W. Tomasz

21 cikk
Tovább

Jesé az elsõ csapat ajtaján kopogtat

A környezetében lévõ emberek azt állítják, hogy felnõtt. Megértette, hogy nagy esélye van magasra jutni, de keményen kell dolgoznia mindennap. A lap állítása szerint az is bizonyítja függetlenedését, hogy saját lakásba költözött – korábban együtt bérelt házat Omarral.

A spanyol elkezdett vigyázni magára. Reggel a fizioterapeutákkal dolgozik, emellett gyakran marad az edzések után is plusz gyakorlatokat végezni, ahogy példaképe, Cristiano. Mi több, ebben a szezonban erõsebb lett, ráadásul fogyott két kilót is, jelenleg 74 kilogramm a testsúlya. Jesé nyugodtsága a pályán is megmutatkozik, mivel ebben a szezonban ritkán megy bele szópárbajokba az ellenféllel, és nem hagyja magát provokálni. Ennek az edzõje, Toril is örül. „Õ egy nagy tehetség. Egyre jobban érzi a folyamatosságot a játékában, egyre többet tesz a csapatért. Abban, amit a pályán kell nyújtania, ez döntõ szerepet játszik”.

Florentinónak is gyengéje Rodríguez. Hétfõn élõben nézte meg, hogy mire volt képes Valdebebasban. Az elnök arról álmodozik, hogy a támadónak sikerül állandó helyet szereznie az elsõ csapatban. Egyelõre azonban ez nem fog megtörténni. Mourinho a Castillában tartja õt, az nyári edzõtábor óta pedig még egy edzésre sem hívta meg. Azonban az edzõ terve mûködik – Jesé, ahelyett, hogy elkedvtelenedne, még keményebben kezdett el dolgozni, és türelmesen várja a lehetõséget, kizárólag a Castillára összpontosítva. A spanyol lassan az elsõ csapat ajtaján kopogtat, és már csak idõ kérdése, hogy Mou mikor nyitja ki azt.

Tovább

Chendo: Mourinho különleges

Õ Miguel Porlán Noguera, Chendo, a Real Madrid egykori játékosa, jelenleg pedig az elsõ csapat vezetõje. Õ dolgozik órák után a 17 évesekkel. A Marca felfedezte ennek az embernek a másik arcát, aki már 35 éve van kapcsolatban a Real Madriddal – elõször játékosként, majd Mourinho jobbkezeként. Chendo tréneri licenszét három éve szerezte ugyanúgy, mint Karanka, Pochettino vagy Hierro. Természetesen a királyiaknál elvégzendõ feladatai nem engedik teljesen kiélni ezt a szenvedélyét. Munkáját Carlos Galbatival osztja meg. A srácok edzéseire háromszor jár egy héten, hogyha nem zavarják meg az utazások vagy Mourinho csapatának találkozói.

Chendo elsõ edzõi lépéseit teljes szenvedéllyel teszi, átadva tudását és tapasztalatait az új játékosoknak. Az edzést beszéddel kezdi. Mappájában vannak információk a saját és az ellenfél futballistáiról is. Szétrakja a bójákat és a jelölõket, igazgatja a labdákat. Mindezt nagyon pontosan. Profin. Látszik, hogy edzõi tanulmányait a legnagyobbaknál végezte. Beismeri, hogy néhány év múlva a Primera Divisiónban szeretne edzõsködni. Nem áll másfél órán keresztül, „ez Chendo, szuperaktív, aki labdarúgóként sikereket ért el. Új trénerünk nõ”.

Mint ad önnek a 17-évesekel való munka?
Örömet okoz nekem a fiatalok tanítása. Amikor látom õket focizni, elõjönnek az emlékek. A reményük és játékakaratuk gyönyörû. Én ehhez a tudásom próbálom hozzátenni, melyet a sokévnyi futballban töltött idõ alatt szereztem, ezt mind meg kell mutatniuk a pályán. Ez a célom. Szeretem a labdarúgást és ezért szereztem meg az edzõi licenszet.

Mikor fogjuk önt a Primera kispadján látni?
Nem tudom. 2016-ig van szerzõdésem a Real Madriddal. Tetszik a vezetõi pozícióm is, fontos, és mint a klubban mindegyik, igényes. Sok feladatom van a Real Madridban. Ezen kívül most tanulok is Mourinho mellett. Santa Anában szerzem meg az edzõi végzettséget. Ez egy kiindulási pont.

És mit ad önnek Mourinho edzõként?
Õ egy elsõ osztályú profi, aki minden részletre figyel a pályán és azon kívül is. Érdemes csak a játékosok hozzáállását megnézni, amit kihoz belõlük, és ahogy teljesíti a célokat. Mindent megnyert, és nem pihen. Õ különleges. Sokat tanulok azzal, ohgy mellette vagyok, és figyelhetem. Végül is az edzõnek döntéseket kell hoznia. És amikor sztárokat vezetsz, jól fel kell készülnöd erre.

Milyen az ön játékfilozófiája, amit bevezetne a csapatnál?
A labdarúgásban a legfontosabb egy szilárd csapat birtoklása, amely gyorsan játszik és gólokat lõ. Nekem, mint mindenkinek, a jó játék tetszik. De be kell tartani a taktikai egyensúlyt is. Ideális lenne egy olyan csapatot birtokolni, melynek van játékötlete, tud mozogni és hosszú idõn keresztül a másikra tudja erõltetni stílusát, játszva a labdával.

Santa Anában két fia van. Az ön házában csak a fociról beszélnek?
Így van, de a feleségem már hozzászokott. Az idõsebbik fiam, Óliver, már a tercerában játszik kapusként. A fiatalabbik még a junioroknál kezd. Amikor csak tehetem, eljárok õket megnézni. És persze, hogy sokat beszélünk a fociról. Nem pihenek. De ez az életem. Ezt szeretem a legjobban.

Tovább

Mourinho módszerei

Gyakorlatilag ugyanaz a forgatókönyv ismétlõdik minden meccs után. Egy vagy két nappal a mérkõzést követõen kifüggesztik a játékosok szekrényére, hogy milyen hibákat követtek el – akár a góloknál, akár akciónál, melyek nagyon nem tetszettek az edzõnek. Néhány képet akasztanak ki egymás mellé, bemutatva, hogy ki, és hogyan tévedett. A portugál nem enged semmibõl. Mou állítólag ebben az idényben sokszor hívta fel a figyelmet az ellenfél kontratámadásaira, melyek gyakran bekapott góllal végzõdtek. A játékosok néhány napig nézegethetik, hogyan helyezkedtek a védekezésnél, és hogyan értek vissza.

Mourinho Sevillában elmondta, hogy nem szereti rögtön a meccs után megtartani a csapatmegbeszéléseket. Ezt másnap teszi meg, már az említett képekkel a falon. Ha viszont a játékosok túl sok hibát követtek el, a rövid magyarázatok hosszú elbeszélgetésekké válnak. A tréner jobban szereti, ha a játékosok átgondolják a meccset és a hozzá kapcsolódó dolgokat, ahelyett, hogy felfokozott idegállapotban vitatkoznának.

A napilap informál Mourinho noteszérõl is. A portugál folyton ír bele valamit, és feljegyez mindent  az egyéni hibáktól a következõ félidõre vonatkozó lehetséges felállásokig. Utána mindezt felhasználja például az edzéseken, amikor magához hívja az adott játékost, és beszélget vele a „hetedik percben elvesztett labdáról, mely egy felelõtlen csel miatt történt a saját térfélen”. Ily módon akarja elkerülni a hibák megismétlõdését. A szezon elején sok munkája volt az edzõnek, de a csapat már kezd egyenesbe jönni.

