A játékos, aki pótolta a pótolhatatlan Roberto Carlost
„Én leszek Pelé!” – kiáltja egy gyerek a Botafogo Beachen, amikor a gyerekekből álló két csapat tagjai kiválasztják, hogy melyik legenda bőrébe bújnak a napi foci közben. „Én Rivaldo vagyok” – mondja Dungának egy másik srác, miközben Garrincha és Ronaldo épp azon veszekednek, hogy melyikük Garrincha és melyikük Ronaldo. Dida a háttérben áll, még mindig mérges, hogy be kell állnia a kapuba.
„Én vagyok Roberto Carlos!” – zendít rá a legfiatalabb. Korábban csak ritkán engedték meg, hogy ő is játsszon a bátyjával és annak barátaival, de attól a naptól kezdve, hogy megmutathatta őrjítő lábmunkáját, ragaszkodtak hozzá, hogy csatlakozzon a csapatukhoz, hiszen különleges volt. Tulajdonképpen annyira tehetséges ez a srác, hogy egy nap akár tényleg játszhat a legendás brazil szerepében.
Akkor még senki sem tudta, hogy 2006. november 14-én Ramón Calderón, a Real Madrid elnöke fogja őt bemutatni a világ legnagyobb klubjának szurkolói előtt, Roberto Carlos cseréjeként, úgy, hogy a klub 6,5 millió eurót fizet Fluminensének, lenyomva ezzel Monchi Sevillájának ajánlatát. „Roberto Carlos még egy évig itt lesz, ez az, mindannyian ezt szeretnénk. Jól érzi magát. Ha Roberto a távozás mellett döntene, akkor itt lesz Marcelo.”
A legtöbb futballszurkoló számára elég izgalmas történet a Real Madridhoz való csatlakozás. Marcelo esete más, számára különös szenzációval bírt a spanyol fővárosba való költözés, hiszen biztosították számára, hogy gyerekkori példaképétől tanulhasson, akinek bőrébe már gyerekkorától bele akart bújni. Amikor barátaival rúgta a bőrt Rio utcáin vagy a strandon, követelte, hogy ő lehessen annak az embernek a szerepében, aki magáévá tette a válogatott 6-os számú mezét, ragaszkodott ahhoz, hogy ő játszhasson azon a poszton, aminek megtanulása érdekében annyi Real Madrid-mérkőzést és válogatott meccset nézett meg, amennyire csak lehetősége volt.
Mivel szinte biztos volt, hogy a legendás balhátvéd a 2006/07-es idény végéig még a klubnál marad, a Real Madrid szándéka az volt, hogy Marcelo a Castillába kerül, ahol finomíthatja játékát, alkalmazkodhat az új kontinenshez és másodosztályú ellenfelekkel csaphat össze. Fabio Capellónak azonban más tervei voltak.
A klub előzetes terve ellenére Marcelo az első csapatban maradt, ez egyben azt is jelentette, hogy személyesen, a közvetlen közelében dolgozhatott annak a játékosnak, aki helyettesítésének a monumentális feladata várt rá. „Bár nem játszottam sokat és sokszor a keretbe sem kerültem be, rengeteget tanultam akkoriban” – mesélte később a játékos, amikor olasz edzőjéről kérdezték, akinek döntése értelmében a galaktikusok között maradhatott.
„Marcelo ötvözte a félénkséget és a magabiztosságot” – mondta Capello erőnléti edzője. „Gyors volt, elég technikás és nagyszerű volt az erőnléte. Emlékszem, udvarias és tisztelettudó volt, az első hónapjaiban nagyon keveset beszélt, sokkal inkább hallgatta, amit a többiek mondanak.”
David Beckham pocsék szerelési kísérlete egy edzésen felgyorsította a történéseket, az angol ugyanis januárban sérülést okozott Roberto Carlosnak, így az új szerzemény a kezdőcsapat közelébe került.
Capello nem állt még készen arra, hogy bedobja a mélyvízbe az ifjú brazilt, így Sergio Ramos kezdett balhátvédként, Marcelo pedig az utolsó fél órát kapta meg, hogy kiélvezze első perceit habfehérben.
Azt követően Roberto Carlos márciusi visszatéréséig kétszer ülhetett még le a padra. Azután viszont a Bernabéu népe történelmi eseménynek lehetett szemtanúja: a Getafe elleni mérkőzésen Marcelo Higuaínt váltotta a 88. percben, úgy, hogy a brazil bálványa is pályán volt. Ez volt az első és az egyetlen alkalom, hogy mindketten szerepelhettek a Real Madridban hivatalos mérkőzésen.
Ez azért lehetséges, mert az idény hátralévő részében a tinédzser csak két alkalommal léphetett pályára a Real Madrid bajnoki menetelése közben – amely a Liga de las Remontadas, azaz a fordítások bajnokságaként vonult be a történelemkönyvekbe -, de egyik alkalommal sem példaképe, Roberto Carlos jelenlétében. A Mallorca elleni rendkívüli győzelem volt a legenda utolsó diadala a Real Madridban. Az ágyúlábú védő úgy döntött, nyáron távozik, mégpedig a Fenerbahçe csapatába. Útjaik a válogatottban sem kereszteződtek, hiszen a világbajnok védő a 2006-os világbajnokságot követően bejelentette visszavonulását, pontosan néhány hónappal azelőtt, hogy Marcelo debütálhatott Wales válogatottja ellen, 2006 szeptemberében.
