Zidane: Ramos a történelem egyik legjobbja
„A hiányzók ellenére még bőven állnak rendelkezésemre olyan játékosok, akik közül válogathatok, és számomra ez a legfontosabb. Megfelelően fel kell készülnünk, hiszen egy nagyon kemény meccs vár ránk, mi pedig nagyszerű teljesítményt szeretnénk nyújtani az ilyen kaliberű csapatok ellen.”
„Casemiro és Hazard vidámak, jól érzik magukat. Nem örülnek a helyzetnek, de a mentális és fizikai állapotuk a körülményekhez képest kifejezetten jó. Küldtem nekik egy üzenetet, de később is beszélni fogunk. Ezek a dolgok megtörténhetnek, el kell fogadnunk. Alkalmazkodnunk kell a helyzethez, és tudjuk, hogy ez akár rosszabb is lehet. Nemrég Militão járt ugyanígy. El kell fogadnunk, a csapatnak pedig folytatnia kell a munkát, hiszen abban rejlik az erősségünk.”
„Kicsit bosszantó a helyzet, hiszen a meccs előtti napon változtak meg a dolgok. Sosem lehet tudni, hogy mikor produkálsz pozitív tesztet. Ezek a dolgok megtörténnek, hiszen olyan játékosok érintettek, akik felelősségteljesek és óvatosak voltak. A helyzet rosszabb is lehetne, a labdarúgás világán kívül vannak olyan emberek, akik nagyon nehéz időket élnek. Ugyanakkor, az edző énem azt mondatja velem, hogy jó lenne, ha Casemiro és Hazard bevethető lenne holnap.”
„Ramos a játék történetének legjobb hátvédjei között van. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez, de számomra ő egy a valaha volt legjobbak közül, mégpedig azért, amit elért, valamint amiatt, amit képvisel és jelent a klub számára. De ismétlem, mindenkinek megvannak a saját kedvenc játékosai.”
„Hazard mentálisan erős. Nehéz időkön megy keresztül, először a sérülései, most pedig a mai hírek. Ugyanakkor jókedélyű, ez pedig a legfontosabb dolog. Most egy újabb hetet kell várnia.”
„Isco egyetlen dolgot tehet, mégpedig azt, hogy továbbra is keményen dolgozik. Nincs problémám vele, az edző problémája a kezdőcsapat összeállítása. Már elmondtam neki, hogy folytatnia kell a munkát, amit most is végez. Keresztülmész nehéz időkön, de esetében voltak már nagyon jó időszakok is.”
„Nagyon sok mérkőzés vár ránk. Igaz, hogy Isco nem játszott túlságosan sokat, de a róla alkotott véleményem mit sem változott. Folytatja a kemény munkát és meg is fogja kapni a lehetőséget.”
„Nagyon pozitív dolog, hogy sikerült jó irányba változnia a csapatnak, hiszen valójában ilyenek a játékosaim. Amikor a dolgok rosszra fordulnak, megmutatják a bennük rejlő karaktert és sikerül átlendülni a nehezén. Ez mindig is így volt. Egy idény során várnak rád rossz pillanatok. A játékosaim labdarúgók, de egyben emberek is. Én vagyok az edző, és azt látom, hogy eltökéltek és jól szeretnének teljesíteni. A dolgok néha nem a tervek szerint alakulnak, de jól reagáltunk és így kell folytatnunk. Minden egyes játékosomban hiszek.”
„Modrić nemcsak egy idősebb játékos, hanem példakép. Nagyon fontos szerepe van a csapatban, és nincs kétségem afelől, hogy mennyire jó játékos. Azért vagyunk itt, hogy közösen érjünk el dolgokat.”
„Ødegaard térde jobban van, ott lesz a keretben. Tisztában vagyunk a képességeivel, de időt kell adnunk neki. A legfontosabb, hogy újra százszázalékos állapotba kerüljön.”
