Madridi tévhitek (I. rész) – Zidane taktikailag gyenge edző
Most, hogy a rózsaszín köd eloszlott, és sokan kezdik elfeledni a tavalyi idény második részében történteket, a szurkolók körében gyakran hallhatjuk és olvashatjuk, hogy Zidane-nak nagyon kevés taktikai elképzelése van, sőt, sokat szerint egyáltalán nem is rendelkezik ilyen tudással. A spanyolok körében többször is illették már a „taktikai banán” jelzővel, utalva arra, hogy bizony komoly hiányossággal rendelkezik a tréner a játék ezen területén. Nem tagadhatjuk, hogy Zizou jelenleg még nem világklasszis taktikus, ezt azonban nem is várhatjuk el, hiszen még mindig tanulja a szakmát. Azt állítani viszont, hogy a mesternek nagyon kevés taktikai érzéke van, vagy egyáltalán nincs is, meglehetősen komoly hiba.
Bármennyire is kifogásoljuk Zidane támadójátékát, egy dologért nagyon hálásak lehetünk neki, mégpedig a nagy meccseken mutatott hatékonyságért. A végtelenhez konvergáló beadások, és az ebből következő védelmi sebezhetőség helyett egy sokkal védekezőbb szellemű megközelítést használ a liga erősebb csapatai ellen, valamint a Bajnokok Ligájában is. Természetes, hogy a szurkolók panaszkodnak, hiszen a Real Madrid történelme pontosan a gyönyörű támadásokról híres, Zidane számára viszont az eredmény az igazán fontos. A Nou Campban, a Calderónban, a Ramón Sánchez Pizjuánban, az Anoétában és a Stádio Olimpicóban elért győzelmek miatt kifejezetten dicséretet érdemel a mester, és ez csak néhány kiemelkedő eredmény, a sort még folytathatnánk.
Néhányan talán azt állíthatják, hogy a mester túlságosan defenzív és gyáva taktikát választ a nagy mérkőzésekre, a kontrajáték pedig alapvető, egyszerű taktikai elem. Ahogy a PSG is mutatta a múlt hét folyamán, van különbség két védekező felfogás között is. A csapatnak jól strukturáltnak kell lennie, ugyanakkor biztosítani kell az egységet és egyensúlyt is, ha kockázatot vállalnak a játékosok a támadások, az ellenfél nyomás alá helyezése folyamán. Amikor a csapat védekező szellemben lép pályára, Zidane taktikája közvetlenül Casemiro erősségeire irányul, azaz arra, hogy meg kell akadályozni minden kísérletet, még a tizenhatos vonala előtt. Ez a felfogás segít minimalizálni az olyan játékosok védekezési kötelezettségeit, mint Marcelo, hiszen így sokkal kevesebb nyílt területet kell védekezni. Mint látjuk, a felfogás eredményes, hiszen a csapat megnyerte a Bajnokok Ligáját, jelenleg pedig vezeti a bajnokságot.
Az Atlético Madrid elleni 3-0-s idegenbeli győzelem talán a legnyilvánvalóbb példája annak, hogy az edző megközelítése valóban hatékony. Sergio Ramos, Pepe és Casemiro hiányában a mester egy 4-4-1-1-es felállást alkalmazott, amivel sikerült teljesen megfojtania a hazaiakat. A kontratámadások klinikai pontossága végleg megpecsételte a matracosok sorsát, a Real Madrid pedig az elmúlt néhány idény egyik legkiemelkedőbb produkcióját nyújtotta.
Én vagyok az első, aki messze elismeri, hogy Zizou közel sem tökéletes, de a taktikai elképzeléseinek hiányáról szóló kritikák nagyon túlzóak. A nagy meccseken elért eredmények önmagukért beszélnek. Több mint egy évvel a kinevezését követően kijelenthető, hogy a francia képes trenírozni egy csapatot. És bár frusztrálja a szurkolókat, hogy a Real Madrid szenved néhány olyan mérkőzésen, amelyiken nem kellene, végül úgy is a blancók szerzik a három pontot, ez pedig a legfontosabb dolog.
Érdekesség, hogy Álv…
Érdekesség, hogy Álvaro Morata 13 góljából mindössze 6 született olyankor, amikor a támadó a kezdőcsapat tagjaként lépett pályára. A spanyol támadó 184 percenként talál a hálóba kezdőként, míg csereként pályára lépve negyedannyi időre van szüksége ahhoz, hogy bevegye az ellenfél kapuját.