Habár a 2007/08-as idény első hónapjában az új edző, Bernd Schuster irányítása alatt a két új szerzemény, Royston Drenthe és Gabriel Heinze feleltek a balhátvéd pozíciójáért, a legenda öröksége mindvégig Marcelóé volt. Egyértelműen ő volt a kiválasztott. Az a valaki, akinek a pótolhatatlan Roberto Carlos örökségét kellett átvennie. Ijesztően hangzik, ha erről a posztról beszélünk, de adott volt egy brazil srác, aki a Botafogo Beachen is erről álmodozott.
Igaz, hogy a brazil legenda csak 168 centiméter magas, árnyéka viszont ott virított a Bernabéu pályájának teljes hosszán a madridi naplementében. A távozása után a vasember árnyéka és öröksége úgy emelkedett ki Marcelo előtt, mint a toronymagas Colosseum, és bizony a feladat súlya meglehetősen nyomta a brazil vállát, valahányszor ő futott ki a pályára a védelem baloldalán. A terhet néha még a hazai szurkolók fütyülése is nehezítette. Ez értelemszerűen csak növelte a pszichológiai értelemben vett feszültséget a játékosban.
Ő nemcsak egy öreg balhátvédet helyettesített a sok közül, hanem azt az embert, akit a legtöbben a sportág történetének legjobbjának tartottak. Roberto Carlos négy bajnoki címet, három Bajnokok Ligája-trófeát, két Copa Américát és egy világbajnokságot nyert, miközben kétszer választották meg a világ legjobb védőjének, a 2002-es Aranylabda-szavazáson pedig a második helyen végzett Ronaldo mögött. 11 éves madridi pályafutása során mindössze három olyan alkalom volt, hogy a rangos eseményen védő végzett a legjobb háromban – rajta kívül Maldininek és Cannavarónak sikerült -, és Giacinto Facchetti után ő volt a történelem második szélső hátvédje, aki a második helyig jutott.
Habár Roberto Carlos még azelőtt érkezett, hogy Florentino Pérez megkezdte volna a galaktikusok leigazolását, mindenki galaktikusnak tartotta őt is, teljesen jogosan. Kanyargós felfutásai, erőtől duzzadó beadásai, az irányítók tehermentesítése, mindent elsöprő becsúszásai és kiemelkedő helyezkedése egy teljesen komplett balhátvéddé tette őt. Aztán ott voltak a híres szabadrúgásai, amelyek általában 100 kilométer/órás sebességnél is gyorsabban süvítettek, a 60 centiméternél is szélesebb combok, amelyek a felső vagy alsó sarokba, sőt, gyakran laposan, a kapusokon keresztül a hálóba küldték a játékszert.
„Roberto Carlos képes egyedül lefedni a teljes baloldalt” – mondta Vicente del Bosque a játékosról, aki állítólag 10,6 másodperc alatt volt képes lefutni a 100 méteres távot. Ez egy olyan idő, amellyel kvalifikálhatta volna magát a 2016-os Olimpiára is.
Egy ilyen játékos által hagyott űr betöltéséhez kellett felnőnie Marcelónak. Nem csoda, hogy kezdetben még a pálya rá eső részének uralásával is gondjai voltak. A szurkolók sem fogadták kitörő lelkesedéssel az új igazolást. Egy korábbi, El País-nak adott interjúban Marcelo azzal viccelődött, hogy akkoriban a borostája miatt sokan idősebbnek gondolták őt valódi koránál. Ez emlékeztette arra, hogy senki nem tartotta őt a következő Roberto Carlosnak. Valójában még 20 éves sem múlt el akkoriban.
Nyilvánvalóan a játékos fülébe is eljutottak a negatív hangvételű pletykák, de ő nem hagyta lehervadni az arcán lévő mosolyt. A szurkolókat talán nem sikerült egyből meggyőznie, de Roberto Carlos a kezdetektől hitt a fiatal brazilban: kettesben eltöltött vacsorák és személyre szabott tanácsok jellemezték kettejük kapcsolatát Marcelo érkezése után. A legenda többször is hangoztatta, hogy honfitársa jó úton jár.
A kemény munka előbb-utóbb kifizetődik, ezt mindenki tudja. Marcelo esetében sem történt ez máshogy. Mérkőzésről mérkőzésre jobb teljesítményt nyújtott és apránként megnyerte magának edzőjét és a közönséget is. A 2007/2008-as szezon végére szinte teljesen beletanult szerepkörébe. A bajnokság utolsó 16 mérkőzésén 11-szer a kezdőcsapatban kapott helyet. Az idény végén a Real Madrid bajnoki címet ünnepelhetett.