Egytől egyig: Barcelona – Real Madrid (1-3)
Csapatok
Barcelona (6)
Azt nehéz lenne vitatni, hogy ez az elmúlt évek legszervezetlenebb, morálisan a leginkább lent lévő Barcelonája. Ez érződik a meccseiken, illetve érződött a mai játékukon is. Sokkal kevésbé kreatív csapat ez, mint az elmúlt évtized bármelyik Barcelonája, de ez a Real Madrid (amely egyébként hasonló cipőben jár) érdemeiből mit sem von le. Sokkal kevésbé építettek a labdatartásra a hazaiak, helyette megpróbáltak gyors támadásokat vezetni – több-kevesebb sikerrel. Szerencsére Messinek nem feküdt túlságosan a szerepe, a középpontba szánt Ansu Fati pedig egyedül azért nem tudta megváltani a világot. A középpályán, de főleg a támadóharmadban rengeteg labdát veszített a csapat, a kapu elé kerülve pedig közel sem tudtak olyan kíméletlenek lenni, mint mondjuk korábban Suárezzel. A csapat egyik legaktívabb és legjobb tagja az a Dest volt, aki csak nyáron érkezett a katalán fővárosba, valamint az a Jordi Alba, aki a héten épült fel a sérüléséből. Az újabb vereséget követően viszont a tabella második felébe csúszott az örök rivális.
Real Madrid (8)
Együtt volt a csapat, és ebben volt a legnagyobb erősségük. Játékban azért a lélegzetelállítótól messze jártunk, a magabiztosság is leginkább a büntető után ért olyan szintre, amivel már egyértelműen az ellenfél fölé sikerült kerekedni. A csapategység és a bizonyítási vágy viszont egyértelműen látszott minden egyes játékoson. A Cádiz és a Sahtar ellen is csak a mezt vitték fel a pályára a srácok, ma viszont a szívüket is kint hagyták a Camp Nou gyepén. Egy ilyen meccs után nem tud igazán érdekelni, hogy taktikailag lett volna miben javulni, hogy döcögött a támadógépezet, vagy hogy a védelem sem hozott le hibátlan meccset. Voltak viszont kiemelkedő egyéni teljesítmények, és volt egy igazán egységes csapat is, amely Zidane vezérletével ezúttal is pontokkal térhet haza Barcelonából. Így kell elhallgattatni (egy időre) a kétkedőket.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Sergio Ramos (9)
A kapitány nélkül nincs Real Madrid… Félelmetesen szembetűnő, hogy mennyit jelent Sergio Ramos ennek a csapatnak, és bármennyire is nagyszerű dolog ez, valahol azért aggasztó is, tekintve a korát, valamint a még mindig meg nem újított szerződését, ami jövő nyáron jár le. Nagy meccset hozott a csapatba visszatérve, és bár Ansu Fatiról lemaradt a Barcelona találatánál, ezt a hibát több ízben is kozmetikázta később – például amikor sarokkal szerelte Messit. Védőteljesítményben a legjobb számokat hozta (csak felszabadításokban előzte meg Varane), mindkét csapat játékosait figyelve is. Emellett elévülhetetlen érdemei voltak a büntető kiharcolásában, amit végül ő maga értékesített, megnyugtatva ezzel a tárakat, és egy lépéssel közelebb hozva a győzelmet. Az már csak hab lett volna a tortán, ha Lucas Vázquez beadását is értékesítette volna.
Thibaut Courtois (7)
A kapott gól nélküli meccs ezúttal nem jött össze, de Ansu Fati góljánál teljesen mattolták, nem tehetett többet. Messinek viszont két lövését is bravúrral hárította, nagyban hozzájárulva ezzel a végeredményhez. Újabb magabiztos meccs a belga neve mellett.
Nacho (6)
Ansu Fati találata előtt csúnyán lemaradt Jordi Albáról, aki így zavartalanul centerezhetett középre. Egyébként is meglehetősen nehezen tudta tartani a tempót a Barcelona bal oldalával. Furcsa volt látni, hogy az egyébként elpusztíthatatlannak hitt Nacho megsérül, és bár nagyon sajnáltam, lecserélése végül jó hatással volt a csapatra.
