„Mindenekelõtt ismét szeretném kifejezni legõszintébb részvétemet Dawid családja felé. Nyugodjék békében. Lehetõségem volt arra, hogy a legutóbbi Európa-bajnokságon a családdal lehettem. Egyszerre tartózkodtunk Gniewinóban két napig, és egy olyan embert ismertem meg Dawidban, aki készen állt arra, hogy teljes életet éljen, hihetetlenül boldog volt, hogy találkozhatott a spanyol válogatottal. Mindenkivel közös fotókat készített, a szülei, családja, barátai pedig együtt örültek velünk.”
„Tisztában vagyunk azzal, hogy rengeteg ember figyelemmel kísér minket különbözõ módokon. Sokan csodálnak minket és úgy hiszem, ez óriási felelõsséggel jár. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek nem lehetsz szimpatikus. De akik szeretnek, felnéznek rád, tisztelnek, azoknak úgy tudsz visszaadni valamit, hogy szeretettel fordulsz feléjük és figyelsz rájuk. Ez egy érzelmes pillanat volt, hiszen Dawid álma az volt, hogy találkozzon velem, és a spanyol válogatott csapatával.”
„Az egész dolog úgy indult, hogy Dawid édesanyja a szövetség képviselõit kereste meg, a történet pedig felkeltette a figyelmünket. Egy olyan kisfiú volt, aki velem és a srácokkal szeretett volna találkozni. Adott nekem egy kedves kis ajándékot, egy plüssmackót. Aztán néhány napot együtt töltöttünk, ekkor közel tudott lenni hozzánk. Nagyon boldog volt, ahogy mi is. Már az, hogy vele voltunk, rendkívül boldoggá tette. Képzelheti, hogy nekünk mit jelentett ez.”
„Szerintem nagyon szerencsések vagyunk, hogy futballisták lehetünk és a világ ennyi pontján szeretnek minket. És ha egy adott idõben lehetõséged van arra, hogy egy kissrác álmát valóra váltsd, és lásd a boldogságot a szemében, akkor úgy gondolom, hogy ez mindennél elõbbre való, és a továbbiakban sem lesz másképp.”