Az újságírók egy mutáns sakkfigurához hasonlították, aki kettőt lép hátra, majd ötöt előre. Marcelo fegyelmezetlenül végezte dolgát, gyakran megfeledkezve arról, hogy ő elsősorban egy védekező játékos. Ő így emlékszik vissza: „Néha túlságosan nagy hévvel próbálom megszerezni a labdát, és elfelejtek visszazárni a helyemre. Máskor a pálya egy idegen részére kalandozok el, de Heinze és Cannavaro sokat segít abban, hogy ebből ne származzon probléma.”
Ezek után már meg sem lepődünk azon, hogy a brazil játékos jobban szereti a színházat, mint a mozit. Saját elmondása szerint a megjósolhatatlan események és a rögtönzés lehetősége teszi izgalmassá számára az életet. Csak úgy, mint a színházban játszó művészeknek.
Marcelo iszonyatosan nagy ütemben fejlődött, de a 2008/09-es szezon madridi edzőjének, Juande Ramosnak más tervei voltak. Nem akarta kifejleszteni a modern kor balhátvédjét, mert az talán több hátránnyal járna, mint előnnyel. Azonnali eredményeket akart, ezért nem védőként játszatta a futballistát, hanem bal oldali szélsőként. „Először meglepett, hogy a szélen kaptam lehetőséget, de igazság szerint egyáltalán nem volt ellenemre. Szeretek részT venni a gólszerzési lehetőségek kialakításában. Elsősorban balhátvéd vagyok, de képes vagyok egy sorral előrébb is játszani” – mondta a brazil. Többek között új szerepköre is segített abban, hogy megszerezze első góljait a Real Madrid színeiben. És természetesen ott van a híres hátra szaltós gólöröm, amelynek eredete erre az időszakra vezethető vissza.
Egy évvel később Manuel Pellegrini vállalta el a klub irányítását. Új edző, új szokások, új szerepkör. A mester kiemelten foglalkozott Marcelo védekezési hatékonyságának javításával, de az is előfordult, hogy elődjéhez hasonlóan szélső középpályásként játszatta az akkor 21 éves játékost. A szóban forgó szezonban kizárólag Cristiano Ronaldo és Kaká osztott ki több gólpasszt nála. Ez is a statisztika is jól mutatja, hogy Pellegrini keze munkájának köszönhetően vált a bal oldal a Real Madrid támadásainak legfontosabb színhelyévé.
A nagyszerű teljesítmény ellenére volt valami, ami veszélybe sodorta Marcelo kezdőtagságát. A 2010-es BL-döntőt a spanyol fővárosban rendezték meg, az Internazionale és a Bayern München párharcából pedig előbbi került ki győztesen. A milánói csapattól azonban nem utazott mindenki haza a győzelem után, hiszen José Mourinho, az Inter akkori edzője ült le a Real Madrid kispadjára. A portugál szakember hamar világossá tette, hogy szeretne egy riválist igazolni a brazil bekknek. Ez az ember volt Fábio Coentrão.
Kik szereztek gólt a 2014-es Bajnokok Ligája döntőjében? Ezt a kvízkérdést gyakran elbukják a résztvevők, hiszen Sergio Ramos csodálatos egyenlítő gólját, Gareth Bale előnyt jelentő fejesét vagy Cristiano Ronaldo mezletépős tizenegyesét sokkal többször mutatják a TV-ben, mint Marcelo szólógólját.
Ha Marcelo valaha is eljátszott a gondolattal, hogy egy nagyszerű játékosból igazi madridi legendává váljon, akkor a fináléban mutatott mozdulatai egyértelműen hasznára voltak ennek elérésében. Még maga Roberto Carlos sem volt képes arra, hogy betaláljon a Bajnokok Ligája egyik döntőjében. Igaz, még így is sikerült 16 BL-találatig jutnia, amivel a királyi gárda 15. legtöbb gólt szerző játékosa ebben a versenysorozatban. Olyan neveket előz meg, mint Zinédine Zidane, Ruud van Nistelrooy vagy a brazil Ronaldo.
A lisszaboni este elején nem mindenki volt biztos benne, hogy pályára lép a brazil. A játékosnak sérülés miatt ki kellett hagynia a Bayern Müncheni elődöntő oda- és visszavágóját, helyettese, Coentrão pedig nem habozott kihasználni az alkalmat: megbízható védőmunkájának köszönhetően Ancelotti őt nevezte a döntő kezdőcsapatába is. Habár Mourinhónak végül nem sikerült egyből megszereznie őt, a portugál védő 2011-ben végül a blancók játékosa lett. 30 millió eurójába került a csapatnak, de személyében egy nagyszerű versenytársra lelt Marcelo.
Roberto Carlos öröksége azonban ismételten nem forgott veszélyben. Fábio Coentrão csatlakozott az olyan játékosokhoz, mint Raúl Bravo, Miguel Torres, Drenthe vagy Heinze. Őket az köti össze, hogy mindannyian elvesztették a Marcelóval folytatott csatát. „Először még voltak kételyeim vele kapcsolatban, de ma már kijelenthetem, hogy szeretem őt” – mondta Mourinho a dél-amerikai varázslóról. A regnálása alatt a brazil balbekk volt a kilencedik legtöbbet foglalkoztatott játékos. Coentrão ugyanezen a listán a tizenötödik helyet foglalja el.