Emellett a Marca foglalkozik a The Special One TV-üggyel is. 2010. augusztus 23-án, hat nappal a Mallorca elleni meccset, és egyben Mourinho debütálását megelõzõen, a valdebebasi edzõközpont minden tévéjén Laudrup csapatának akcióit játszották. Amikor a videó véget ért, a film újrakezdõdött. Mallorca az edzõteremben, az öltözõben, az orvosi teremben, a kávézóban, Mallorca mindenhol. 48 órával a meccs elõtt a Real játékosai mindent tudtak a Mallorca játékáról, talán még többet is, mint maga Laudrup. Az elején mindez meglepte õket, mert Pellegrini a scoutingra szinte semmi figyelmet nem fordított. A The Special One TV, ahogy az újságírók elnevezték, szintén része a meccs elõtti elõkészületeknek. Mourinho így nyilatkozott ezzel kapcsolatban: „Hogyha a játékosok együtt nézik a filmet a foglalkozásokon, akkor a végén dekoncentrálódnak, és nem figyelnek eléggé. De hogyha mindig van videó a tévében, és a játékos látja reggeli közben, az edzõteremben, és az öltözõben is, akkor tudat alatt is elkezdi jobban megismerni az ellenfelet”.

Tovább

A katalánok az El Clásicót is felhasználják függetlenségük érdekében

A vasárnapi meccs a sportélmény mellett sok izgalmat hoz a spanyol politikai helyzettel kapcsolatban is. Az El Clásicót egyfajta sajátos referendumnak szánják Katalónia függetlenségéért. A politikusok – Artur Massal az élükön – a labdarúgáson keresztül igyekeznek megüzenni a világnak azt, amit a katalán lakosok szeretnének. Forr a világháló, ha errõl a témáról van szó. Nincs semmilyen hivatalos közlemény, de nem is szükséges. A szurkolók egymásnak adják át a híreket a különbözõ lelátói megmozdulásokról.

A kezdõ sípszó elõtt biztosan látni fogjuk a tribünön a katalán színeket, valamint a „Barça!” feliratot. Ezen kívül arra bíztatják a szurkolókat, hogy hozzanak magukkal a stadionba esteladákat (nem hivatalos katalán zászló). De ez még nem minden. Pontosan a találkozó 17. percének 14. másodpercében kezdenék el a szurkolók skandálni az independencia (függetlenség) szót. Persze az idõ megválasztása nem véletlen. 1714-ben hódították meg a bourbon seregek Barcelonát, és csatolták Spanyolországhoz.

A politikusok ezen a meccsen keresztül szeretnének eljutni az emberekhez a világ minden pontján, és demonstrálni függetlenségi akaratukat. Ezért lett hát elnevezve Katalóniában a vasárnapi találkozó a „Szabadság Klasszikusának”. Sandro Rosell minderrõl csak annyit mondott, hogy „a Barça több mint egy klub, és ez mindig is így lesz.”

Természetesen a stadionban lesznek Real Madrid szurkolók is, viszont belépõjegyet csak 250-en kapnak. Ezen felül a királyiak sociói nemrég kérték meg Florentino Pérezt arra, hogy hagyja el a Camp Nou-t, amennyiben a közönség elkezdené sértegetni Spanyolországot, annak zászlaját vagy a Real Madridot. Érdekes egyébként, hogy Sandro Rosell egyik választási jelszava éppen a politika futballtól való elválasztása volt.  

Tovább

Mourinho: Balotellirõl könyvet írhatnék

Az egyik közülük Mario Balotellirõl szólt, akivel Mourinho az Interben dolgozott együtt. „A két év alatt, melyet az Interben töltöttem, kétszáz oldalas könyvet írhatnék róla. Az olvasmány nem dráma lenne, hanem komédia, mert õ egy vicces srác. Különösen emlékszem egy kazanyi estére.

Aznap nem tudtam pályára küldeni egyik alapcsatáromat sem, sem Millitót, sem Eto’ót. Mario már a 43. percben sárgalapot kapott, így tizennégy percet beszélgettem vele a tizenötbõl. Arra kértem az öltözõben, hogy ne érjen senkihez, ne menjen bele a provokációba és ne kérjen számon semmit a játékvezetõn. És egy perccel a második félidõ kezdõ sípszava után piros lapot kapott” – mondta mosollyal a száján Mourinho.

Tovább

Saját városának szolgája

Michael 2009-ben létrehozott egy alapítványt, saját nevével ellátva, melynek feladata „az alapvetõ szociális szolgáltatások elõsegítése, és lehetõségek teremtése különbözõ projektek és tevékenységek által”.Az alapítvány egyik vezetõje Francis Kweku elmagyarázta a Marca-nak, hogy mi motiválta Essient a cselekvésre: „Michael bátyja tragikusan hunyt el, amikor elment vizet hozni a kútból. Essien akkor még nem volt ezen a világon, de nem akarta, hogy ez bárki mással elõfordulhasson, ezért vízszivattyút hozott létre falujában. Az elején Michael a társadalomnak szeretett volna segíteni az alapszolgáltatások, vagy az ivóvíz biztosítása által”.

Az egyesület logoja

A MEF – Michael Essien Foundation – számos projektet vitt végbe Awutu Brekuban. Essien gyakran jár oda szabadidejében, hogy találkozzon családjával és felügyelje a munkálatokat. Nyáron, az utolsó látogatáskor, a középpályás rekreációs teraszt nyitott volt iskolája tanulóinak. Csúszdák, hinták, egy egész kis terület, különbözõ játékokkal a szabadidõhöz. Essienhez társult Stephen Appiah is. Ajándékokat sorsoltak ki a játékosok. Michael, az említett szivattyú és játszótér mellett nyilvános fürdõket is nyitott, a könyvtár és az orvosi centrum tervben van.

Essien csapata azonban nem csak az alapszükségletekre koncentrál, hanem az oktatásra és a ghánai gyerekek jövõjére is. Két éve a játékos készített egy tervet, mely az egész országnak segítene az olvasástanulásban. Ezen kívül megszervezte az Essien kupát, melyen helyi csapatok vettek részt. Eddig a legnagyobb megrendezett esemény egy 2011 májusi meccs volt, melyet 40 ezer nézõ tekintett meg. A pályán megjelent többek között Drogba, Adebayor, Kanu vagy De Jong. Ami érdekes, Essien nem hagyja figyelmen kívül a nõket sem, valamint az õ taníttatásukat. Ez tisztelgés az anyjának, aki pékként dolgozott egész napokat azért, hogy biztosítsa családjának a létet. Fia ezt soha nem felejtette el…
 

Tovább

Modric Madridba vezetõ útja

1990 augusztusában megromlott a viszony Slobodan Milo¹evic Szerbiája és Horvátország között egy nem hivatalos, horvátországi szerb autonómiáról és szuverenitásról szóló népszavazás után, annak ellenére, hogy a szerbek mindössze 12,2%-át képezték eme ország lakosságának (a horvátok pedig 78,1%-át). Abban az idõben, amikor Modriæ Modriæi utcáin rugdosta a labdát, az Adriai-tenger partjain szerb civilek eltorlaszolták azokat az utakat, melyek Dalmácia turisztikai üdülõhelyeihez vezetnek. Ez elég közel történt ahhoz a helyhez, ahol a labdarúgó családja tartózkodott.

Modriæ apja horvát, míg anyja szerb származású volt. A család egy kis hotelben szállt meg I¾ szigetén. De nem mindenki találta ott magát. Hiányzott Stipe, az apa, aki a horvát hadseregben harcolt a háborúban a függetlenségért. Luka nagyapja segítségére sem számíthatott, aki egy szerb mesterlövész kezei által halt meg. Modriæ ezt a lehetõ legjobb módon kezelte, amivel tudta – a labdarúgással.

