Zs. Csaba

Hogyan értékelnéd a Real Madrid idei teljesítményét a Bajnokok Ligájában?
Eddig a szezon összességében szinte tökéletes. Ez a versenysorozat mindig egy teljesen más élmény, ami ad egy pluszt a csapatnak.

Miért olyan fontos ez a verseny a játékosoknak?
Azt gondolom, hogy szembeszállni a legnagyobb európai csapatokkal elég tekintélyes. Ez ad egy kis pluszt a játékosoknak. Az, hogy ebben a versenyben részt vehetünk, mindig óriási motivációt jelent, mert általában nagyobb befolyással van a világ többi részére. Ez az, amiért másképp éljük meg.

A Real Madrid egy nagyon fontos gyõzelmet aratott az Old Traffordon, így továbbjutott a Bajnokok Ligája negyeddöntõjébe. Mit jelentett ez a gyõzelem a csapatnak?
Ez egy nagyon fontos gyõzelem volt. Az, hogy legyõztünk egy olyan remek csapatot, mint a Manchester United, egy hatalmas lépést jelentett. Ráadásul mindezt az Old Traffordon tettük, ahol nem láthattunk ehhez hasonlót már elég régóta. Ezek olyan összecsapások, amelyeknek nagy hatásuk van, mivel két remek csapat csap össze. A Real Madrid képes volt egy ekkora lépést megtenni és továbbjutni a negyeddöntõbe azáltal, hogy legyõztük a hatalmas Unitedet. Ez mind morálisan, mind pedig csapat szinten nagyon hasznos volt. Most pedig már alig várjuk a negyeddöntõket.

Képes voltál tovább játszani egy öngól után a Manchesterben vívott meccs alatt. Hogyan szerzi vissza egy játékos a koncentrációját és hogyan képes vezetni a csapatot egy ilyen eset után?
Nem szabad elveszíteni az összpontosítást, annak ellenére, hogy nagyot hibáztál. Nem volt szerencsém, rúgtam egy öngólt. Szerintem mindig is a mentalitásom volt az, ami azzá tett, ami most vagyok és eljuttatott oda, ahol vagyok. Nem sajnálhatod folyton magad bizonyos pillanatokban, mert ez átragadhat a többi játékosra. Mindig pozitív érzéseket próbálok sugározni, nem pedig a negatívakat.

26 évesen majdnem minden elismerést megnyertél a csapattal, vagy a válogatottal. Mit jelentene számodra a Bajnokok Ligája a listán?
Ez az egyik legnagyobb álmom. Az elsõ címek, amiket megnyersz, mindig nyomot hagynak az életedben és remélhetõleg egy napon azt mondhatom majd, hogy van egy Bajnokok Ligája trófeám. Sajnos ez az egyik, amit még nem nyertem meg, és teljesen izgatott vagyok, hogy érezhessek és felemelhessek egy ilyen trófeát.

A Real Madrid megmérkõzik a Galatasaray csapata ellen a negyeddöntõben. Mi a véleményed a török csapatról?
Soha nem szabad alulértékelni egy csapatot sem. Okkal jutottak el eddig. Szembeszállni a Galatasaray csapatával nem igazán szerencsés, épp ellenkezõleg. Egy nagyon erõs csapat. Drogbával és Sneijderrel még erõsebbek lettek. Õk remek játékosok nemzetközi szinten és kulcsjátékosok a csapatban. De az igazi veszélyt az egész csapat jelenti, soha nem egy egyén. Egy játékos nem tud kiemelkedni egyénileg, ha a teljes csapatmunka nem mûködik. Tehát igazán tiszteljük a Galatasarayt. Megpróbálunk gólokat rúgni és nem kapni, de biztos vagyok benne, hogy nehéz dolgunk lesz.

A Galatasaray több változtatást hajtott végre a csapatban a szezon során. Mit vársz tõlük a negyeddöntõben?
A szurkoló sereg egy olyan faktor, ami mindig pluszt ad nekik. Szerencsére az elsõ meccsen magunktól függünk, illetve a szurkolóinktól, akik másképp élik meg ezt a versenysorozatot és mindig közvetítik felénk ezt az érzést. Ez kétségkívül egy hatalmas segítség számunkra. A célunk az, hogy gólokat szerezzünk otthon, hogy ne kapjunk gólt, és hogy megnehezítsük a dolgukat, amikor oda utazunk.

