Mindenekelõtt szeretnénk megköszönni, hogy elvállaltad a felkérésünket, azt hiszem a teljes szerkesztõség nevében mondhatjuk, hogy nagy megtiszteltetés ez számunkra.
Ez egyébként nekem is az. Engem megdöbbentett, hogy megkerestetek, nagyon örültem neki. Sportriporterként az ember – és ezt most itt az elején leszögezem – hivatalosan nem drukkolhat semmilyen csapatnak. Ez így van, ez egy alapszabály, ami szerintem teljesen érthetõ is. Az más kérdés, hogy a riporter is ember és húzhat ide vagy oda a szíve.
Az ember sokféle utat bejárhat, mielõtt sportriporter lesz, egy dolog azonban nyilvánvalóan nélkülözhetetlen ehhez: a sport szeretete. Aki látott már Téged a képernyõn egy percig sem kételkedik: Te imádod a sportot. Azokban, akik kizárólag a képernyõrõl ismernek, felmerülhet a kérdés, hogy gyermekként is inkább csak közvetíteni szerettél vagy ûzted is az általad kedvelt sportágakat?
Én úsztam tizenöt évet, ami mondjuk egy elég komoly szelete az életemnek. Nem kifejezetten szerettem egyébként az úszást, de szerencsére eredményes voltam, nagyon-nagyon tisztességesen végigcsinátam. Egyetlen percét sem bánom, fõleg így utólag, mert nagyon sok mindent köszönhetek az úszásnak. Az mondjuk biztos, hogy amellett semmilyen más sport nem fért bele az életembe… Amikor meg az úszást befejeztem, akkor már ott találtam magam, hogy a Telesportban dolgoztam sportriporterként, úgyhogy ekkor már ezért nem fért bele komolyabb szinten semmilyen sport. Nem komoly szinten nyilván azért fociztam, illetve focizgatok még mind a mai napig, most éppen futok is, de az úszás az alap.
A magyar sportrajongók a Magyar Televízió sportriportereként ismerhettek meg Téged, mára azonban már köztudott, hogy váltottál és a DigiSport, illetve a TV2 munkatársa lettél. Mennyiben változott meg azóta az életed, mennyiben más a munka a DigiSport-nál, illetve a TV2-nél?
Teljesen más és igazából én ezért is váltottam annak idején. Az MTV-nél töltött idõszaknak – kicsit hasonlóan az úszáshoz – egyetlen percét sem bánom, nagyon sok mindent köszönhetek az MTV-nek, viszont úgy éreztem, hogy ha valamikor, akkor most tovább kellene lépni, kicsit kipróbálni magamat, új lehetõségek után nézni. A TV2-nél ugye valami egészen mást csinálok, aminek semmi köze nincs a sporthoz, ezt is nagyon élvezem, éppen azért, mert kipróbálhatom, megmutathatom magam valami másban is. A Diginél pedig egy olyan csapatba csöppentem bele, amirõl álmaimban sem gondoltam, hogy létezik egyáltalán ilyen. Nagyon-nagyon jó közösség, mindenki rajong a sportért és a munkájáért is és egyébként ez nagyon fontos. Tényleg úgy érzem, hogy itt egy csomó lehetõség van, amit mondjuk bizonyít az is, hogy saját mûsort is kaptam a csatornán.
Vezettél politikai mûsort, gyerekmûsort, ismeretterjesztõ magazint az MTV-n és jelenleg is a TV2 Napló címû mûsorának munkatársa vagy, tehát többször is kipróbáltad magad a sport területén kívül is. Mennyire nyerte el a tetszésedet a médiának ez a válfaja?