A történelem igazolja, hogy a háborúban mindig többet veszít az ember, mint amennyi hasznot szerez. „A háború egy módja annak, hogy az ember demonstrálja saját tökéletlenségét” – mondta Voltaire. De mindig lehet találni valami pozitívumot. Modriæ, mindenféle társaság nélkül, csak a labdával elkezdett másoknak örömet szerezni. „Egész napokat töltött játékkal és több ablakot tört össze, mint a bombák a háborúban” – emlékszik vissza a hotel recepciósa. Luka családjának nem volt túl sok pénze, ezért az élet egyik napról a másikra igazi kihívást jelentett számukra. Amikor Stipe visszatért a hadseregbõl, fiába fektette a megspórolt pénzét és beíratta egy sportakadémiára. Luka már nyolc évesen közel volt ahhoz, hogy a Hajduk Splitbe igazoljon, de áthúzták a számításait egy olaszországi torna után, és csatlakozott egy csapathoz abból a városból, amelyben született. A politikai feszültség alábbhagyott Horvátországban, és amikor Modriæ 17 éves lett, tehetségére a Dinamo Zágráb figyelt fel, amely aztán le is igazolta.

Sovány alkata és gyenge lábai nem engedték Modriænak, hogy megnyerje a fizikai ütközeteket a pályán. Fizikálisan nem volt erõs, kiemelte viszont hihetetlen technikája, melyet évrõl évre csiszolt. Modriæ szerette a labdát, úgy, ahogy a labda szerette Modriæot. Ez a kapcsolat szerelemmé alakult, és máig is tart. De a fizikai gyengesége aláásta a klub vezetõségének türelmét, és Lukát kölcsönadták a Zrinjski Mostarnak (Bosznia és Hercegovina). Ott kellett felszednie egy kis izmot, és több játéklehetõséghez kellett jutnia. Korábban a bosnyák csapatok a jugoszláv bajnokságban szerepeltek, hogy aztán a háború kitörésekor felfüggesszék azt. 2001-ben létrehoztak egy ligát, melyben bosnyákok és horvát bosnyákok játszottak. Csak egy évvel késõbb csatlakoztak ide a szerb bosnyák csapatok és a Premijer Liga már magában foglalta az összes csapatot Bosznia területérõl. Luka 2003-ban a Mostarba igazolt.

„Aki Boszniában játszhat, az mindenhol megállja a helyét. Ott nincs semmilyen szabály” – mondta Modriæ az ottani bajnokságról. Közben letudta a kötelezõ szolgálatot is a katonaságban. Az év játékosának választották Boszniában, amikor 18 éves volt. A következõ lépését az Inter Zapre¹iæbe való igazolás jelentette (Horvátország, kölcsön). 2004-ben úgy beszéltek róla, mint a horvát reménységrõl. A Dinamo Zágrábhoz való visszatérte után négy szezon alatt 31 gólt és 29 gólpasszt jegyzett.

„Elégedettek vagyunk azzal, hogy Luka egy olyan csapathoz kerül, mely biztosítja számára a fejlõdést, miközben mi bizonyítottuk, hogy jó üzleteket tudunk kötni” – mondta a Dinamo sportigazgatója, Zoran Mamiæ. Beszéltek Modriæ Manchester Citybe, Chelsea-be, Arsenalba és Newcastle-be való igazolásáról is.

Hét meccsbõl egy gyõzelem… Egy ilyen kezdés után Luka Modriæ Tottenhambe való szerzõdése reményt adott a szurkolóknak a helyzet javulását illetõen. A horvát fiatal kora ellenére gyorsan felhívta magára a figyelmet magabiztosságával és bátorságával a pályán. Akkor érkezett Londonba, amikor a padon Juande Ramos ült, aki sikeres sevillai korszakot tudhatott maga mögött. „A klub mindig igyekszik jó játékosokat igazolni. Próbálunk javítani a csapaton, és megmutatni ambícióinkat” – állapította meg a spanyol tréner a 27 millió eurós átigazolás megerõsítése után. Luka hat éves szerzõdést kötött és Darren Bent mellett a kakasok történelmének legdrágább játékosa lett.

Egy elveszített 1-2-es meccsen debütált a Middlesbrough ellen. Az elsõ fordulókban Luka nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. „Nem vagyok elégedett a teljesítményemmel. Jobban kell játszanom és tudom, hogy képes vagyok erre. A gond a térdfájdalom volt” – magyarázta a játékos. A nyomás csak nõtt. „Luka tud arról, hogy a helyzete nem jó. Tudja, hogy többet várnak el tõle” – állapította meg Slaven Biliæ.

Kulcsjátékosnak kellett volna lennie, a Tottenham alappillérének, az edzõknek köré kellett volna építeniük a csapatot. A megoldás keresésében Modriæ minden lehetséges poszton megfordult, a középpályától a csatársorig. Juande Ramos hátravonta a játékost, és Jermain Jenasszal együtt játékszervezõ szerepkört szánt neki. Az angolnak segítenie kellett neki hozzászokni a Premier League elvárásaihoz. Az új poszt, összekapcsolva a fizikai problémákkal, Modriæra ragasztotta a gyenge és törékeny játékos címkéjét.

Ez Harry Redknapp érkezésével változott meg. Modriæ támadóbb szellemben játszhatott, és néha a bal szélen is megfordult. Az ereje az eszében, az alapvonalhoz érkezésben rejlik, ahol megmutathatta képességeinek tárházát, és a legnagyobb veszélyt jelentette. Ennek ellenére pozíciója az utóbbi szezonban gyakrabban változott. Modriæ Van der Vaarttal és Scott Parkerrel alkotta a középpályát. Késõbb, amikor az angol lesérült, Luka egy kicsit háttérbe szorult Tom Huddlestone mellé, aki gyakrabban vállalta magára a felelõsséget a támadásokban, különösen a távoli lövéseivel. Emiatt a csapat kevésbé játszatta a labdát, amit Modriæ annyira szeret. Luka a szezon végén emelkedett ki a mezõnybõl, ami egybeesett Redknapp angol szövetségi kapitánnyá való kinevezésével.

„A Tottenham Hotspur esélyt adott nekem arra, hogy a Premier League-ben játszhassak, és nagy sikereket akarok itt elérni. Igen, voltak tárgyalások más klubokkal, de nem volt szándékomban sehova sem távozni. A legutóbbi szezonban az elsõ négy között foglaltunk helyet, ami azt jelenti, hogy mindent jól csinálunk. Érzem, hogy még javulhatunk. Mindent meg akarok nyerni a Tottenhammel” – jelentette ki Modriæ 2010 májusában, amikor 2016-ig meghosszabbította szerzõdését. A történet mégis máshogy alakult.

Belefáradva a teljesítetlen elvárásokba, Modriæ elkezdett feltételeket szabni és követelõzni. Gareth Bale távozásának pletykáitól kezdve Luka a walesihez kötötte jövõjét. Amikor csapattársa maradt, a horvát azt a feltételt szabta maradását illetõen, hogy az elsõ négyben kell lenniük. Ez ugyan sikerült, a Chelsea Bajnokok Ligája-gyõzelme kiszorította a Tottenhamet a BL-bõl. Modriæ, elvesztve esélyét arra, hogy pályára lépjen ebben a sorozatban, úgy döntött, elhagyja a csapatot.

