Karim Benzema tegnap…
Karim Benzema tegnap a 49. Bajnokok Ligája mérkõzését játszotta a Real Madrid színeiben, ezeken a találkozókon pedig 29 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába.
Egytõl egyig: Real Madrid – Liverpool
Csapatok
Real Madrid (8)
A hazai alakulat ismét felülmúlta ellenfelét, a játék minden elemében, pedig ezúttal nem egy Granadáról van szó. Hiányérzetünk a helyzetkihasználás miatt lehet, hiszen a Real Madrid 27 (!) alkalommal próbálkozott kapura lövéssel, de mindössze hat alkalommal találták el a srácok Mignolet kapuját, bevenni azt pedig csak egyszer sikerült. Ez legyen a legnagyobb probléma, hiszen a meccset így is sikerült megnyerni, pedig a Liverpool mindkét játékrészben gyakran 11 emberrel védekezett. A hazaiak védelme tökéletesen mûködött, lassan mindegy, hogy melyik duó alkotja a belsõ védõpárost, remekül kiegészíti egymást a Varane-Ramos-Pepe hármas. A középpályára szintén nem lehet panasz, a támadókról pedig a kihasználatlan helyzetekkel sok mindent elárultam, de azért támadtak õk becsülettel. Megvan tehát a továbbjutás, márciusig lehet más dolgokra is koncentrálni, bár azért nem bánnánk, ha nem alibiznék el a fiúk a hátralévõ két csoportmeccset.
Liverpool (4)
Még maga Gary Lineker is azt mondta, hogy a Pool hagyományaira nézve szégyen az a kezdõcsapat, amint Brendan Rodgers a pályára küldött. Õszintén bevallom, én sem értettem a több kulcsjátékosát is kihagyó mestert. Látszólag a vendégek terve az volt, hogy egy masszívabb, védekezõ felfogású középpályával megerõsítve végigbekkelik a meccset, és egy-egy kontrával megpróbálnak gólt szerezni. Na ez az, ami nem sikerült. A második félidõben volt egy 10-15 perces jobb periódusuk, de semmi egyéb. Ötlettelen játék, de a Pool védõjátékával meggyûlt a baja a Real Madridnak.
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Marcelo (9)
Valahol azt olvastam nemrég, hogy Marcelo élete formájában játszik. Nos, jelenleg nehezen tudnék ezzel vitatkozni. A kis brazil rendkívül hatékonyan segíti a támadásokat, az elmúlt idõben a jó beadások sem maradnak el tõle, és a védekezésben is sokkal fegyelmezettebb, mint az elmúlt években. Tegnap is óriásit játszott, folyamatos veszélyt jelentett a bal oldalon, teljesítményét pedig egy gyönyörû gólpasszal koronázta meg, amivel gyakorlatilag továbbjuttatta a Real Madridot. Az elmúlt idõszakban öröm nézni a játékát.
Iker Casillas (7)
Ismét nem lehet rá panasz. Nem volt sok dolga, de amikor szükség volt a védésre, õ ott volt. A beadásoknál magabiztos volt, vagy lehúzta, vagy kiütötte a bogyót. Egyre inkább úgy tûnik, hogy szépen lassan visszanyeri az önbizalmát. Nem mehetek szó nélkül a rekordja mellett sem: Iker lejátszotta a 144. meccsét a Bajnokok Ligájában, erre pedig eddig senki sem volt képes. Pályafutása továbbra is egész hihetetlen.
Álvaro Arbeloa (5)
Carvajal hiányában ismét játszhatott régi csapata ellen. Legnagyobb gyengesége minden egyes meccsen szörnyen kitûnik: Álvarónk nagyon lassú és körülményes. Nem volt másképp tegnap sem. A támadásokhoz a sebesség és a technikai képzettség hiányában nem tud túl sokat hozzátenni, amint megkapja a játékszert, megpróbálja középre tekerni, vagy a legközelebb álló emberhez odapasszolni. Védekezõ feladatait ellátta, de továbbra sem életbiztosítás az õ játszatása.
Raphael Varane (9)
Hat szerelés, négy tisztázás, nulla szabálytalanság. Csak a szokásos. Varane hiba nélkül játszotta végig a meccset, rendkívül magabiztos volt a védelemben, több fontos szerelést is bemutatott. Játékintelligenciája nagyon magas, gondoljunk csak arra, hogy mekkora labdát tolt Benzemának (Kolo Touré még idõben felszabadított a francia elõl). Óriási kincs õ a Real Madrid számára, már most a világ legjobb védõinek egyike, 21 évesen.