Abszolút, ezért is csinálom. Azt mondjuk tudni kell rólam, hogy ha megkérdezik, akkor mind a mai napig és valószínûleg életem végéig azt fogom mondani, hogy sportriporter vagyok, mert nyilván az ember nem tudja kitörölni azt, ami legbelül ott van benne, márpedig én rajongok a sportért. Ugyanakkor ez megint egy kihívás, amint már mondtam és nekem nagyon fontosak a kihívások. Úgy éreztem, amikor felkértek egy-egy ilyen mûsorban való szereplésre, hogy na ez most valami különleges dolog és egy kicsit más ahhoz képest, mint amit eddig csináltam, hogy mondjuk állok a kamera elõtt és mondom a gólokat, métereket, másodperceket. Ez más és most tényleg mindegy, hogy ifjúsági vagy politikai mûsorról beszélünk, próbáljuk ki, hogy ez milyen és hogy ebben mennyire tudok helytállni.
Televíziós pályafutásod során már kapcsolatba kerültél jótékony célú kezdeményezéssel, hiszen mûsorvezetõként vettél részt az MTV Aranyág címû mûsorában. Ezen kívül, ha jók az információink, a magánéletben sem áll távol tõled a jótékonykodás, hiszen az UNICEF nagykövete is vagy. Mit jelent ez pontosan a te esetedben? Mondanál errõl néhány szót az olvasóinknak?
Én hivatalosan nem az UNICEF nagykövete vagyok, hanem az UNICEF-nek – meg a Pampers-nek, ez itt a reklám helye (nevet) – volt egy közös kampánya és annak vagyok én a nagykövete. Ennek az a lényege, hogy juttassunk el védõoltásokat a fejlõdõ országokba. Nálunk például, ha jól tudom 1978 óta, a csecsemõkori tetanus már ismeretlen fogalom, ugyanakkor én jártam kint Kambodzsában, épp ennek a programnak a keretében és ott ez a mai napig egy létezõ dolog és egy igen komoly veszélyforrás. Elképesztõ mennyiségû gyermek és anya hal meg például a tetanus miatt, de sajnos jó néhány ilyen fertõzés van, amit mi már szerencsére nem ismerünk és ami egyetlen kis vakcinával megelõzhetõ lenne, csak hát arrafelé ezt nem ismerik vagy nincsen pénz és lehetõség arra, hogy beoltsák a gyerekeket. Ezen próbál most az UNICEF segíteni és ezt próbáltam a program nagyköveteként én is népszerûsíteni. Valamilyen szinten ez sikerült is, hiszen mondták nekem a kampány végén, hogy minden eddiginél jobb eredményeket értek el, úgyhogy végül is ez egy sikertörténet volt. Nyilván, igazi sikert akkor érnénk el, ha mondjuk a tetanus örökre eltûnne. Egyébként azt mondják, hogy öt éven belül ez már megoldható lesz.
A képernyõn keresztül egy közvetlen, életvidám, igazán szimpatikus embert ismerhettünk meg Benned. Milyen ember Szántó Dávid az életben?
Mit mondtál, közvetlen, szimpatikus, életvidám…? (nevet) Alapvetõen én ugyanolyan vagyok, mint a képernyõn és ez egy nagyon fontos elv. Amikor képernyõre kerültem – és ezt nem is kellett megfogalmaznom magamban, teljesen belülrõl jött – én nem vettem fel semmilyen álarcot magamra, tehát én olyan vagyok a képernyõn, mint amilyen a magánéletben is. Az átjön, ha valaki magára ölt egy álarcot, az egy idõ után lebukik, hogy „Na, ez is csak a kameráknak él”… Nekem úgy esik jól, mondjuk híreket mondani, ha azt õszintén a saját szavaimmal tudom megfogalmazni. Nem véletlen, hogy én soha egyetlen hírt sem újságból kivágott száraz tényként mondok el, hanem igenis megpróbálom a saját szavaimmal, mintha Nektek, barátoknak, családtagoknak mesélném el, hogy ez és ez történt. Ez jön belülrõl és ez az, ami igazán õszinte lesz és ezt egy idõ után a nézõk is értékelni fogják.
Mivel foglalkozol szabadidõdben?
Futok. (nevet – az interjú készítésekor Dávid éppen a maratoni táv lefutására készült, melyet egyébként késõbb sikerrel teljesített is, melyhez ezúton is gratulálunk – a szerk.) Egyébként amikor nem dolgozom, akkor otthon vagyok a családommal, mert számomra ez a legjobb szabadidõ eltöltési mód. A rengeteg munka és a család mellett nincs olyan, hogy fogom magam és elmegyek a haverokkal a kocsmába, vagy focizni, stb. Ha esetleg focizom, akkor azt hajnalban teszem, 6 órától.