Raphaël Varane (7)
A levegőben verhetetlen volt, valamint ő takarított a legtöbbször a kapu előterében. A hétközi gyengébb teljesítménye után ismét a jobb arcát mutatta, maradva a Vik által is említett hullámvasúton – úgy tűnik, az ő jegye egy pályafutásra szól. Most, hogy a kapitány mellette volt, ismét jól teljesített, de emiatt összességében nagyon haragszok rá. Bármennyire is szimpatikus játékos, a védelem vezére ő sosem lesz, így Ramos feladatait sem fogja tudni magára vállalni a jövőben sem.
Ferland Mendy (7,5)
Uralta a bal oldalt, jelenlétének köszönhetően Vinícius is szabadabban nyargalászhatott a pályán. Nagyon stabil és magabiztos pontja volt a védelemnek, de szorgalmasan csatlakozott a csapat támadásaihoz is – igaz, azokból nem tudta túlságosan aktívan kivenni a részét. A stabilitást tekintve viszont ismét bizonyította, hogy miért van helye ebben a csapatban.
Casemiro (7,5)
Mivel Messi némileg mélyebben szerepelt, így hatalmas feladat hárult a Real Madrid brazil tankjára, hiszen ő volt az a játékos, akinek hatástalanítania kellett a Barcelona szárnyaszegett madárkáját. Nos, Casemiro megtette. Az esetek nagy többségében kiválóan őrizte az argentint, kihúzva ezzel a hazaiak egyik méregfogát. Előrejátékban azért voltak eladott labdái és rajta megakadt támadásnak is lehettünk tanúi, de a többi, posztjából eredő feladatot nagyszerűen oldotta meg. Meg merem kockáztatni, hogy az eddigi legjobb meccse a szezonban.
Toni Kroos (8,5)
A csapat egyik legkiemelkedőbb, legjobban teljesítő játékosa volt a pehely-borostájú német. Nagyon összetett volt a játéka, de annak minden eleme a helyén volt. Állandóan játékban volt, folyamatosan megjátszható volt a társak számára, pontosan osztogatott, és a legtöbb helyzetet is ő alakította ki a csapatból. Közel 94 százalékos passzpontosságot hozott össze, egy Barcelona ellen (is). Főszereplője volt ennek a győzelemnek.
Fede Valverde (8,5)
A csapat tüdeje és fáradhatatlan Duracell-nyuszija is egyben. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha mindenkiben akkora szív dobogna, mint ebben az uruguayi srácban. Egyébként is egy rendkívül szimpatikus úriember, ám az ilyen teljesítmények láttán elmondhatjuk, hogy magabiztosan robog a Real Madrid halhatatlanjainak csarnoka felé. Nyilván korai lenne még kijelenteni, hogy legendaként végzi, de nem lehet nem észrevenni azokat a stílusjegyeket, amik megkülönböztetik őt a többiektől. Le a kalappal előtte, tényleg. A gólja pedig a legjobb csatárokat is meghazudtoló mozdulattal született, Fede lába nem remegett meg, még egy ilyen téttel bíró meccsen sem.
Marco Asensio (6)
A csapat leghaloványabb, leginkább tudása alatt teljesítő játékosa. Teljesen szürke volt az első félidőben, és a második játékrészben sem a lélegzetelállító játékával hívta fel magára a figyelmet. Egy piruettet és egy szép cselt követő passzt leszámítva csak azért kaphattuk fel a fejünket a neve hallatán, mert vagy látványosan megállt olyan szituációban, amikből egyébként győztesen jöhetett volna ki, vagy pedig látványosan fáradtan vonszolta magát a pályán. Sokkal többet vár tőle mindenki.
Vini Jr. (7)
Energiabomba, ez nem kérdés, de egyszerűen nem tudom hová tenni. Élmény nézni, amikor sebességet vált és megindul, amikor megpróbál cselekkel színt vinni a játékba… ugyanakkor mindenki tudja, hogy amint passzra vagy lövésre van tőle szükség, elveszítettük a labdát. A legtöbb eladott labda ezúttal is a nevéhez fűződik, de volt egy ígéretes, ám az égbe lőtt ziccere is. Rengeteget kellene fejlődnie még mindig.