Sergio Ramos a Real …
Sergio Ramos a Real Madrid történetének második legeredményesebb hátvédje, ha a szerzett gólok számát vesszük alapul. A spanyol 69 találatának köszönheti a jelenlegi helyezését, nála csak Fernando Hierro volt képes több alkalommal bevenni az ellenfelek kapuját, a klub korábbi kapitánya 127 gólig jutott.
Kiko Casillával az Athletic Bilbao ellen?
Keylor Navas formája mindannyiunk számára aggasztó. A Real Madrid kapusa épp egy önbizalomhiány okozta válság közepén van. Úgy érzem, Zinédine Zidane-nak döntést kell hoznia, méghozzá sürgősen.
Én voltam az egyik legnagyobb támogatója annak, hogy a Costa Rica-i kapust kell megtartani ahelyett, hogy a Real Madrid elhozza De Geát Manchesterből. Most sem kételkedem Keylor képességeiben. Az elmúlt idényben a jelenleg 30 esztendős hálóőr egy kemény téglafalként funkcionált a kapuban, 45 mérkőzésen mindössze 31 gólt kapott, és elévülhetetlen érdemei voltak a Tizenegyedik megszerzésében.
Mindemellett ostobaság lenne figyelmen kívül hagyni a fájdalmas igazságot, a tényt, hogy a kapus nem képes eljutni ugyanazon magasságokba, mint a műtétjét megelőzően. A lelátón már a nyugtalanság jeleit tapasztalni, valahányszor lövésre szánja el magát az ellenfél. A szurkolók szép lassan kezdik elveszíteni a hitüket a hálóőrben, ez pedig bármely kapus számára halálos szituációként hatna.
A legegyszerűbb megoldás, ha bizalmat szavazunk neki, ha mögé állunk. Ez várható a csapattársaktól is, hiszen a csapategység elengedhetetlen. Ha azonban teljesen érzelemmentesen tekintek a dologra, kizárólag futballszakmai szempontokat veszek figyelembe, akkor miért ne kaphatna lehetőséget helyettese, Kiko Casilla az Athletic Bilbao ellen?
A Real Madrid saját nevelésű kapusa meglehetősen jól teljesített eddig, valahányszor lehetőséget kapott. Nem játszott túl sokat, de eleget ahhoz, hogy megmutassa, képes jó munkát végezni, amikor szükség van rá. Segített elkerülni a katasztrófát a Sevilla elleni kupavisszavágón, három nagyszerű védésével életben tartotta a Real Madridot Vigóban, az Osasuna ellen pedig büntetőt védett a bajnokságban.
Kiko Casilla az akadémián keresztül jutott el a Real Madrid első csapatáig, majd kis kitérő után ismét visszatért a spanyol fővárosba. Tudja jól, hogy mi a szerepe. Ő nem fog nyíltan panaszkodni amiatt, hogy sokszor csak a padon kap helyet. Az előléptetés folyamata a futballban úgy működik, hogy az játszik, aki a legjobb formában van. Ha jelen esetben ez a játékos Kiko Casilla, akkor miért nem kaphatna lehetőséget a San Mamésben szombaton?
Tomás Roncero
Zinédine Zidane titkos fegyverei
A második támadósor
Sergio Ramos kivételes fejelőképességének köszönhetően már számtalan alkalommal válhatott a címlapok sztárjává, de nem ő az egyetlen olyan védekező szellemű játékos Zinédine Zidane csapatában, aki hozzájárul a Real Madrid támadásaihoz és góljaihoz. Dani Carvajal és Marcelo, a francia edző első számú jobb és balhátvédje már a csapat 18 góljában vállaltak főszerepet a 2016/17-es idényben.
Marcelo hőtérképe a Betis ellen
A sebesség egy igen meghatározó tényező a spanyol és a brazil hatékonyságát illetően, ráadásul a játékstílusuknak köszönhetően a Real Madrid fölényt tud kialakítani szinte bármely ellenfél térfelén úgy, hogy labdavesztés esetén mind a ketten képesek pillanatok alatt visszaérni az ellenfél offenzívájával. Esetükben azonban a védekezésnél majdhogynem fontosabb az, amit támadásban nyújtanak, hiszen kiszélesítik a támadásokat és gyakran csatlakozik valamelyikük a támadóhármashoz, már-már egy negyedik offenzív játékos szerepét felvállalva, extra fenyegetést jelentve az ellenfél számára. Ennek köszönhető, hogy gyakran jön ki úgy a lépés, hogy el kell vállalniuk az utolsó, nagyon fontos passzt, amiből a támadóknak meg kell próbálniuk betalálni a hálóba.