Habár Carlo Ancelotti végül Fábiót nevezte a döntő kezdőjébe, elődjéhez hasonlón ő sem tudta nélkülözni Marcelo játékát. A madridi munkássága során a brazil volt a hatodik legtöbbet játszó kerettag. Don Carlo és Casillas távozásakor Marcelo tovább haladt a fejlődés és a legendává válás útján: megkapta a csapatkapitány-helyettes tisztségét. Lelkesedése és vidámsága az öltöző nélkülözhetetlen tagjává tette őt. A pályán mutatott robbanékonyságát és labdakezelési technikáját már az egész világ ismerte. A Cristiano Ronaldóval alkotott párosuk számos éven át elengedhetetlen része a világ egyik legveszélyesebb támadógépezetének.
Marcelo szabad, box-to-box szerepköre Ronaldót is felmentette néhány defenzív kötelezettség alól. Ő maga talán sosem követte Roberto Carlost az Aranylabda-gála színpadjára való felállásban, de kétségtelen, hogy hatalmas szerepet játszott abban, hogy Cristiano Ronaldo számtalan egyéni díjjal lett gazdagabb az évek során – köztük több Aranylabdával.
Az egy évvel későbbi, 2016-os Bajnokok Ligája-sikerben is nagyon fontos szerep hárult a brazil védőre. Zinédine Zidane stabilitást adott a csapatnak, ehhez pedig feláldozta a támadó középpályásait. James Rodríguez és Isco helyett egy védekező játékos, Casemiro kapott helyet a kezdőcsapatban. Ugyanakkor ez a lépés sokat vett el a csapat támadógépezetétől. És itt jön Marcelo a képbe. A bal oldali előretörései ismét kulcsfontosságúvá váltak csapata számára, hiszen ez jelentett megoldást a problémára. Ezt az is jól bizonyítja, hogy Zidane érkezésétől számítva kizárólag Luka Modrić és Toni Kroos birtokolta több ideig a játékszert, mint Marcelo.
Ha a Bajnokok Ligája fináléjában sorra került tizenegyes-párbaj habfehér főszereplőit kérdezzük, akkor valószínűleg ismét Marcelo lesz a legkevesebbet emlegetett. Lucas Vázquez vállalta az elsőt, Cristiano döntötte el a trófea sorsát, Sergio Ramos minden címlapon ott virított, ahogy Gareth Bale fájó lába is. De a sikerhez nélkülözhetetlen volt Marcelo magabiztossága is. A segítségével a Real Madrid elhódította a Tizenegyediket, néhány hónappal később pedig az UEFA-szuperkupa és a FIFA-klubvilágbajnokság trófeái is bekerültek a vitrinbe. A 2016-os év végére Marcelo 13 megnyert trófeáig jutott a Real Madriddal. Ez pontosan annyi, mint Roberto Carlos serlegeinek száma. Ez is jól bizonyítja, hogy Marcelo méltó utódjává vált brazil elődjének. Sokan gondolják úgy, hogy valójában már túl is szárnyalta honfitársát.
A játékos családjából a nagyapa, Pedro Vieira da Silva támogatta Marcelót a futballal kapcsolatos álmok kergetésében. Marcelo édesanyja tanárnő volt, s nem meglepő módon arra ösztönözte fiát, hogy tanuljon, tanuljon és tanuljon. A nagyapja viszont máshogy közelítette meg a dolgokat: „Igen, tanulnod kell, ugyanakkor futballoznod is.”
Marcelo elsőként a futsal világában próbálta ki magát. A teremfocit kilenc éves korában kezdte versenyszerűen művelni, s hamarosan felfigyelt rá a legnagyobb helyi csapat, a Helénico. Csapata egyszer a Fluminense utánpótlásába tartozó játékosokkal mérte össze erejét egy barátságos mérkőzésen, a brazil futballklub megfigyelőinek pedig egyből szemet szúrt Marcelo szemkápráztató játéka. Engedélyt kértek a játékos kipróbálására, s habár Marcelo foga eleinte nem fűlött a dologhoz (akkor még arról álmodozott, hogy apjához hasonlóan ő is tűzoltó lesz), végül beleegyezett a dologba és nagyapja hathatós támogatásával Brazília egyik legnagyobb csapatának, a Fluminensének játékosa lett.
A csapat edzőközpontja Rio egyik külvárosi részén, Xerémben volt. Az utazás 13 realba (brazil pénznem – a szerk.) került naponta, ami egyáltalán nem volt jelentéktelen összeg Marcelo családjának. Pedro nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is segítette unokáját: éveken keresztül vállalt extra munkát, amiből a család ki tudta fizetni az utazással járó költségeket.
