Raúl Albiol
A Real Madrid legkevésbé megbecsült középhátvédje. A Valenciából érkezett a Santiago Bernabéuba. Nem túl pozitívan nyilatkozott José Maria Bakeróról, aki akkor asszisztens volt az Estadio Mestallában. Albiol egy nagyon szimpatikus alak. Annak ellenére, hogy nem kapott lehetõséget néhány egymást követõ meccsen, és sértõdött volt emiatt, soha nem látszódott ez meg a formáján, amikor pályára lépett. Mindig számítani lehetett rá.
Xabi Alonso
Az a játékos, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám, ha a játékintelligenciáról beszélünk. Hihetetlen szeme van a pályán, nagyon összeszedett, pontos. A Liverpoolban Gerrarddal versenyeztek abban, hogy ki passzol pontosabban és messzebb a csapattársakhoz. A pályán kívül nagyon családias ember.
Álvaro Arbeloa
Egyszerûen csak munkás. Hihetetlenül kemény játékos. Amikor megérkezett Liverpoolba, és már az elsõ edzéseken megmutatta, hogy a szabálytalanság határán játszik, egybõl megtetszett nekünk és gyorsan elfogadta a csapat. Az Anfielden egyenlõtlen volt a formája, de amikor a Real Madridba került, jó szereplésekkel bizonyította, hogy lehet rá számítani. Talán nem túl támadó szellemû játékos, de biztosan nagyon hasznos a csapat számára. Hasonlóan, mint Xabi Alonso – könyvfanatikus. Minél vastagabb, annál jobb.
Karim Benzema
Õ volt rám a legnagyobb hatással, amikor épp a Real játékosa lett, és megérkezett az elsõ edzõtáborba Írországba. Hihetetlen formában volt. Nagyszerû csel, egyensúly, nagyon gyors, ráadásul tipikus gyilkos. Egybõl az új brazil Ronaldót láttam meg benne. A pályán kívül nagyon csendes, nyugodt. Nem tudom, milyen csodával határos módon vágja tönkre idõnként az autóit. Az elsõ madridi félévében hármat vágott haza. Furcsa történet, mert nem olyan srácnak néz ki, aki nem tud vezetni.
Csodával határos módon kerülik a sérülések. A szemem elõtt van máig, ahogy küzdöttünk a labdáért az egyik edzésen. Épp az orra elõl ütöttem ki a labdát, õ már nem tudta visszahúzni a lábát, és keményen beleszálltam. A legrosszabb gondolatok futottak át az agyamon, de szakadt láb helyett azt láttuk, hogy Benzema bokáján lóg a stoplis, ami két darabra esett szét. Hihetetlen szerencse a szerencsétlenségben!
Ramón Calderón
Nagyon szimpatikus, kifejezõ személyiség, aki nagyon figyel arra, hogy milyen képet mutat magáról. Egy bizonyos ideig… Az utolsó választásokon csaláson kapták, nem tudta megtartani elnöki posztját. Két bajnokság és minden siker, melyet elért, elsüllyedt a korrupciós afférban. Nagy kár, mert az összes játékos nagyon tisztelte õt.
Fabio Cannavaro
Az elsõ világbajnok, akit személyesen ismertem meg. Kedves karakterû személyiség. Annak ellenére, hogy sokat ért el, nagy színvonalat mutatott a pályán és azon kívül is. Nem magasztalta magát. Mindig nagyon segítõkész. Úgy vélem, hogy egy évvel többet lehúzhatott volna a Realban. Látszik, hogy nem tudtak megegyezni a vezetõséggel. Imádja a salátát és a tésztát.
Ricardo Carvalho
Olyan játékos, aki árnyékként követi Mourinhót, de sohasem használta ki, hogy erõs helye van a csapatban, halk volt. Játékintelligenciája sok meccsen felbecsülhetetlennek bizonyult. Annak ellenére, hogy sokat ért el, egyáltalán nem vagánykodik vele. Nagyon nyugodt.
Iker Casillas
Csodás történet! Kisgyerekként toronyépületeknél nevelkedett nem messze a Santiago Bernabéutól. Tizenegynéhány év álom után példaképpé és nagy játékossá vált a Madridi csapatban. Nagyon jó kapitány. Talán nem beszél túl sokat, de amikor megszólal, mindig a szituációhoz és a helyhez illõen teszi. Nagy személyiség, a pályán kívül nagyon sokat tesz másokért.