„A Tottenhamnek nagyon nehéz lesz megtartani Lukát, mert nem sikerült bejutniuk a Bajnokok Ligájába. Modriæ bizonyította lojalitását, amikor egy szezonnal ezelõtt maradt a csapatban, annak ellenére, hogy sokan érdeklõdtek iránta. Én a legjobbat szeretném Lukának’ – mondta Vedran Æorluka, válogatottbeli csapattársa és a Tottenham volt játékosa.
De az átigazolás nem zajlott le könnyen. Villas-Boas, a Tottenham új edzõje nem ellenezte azt, hogy a klub megváljon a horváttól, de nem is könnyítette meg távozását. „Egyelõre, Luka, minden következménnyel együtt, a Tottenham játékosa. Mindaddig, amíg nem érkezik érte megfelelõ ajánlat, Modriæ nem megy sehova” – nyilatkozta a portugál. A játékos elkezdett lázadni, és kihagyta az elsõ edzést. Úgy tûnt, a Real Madrid jár az élen a játékos megszerzéséért vívott versenyfutásban. Daniel Levy azonban 40 millió euróra számított a Lukáért cserébe, tehát olyan összegre, melyrõl a királyiak hallani sem akartak. A kakasok elnöke ismert arról, hogy magas árakat kér a játékosaiért. A labda a Real Madrid térfelén pattogott, Luka távozni akart, a Tottenham el akarta õt engedni, de nem akármilyen áron.

Modriæ kereste saját függetlenségét, Madrid felé állítva a menetirányt. „A gyerekkori emigráns élet miatt olyan vagyok, amilyen. Most sokkal erõsebbnek érzem magam. Csak elõre szeretnék menni, és újrakezdeni. Mindenre fel vagyok készülve, ami rám várhat” – állapította meg a játékos. 27 évesen esélyt kapott a Real Madridtól. Ennek köszönhetõen elérhette azt, amit szeretett volna: focizva boldognak lenni… Madridban.

Tovább

Jerzy Dudek ábécéje

Raúl Albiol
A Real Madrid legkevésbé megbecsült középhátvédje. A Valenciából érkezett a Santiago Bernabéuba. Nem túl pozitívan nyilatkozott José Maria Bakeróról, aki akkor asszisztens volt az Estadio Mestallában. Albiol egy nagyon szimpatikus alak. Annak ellenére, hogy nem kapott lehetõséget néhány egymást követõ meccsen, és sértõdött volt emiatt, soha nem látszódott ez meg a formáján, amikor pályára lépett. Mindig számítani lehetett rá.

Xabi Alonso
Az a játékos, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám, ha a játékintelligenciáról beszélünk. Hihetetlen szeme van a pályán, nagyon összeszedett, pontos. A Liverpoolban Gerrarddal versenyeztek abban, hogy ki passzol pontosabban és messzebb a csapattársakhoz. A pályán kívül nagyon családias ember.

Álvaro Arbeloa
Egyszerûen csak munkás. Hihetetlenül kemény játékos. Amikor megérkezett Liverpoolba, és már az elsõ edzéseken megmutatta, hogy a szabálytalanság határán játszik, egybõl megtetszett nekünk és gyorsan elfogadta a csapat. Az Anfielden egyenlõtlen volt a formája, de amikor a Real Madridba került, jó szereplésekkel bizonyította, hogy lehet rá számítani. Talán nem túl támadó szellemû játékos, de biztosan nagyon hasznos a csapat számára. Hasonlóan, mint Xabi Alonso – könyvfanatikus. Minél vastagabb, annál jobb.

Karim Benzema

Õ volt rám a legnagyobb hatással, amikor épp a Real játékosa lett, és megérkezett az elsõ edzõtáborba Írországba. Hihetetlen formában volt. Nagyszerû csel, egyensúly, nagyon gyors, ráadásul tipikus gyilkos. Egybõl az új brazil Ronaldót láttam meg benne. A pályán kívül nagyon csendes, nyugodt. Nem tudom, milyen csodával határos módon vágja tönkre idõnként az autóit. Az elsõ madridi félévében hármat vágott haza. Furcsa történet, mert nem olyan srácnak néz ki, aki nem tud vezetni.
Csodával határos módon kerülik a sérülések. A szemem elõtt van máig, ahogy küzdöttünk a labdáért az egyik edzésen. Épp az orra elõl ütöttem ki a labdát, õ már nem tudta visszahúzni a lábát, és keményen beleszálltam. A legrosszabb gondolatok futottak át az agyamon, de szakadt láb helyett azt láttuk, hogy Benzema bokáján lóg a stoplis, ami két darabra esett szét. Hihetetlen szerencse a szerencsétlenségben!

Ramón Calderón

Nagyon szimpatikus, kifejezõ személyiség, aki nagyon figyel arra, hogy milyen képet mutat magáról. Egy bizonyos ideig… Az utolsó választásokon csaláson kapták, nem tudta megtartani elnöki posztját. Két bajnokság és minden siker, melyet elért, elsüllyedt a korrupciós afférban. Nagy kár, mert az összes játékos nagyon tisztelte õt.

Fabio Cannavaro
Az elsõ világbajnok, akit személyesen ismertem meg. Kedves karakterû személyiség. Annak ellenére, hogy sokat ért el, nagy színvonalat mutatott a pályán és azon kívül is. Nem magasztalta magát. Mindig nagyon segítõkész. Úgy vélem, hogy egy évvel többet lehúzhatott volna a Realban. Látszik, hogy nem tudtak megegyezni a vezetõséggel. Imádja a salátát és a tésztát.

Ricardo Carvalho
Olyan játékos, aki árnyékként követi Mourinhót, de sohasem használta ki, hogy erõs helye van a csapatban, halk volt. Játékintelligenciája sok meccsen felbecsülhetetlennek bizonyult. Annak ellenére, hogy sokat ért el, egyáltalán nem vagánykodik vele. Nagyon nyugodt.

Iker Casillas
Csodás történet! Kisgyerekként toronyépületeknél nevelkedett nem messze a Santiago Bernabéutól. Tizenegynéhány év álom után példaképpé és nagy játékossá vált a Madridi csapatban. Nagyon jó kapitány. Talán nem beszél túl sokat, de amikor megszólal, mindig a szituációhoz és a helyhez illõen teszi. Nagy személyiség, a pályán kívül nagyon sokat tesz másokért.

Cristiano Ronaldo
Nem hittem, hogy a Real megveszi. Hasonlóan egyébként, mint a csapat többi tagja, akik azon gondolkoztak, honnan szed a Real ennyi pénzt. Láttam, milyen fogadtatásban részesítették. Annak ellenére, hogy Ronaldónak a Manchesterben arrogáns, önzést mutató képe volt. Amikor a portugál megjelent a Santiago Bernabéuban, mindenkinek rögtön szimpatikus lett. Az öltözõben igyekszik csapatjátékos lenni, nagyon közvetlen. Az a játékos, aki a leggyorsabban hozta vissza az érte kiadott pénzt. A több mint 90 millió érte kiadott euró már az elsõ évben másfélszeresen megtérült.

Vicente del Bosque
Spanyolország sikereinek prekurzora, bár hajszál híján nem vágta tönkre Iker Casillas pályafutását, amikor az elején a cserepadra ültette õt, és azt mondta, hogy ez a srác nem elég jó ahhoz, hogy a Real Madrid elsõ számú kapusa legyen. Utána ez az Iker megszerezte neki a világbajnoki címet. Del Bosque hihetetlenül intelligens személy, kiegyensúlyozott, nagyon vallásos. Beenhakker és Mourinho keveréke.

Ángel Di María
Egyike azon játékosoknak, akik egyedül meg tudnak nyerni egy meccset. Kicsit érzékeny a kritikára, nem szereti, ha felhívják a figyelmét a hibáira. Idõnként úgy gondolja, mint talán minden argentin, hogy sokkal jobb játékos, mint a valóságban.

Alfredo Di Stéfano
A spanyoloknak olyan rangú személy, mint nekünk (lengyeleknek – a szerk.) Kazimierz Górski (lengyel sikeredzõ – a szerk.). Hihetetlen ember, nagyon tiszteletre méltó. A bemutatkozó konferenciámnál adott egy mezt, és kezet nyújtott. Ez egy magabiztos öregember kézfogása volt. Sok meccsét láttam, még fekete-fehérben. Úgy nézett ki, mintha gyerekekkel játszana az udvaron, és nem felnõtt kollégákkal. Egyszerûen játszott a labdával.