Minden fáradozás ellenére a családi kassza még így is gyakran maradt szűkös. Hamarosan elérkezett a válogató napja. Az a nap, amikor a Fluminense megadja három fiatalnak az esélyt, hogy csatlakozzanak a klub első számú ifjúsági csapatához. A helyi legenda szerint a nagypapa zsebében aznap mindössze 25 centavo (100 centavo = 1 real – a szerk.) lapult, ami messze elmaradt az utazás finanszírozásához szükséges összegtől. Egy hirtelen ötlettől vezérelve betértek egy bárba, az érmét pedig bedobták egy játékgépbe. A képernyőn három horvát zászló jelent meg, majd kezdett el egyszerre villogni – nyertek! Az automata 25 realt köpött ki magából, amiből már futotta Marcelo buszútjára, s előtte még néhány hamburgerre is.
A történetet ismerjük: Marcelót végül beválogatták a csapatba. A nagyapja vállalkozása hamarosan beindult, a bevételből pedig egy Volkswagen Beetle-t vásárolt, hogy azzal hordja unokáját az edzésekre. Marcelo olyan szép emlékeket őriz ezekről az autóutakról, hogy jobb kezére rátetováltatott egy Beetle-t. Hálája pénzben is manifesztálódott, a Fluminense ugyanis 100 real tiszteletdíjat fizetett Pedrónak, amikor Marcelo bekerült a felnőttek közé. Mindezt azért, mert nélküle nem lehetett volna ott az akkor 18 éves, mindig mosolygós brazil fiú. „Ha a nagyapám nem állt volna mellettem, sosem lett volna belőlem profi futballista” – mondta egyszer Marcelo egy Revista Panenkának adott interjúban. A beszélgetés során részletesen fejtette ki, hogy 15 éves korában közel állt álma feladásához, mert kortársaihoz hasonlóan élvezni akarta a fiatalságot, de nagyapja bátorítására tovább folytatta.
Pedro Vieira álma valóra vált tehát: unokájából futballista lett. És nem is akármilyen. Egy többszörös BL-győztes, brazil válogatott futballista.
A hazai rendezésű világbajnokság nyitómérkőzésén, 2014. június 12-én, Marcelo is helyet kapott a Horvátország elleni kezdőcsapatban. A brazil védőnek egy szerencsétlen megtiszteltetésben lehetett része a mérkőzésen, ugyanis Ivica Olić keresztlabdáját saját hálójába jutatta a mérkőzés 11. percében. Végül is, azon öröm után, amit Horvátország okozott neki bő 10 évvel azelőtt, időszerű volt némi törlesztés. Ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy Marcelo nem véletlenül jutott el idáig. Ő volt a brazil válogatott kezdő balhátvédje, olyan nagyszerű játékosokat megelőzve, mint Filipe Luís vagy Sandro. A találkozó végül 3-1 arányú brazil sikerrel ért véget.
Mint ismert, Marcelo a válogatott összes mérkőzését végigjátszotta, köztük a hírhedtté vált, németekkel szembeni, tragédiaként megélt vereséget a világbajnokság elődöntőjében. Ugyanakkor még egy ilyen esemény sem fogható ahhoz, amiről két nappal korábban szerzett tudomást Marcelo: a nagyapja, Pedro elveszítette a harcot a csontvelődaganattal szemben.
A válogatott szövetségi kapitánya, Luiz Felipe Scolari engedélyezte a védőnek, hogy elmenjen nagyapja temetésére és addig maradjon távol a futballtól, amíg csak szüksége van rá. De Marcelo mást akart. A csapattal maradt a felkészülés teljes ideje alatt. Habár a világbajnoki címet végül nem sikerült megszereznie Brazíliának, Pedro Vieira da Silva biztosan büszkeséggel a szívében halt meg, hiszen unokája a brazil válogatott alapembereként szerepelt a tornán, unokáját pedig sokan komoly jelöltnek tartják a "valaha volt legjobb balbekk" címre. Ilyet még legvadabb álmaiban sem gondolhatott.
Az eltelt években Marcelo és Roberto Carlos közeli barátokká váltak, akik sosem hagyják ki az alkalmat, hogy tiszteletüket fejezzék ki egymás iránt. „Roberto Carlos a történelem legjobb balhátvédje. Jobb képességei voltak, mint nekem. Lehetetlenség lenne őt felülmúlni, hiszen ő a legjobb.” – mondta Marcelo néhány hónappal ezelőtt.
A nyilatkozat másik fele így szólt: „Az én célom csupán annyi, hogy ne csak Roberto Carlos pótlásaként gondoljanak rám az emberek. Marcelóként akarok történelmet írni a Real Madrid mezében.”
Túlzás nélkül állítható, hogy ez már sikerült.
Gabriel Jesus érkezé…
Gabriel Jesus érkezése miatt Sergio Agüero padra kényszerül a Manchester City csapatában. A Marca szerint a játékos helyzetét a Real Madrid és a Barcelona is közelről figyeli, és készen állnak arra, hogy ajánlatot tegyenek érte.