Cristiano Ronaldo
Nem hittem, hogy a Real megveszi. Hasonlóan egyébként, mint a csapat többi tagja, akik azon gondolkoztak, honnan szed a Real ennyi pénzt. Láttam, milyen fogadtatásban részesítették. Annak ellenére, hogy Ronaldónak a Manchesterben arrogáns, önzést mutató képe volt. Amikor a portugál megjelent a Santiago Bernabéuban, mindenkinek rögtön szimpatikus lett. Az öltözõben igyekszik csapatjátékos lenni, nagyon közvetlen. Az a játékos, aki a leggyorsabban hozta vissza az érte kiadott pénzt. A több mint 90 millió érte kiadott euró már az elsõ évben másfélszeresen megtérült.
Vicente del Bosque
Spanyolország sikereinek prekurzora, bár hajszál híján nem vágta tönkre Iker Casillas pályafutását, amikor az elején a cserepadra ültette õt, és azt mondta, hogy ez a srác nem elég jó ahhoz, hogy a Real Madrid elsõ számú kapusa legyen. Utána ez az Iker megszerezte neki a világbajnoki címet. Del Bosque hihetetlenül intelligens személy, kiegyensúlyozott, nagyon vallásos. Beenhakker és Mourinho keveréke.
Ángel Di María
Egyike azon játékosoknak, akik egyedül meg tudnak nyerni egy meccset. Kicsit érzékeny a kritikára, nem szereti, ha felhívják a figyelmét a hibáira. Idõnként úgy gondolja, mint talán minden argentin, hogy sokkal jobb játékos, mint a valóságban.
Alfredo Di Stéfano
A spanyoloknak olyan rangú személy, mint nekünk (lengyeleknek – a szerk.) Kazimierz Górski (lengyel sikeredzõ – a szerk.). Hihetetlen ember, nagyon tiszteletre méltó. A bemutatkozó konferenciámnál adott egy mezt, és kezet nyújtott. Ez egy magabiztos öregember kézfogása volt. Sok meccsét láttam, még fekete-fehérben. Úgy nézett ki, mintha gyerekekkel játszana az udvaron, és nem felnõtt kollégákkal. Egyszerûen játszott a labdával.
Guti
Hallatlan tehetség. Sok tehetséges játékost láttam karrierem során, de olyat, mint Guti, nagyon keveset. Az õ legnagyobb gondja a mentalitása volt. Olyan sok humora volt, mint amennyi perce van egy órának vagy akár napnak. Idõnként azért jött edzésre, hogy lemenjen 15 perc után, mert – mint sejtem – nem aludta ki magát. Senkinek nem mondott semmit, se az edzõnek, se a csapattársaknak, távozott a központból és nem láttuk õt a következõ három napban. Nagyon gyakran sértõdött meg, de ennek ellenére – nagyszerû csapattárs volt!
Gabriel Heinze
Hihetetlenül kemény játékos, nem engedett egy edzésbõl sem. Ha kaszált, akkor mindenkit egyenlõen. Nem volt bocsánat! Nagyon magabiztos. Ez talán az összes argentinra igaz, és ez segít nekik a pályán. Madridban közel laktunk egymáshoz. Nagyon szívélyes ember.
Gonzalo Higuaín
Becenév „Pipa”. Kicsit alábecsült a Realban, bár jó lövõ, gyors, nem rossz a technikája. Amikor megérkezett Madridba, erõsen megnyílt, együtt élt a csapattal. Gyakran meg is sértõdött, amikor a cserepadon landolt. Remélem, hogy még megmutatja tehetségét, amely nem átlagos.
Klaas-Jan Huntelaar
Úgy tûnik, hogy hasonló tehetsége van Marco van Bastenéhez. A Realban nem volt lehetõsége megmutatni magát. Talán azért, mert Madridban akkor túl sok holland volt? Huntelaarnak voltak villanásai, az edzéseken hihetetlen volt, de nem tudta ezt áttenni a mérkõzésekre. Talán hiányzott a csapattársak támogatása?
Kaká
Összekapcsolt minket az isztambuli Bajnokok Ligája döntõ története. Egyike azon keveseknek, akik kihasználták tizenegyesüket, szörnyen átvert. Késõbb találkoztunk Madridban. Az edzéseken mindig emlékeztetett arra a pillanatra. Lövés elõtt nevetve mondta: „2005-ös döntõ”. Nagyon csalódott voltam, amikor a Bajnokok Ligája utolsó kiírásának elõdöntõjében nem talált be a büntetõpárbajban a Bayern München ellen. Minden pénzemet feltettem volna arra, hogy Sergio Ramos elrontja, de Kakában hittem. A brazillal azóta is nagyon szívéjes a kapcsolatunk. Támogatjuk egymást.
