A történet még 1949-ben, Argentínában kezdõdött, egy futballista sztrájkkal. Ha nincs ez a megmozdulás, melynek eredményeképp a fiatal támadó akkor a River Plate csapatától a Millonarios de Bogotá együtteséhez igazolt, akkor ki tudja, hogy alakult volna Alfredo di Stéfano története, csatlakozott volna-e egyáltalán a Real Madridhoz, hogy aztán megváltoztassa a klub, a spanyol futball és a világ futballjának történelmét.
Di Stéfano érkezéséig a Real Madrid két bajnoki címet nyert, mindkettõt a polgárháborút megelõzõen. A tizenegy év alatt, amennyit Di Stéfano a Real Madridban habfehér mezében töltött, 5 Európa-kupát, nyolc bajnoki címet, egy Világkupát, egy Király-kupát (akkoriban Generalissimo Cup) és két Latin kupát hódított el a csapat.
A kapcsolat a Millonarios és a Real Madrid között 60 évvel ezelõtt kezdõdött, amikor a spanyol csapat ötvenedik évfordulóját ünnepelte egy háromszereplõs tornával. Az eseményen barátságos meccseket játszott a svéd Norrköping, a kolumbiai Millonarios és a Real Madrid. Di Stéfano, a Millonarios játékosaként mindenkit lenyûgözött a tornán lõtt három góljával, amelyekbõl kettõt a Real Madrid ellen szerzett.
Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke kinyilvánította, hogy mennyire lenyûgözte õt a szõke argentin játéka, és megharcolt érte a Barcelonával. A katalán együttes a River Plate, a Real Madrid pedig a Millonarios csapatával egyezett meg az átigazolásról. Késõbb egy bírósági döntés kimondta, hogy Di Stéfanónak egy évet a Realban, egy évet pedig a Barcában kell játszania. A játékos Real Madridban mutatott teljesítménye azonban nem gyõzte meg a Barcelonát, így eladták a részesedésüket a fõvárosiaknak, a többi pedig már történelem.
