Hamar kiderült, az amúgy patinás kolumbiai csapat ezen az este nem fogja öregbíteni hírnevét: pedig José Mourinho alaposan felforgatta megszokott kezdõcsapatát, ennek ellenére végig élvezet volt nézni, mennyire gördülékenyen és tükörsimán haladtak a hazai akciók – persze errõl nyilván másképp vélekednek a Millonarios kínosan megsebzett labdarúgói.
Alig több, mint félóra telt el a meccsbõl, de már három góllal ment a Real Madrid: a gólgyártást Kaká kezdte a 14. percben, majd következett két saját nevelés – merthogy ilyenek is akadnak a Fehér Házban –, José Callejón és Álvaro Morata, s máris eldõlt a kupa sorsa.
A szünet elõtt még kétszer sújtott le a Real hegyes kardja: a 36. percben újra a tehetséges Morata lõtt könnyed gólt a kolumbiai kapuba, nem sokkal késõbb pedig Kaká is duplázott, tán maga sem tudja, hogy milyen mozdulattal. A lényeg, hogy a félidõben 5–0-ra vezetett a csillapíthatatlan lelkesedéssel játszó Real Madrid.
A második félidõre kapust cseréltek a vendégek, de minek, mert a 60. percben épp az új fiú mozdult ki ügyetlenül a kalitkájából, így Kaká megszerezhette harmadik gólját is a meccsen: egy rossz kifutás után jogos tizenegyeshez jutott a Real Madrid, a brazil aranylabdásnak pedig esze ágában sem volt elhibázni a lehetõséget, ezzel már fél tucatnál járt Mourinho csapata.
A végére már boldog, boldogtalan pályán volt a Real Madridnál, valószínûleg ez is kellett ahhoz, hogy a Millonarios megmeneküljön a még kínosabb alázástól – legalábbis az utolsó félórában.
De azért így is tartogatott még gólokat az éjszaka: a 68. percben az ekkorra már cséká fokozatig jutó Callejón tekert pazar gólt a Millonarios kapujába, aztán következett Karim Benzema és a nyolcadik madridi találat.
Már nem volt hátra negyedóra a meccsbõl, a kolumbiaiak nagyot fújhattak, mert az utolsó percekben már nem érkezett meg a kilencedik madridi gól. Maradt a nyolc nulla, jöhetett a kupaátadás.