Guti
Hallatlan tehetség. Sok tehetséges játékost láttam karrierem során, de olyat, mint Guti, nagyon keveset. Az õ legnagyobb gondja a mentalitása volt. Olyan sok humora volt, mint amennyi perce van egy órának vagy akár napnak. Idõnként azért jött edzésre, hogy lemenjen 15 perc után, mert – mint sejtem – nem aludta ki magát. Senkinek nem mondott semmit, se az edzõnek, se a csapattársaknak, távozott a központból és nem láttuk õt a következõ három napban. Nagyon gyakran sértõdött meg, de ennek ellenére – nagyszerû csapattárs volt!

Gabriel Heinze
Hihetetlenül kemény játékos, nem engedett egy edzésbõl sem. Ha kaszált, akkor mindenkit egyenlõen. Nem volt bocsánat! Nagyon magabiztos. Ez talán az összes argentinra igaz, és ez segít nekik a pályán. Madridban közel laktunk egymáshoz. Nagyon szívélyes ember.

Gonzalo Higuaín
Becenév „Pipa”. Kicsit alábecsült a Realban, bár jó lövõ, gyors, nem rossz a technikája. Amikor megérkezett Madridba, erõsen megnyílt, együtt élt a csapattal. Gyakran meg is sértõdött, amikor a cserepadon landolt. Remélem, hogy még megmutatja tehetségét, amely nem átlagos.

Klaas-Jan Huntelaar
Úgy tûnik, hogy hasonló tehetsége van Marco van Bastenéhez. A Realban nem volt lehetõsége megmutatni magát. Talán azért, mert Madridban akkor túl sok holland volt? Huntelaarnak voltak villanásai, az edzéseken hihetetlen volt, de nem tudta ezt áttenni a mérkõzésekre. Talán hiányzott a csapattársak támogatása?

Kaká
Összekapcsolt minket az isztambuli Bajnokok Ligája döntõ története. Egyike azon keveseknek, akik kihasználták tizenegyesüket, szörnyen átvert. Késõbb találkoztunk Madridban. Az edzéseken mindig emlékeztetett arra a pillanatra. Lövés elõtt nevetve mondta: „2005-ös döntõ”. Nagyon csalódott voltam, amikor a Bajnokok Ligája utolsó kiírásának elõdöntõjében nem talált be a büntetõpárbajban a Bayern München ellen. Minden pénzemet feltettem volna arra, hogy Sergio Ramos elrontja, de Kakában hittem. A brazillal azóta is nagyon szívéjes a kapcsolatunk. Támogatjuk egymást.

Sami Khedira
A legjobb minõségû tank. Nem hagyja magát leküzdeni, német mentalitású, hallatlan karakter, a pályán kívül pedig nagyon rendes srác. Szomszédom Madridban. Úgy néz ki, mint egy tunéziai, de ehhez a nációhoz ezen kívül semmi köze.

Marcelo

Mesélte, hogy amikor a Bajnokok Ligája döntõjében játszottam Isztambulban, õ még… teremben játszott. A strandon is rúgta a bõrt, innen ered a mesés technikája, mely szokatlan egy balhátvédnél. Amikor megérkeztem Madridba, egy 17 évest láttam meg hihetetlen potenciállal, de nagy taktikai hiányosságokkal. Marcelo gyorsan behozta ezeket a lemaradásokat. Egyike a Real legvidámabbjainak, aki mindig jó hangulatot tud csinálni. Bár ez a braziloknak könnyen jön, mert vidám a természetük.

Predrag Mijatoviæ
Emlékszem, mikor új szerzõdést tárgyaltunk a Reallal. „Precsa” barátságos volt, nem volt szó arról, hogy bárkit is megbántson. Ha valamit megígért, betartotta szavát. Mindig stílusosan öltözködött, zselézte a haját és hátrafésülte. Úgy nézett ki, mint egy szerb maffiózó, de nem volt ehhez semmi köze. Egyszerûen ilyen stílusban érezte jól magát. Úgy gondoltam, hogy Mijatoviæ továbbra is Madridban fog dolgozni, de a Real olyan, mint a Fehér Ház – amikor új elnök érkezik, akkor egybõl sportigazgatót választ magának.

José Mourinho
Alacsony termete ellenére (176 cm – a szerk.), hihetetlen személyisége van. Nem volt olyan játékosa, aki késõbb rosszat mondott volna a portugálról. Ez csak José professzionalizmusát mutatja, perfekcionizmusát, igazságosságát és józan rálátását arra, ami a csapat körül zajlik. Nagyon együtt él a csapattal. Ha ellene vagy, akkor egybõl az ellenségévé is válsz. Észrevettem, hogy az összes csapat, melyet vezetett, krízist élt át mikor Mourinho elment. Talán éppen azért, mert José minden csapatban hihetetlen küzdõszellemet tud létrehozni.

Fernando Morientes
Raúl ikertestvére. Legenda srác. Pozitív személyiség, nagyon udvarias, kiegyensúlyozott. Annak ellenére, hogy sok mindent ért el, egyáltalán nem arcoskodott vele. Kicsit pechje volt a Liverpoolban, mert sérülését sérülés követte. Kár, hogy nem vehetett részt a BL sikerben. Hihetetlen killer, hasonló volt a gólérzékenysége Ruud van Nistelrooyéhoz. Mint ahogy az egy spanyolhoz illik – nagyon szimpatikus személy.

Mesut Özil
Mint Zinedine Zidane egy késõbbi verziója. Amikor megjött a Realba, és elkezdett operálni a labdával, akkor felfogtam, hogy ennek a srácnak hihetetlen képességei vannak. Tökéletesen lát a pályán, példás a technikája, nagyszerû uralma van a labda felett – színtiszta tehetség. Gyõzködött, hogy a németeknek fiatal, erõs csapatuk van, és legyõzik a sikerektõl fáradt spanyolokat megnyerve az Euro 2012-õt.

Manuel Pellegrini
A csapat apja. Olyan edzõ, aki legalább a Real Madridban sokat ért el. Tulajdonképpen annyit, amennyit elérhetett. Lehet, hogy kicsit félénk volt a személyisége, hiányzott a megfelelõ kiállás, amikor odalépett a sztárokhoz, de nagyon barátságos volt, perfekcionista. Úgy, minta nem is Dél-Amerikában született volna. Talán túl gyorsan lemondtak róla Madridban. Maradhatott volna. Ez olyan, mintha már az elsõ szezon után lemondtak volna Mourinhoról, csak mert nem nyerte meg a bajnokságot. Ez a sorozat pedig nagyon fontos, mert igazából ebben ismered meg a csapatot. Pellegrini volt az egyik legjobb edzõ, ami a módszerességet illeti.

Pepe
A pályán kívül õ egy angyalka, a pályán meg – egy ördög. Minden edzõ akar egy ilyen ördögöt a csapatába. Mindent megtesz, hogy a csapat nyerjen, nagyon küzd. Idõnként túloz, mint az emlékezetes Getafe elleni meccsen, amikor nekiesett az ellenfélnek. Ez egyébként arra vall, hogy nincsenek komplexusai. Nagyon értékelt a pályán, és még jobban a Real öltözõjében. Mindig, amikor valamilyen jótékonysági projektet javasoltam a fiúknak, Pepe jelentkezett elõször. Hatalmas szíve van. Kicsit fáj, amikor negatívan beszélnek róla. Nekem a szemem elõtt midig az angyali-Pepe röpköd, aki képes segíteni mindenkinek, aki kéri.