Sami Khedira
A legjobb minõségû tank. Nem hagyja magát leküzdeni, német mentalitású, hallatlan karakter, a pályán kívül pedig nagyon rendes srác. Szomszédom Madridban. Úgy néz ki, mint egy tunéziai, de ehhez a nációhoz ezen kívül semmi köze.
Marcelo
Mesélte, hogy amikor a Bajnokok Ligája döntõjében játszottam Isztambulban, õ még… teremben játszott. A strandon is rúgta a bõrt, innen ered a mesés technikája, mely szokatlan egy balhátvédnél. Amikor megérkeztem Madridba, egy 17 évest láttam meg hihetetlen potenciállal, de nagy taktikai hiányosságokkal. Marcelo gyorsan behozta ezeket a lemaradásokat. Egyike a Real legvidámabbjainak, aki mindig jó hangulatot tud csinálni. Bár ez a braziloknak könnyen jön, mert vidám a természetük.
Predrag Mijatoviæ
Emlékszem, mikor új szerzõdést tárgyaltunk a Reallal. „Precsa” barátságos volt, nem volt szó arról, hogy bárkit is megbántson. Ha valamit megígért, betartotta szavát. Mindig stílusosan öltözködött, zselézte a haját és hátrafésülte. Úgy nézett ki, mint egy szerb maffiózó, de nem volt ehhez semmi köze. Egyszerûen ilyen stílusban érezte jól magát. Úgy gondoltam, hogy Mijatoviæ továbbra is Madridban fog dolgozni, de a Real olyan, mint a Fehér Ház – amikor új elnök érkezik, akkor egybõl sportigazgatót választ magának.
José Mourinho
Alacsony termete ellenére (176 cm – a szerk.), hihetetlen személyisége van. Nem volt olyan játékosa, aki késõbb rosszat mondott volna a portugálról. Ez csak José professzionalizmusát mutatja, perfekcionizmusát, igazságosságát és józan rálátását arra, ami a csapat körül zajlik. Nagyon együtt él a csapattal. Ha ellene vagy, akkor egybõl az ellenségévé is válsz. Észrevettem, hogy az összes csapat, melyet vezetett, krízist élt át mikor Mourinho elment. Talán éppen azért, mert José minden csapatban hihetetlen küzdõszellemet tud létrehozni.
Fernando Morientes
Raúl ikertestvére. Legenda srác. Pozitív személyiség, nagyon udvarias, kiegyensúlyozott. Annak ellenére, hogy sok mindent ért el, egyáltalán nem arcoskodott vele. Kicsit pechje volt a Liverpoolban, mert sérülését sérülés követte. Kár, hogy nem vehetett részt a BL sikerben. Hihetetlen killer, hasonló volt a gólérzékenysége Ruud van Nistelrooyéhoz. Mint ahogy az egy spanyolhoz illik – nagyon szimpatikus személy.
Mesut Özil
Mint Zinedine Zidane egy késõbbi verziója. Amikor megjött a Realba, és elkezdett operálni a labdával, akkor felfogtam, hogy ennek a srácnak hihetetlen képességei vannak. Tökéletesen lát a pályán, példás a technikája, nagyszerû uralma van a labda felett – színtiszta tehetség. Gyõzködött, hogy a németeknek fiatal, erõs csapatuk van, és legyõzik a sikerektõl fáradt spanyolokat megnyerve az Euro 2012-õt.
Manuel Pellegrini
A csapat apja. Olyan edzõ, aki legalább a Real Madridban sokat ért el. Tulajdonképpen annyit, amennyit elérhetett. Lehet, hogy kicsit félénk volt a személyisége, hiányzott a megfelelõ kiállás, amikor odalépett a sztárokhoz, de nagyon barátságos volt, perfekcionista. Úgy, minta nem is Dél-Amerikában született volna. Talán túl gyorsan lemondtak róla Madridban. Maradhatott volna. Ez olyan, mintha már az elsõ szezon után lemondtak volna Mourinhoról, csak mert nem nyerte meg a bajnokságot. Ez a sorozat pedig nagyon fontos, mert igazából ebben ismered meg a csapatot. Pellegrini volt az egyik legjobb edzõ, ami a módszerességet illeti.
