Aligha meglepõ bárkinek is, hogy az El Clásicók legeredményesebb magyar szereplõje Puskás Ferenc. A „Száguldó Õrnagy” 1958-1966 között szerepelt a Real Madridban, mialatt 11 bajnokin összesen kilenc gólt szerzett (minden sorozatot figyelembe véve 14-szer volt eredményes) a katalán csapat ellen.
Az 1959/60-as szezonban a Bajnokcsapatok Európa-kupájában futottak össze a csapatok, és Puskás akkor is letette a névjegyét: a két csapat elsõ, madridi mérkõzésén egy góllal vette ki a részét csapata 3–1-es gyõzelmébõl (rajta kívül még Di Stéfano vállalt kettõt), majd a visszavágón Barcelonában kétszer talált a kapuba. A Madrid idegenben is 3–1-re nyert, és végül 6–2-es összesítéssel jutott a BEK döntõjébe, ahol a Frankfurt ellen ugyancsak Puskás hathatós közremûködésével fölényes gyõzelmet aratott.
Egy évvel késõbb a két csapat ismét találkozott legrangosabb Európa-kupában, ezúttal a legjobb tizenhat között. A Madrid akkor is Puskással, Di Stéfanóval és Gentóval rohamozott, ám ezúttal nem volt szerencséje: a Kocsis Sándorral felálló Barcelona az elsõ meccsen 2–2-t játszott Madridban, majd a visszavágón 2–1-re nyert, és kiejtette a címvédõt. A madridiak máig felemlegetik ezt a párharcot, és azt mondják, a madridi meccsen az elsõ gólt szerzõ Kocsis méteres lesen állt az indítás pillanatában.
Puskás Ferenc legnagyobb alakításait a bajnokikra tartogatta. Elsõ klasszikusát még 1958-ban játszotta, ám elsõ gólját csak három évvel késõbb szerezte meg a Barcelona ellen, amikor a Madrid az õ 79. percben szerzett góljának köszönhetõen nyert 3–2-re a Bernabéuban.
Mindmáig Puskás az egyetlen játékos a két klub történelmében, aki Madridban és Barcelonában is mesterhármast tudott szerezni. 1963. január 27-én a spanyol bajnokság 17. fordulójában a Real Madrid történelmi, 5–1-es vereséget mért a Barcelonára a Nou Campban, Puskás három gólt szerzett, valamint betalált még Di Stéfano és Gento. Néhány hónappal késõbb, a Bernabéuban lemásolta év eleji káprázatos produkcióját: a Real Madrid ezúttal 4–0-ra verte a Barcelonát, Puskás háromszor villant, Di Stéfano egyszer talált be.
Puskás góljai a Barcelona ellen:
- 1959.06.07., Real Madrid – FC Barcelona 2-4 (kupa): 1 gól
- 1960.04.21., Real Madrid – FC Barcelona 3-1 (BEK): 1 gól
- 1960.04.27., FC Barcelona – Real Madrid 1-3 (BEK): 2 gól
- 1961.03.26., Real Madrid – FC Barcelona 3-2 (liga): 1 gól
- 1961.09.30., Real Madrid – FC Barcelona 2-0 (liga): 1 gól
- 1962.04.22., FC Barcelona – Real Madrid 1-3 (kupa): 1 gól
- 1963.01.27., FC Barcelona – Real Madrid 1-5 (liga): 3 gól
- 1963.12.15., Real Madrid – FC Barcelona 4-0 (liga): 3 gól
- 1964.03.30., FC Barcelona – Real Madrid 1-2 (liga): 1 gól
Puskáson kívül más magyar játékos nem szerzett gólt a Barcelona ellen, azt viszont rajta kívül még többen elmondhatják, hogy a Real Madrid szerelésében pályára léptek El Clásicón. Itt van például Alberty Gyula, aki 1934-1936 között volt a „királyi gárda” kapusa (összesen 23 meccsen védte a Madrid kapuját), és rögtön elmondhatja azt, amit rajta kívül nem sokan: a két meccs alatt, amin szerepet kapott, egyetlen gólt sem kapott, csapata pedig otthon és idegenben is 3–0-ra nyert. Akkoriban egyébként olyan játékosok fémjelezték a Real Madridot, mint Ciriaco, Quincoces vagy Guillermo Kellemen – avagy Kelemen György. Róla nem sokat tudni, az viszont biztos, hogy Albertyvel együtt pályán volt az 1936-os madridi 3–0-án.
Az egyedüli magyar edzõ, aki valaha is trenírozta a Real Madridot, Hertzka Lipót, aki 1930-1932 között négy El Clásicón vezette csapatát. Mérlege két vereség, egy gyõzelem és egy döntetlen.
Barcelonai oldalon valamivel markánsabb a magyar játékosokat tartalmazó lista. Sokáig úgy nézett ki, elõször Platkó Ferenc mutatkozhat be a Madrid ellen, õ azonban játékosként végül sosem tehette ezt meg, ellenben késõbb edzõként már vezette csapatát, például az 1934/35-ös szezonban, amikor a Barcelona 8–2-es vereséggel hagyta el a madridi csapat pályáját.
Az elsõ magyar játékos, aki a Barcelona színeiben pályára lépett a Real Madrid ellen, Berkessy Elemér. A nagyváradi születésû egykori fedezetet majd edzõt külföldön csak Emilióként ismerték, és a Barcelona elõtt többek között a Ferencvárosban és a Racing Parisban futballozott. Innen szerzõdött aztán 1934-ben Barcelonába, ahol 34 bajnokin lépett pályára, és többek között részese volt egy Madrid elleni 5–0-s gyõzelemnek.
Kubala László legendája mindmáig élénken él a Barcelona-szurkolók emlékezetében, annak ellenére, hogy a közkedvelt „Lászinak” a Real Madrid ellen nem volt túl sok sikerélménye, noha több csúcsrangadón lépett pályára, mint Puskás Ferenc: elsõ klasszikusát 1951-ben játszotta, majd még 12-vel megfejelte mindezt, ám ez idõ alatt csak kétszer volt eredményes. Betalált 1960. december 4-én, amikor a Real Madrid 5–3-ra nyert Barcelonában, majd 1961. március 26-án, amikor szintén a „királyiak” nyertek 3–1-re. Puskás egyébként mindkét meccsen szerepelt a Real Madrid kezdõcsapatában, utóbbi meccsen ráadásul Del Sol és Di Stéfano után csapata harmadik gólját szerezte. Kubala nem csak játékosként, de edzõként is részt vett El Clásicón.
A Kubala-éra után több magyar játékos is megfordult a Barcelonában, így például Szegedi Miklós, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor. Közülük valamennyien a Real Madrid ellen is játszhattak legalább egy meccsen. Szegedivel a soraiban a Barca egyszer nyert (1950-ben: 7–2), egyszer pedig kikapott (1951-ben: 1–4) a nagymeccsen, Czibort egyetlen fellépése alkalmával kiállították 1958-ban (a Barca ennek ellenére 4–0-ra megnyerte a paprikás hangulatú meccset), míg Kocsis három meccsen kétszer is megrezegtette a „fehér balett” hálóját, elõször 1960-ban, majd 1962-ben.