Florentino Pérez
Az egyik legjobb elnök a kettõ közül, aki alatt dolgoztam. Nem tudom, hogy olyan jól ért-e a focihoz, mint az üzlethez. Biztosan nem, mert az üzlet a kisujjában van, tud róla mindent. Neki, a szívének köszönhetõen a Real Madrid él. Nagy focifanatikus, aki olyan emberekkel veszi körül magát, akik jobban értenek nála a focihoz. Marketing céllal Pérez gyakran mutatja magát szalonokban. De az uralkodást a megbízott segédjeire bízza, õ maga nagyon ritkán hoz döntéseket, amiért nagy tisztelet jár. Le a kalappal a Liverpool elnöke, David Moores elõtt is. Talán egy emeletecskényit Pérez alatt van, de hasonló klasszisú ember.

Juande Ramos
Volt lehetõségem találkozni vele nemrég a Piast Gliwice táborában. Nem tudtam, hogy még mindig a Dnyipro Dnyepropetrovszk csapatát irányítja. Talán õ az a külföldi edzõ, aki a leghosszabb ideje irányítja az ukrán csapatot! Az a közvélemény alakult ki róla, hogy nem válik be a nagy tétmeccseken. Hogy megnyeri a meccsek 90 százalékát, de a legfontosabbakat a karrierjében – elveszíti. Ez a következményhiány, vagy a szerencsehiány miatt van így. Inkább egy idõsebb testvér volt, mint apa. Jó kapcsolta volt a játékosokkal. Amikor öt fordulóval a vége elõtt elbuktuk a bajnokságot a Barcelonával szemben, úgy tûnt, hogy esélyt ad a cseréknek, engem is beleértve. Iker Casillas olyan kimerült volt, hogy egy taxit sem tudott volna megállítani az utcán. Ramos mégis úgy döntött, hogy az elsõ csapattal fogunk felállni. Csalódott voltam, mert nem játszottunk már semmiért. Gyanítom, hogy a tréner ezt nem a csapatért tette, hanem saját magáért. Úgy gondolta, hogy a klub talán meghosszabítja a szerzõdését. Ennek következtében nem nyertük meg a következõ öt meccs egyikét sem, Ramos pedig elismerte hibáját. Azt mondta, hogy más játékosoknak kellett volna bizalmat szavaznia.

Sergio Ramos
Együtt Pepével egyike volt a Madridba hozott legdrágább védõknek. Az elején nagyon nehéz volt neki Madridban, hiszen a Sevillából érkezett, õ egy született andalúz. A történelem azt mutatja, hogy az ilyen játékosoknak nem könnyû beilleszkedniük az új csapatukba. Amikor Sevillába utaztunk, az egész város rá fütyült. Megkérdeztem, hogy viseli. Sergio csak annyit mondott, hogy nem tehet ez ellen semmit. Ezek az emberek nem képesek elnézni neki a meccs alatt, hogy szerzõdést írt alá egy másik klubbal, de amikor privátban megy az utcán, akkor normálisan él köztük. Nagyon hasonlít Pepére. Nagyon sokat tesz a játékba és sokat segít a rászorulókon.

Raúl González
Hihetetlen személy. Amikor futottunk az edzésen a pálya körül, õ mindig a vonalon kívül volt, mi meg belül. Annak ellenére, hogy az én Realos idõszakom kezdetekor 33 éves volt, mindig elsõ volt a konditeremben. Amikor csatlakozott hozzánk Ronaldo, ketten edzettek. Én szintén sok idõt töltöttem Raúllal az edzésre való felkészülésben. Szerettem korábban jönni a foglalkozásokra és invesztálni magamba. A spanyol szerette a biciklit. Mindig pedálozott 20 percet az edzés elõtt, és néha az edzés után is. Tökéletes mentalitás. Csak az olyan emberek tudnak a legtöbbet elérni a fociban, mint Raúl. Amikor a Real nyert 5:0-ra, és õ nem lõtt gólt, akkor következõ nap olyan mérgesen jött a központba, mintha 0:5-re kaptunk volna ki. Amikor viszont néha kikaptunk, de Raúl felírta magát a góllövõ listára, nem haragudott magára annyira. Kicsit egoista a hozzáállása, bár õ a csapat szelleme. Nagyon jól ismerte a filozófiát, mitõl kapitány a kapitány. Nagy befolyással volt a csapatra és az összes játékosra. Annak ellenére, hogy keveset játszottam, elvileg olyan hatást tettem rá, hogy beszélte rá az elnököket, hogy újítsák meg a szerzõdésemet. Kár, hogy így búcsúztak el tõle Madridban, szabad kezet adva új klub kereséséhez, amikor a Real irányítását Mourinho vette át. Raúl nem akart a padon ülni, így a Schalke 04 Gelsenkirchent választotta. Újjászületett, elkezdte lõni a gólokat. Gyõztes mentalitást mutatott.

Real Madrid
A második BL döntõnk után, ezúttal Athénban, odajött hozzám a The Reds kapusedzõje, és azt mondta: „Idehalgass, Jurek, tudom, hogy lejár a szerzõdésed a Liverpoolal és nem akarod meghosszabbítani. A Real Madrid emberei kérdezték, hogy nem akarnál-e csatlakozni az õ klubjukhoz. Nagyon jól ismernek téged, csak szuperlatívuszokban beszélnek rólad”. Zavaromban azt válaszoltam: „Óriási tisztelet azért, hogy ilyen klub érdeklõdik irántam. Végül is már 34 éves vagyok”. Egyrészrõl azért távoztam a Liverpooltól, hogy játsszak valahol, másrészrõl pedig – ez a Real Madrid volt! Valamikor, ha azt mondtam volna a gyerekeimnek, hogy volt ajánlatom a királyiaktól és nem használtam ki, azt válaszolták volna, hogy apa már öreg, szklerózisban szenved, hülyeségeket beszél, mint az összes öregember ebben a korban. Adtam magamnak esélyt arra, hogy új klubbot találjak, melyben rendszeresen szerepelhetek. Megállapodtunk, hogy a Real megvár engem, és ha nem sikerül, egybõl aláírjuk a szerzõdést. Eltelt két hónap. A Betisszel tárgyaltam, de az elnökük valamilyen fura pontokat kezdett a szerzõdésbe írni, ami nekem nagyon nem tetszett. Ekkor telefonáltam Mijatoviænak és tájékoztattam, hogy bármely pillanatban aláírhatok a Realhoz. Azt mondta, hogy küldenek értem egy repülõt, de nem árulhattam el, hogy Sevillában tartózkodom, mert ez furán nézett volna ki. Megígértem, hogy a következõ nap ott leszek. Ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam, mert ez a négy év, amit a Realban töltöttem, sokat adott nekem, nagyon sokat tanultam. Mint például beszélgetés a sztárokkal. Madridban soha nem éreztették, hogy csak második kapus vagyok.

Arjen Robben
A Real túl gyorsan szabadult meg tõle. Sõt, úgy vélem, hogy ha nem tette volna ezt, akkor abban az évben megnyerhettük volna a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját. Arjen a sérülések után gyakrabban ült a cserepadra, de emlékszem a Borussia Dortmund elleni barátságos meccsünkre, amit az amerikai táborunk során játszottunk. Robben az utolsó fél órában elintézte nekünk a meccset, brillírozott a pályán. Úgy gondoltam, hogy kulcs csere lesz, de mint kiderült, túl drága a cserepadra. Furcsának találtam, hogy a Real ilyen típusú aspektusokra figyel. Arjen távozott a Bayern Münchenhez. Egy játékos, akinek balszerencséje van a sérülések miatt. Amikor egészséges, akkor nagy potenciált mutat. Talán kicsit túlságosan is egoista beállítottságú. Raúl mindig azt mondta, hogy két labda kéne neki – egy azért, hogy passzoljon, és egy azért – hogy hazavihesse. Egyike a világ legjobb jobbszélsõinek. Annak ellenére, hogy könnyen kiszámítható, mivel mindig befelé cselez és bal lábbal lõ. A jobb, még ezen a szinten is, csak arra szolgált, hogy felszálljon vele a villamosra.