Carvajal hőtérképe a Betis ellen
Gólpasszokban is a legjobbak között
Marcelo a Real Betis ellen Cristiano Ronaldónak adott gólpasszt, amivel egyértelműen nagy szerepet vállalt a csapat győzelmében, még úgy is, hogy nem a győztes találatról beszélünk. A brazilnak ez volt a nyolcadik gólpassza az idényben, Carvajal pedig mindössze egyetlen assziszttal van lemaradva társától. Ami ennél is fontosabb, hogy őket csak Kroos (13), James (12), Lucas (9) és Cristiano (9) előzi meg a listán, akik mind támadó szellemű játékosok.
Hatékonyságuk tudatában Zidane-nak nincs más dolga, mint megfelelően rotálni a játékosokat és imádkozni, hogy egészségesek maradjanak az idény végéig, hiszen látható, hogy kulcstényezők napjaink Real Madridjában, akik nélkülözhetetlenek az európai dicsőség felé vezető úton.
A Real Betis elleni keret
Kapusok: Keylor Navas, Kiko Casilla és Rubén Yáñez
Védők: Dani Carvajal, Sergio Ramos, Nacho, Marcelo és Danilo
Középpályások: Mateo Kovačić, Toni Kroos, Isco, Luka Modrić, Marco Asensio, Casemiro és James Rodríguez
Támadók: Lucas Vázquez, Karim Benzema, Álvaro Morata és Cristiano Ronaldo
Kimaradt: Pepe, Raphaël Varane és Fábio Coentrão sérülés, Gareth Bale eltiltás, Mariano Díaz pedig technikai döntés okán.
Zinédine Zidane mérkőzés előtti interjúját itt olvashatod!
Real Madrid – Real Betis bajnoki mérkőzés
Helyszín: Madrid (Santiago Bernabéu); Időpont: 2017.03.12. (vasárnap) 20:45; TV: Sport 1
Xabi Alonso: Úriember a pályán és azon kívül is
Xabi Alonso visszavonul. Egy középpályás, aki még így, 35 évesen is egy kiváló játékos. Egyáltalán nem lett volna irracionális eljátszani azzal a gondolattal, hogy még néhány évig képes lesz folytatni a legmagasabb szinten, ő azonban nem tűnik olyannak, aki a szükségesnél tovább csinálná a dolgokat. Ezt igazolja az is, ahogy bejelentette, hogy az idény végeztével búcsúzik az aktív labdarúgástól. „Megéltem. Szerettem. Isten veled, te csodálatos játék.” – írta közösségi oldalain. Olyannak tűnt, mint egy szakítás margójára írt jegyzet, amit az ember sosem fog elfelejteni.
A pályán mutatott személyisége tökéletesen tükrözi, mennyire megszállottja ennek a játéknak. A Xabi Alonso név hallatán mindenkinek az elsöprő, egész pályát átölelő átadásai, a tizenhatoson kívülről szerzett hálószaggató góljai fognak eszébe jutni, valamint az, ahogy a passzokat művészi szintre emelte. Mindenkiben felsejlik majd egy-egy közömbös, már-már a nemtörődömséget kifejező ünnepi fotó, a karizmatikus személyisége, valamint a vörös szakálla.
Elég csak megnézni, hogyan sétál be ellenfélként a korábbi csapatának öltözőjébe, hogyan üdvözlik őt átölelve a korábbi csapattársai. Egy edzésen még Zinédine Zidane-nak is kötényt adott, az ég szerelmére. Minden annyira könnyednek tűnt, amit a futballpályán csinált.
Mindenkiben nyomott hagyott, amikor 2014-ben távozott a Bayern München kedvéért. Akkor, 32 évesen is világklasszis szinten űzte a játékot, mindezt tette úgy, hogy az amúgy sem gyorsaságáról híres játékos sebessége sem volt már a régi. Azonban az, amit ő tudott a labdával, nem tanulható. Nem tanulható, ahogy a térlátása, a helyzetfelismerése, és rendkívül gyors gondolkodása sem. Toni Kroos érkezett helyette, egy sokkal támadóbb felfogású játékos. Senki sem tudta még akkoriban, hogy pontosan mire is számíthatunk tőle.
Három év távlatából úgy tűnik, hogy a Real Madrid egy igen jövedelmező üzletet kötött akkoriban. Alig több mint 20 millió eurónak és Alonso távozásának köszönhetően a királyi gárda megszerezte Toni Kroost a Bayern Münchentől, aki jelenleg a csúcson van és félelmetesen emlékeztet arra a játékosra, aki egykor Xabi Alonso volt a Real Madrid mezében. Mindez azonban nem teszi könnyebbé a búcsút ettől a kivételes játékostól, még akkor sem, ha jelenleg nem a kedvenc csapatunk címeréért küzd.