Sergio Ramos (8,5)
Nyolcszor szerelt, háromszor takarított a kapu elõtt, és egyszer szabálytalankodott, ezért pedig sárgát is kapott. Ahogy fent is említettem, teljesen mindegy, hogy kivel szerepel középen, remekül egészítik ki egymást. Varane-nal is nagyszerûen mûködött együtt. Amikor szükség volt rá, akkor kellõ keménységgel szerelte a liverpooli támadókat, nem nagyon tudtak rajta átjutni. Ramos hétrõl-hétre megmutatja, miért tartják õt jelenleg a világ legjobb védõjének.
Toni Kroos (8)
Hihetetlen, hogy Ancelotti mennyire belé tudta nevelni a védekezõbb felfogású játékot is. Toni tegnap kilenc alkalommal szerzett labdát a középpályán, ami ebben a tekintetben az idény eddigi legjobb teljesítménye. Ezen felül 120 passz fûzõdik a nevéhez, amelybõl 114 pontos is volt. Elképesztõ. Volt továbbá egy ígéretes bombája, azonban nem talált kaput. Megérdemelne már egy gólt a német.
Luka Modric (7,5)
Õ ezúttal „csak” 92 százalékos passzmutatóval és négy labdaszerzéssel jelentkezett. Hát igen, szörnyû. Na, a viccet félretéve, Luka ismét jól játszott, jól támogatta a csapat támadóit, ám ezúttal német kollégája a védekezése miatt jobb pontszámot érdemel. Ettõl függetlenül óriási párost alkotnak, elképzelhetetlen nélkülük a Real Madrid középpályája.
James Rodríguez (7,5)
Nem játszott rossz meccset a kolumbiai, sõt. Összesen öt kulcspassz fûzõdik a nevéhez, szám szerint öt kulcsfontosságú átadással jelentkezett. Ezen felül 92 százalékos passzpontosságot, négy labdaszerzést és ígéretes lövést jegyezhetünk fel a neve mellé, és bár a liverpooli falon õ is csak ritkán tudott átjutni, nem rossz teljesítmény ez, valljuk be.
Isco (7,5)
Termete miatt többször is elnyomták a robosztusabb védõk, de most is sikerült több alkalommal is zavart keltenie a védelemben. Volt három kapura lövése is, azonban Mignolet védéseire egyszer sem volt szükség. A védõket három szereléssel és egy felszabadítással segítette ki. Munkabírása és akarata továbbra is példaértékû, azzal pedig sosem lehet eléggé betelni, ahogy a 30-40 méteres átadásokat játszi könnyedséggel veszi le.
Cristiano Ronaldo (6,5)
Gyakorlatilag mindent kihagyott, amit csak ki lehetett, és még olyat is, amit sosem szokott. Látszólag nagyon ráfeszült a rekorddöntésre, ami igencsak befolyásolta a tegnapi teljesítményét. Mindenképp meg kell azonban említeni, hogy rekorddöntés ide vagy oda, több alkalommal is letette a labdát a jobb helyzetben lévõ társának. Ha következõleg nem görcsöl ennyire, biztosan megdönti Raúl rekordját.
Karim Benzema (8)
Karim bevágta, eldöntötte. Talán abban mind egyetérthetünk, hogy mióta a Madridnál van, most van a legnagyobb formában. Nem láttam még így játszani, ahogy az elmúlt hetekben teszi. Tegnap a gólján kívül 8 (!) kulcspasszt osztott ki, rengeteget volt játékban, folyamatosan elmozgott, hogy a többi támadónak utat nyisson a kapu felé. Reméljük, nagyon sokáig tart a jó formája.
Cserejátékosok
Gareth Bale (7)
Jól szállt be a mérkõzésbe, lendületet hozott, képes volt zavart kelteni a liverpooli védelemben. Volt egy ígéretes szabadrúgása, és többször is csak szabálytalanul tudták megállítani. Ha jó formában tér vissza, Ancelottinak kellemes problémái lehetnek.
Nacho és Chicharito nagyon kevés idõt töltöttek a pályán ahhoz, hogy értékelni lehessen õket.
