1990 augusztusában megromlott a viszony Slobodan Milo¹evic Szerbiája és Horvátország között egy nem hivatalos, horvátországi szerb autonómiáról és szuverenitásról szóló népszavazás után, annak ellenére, hogy a szerbek mindössze 12,2%-át képezték eme ország lakosságának (a horvátok pedig 78,1%-át). Abban az idõben, amikor Modriæ Modriæi utcáin rugdosta a labdát, az Adriai-tenger partjain szerb civilek eltorlaszolták azokat az utakat, melyek Dalmácia turisztikai üdülõhelyeihez vezetnek. Ez elég közel történt ahhoz a helyhez, ahol a labdarúgó családja tartózkodott.
Modriæ apja horvát, míg anyja szerb származású volt. A család egy kis hotelben szállt meg I¾ szigetén. De nem mindenki találta ott magát. Hiányzott Stipe, az apa, aki a horvát hadseregben harcolt a háborúban a függetlenségért. Luka nagyapja segítségére sem számíthatott, aki egy szerb mesterlövész kezei által halt meg. Modriæ ezt a lehetõ legjobb módon kezelte, amivel tudta – a labdarúgással.
A történelem igazolja, hogy a háborúban mindig többet veszít az ember, mint amennyi hasznot szerez. „A háború egy módja annak, hogy az ember demonstrálja saját tökéletlenségét” – mondta Voltaire. De mindig lehet találni valami pozitívumot. Modriæ, mindenféle társaság nélkül, csak a labdával elkezdett másoknak örömet szerezni. „Egész napokat töltött játékkal és több ablakot tört össze, mint a bombák a háborúban” – emlékszik vissza a hotel recepciósa. Luka családjának nem volt túl sok pénze, ezért az élet egyik napról a másikra igazi kihívást jelentett számukra. Amikor Stipe visszatért a hadseregbõl, fiába fektette a megspórolt pénzét és beíratta egy sportakadémiára. Luka már nyolc évesen közel volt ahhoz, hogy a Hajduk Splitbe igazoljon, de áthúzták a számításait egy olaszországi torna után, és csatlakozott egy csapathoz abból a városból, amelyben született. A politikai feszültség alábbhagyott Horvátországban, és amikor Modriæ 17 éves lett, tehetségére a Dinamo Zágráb figyelt fel, amely aztán le is igazolta.
Sovány alkata és gyenge lábai nem engedték Modriænak, hogy megnyerje a fizikai ütközeteket a pályán. Fizikálisan nem volt erõs, kiemelte viszont hihetetlen technikája, melyet évrõl évre csiszolt. Modriæ szerette a labdát, úgy, ahogy a labda szerette Modriæot. Ez a kapcsolat szerelemmé alakult, és máig is tart. De a fizikai gyengesége aláásta a klub vezetõségének türelmét, és Lukát kölcsönadták a Zrinjski Mostarnak (Bosznia és Hercegovina). Ott kellett felszednie egy kis izmot, és több játéklehetõséghez kellett jutnia. Korábban a bosnyák csapatok a jugoszláv bajnokságban szerepeltek, hogy aztán a háború kitörésekor felfüggesszék azt. 2001-ben létrehoztak egy ligát, melyben bosnyákok és horvát bosnyákok játszottak. Csak egy évvel késõbb csatlakoztak ide a szerb bosnyák csapatok és a Premijer Liga már magában foglalta az összes csapatot Bosznia területérõl. Luka 2003-ban a Mostarba igazolt.
„Aki Boszniában játszhat, az mindenhol megállja a helyét. Ott nincs semmilyen szabály” – mondta Modriæ az ottani bajnokságról. Közben letudta a kötelezõ szolgálatot is a katonaságban. Az év játékosának választották Boszniában, amikor 18 éves volt. A következõ lépését az Inter Zapre¹iæbe való igazolás jelentette (Horvátország, kölcsön). 2004-ben úgy beszéltek róla, mint a horvát reménységrõl. A Dinamo Zágrábhoz való visszatérte után négy szezon alatt 31 gólt és 29 gólpasszt jegyzett.
„Elégedettek vagyunk azzal, hogy Luka egy olyan csapathoz kerül, mely biztosítja számára a fejlõdést, miközben mi bizonyítottuk, hogy jó üzleteket tudunk kötni” – mondta a Dinamo sportigazgatója, Zoran Mamiæ. Beszéltek Modriæ Manchester Citybe, Chelsea-be, Arsenalba és Newcastle-be való igazolásáról is.
Hét meccsbõl egy gyõzelem… Egy ilyen kezdés után Luka Modriæ Tottenhambe való szerzõdése reményt adott a szurkolóknak a helyzet javulását illetõen. A horvát fiatal kora ellenére gyorsan felhívta magára a figyelmet magabiztosságával és bátorságával a pályán. Akkor érkezett Londonba, amikor a padon Juande Ramos ült, aki sikeres sevillai korszakot tudhatott maga mögött. „A klub mindig igyekszik jó játékosokat igazolni. Próbálunk javítani a csapaton, és megmutatni ambícióinkat” – állapította meg a spanyol tréner a 27 millió eurós átigazolás megerõsítése után. Luka hat éves szerzõdést kötött és Darren Bent mellett a kakasok történelmének legdrágább játékosa lett. 