Robinho
Hogyha két lábbal járt volna a földön, nagy játékos lenne. Természetesen, sokat ért már el, de többet is elérhetett volna, hogyha nem ennyire egoista a hozzáállása. Konfliktusa volt Schusterrel, utána meg az egész Reallal. 19 évesen sajtótájékoztatókat hívott össze. Túlságosan is a menedzsere irányította.

Bernd Schuster
Két személyisége van. Egy – amikor négyszemközt beszél vele az ember. Ilyenkor hallatlanul szimpatikus, intelligens, beszélgetni lehetne órákon keresztül. Viszont amikor csoportban van és irányítania kell, magába zárkózik, ami – edzõ létére – furcsa tulajdonság. Emlékszem az elsõ szezonjára a Realban. Schuster csinálta a legjobb cseréket az összes edzõ közül, akiket láttam. Mindegyik adott valamit a csapatnak, befolyásolta a játékot. Be kell ismerni azt is, hogy Bernd az az edzõ, aki gyorsan sértõdik és gyanúsítgat.

Wesley Sneijder
Alacsony termetének ellenére – nagyon erõs játékos. Amikor megérkezett a Realhoz, sok múlott rajta, csakúgy, mint Gerrardon a Liverpoolban. Nagyon beleadta magát a csapatba a pályán és azon kívül is. A madridi csapat sokat profitált, de késõbb Wesley lesérült és nem tért vissza régi formájához. Annál inkább, hogy nem érezte a bizalmat az új edzõk felõl, mert neki erre nagy szüksége volt. Erre esélyt Mourinho adott neki és elvitte Milánóba. Hamarosan Wesley az Inter nagy sztárja lett.

Rafael van der Vaart
Az összes focista közül neki van a leggyönyörûbb felesége. Nagyon családias srác. Mindig jó kapcsolatom volt a hollandokkal, de Rafalellel aztán fõleg! Van der Vaart gondja az volt, hogy túl sok honfitársa jelent meg egy idõben Madridban és nem tudta magát teljesen megmutatni, pedig jó játékszervezõ, aki nagyon jól lövi a rögzített labdákat.

Ruud van Nistelrooy
Nagyon sok köt minket össze, mert amikor õ a Manchester Unitedben szerepelt, én a Liverpoolban. Gyakran folytattunk nagy küzdelmeket. Az elején komplexusaim voltak, mert nem ismertem jól az angol nyelvet. Ruud gyakran odajött hozzám, mondott valamit. Soha nem hagyta békén a kapust, még a legváratlanabb pillanatban sem. Már kezedben volt a labda, biztonságban érezted magad, és hirtelen rúgást kaptál a kezedre vagy a lábadra, valaki húzta a mezedet vagy próbált megharapni. Ez mindig Van Nistelrooy volt. De el kell ismerni, hogy nagyon jó lövõérzéke van. Ahol nem bukkant volna fel, még onnan is betalált volna. Talán azért, mert nagyon jól mozgott a büntetõterületen belül, a leshatáron játszott. Útjaink Madridban egyesültek. Jó csapatszellem, nagyon pozitív személyiség, nagyon jól beszélt spanyolul.

Zinedine Zidane
Teljesen más a pályán, mint azon kívül. A pályán megalkuvást nem tûrve harcolt, idõnként még oda is nyomott, és ilyenkor mindenki eltûnõdött: „Basszus ez meg mit csinált? Hiszen ez nem az a Zizou, akit mi ismerünk”. Mert személyesen nagyon udvarias, helyénvaló és az életben senki nem mondaná meg, hogy Zidanenak robbanékony természete van. De mégis – a húzásai nem véletlenek! Azon kívül, hogy nagyszerû játékos volt, ördögi természete volt, forró dél-francia vér folyt benne. Utálja az igazságtalanságot és az õszintétlenséget. Emlékszem, amikor – Mourinho tanácsadójaként – beszélgetett velünk két elvesztett Barcelona elleni meccs után. Nagy hatást gyakorolt rám. Nagyon intelligens srác.

Tovább

A spanyolok razziát indítanak Cristiano Ronaldo ellen

Egy csapattársukat már letudták. Szombaton a Real Madridban játszó spanyolok gond nélkül hazaküldték Karim Benzemát. A francia nem létezett a pályán, a Les Bleus pedig kikapott a címvédõtõl 0:2-re. Ám most Iker Casillasra, Sergio Ramosra, Alvaro Arbeloára és Xabi Alonsora sokkal nehezebb feladat vár. Az európai futball legnagyobb csillagát kell kikapcsolniuk – Cristiano Ronaldót.

A portugál gyengén kezdte a tornát, de Hollandia és Csehország ellen bizonyította, hogy nem ok nélkül a legnagyobb esélye karrierje második „aranylabdájának” megnyerésére. Hogyha kicsit több szerencséje lenne, már nagyon nagy elõnye lenne az EURO 2012 góllövõlistájának élén. Egyelõre három gólnál jár, de ne feledjük, hogy négyszer találta el a kapufát. Ma annyira szüksége lesz a szerencsére, mint soha. Mert ilyen kvartett ellen ezen a tornán még nem játszott.

„Ne nagyon reménykedj” – olvasta Ronaldo Sergio Ramostól beérkezõ SMS-ei között. Ez két éve volt a 2010-es VB nyolcaddöntõje elõtt. „Te ne reménykedj” – írt vissza egybõl.

De Ramosnak volt igaza. Hogy milyen eredmény született azon a meccsen, jól emlékszünk. A spanyolok nyertek 1:0-ra, Cristiano pedig egy pillanatra sem tudta kibontani szárnyait. Nem engedte meg ezt neki sem Ramos, sem Alonso,sem Casillas. Semmilyen mágikus trükköt, egy sikeres cselt, egy sikeres lövést sem, mely megizzasztotta volna Casillast. Semmit. Ronaldo dühösen hagyta el a pályát, a kamerák felé köpve. Realos csapattársai még odamenni kezet nyújtani sem mertek neki.

Igaz, a portugálok visszavágtak néhány hónappal késõbb, legyõzve barátságos meccsen a spanyolokat Lisszabonban 4:0-ra, de Ronaldo akkor sem talált be (azaz lõtt egy gólt, ráadásul gyönyörût, de a bíró nem adta meg). Különben Ronaldo még soha nem gyõzte le Casillast. Hacsak nem a Real edzésein. Az említett nyolcaddöntõs meccsen Cristianóra Ramos volt „tapasztva”. Most a legnagyobb gondja a portugállal Alvaro Arbeloának lesz, akit a spanyol gépezet leggyengébb láncszemének tartanak.

 

„Ne túlozzunk. Alvaro védõ, aki mindenekelõtt védekezik, ez pedig a legfõbb feladata.” – ismétli újra és újra Vicente Del Bosque, hárítva jobbhátvédjérõl a támadásokat. „Hogy megállítsak egy ilyen kiváló játékost, minden csapattársam segítségére szükségem lesz.” – hívja fel a figyelmet Arbeloa.

Del Bosque túl elõvigyázatos ahhoz, hogy Ronaldo õrzését csak egy játékosra bízza. Arbeloát fõként Gerard Piquének és Sergio Busquetsnek kell majd támogatnia, de ismerve a portugál mozgékonyságát a büntetõterület egész területén, sok dolga lesz vele Ramosnak is. „Mindent el kell követnünk, hogy elszakítsuk õt az átadásoktól. Nem engedhetjük meg játszani. Nagy figyelemmel kell õt kísérnünk, fõleg akkor, amikor a portugálok labdát szereznek. Ellenkezõ esetben jó eredményért nagyon nehéz lesz. Egyértelmû, hogy Cristiano egyedi a maga fajtájában. Nincs még egy olyan, mint õ.” – emeli ki Del Bosque.