Pepe
A pályán kívül õ egy angyalka, a pályán meg – egy ördög. Minden edzõ akar egy ilyen ördögöt a csapatába. Mindent megtesz, hogy a csapat nyerjen, nagyon küzd. Idõnként túloz, mint az emlékezetes Getafe elleni meccsen, amikor nekiesett az ellenfélnek. Ez egyébként arra vall, hogy nincsenek komplexusai. Nagyon értékelt a pályán, és még jobban a Real öltözõjében. Mindig, amikor valamilyen jótékonysági projektet javasoltam a fiúknak, Pepe jelentkezett elõször. Hatalmas szíve van. Kicsit fáj, amikor negatívan beszélnek róla. Nekem a szemem elõtt midig az angyali-Pepe röpköd, aki képes segíteni mindenkinek, aki kéri.
Florentino Pérez
Az egyik legjobb elnök a kettõ közül, aki alatt dolgoztam. Nem tudom, hogy olyan jól ért-e a focihoz, mint az üzlethez. Biztosan nem, mert az üzlet a kisujjában van, tud róla mindent. Neki, a szívének köszönhetõen a Real Madrid él. Nagy focifanatikus, aki olyan emberekkel veszi körül magát, akik jobban értenek nála a focihoz. Marketing céllal Pérez gyakran mutatja magát szalonokban. De az uralkodást a megbízott segédjeire bízza, õ maga nagyon ritkán hoz döntéseket, amiért nagy tisztelet jár. Le a kalappal a Liverpool elnöke, David Moores elõtt is. Talán egy emeletecskényit Pérez alatt van, de hasonló klasszisú ember.
Juande Ramos
Volt lehetõségem találkozni vele nemrég a Piast Gliwice táborában. Nem tudtam, hogy még mindig a Dnyipro Dnyepropetrovszk csapatát irányítja. Talán õ az a külföldi edzõ, aki a leghosszabb ideje irányítja az ukrán csapatot! Az a közvélemény alakult ki róla, hogy nem válik be a nagy tétmeccseken. Hogy megnyeri a meccsek 90 százalékát, de a legfontosabbakat a karrierjében – elveszíti. Ez a következményhiány, vagy a szerencsehiány miatt van így. Inkább egy idõsebb testvér volt, mint apa. Jó kapcsolta volt a játékosokkal. Amikor öt fordulóval a vége elõtt elbuktuk a bajnokságot a Barcelonával szemben, úgy tûnt, hogy esélyt ad a cseréknek, engem is beleértve. Iker Casillas olyan kimerült volt, hogy egy taxit sem tudott volna megállítani az utcán. Ramos mégis úgy döntött, hogy az elsõ csapattal fogunk felállni. Csalódott voltam, mert nem játszottunk már semmiért. Gyanítom, hogy a tréner ezt nem a csapatért tette, hanem saját magáért. Úgy gondolta, hogy a klub talán meghosszabítja a szerzõdését. Ennek következtében nem nyertük meg a következõ öt meccs egyikét sem, Ramos pedig elismerte hibáját. Azt mondta, hogy más játékosoknak kellett volna bizalmat szavaznia.
Sergio Ramos
Együtt Pepével egyike volt a Madridba hozott legdrágább védõknek. Az elején nagyon nehéz volt neki Madridban, hiszen a Sevillából érkezett, õ egy született andalúz. A történelem azt mutatja, hogy az ilyen játékosoknak nem könnyû beilleszkedniük az új csapatukba. Amikor Sevillába utaztunk, az egész város rá fütyült. Megkérdeztem, hogy viseli. Sergio csak annyit mondott, hogy nem tehet ez ellen semmit. Ezek az emberek nem képesek elnézni neki a meccs alatt, hogy szerzõdést írt alá egy másik klubbal, de amikor privátban megy az utcán, akkor normálisan él köztük. Nagyon hasonlít Pepére. Nagyon sokat tesz a játékba és sokat segít a rászorulókon.