Olyan játékosokkal a csapatban, mint Drogba és Sneijder, mennyire lesz fontos a Realnak ezen a meccsen, hogy ne veszítsék szem elõl a csapat többi fontos játékosát?
Számunkra elengedhetetlen, hogy mindenkire koncentráljunk, és ne csak bizonyos játékosokra. Úgy gondolom, hogy az erõsségük a csapat, nem pedig az egyének. Természetesen az olyan játékosok, mint Drogba, megteremthetik a különbséget. Sneijder pedig egy nagyon veszélyes játékos, fõleg a rögzített helyzeteknél. Jó barátom, nagyon jól ismerjük egymást. Remélem, hogy rossz napjuk lesz, mikor szembeszállunk velük.

Úgy tûnik, minden a helyére a került a Madridnál az utóbbi néhány meccs után. Mi volt a kulcs, ami segítette a csapatot, hogy újra topformában legyen?
Úgy gondolom, hogy minden, ami a rossz szezonkezdés után következett. Egy sokkal összetartóbb csapat, amely sokkal lelkesebben, elhivatottabban, ambiciózusabban akart fejlõdni és jól csinálni mindent. És íme, az eredmény. Természetesen még nem gyújthatunk tûzijátékot, mert még nem nyertünk meg semmit. Igaz, hogy a kemény munkánk már most kifizetõdött, ott vagyunk a Király-kupa döntõjében, de még mindig hosszú út áll elõttünk. Folytatnunk kell a munkát, koncentrálnunk kell, és sikerrel kell befejeznünk a szezont. Mindenekfelett címeket kell nyernünk.

Mi Mourinho legfõbb utasítása a védõknek? Mi az, amit folyton elismétel nektek?
Mindig kiemeli, hogy a védõnek tiszta ötletekre van szüksége, valamint azt, hogy mindent csak sorjában. A védõ elsõ számú dolga a védekezés. El kell látnia a feladatát, majd ha ezután még tud segíteni a csapatnak a támadásban is, az nagyszerû. Energikusnak kell lennie, nem szabad túlkomplikálnia a dolgokat és soha nem szabad megállnia. Mindig játékban kell lennie.

Nemrég a védelem közepén Raphael Varane lett a párod, aki 19 évesen bizonyítja, hogy képes higgadtan játszani a játék legmagasabb szintjén is. Mondd el, hogyan fejlõdött ezalatt a kis idõ alatt, amit a klubbal töltött.
Egy remek játékos a kora ellenére. Szerintem a világ egyik legjobb játékosává válhat. A tapasztalat és a meccsek fejlesztenek és éretté tesznek, játékosként és emberileg is. De szakmai szempontból úgy gondolom, hogy a jövõ az õ kezében van. Remek védõ, remek formában van, bármi lehet belõle. Természetesen bármi megtörténhet a futballban, de itt vagyunk neki, hogy segítsünk, és örülünk, hogy õ itt van nekünk.

Épp ennyi idõs voltál te is, mikor a Real Madridhoz kerültél. A széleskörû tapasztalatodat tekintve, hogyan segítettél neki beilleszkedni?
Ott segítem, ahol csak tudom. Tanácsot adok neki szakmailag és emberileg is. Emlékszem mikor megérkeztem, csak egy kölyök voltam. Gyakorlatilag tapasztalat nélkül, mert ez az, amit az évek és a meccsek során megtanulsz. Varane odafigyel magára és a futballnak él, ami elengedhetetlen. A jövõje a saját kezében van.

Mely játékosok inspiráltak leginkább?
Rengeteg nevet tudnék neked mondani. Olyan játékosok, mint Pablo Alfaro és Javi Navarro, akikkel elõször játszottam együtt és az elsõ példaképeim közé tartoztak, mert az eredeti célom az volt, hogy debütáljak az akkori csapatommal, a Sevillával. Aztán ott vannak a remek csapattársaim, mint Raúl, aki mindig odafigyelt rám és igazán hasznos tanácsokkal látott el. Fernando Hierro is, akivel sajnos nem tudtam együtt játszani, de mindig közel állt hozzám és mindig ott volt nekem. És mindenekelõtt, a családom. A szüleim és a testvérem adják nekem a legjobb tanácsokat és mellettem állnak jóban-rosszban. Mondhatnám úgy is, hogy mindent nekik köszönhetek.