Vasárnap Gerard Piqué elismerte, hogy a királyiak játékosai elmagyarázták a csapat többi tagjának, milyen módon lehet megállítani Ronaldót. Azonban Custodio, a portugál válogatott középpályása, aki együtt debütált CR7-tel a Sportingban, úgy gondolja, hogy a tapasztalat nem sokat segít Casillasnak, Ramosnak, Arbeloának és Alonsonak, amikor majd szemtõl szembe kell nézniük klubbeli csapattársukkal. „Õszintén megvallva, azt, amit a Realos csapattársai tudnak Cristianóról, nem könnyít rajtuk semmit. Mi van akkor, ha tudod, mit fog csinálni Ronaldo? Õ úgyis megcsinálja, te meg nem leszel képes megállítani ebben. Ebben rejlik az ereje.” – magyarázta a Sporting Braga labdarúgója.

Kétélû kard

Részben egyetért vele José Manuel Ochotorena, a spanyol válogatott kapusedzõje. „Tény, hogy Iker és Cristiano nagyon jól ismerik egymást a Real közös edzéseirõl, elõnyös lehet, de ez árthat is nekünk. Ez két irányban mûködik, mert hiszen Cristiano szintén jól ismeri Ikert. Egyértelmû, hogy a portugál lövései után a labda irányt változtat. Törekszünk majd rá, hogy a lehetõ legkevesebbet legyen labdánál.” – ismeri be Ochotorena. „A csatárok tisztelete Iker iránt? Nincs ilyesmi. Az ellenfelek nem félnek tõle, annak ellenére, hogy kiváló kapus. Mindent megtesznek azért, hogy legyõzzék õt. Ugyan ez vár rá szerdán.” – teszi hozzá.

Iker rekordja 

Casillas nem kapott gólt három meccsen a négybõl ezen a tornán (az egyetlent eddig az olasz Antonio Di Natale lõtte neki az elsõ csoportmeccsen) és az a kapus, aki a leghosszabb kapott gól nélküli idõvel (417 perc) büszkélkedhet az Európa bajnokságok döntõinek történetében. Különben 12 meccsbõl, melyeken az EB-n védett, hétszer õrizte meg hálóját.

„Nyilvánvaló, hogy Cristiano Leo Messi mellett a világ legjobb játékosa, de nem hiszem, hogy most élete legjobb formájában játszana, mivel hihetetlen szezonon van keresztül a Realban. Nagyszerûen játszott, sok gólt lõtt, döntögette sorban a rekordokat. Még neki is szüksége van ilyesmi után egy pillanat szünetre. Hogyha osztályoznom kéne a szereplését a 2012-es EB-n, akkor a négyes plusz és ötös mínusz között kapna valamit.” – így Casillas.

A spanyol hálóõr a távoli bombákat, a híres „lehulló leveleket”, vagy a portugál más trükkjeit kívülrõl fújja a Real edzéseirõl, de CR7 erõs lövései tortúrát jelentenek minden kapus számára, akinek ráadásul minden tornán hozzá kell szoknia az új, nem mindig kényelmesen elkapható labdához. „Az EB labdának is szokatlan röppályája van. Nem olyan extrém, mint amirõl a VB-és Jabulani híres, de ha erõsen meglövik, mindig furcsa rotációt kap, ami megtéveszthet. Ezért a kapusnak fel kell készülnie mindenre.” – meséli a spanyol kapus.

Olyan mint egy vágy

A spanyol válogatott többi királyi tagja arról gyõzköd, hogy nincs elõkészítve semmilyen speciális terv klubbéli sztárjuk megállítására. „Nincs semmilyen antironáldós tervünk. Mindig a saját játékunkat játsszuk, ugyan azt a filozófiát követjük, ellenféltõl függetlenül. Ebben az esetben elemezzük Ronaldo játékát, és talán vezetünk be kis változásokat, de mindenekelõtt igyekszünk egymáshoz közel játszani, és minél közelebb az ellenfélhez, minél kevesebb helyet adva, mert ez a legjobb mód minden játékos megállítására, Ronaldót is beleértve.” – magyarázza Xabi Alonso.

„Cristianót nagyon jól ismerjük, de mindenekelõtt magunkra kell összpontosítanunk és igyekeznünk úgy játszani, mint Franciaország ellen. Vagy még jobban is.” – teszi hozzá a La Roja középpályása. A baszk emlékeztet az utolsó pontokért menõ meccsre a spanyolok és nyugati szomszédja között: „A jelenlegi Portugália nagyon hasonlóan prezentálja magát ahhoz, melyet legyõztünk a 2010-es világbajnokságon. Nem változott nagyon a keret. Tudjuk, hogy milyen veszélyes az a csapat. Csatárjaikat remekül ismerjük, ezért tudjuk, milyen nehéz meccs vár ránk.” – emeli ki Alonso.

Tehát Ronaldóval szemben Alvaro Arbeloa, középen Xabi Alonso, a kapuban Iker Casillas, elõtte pedig Sergio Ramos. Négy barát, aki a portugálról beszélve, az „ansia” szót használja (követel, vágyakozik). A góllövés iránti vágy.
 

Tovább

EURO 2012: A Real és a Wolfsburg játékosai a legeredményesebbek

A csoportkörben és a negyeddöntõkben a lengyel-ukrán rendezésû Euro résztvevõinek négy Real játékos (a portugál Cristiano Ronaldo három és Pepe egy, a spanyol Xabi Alonso 2, a német Sami Khedira 1) és három wolfsburgi „farkas” (a horvát Mario Mandzsukics 3, a cseh Petr Jiracek és Vaclav Pilar 2-2) szerzett gólt.

Az elõdöntõkben már csak a Real játékosai javíthatnak mutatóikon, akikbõl még tíz van. Szerdán Portugália (Cristiano Ronaldo, Pepe, Fabio Coentrao) játszik Donyeckben a címvédõ spanyolokkal (Iker Casillas, Raul Albiol, Sergio Ramos, Alvaro Arbeloa, Xabi Alonso), csütörtökön pedig a németek (Sami Khedira, Mesut Özil) mérkõznek meg Olaszországgal. A tornától már elbúcsúzott a Real francia csatára, Karim Benzema, valamint a VfL Wolfsburg összes játékosa.

Ha a Wolfsburg már nem is, nagy meglepetésre a Bayern München vagy a Manchester City játékosai még beérhetik a Realosokat, azonban ennek valószínûsége igen csekély. Mind a két klub 3 találattal van lemaradva, azaz 4-4 góljuk van. A Bayernbõl eddig Gomez háromszor, Lahm egyszer volt eredményes, míg a Manchester Citybõl Balotelli, Lescott, David Silva és Nasri egy-egy gólt lõttek.

A torna elõtt a Bayernt képviselte a legtöbb játékos, szám szerint pont egy tucatnyi, azóta kiesett többek között Robben és Ribery is. Már csak Neuer, Boateng, Lahm, Müller, Badstuber, Schweinsteiger, Kroos és Gomez javíthatnak a Bayern mérlegén, õk mind a német válogatottat erõsítik. A City rosszabbul áll ebben a tekintetben, tõlük már csak Balotelli és David Silva vannak játékban. A Real immár e téren is élen jár, a négy bent maradt csapat közül háromban van játékosa, így a döntõben biztos képviseli majd valaki a madridiakat. Tehát összegezve a Realnak Casillassal együtt tíz, a Bayernnek Neuerrel együtt nyolc, a Citynek két játékos szerezhet még gólt.