Úsztál, futottál… Tényleg, mik a kedvenc sportágaid?
A téli sportokat általában véve szeretem, viszont a többi közül kiemelkedik a síelés, amit ûzök, nézek és közvetítek is. De azt tudni kell, hogy az úszás nálam mindenek felett áll, tehát van az úszás, és utána jöhet minden más sportág. (nevet)
Elcsépelt kérdés, mégis sokat jelenthet. Van példaképed az életben, esetleg a szakmádban?
Semmiképp sem akarnék nagyképûnek tûnni, de klasszikus értelemben vett példaképem nincsen a szakmában. Igazából nem szeretnék hasonlítani senkire csak azért, mert nagyon jól csinálja azt, amit csinál. Azt persze én is látom és tisztelem, ha valaki nagyon profi kommentátor, kiválóan készít interjúkat, vagy akár a mûsorvezetésben nyújt kiemelkedõt, de például nem egy „új Vitray” akarok lenni, hanem Szántó Dávid. Én magamat adom a nézõknek. Az életben pedig a szüleim a példaképeim.
Ritka eset, amikor egy sportriporternek ismerhetjük a kedvenceit egy-egy sportág területén, mi viszont úgy tudjuk, hogy ha az európai labdarúgásról beszélünk akkor Neked – hozzánk hasonlóan – egy klub mind felett áll. Elárulod melyik az? 🙂
Hivatalosan nem tehetem, de úgyis tudjátok. (nevet)
Sok szurkoló egy-egy játékos, a szeretett klub által képviselt értékek vagy éppen egy sikerkorszak miatt lesz egy csapat rajongója, mások viszont tulajdonképpen meg sem tudják mondani, hogy anno miért pont az adott csapatot választották kedvencüknek. Nálad ezt hogy kell elképzelni?
Nálam ez a 90-es évek eleje-közepe felé indult. Ami igazából nem volt egy kifejezetten sikeres korszaka a csapatnak, viszont azért már bontogatták a szárnyaikat olyan játékosok habfehérben, akik késõbb meghatározó alakjai lettek a labdarúgásnak. Amikor a Fradi a Bajnokok Ligájában indult, akkor már teljesen tudatosan szurkoltam a szeretett csapatnak.
Biztos vannak kedvenceid is… Van/volt olyan játékos akit különösen is kedveltél a Real Madrid labdarúgói közül?
Akit én nagyon szerettem, az 95-tõl játszott a Real Madridban, errõl a korszakról tudnék beszélni. Én nem a múltja miatt szurkolók egy csapatnak, így például nem azt nézem, hogy Puskásék anno mit értek el, hanem, hogy 95 után mit ért el ez az együttes, illetve kik voltak a játékosok. Nagyon szerettem például Morientest, akinek az eladását még a mai napig nem tudom megbocsátani az illetékeseknek. Aztán ott van Redondo, aki abszolút a legnagyobb, illetve Hierro. Nyilván sok-sok nevet fel tudnék sorolni, de õk voltak azok, akiket ki tudnék emelni.
Melyik a legnagyobb élményed Real Madrid drukkerként?
A 2000-es Bajnokok Ligája döntõjére emlékszem nagyon szívesen, illetve a tavalyi Király-kupa döntõje is nagyon nagy élmény volt.
Mennyi idõd marad a munka és a család mellett a Real Madridra? Van lehetõséged követni a mérkõzéseiket vagy inkább csak az eredményekrõl informálódsz utólag?
