Vasárnap este Afrika megsegítéséért jótékonykodott a Real Madrid és a Manchester United öregfiúk csapata, azok után, hogy a délelõtt kedvükre ihattak, ehettek a fehér-érzelmû és kiváltságos helyzetben lévõ madridiak, ekkor tartották ugyanis a klub éves egyesületi gyûlését.
Az eseményen járt a PMH küldöttsége, akik miután részt vettek a gyûlésen, és megnézték, hogy Madridban még ekkor is mennyire alaposan õrzik a Puskás-hagyományokat, kilátogatottak a Bernabéu-stadionba, ahol vagy hetvenezren vártak arra: milyen formában van Zidane, Figo, Roberto Carlos, vagy épp a még korosabb generáció, mint Santillana vagy Butragueno.
Ami a neveket illeti, nem panaszkodhatott a Manchester United sem: a legendás Cole-Yorke duó, Sheringham vagy Van der Saar neve, ha nem is veszi fel a versenyt a fentebb említett valóban galaktikus különítménnyel, még ennyi év után is bitang jól cseng, valljuk meg.
Az este nyilván az ünneplésrõl, a játék örömérõl és a szórakoztatásról szólt. Leszámítva talán az elsõ tíz percet, és az utolsó ötöt, itt nem volt helye drákói szigornak. A meccs messze legmeghatóbb pillanata volt az ünnepélyes kezdõrúgás, amit egy olyan játékos végzett el, aki egyik csapathoz sem köthetõ, a kitartásról azonban mindenkinél többet tud: közel volt a halálhoz, de visszajött, nem adta fel. A boltoni Muambáról van szó, „jutalma” vastaps és õszinte ováció volt.
Az ezután következõ meccs végig szoros volt, bár az elsõ negyedórában még úgy tûnt, a manchesteri játékosok csak keresik a helyüket, semmit nem tudnak kezdeni a madridi tiki-takával: ekkor volt a legnagyobb a különbség két „válogatott” között, Figo akkora gólt lõtt, hogy a nemrég visszavonult Van der Saar hiába repült, nem tudta kiszedni a labdát.
Késõbb csökkent a különbség, a PMH tudósítója úgy látta, a Real Madrid elfáradt, erõben jobb volt az angol csapat: a vége szoros lett, de Redondo szólója, majd príma befejezése eldöntötte a lényegi kérdéseket. Persze folyamatosan jöttek a cserék, a legnagyobb tapsot Zidane kapta, a meccs közben pedig Roberto Carlost éltették a legtöbben, bár a sok látványos megoldás közben kissé fájó volt látni a brazil bombázó kissé megkopott játékát.
Végül 3–2-re nyert a Real Madrid, a kezdeményezés elérte célját, a labdarúgás által lehetségessé vált a segítségnyújtás. Egyesületünk számára persze ettõl is fontosabb volt, hogy a PMH elnöke, Dévai Márk Sebastian meghívót kapott az elnöki páholyba, és innen tekintette meg a találkozót.
Összeállítások:
Real Madrid: Buyo, Chendo, Roberto Carlos, Hierro, Sanchís, Zidane, Redondo, Butragueño, Morientes, Martín Vázquez és Figo. Játszott még: Sabido, Illgner, Santillana, Helguera, Amavista, Alfonso, Fernando Sanz, Karanka, Contreras, Iván Pérez, Rojas, Velasco, Ramis, García Cortés és Julio Llorente.
Manchester United: Van der Sar, Lee Martin, Irwin, Fortune, Johnsen, Dublin, Cole, Sheringham, Lee Sharpe, Blomqvist és Yorke. Játszott még: Van der Gouw, Blackmore.
Vezette: Pierluigi Collina és Velasco Carballo