Az AS szerint Bale m…
Az AS szerint Bale ma már a többiekkel fog edzeni, hogy a stáb felmérje, milyen állapotban van a walesi. Zidane nem fogja siettetni a támadó visszatérését, azt szeretné, ha lépésről lépésre haladna, hogy elkerüljenek egy esetleges újabb sérülést.
Az AS szerint jó esé…
Az AS szerint jó esély van arra, hogy az Osasuna elleni keretben Dani Carvajal, Luka Modrić és James is helyet kap majd, Marcelo szerepeltetése azonban kockázatos lenne.
Darijo Srna, a horvá…
Darijo Srna, a horvát válogatott korábbi csapatkapitánya: „Modrić jelenleg a csúcson van, a Real Madrid pedig nagyszerű sorozatot tudhat magáénak, de Luka nélkül problémákba ütköznek. Jelenleg ő a világ legjobb középpályása. Nincs kétségem afelől, hogy ő nem az egyik legjobb, hanem egyértelműen a legjobb.”
Darijo Srna, a horvá…
Darijo Srna, a horvát válogatott korábbi csapatkapitánya: „Kovačić egyedülálló tehetséggel bír, gyorsabb a labdával, mint anélkül. A Real Madrid még mindig nem látta, hogy mire képes igazán, de hamarosan rájönnek. Időre van szüksége. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű utódja lesz Lukának, mert hihetetlenül tehetséges. Ő a Real Madrid jövője.”
Ki az a Jesús Vallejo?
Talán nem mindenki kedveli a portugál Pepét, de a Real Madrid hátvédje megkérdőjelezhetetlenül a topligák egyik legkövetkezetesebb védőjévé vált az elmúlt években.
Egykori brutális durvaságai meglehetősen rossz szájízt okoztak a futballkedvelők körében, illetve sokan a meglehetősen gyenge színészi alakításaival sincsenek kibékülve, védőként azonban – szigorúan a védekező feladatait tekintve – sokkal de sokkal jobban, világklasszis szinten teljesít. Így, ha eljön az idő, amikor távozik a Santiago Bernabéuból – ami egyre inkább úgy tűnik, hogy már a nyáron bekövetkezik -, kétségkívül nagy űrt hagy majd maga után.
Mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy Pepe utódjaként a 20 éves Jesús Vallejóra tekint a Real Madrid, érdemes őt megvizsgálni, illetve meg kell említeni, hogy nem mindennapi tehetség szükséges ahhoz, hogy ilyen fiatalon ilyen felelősségteljes szerepkört bízzanak az emberre.
A jelenleg Frankfurtban kölcsönszereplő védő, aki január 5-én töltötte be 20. életévét, annyira lenyűgözően teljesít, hogy a királyiak bizalma töretlen felé, és a Bajnokok Ligája címvédőjének első csapatában kaphat helyet a következő idénytől.
A madridi Marca és AS napilap is arról írt a múlt hét folyamán, hogy Vallejo Zinédine Zidane első számú opciója Pepe helyettesítésére, hiszen a portugál nagy valószínűséggel távozik a közeljövőben. Több lap is arról számolt be a napokban, hogy a klubot lassan tíz éve szolgáló védő közelebb áll ahhoz, hogy elfogadja egy kínai klub ajánlatát, minthogy meghosszabbítsa a szerződését jelenlegi munkaadójával.
De vajon mit lát Zidane Vallejóban? Mi teszi őt olyan különlegessé, hogy hamarosan egy Európa-bajnok és kétszeres Bajnokok Ligája-győztes védő helyébe léphet, és rendszeresen játszhat a világ vitathatatlanul legnagyobb klubjában?
Ha a védőket vesszük alapul, akkor Vallejo egy technikailag jól képzett játékos. Nem egy kifejezetten gyors védőről beszélünk, de meg van a kellő sebessége ahhoz, hogy csatába szálljon a legtöbb támadóval. Emellett olyan rendkívüli pozícionálási képességekkel rendelkezik, hogy nem túlzás kijelenteni, az esetek nagy többségében egy lépéssel a támadók előtt jár.
Mivel ez a nagyszerű helyezkedés egy meglehetősen finomhangolt megelőzési képességgel párosul, így elmondhatjuk, hogy a spanyol kiválóan olvassa a játékot, és remekül időzített labdaszerzésekkel képes megtörni az ellenfél játékát. Jelenleg nincs olyan védő a Real Madrid keretében, aki a fiatal titán mérkőzésenkénti, átlagosan 3,1 megelőző szerelésénél jobb számokat tudna felmutatni az idei szezonban. Nacho és Varane állnak hozzá a legközelebb, a maguk 2,1-es átlagával.
Ha visszaemlékezünk, a legendás Paolo Maldini egykor a következőket mondta: „Ha szerelnem kell valakit, az azt jelenti, hogy egy hibát már elkövettem.”
Biztosak lehetünk benne, hogy Vallejo tiszta szívéből egyetért ezzel az állítással. Azzal, hogy remekül helyezkedik és előre látja, hogy az ellenfél támadói mit fognak csinálni a következő pillanatban, és mindemellett kiválóan időzít, nagyon ritkán fordul elő, hogy a spanyolnak be kell mutatnia egy szerelést, hiszen az esetek nagy többségében enélkül képes megszerezni a játékszert. Becsúszásokat pedig még ennél is ritkábban láthatunk tőle.