A Real Madridra mindig marad idõ. (nevet) Azt a nagyon-nagyon kevés idõt, amit a családommal együtt tudunk tölteni, igyekszünk maximálisan kihasználni, viszont õk is tudják és elfogadják, hogy vannak szent és sérthetetlen idõpontok. (nevet) Ilyen, amikor a Real Madrid, vagy a Pittsburgh Steelers játszik. Ez az a két csapat, minden sportágat tekintve, amelyeknek a meccseit nem hagyom ki, ha egy mód van rá. Ráadásul most már a családom is becsatlakozik hozzám. Az persze elõfordul, hogy mondjuk épp fürdetés van, vagy valamilyen fontos elfoglaltság ugrik közbe, akkor felveszem és még mindenképp az adott éjszaka megnézem a meccseket. Nem szoktam õket másnapra hagyni…
Említetted, hogy a családod is becsatlakozik a meccsnézésekbe. A kisfiad, Benjámin is szereti a focit?
Szereti. Õ most már 3 éves, komoly férfiember. Tisztában van vele, hogy apa meccset néz és ha esetleg nem tud elaludni, akkor lekiabál a szobájából, hogy „Apa, jöhetek én is?”. (nevet) Egyébként szoktunk focizni is, ilyenkor vagy õ Casillas, én pedig Kaká, vagy fordítva. Valamiért ezt a két játékost ismeri. Tudja, hogy Casillas véd, Kaká pedig rúgja a gólokat. (nevet)
Szinte nincs is olyan Real Madrid szurkoló, akinek a közvetlen családtagjai között, vagy a szûk baráti körében ne lennének Barcelona rajongók, akikkel szinte bármikor lehetõség nyílik egy kis jó hangulatú csipkelõdésre. Ez a jelenség a te életedben is jelen van?
Ha annyit mondok, hogy a feleségem a Barcelona focicsapatával szimpatizál, akkor azt hiszem, ezzel meg is válaszoltam ezt a kérdést. (nevet) Egyébként a kisfiam szokott bennünket megviccelni, amikor valaki megkérdezi, hogy melyik a kedvenc focicsapata. Attól függõen válaszol, hogy épp ki van vele, ha az anyukája, akkor a Real Madridot mondja, ha én, akkor pedig a Barcelonát.
Beszéljünk egy kicsit a jelen Real Madridjáról. José Mourinho teljesen megreformálta a klubot, a játékoskeret mellett a vezetõségben is jelentõs változások történtek, a kedvéért még a klub felépítését is megváltoztatták. Hogy látod, jó hatással van a portugál a klubra, a csapatra?
Én világéletemben Mourinho szimpatizáns voltam. Vele kapcsolatban két véglet van, vagy nagyon szereti valaki, vagy gyûlöli. Igazából nekem az tetszik nagyon benne, hogy valamiért bármely korábbi klubját tekintve az összes játékosa rajong érte. Olyan mentalitást tud adni a csapatainak, amilyet más nem. Nagyon vártam, hogy végre a Real Madridhoz igazoljon. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen focit fog játszani a csapat a kezei alatt. Én erre azt tudom mondani, hogy amíg a játékosok szemében látom, hogy tûzbe mennek érte, addig csináljon amit akar, bízom benne, bízom abban, hogy képes megvalósítani a kitûzött célokat.
A tavalyi év legnagyobb eredménye a Király Kupa gyõzelem volt, a múlt és a jelenkor legnagyobb riválisa, a Barcelona ellen. Azt hiszem minden madridistának nagy szüksége volt már egy ilyen gyõzelemre, Te hogy élted meg a hosszabbítás során kicsikart sikert?
Az egy nagyon emlékezetes este volt. Mindenekelõtt le kell szögezni, és ezt azt gondolom, minden madridista belátja, ez a Barcelona minden idõk egyik legjobb csapata. Viszont nagyon rájuk fért, hogy valaki odacsapjon nekik.
Egy kicsit a távolabbi jövõt figyelve, mik az elvárásaid az elõttünk álló szezont tekintve? A csapat remek elõszezonon van túl, szerinted ez mire lesz elég? Ha már itt tartunk számodra melyik a fontosabb a Bajnokok Ligája gyõzelem, a bajnoki-, vagy a kupasiker?