Játékvezetõ
Kassai Viktor (9)
Tökéletesen illett a tegnap esti találkozó összképébe. A magyar játékvezetõ engedte a kemény játékot és jó érzékkel tett különbséget szándékos, durvább belépõk és az egyszerû, taktikai szabálytalanságok között. Asszisztenseit is érdemes kiemelni, akik nagyszerûen segítették Kassai munkáját, mind a les szituációk, mind pedig a büntetõterülethez közeli események megítélésében. Elég csak Benzema góljára, vagy Bale érvénytelenített találatára gondolni, mindkét esetben remek asszisztensi döntés született. De megemlíthetjük a walesi büntetõterület elõtti buktatását, vagy a Ronaldóval szemben elkövetett szabálytalanságot a vonaltól pár centire. Ezen szituációknál is jól döntött a magyar “csapat”. A sárga lapokkal kapcsolatban sem panaszkodhatnak a csapatok, minden lap jogos volt (bár Ramos sárgája vitatható) és nem is maradt el sárga kártya. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a világ egyik legjobb játékvezetõje jól oldotta meg feladatát.
Cristiano Ronaldo, az alulértékelt zseni
Cristiano Ronaldo az elmúlt évtized legalábecsültebb futballistája. Talán erõltetettnek tûnhet ez egy olyan játékossal kapcsolatosan, akinek csak a múlt héten odaítéltek három LFP-díjat, nemrég átvette az Aranycipõt, és minden esélye megvan az újabb Aranylabdára, de mégis, ez az igazság. A portugál szupersztár, aki rekordot jelentõ 80 millió fontba került a Real Madridnak. Ez a rengeteg pénz helyénvaló, igazságos jutalék érte. Ronaldo azonban nem kapja meg azt a dicséretet, amit érdemel.
Ennek az egyik oka az, hogy õ Cristiano Ronaldo. Ez a név elvesztette minden jelentését, csakúgy, mintha sokszor mondanánk ki ugyanaz a szót. Amikor látjuk vagy halljuk, egy részünk automatikusan másra kezd figyelni. Cristiano megnyert egy meccset. Cristiano volt a mérkõzés legjobbja. Cristiano Ronaldo megdöntött egy rekordot. És akkor mi van? A McDonald’s eladott egy hamburgert, a Starbucks nyitott egy kávézót, egy celeb mondott valami hülyeséget. Egy ennyire egyszerû és kiszámítható dolog miért érdemel kitûntetett figyelmet, vagy többet egy egyszerû megemlítésnél?
Ha veszel egy Cristiano Ronaldót és kiküldöd a pályára a saját csapatodban, õ elvégzi a dolgát, segít mérkõzéseket nyerni. Ugyanígy egy Ferrari vagy egy Lamborghini gyorsabb, mint egy Ford Fiesta. Amikor veszel egy iPhone-t, nem kapsz vállveregetést, ha a kijelzõje szép, hiszen nagyon jó minõségû, drága márkát vásárolsz. Nincs még egy olyan játékos a földön, aki akkora márka lenne, mint Cristiano Ronaldo.
Ez mind nagyon távol áll a világ másik legjobb játékosától. Õ huncut, hobbit-szerû és szerény. Ronaldo rekorddöntõ istene inkább hasonlít egy tökéletesen ápolt Mr. Universe-re, mintsem egy vidám természetû mezõgazdasági munkásra. Azt el lehet képzelni, hogy összeborzolod egy bizonyos argentin játékos haját egy cuki kis cselsorozat után. Próbálj meg hozzányúlni Ronaldo fejéhez, és máris több termék lesz a kezeden, mint amennyit az Avon árul. Pontosan olyan nagy a különbség köztük, mint amennyire hasonlóak a gólszerzésbeli hõstetteik. Az egyikük sokkal inkább emberi, míg a másik olyan, mint egy számítógépes effekt.
Ez olyasvalami Ronaldo kapcsán, ami az embereket rossz irányba sodorja. Ennek fõ oka persze az õ nárcizmusa. Ez érthetõ, elvégre senki sem szereti a hencegést. Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretné, a túlzottan modortalan megnyilvánulásai nem segítenek. Vitázhatunk arról, hogy Ronaldo már nagyon fiatalon is ilyen volt, túlságosan elfoglalva a saját magával vívott harcokkal és pillanatnyi kilengésekkel tarkítva. De õ már évek óta nem ez a játékos.
