Cristiano Ronaldo csak második Messi mögött
A portugál aranylabdás nagyszerû formában érkezett el a nagymeccshez, ott azonban csõdöt mondott, és két kulcsfontosságú pillanatban is ziccert rontott. Még 1-0-s madridi vezetésnél Benzema ütempassza tiszta helyzetben találta meg Cristiano Ronaldót, aki a tizenhatos elõterébõl a kaput sem tudta eltalálni. A második félidõben már katalán vezetésnél még kijavíthatta volna hibáját, de akkor sem tudta bevenni a félig-meddig üresen tátongó kaput. Ezzel szemben Messi ugyan gólt nem szerzett a Bernabéuban, de az egyenlítés elõtt kiosztott egy gólpasszt és végig lekötötte a madridi védõk figyelmét. Többször vállalkozott egyéni játékra, sokszor két-három ember sem tudta megállítani.
A fák nem nõnek az égig
A kupadöntõ után már sokan elsütötték az igazságot, ami most ellentétesen lehet igaz: a Real Madrid sorozatban 15 megnyert meccsel a háta mögött készülhetett az El Clásicóra, ráadásul azzal a lélektani elõnnyel, hogy ha nyer, a vesztett pontok tekintetében kilencpontos elõnyre tesz szert a bajnokságban. A hónapok alatt felépített szobor aztán percek alatt ledõlt szombat este, amikor a Barcelona megmutatta minõségbeli fölényét, és úgy nyert újra az eddig bevehetetlen Bernabéuban, hogy nem is játszotta ki legjobb formáját. Legtöbb esetben elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen morális csapás után felálljon egy társaság, és ugyanolyan hittel folytassa a munkát, mint ezelõtt. Egy ilyen kudarc után nem elég szakmai szempontból rendezni a sorokat, a fejekben kell rendet tenni, hogy a játékosok elhiggyék, megéri újra kezdeni a sorozatot.
Két rombolóval nem megy
Lehet, nem annyira látványos, de amikor Mourinho a megerõsített középpályára szavazott, a Real Madrid mindig szoros meccset tudott játszani a Barcelona ellen. A kupadöntõn gyõzelmet ért a Khedira, Xabi Alonso, Pepe alkotta hármas, a bajnokságban döntetlent játszottak a csapatok ugyanezzel a felállással, és a BL-ben is kiegyenlített volt a meccs mindaddig, amíg a Real Madrid nem került emberhátrányba. A „trivote” elõnye, hogy általa a madridiak képesek már a középpályán elfojtani a Barcelona támadásait, és ugyan védekezésbõl nehezebben lehet átlendülni rögtön támadásba, a stabilitás szempontjából sokkal inkább vezethet eredményre ez a szerkezet, mint a fellazított középpálya.
Ne menj fejjel a falnak
A Szuperkupa-döntõn meglepõen jól mûködött a Mourinho által kifejlesztett letámadásos taktika, ezúttal azonban bebizonyosodott, az akkori kiegyenlítettség sokkal inkább volt köszönhetõ a Barcelona idény eleji formájának, mint a madridiak átalakulásának. Amit a nyár végén nyerõ húzásként értékelt a sajtó, mostanra ugyanolyan vaktölténynek tûnik, mint a sokat szapult kontrajáték: pedig az elején alapvetõen még mûködött a Mourinho-féle fondorlat, az idõ múlásával azonban a Real Madrid felõrölte saját magát, képtelen volt nyugalmi állapotba hozni a meccset és legfõképp a labdát. Az eszeveszett rohanás kapkodást, a kapkodás hibákat eredményezett, a jó értelemben vett motiváció helyett a madridi játékosok fejetlenül, gyakran zaklatottan futballoztak. Na de ha így sem, akkor hogyan?
A király a trónján maradt
Egy esetleges madridi siker amúgy sem jelentett volna minden körülmény között õrségváltást a spanyol bajnokságban, a látottak után pedig nem kétséges, hogy egy ideig minden marad a régiben. A Barcelona sikereinek titka mögött valójában egy eszme lakozik, a Real Madridnak amikor kiáll az El Clásicóra, akkor nem csak a világ legjobbjait, de egy eszmét is le kéne gyõznie. Ezek után epekedve várjuk azt a pillanatot, amikor egy csapat végre játékban is képes lesz megtörni a Barcelona dominanciáját. Sporttörténelmi pillanat lesz, Ön szerint ki(k)nek sikerül elõször?