A kupasikert tegyük a sor végére, azt hiszem, abban egyetértünk, hogy az a legkevésbé rangos. Biztosan sokan azt mondanák, hogy a Bajnokok Ligája a legfontosabb, de én ebben nem vagyok annyira biztos, sõt, majdhogynem egyenlõségjelet tennék a két versenysorozat közé. Nyilván mindkettõben meg kell verni az õsi riválist. Mindenesetre ha bajnokok lennénk, és nem nyernénk meg a Bajnokok Ligáját, én már akkor is nagyot tudnék ünnepelni. Egy dologtól tartok igazából, az pedig a következõ: ha a csapat eljut a csúcsra idén, vagy jövõre, akkor ez a jólelkû portugál úriember fogja magát, és továbbáll.
Tegyük fel, hogy a Barca ismét tarol jövõre, Florentino Pérez pedig megköszöni Mourinho munkáját és meneszti a portugált. Némi meglepetésre a klub elnöke a magyar Szántó Dávidot kéri fel a csapat edzõjének. 🙂 Min változtatnál, kiktõl válnál meg és kiket szerzõdtetnél a csapatodba?
(nevet) Atyavilág. Ez egy nagyon nehéz kérdés. Mindenesetre amit nem értek, az Coentrao leigazolása. Nem tudom, hogy mit akarunk vele kezdeni, fõleg ennyi pénzért. A másik hasonlóan kérdéses pont számomra Neymar. A világ legjobb játékosa lesz, de egyelõre nem látom a posztját a csapatban. Ugyanakkor teljesen egyértelmû, hogy a középpályán hiányosságok vannak. Tegyük egymás mellé a Barcelona középpályáját, az új igazolásokkal, illetve a miénket. Azt nem tudom, hogy itt Mourinho mit fog kezdeni, de én valakit oda még igazoltam volna. Neveket nem tudnék mondani jelenleg, ahhoz nyilván jobban kellene ismernem az átigazolási piacot. Tavaly Schweinsteigert favorizáltam volna. Egyébként abban nem vagyok teljesen biztos, hogy a Real Madridnak szüksége van egy Lass típusú bulldogra, hiszen a Barcelona is megoldja egy darab Busquetsszel.
Evezzünk egy kicsit hazai vizekre. Hallottál arról, hogy Magyarországon is megalakult a Real Madrid hivatalos szurkolói klubja, a Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület? Mi a véleményed az effajta kezdeményezésekrõl?
Igen, hallottam, vagyis olvastam róla és nagyon jó dolognak tartom. Ugyan soha életemben nem voltam és sportkommentátori mivoltomból valószínûleg soha nem is leszek egyetlen ilyen klubnak sem tagja, de biztos vagyok benne, hogy nagyon nagy élmény összejárni, megvitatni az eseményeket az adott klub életérõl, közösen meccset nézni… Egy kicsit irigylem is azokat, akik klubtagok, illetve azokat akik rendszeresen tudnak idõt szakítani arra, hogy együtt éljék meg ezeket a dolgokat.
Most pedig térjünk át egy kicsit a honlapunkra, ami az egyesület hivatalos honlapja is egyben. Mi a véleményed a penamadridista.hu-ról? Hogy tetszik így elsõ ránézésre? 🙂
Tetszik az oldal, látom, hogy az idegenbeli fekete-arany mez színvilágát használtátok fel. Nyilvánvalóan a kérdés az, hogy milyen tartalommal tudjátok majd feltölteni. Én szurkolok nektek, hajrá, mindent bele. Egyébként ha valaki a Real Madriddal kapcsolatban indít egy honlapot, az valamilyen szinten kötelezi õt arra, hogy a klub nevéhez méltó dolgot tegyen le az asztalra.
Számíthatunk Rád rendszeres olvasónkként?
Abban biztosak lehettek. (nevet)
Még egyszer köszönjük, hogy elfogadtad a felkérésünket, sok sikert kívánunk neked mind a magánéletben, mind pedig a karrieredben. És ki tudja, könnyen lehet, hogy hamarosan Szántó Benjámint is a Real Madrid szurkolók táborában tudhatjuk.
Köszönöm a jókívánságokat, Benjit pedig majd megdolgozom egy kicsit. (nevet)
