiszen mindez történelem”
Manolo Sanchís: “Casillas a Portóba megy. Szeretném, hogy támogassátok õt a döntésében és hogy legyetek hálásak neki azért a rengeteg évért, amíg csodálatos munkát végzett Madridban. Sok szerencsét, Iker! Ne aggódj, a szép madridi emlékeket senki nem veheti el tõlünk!”
Jesé: “Ennek a klubnak a legendája voltál és leszel, nagyon fogsz hiányozni nekünk, köszönjük a tanacsaidat és azt, hogy veled jatszhattunk. Sok szerencsét, és mindörökké Iker!!!”
Marcelo: “Ikercio, megtiszteltetés volt nyolc évig melletted lenni és tanulni tõled. Mindig a legjobbakat kívánom neked, Kapitány!”
Illarramendi: “Megtiszteltetés volt veled játszani. A legjobbakat kívánom neked ehhez az új idõszakhoz!”
José Rodríguez: “Köszönet mindenért Iker, mindig is példakép leszel azoknak, akik imádják ezt a csodálatos sportot.”
Luis Rubiales (A Spanyol Labdarúgók Szövetségének elnöke): “Elment a történelem legjobbja. Köszönet mindenért, amit a spanyol bajnokságban adtál a futballnak, Casillas.”
Pacheco: “A legjobbakat kívánom neked erre az új idõszakra! Nem csupán sokat tanulhattam tõled, de egy barátot is szereztem.”
James: “Megtiszteltetés, hogy megoszthattam az öltözõt a futball és a Real Madrid egy legendájával. Köszönök mindent, Kapitány.”
David Beckham: “Mit is lehetne mondani errõl az emberrõl… Szomorú azt látni, hogy Iker elhagyja azt a klubot, amelyet imádott és amelyért mindent megtett oly sok éven át. Õ a barátom, egy nagyszerû ember, a világ legjobb kapusainak egyike a történelemben. Egy igazi legenda. Gracias, Amigo!”
Carvajal: “Büszkeség volt veled egy öltözõn osztozni ebben a két évben, kapitány. Köszönet mindenért, amit a madridizmusnak tanítottál!”
Bale: “Rendkívül megtisztelõ volt Casillas mellett játszani az elmúlt két évben. Egy igazi legenda a futballban, sok szerencsét kívánok barátom!”
Isco: “Iker, köszönet mindenért, amit a Madridnak, a válogatottnak és a futballnak adtál, büszkeség volt egy igazi labdarúgó legendával együtt játszani.”
Nacho: “Sok szerencsét, kapitány! Köszönet mindenért, amit hosszú idõn keresztül nekünk adtál. Hatalmas vagy!”
Cannavaro: “Sok szerencsét, barátom!”
Jordi Codina: “A legjobbakat kívánom neked ehhez az új idõszakhoz. Egy óriás vagy, sok szerencsét, barátom!”
Sergio Ramos: “Tíz közös év és rengeteg, rengeteg közös pillanat. Nagy kapitány. Köszönöm.”
Mario Suárez: “A történelem legjobb kapusa vagy és leszel is. Sok szerencsét ehhez az új idõszakhoz!
Iván Campo: “Sok szerencsét ehhez az új idõszakhoz, melyet a Porto játékosaként töltesz majd el. Élvezd továbbra is. Nagyon fogsz nekünk hiányozni, ölelés. “
Jesús: “Bármerre is mész, itt mindig emlékezni fognak rád. Sok szerencsét neked ehhez az új idõszakhoz, barátom!”
Pepe: “Sok szerencsét, kapitány! Megtiszteltetés volt veled egy csapatban játszani. Remélem, a Portónál tárt karokkal fogadnak majd. Biztos vagyok benne, hogy így lesz.”
Figo: “A legjobbakat kívánom ehhez az új idõszakhoz. Csodálattal, tisztelettel és barátsággal. Hatalmas vagy, barátom!”
Pedro León: “A madridizmus mindig hálás lesz neked. Sok szerencsét ehhez az új korszakhoz.”
Míchel: “Ülj le, nézd végig a karrieredet, és élvezd, hiszen mindez történelem. Gratulálok, madridista legenda!”
Javier Balboa: “Legenda vagy és leszel, a klub történetének legjobb kapusa! KÖSZÖNJÜK!
Morata: “Köszönet mindenért, amit tanítottál nekem, nagyon köszönöm, kapitány. A lehetõ legjobbakat kívánom neked!”
Metzelder: “Egy legenda hagyja el a Real Madridot. Sok szerencsét a következõ feladathoz, Iker!”
Garay: “A munkát és a professzionalizmust el kell ismerni. Öröm volt megosztani veled az öltözõt. Hatalmas játékos, és még jobb ember. Ma egy kapuslegenda távozik, köszönet mindenért, Iker!
Mesut Özil: “Iker Casillas 25 év után, a világ egyik legjobb kapusaként és a klub legendájaként elhagyja a Real Madridot. Iker, barátom, a legjobbakat kívánom neked, sok trófeát a Portónál!”
Álvaro Domínguez: “Egy legenda, aki mindig ott él majd az emlékeinkben a válogatottal aratott diadalai, az elért eredményei miatt. Sok szerencsét.”
