Idén február tizenkettedikén a Bernabéu kitüntette Roberto Carlost. Jó estét.
Ez valóban így történt. Nagyon fontos nap volt ez az életemben, bár egy kicsit furcsa helyzet volt, mert a múltban mindig azért voltam itt, hogy játsszak. Köszönettel tartozom Florentino Péreznek és a szurkolóknak a fogadtatásért. Az is nagy örömmel töltött el, ahogy a szurkolók és a játékosok fogadtak, illetve hogy láthattam a barátaimat. Chendo, Manolin, Manolo, Jorge, minden barátom az én idõmbõl itt volt. Az is igaz, hogy reggeltõl egészen 23:30-ig egy nagyon fontos nap volt ez nekem.
Sétáltál fel a lépcsõn az öltözõfolyosóról, hallhattad, ahogy a szurkolók a nevedet skandálják. Mit éreztél 11 itt töltött év után, amikor állva tapsolva köszöntöttek téged? Mindenki a legjobbakat kívánta neked, legnagyobb tisztelettel és csodálattal adózva a futballtörténelem legjobb balhátvédje elõtt.
A statisztikák talán ezt mutatják, de ott volt még Camacho és más nagyszerû hátvédek. Mindig próbáltam szórakoztatni a közönséget és élvezni a játékot, illetve a lehetõ legtöbb trófeát akartam megnyerni. Az itt töltött idõ alatt nagyon élveztem a játékot olyan társakkal, mint Beckham, Raúl, Zidane, Karambeu, Makelele, Bodo Ilgner, Clarence Seedorf… Annyira könnyû ilyen típusú játékosokkal játszani. A mi éránk egyik meghatározója az volt, hogy nagyon jól ismertük egymást. Átéltünk együtt néhány csodálatos pillanatot a Bernabéuban. Ha magadra öltöd a Real mezt, tudod, hogy ez valami más. Persze voltak rossz napok is, mint például néhány El Clásicó a Barcelona ellen, de az itt töltött tizenegy év alatt úgy gondolom több örömet okoztam a szurkolóknak a Real Madrid mezében, mint szomorúságot.
A minap kicsit idegenül mozogtál a stadionban. Olyan embernek ismertünk meg, aki mindig nagyon magabiztos, de amikor pályára léptél, sietve lépkedtél, majd lefutottál… Mit gondoltál ekkor?
Nem vagyok ehhez hozzászokva. Amikor régen kijöttem a folyosóról, általában azért tettem, hogy focizzak, most pedig azért, hogy átvegyek egy díjat. Illetve az érzés, mely szerint mindennek vége szakad egyszer, eluralkodik rajtad ilyenkor. 22-23 évig voltam játékos, hiszen 1988-ban kezdtem focizni Brazíliában. Majd az Interhez szerzõdtem, a történet pedig egészen mostanáig, az Anzsi Mahacskaláig játszódott. Azt éreztem, hogy ha legközelebb kilépek a Bernabéu gyepére, akkor játszani akarok. Nyilvánvalóan azt remélem, hogy eljöhetek ide játszani a Santiago Bernabéu Trófeáért a csapatommal, a minap viszont inkább egyfajta búcsú hangulat lett rajtam úrrá, szóval furcsa érzés volt. Más nem járt a fejemben. 
Feszült voltam, hogy öt év távollét után újra a Bernabéu gyepére léphetek, és ilyen közel lehetek a szurkolókhoz, de ez inkább a körülményeknek volt köszönhetõ. A focihoz szoktam, de ez díjátadás volt, tapssal fogadtak… Sok gólt ünnepeltem a szurkolóimmal, de az emberek most azért tapsoltak, mert hosszú idõt töltöttem el a Real Madridban. Ez futott át az agyamon, és elgondolkodtatott.
Mindig focista akartál lenni?
Mindig. Amikor elkezded, nem tudod, hogy meddig jutsz majd. A szerencsén és a tudáson egyaránt múlik. Édesanyám szokta mondani, hogy olyan kisugárzásom van, ami valami jót közvetít másoknak. 81-ben kezdtem játszani.
Ki volt a példaképed?
Édesapámmal Santos szurkolók vagyunk, mindig egy Pelé képet hordtam magamnál, más Santos játékosok képei mellett.
Itt váltál felnõtté, csapatkapitány is voltál, az öltõzõben is vezetõ szereped volt… Most két kapitány van, Casillas és Ramos. Mindketten imádnak téged, te pedig õket. Nehéz a Real Madrid kapitányának lenni, nem igaz?
