Cristiano Ronaldo az elmúlt évtized legalábecsültebb futballistája. Talán erõltetettnek tûnhet ez egy olyan játékossal kapcsolatosan, akinek csak a múlt héten odaítéltek három LFP-díjat, nemrég átvette az Aranycipõt, és minden esélye megvan az újabb Aranylabdára, de mégis, ez az igazság. A portugál szupersztár, aki rekordot jelentõ 80 millió fontba került a Real Madridnak. Ez a rengeteg pénz helyénvaló, igazságos jutalék érte. Ronaldo azonban nem kapja meg azt a dicséretet, amit érdemel.
Ennek az egyik oka az, hogy õ Cristiano Ronaldo. Ez a név elvesztette minden jelentését, csakúgy, mintha sokszor mondanánk ki ugyanaz a szót. Amikor látjuk vagy halljuk, egy részünk automatikusan másra kezd figyelni. Cristiano megnyert egy meccset. Cristiano volt a mérkõzés legjobbja. Cristiano Ronaldo megdöntött egy rekordot. És akkor mi van? A McDonald’s eladott egy hamburgert, a Starbucks nyitott egy kávézót, egy celeb mondott valami hülyeséget. Egy ennyire egyszerû és kiszámítható dolog miért érdemel kitûntetett figyelmet, vagy többet egy egyszerû megemlítésnél?
Ha veszel egy Cristiano Ronaldót és kiküldöd a pályára a saját csapatodban, õ elvégzi a dolgát, segít mérkõzéseket nyerni. Ugyanígy egy Ferrari vagy egy Lamborghini gyorsabb, mint egy Ford Fiesta. Amikor veszel egy iPhone-t, nem kapsz vállveregetést, ha a kijelzõje szép, hiszen nagyon jó minõségû, drága márkát vásárolsz. Nincs még egy olyan játékos a földön, aki akkora márka lenne, mint Cristiano Ronaldo.
Ez mind nagyon távol áll a világ másik legjobb játékosától. Õ huncut, hobbit-szerû és szerény. Ronaldo rekorddöntõ istene inkább hasonlít egy tökéletesen ápolt Mr. Universe-re, mintsem egy vidám természetû mezõgazdasági munkásra. Azt el lehet képzelni, hogy összeborzolod egy bizonyos argentin játékos haját egy cuki kis cselsorozat után. Próbálj meg hozzányúlni Ronaldo fejéhez, és máris több termék lesz a kezeden, mint amennyit az Avon árul. Pontosan olyan nagy a különbség köztük, mint amennyire hasonlóak a gólszerzésbeli hõstetteik. Az egyikük sokkal inkább emberi, míg a másik olyan, mint egy számítógépes effekt.
Ez olyasvalami Ronaldo kapcsán, ami az embereket rossz irányba sodorja. Ennek fõ oka persze az õ nárcizmusa. Ez érthetõ, elvégre senki sem szereti a hencegést. Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretné, a túlzottan modortalan megnyilvánulásai nem segítenek. Vitázhatunk arról, hogy Ronaldo már nagyon fiatalon is ilyen volt, túlságosan elfoglalva a saját magával vívott harcokkal és pillanatnyi kilengésekkel tarkítva. De õ már évek óta nem ez a játékos.
Még mindig csak 29, de már egy igazi vezérré érett. Ez az, amit nagyon gyakran figyelmen kívül hagynak, amikor egyéb tulajdonságaira összpontosítanak, de ez teszi õt igazán figyelemre méltóvá futballistaként. Vállalja a világ leghíresebb klubjának elvárásait, teszi ezt úgy, hogy igazán megérti, mit is jelent. Mások talán lenyûgözik az embereket a kiválóságukkal, de ez csak az alapvetõ, csapattársaktól való függõségükkel kiegészítve mûködhet, ami teret és lehetõséget biztosít nekik. Ronaldo újra és újra, szinte egyedül vezeti gyõzelemre csapatát. Akarata és törhetetlen koncentrációja nem teszi lehetõvé a kudarcot.
A portugál nem egy kis varázsló, aki minden energiáját egy adott pillanatra tartogatja. Ronaldo minden alkalommal vért izzadva dolgozik. A teste azért néz így ki, mert minden jól megformált izom mögött nagyon kemény munka áll, izzadsággal és fájdalommal. A hatalmas szerkezetet, mely mögött rengeteg edzés van, az emberek mechanikusnak tartják. Õ csak hideg tudomány, míg mások mûvésziek.
Az igazság az, hogy Cristiano Ronaldo a munkásosztály hõse. Egy kunyhóban nevelkedett, Madeirán, szerény körülmények között. Az édesapja alkoholizmussal küzdött, majd késõbb elhunyt. Ronaldo ekkor még tinédzser volt. Az édesanyja szakácsként és takarítónõként dolgozott, hogy kijöjjenek a fizetésébõl. Ronaldo mindent megérdemelt, amit elért az életben. Sajnos ez nem számít, mivel nem úgy néz ki, mint Tevez vagy Rooney. Õ nem több, mint egy srác az utcáról, aki most jól keres.
Ami megkülönbözteti õt másoktól, az a küzdõszelleme és a szüntelen munkaerkölcse, amit csak nagy megpróbáltatások árán nyerhet az ember. Lehet, hogy úgy néz ki, mint Kardashian férfi változata, de õ egy harcos. Egy kisgyerek a szegénységbõl, nélkülözésbõl, akinek gyorsan fel kellett nõnie, hogy kezdjen valamit az életével. Cristiano Ronaldo alulértékelt, hiszen õ nem egy gép. Amit elért, azt nem ajándékba kapta. Õ is ember, szüksége van arra, hogy szeressék, ahogy bárki mást. Tessék õt megfelelõen értékelni.