Alonso szinte mindent megnyert, amit a labdarúgás világában meg lehet: a Bajnokok Ligáját, a La Ligát, a világbajnokságot, az Európa-bajnokságot, a Bundesligát és még megannyi címet. 2005-ben ő szerezte az egyenlítő találatot az AC Milan csapata ellen a Bajnokok Ligája döntőjében, néhány évvel később pedig már ő irányította a Real Madrid csapatát, vezényletével a királyi gárda 2011-ben rekordpontszámot elérve avanzsált bajnokká, illetve visszatérhetett Európa abszolút elitjébe. 2014-ben a madridiakkal is Bajnokok Ligáját nyert, a döntőben pedig ismét volt egy olyan pillanata, amit soha nem fognak elfelejteni a szurkolók, pedig eltiltás miatt pályára sem léphetett. Igen, a lisszaboni sprintjére gondolunk.
Real Madrid, Liverpool, Real Sociedad… Mindhárom csapat saját legendájaként kezeli ezt a ragyogó játékost, pedig elképzelhetetlen, hogy ő is legendaként tekintsen magára. A Real Madrid elég szerencsés volt ahhoz, hogy részese lehetett ennek a nagyszerű pályafutásnak.
Xabi Alonso távozásával a labdarúgás világa sokat veszít majd szépségéből, mind a pályán, mind pedig azon kívül. Ő azonban a visszavonulását is úgy jelentette be és úgy éli meg, ahogy egész pályafutása során viselkedett: úriemberként. Őszintén kívánjuk, hogy sok hozzá hasonló játékosa és személyisége legyen a labdarúgásnak az elkövetkezendő évtizedekben.
Köszönünk mindent, Xabi!
Érdekesség, hogy Kar…
Érdekesség, hogy Karim Benzema a legutóbbi hat, Real Betis ellen lejátszott találkozó mindegyikén betalált a sevillai csapat hálójába.
Xabi Alonso: Egy ragyogó pályafutás idézetekben leírva
Xabi Alonso tegnap jelentette be, hogy pályafutása az idény végeztével befejeződik, hiszen visszavonul az aktív labdarúgástól.
„Nem volt egyszerű döntés, de hiszem, hogy ez a megfelelő idő” – mesélte a középpályás az FC Bayern TV-nek. „Mindig úgy éreztem, hogy jobb hamarabb abbahagyni. Még mindig jól érzem magam, de úgy vélem, ez a megfelelő pillanat.”
„A legmagasabb szinten akartam befejezni a pályafutásomat, a Bayern München pedig a legmagasabb színvonalat képviseli. Hihetetlenül büszke és boldog vagyok, hogy ezért a csapatért játszhatok és részese lehetek a Bayern családjának.”
Egy páyafutás idézetek formájában
Kezdeti időszak. Xabi a Real Sociedad játékosa – egy kisebb kitérőt tett az Éibar csapatába is, kölcsönben -, ahol a klub kapitányává válik mindössze 20 esztendősen, majd 21 évesen bemutatkozhat a spanyol válogatottban is.
„Nem emlékszem az akadémia egyetlen olyan játékosára sem, aki ekkora hatással lett volna a klubnál, mint ő. Úgy tűnik, mindenki jobban teljesít, ha ő is a pályán van.”
John Toschack, aki lehetőséget adott Xabi Alonsónak arra, hogy bemutatkozhasson a La Ligában
„Alonso fantasztikusan kezeli a labdát és rendkívül tisztán látja a futballt.”
Spanyolország korábbi szövetségi kapitánya, Iñaki Sáez, aki első válogatott mérkőzésére hívta be a spanyolt
A liverpooli időszak. Xabi Alonsót Rafa Benítez vitte Angliába, ahol Steven Gerrarddal és Javier Mascheranóval osztozott a szurkolók szeretetében. Első idényében megnyerte a Bajnokok Ligáját, 2008-ban pedig hozzásegítette Spanyolországot az Európa-bajnokságon aratott diadalhoz.
„Már a 2004 augusztusában teljesített első edzés után nyilvánvaló volt, hogy Alonso egyszerűen királyi… Ő volt a legjobb középpályás, akivel valaha is együtt játszhattam. Ha egy nap én lennék a Liverpool edzője, akkor olyan segédeket szeretnék, mint Xabi Alonso vagy Jamie Carragher.”