Nem. Egyáltalán nem. Ahhoz, hogy valaki a Real Madrid csapatkapitánya legyen, büszkének kell lennie erre. Így pedig nagyon könnyû. Vállalnod kell a felelõsséget, ha a dolgok rosszul alakulnak, ha pedig címeket nyersz, az elnökkel beszélsz, ha csendet kérsz a szurkolóktól amikor a 91. percben tizenegyest végzel el a nagy rivális ellen vagy ha épp õk szereznek gólt, végezned kell a dolgod. Nagyon könnyû a Real Madrid csapatkapitányának lenni. Nagyon jó móka. A legnagyobb megtiszteltetés, ami egy játékost érhet, ha egy akkora klubnál lesz kapitány, mint a Real Madrid. Nem túl nagy a nyomás, ez inkább óriási büszkeség.
Casillas elmondása szerint õ elsírta magát a zuhanyzóban a kilencedik Bajnokok Ligája siker után, te pedig vele maradtál. Hogy volt ez?
Mindenkinek megvannak a saját érzései. Meg akartam vigasztalni. Nem akartam, hogy azok után a remek védések után sírjon. Azt akartam, hogy ünnepelje a gyõzelmet és velünk együtt örüljön. Én is mentem át hasonló dolgokon fontos meccsek után. Örömkönnyeket hullajthatsz, de én úgy éreztem, hogy nagyon feszült volt a meccs után. Mondtam neki, hogy épp most nyertünk meg egy nagyon fontos címet a klubnak, ezt pedig ünnepelnie kellene az emberekkel.
Clerence Seedorf volt az egyik legjobb barátod?
Igen.
Meséld el azt a sztorit, amikor egyszer ti ketten csöngettetek be emberekhez.
Ez már nagyon régen volt. Annyira gyerekes. Nyolc óra körül szoktunk megérkezni a hotelbe, fél kilenc és kilenc között volt a vacsora. Fél tíz felé már a szobában kellett lennünk, én pedig emlékszem, hogy Seedorfnak volt valamilyen krémje. A haja nagyon hosszú volt, két három óráig nem mehettem be a szobájába, mivel annyira büdös volt ez a krém. Mindig azt mondtam neki, hogy le kellene borotválnia a haját. Ebben az idõszakban több idõt töltöttem vele, mint a családommal.
Úgy tûnik, Cristiano Ronaldo a tiszteletedre szerzett egy csodálatos gólt szombaton…
Az már valami volt. Utána beszélgettünk az öltözõben. Nagyon kevesen tudják úgy meglõni a labdát, ahogy õ tette. Azt mondta, hogy õ és én tudjuk, hogy kell ilyen gólokat szerezni. Beckham szintén különösen jól lõtt a labdába. Cristiano egy fenomén.
Úgy tûnt, Mourinho izgatott volt, hogy köszönthetett téged Valdebebasban.
Voltak olyan edzõim, mint Capello vagy Del Bosque, de ha valaki megkérdezi tõlem, hogy ki a világ legjobb edzõje klubszinten, mindig az jut eszembe, hogy Mourinho eredményei eszméletlenek. Minden csapat és játékos õt akarja edzõjének. Én imádnám, ha õ lenne az edzõm, vagy egy olyan klubnál lenne menedzser, ahol én is dolgozom.
Mit gondolsz a csapat idei esélyeirõl?
Nagyon jól szerepelnek a bajnokságban, ráadásul a Bajnokok Ligája negyeddöntõibe is nagy esélyük van bejutni. Szerintem a visszavágón a hazai pálya elõnye miatt le fogják gyõzni a CSZKA csapatát, akiket egyébként jól ismerek.
Melyik volt Roberto Carlos legboldogabb napja Real Madrid játékosként?
Mindegyik. A régi edzõközpontban, az új létesítményben töltött idõ, az utazások Spanyolországban és világszerte… Az elõszezonok az Egyesült Államokban, Kínában, Japánban… Amerre csak jártunk. Minden egyes napot élveztem, ahogy továbbra is minden napot élvezek focistaként.
Ünnepelni fog a csapat idén a Cibelesen?
Várjuk ki, de biztos vagyok benne, hogy fog.
Óriási megtiszteltetés volt a világ valaha volt legjobb balhátvédjével, de mindenekelõtt az egyik legjobb emberrel, akivel csak találkozhattam, interjút készíteni.
Nagyon köszönöm.