Raúl González
Hihetetlen személy. Amikor futottunk az edzésen a pálya körül, õ mindig a vonalon kívül volt, mi meg belül. Annak ellenére, hogy az én Realos idõszakom kezdetekor 33 éves volt, mindig elsõ volt a konditeremben. Amikor csatlakozott hozzánk Ronaldo, ketten edzettek. Én szintén sok idõt töltöttem Raúllal az edzésre való felkészülésben. Szerettem korábban jönni a foglalkozásokra és invesztálni magamba. A spanyol szerette a biciklit. Mindig pedálozott 20 percet az edzés elõtt, és néha az edzés után is. Tökéletes mentalitás. Csak az olyan emberek tudnak a legtöbbet elérni a fociban, mint Raúl. Amikor a Real nyert 5:0-ra, és õ nem lõtt gólt, akkor következõ nap olyan mérgesen jött a központba, mintha 0:5-re kaptunk volna ki. Amikor viszont néha kikaptunk, de Raúl felírta magát a góllövõ listára, nem haragudott magára annyira. Kicsit egoista a hozzáállása, bár õ a csapat szelleme. Nagyon jól ismerte a filozófiát, mitõl kapitány a kapitány. Nagy befolyással volt a csapatra és az összes játékosra. Annak ellenére, hogy keveset játszottam, elvileg olyan hatást tettem rá, hogy beszélte rá az elnököket, hogy újítsák meg a szerzõdésemet. Kár, hogy így búcsúztak el tõle Madridban, szabad kezet adva új klub kereséséhez, amikor a Real irányítását Mourinho vette át. Raúl nem akart a padon ülni, így a Schalke 04 Gelsenkirchent választotta. Újjászületett, elkezdte lõni a gólokat. Gyõztes mentalitást mutatott.
Real Madrid
A második BL döntõnk után, ezúttal Athénban, odajött hozzám a The Reds kapusedzõje, és azt mondta: „Idehalgass, Jurek, tudom, hogy lejár a szerzõdésed a Liverpoolal és nem akarod meghosszabbítani. A Real Madrid emberei kérdezték, hogy nem akarnál-e csatlakozni az õ klubjukhoz. Nagyon jól ismernek téged, csak szuperlatívuszokban beszélnek rólad”. Zavaromban azt válaszoltam: „Óriási tisztelet azért, hogy ilyen klub érdeklõdik irántam. Végül is már 34 éves vagyok”. Egyrészrõl azért távoztam a Liverpooltól, hogy játsszak valahol, másrészrõl pedig – ez a Real Madrid volt! Valamikor, ha azt mondtam volna a gyerekeimnek, hogy volt ajánlatom a királyiaktól és nem használtam ki, azt válaszolták volna, hogy apa már öreg, szklerózisban szenved, hülyeségeket beszél, mint az összes öregember ebben a korban. Adtam magamnak esélyt arra, hogy új klubbot találjak, melyben rendszeresen szerepelhetek. Megállapodtunk, hogy a Real megvár engem, és ha nem sikerül, egybõl aláírjuk a szerzõdést. Eltelt két hónap. A Betisszel tárgyaltam, de az elnökük valamilyen fura pontokat kezdett a szerzõdésbe írni, ami nekem nagyon nem tetszett. Ekkor telefonáltam Mijatoviænak és tájékoztattam, hogy bármely pillanatban aláírhatok a Realhoz. Azt mondta, hogy küldenek értem egy repülõt, de nem árulhattam el, hogy Sevillában tartózkodom, mert ez furán nézett volna ki. Megígértem, hogy a következõ nap ott leszek. Ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam, mert ez a négy év, amit a Realban töltöttem, sokat adott nekem, nagyon sokat tanultam. Mint például beszélgetés a sztárokkal. Madridban soha nem éreztették, hogy csak második kapus vagyok.
Arjen Robben
A Real túl gyorsan szabadult meg tõle. Sõt, úgy vélem, hogy ha nem tette volna ezt, akkor abban az évben megnyerhettük volna a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját. Arjen a sérülések után gyakrabban ült a cserepadra, de emlékszem a Borussia Dortmund elleni barátságos meccsünkre, amit az amerikai táborunk során játszottunk. Robben az utolsó fél órában elintézte nekünk a meccset, brillírozott a pályán. Úgy gondoltam, hogy kulcs csere lesz, de mint kiderült, túl drága a cserepadra. Furcsának találtam, hogy a Real ilyen típusú aspektusokra figyel. Arjen távozott a Bayern Münchenhez. Egy játékos, akinek balszerencséje van a sérülések miatt. Amikor egészséges, akkor nagy potenciált mutat. Talán kicsit túlságosan is egoista beállítottságú. Raúl mindig azt mondta, hogy két labda kéne neki – egy azért, hogy passzoljon, és egy azért – hogy hazavihesse. Egyike a világ legjobb jobbszélsõinek. Annak ellenére, hogy könnyen kiszámítható, mivel mindig befelé cselez és bal lábbal lõ. A jobb, még ezen a szinten is, csak arra szolgált, hogy felszálljon vele a villamosra.