Steven Gerrard
„Xabi Alonso az első ember, aki eszembe jut. Teljesen összeomlottam, amikor távozott a Real Madridhoz.”
Jamie Carragher, amikor arról kérdezték, hogy Steven Gerrardon és Suárezen kívül ki volt a legjobb csapattársa
„Csendes személyiség, de remek fickó – nagyszerű csapattárs. Nincs szükség arra, hogy magáról a játékosról beszéljek, hiszen az emberek tudják, mennyire jó is ő. Mindene megvan. Ő a világ egyik legkomplettebb középpályása.”
Pepe Reina, aki a válogatottban és Liverpoolban is csapattársa volt 2005 és 2013 között
„A passzmester. Senki sem tudja úgy továbbítani a labdát, mint ő. Emlékszem a debütálására az Anfielden, nagyjából 39 percre volt szükség ahhoz, hogy elrontson egy átadást. Hihetetlen játékos.”
John Arne Riise, aki a Liverpool balhátvédje volt 2001 és 2008 között
„Xabi nagyon okos. A rövid és hosszú passzokban egyaránt nagyon erős. Sokkal nagyobb a tudása, mint az ereje. Nagyon intelligens játékos.”
Rafa Benítez, aki a liverpooli években volt a spanyol edzője
A madridi időszak. A Real Madrid 2009 augusztusában 35 millió eurót fizetett Xabi Alonso játékjogáért. A Real Madridban töltött évek alatt generációjának egyik legjobb középpályásaként tartották számon. A spanyolokkal is megnyerte a Bajnokok Ligáját, közben több fontos címet is elhódított a spanyol válogatottal, 2010-ben világbajnokká avanzsált.
„Xabi Alonso olyan, mint egy metronóm, egy játékos, aki rendelkezik Xavi stílusával. Biztos vagyok benne, hogy aktív éveit követően nagyszerű edző válik majd belőle. Pep Guardiolára emlékeztet: már a pályán is úgy viselkedik, mint egy edző.”
José Mourinho, aki a Real Madridnál edzette a spanyolt 2010 és 2013 között
„Xabi Alonso a kulcs mindenhez. Nagyon fontos játékos a csapatban, kivételes tapasztalata és tudása van. Képes észrevenni, hogy mi fog történni, még mielőtt az bekövetkezne.”
Carlo Ancelotti, aki Madridban a 2013/14-es idényben dolgozott együtt a középpályással
„Nagyon nehéz fejleszteni azon, amit eddig tett. Fantasztikus örökséget hagyott maga mögött. Nagyszerű profi.”
Vicente del Bosque, Spanyolország szövetségi kapitánya azt követően, hogy Alonso 2014-ben bejelentette a visszavonulását a válogatottól
A müncheni időszak. Pep Guardiola csábította Münchenbe 2014 augusztusában. A Bayern 10 millió euró körüli összeget fizetett érte, pedig már 33 éves volt.
„Ha olyan játékost akartunk volna igazolni, aki üldözőbe veszi az ellenfelet, akkor őt elfelejthettük volna. Ha ez lenne a legfőbb szempont, akkor a világ leggyengébb játékosa lenne. Azért hoztuk ide, hogy uralja a játékot. Amikor nála a labda, ő a világ legjobbja.”
Pep Guardiola, aki két idényen keresztül dolgozott Alonsóval a müncheni klubnál
„Alonso lassú, ez igaz, de én is az voltam játékosként. Ez nem egy negatív tulajdonság. A lényeg, hogy a labda gyorsan legyen járatva, ebben pedig Xabi a világ egyik legjobbja.”
Carlo Ancelotti, aki a Bayern Münchennél újra együtt dolgozhat a spanyol középpályással
„A futball egy dolog, a család pedig egy másik. Ő egy kicsit idős is, de nagyszerű személyiség, vérbeli profi. Mindent megnyert, amit futballistaként meg lehet. Talán még egyszer magasba emelheti a Bajnokok Ligája serlegét, ez csodálatos lenne számára.”
Arjen Robben, Alonso müncheni csapattársa
„Xabi Alonso öt-öt évet játszott Liverpoolban és Madridban is. Mindig világklasszis volt, ezt pedig a Bayern Münchennél is igazolja.”
Jupp Heynckes, a Bayern München és a Real Madrid egykori edzője
„Xabi Alonso egyértelműen világklasszis. Azon tűnődöm, hogy a madridiak vajon feltették már magukban a kérdést, hogy jó ötlet volt-e elengedni őt.”