Karim Benzema (7)
Sokat volt játékban, jól helyezkedett, megpróbált a lehető legtöbbet segíteni a társaknak a kombinatív játékban. És ez nagyon rendben is volt. A kapu előtt viszont ismét a bizonytalan Benzemát láthattuk, aki a legnagyobb ziccerénél Neto kezébe gurította a labdát. A finomhangolás valahogy nem úgy sikerült nála, mint az előző idény előtt, hiszen a gólokkal azért rendre adós marad.
Cserejátékosok
Lucas Vázquez (8)
A meccs egyik legnagyobb meglepetése. Nacho sérülése miatt szállt be, ám egyértelműen sikerült dobnia a csapat játékán, pozitív értelemben. A védekező feladatait nagyszerűen látta el, szükség is volt a sebességére, és eredeti posztjából adódóan sokkal hatékonyabban tudott fellépni a támadásokkal is. Kár, hogy nagyszerű helyzetfelismerését követően a adását nem sikerült gólra váltani.
Luka Modrić (7,5)
Valverde sérülését követően léphetett pályára, és az előző meccsek gyenge teljesítményét feledtetve brillírozott a pályán. A harmadik találat előtt ő maga is kivette a részét az építkezésből, majd a befejezést is magára vállalta, ami meglehetősen Modrićosra sikeredett.
Rodrygo (-)
Alig több mint 10 perc jutott neki, de arra azért elég volt, hogy egy gólpasszal segítse a csapatot. Nem mert túl vállalkozó lenni, így letette a labdát Lukitának, aki külsővel gyönyörűen fejezte be az akciót.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (8)
Nem lehetett egyszerű dolga az előző két vereséget követően, hiszen mind a sajtó, mind pedig a szurkolók késsel estek a torkának és el is kezdték őt temetni. Természetesen jöttek a lehetséges utódok nevei is. A kopasz viszont ismét a Camp Nou gyepén válaszolt az újságok hasábjai helyett: sikerült feltüzelnie csapatát, és bár játékban azért akadozott néha a gépezet, a legnagyobb riválist a lehető legjobbkor sikerült legyőznie. Nyilván ez a meccs a teljesen nyilvánvaló problémákat nem fogja megoldani, de nagyszerű gyógyír volt mindenki megsebzett lelkének. Azért külön jár a buksisimi, hogy jól tudott a cserékkel belenyúlni a meccsbe.
Miralem Pjanić: Emlékszem a 6-2-es és az 5-0-s győzelemre is
“Az El Clásico különleges, de korábban már játszottam Lazio-Roma meccsen is. Az szintén egy nagyszerű rivalizálás. Lehetőséghez jutottam a Juve-Interen is, így elmondhatom, volt szerencsém nagyszerű derbiken és mérkőzéseken pályára lépni. Kíváncsian várom, hogy milyen érzés egy El Clásicón is szerepelni.”
“Pályára lépni egy El Clásicón olyasvalami, amiről minden játékos álmodozik. Ez a labdarúgás legnagyobb mérkőzése. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, hogy játszhatok, és remélem, hogy győzni tudunk majd.”
Miralem Pjanić: "Ter a oportunidade de jogar um El Clásico é um sonho. É a partida de futebol mais importante, a melhor que existe, estou muito feliz de poder jogar e estar ali. Espero que a ganhemos."#ElClásico pic.twitter.com/pf1BQzk8Dw
— Menina Culé (@MeninaCule) October 23, 2020
“Ezidáig csak televízión keresztül követtem ezeket a meccseket. Emlékszem a nagyszerű, 5-0-s hazai győzelemre, még 2010-ből, amikor Pep Guardiola és José Mourinho irányították a csapatokat. Nagyszerű volt nézni a Barcelona játékát. Emlékszem a 6-2-es győzelemre is, ami szintén különleges volt, hiszen idegenben sosem könnyű játszani.”
“19 éves voltam, amikor a Lyon játékosaként a Real Madrid ellen gólt szereztem. Egy nagyszerű Real Madrid volt az ellenfelünk, kiváló játékosok alkotta kerettel, de legyőztük, valamint ki is ejtettük őket a Bajnokok Ligájából. Lenyűgöző érzés volt gólt szerezni a Bernabéuban. Az volt az első alkalom, hogy felkapták az emberek a fejüket a nevem miatt.”