Még mindig csak 29, de már egy igazi vezérré érett. Ez az, amit nagyon gyakran figyelmen kívül hagynak, amikor egyéb tulajdonságaira összpontosítanak, de ez teszi õt igazán figyelemre méltóvá futballistaként. Vállalja a világ leghíresebb klubjának elvárásait, teszi ezt úgy, hogy igazán megérti, mit is jelent. Mások talán lenyûgözik az embereket a kiválóságukkal, de ez csak az alapvetõ, csapattársaktól való függõségükkel kiegészítve mûködhet, ami teret és lehetõséget biztosít nekik. Ronaldo újra és újra, szinte egyedül vezeti gyõzelemre csapatát. Akarata és törhetetlen koncentrációja nem teszi lehetõvé a kudarcot.
A portugál nem egy kis varázsló, aki minden energiáját egy adott pillanatra tartogatja. Ronaldo minden alkalommal vért izzadva dolgozik. A teste azért néz így ki, mert minden jól megformált izom mögött nagyon kemény munka áll, izzadsággal és fájdalommal. A hatalmas szerkezetet, mely mögött rengeteg edzés van, az emberek mechanikusnak tartják. Õ csak hideg tudomány, míg mások mûvésziek.
Az igazság az, hogy Cristiano Ronaldo a munkásosztály hõse. Egy kunyhóban nevelkedett, Madeirán, szerény körülmények között. Az édesapja alkoholizmussal küzdött, majd késõbb elhunyt. Ronaldo ekkor még tinédzser volt. Az édesanyja szakácsként és takarítónõként dolgozott, hogy kijöjjenek a fizetésébõl. Ronaldo mindent megérdemelt, amit elért az életben. Sajnos ez nem számít, mivel nem úgy néz ki, mint Tevez vagy Rooney. Õ nem több, mint egy srác az utcáról, aki most jól keres.
Ami megkülönbözteti õt másoktól, az a küzdõszelleme és a szüntelen munkaerkölcse, amit csak nagy megpróbáltatások árán nyerhet az ember. Lehet, hogy úgy néz ki, mint Kardashian férfi változata, de õ egy harcos. Egy kisgyerek a szegénységbõl, nélkülözésbõl, akinek gyorsan fel kellett nõnie, hogy kezdjen valamit az életével. Cristiano Ronaldo alulértékelt, hiszen õ nem egy gép. Amit elért, azt nem ajándékba kapta. Õ is ember, szüksége van arra, hogy szeressék, ahogy bárki mást. Tessék õt megfelelõen értékelni.
Isco zseniális formá…
Isco zseniális formájának köszönhetõen felerõsödtek a Bale esetleges távozásáról szóló hírek. Az angol Express szerint a United nem sajnálna érte 90 millió fontot sem, ráadásul Ryan Giggs is szeretné a vörös ördögöknél látni a walesi szélsõt. A lap azt is megemlíti, hogy amennyiben Bale távozik, Eden Hazard érkezhet a helyére.
Jó hír, hogy Gareth …
Jó hír, hogy Gareth Bale tegnap már a társaival együtt edzett, így közeleg a walesi szélsõ visszatérése. A vasárnapi tréningen Marcelo és Cristiano egyéni edzésprogramot végzett, külön a többi játékostól.
Hivatalos, hogy a Re…
Hivatalos, hogy a Real Madrid – Liverpool összecsapás játékvezetõje Kassai Viktor lesz.
A Daily Express szer…
A Daily Express szerint a Real Madrid 20 millió fontos ajánlatot készül tenni a Tottenhamnek, Hugo Lloris játékjogáért. A francia hálóõr jelenleg elsõ számúnak számít a White Hart Lane-en, de egyes hírek szerint szeretne a Bajnokok Ligájában is szerepelni.
Élõben az El Clásicón
Az elõzményekrõl nem szeretnék túl sokat írni, elég annyi, hogy sokáig spóroltam, készültem erre az útra, így hihetetlen érzés volt végre valóra váltani a legnagyobb álmomat.