Miguel Ángel Moyá: “Egy példakép, hiányozni fogsz a spanyol bajnokságból. Büszkeséggel tölt el, hogy ellened játszhattam. A legjobbakat kívánom.”
Fernando Sanz: “Sok szerencsét, öröm volt együtt, és egymás ellen játszani.”
Javier Tebas: “Nagyon köszönöm! Köszönet a La Liga nevében, melynek naggyá válásához hozzájárultál ezekben az években.”
Míchel Salgado: “Meghatott a búcsúd és büszke vagyok arra, hogy 10 évig együtt játszhattunk a Real Madridban és a válogatottban.”
Andrés Iniesta: “Iker, sok szerencsét az új csapatodnál! A legjobbakat kívánom!”
Guti: “Elment egy barát, egy kissrác, aki 9 évesen került a Real Madrid utánpótlásához és valóra válthatta az álmát a világ legjobb csapatában és a mi életünk nagy csapatában. Hatalmas vagy Iker, a könnyeid egy igazi madridista könnyei voltak. Kiváltság volt melletted játszani ennyi évig, az álmok végesek, de a szép pillanatok, amiket együtt éltünk át, örökké tartanak.”
Javi Martínez: “Sok szerencsét az új kalandhoz, legenda!”
Kasper Schmeichel: “Szomorú azt látni, hogy Iker Casillas távozik a Real Madridból. Õ a legjobb kapusa ennek a generációnak, az egyik legnagyobb példaképem.”
Piqué: “A La Liga nagyjainak egyike távozott. Megtiszteltetés volt ellened játszani az elmúlt években. Sok szerencsét Iker.”
Puyol: “Az emberek a színek felett állnak. Sok szerencsét, barátom. Nagy ölelést küldök neked.”
Mateos: “Te voltál és leszel a Real Madrid és a spanyol válogatott történetének legjobb kapusa! Megtisztelõ volt veled egy öltözõn osztozni! Sok szerencsét!”
Chicharito: “Megtiszteltetés azt mondani, hogy csapattársa voltam a Real Madrid történetének legjobb kapusának.”
Tomas Mejias: “Köszönet mindazért, amit a madridizmusnak adtál, öröm volt veled megosztani az öltözõt, sok szerencsét a Portóhoz.”
Negredo: “Megtiszteltetés volt egy öltözõben öltözni veled, a történelem legjobb kapusával. Sok szerencsét az új kihíváshoz, barátom.”
Santi Cazorla: “Sok szerencsét az új érához. Kétségtelenül a világ legjobb kapusa, emellett pedig nagyszerû ember, sok sikert, barátom!”
Sergio Asenjo: “Köszönöm Iker! Azért, amit a futballnak adtál, és mindazért, amit nekem tanítottál. Sok szerencsét Portugáliához!”
Modric: “Sok szerencsét csodálatos karriered következõ szakaszában! Büszke vagyok, hogy melletted játszhattam!”
A Real Madrid búcsúzik Iker Casillastól
A Real Madrid számára a mai nap mindenekelõtt a háláról és az elismerésrõl szól. Nem csak a klub egyik legjobb kapusa távozik ma. Ma elhagyja a csapatot a Real Madrid és a spanyol labdarúgás történetének legkiválóbb hálóõre.Ebben a búcsúban benne van milliónyi érzés, egy reményekkel, álmokkal, önfeláldozással, erõfeszítéssel és egyedülálló diadallal teli emlékkép.
Iker Casillas még nagyobbá tette ezt a címert. Õ volt a kapitányunk és itt formálódott legendává azok után, hogy mindössze kilenc évesen megérkezett a csapathoz.
A Real Madrid 113 éves, és Casillas 25 esztendõn át védte a mezünket. Ez alatt az idõ alatt az egyik legfontosabb játékossá vált, s színtõl, elkötelezettségtõl függetlenül elnyerte a világ futballrajongóinak tiszteletét, csodálatát és szeretetét. Három Bajnokok Ligája, egy klubvilágbajnokság, két Interkontinentális-kupa, két Európai-szuperkupa, öt bajnoki cím, két Király-kupa, négy Spanyol-szuperkupa a Real Madriddal, egy világbajnokság és két Európa-bajnoki cím a spanyol válogatottal – mindez fontos része az örökségének, de ennél többrõl van szó. Zamora-díj, Bravo-díj, öt alkalommal választották a világ legjobb kapusának. Asztúria Hercege díjat kapott sportteljesítményéért.
A teljes lista lenyûgözõ és vég nélküli, de mindenek felett büszkeség és megtiszteltetés minden madridistának. Iker elmegy, de a példája itt marad. Az õ 725 meccse, melyet ebben a mezben játszott, utat mutat mindazoknak, akik arról álmodoznak, hogy egyszer ennek a csapatnak a részei lehetnek.
Mindenért, amit elértél, Iker, köszönet illet. Köszönjük, hogy a csapat legjobb idõszakának szimbóluma lettél. Elmész, de nem felejtjük el, hogy mindig a Real Madrid szívében leszel.
Hivatalos kö…
Hivatalos közlemény: A Real Madrid 2020. június 30-ig meghosszabbította Marcelo szerzõdését.