Átlagosan 1,4-szer kell szerelnie egy mérkőzésen, ez jól bizonyítja, hogy sokkal jobban szereti a lehető leghamarabb kioltani az ellenfél támadásait. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs szüksége kétségbeesett becsúszásokra az utolsó pillanatokban, hogy megakadályozzon egy-egy lövést. És ne felejtsük el, mindezt a Bundesligában teszi.
Mára elmúltak azok az idők, amikor a hátvédek voltak a technikailag legkevésbé képzett játékosok a pályán és a csapatban, akik csak zúzógépként funkcionáltak, amikor egy ügyes támadó jött velük szembe, majd a labdaszerzést követően a játékszert azon nyomban egy képzettebb társukhoz pofozták.
A modern labdarúgásban a hátvédek már-már mélységi irányítóként funkcionálnak, akiknek a feladata nem csak az ellenfél támadásainak megakadályozása, hanem a labdaszerzést követően be kell tudniuk kapcsolódni a csapatuk offenzíváiba is, a labda pontos előre juttatásával.
Ebben a tekintetben Vallejónak minden eszköze megvan ahhoz, hogy boldoguljon a legmagasabb szinten. Magabiztos a labdatartásban, kellően pontos, hiszen 85%-os passzpontossági mutatóval bír, ami ha csak hajszálnyival is, de jobb Pepe átlagos, 84,9%-os pontosságától.
Ha mégis kellene keresni egy olyan elemet a játékában, amelyet fejlesztenie kell még, akkor a magas labdák támadását mondanánk. A maga 183 centiméteres magasságával nem mondható alacsony játékosnak, de a fejpárbajainak csak 48 százalékát nyeri meg átlagosan, ami egyelőre messze elmarad Pepe teljesítményétől: a portugál az esetek 76 százalékában kerül ki győztesként egy fejpárbajból, igaz, ő 188 centiméteres magassággal büszkélkedhet.
Sergio Ramos azonban pontosan akkorára nőtt, mint az ifjú spanyol, úgyhogy biztosak lehetünk benne, hogy kellő edzésmunkával és mentorálással drasztikus javulást lehet elérni ezen a területen is, főleg ha az ember még csak a 20 életévét töltötte be.
Azonban Vallejo játékának leginkább figyelemre méltó pontjai, illetve azok, amelyek Zidane bizalmának elnyeréséhez vezettek, olyan tulajdonságok, amelyeket nem lehet pusztán számokkal leírni.
Hiába nagyon fiatal még, egy leírhatatlanul érett védő képét kelti, aki rendkívüli hidegvérrel játszik a pályán, ami megnyugtatja a körülötte lévőket is. Ő az, aki a káosz közepette is teljesen nyugodt tud maradni, pont, mint egy profi védő.
Már azt is bizonyította, hogy igazi vezér tud lenni a pályán. Tapasztalatbeli hiányosságait magabiztossággal pótolja. De nem azzal a pimasz nagyképűséggel, ami már-már arrogancia határait súrolja, hanem sokkal inkább olyan viselkedéssel, ami még a társai körében is tiszteletet parancsol.
Akár idén hívják Madridból, akár később, valamikor a közeljövőben, egyet biztosan állíthatunk: Jesús Vallejo készen fog állni arra, hogy a Real Madrid címeréért küzdjön.
Eljött Morata ideje?
Zinédine Zidane, a Real Madrid trénere a hét közben több jó hírt is kapott a klub orvosi stábjától. Gareth Bale visszatért az edzőpályára, és úgy tűnik, hogy a Napoli elleni visszavágóra, március 7-re már bevethető lesz, míg Pepe és James akár a Celta Vigo ellen is pályára léphettek volna, ha a meccs nem maradt volna el a stadion tetőszerkezetének megrongálódása miatt. Emellett Luka Modric is közel áll a visszatéréséhez, csütörtök óta már a csapattársaival tréningezik, combhajlítójának sérülését követően.
A következő bajnoki mérkőzés előtt azonban a francia mesternek aligha a sérültek miatt fáj a leginkább a feje. A dilemma tárgya két olyan játékos, akik nagyszerű erőnlétnek örvendenek, de helyzetük – különböző okok miatt – mégis aggasztó.
Karim Benzema hatalmas füttykoncert közepette hagyta el a Santiago Bernabéu gyepét a Real Sociedad elleni mérkőzésen, és bár a madridi drukkerek köztudottan szeretnek hangot adni nemtetszésüknek, meg kell jegyezni, hogy a francia teljesítménye a közelmúltban borzasztó volt. Amit Karim az elmúlt 8 évben felépített Madridban, az a tavalyi esztendő vége óta teljesen törlődött a szurkolók emlékezetéből.