Ahogy fent is említettem, október 24-én, pénteken érkeztem meg Madridba. Már tudtam, hogy szombaton az egyesület elnökével, Dévai Márk Sebastiannal a Pena Madridista Húngarát fogjuk képviselni egy igazi madridista ebéden, amelyre több nemzetközi egyesület mellet a PMH is meghívást kapott, érkeztek vendégek többek között Peruból és Kaliforniából is. Nagyon jó hangulatú ebéd volt, számomra a legnagyobb élményt szolgáltatta, hogy a tizedik BL-serleg másolata is „jelen volt”. Mielõtt elkezdtünk volna falatozni, folyamatosan szólt a „como no te voy a querer” és a Décima song, de a madridiak Álvaro Arbeloát is éltették. Óriási hangulat volt, érzõdött, hogy igazán nagy dologra készülünk. Az ebéd után nem sokkal mindenki elindult a szentélyünk felé.
A stadionhoz vezetõ úton a pulzusom nagyjából 150 körül lehetett, nagyon izgatott voltam, alig vártam, hogy megpillanthassam végre a Santiago Bernabéut. Óriási tömeg volt az utcákon, magyarként szinte elképzelhetetlen, ami ott van, itthon a futball sajnos képtelen ennyi embert megmozgatni. Aztán elérkezett a várva várt pillanat, az egyik sarkon befordulva a tömeg és a görögtüzek között megláttam a világ leggyönyörûbb stadionját. Elképesztõ érzés volt. Pont olyan hatalmas, mint amilyennek elképzeltem, sõt, még nagyobb. Felejthetetlen és leírhatatlan érzés az, ami akkor elfogott.
Elvegyültünk a tömegben, egyesületünk elnökén keresztül megismerkedtem néhány spanyol szurkolóval is, akik hihetetlenül eltökéltek és tényleg érzõdik rajtuk, hogy imádják a Real Madridot, majd az egyik (magyar) szurkolótársammal megpróbáltunk közelebb kerülni a stadionhoz. Igyekeztünk átverekedni magunkat a tömegen, ami annyira jól sikerült, hogy végre elértük a stadion mellett húzódó közutat, ahol néhány pillanat múlva felbukkant a csapat hivatalos busza. Nem tudtam elképzelni, hogy a habfehér jármû hogy fog átvágni a tömegen, de a lovas rendõrök néhány pillanat alatt utat vágtak a játékosokat szállító busznak. Mi még az út kialakítása után is meglehetõsen elõkelõ helyen állhattunk, körülbelül a harmadik sorban, így testközelbõl szemlélhettem meg a királyi gárdát szállító buszt, amelyrõl Pepe és Marcelo csodálkozva integettek az óriási tömegnek. Ekkor úgy éreztem, már csak ezért megérte utazni… Pedig hol volt még a vége.
Ezután megvártuk, míg a csapatbusz eltûnik a látómezõnkrõl, majd elindultunk a stadionba. A becsekkolás gyorsan ment, a helyünket is gyorsan elfoglaltuk. Mindenkit megnyugtatok, a Bernabéu óriási, viszont minden pontjáról nagyon jól lehet látni a mérkõzést. Mi a harmadik szinten ültünk, a játékosok mezszáma innen is tökéletesen felismerhetõ, és a labdát sem kell keresni.
.jpg)
Amikor elfoglaltuk a helyünket, a két csapat játékosai melegítettek. Külön a kezdõjátékosok, és külön a cserék. Nem sokat láthattunk az elõkészületekbõl, hiszen pár perc múlva már bementek a srácok az öltözõbe. Ezután én a képek készítésével voltam elfoglalva, egészen addig, míg a hangosbemondó el nem kezdte sorolni a kezdõcsapatot. Nagy meglepetés nem volt Ancelotti tizenegyében, ennek nagyon örültünk. Ami a leginkább megmaradt bennem, hogy mekkora imádat övezi Cristiano Ronaldót. Senki nem kapott közel sem akkora éltetést és tapsot, mint õ, amikor a szpíker kimondta a nevét, bár igazából ezen nincs miért csodálkozni, hiszen õ a világ legjobbja, így minden madridista összeteszi a két kezét, hogy a habfehér mezben varázsolhat hétrõl-hétre.
A kezdõcsapatok és a cserék bejelentését követõen még eltelt néhány perc, majd felcsendült a Décima song, a játékosok pedig egyenként kifutottak a pályára. Libabõrös lettem, és olyan hangosan énekeltem a Tizedik dalát, ahogy csak tudtam (gyönyörû énekhangom miatt ennek nem biztos, hogy örültek a körülöttem lévõk). Már a meccs kezdetére elfogyott a hangom.