Jürgen Klopp Alonso müncheni debütálását követően
Florentino Pérez második eljövetele
Három, egymással tökéletes összhangban lévő esemény, mely előkészítette és meg is könnyítette Florentino második, a globális szuperhatalomra, azaz a Real Madrid irányítására tett kísérletét. Az első 2009. máricus 10-én történt, amikor a királyi gárda az Anfield Roadon találkozott a Liverpool csapatával, a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, fordításra készülve. A Mersey-partiak ugyanis 1-0-s előnnyel várhatták a találkozót, hiszen Madridban Benayoun góljával sikerült legyőzniük ellenfelüket.
Ami akkor történt, az a kilencszeres BL-győztes csapat totális megsemmisítése volt. A ragyogó Fernando Torres kínozta korábbi madridi ellenfeleit, a féktelenül hajtó Steven Gerrard pedig támogatta a spanyol csatárt. A liverpooli nyomás eredményezte meghökkentő részeredményt Dossena alakította mélyen megalázó 4-0-ra.
A második eseményre 2009. május 2-ig kellett várnunk. 18 veretlen mérkőzésen elért 17 győzelem sem volt elég. A 19. találkozón az a Barcelona érkezett Madridba, akik a nagy menetelés előtt utoljára voltak képesek diadalmaskodni a fővárosiak felett. A mérkőzés végül ismét katalán sikerrel ért véget. Sőt, szó szerint elpusztították a Real Madridot.
Ez nem pusztán egy 2-6-os győzelem volt. Thierry Henry és Lionel Messi duplája, valamint Carles Puyol és Gerard Piqué egy-egy találata bebiztosította a barcelonaiakat, ugyanis hétpontos előnyhöz jutottak négy fordulóval a bajnokság vége előtt. A Real Madrid foszlányokra szakadt, a szurkolást könnyek váltották fel a Bernabéuban.
Az utolsó esemény aztán végképp megalapozta Florentino visszatérését. 2009. május 14-én a korábbi elnök a Hotel Ritzben tartott sajtótájékoztatón bejelentette, hogy indulni fog a Real Madrid elnöki választásain. 2009. június 1-jén, tekintve, hogy ő volt az egyetlen jelölt, aki biztosítani tudta az elnökséghez szükséges, nagyjából 57 millió eurós tőkét, Florentino Pérez lett a klub régi-új elnöke.
Az ezt követő hónapokban talán a futballtörténelem legambiciózusabb költekezése vett kezdetét. Pérez megvalósította a fantasy football rajongói, valamint a stadionba kilátogató szurkolók álmait. Szó szerint felrobbantotta az átigazolási rekordok felső határait. Egy héttel az újraválasztását követően megvásárolta Kakát az AC Milan csapatától, 65 millió euró fejében, majd június 11-én a Manchester United is elfogadta az újdonsült elnök Cristiano Ronaldóért tett 80 millió fontos, azaz 94 millió eurós ajánlatát. Megszületett az akkori világ két legdrágább üzlete.
Június 25-én a klub bejelentette a Valencia középhátvédje, Raúl Albiol megszerzését, aki 15 millió euró fejében tette át székhelyét a spanyol fővárosba. Őt követte a 35 millió euróért érkező Karim Benzema, akinek szerződése bizonyos "bónuszokat" is tartalmazott, teljesítménytől függően. Ha mindez nem lenne elég, a Real Madrid Xabi Alonsót is megszerezte a Liverpooltól. A spanyol középpályásért szintén 35 millió eurót tett le az asztalra az újdonsült klubelnök. A baszk középpályás mellett júliusban egy másik Pool-játékos, a madridi nevelésű Álvaro Arbeloa is költözhetett, igaz, az ő 4 milliós átigazolási díja eltörpült a többieké mellett.
Xabi Alonso megszerzése már egyértelműen jelezte, hogy az elnök filozófiája bizony megváltozott, s a vakmerő becsvágy irányából elmozdult a pragmatizmus felé. Első regnálása idején a Real Madrid kerete teljesen kiegyensúlyozatlan volt, hiszen az elnök teljesen alulértékelte a védekező szellemű játékosokat, így nagy összegeket fektetett a kiváló támadók megszerzésébe. Emlékezzünk csak vissza. Claude Makélélét generációja legjobb védekező középpályásának tartották, aki kulcsszerepet vállalt a Real Madrid sikereiben. A francia úgy döntött, hogy a vezetőségtől a szerződésének módosítását kéri, természetesen a magasabb fizetés érdekében, Zidane, Raúl, McManaman és Morientes pedig mindannyian teljes mellszélességgel álltak ki mellette.