Iker Casillas: Jó érzés tudni, hogy emlékeznek rád
Néhanapján, amikor a Real Madrid edzőközpontjában az oldalvonal mellett pihent, a többiek gyakran próbára tették a memóriáját. Egy-egy edző vagy csapattárs csak bedobott egy dátumot, egy mérkőzés dátumát, amin Iker is pályára lépett, valamint az adott ellenfél nevét. Például: 2002. január 5., Deportivo La Coruña. Casillas várt néhány pillanatot, majd rávágta az említett meccsen elért eredményt.
A saját, ám annál részletesebb becslése szerint az esetek 98 százalékában jól felelt. Tekintve, hogy miről van szó, egy nagyon szép sikerességi ráta. A saját maga által játszott mérkőzések listája egy meglehetősen különleges és hosszú lista. Iker Casillas három évtizedet és két évszázadot is érintett pályafutása során. A Real Madridban, a Portóban, valamint a spanyol válogatottban összesen több mint ezer mérkőzésen léphetett pályára.
Egy ideális világban a lista még most is folyamatos bővülés alatt állna. Iker Casillas idén augusztusban, 39 évesen jelentette be a visszavonulását. Nem sok választása volt. 2019 májusában, egy portói edzés közepette érzett fájdalmat a mellkasában, az ajkaiban és a karjaiban. A klub orvosai azonnal kórházba szállították, ahol csak az operációját követően közölték vele, hogy szívrohama volt.
A felépülését követően tervezett visszatérni a pályára. Élvezte a Portóban töltött időket, pályafutása őszén a portugál városban talált rá a szükséges nyugalomra. A Porto az előző idényben nevezte is a keretébe. Néhány hónappal a szívrohamot követően az edzőterembe vissza is tudott térni.
Az orvosok üzenete viszont végül teljesen egyértelmű volt. “Az orvosok azt mondták, hogy a legjobb, amit tehetek, ha abbahagyom.” – meséli Iker. Egy sportoló számára nem egyszerű dolog, ha hirtelen le kell állni. Iker viszont nemcsak sportoló, hanem férj, valamint két fiatal gyerek édesapja is. “Kockázatos volt. Ha pedig valami kockázatos, akkor teljesen abszurd döntés lenne a folytatás.”
Emlékszik, hogy mire gondolt akkor, amikor 2008-ban épp az Európai-bajnokság győztesének járó trófeát készült átvenni. “Megtörtük az átkot, ami egészen addig ült a spanyol labdarúgáson” – mondja.
Arra is emlékszik, hogy mennyire természetesnek tűnt a hasonló szituáció két évvel később, Johannesburgban, Iniesta győztes találatát követően, amivel világbajnokká váltak. “Történelmet írtunk, de abban a pillanatban ezt nem tudod eléggé értékelni. Azt hiszed, mindez teljesen normális. Megnyertük az Európa-bajnokságot, a világbajnokságot, és elkönyveltük a győzelmeket, hiszen erős csapatunk volt.”
És igen, emlékszik arra is, amikor 2012-ben Spanyolország megvédte címét az Európa-bajnokságon. Elmondása szerint ezek mind valódi emlékek, nem csak foszlányok, nem csak fotók, nem fakulnak az évek múlásával. Igazi áldás, hogy ilyen pontossággal elő tudja hívni ezeket a momentumokat, válogatott és klubszinten is. Viszont átok is, hiszen a vereségekre is ugyanilyen precizitással képes visszaemlékezni. Akkor is jól működik a memóriája, amikor valójában sokkal inkább felejteni szeretne.
Néhány nappal a beszélgetésünk előtt Iker megosztott a Twitteren egy videót, amit eredetileg az UEFA hivatalos csatornája tett közzé. A videóban egy összeállítás volt látható Casillas azon védéseiről, amiket az Anfielden mutatott be, még 2009-ben. A Real Madrid kapitányaként vezethette pályára társait a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, és nem volt nehéz realizálni, hogy miért is készült az összeállítás. Casillas rengeteg látványos védést mutatott be azon az estén, Fernando Torres és Steven Gerrard lövéseit több ízben is hárítani tudta.