A kezdõsípszó után nem sokkal jött a hidegzuhany, Neymar betalált. Megmondom õszintén, ekkor kicsit megijedtem, hiszen nem jó jel a mérkõzés ilyen korai szakaszában gólt kapni, fõleg nem a Barcelona ellen. Néhány percnyi aggodalom után megnyugodtam, ahogy a többi 85000 szurkoló is, így újra erõteljesen kezdtük buzdítani a csapatot, ami meg is tette hatását. Igaz, hogy ha Messi közeli próbálkozása bemegy, akkor talán másképp alakult volna (szólt is az Iker-Iker-Iker, akárcsak akkor, amikor Mathieu bombáját hárította), de Piqué kezezése és Ronaldo büntetõje után némileg fellélegezhettünk.
A szünet után úgy éreztem, meg fogjuk nyerni a mérkõzést, a srácok is úgy jöttek ki a pályára, hogy gyõzni akartak. Soha nem fogom elfelejteni a második félidõt (nem mintha az egész meccsel nem így lennék…). Pepe fejese elõtt az egyik szurkolótársamnak odaszóltam, hogy gól lesz, aztán óriási õrjöngéssel konstatáltam, hogy valóban ez történt. Ekkor már éreztük, hogy meglesz ez a meccs, Benzema gólja pedig eloszlatott minden apró kételyt.
Isco fenomenálisan játszott, akárcsak az imént említett francia. A spanyol középpályás cseréjekor úgy vonulhatott le a pályáról, hogy 85 ezer ember állva tapsolta és ordította a nevét. Benzema is nagy tapsot kapott, de Iscót valami hihetetlen módon éltették a szurkolók, megjegyzem, teljesen megérdemelten. Most is itt cseng a fülemben a rigmus.
A mérkõzés végén a közönség még megtapsolta a hõsöket, akik szintén tapssal viszonozták az egész mérkõzésen át tartó hihetetlen buzdítást. Mi megvártuk, hogy ürüljön kicsit a stadion, készítettünk pár képet, majd nagy nehezen távoztunk. Meg kell jegyeznem, olyannyira nem akartam eljönni, hogy a szektorunkban már csak ketten maradtunk, és a biztonsági ember jött le, hogy most már indulás. A lépcsõn felfelé menet még készítettem egy utolsó fotót a gyönyörû létesítményrõl, melynek látványát és hangulatát soha nem fogom elfelejteni. Szívbõl kívánom, hogy minden madridista élje át életében legalább egyszer ezt az egészet.
A mérkõzést követõ napokon még megtekintettük a város legnagyobb nevezetességeit, részt vettünk a stadiontúrán, amit minden Madridba látogató szurkolónak ajánlok. Számomra hatalmas élmény volt a trófeaterem, a játékosok díjainak gyûjteménye, valamint Puskás Ferenc stoplisa, amit az ötödik BL-gyõzelem napján viselt. Óriási sort kellett kiállni, hogy jegyet vásárolhassunk a túrára, de megérte.
Az ott töltött idõ alatt felkerestük továbbá a Chiquifru nevü bárt, ami Puskás Öcsi bácsi kedvenc helye volt madridi pályafutása alatt. Érdekes történet, hogy az elsõ látogatásunk alkalmával a hely éppen bezárt, azonban mikor bekopogtam az ablakon, és közöltem a tulajjal, hogy magyarok vagyunk és szeretnénk körbenézni, rögtön beengedett minket, nagyon kedves volt. A bár telis tele van régi meccsjegyekkel, képekkel, melyeken Öcsi bácsi szerepel, aláírt mezekkel, kupákkal, ereklyékkel. Nagyon hangulatos hely, másnap visszatértünk ebédelni is, ekkor készítettünk egy képet a tulajdonossal, aki egyébként a Puskás Hungary címû filmben is szerepelt.
.jpg)
Október 29-én aztán véget ért az álom, elérkezett a hazaút napja. Nagyon nehezen búcsúztam el álmaim városától, az indulás elõtti órákban barátnõm kíséretében még egyszer kilátogattam a Bernabéuhoz, a mellette lévõ parkban ücsörögtünk egy kicsit, és még egyszer utoljára gyönyörködtem a látványban, majd fájó szívvel búcsút intettem a világ legszebb stadionjának.