A mai napig a francia az egyik játékos, aki a legkevesebb pénzt kereste az elnök regnálása alatt. Hiába brusztolt, ő csak töredékét kaphatta meg annak, ami a keret galaktikusainak járt. Florentino gondolkozás nélkül utasította vissza középpályás kérését. A feldühített játékos ezek után eladólistára kerülését kérvényezte, így hamarosan a Chelsea csapatához távozott. Köztudott, hogy Pérez megkérdőjelezte Makélélé képességeit, s egyszer nyilvánosan is kimondta: „Nem fog hiányozni nekünk. A technikája átlagos, lassú, nem képes az ellenfél védelme mögé juttatni a labdát, passzainak 90 százaléka oldalra vagy hátra, a védelem tagjai felé tart.”
Ezzel szemben a második elnöksége alatt olyan játékosokat is vásárolt nagy összegekért, akik számára a védekezés sem utolsó szempont: Luka Modrić, Xabi Alonso, Raphaël Varane, Xabi Alonso, Danilo, Mateo Kovačić, valamint a Tizenegyedik szempontjából a Real Madrid fogaskerekeinek egyik legfontosabb összetevője, a brazil Casemiro, aki a védelmet kiválóan kötötte össze a támadókkal, megteremtve a csapaton belüli egyensúlyt. Florentino ma már elismeri az ilyen játékosok által végzett munkát is. Látja, hogy jelenlétük és harciasságuk lehetővé teszi, hogy a gárda úgy csilloghasson a támadásokban, hogy a védekezés se szenvedjen csorbát. Megváltozott felfogásának egyfajta visszajelzése, hogy az európai sikerek után igen magas jutalékot osztott a játékosoknak, kivétel nélkül. Casemiróval ráadásul szerződést is hosszabbított a klub, új kontraktusához pedig természetesen magasabb fizetés is társult.
Ha a jelenlegi csapatot összehasonlítjuk a korábbi Pérez-éra galaktikus keretével, akkor rájövünk, hogy a kettő tökéletes ellentéte egymásnak. Az egykori galaktikus, Zinédine Zidane vezetésével kézzelfogható a csapategység és a közösségi szellem. A pozitív munkamorál teljesen átjárja a csapatot.
A nyári átigazolási időszakban a legtöbb pénzt a saját nevelésű Álvaro Morata visszavásárlási opciójának érvényesítésére fordította a klub vezetősége. Ettől eltekintve elmondhatjuk, hogy a jelen Real Madridja rendkívül megfontolt és körültekintő a piacon. Ezt igazolja az is, hogy nem voltak hajlandóak kifizetni a Juventus által megkövetelt horrorisztikusan magas vételárat Paul Pogbáért, ezzel megnyitva az utat a Manchester United előtt.
A vezetés ehelyett úgy döntött, hogy csapaton belülről építkeznek, így biztosítva a keret mélységét. Lucas Vázquez, Marco Asensio és Borja Mayoral a jövő legfényesebben ragyogó csillagai lehetnek, akik mind az akadémia neveltjei, s nagyon úgy tűnik, hogy Zidane hisz bennük. Ez a felfogás messze áll még a José Mourinho-féle Madridtól is, hiszen a portugál csak néhány percet adott az olyan tehetségeknek, mint Jesé, Morata vagy José Callejón.
A szokatlan és frissítést hozó mértékletesség középpontja Pérez azon döntése, miszerint a futballra vonatkozó kérdések legnagyobb része fölött Zidane uralkodhat, és nem politikai vagy gazdasági motivációk alapozzák meg a sportszakmai döntéseket. Hosszú ideig Florentino volt az AC Milan tulajdonosának, Silvio Berlusconinak a spanyol megfelelője, aki mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy beleszólhasson a csapat formációjának és összetételének kialakításába.
Példának okáért az elnök a jelenlegi idényben elfogadta, hogy Zizou nem feltétlen számol James Rodríguezzel. Jelenleg az az érzése az embernek, hogy Florentino bízik az edző ösztöneiben ahelyett, hogy megpróbálná rákényszeríteni egy olyan futballista játszatására, akit közel 80 millió euró fejében szerzett meg a királyi gárda. Ennek szöges ellentéte volt a Rafa Benítez fémjelezte rövid időszak, hiszen a spanyol vezetőedző fejet hajtott az elnöki nyomás előtt: az El Clásicón James, Benzema, Cristiano és Bale is a kezdőcsapat tagjai voltak, és mint később kiderült, ez egyenlő volt az öngyilkossággal. A Real Madrid hazai pályán csúfos, 0-4-es vereséget szenvedett az ősi riválistól, Benítez pedig hamarosan távozott.