Egy dolog viszont kimaradt az összeállításból: az eredmény. A Liverpool úgy nyert 4-0-ra, hogy Iker Casillas számtalan zseniális védést mutatott be. Az Anfield állva tapsolta a spanyol hálóőrt, és mindenki egyetértett abban, hogy a Real Madrid akár 12-t is kaphatott volna. Iker könnyekkel a szemében hagyta el a pályát. (Emlékezve arra a mérkőzésre és arra a páratlan teljesítményre, még a mai napig eszembe jut, hogy a MARCA egyébként azt a meccset úgy foglalta össze, hogy “Iker Casillas és 10 műanyag bólya” – A szerk. kieg.)
“A tehetetlenség arca volt, nem pedig a dühé. Frusztrált voltam, nagyon szomorú. Az a meccs azt jelentette, hogy a csapat 7 év elteltével sem jut újra a döntő közelébe. Persze, el lehet veszíteni egy ilyen meccset. Az odavágón 1-0-ra kaptunk ki, de 4 gólt kapni? Éreztem a helyszínen lévő, valamint a világ madridistáinak ftrsztrációját”. Hősies játéka ellenére is rengeteg felelősséget érzett.
Ezt a felelősséget elmondása szerint 8-9 éves kora óta érezte. Azóta, hogy csatlakozott gyerekkori álomcsapatához. Úgy nőtt fel, hogy hozzászokott az érzethez, el is kezdte élvezni, de azért némi terhet gyakorolt a vállaira.
Egykori csapattársa, Fernando Hierro egyszer azt mondta, hogy a Real Madridnál eltöltött egy év felér öt olyannal, amit bárhol máshol töltesz. Iker később úgy nyilatkozott, hogy úgy érzi, mintha már fél évszázada a csapat szolgálataiban lenne. “A nyomás állandó a Real Madridnál.”
Különösképp az, amit a pályafutása csúcsán tapasztalt. A rendkívül sikeres, trófeákkal gazdagított évek során Iker Casillas klubkarrierje a sportvilág legintenzívebb rivalizálása, minden idők legpikánsabb csatározása által kezdett felemésztődni. Igen, a Real Madrid és a Barcelona párharcáról beszélünk. Cristiano Ronaldo Lionel Messi ellen. José Mourinho Pep Guardiola, majd Tito Vilanova ellen.
Négy éven át a világ két legjobb csapata a legkíméletlenebb csatákat vívta egymással. A rivalizálás valami sokkal sötétebb dologgá, sokkal inkább politikai harccá, sokkal mérgezőbbé vált. Paolo Condo, az olasz újságíró egy egész könyvet írt arról a három hétről, aminek 2011 tavaszán lehettünk tanúi, amikor a két klub 18 nap leforgása alatt négyszer is összecsaphatott egymással.
Iker Casillas azt az időszakot nevezi “őrületnek”.
“Nem álltunk készen arra, hogy egy hónapon belül négy El Clásicót is játsszunk. Túl nagy volt a feszültség, az őrültség.” – mondja. Az egészet csak súlyosbította Katalónia kívánt függetlenedése. Ez volt az a pont, amire Iker úgy tekint, hogy sokkal inkább a politikáról szólt már az egész, mintsem a futballról. Az egyetlen dolog, amit tehetett, hogy “nem öntött olajat a tűzre.”
A történetben betöltött szerepe viszont nem volt hálás feladat. Ő volt ugyanis a Real Madrid kapitánya. “A klub, ami éveken át formált engem, ami annyira sokat jelentett a körülöttem lévőknek” – írta le imádott csapatát. De ő volt a válogatott kapitánya is. Egy ország válogatottjáé, amely a gazdasági válságot követően még mindig a talonmaradásért küzdött, a csapaté, amely uralta Európát, majd a világot is. Felelősséggel tartozott mindkét fronton. “A megfelelő döntést kell hoznod minden fél számára.” – folytatta.