Egytõl egyig: Granada – Real Madrid
Csapatok
Real Madrid (10)
Nem igazán lehet hiányérzetünk a tegnapi meccs kapcsán, hiszen kedvenc csapatunk minden igényünket kielégítette: volt itt bombagól, álomba illõ gólpassz, gyönyörû, szép kombinációkkal tarkított támadások, magabiztos védekezés. A Liverpool és a Barcelona fölött aratott diadal hatalmas önbizalmat adott a srácoknak, ennek következményeit pedig mi élvezhetjük jelenleg. A hátsó alakzat egy-egy apróbb megingás kivételével hibátlan mérkõzést tudhat magáénak, a középpálya nagyszerûen tette dolgát, a támadók pedig ismét parádéztak. Jó érzés hétrõl-hétre látni azt, hogy mennyire motiváltak a játékosok, és úgy végigülni a meccseket, hogy közben azt kívánjuk, bárcsak ne érnének soha véget.
Granada (2)
Caparrós mester immár huszadik alkalommal maradt alul a Real Madriddal szemben, ami negatív rekordot jelent a liga történelmében. A hazaiakat taktikailag nem sikerült megfelelõen felkészítenie a királyi gárdával szemben, bár nem csak az õ számlájára írható a zakó. A Granada sem védekezésben, sem pedig támadásban nem ütötte meg azt a szintet, amit az elsõ osztály megkövetel. Egyedül annyi pozitívum említhetõ meg, hogy az alsóház néhány csapatával ellentétben nem kezdték el lemészárolni a vendégek játékosait többgólos hátránynál. Ettõl azonban sokkal, sokkal több kell.
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Karim Benzema (10)
Csakúgy, mint a Barca ellen, tegnap is óriásit játszott. Ancelotti ezerszer többet tud kihozni a franciából, mint a korábbi edzõi. Ha néha hibázik is, vagy elpuskáz egy-egy óriási ziccert, azt leszögezhetjük, ennyi áldozatot egyetlen másik csatár sem hozna a csapatáért és a társaiért. Ezért szeretjük õt. A Granada ellen két gólpasszal és egy szép góllal jelentkezett, emellett nagyon harcosan és hasznosan játszott. Bár korábban sokszor kritizáltam én is (nem alaptalanul), most azt mondom, egy ilyen Karim feltétlenül kell a csapatba.
Iker Casillas (7)
Jól élt együtt a játékkal, bár nem volt sok dolga, amikor szükség volt rá, magabiztosan hárított. Ha kellett, idõben mozdult ki a kapujából, ezúttal sem okoztak nehézséget számára a magasan középre érkezõ labdák. Egyre inkább úgy tûnik, hogy visszakapjuk a régi Iker Casillast, ennek pedig nagyon örülök.
Daniel Carvajal (7)
Egy szerencsétlen mozdulat következtében megsérült, így a 37. percben le kellett cserélni. Az addigi teljesítményére nem lehet panaszunk, oroszlánrészt vállalt a csapat elsõ góljában, hiszen az õ harcosságának köszönhetõen jutott el a labda Benzemához. Reméljük semmi komoly baja nincs. Jobbulást, Dani!
Pepe (7,5)
Sokkal kevesebb dolga volt, mint egy hete a katalánok ellen, azonban ezúttal sem lehet panaszunk rá. Pepe magabiztosan tette a dolgát, három szereléssel és három felszabadítással járult hozzá ahhoz, hogy csapata ne kapjon gólt. Érdemes megfigyelni, hogy mennyire együtt él a játékkal, és mekkora szenvedéllyel játszik a Real Madridért. Számára nincs elveszett labda, ha kell, akkor Ramost is eltakarítja az útból.
Sergio Ramos (8)
Nagyon aktív volt, sokszor hallhattuk a nevét. Az andalúz védõ hét alkalommal tisztázott a kapu elõterében, valamint háromszor szerezte meg a labdát a Granada támadóitól. A támadásokkal ezúttal sokkal kevesebbszer lépett fel, de a védõmunkáját hibátlanul végezte, valamint a labdakihozatalokat is nagymértékben segítette.
