Oliver Bierhoff a Bayern München Chelsea elleni fiaskóját egyfajta vészjelzésnek nevezte a német válogatott számára. Egyetértesz ezzel?
A döntõ megmutatta, hogy soha nem lehetünk biztosak abban, hogy mi vagyunk a jobbak. Az Európa-bajnokságon minden mérkõzésnek úgy kell nekiállnunk, hogy a szemünk elõtt nem lebeg más, mint az, hogy ha mindent beleadunk, nyerünk. Nem dõlhetünk hátra kényelmesen, és nem várhatjuk, hogy a gólok majd jönnek maguktól. A szerencséért és a találatokért is meg kell dolgozni, ha kell, akkor a földön kúszva kell gólt lõni. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, nagyon nehéz lesz minket legyõzni.
Aggódsz a Bayern játékosainak pszichés állapota miatt?
Nem. Egy ilyen vereség talán örökre megmarad a játékosokban, de a rövidtávú célokra nincs hatással.
Hogy érted ezt?
Természetes, hogy most el vannak keseredve és lehangolta õket az eset. Ha nem így lenne, akkor nem is lennének sikeréhes futballisták. A Bayern elleni kiesésünk után nekem is kellett néhány nap, hogy túltegyem magam rajta.
De?
De az a szép a futballban, hogy az ember mindig könnyen talál új célokat, hiszen újabb trófeák mindig lesznek. Amikor a Bayern játékosok itt lesznek, a portugálok elleni meccsre koncentrálunk, ami helyrebillenti a becsvágyukat. Ezen kívül pedig csapatként sokkal erõsebbek és szilárdabbak vagyunk annál, mintha csak magunkra számíthatnánk. Ez majd mindenkit megnyugtat.
A Bajnokok Ligája döntõ során újra felszínre került bennetek az elõdöntõs kiesés?
Õszintén szólva csak a hosszabbítást és a tizenegyeseket láttam.
Micsoda?
Igen… Ha valaki olyan közel van a sikerhez, és kiesik, szomorúan nézne egy ilyen döntõt. Ezért is próbáltam ebben a néhány napban a lehetõ legjobban elfoglalni magam. Nekem fontosabb volt, hogy a barátnõmmel töltsem az idõt.
Ha a Real Madrid szezonját értékeled, a bajnoki mámor, vagy inkább a Bajnokok Ligájából való kiesés okozta csalódottság az erõsebb?
A bánat és a csalódottság csak rövid ideig volt érezhetõ a komoly gyõzelmi esélyünk elszalasztása miatt. Ezt hamar felváltotta az öröm és a büszkeség, ami a bajnokság megnyerésével járt. Ha valaki évek múltán legyõzi a Barcelonát, és ennyivel maga mögött hagyja, annak óriási jelentõsége van Spanyolországban.
Miben volt más a második madridi éved?
Most még inkább a Real részének érzem magam, sokkal közelebb állok az emberekhez és a klubhoz is. Az elsõ évem még az újdonság erejével hatott: a csapat, a nyelv, a környezet, a játékstílus, a mentalitás. Mindenhez hozzá kellett szoknom. Ha már beilleszkedsz, minden máshogy tudatosul benned, akár egy trófea megnyerése is.
Vezéregyéniségnek tartod magad a Real Madridban?
Sosem voltam az. Erre olyan játékosaink vannak, mint Iker Casillas vagy Sergio Ramos, akik az edzõvel vagy a vezetõkkel beszélnek. Ez nem az én dolgom.
És sportszempontból?
Nagyon jól sikerült az elsõ évem, a második pedig még annál is jobban. Ha kockáztatni kell, akkor nem bújok egy nálam tapasztaltabb játékos háta mögé, hanem egyedül is próbálkozom az elõrenyomulással.
A válogatottra visszatérve: A Bayern elveszített döntõje és a nehézkes felkészülés lehet egyfajta elõrevetítés az Európa-bajnokságra?
Ez olcsó kifogás lenne. Természetesen ideálisabb lett volna, ha már három héttel korábban tudunk edzeni és taktikai megbeszéléseket tartani. De az elmúlt két évben jó alapokat fektettünk le. Magasabb szinten vagyunk, mint a Világbajnokságon voltunk.
Most mi következik?
Portugália, az elsõ meccs. Fontos, hogy mindig csak egy meccsre koncentráljunk, és ne a döntõrõl vagy elõdöntõrõl álmodozzunk.
2010-ben Ballack sérülése után kerültél a kezdõbe. Alapembernek tartod magad, vagy Toni Kroos lesz az, akivel meg kell küzdened a játéklehetõségért.
Erre csak egy válasz létezik: én játszani jöttem.
José Mourinho és Joachim Löw is komoly szerepet szán neked. Szerencsésnek érzed magad, hogy a karriered ezeknek az edzõknek a kezében van?
Ezt nem szerencsének fognám fel. Az is számít, hogy az ember mennyire teszi oda magát, hogy dolgozik az edzéseken és hogy hajtja végre az edzõ által kiadott feladatokat. Joachim Löw és José Mourinho a világ legjobb edzõi közé tartoznak, és meghatározott szempontok alapján választják ki a játékosaikat.
Hogy érted ezt?
Vannak játékosok, akik csodálatos gólokat szereznek, képese
k eldönteni bármelyik meccset. És vannak olyan játékosok, akikre az edzõk támaszkodhatnak. Úgy gondolom, hogy minden edzõt megnyugtat a tudat, hogy a játékos, akit kiküldött a pályára egy taktikai utasítással, végre is fogja hajtani azt.
Lukas Podolski szerint az Európa-bajnokságon számára csak a gyõzelem elfogadható.
Egyetértek vele. A Világbajnokságon is ez volt a célunk. Most, hogy még tapasztaltabbak vagyunk, és sok játékosunk élt át nehéz szituációkat. Sokkal elõrébb járunk, mint 2010-ben.
A spanyolokkal összehasonlítva?
Még semmit nem értünk el, ami indokolná az összehasonlítást. A spanyolok világbajnokok és Európa-bajnokok is, történelmet írtak. Ezek a játékosok már nagyon sok címet nyertek, ez is döntõ lehet a végén.
A spanyolok már jóllaktak?
Azt nem mondanám, de nagyon nehéz évrõl évre újra felpörögniük. A legnehezebb mindig egy ilyen nagy torna megnyerése. Szerintem mi éhesebbek vagyunk a sikerre, mindenképp meg akarjuk nyerni ezt a címet.