Elkerülhetetlen, hogy a horrorisztikus átigazolási díj fejében érkezett játékosok közül néhányan igen komoly nyertesei legyenek az adott szituációnak, ugyanakkor sokkal gyakrabban fordul elő ennek ellenkezője, és a vesztesek száma bizony lényegesen magasabb. Pérez újraválasztásakor meglehetősen sok játékos keresett új csapatot magának, és ezek között a transzferek között több kiábrándító is akadt, hiszen néhányan – köztük a La Fábrica egy-két ígéretes neveltje – méltatlanul kevés lehetőség után voltak kénytelenek távozni, míg másoknak az a lehetőség sem adatott meg, hogy válogathassanak az ajánlatok közül. Ide sorolhatjuk Klaas-Jan Huntelaart, Arjen Robbent, Wesley Sneijdert, Álvaro Negredót és Roberto Soldadót is, akik később mindannyian letették névjegyüket más európai klubok játékosaként.
Ami azonban a leginkább bántotta a szurkolókat, az Ruud van Nistelrooy, a 2006/07-es bajnoki idény gólkirályának távozása, aki kénytelen volt elfogadni a Hamburg ajánlatát. Ha ez nem lett volna elég, egy évvel később sikerült még egyet forgatni azon a bizonyos tőrön, hiszen a klub két legendája, Raúl González és Guti Hernández szintén beálltak a távozók hosszú sorába.
Igaz, a közelmúlt játékoseladásai mögött nem politikai motiváció állt. Talán az sem túlzás, hogy egyikük sem távozása sem jelentett betölthetetlen űrt a csapat életében. Mesut Özil Londonba tette át székhelyét, hogy rekordot jelentő összegért cserébe érkezhessen Gareth Bale a csapatba, míg Di María saját döntése végett szerződött Manchesterbe, hiszen féltette a kezdőcsapatbeli tagságát James Rodríguez érkezését követően – legalábbis a pletykák szerint.
Az említett két játékos sok alkalommal nyűgözte le a Bernabéu népét, különösen a 2010/11-es idényben, amikor José Mourinho csapata rekordpontszámmal (100) nyerte meg 32. bajnoki címét. Ekkor a Real Madrid tudhatta magáénak a legtöbb idegenbeli győzelmet (16), új rekordot állított fel az egy szezonban lőtt gólok terén (121) és a liga történelmének legjobb gólkülönbségével fejezte be a szezont (+89). A Real Madrid 9 pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot Pep Guardiola Barcelonája előtt. Konstans jó formát azonban egyik játékos sem tudott mutatni, így távozásuk némileg emészthetőbb volt, mint a korábban említett Raúlé vagy Nistelrooyé.
Papíron talán biztonsággal feltételezhető, hogy Florentino Pérez, a Real Madrid egocentrikus, építőipari mágnás elnöke javított rövidlátó szemléletén, már ami a futballhoz kapcsolódó problémák kezelését illeti, az az adat azonban egészen elképesztő, hogy összesen kb. 860 millió eurót költött játékosokra a két regnálása alatt. És valóban, a Real Madrid extravagáns költekezései már beivódtak a futballkultúrába. Ha a klub nem költene túl sokat és nem kísérnék útját drága sikerek és bukások egyaránt, akkor a modern futball kultúrájában bizony méretes űr keletkezne.
Ugyanakkor a Real Madrid által tanúsított új irány, amelyben a pénzügyi megszorítások és a pragmatizmus a felnőtt csapat ifjúságközpontú megközelítésével párosulnak, lángra lobbantotta a madridi szurkolókban lévő szenvedélyt, és segített kialakítani egy csapatközpontú identitást, amelyet néhányan elveszettnek érezhettek Carlo Ancelotti megmagyarázhatatlan kirúgását követően, valamint Rafa Benítez irányítása alatt.
Ez a szerény megközelítés hihetetlen frissítő energiával bír a Real Madridnál egy olyan korszakban, amikor az ügynökök zsebeinek méretét a klubok szabják, egy korban, amikor az átigazolási piac a logika és a józanész érveivel dacol. Lehet, hogy nem kedveli őt mindenki, de Florentino Pérez második regnálása a Real Madridnál egy kifejezetten stabil, intelligens és fenntartható időszakot fémjelez. Egy olyan irányt, amelyre abszolút lehet építeni.