Nem csoda, hogy 2015-re változásra volt szüksége. A Real Madriddal való kapcsolata megváltozott. Elismerte, hogy volt egy pont, amikor egyedül érezte magát. Előbb Mourinho közösítette ki, majd Florentino Pérez is. Úgy látta, hogy Portóban nyugalomra lelhet.
“Nyugalomra volt szükségem, hogy újra élvezhessem a játékot. Nem szeretem, ha minden egyes nap az újságok címlapján vagyok, bizonyos állítások közepette. A legjobb opció a távozás volt, még akkor is, ha el kellett hagynom a helyet, ahol felnőttem, a helyet, amit az otthonomnak tekintettem, és ahol rengetegen szenvedtek velem együtt. Nem vágytam a szorongásra, kevesebb félelemre volt szükségem.”
A stressz és a feszültség azonban nem változtatja meg az emlékeket, amiket Iker dédelget, nem beszélve a megnyert trófeákról. Nem változtat azokat a dolgokon, amikre emlékszik, és azokon sem, amik miatt az emberek emlékeznek rá. Gigi Buffon, minden idők legjobb kapusa például csak szuperlatívuszokban beszél társáról.
A futball Casillas számára maga az emlékezés: nem csak eredmények, hanem szenzáció. A legmagasabban azokat jegyzik, akik a legtöbb mérkőzést játszották vagy a legtovább maradtak egyetlen klubnál, illetve azokat, akik örökre beírták magukat a történelemkönyvekbe.
Imádja azokat a sztorikat, amikor a szurkolók elmesélik, hogy éppen hol voltak, amikor Spanyolország megnyerte a világbajnokságot, vagy mit csináltak, amikor Iker épp beszállt a padról, hogy megnyerje a Leverkusen elleni döntőt a csapatának.
“Megtörténik, amikor a parkban, vagy egy étteremben vagy, vagy épp találkozol valakivel külföldön. Emlékeznek arra, hogy épp hol voltak, vagy mit csináltak: házasodtak, vagy éppen a meccset nézték a fiukkal. Ezek a pillanatok mindenkit megjelölnek, és nagyon jó érzés tudni, hogy emlékeznek rád.”
Beharangozó: Real Madrid – Cádiz
A válogatott szünetet követően ma visszatért a La Liga, 13 nappal azt követően, hogy a Real Madrid a tabella élére állhatott. A felek 14 évvel ezelőtt, a 2005/06-os idényben találkozhattak utoljára a bajnoki küzdelemben, ma viszont ismét összecsaphatnak. A mérkőzés 18:30-kor kezdődik.
A címvédő veretlenül vághat neki a hatodik fordulónak, három győzelemmel és egy döntetlennel a csapat háta mögött (az első fordulót halasztották), a cél pedig a jó sorozat folytatása, valamint egy újabb győzelem, zsinórban a nyolcadik megszerzése az Alfredo Di Stéfanóban. Ez egyben azt is jelentené, hogy a Real Madrid a tabella élén marad. Zidane legénysége ráadásul 15 mérkőzés óta veretlen a bajnokságban.
„A Cádiz jól szervezett csapat, de mi jó teljesítményt akarunk nyújtani és be akarjuk gyűjteni a három pontot.” – mondta Zidane a mérkőzés előtti sajtótájékoztatón. A francia edző mindössze két napja edzhet a teljes kerettel, a válogatott mérkőzések következtében. A visszatérés utáni első összecsapásra 20 játékosát nevezte. Nem vár könnyű időszak a csapatra, hiszen 15 nap leforgása alatt 5 mérkőzést meg kell vívniuk a srácoknak, beleértve egy El Clásciót, valamint az első BL-mérkőzést.
Ami a csapat ellenfelét illeti, ez az első alkalom, hogy a Cádiz az Alfredo Di Stéfanóban találkozik a Real Madriddal, korábban ebben a stadionban csak a Castilla vendégeként szerepelhetett. Az újonc idegenben még sosem tudott győzedelmeskedni a Real Madrid ellenében (15 vereség és 1 döntetlen a mérlegük). A csapatot Álvaro Cervera irányítja, akivel meglehetősen jól kezdték az idényt, a megszerezhető 15 pontból 7-et is bezsebeltek.