Hogyan birkózol meg azokkal az elvárásokkal, amik azzal járnak, hogy egy olyan fontos klubnál játszol, mint a Real Madrid?
Szerintem a Real Madrid fejleszti és megedzi az embert. Nem csak szakmailag, hanem emberileg is. Tudatában vagyok, hogy ennek a klubnak attól a naptól kezdve, hogy megérkezel, befolyása van és tudom, hogy ez mit generál. Mikor leszerzõdsz a Madriddal, ezer olyan üzenetet kapsz, amit azelõtt még soha… Erre mindenki rájön egy idõ után. Éretté válsz és tapasztalatot szerzel, szép lassan rájössz, hogy egy példa vagy a fiataloknak a klub befolyása miatt. Ezeket értékelned kell és tudatában kell lenned azzal, hogy milyen címert viselsz, milyen címért harcolsz, ez pedig milyen befolyással jár. Remélem, hogy a nevem egy napon összefonódik egy ilyen fontos klubbal.

Az elmúlt év során volt néhány olyan fontos pillanatod, mint például a kihagyott büntetõ a Bayern ellen, a panenkás büntetõ a Spanyol válogatottal, a gyõztes gól néhány hete a Barcelona ellen, vagy az öngól a Manchester United ellen. Hogyan változtattak ezek rajtad?
Ezzel együtt kell élni. Mindig felkészültnek kell lenned arra, hogy ilyen dolgok is történhetnek. Fel kell készülnöd a jóra és a rosszra egyaránt. Szerencsés és egyben szerencsétlen is voltam ahhoz, hogy mindkettõben részem legyen. A Bayern elleni büntetõ olyan, ami a fociban megtörténhet. Semmiképp nem történik ilyesmi akkor, mikor otthon alszol, és mindig azt mondom, hogy azok hagyják ki a büntetõket, akik odaálltak, hogy elvégezzék õket. Mindig is magabiztos voltam azokban a pillanatokban, amelyekben nagy volt a nyomás és szeretem vállalni ezt a felelõsséget. Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy levegyem ezt terhet a vállamról az Európa-bajnokságon, és magam mögött is hagyjam. Nem másoknak kellett ezt megtenni, csak nekem. Ilyen vagyok. Ez Sergio Ramos, tetszik vagy sem.

Sok idõ telt el azóta, hogy elõször felvetted Spanyolország utánpótlás válogatottjának mezét. Hogyan segítettek ezek a tapasztalatok, hogy eljuss oda, ahol most vagy?
Fontosak voltak és olyanok, amiket soha nem fogok elfelejteni. Az a lelkesedés, hogy az országodért játszhatsz olyan versenyeken, mint az Európa-bajnokság vagy világbajnokság, az egyik legjobb érzés, amit játékos átélhet. Annak ellenére, hogy a Sevillában és a válogatott csapatokban is volt jó néhány focista, részese lehettem ennek már az U15-ös válogatottól kezdve. Ez olyan érzés, ami mindig is a véremben volt és mindig lelkesített. Szerencsés voltam, hogy olyan edzõim voltak, akik bíztak bennem, és ezért hálás vagyok. Luis Aragones bízott bennem fiatalon, amikor nem voltam híres. 18 évesen debütáltam a válogatottban és már 100 meccsen játszhattam.

Miután képviselted a spanyol válogatott különbözõ kategóriáit ilyen fiatalon, hogy gondolod, a fejlõdésed akkor is töretlen lett volna, ha ugyanezt a tapasztalatot utánpótlás versenyeken szerezted volna meg?
Ami azt illeti, a futball errõl szól. Vannak olyan csapatok, akik nem versenyeznek, vagy nem játszanak olyan sorozatokban, ahol meg tudnák mutatni a játékosaikat. De nagyon fontos, hogy támogassuk a fiatalokat. Manapság már könnyebb figyelemmel kísérni a versenysorozatokat és még több fiatal játékost megismerni, akkor is, ha alacsonyabb kategóriájú csapatban játszanak. Ez az, ami gyönyörû a fociban, hogy vannak játékosok, akiknek fantasztikus tehetségük van és megcsinálják, de vannak olyanok is, akiknek annyira nincs, de mégis megcsinálják. Errõl szól a futball.