Egy elveszített 1-2-es meccsen debütált a Middlesbrough ellen. Az elsõ fordulókban Luka nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. „Nem vagyok elégedett a teljesítményemmel. Jobban kell játszanom és tudom, hogy képes vagyok erre. A gond a térdfájdalom volt” – magyarázta a játékos. A nyomás csak nõtt. „Luka tud arról, hogy a helyzete nem jó. Tudja, hogy többet várnak el tõle” – állapította meg Slaven Biliæ.
Kulcsjátékosnak kellett volna lennie, a Tottenham alappillérének, az edzõknek köré kellett volna építeniük a csapatot. A megoldás keresésében Modriæ minden lehetséges poszton megfordult, a középpályától a csatársorig. Juande Ramos hátravonta a játékost, és Jermain Jenasszal együtt játékszervezõ szerepkört szánt neki. Az angolnak segítenie kellett neki hozzászokni a Premier League elvárásaihoz. Az új poszt, összekapcsolva a fizikai problémákkal, Modriæra ragasztotta a gyenge és törékeny játékos címkéjét.
Ez Harry Redknapp érkezésével változott meg. Modriæ támadóbb szellemben játszhatott, és néha a bal szélen is megfordult. Az ereje az eszében, az alapvonalhoz érkezésben rejlik, ahol megmutathatta képességeinek tárházát, és a legnagyobb veszélyt jelentette. Ennek ellenére pozíciója az utóbbi szezonban gyakrabban változott. Modriæ Van der Vaarttal és Scott Parkerrel alkotta a középpályát. Késõbb, amikor az angol lesérült, Luka egy kicsit háttérbe szorult Tom Huddlestone mellé, aki gyakrabban vállalta magára a felelõsséget a támadásokban, különösen a távoli lövéseivel. Emiatt a csapat kevésbé játszatta a labdát, amit Modriæ annyira szeret. Luka a szezon végén emelkedett ki a mezõnybõl, ami egybeesett Redknapp angol szövetségi kapitánnyá való kinevezésével.
„A Tottenham Hotspur esélyt adott nekem arra, hogy a Premier League-ben játszhassak, és nagy sikereket akarok itt elérni. Igen, voltak tárgyalások más klubokkal, de nem volt szándékomban sehova sem távozni. A legutóbbi szezonban az elsõ négy között foglaltunk helyet, ami azt jelenti, hogy mindent jól csinálunk. Érzem, hogy még javulhatunk. Mindent meg akarok nyerni a Tottenhammel” – jelentette ki Modriæ 2010 májusában, amikor 2016-ig meghosszabbította szerzõdését. A történet mégis máshogy alakult.
Belefáradva a teljesítetlen elvárásokba, Modriæ elkezdett feltételeket szabni és követelõzni. Gareth Bale távozásának pletykáitól kezdve Luka a walesihez kötötte jövõjét. Amikor csapattársa maradt, a horvát azt a feltételt szabta maradását illetõen, hogy az elsõ négyben kell lenniük. Ez ugyan sikerült, a Chelsea Bajnokok Ligája-gyõzelme kiszorította a Tottenhamet a BL-bõl. Modriæ, elvesztve esélyét arra, hogy pályára lépjen ebben a sorozatban, úgy döntött, elhagyja a csapatot.
„A Tottenhamnek nagyon nehéz lesz megtartani Lukát, mert nem sikerült bejutniuk a Bajnokok Ligájába. Modriæ bizonyította lojalitását, amikor egy szezonnal ezelõtt maradt a csapatban, annak ellenére, hogy sokan érdeklõdtek iránta. Én a legjobbat szeretném Lukának’ – mondta Vedran Æorluka, válogatottbeli csapattársa és a Tottenham volt játékosa.
De az átigazolás nem zajlott le könnyen. Villas-Boas, a Tottenham új edzõje nem ellenezte azt, hogy a klub megváljon a horváttól, de nem is könnyítette meg távozását. „Egyelõre, Luka, minden következménnyel együtt, a Tottenham játékosa. Mindaddig, amíg nem érkezik érte megfelelõ ajánlat, Modriæ nem megy sehova” – nyilatkozta a portugál. A játékos elkezdett lázadni, és kihagyta az elsõ edzést. Úgy tûnt, a Real Madrid jár az élen a játékos megszerzéséért vívott versenyfutásban. Daniel Levy azonban 40 millió euróra számított a Lukáért cserébe, tehát olyan összegre, melyrõl a királyiak hallani sem akartak. A kakasok elnöke ismert arról, hogy magas árakat kér a játékosaiért. A labda a Real Madrid térfelén pattogott, Luka távozni akart, a Tottenham el akarta õt engedni, de nem akármilyen áron.
Modriæ kereste saját függetlenségét, Madrid felé állítva a menetirányt. „A gyerekkori emigráns élet miatt olyan vagyok, amilyen. Most sokkal erõsebbnek érzem magam. Csak elõre szeretnék menni, és újrakezdeni. Mindenre fel vagyok készülve, ami rám várhat” – állapította meg a játékos. 27 évesen esélyt kapott a Real Madridtól. Ennek köszönhetõen elérhette azt, amit szeretett volna: focizva boldognak lenni… Madridban.