Mindeközben Álvaro Morata sosem örvendett még nagyobb népszerűségnek a spanyol fővárosban. A saját nevelésű játékos értékesítése tipikus példája a jó időben meghozott jó döntésnek. A Juventusnál eltöltött két év után a támadó sokkal érettebb játékosként tért vissza. Olaszországban egy más játékstílust is megismerhetett, munkájának elismeréseként pedig a válogatott állandó tagjává is válhatott.
Az érte fizetett 30 millió eurós vételár is következetesnek mondható. Morata 20 millió euróért cserébe távozott Torinóba, a Real Madrid pedig június 21-én élt a visszavásárlási jogával, majdnem két évvel a távozását követően, illetve pont azon a napon, amikor az ifjú csatár meglőtte harmadik gólját az Euróba-bajnokságon.
Nem meglepő, hogy Morata helyzetét közelről figyeli a Bernabéu népe. A spanyol támadónak van egy nagy rajongója Antonio Conte személyében, aki állítólag igen komoly összeget különített el a Real Madrid saját nevelésű játékosának megszerzésére. Emellett nyilvánvaló, hogy lesznek mások is – nem utolsósorban a Juventus -, akik lépni fognak és felkeresik a játékost, ha nem kap elég játékidőt Madridban.
Morata minden 117. percben gólt szerez, ha minden sorozatot figyelembe veszünk. Eközben Benzemának 146 percre van szüksége ugyanehhez, de fontos megjegyezni, hogy a francia a bajnokságban mindössze egyszer tudott gólt szerezni október vége óta, amikor a Real Madrid a Granadának gurított ötöt.
Az azóta eltelt idő alatt Morata öt alkalommal zörgette meg a hálót úgy, hogy 405 perccel kapott kevesebb időt a bizonyításra, mint ellenfele. Ha átlagolunk, a bajnokságban Benzemának majdhogynem egy teljes mérkőzésnyivel több időre van szüksége ahhoz, hogy megverje a kapusokat, mint a spanyolnak.
A statisztikák mögött azonban ott van az a tény is, hogy Morata tagadhatatlanul több energiát ad a csapatnak. Benzema olyan, mint egy utas a metrón, aki rögtön lecsap az üres helyre, míg Álvaro képes kiváltani a baloldalra is, így lehetővé teszi, hogy Cristiano – aki egyre inkább középre orientálódik – behúzódjon a támadó pozíciójába anélkül, hogy egymás lábujjain taposnának.
Van egy olyan érv is, ami a spanyol ellen szól: Morata gyakran a meccs azon periódusában érkezik, amikor az ellenfél már kimerült, vagy már méretes zakót visel, vagy együtt a kettő. Több alkalommal is előfordult, hogy a kezdőcsapat tagjaként nem tudta elérni ugyanazt a hatás. 8 góljából (bajnoki és Bajnokok Ligája-találkozón szerzett) 5 született 110 perc alatt úgy, hogy a padról szállt be, míg összesen 796 percet töltött a pályán.
Ez azonban nem javít Benzema helyzetén és szenvedésén. A francia január 12-én, a padról beszállva talált be a Sevilla hálójába, azóta viszont alig sikerült egyszer is eltalálnia a kaput, és a társak góljaiban sem vállal túlságosan meghatározó szerepet. Ha valamikor, akkor most jött el az ideje annak, hogy Morata több lehetőséget kapjon.
Pierre-Emerick Aubameyang folyamatosan kopogtat a Real Madrid ajtaján, és ha végül tényleg Madridba teszi át székhelyét, az nem azért lesz, hogy a franciát egészítse ki, hanem nyilvánvalóan Benzema helyére szerződtetik majd. Ha ez megtörténik, Zidane-nak továbbra is szüksége lesz egy megbízható másodhegedűsre, és ha Morata eleget tud bizonyítani a következő átigazolási időszak nyitásáig, akkor képes lehet meggyőzni a francia trénert arról, hogy megéri őt megtartani. Ha azonban ismét távozik, többször már nem fog visszajönni.
A Real Madrid saját magát lőtte lábon, amikor Morata a 2014/15-ös idényben két gólt is szerzett nevelőegyesülete ellen a Bajnokok Ligája elődöntőjében, kiejtve ezzel a királyiakat a sorozatból. Elmondhatatlan hanyagságról tenne tanúbizonyságot, ha ez ismét megtörténhetne, főleg úgy, hogy a spanyol sokkal nagyobb hasznára van jelenleg Zidane-nak, mint Karim Benzema.
A Celta Vigo elleni keret
Kapusok: Keylor Navas, Kiko Casilla, Rubén Yáñez
Védők: Sergio Ramos, Nacho, Fábio Coentrão, Danilo és Achraf Hakimi.
Középpályások: Toni Kroos, Casemiro, Mateo Kovačić, Marco Asensio, Isco és Enzo Zidane
Támadók: Cristiano Ronaldo, Karim Benzema, Lucas Vázquez, Mariano Díaz és Álvaro Morata
A német média szerin…
A német média szerint a Carlo Ancelotti által vezetett Bayern München nyáron ajánlatot fog tenni James Rodríguezért. Az olasz jól ismeri a kolumbiai játékost, aki madridi fénykorát épp az ő irányítása alatt élte.