Robinho
Hogyha két lábbal járt volna a földön, nagy játékos lenne. Természetesen, sokat ért már el, de többet is elérhetett volna, hogyha nem ennyire egoista a hozzáállása. Konfliktusa volt Schusterrel, utána meg az egész Reallal. 19 évesen sajtótájékoztatókat hívott össze. Túlságosan is a menedzsere irányította.
Bernd Schuster
Két személyisége van. Egy – amikor négyszemközt beszél vele az ember. Ilyenkor hallatlanul szimpatikus, intelligens, beszélgetni lehetne órákon keresztül. Viszont amikor csoportban van és irányítania kell, magába zárkózik, ami – edzõ létére – furcsa tulajdonság. Emlékszem az elsõ szezonjára a Realban. Schuster csinálta a legjobb cseréket az összes edzõ közül, akiket láttam. Mindegyik adott valamit a csapatnak, befolyásolta a játékot. Be kell ismerni azt is, hogy Bernd az az edzõ, aki gyorsan sértõdik és gyanúsítgat.
Wesley Sneijder
Alacsony termetének ellenére – nagyon erõs játékos. Amikor megérkezett a Realhoz, sok múlott rajta, csakúgy, mint Gerrardon a Liverpoolban. Nagyon beleadta magát a csapatba a pályán és azon kívül is. A madridi csapat sokat profitált, de késõbb Wesley lesérült és nem tért vissza régi formájához. Annál inkább, hogy nem érezte a bizalmat az új edzõk felõl, mert neki erre nagy szüksége volt. Erre esélyt Mourinho adott neki és elvitte Milánóba. Hamarosan Wesley az Inter nagy sztárja lett.
Rafael van der Vaart
Az összes focista közül neki van a leggyönyörûbb felesége. Nagyon családias srác. Mindig jó kapcsolatom volt a hollandokkal, de Rafalellel aztán fõleg! Van der Vaart gondja az volt, hogy túl sok honfitársa jelent meg egy idõben Madridban és nem tudta magát teljesen megmutatni, pedig jó játékszervezõ, aki nagyon jól lövi a rögzített labdákat.
Ruud van Nistelrooy
Nagyon sok köt minket össze, mert amikor õ a Manchester Unitedben szerepelt, én a Liverpoolban. Gyakran folytattunk nagy küzdelmeket. Az elején komplexusaim voltak, mert nem ismertem jól az angol nyelvet. Ruud gyakran odajött hozzám, mondott valamit. Soha nem hagyta békén a kapust, még a legváratlanabb pillanatban sem. Már kezedben volt a labda, biztonságban érezted magad, és hirtelen rúgást kaptál a kezedre vagy a lábadra, valaki húzta a mezedet vagy próbált megharapni. Ez mindig Van Nistelrooy volt. De el kell ismerni, hogy nagyon jó lövõérzéke van. Ahol nem bukkant volna fel, még onnan is betalált volna. Talán azért, mert nagyon jól mozgott a büntetõterületen belül, a leshatáron játszott. Útjaink Madridban egyesültek. Jó csapatszellem, nagyon pozitív személyiség, nagyon jól beszélt spanyolul.
Zinedine Zidane
Teljesen más a pályán, mint azon kívül. A pályán megalkuvást nem tûrve harcolt, idõnként még oda is nyomott, és ilyenkor mindenki eltûnõdött: „Basszus ez meg mit csinált? Hiszen ez nem az a Zizou, akit mi ismerünk”. Mert személyesen nagyon udvarias, helyénvaló és az életben senki nem mondaná meg, hogy Zidanenak robbanékony természete van. De mégis – a húzásai nem véletlenek! Azon kívül, hogy nagyszerû játékos volt, ördögi természete volt, forró dél-francia vér folyt benne. Utálja az igazságtalanságot és az õszintétlenséget. Emlékszem, amikor – Mourinho tanácsadójaként – beszélgetett velünk két elvesztett Barcelona elleni meccs után. Nagy hatást gyakorolt rám. Nagyon intelligens srác.