Orvosi jelentés: Martin Ødegaard
A Real Madrid orvosai által elvégzett tesztek kimutatták, hogy Martin Ødegaard izomsérülést szenvedett a jobb talpemelő izmában. A játékos felépülését az orvosi stáb felügyeli majd.
Parte médico de Ødegaard.#RealMadrid
— Real Madrid C.F. (34) (@realmadrid) October 16, 2020
Nem megerősített források szerint a norvék középpályás nagyjából 10 nap kényszerpihenőre szorul, ami azt jelenti, hogy az El Clásicót is kihagyni kényszerül.
Marco Asensio: Voltak pillanatok, amikor nem voltam biztos abban, hogy újra futballozhatok
„A sérülésemet követő felépülési folyamat első szakaszában rengeteget szenvedtem. Sokszor éreztem fájdalmat, voltam kerekesszékben is, nem tudtam normális életet élni. Mindenhova kísért valaki, bármit csináltam. Egy-másfél órákat aludtam csak, mert folyamatosan a térdem járt a fejemben. Ez egy olyan tapasztalat, ami megerősített minden szempontból.”
„A sérülésem megváltoztatott. Ez az egész egy mindennapos harc saját magad ellen. Minden nap más, minden nap egy új célt tűzöl ki magad elé, mert ha ez nem így van, akkor a regenerációs folyamatban nem előre, hanem visszafelé haladsz. Több olyan nap is volt, amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon hogy fogok én még futballozni. Ugyanakkor voltak nagyon izgalmas pillanatok is, amikre örökre emlékezni fogok. Ilyen például az a momentum, amikor először tudtam fájdalom nélkül sétálni. Aztán elkezdtem futni, majd újra pályára léphettem és 25 másodperc elteltével gólt is szereztem.”
„Meglehetősen hosszú idő eltelt már azóta, hogy utoljára meghívót kaptam a válogatottba, de továbbra is azon dolgozok, hogy újra ott lehessek a többiekkel. Amikor Luis Enrique azt mondta az interjújában, hogy valószínűleg épp a Netflixet nézem, akkor valójában otthon ültem, megfázva. A reakciója viszont természetes. Azt hiszem, nem szereti az olyan kérdéseket, amik olyan játékosokra utalnak, akik nem kaptak meghívót a válogatottba. A kapcsolatunk nagyon jó, ő egy nagyszerű, vicces edző.”
„Amikor 2016-ban Madridba érkeztem, tudtam, hogy csak egy jó előszezonnal győzhetem meg Zidane-t. Elmondta, hogy kezdő leszek a csapat szuperkupa-mérkőzésén a Sevilla ellen, megerősített, hogy számít rám. Zizou nagyon őszinte, nagy nyugalmat áraszt. Kiváló edző, aki már sok trófeát hozott Madridba. Minden egyes évben sikerül túlszárnyalnia saját magát. Gyerekkoromban volt egy poszterem a falon a Leverkusen elleni góljáról.”
„Valójában soha nem mondtam, hogy nem akarok a csapat vezére lenni. Aki egy kicsit is ismeri a labdarúgást, az érti a szavaimat. Felkészültem erre az idényre, hatalmas reményekkel vágtam neki. Több sorozatban is érintettek vagyunk, és mindet meg akarjuk nyerni.”
„Ami Hazard-t illeti, nagyon vidámnak tűnik, szerintem jól érzi magát. Nem egyszerű a helyzete, hiszen korábban nem volt túlságosan gyakran sérült. Nem túl szerencsés, ami vele történt az elmúlt hónapokban. Biztos vagyok benne, hogy amint jó fizikai állapotba kerül, hamar visszanyeri majd az önbizalmát.”
„Őszintén, nem igazán érdekelt, hogy Messi megy vagy marad. A Barcelona számára egyértelműen az volt a jobb opció, ha végül marad a klubnál. Ami pedig engem illet, szeretek a legjobbak ellen játszani.”