Marcelo (8,5)
A csapat bohóca, a brazil balbekk mindannyiunk örömére virágzik, kirobbanó formában van. Ezúttal is folyamatosan fellépett a támadásokkal, gyakran okozott kellemetlen pillanatokat a hazai védõk számára. Ha egy kicsit pontosabb és higgadtabb, akkor több gólt is szerezhetett volna, ám így csak a keresztlécig jutott, igaz, azt szétrongyolta. Bár ma nem volt rá nagy szükség a védekezésben, érdemes megfigyelni, hogy az elmúlt idõben rengeteget tesz azért, hogy a védõmunkájára se legyen panasz. Jelenleg kihagyhatatlan a csapatból.
Toni Kroos (8)
Ismét az õ nevéhez fûzõdik a legtöbb passz a mérkõzésen, és újra 95%-os mutatóval bír. A német nem mindig játszik látványosan, azonban rendkívül hasznos a csapat számára. A Xabi Alonso távozásával keletkezett ûrt immár teljesen betölti, rengeteget fejlõdött védekezésben is. Még mindig úgy érzem, hogy fõnyeremény volt számunkra.
Luka Modric (8)
Az elõzõ szezon legjobb védekezõ középpályása ismét olyan teljesítménnyel rukkolt elõ, amelyre szava sem lehet a madridistáknak. Öröm nézni, amit a kis horvát mutat a pályán. Olyan könnyedséggel csinálja meg a testcseleket, mint senki más, de ha kell, akkor a saját kapujának elõterében védekezik. Ezúttal is négy labdát szerzett vissza a hazaiaktól. Nem csoda, hogy kihagyhatatlan Ancelotti gálacsapatából.
James Rodríguez (9,5)
Egyre jobbá válik. Tényleg csak idõre volt szüksége, immár hasonlít arra a játékosra, akit a világbajnokságon láthattunk. Megkockáztatom, hogy elsõ gólja a szezon végén is a top3-ban lesz. A Depor ellen is hatalmas bombával jelentkezett, de ez most valami egészen más volt, olyan találat, amilyen csak nagyon ritkán születik. A két gólja mellett nagyon harcosan, elismerésre méltóan játszott. Már most is nagyon jó, mi lesz így késõbb?
Isco (8)
Ezúttal nem volt annyira kiemelkedõ, mint az elmúlt mérkõzéseken, de ez nem azt jelenti, hogy rosszul játszott volna. A fiatal spanyol aktív szerepet vállalt a támadásokban, de ha kellett, akkor rögtön rohant vissza védekezni. A labda továbbra is úgy ragad hozzá, ahogy csak nagyon kevesekhez. Kíváncsian várom, mit talál ki Carlo, ha Bale felépül, hiszen a jelenlegi Iscót nagyon nehéz lesz a padra ültetni.
Cristiano Ronaldo (10)
Benzema és James mellett õ is kiemelkedõ teljesítményt nyújtott, sõt… Ahogy Ancelotti mondta, lassan elfogynak a jelzõk rá. Cristiano Ronaldót nagyon nehéz szavakkal jellemezni. Ismét lõtt egy gólt, adott egy hihetetlen gólpasszt sarokkal, és egy szerencséset is a negyedik találat elõtt. Mondhatnám, hogy élete formájában van, de évek óta elképesztõ szinten játszik, és mégis folyamatosan képes meglepni minket. Köszönjük, Roni!
Cserejátékosok
Álvaro Arbeloa (7)
Carvajal helyett érkezett, és bár stabil teljesítményt nyújtott, nagyon jól látszott, hogy miért Dani a kezdõ jobbhátvédünk. Mind sebességben, mind technikai tudásban jobb a fiatal kollégája. Beugrónak tökéletes, hiszen hozzáállása példaértékû, de a nagyobb meccseken (ahogy évek óta) õ már kevés.
Khedira és Illarramendi a mérkõzés utolsó szakaszában érkeztek, így ezúttal nem pontozom õket. Annyit meg kell említeni, hogy remekül szálltak be a meccsbe, hiszen az addig kínlódó Granadát mindketten megajándékozták egy-egy passzal, nehogy már ne legyen veszélyes támadása a hazaiaknak. Óriási kérdõjel számomra mindkét játékos.
Cristiano Ronaldo pá…
Cristiano Ronaldo pályafutása 700. mérkõzését játssza a Granada ellen. A portugál szupersztár az eddigi 699 meccsén 447 gólt szerzett.